A közszolgálati médiaszolgáltatók és az MTVA mint felhasználó

A közszolgálati médiában felhasználni kívánt azon tartalmakra vonatkozóan, amelyek jogai nem tartoznak a közszolgálati médiavagyonba, kétféle módon szerezhet engedélyt az MTVA:

vagy egyedileg, közvetlenül a szerzői vagy szomszédos jogi jogosulttól, vagy közös jogkezelés útján (utóbbiról ld. részletesen az 5., a felhasználási szerződésekről a 6. fejezetet).

Az egyedi engedélykérés és jogdíjfi zetés feltétele értelemszerűen a jogosult beazonosítása és a felhasználási szerződés megkötése: hogy ez mennyire egyszerű vagy nehézkes, az a tartalom típusától is függ:

a) A magyar közszolgálati csatornákon közvetített műsorszámok egy részét az Mttv.-ben rögzített feladatának megfelelően az MTVA gyártja, gyártatja, illetve szerzi be már meglévő alkotásként.

A külső gyártásban létrejövő művek tipikusan olyan – szerzői jogi elemekkel vegyes – vállalkozási szerződés alapján születnek meg, ahol a gyártó szavatolja, hogy a felhasznált művek szerzőitől, illetve teljesítmények szomszédos jogi jogosultjaitól megfelelő terjedelmű felhasználási jogot szerez. E jogszavatosságra tekintettel az MTVA az általa ismert szerződő partnerrel áll jogviszonyban, az alkotók felkutatására nincs szükség.

Már meglévő, kereskedelmi forgalomban is elérhető alkotás (fi lm, hangfelvétel)

„megvásárlása” (meghatározott felhasználási módra, időtartamra, ismétlésszámra stb.

vonatkozó felhasználási szerződés megkötése) esetén szintén egyértelmű a helyzet: a jogosult (rendszerint a forgalmazó) a szerződő partner.

(E megállapodások során leginkább azon szerzők és szomszédos jogi jogosultak pontos meghatározására kell ügyelni, akik közös jogkezelő szervezeten keresztül jogosultak jogdíjra a közvetítés vagy egyéb felhasználás után: az ő adataik rögzítése az alapja annak, hogy az MTVA megfelelően eleget tudjon tenni adatszolgáltatási kötelezettségének.) b) A belső gyártásban újonnan létrejövő műsorszámok döntően szolgálati művekből álló

többszerzős művek (pl. rendező, operatőr, dramaturg stb. együttes munkája eredményeként jönnek létre): ekkor a munkaviszonyban alkotott művekre vonatkozó rendelkezésekre is fi gyelemmel kell lenni a felhasználás során,³³⁶ de az alkotó személye nem kérdéses.

c) Archív tartalom felhasználása (pl. ismételt közvetítés, DVD-kiadás) esetén, vagy ha a belső gyártásban készülő műsorszámhoz kereskedelmi forgalomban nem elérhető alkotást használnak fel, gyakran nagyobb gondot okoz a szerző, illetve a származékos jogosult beazonosítása, felkutatása: az Szjt. azon defi níciója, mely szerint a szerzői jogok azt illetik meg, aki a művet megalkotta, még vajmi kevés lenne a mindennapokban annak meghatározására, hogy egész pontosan (név és egyéb adatok szerint beazonosíthatóan, címmel, telefonnal) kit kell megkeresnie annak, aki az adott művet fel szeretné használni.

Az Szjt. 94/B. §-a tartalmazza a szerzőség – felhasználók számára kézzelfogható segítséget jelentő – vélelmét.³³⁷ Eszerint az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, akinek a

336 Ld. többek között a 4.2.2. pont B. alpontban a „Munkáltató” alcímben írtakat.

337 Ez a vélelemrendszer az ún. Jogérvényesítési irányelvnek – EP és Tanács 2004/48/EK irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről – megfelelően került az Szjt.-ben is rögzítésre. Annak ellenére, hogy a rendel-kezést forrása és a törvénybeli elhelyezése is a szerzői jogsértéshez kapcsolja – alapvetően abból a célból, hogy jogsértés esetén meghatározható legyen az az ellen fellépésre jogosult szerző személye –, a vélelemsor általában (így jogszerű felhasználás esetén az alkotó felkutatásakor) is irányadó és mint ilyen, jelen fejezet témájához is szorosan kapcsolódik.

