1. fejezet
6.3. A médiatartalom közönséghez eljuttatásához szükséges felhasználási szerződések
Az előző alpontban már írtak szerint jelenleg a magyar közszolgálati médiaszolgáltatásokat többféle technológiával, és a műholdas közvetítésre tekintettel minimálisan Európa területén el lehet érni. A médiaszolgáltató értelemszerűen nem rendelkezik a jeltovábbításhoz szüksé-ges minden eszközzel és hálózattal, így műsora nyilvánossághoz közvetítését, illetve tovább-közvetítését műsorterjesztők végzik (vagy a tartalomszolgáltató megrendelésére, szerzői jogi felelősség nélkül, vagy önálló felhasználóként).
Az alábbiakban az erre vonatkozó szerződéseket ismertetjük, kitérve a közszolgálati mé-diavagyon hasznosítására kötött egyéb megállapodásokra is.
6.3.1. „Terjesztési” szerződések
A fejezet kapcsolódó alpontjaiban már leírtak szerint a rádiós-, illetve televíziós műsorfolyam nyilvánossághoz közvetítése vagy továbbközvetítése módozatait és a jogviszony egyéb elemeit a hírközlési jog és a médiajog is szabályozza. Olyannyira, hogy az ilyen tárgyú megállapodá-soknak, amelyet a tartalomszolgáltató rádió-, illetve televízió-szervezet és a műsorterjesztő523 köt egymással, – a hírközlési terminus technicus-t használva – a „terjesztési” szerződés címet szokás adni.
A médiaszolgáltatás gyakorlatában ilyen néven említett szerződések vagy a műsorfolyam
„elsődleges” (pl. sugárzás útján történő), vagy „másodlagos” (az Szjt. 28. § szerinti, az eredeti közvetítő szervezethez képest más személy által végzett, de az „elsődleges” közvetítéssel azo-nos időpontban történő, változatlan, csonkítatlan) továbbközvetítését jelentik.
Az „elsődleges” nyilvánossághoz közvetítés célját szolgáló szerződések valójában nem fel-használási szerződések; ezekben a jeltovábbításhoz szükséges eszközökkel, hálózattal vagy szerződéses kapcsolattal nem rendelkező tartalomszolgáltatók a mindezzel rendelkező mű-sorterjesztőtől, mint vállalkozótól rendelik meg az általuk előállított műsorjel meghatározott technológiával és minőségben történő továbbítását.
A közszolgálati médiaszolgáltatások jelenleg elsődlegesen földfelszíni sugárzással jutnak el a nézőkhöz, hallgatókhoz; ezt a szolgáltatást – az Mttv. rendelkezései alapján – az MTVA rendeli meg.524
A „másodlagos” nyilvánossághoz közvetítés esetén azonban a megállapodás a rádió-, illet-ve televízió-szerillet-vezet (mint jogtulajdonos) és a műsorterjesztő (mint felhasználó) között jön létre (felelősségük, illetve a díjfi zetési és adatszolgáltatási kötelezettség az adott továbbítási technológiára vonatkozó szerzői jogi rendelkezések szerint alakul).
Az Mttv. rendelkezései alapján az MTVA – a médiaszolgáltatók képviseletében és javára eljárva – a saját költségvetése terhére köti meg a közszolgálati médiaszolgáltatók lineáris
mé-523 A Dtv. 5. §-ában felsorolt értelmező rendelkezések között találjuk a műsorterjesztés technológia-semleges defi níciója mellett a műsorterjesztő meghatározását. A Dtv. az utóbbi kategória bevezetésével hozott létre speci-ális szabályozási keretet a hírközlési szolgáltatókon belül a kifejezetten médiatartalmat továbbító műsorterjesz-tőkre. Ld. részletesen: Polyák i. m. (489. lj.) 107–119.
524 Jelenleg az Antenna Hungária Zrt. végzi ezt a tevékenységet.
diaszolgáltatásainak terjesztésére vonatkozó szerződéseket. Meghatározott közszolgálati csa-tornák továbbítási kötelezettsége miatt azok belföldi terjesztésére irányuló megállapodások tartalma meglehetősen kötött.
Nagyobb a tárgyalási lehetőség a határon túlra irányuló (az eredetileg közvetített műsor-hoz képest egyidejű, változatlan és csonkítatlan) továbbközvetítés esetén, és még speciálisabb az M3 médiaszolgáltatás helyzete: az NMHH vonatkozó döntése alapján e csatorna nem esik a „must carry”-kötelezettség alá, így terjesztői üzleti alapon dönthetnek a továbbításáról.
6.3.2. A médiavagyon hasznosítására irányuló szerződések
Nem a médiaszolgáltatás fő tevékenységéhez kapcsolódik, de a közszolgálati médiavagyon hasznosítása körében egyre gyakoribb az Archívumban őrzött fi lm- és hangfelvételek kiadá-sa. Az ezekre vonatkozó – harmadik félnek a mű többszörözésére, terjesztésére engedélyt adó – szerződésekben a terjesztés területének meghatározásakor fi gyelemmel kell lenni a jogki-merülés szabályára (azaz arra, hogy a többszörözött műpéldányok első átruházását követően az adott műpéldányra vonatkozóan elenyészik a szerzői jog – így az az Európai Gazdasági Térség bármely államában továbbértékesíthető).
A fi lm- és hangtár mellett általános – az MTI hagyományain alapuló – a fotótárból történő értékesítés, és nem ritka a jelmezkölcsönzés sem. Ezen felhasználások engedélyezésekor arra kell különösen fi gyelemmel lenni, hogy a közszolgálati médiavagyonra vonatkozó elidegení-tési tilalom miatt nem köthető olyan tág terjedelmű (több felhasználási módra kizárólagos, harmadik személynek átengedhető, időben és térben korlátlan stb.) felhasználási szerződés, amely ténylegesen a vagyonelem feletti rendelkezési jog megszűnését eredményezné.
A közszolgálati médiaarchívum speciális szerzői jogi szabályai
2011 elején meglehetősen nagy hullámokat kavartak a Mttv.-nek a közszolgálati médiaar-chívumra525 (a továbbiakban: Archívum) és a Nemzeti Audiovizuális Archívumra (a továb-biakban: NAVA) vonatkozó rendelkezései. Olyan értelmezések is napvilágot láttak, hogy a közszolgálati médiavagyonra és a közszolgálati médiaszolgáltatók archívumára vonatkozó szabályok (Mttv. 100. §-a és 203. §-ának 33. pontja) a jogosultak vagyoni jogainak normatív eszközökkel történő „államosítását” jelenthetik, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a mű-vészek és más jogosultak az elismert jogoknak és jövedelmeknek csak töredékét kapják meg vagy azokat akár el is veszíthetik.
Az érintett állami szervek [Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH)] és az érintett közös jogkezelő szervezetek (ARTIS-JUS, MAHASZ, EJI, FilmJus, Hungart) között 2011 tavaszán lezajlott sikeres egyeztetések nyomán a felek arra jutottak, hogy az Mttv. és az Szjt. egyes rendelkezései között észlelt esetleges ellentmondások többsége jogértelmezéssel tisztázható, míg az így nem rendezhető kérdéseket az Mttv. módosítása(i) során lehet, illetve kell orvosolni. A jogértelmezést az Mttv.
100. §-ának (4) bekezdése alapján jóváhagyott és megjelent Archiválási Szabályzat tartalmaz-za, míg a törvényi korrekcióra elsőként az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények mó-dosításáról szóló 2011. évi CVII. törvény részeként került sor, 2011. július 20-ai hatállyal.526
A történeti előzményekhez tartozik az is, hogy az NMHH Médiatanácsa 892/2011.
(VII. 6.) számú határozatával döntött a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Archiválási Szabályzatának (a továbbiakban: Szabályzat vagy ASZ) jóváhagyásáról.
A Szabályzat elsősorban az archiválás és az Archívum megőrzésének, kezelésének és felhasz-nálásának részletes szabályait fogja össze, de kitér az Archívum használatának szerzői jogi kérdéseire is.
E fejezet célja – túl azon, hogy eloszlasson bizonyos félreértéseket és tévhiteket a közszolgá-lati médiavagyon megítélésével, hovatartozásával és hasznosításával kapcsolatosan – elsősor-ban az, hogy bemutassa az Archívum kialakulásának, létrejöttének és jelenlegi működésének médiajogi és szerzői jogi alapjait. Ennek során óhatatlanul érinteni kell bizonyos szakmai és gyakorlati kérdéseket, alapvetéseket is, amelyek többsége ugyancsak bizonyos normákban (pl. ASZ) öltenek testet.
525 A közszolgálati médiaarchívum gyűjtőfogalom abban az értelemben, hogy magába foglalja egyfelől a köz-szolgálati médiavagyont, másfelől a közköz-szolgálati médiavagyon körébe nem tartozó műveket és más teljesítmé-nyeket tartalmazó fi zikai hordozókat.
526 Jelen fejezet lezárását követően látott napvilágot a közszolgálati médiaszolgáltatásra és a médiapiacra vo-natkozó egyes törvények módosításáról szóló 2014. évi CVII. törvény, amely nem hagyta érintetlenül a 100. §-t sem. Hatályos 2015. január 1-jétől. Ezeket a változásokat a 7.4. pont egyes alpontjai végén, illetve lábjegyzetek-ben ismertetjük.