nevét ilyenként a művön a szokásos módon feltüntették. Név feltüntetésének hiányában vagy ellenbizonyítás esetén – szintén az ellenkező bizonyításáig – azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként az SZTNH-nál vezetett – közhitelesnek minősülő – önkéntes műnyilván-tartásba vetette és ezt közokirattal igazolja.³³⁸ Mindennek hiányában – az ellenkező bizonyí-tásáig – azt kell szerzőnek tekinteni, aki ezt közös jogkezelő szervezet által a közös jogkeze-lés alá tartozó művekről, szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja.³³⁹A megdönthető vélelemrendszer legutolsó eleme, hogy ha az előző rendelkezések egyike sem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet először hozta nyilvánosságra.

Kétség vagy vita esetén a médiaszolgáltatásban is a fenti vélelemsornak megfelelően kerül meghatározásra a szerző személye; a kutatás forrásai a gyakorlatban tipikusan az alábbiak.

4.4.1. Saját és szabadon hozzáférhető nyilvántartások, adatbázisok

A magyar rádiózás és televíziózás több évtizedes múltjának köszönhetően rengeteg informá-ció, adat halmozódott fel mind a munkavállaló szerzőkről, mind más alkotókról, illetve azok jogutódjairól vagy képviselőikről.

A közmédia akár a saját előállítású, akár a más fi lm- vagy hangfelvétel-előállítótól beszerzett tartalom adatait (így a szerzők nevét is) kezdettől fogva – eleinte papíralapon – tárolta (az adatvé-delmi szabályok betartásával). Jelenleg ezeket az információkat elektronikusan rögzítik, és egy igen diff erenciált, többféle keresést lehetővé tévő adatbázisban tárolják: e tartalmak felhasználásával kap-csolatban – akár a közös jogkezelő szervezeteknek nyújtott adatszolgáltatásban, akár a felhasználást megelőző egyedi szerződés megkötéséhez – az itt ekként rögzített személyeket kezelik szerzőként (hiszen pontos adatrögzítés esetén az alkotókról is hiteles információt tartalmaz a rendszer).³⁴⁰

Saját nyilvántartás hiányában gyakran az interneten elérhető adatokból indulnak ki a fel-használók. Ez az elérhetőség mellett a szerzői vagy szomszédos jogi jogosultságra vonatkozóan sem hiteles forrás, így amennyiben a kutatás eredményes, a szerződéskötést megelőzően szükség van még a jogosult személyazonosságának, illetve jogosultsága terjedelmének ellenőrzésére is.

A felhasznált mű jellegéből adódóan más intézmények, közgyűjtemények (képtárak, mú-zeumok)³⁴¹ is többször nyújtanak segítséget a jogosultak felkutatásához.

4.4.2. Ügynökségek

A szerzők, illetve örököseik gyakran ügynökségeket bíznak meg jogaik kezelésével. A köz-szolgálati médiában felhasznált irodalmi és zenei művek jogosultjainak egy részét szintén

338 Szjt. 94/B. § (2) bek.: „A mű nyilvántartásba vételéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fi zetni.” Ld. még a 26/2010. (XII. 28.) KIM rendeletet az önkéntes műnyilvántartás részletes szabályairól.

339 Szjt. 94/B. § (3) bek.: „Ilyen magánokiratot a közös jogkezelő szervezet önként vállalt szolgáltatásként – alapszabályával összhangban – saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki.”

340 A papíron tárolt, illetve az adatbázisból kikeresett adatokat a leggyorsabb és legegyszerűbb módon (telefon-könyv, Internet) aktualizálják.

341 A Petőfi Irodalmi Múzeum gyakran keresett segítséget például a hangjátékok alapjául szolgáló művek szerzőinek, illetve örököseinek felkutatása során.

ügynökségek képviselik: az alkotók (örökösök) helyett és nevükben eljárva adnak engedélyt a felhasználásra és szedik be a jogdíjat.

4.4.3. Közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásai

A közmédia – tevékenységének jellegéből adódóan, a tömeges műfelhasználásra tekintettel – együttműködik a közös jogkezelő szervezetekkel: az adatszolgáltatás pontosítása során több-ször nyílik lehetőség a szerzők személyével kapcsolatos kérdések tisztázására, ám ez általában a „kisjogos” szerzőkre korlátozódik és nem nyújt segítséget az egyedi, „nagyjogos” szerződé-sek megkötéséhez.

A jogkezelő szervezetek műnyilvántartásaiból az adatszolgáltatással kapcsolatos egyezteté-sen kívül is lehetőség van adat kikérésére (díj ellenében – az információ költségvonzata miatt rendszerint nem ez az elsődleges kutatási forrás).

4.4.4. Önkéntes műnyilvántartás

Az SZTNH 2005. évi CLXV. törvénnyel bevezetett feladata az ún. önkéntes műnyilvántar-tás vezetése, amelynek célja a művek és más teljesítmények létezésének és a jogosult személyé-nek igazolása. A nyilvántartás használatának általánosabbá válásával minden bizonnyal jelen-tős gyakorlati segítség lesz egyrészt a felhasználók számára a szerző felkutatásához, másrészt a szerző részére saját jogosultságának bizonyításához. Az önkéntes műnyilvántartás részletes szabályairól ld. a 8. fejezetben írtakat.

A felsorolt módokon, illetve forrásokból a jogosultak személye az esetek többségében si-keresen meghatározható: amennyiben mégsem lenne fellelhető a szerzői vagy szomszédos jogi jogosult, a gyakorlati megoldást az SZTNH árva művekre vonatkozó eljárása jelentheti, amelynek szabályait a 9. fejezet ismerteti.

A médiaszolgáltatás és a közös jogkezelés;

a közös jogkezelés keretében történő jogdíjfi zetés módja és formái

Minden bizonnyal jelen tanulmány egyik legösszetettebb, ugyanakkor legellentmondásosabb részéhez érkeztünk, amikor a közszolgálati médiaszolgáltatás és a közös jogkezelés összefüg-géseit, egymásra gyakorolt hatását, az eltérő érdekviszonyokból fakadó esetenkénti kollíziós és konfl iktushelyzeteit állítjuk vizsgálódásunk középpontjába. Biztosak vagyunk ugyanak-kor abban, hogy az audiovizuális műsorszámok közös jogkezelés keretében történő felhasz-nálásai kapcsán felmerült vitás kérdések egy részére adható szakértői válasz és javasolható jogi megoldás, részletekbe menő jogtörténeti vagy jogtudományos fejtegetés és uniós jogi elemzés nélkül is. Röviden utalunk a közös jogkezelés közösségi jogi szabályozásának meglehetősen vitatott végeredményére³⁴³ és ennek esetleges kihatásaira a médiaszolgáltatásra.

Másfelől tanúi lehetünk annak is, hogy a törésvonalak ma már elsősorban nem a média-szolgáltatók és a közös jogkezelők között húzódnak. Az utóbbi évek médiapiaci átrendeződé-sei – különös tekintettel a közmédia átalakítására – felerősítették a nagyjogos engedélyezési joggal bíró szerzők és a médiaszolgáltatók közötti vitákat, esetenként újabb frontokat nyitva meg. A kérdések egy részét ugyan tisztázta az Mttv. 100. §-a és az MTVA-nak erre felfűzött következetes szerződéses gyakorlata, de több korábbi vitás ügyben a felek bírósághoz fordul-tak, amelyek végül – hosszas bizonyítást követően – egyezséggel zárulfordul-tak, ítéletig egy ügy sem jutott el. (Mindezekről bővebben az 5.9. pontban írunk.)

342 E témakör kapcsán feltétlenül ki kell emelni, hogy a médiaszolgáltatás és a közös jogkezelés kapcsolatrend-szerét, a közös jogkezelés körében alkalmazott jogdíjaknak az audiovizuális szektorban betöltött szerepét, illetve hatását mindmáig „A közös jogkezelők által alkalmazott szerzői jogdíjak szerepe az audiovizuális szektorban”

című, 2007-ben, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készített MEH-tanulmány dolgozta fel legátfogóbban (a továbbiakban: MEH-tanulmány),, amely hozzáférhető az SZTNH honlapján:

http://www.sztnh.gov.hu/szerzoijog/tanulmany/MeH_study_kjk_fi nal_2007.pdf

343 Az Európai Parlament és a Tanács 2014/26/EU irányelve a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelés-ről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséjogkezelés-ről. A 2014.

február 26-án elfogadott irányelv a szerzői és szomszédos jogok közös kezelésével foglalkozó szervezetek felépítésére, műkö-désére, irányítására nézve határoz meg minimum követelményeket, abból a célból, hogy – a 2011-ben bevezetett hazai refor-mokkal egyező irányban – erősítse e szervezetek átláthatóságát. Az új szabályozás tagállami átültetését követően a jogosultak számára több lehetőség nyílik majd arra, hogy beleszólhassanak a jogaik kezelését végző szervezetek döntéseibe, valamint biztosított lesz számukra, hogy a nekik járó jogdíjakhoz megfelelő időben hozzájussanak. Az irányelv másik nagyon fontos eleme, hogy megteremti a határokon átívelő online zenei felhasználások (mint a zeneletöltés és a streaming) hatékony enge-délyezésének új kereteit. Ezáltal a digitális zenepiac szabályozásának egyik fontos sarokpontja született meg, melynek várt következménye az európai zenei kínálat kiszélesítése, és a repertoárokhoz való egyszerűbb hozzáférés biztosítása. Másfelől azonban veszélyeket is hordoz magában az esetleges versenyelőny biztosítása a belföldi piacra belépni szándékozó külföldi honosságú közös jogkezelő szervezetek számára, mivel ez gyengítheti, akár ellehetetlenítheti mind a kulturális sokszínűség megőrzését (konkrétan a kisebb nyelvi területű nemzetállamok repertoárjainak érvényesülését), mind a nemzeti közös jog-kezelés hatékonyságát. (Az irányelv rendelkezéseit átültető magyar szabályozás megalkotásának határideje 2016. április 10.)

A téma kiemelt fontosságát és aktualitását jelzi az a tény is, hogy az audiovizuális média üzemszerű működése szempontjából nélkülözhetetlen a közös jogkezelés, hiszen a felhaszná-lás módjára, tömegességére tekintettel képtelenség lenne az egyedi engedélykérés.³⁴⁴ A közös jogkezelés pozíciói ezen a piacon egyelőre nem forognak veszélyben, ellenben a fi lmszerzők (illetve jogutódaik) egy jól körülhatárolt köre részéről felmerülő nagyjogos igények komoly fejtörést okoznak a jogalkalmazóknak. Érdekes módon, ezen a ponton akár találkozhatnak is a médiaszolgáltatók és a közös jogkezelő szervezetek érdekei az egyedi joggyakorlást preferáló jogosultakkal szemben.

A fi lmszerzők, médiaszolgáltatók és közös jogkezelők közötti törésvonalak értelmezése és megvilágítása miatt is megkerülhetetlen – a közös jogkezelésnek a médiaszolgáltatást érintő jogviszonyokban betöltött szerepe mellett – az audiovizuális művek felhasználá-sával kapcsolatos defi níciók, alapfogalmak, módozatok és eljárások pontos bemutatása, elemzése.

Mindezek mellett ebben a fejezetben érintjük a közös jogkezelés hazai szervezeti kere-teit, a közös jogkezelés típusait, a díjszabások jóváhagyási és elfogadási eljárásrendjét, az Egyeztető testület lehetőségeit, az audiovizuális díjszabásokat, az egyedi (kétoldalú) megál-lapodásokat, végül a médiaszolgáltatás jogdíjfi zetési kötelezettségeivel összefüggő SZJSZT szakvéleményeket.