Szerzői jogi védelmet élvező alkotások a közszolgálati médiaszolgáltatásban

Szerzői jogi védelem az alkotásokat ex lege a keletkezésüknél fogva (külön regisztráció, nyil-vántartásba vétel nélkül) illeti meg, amennyiben megfelelnek az Szjt. 1. § (1) és (3) bekezdé-sében meghatározott konjunktív feltételeknek:¹⁷

a) Irodalmi, tudományos, művészeti alkotás

Egy adott médiatartalomról annak eldöntése, hogy az irodalom, tudomány vagy művészet területére tartozik-e, az egyszerűbb kérdés: e feltétel tág értelmezéséhez az Szjt. 1. § (2) bekez-désének példálózó felsorolása is támpontot nyújt.

17 Szjt. 1. § (1) bek.: „Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat.”;Szjt. 1. § (3) bek.:

„A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.”

b) Egyéni-eredeti jelleg

A szerző tevékenységéből fakadó – azaz szubjektíve eredeti, nem mástól származó – egyéni-eredeti jelleg megléte vagy hiánya korántsem mindig egyértelmű, különös tekintettel arra, hogy az alkotások tartalmának, műfaji sajátosságainak függvényében esetenként máshol hú-zódik meg a határ egy (akár funkcionális vagy megrendelésre készülő) alkotás adott szakma, illetve művészeti ág számára nyilvánvaló, közhelyszerű megformálása, esetleg meglévő mű lemásolása – vagy ellenkezőleg: egyéni (a szerző személyiségét a szabad döntésén alapuló, kreatív megoldásban hordozó) és eredeti (újszerű, más műtől megkülönböztethető) kivitele-zése között.

c) Formába öntöttség, megjelenítés

Az Szjt.-ben használt „alkotás” fogalom magában hordozza, hogy bár (az irodalmi, tudomá-nyos, művészeti területre tartozás mellett) a szerzői jogi védelem egyetlen jogszabályi feltétele az egyéni-eredeti jelleg, ez nem jelenti, hogy ne lenne szükség az egyéni gondolat minimális megformálására (ennek hiányában a szerző tevékenysége nem élvez szerzői jogi védelmet). Az Szjt. ezzel kapcsolatban nem támaszt több feltételt: az alkotás bármilyen formában megjelen-het; ezt tükrözi a leggyakoribb műtípusok deklaráltan nem taxatív felsorolása.¹⁸

Az egyéni gondolat valamilyen formában történő kifejeződése azonban nem feltétlenül kell, hogy befejezett vagy önállóan hasznosítható legyen ahhoz, hogy szerzői jogi védelemben részesüljön.¹⁹ A „rész-művek”-nek különös jelentőségük van a fi lmgyártás egyes szakaszaiban, így önálló szerzői jogi védelmet élvezhet a fi lmvázlat²⁰, fi lmnovella²¹, forgatókönyv²² stb.²³ A hatályos Szjt. sőt a FilmJus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete (a további-akban úgy is, mint: FilmJus) jogdíjközleménye, illetve Felosztási szabályzata ugyan egyedül a forgatókönyvírót nevesíti a felsoroltak közül, de amennyiben a fenti rész-alkotások szerzője a forgatókönyvírótól különböző személy, az egyéni, eredeti jelleget mutató fi lmvázlat vagy fi lmnovella önálló alkotásnak – alkotója pedig önálló engedélyezési joggal, illetve díjigénnyel rendelkező fi lmszerzőnek – minősül.

A nem befejezett alkotással („rész-mű”) nem tévesztendő össze a kész (és önmagában fel-használható) mű részlete: a médiaszolgáltatás során gyakori, hogy önálló műveket (fi lmal-kotás, színházi vagy táncelőadás, kabaréjelenet, musical, szimfonikus mű stb.) nem teljes terjedelmükben közvetítenek, ismételnek. E felhasználások egy része szabad felhasználásnak

18 Szjt. 1. § (2) bek.: „A műtípusok taxatív rögzítésével a jogalkotó indokolatlanul zárta volna ki az új tech-nológiával, illetve azok eredményeként létrejött alkotásfajtákat.”

19 A BH1993. 545. számú döntés a számítógépi programalkotásokkal kapcsolatban (amely szerzői jogi védel-mét 1983 óta rögzíti szerzői jogunk) állapította meg először általános elvi éllel, hogy az alkotó folyamat egyes szakaszaiban is létrejöhetnek olyan szerzői művek, melyek önálló oltalomban részesülhetnek.

20 12/1970. (VI. 30.) MM rendelet 10. § (1) bek.: „[…] fi lmvázlat az az írói mű, amely fi lmtörténet cselekmé-nyének rövid, vázlatos leírását tartalmazza, és fi lmnovella, vagy fi lmforgatókönyv megalkotásához szolgálhat.”

21 12/1970. (VI. 30.) MM rendelet 11. § (1) bek.: „[…] fi lmnovella az az írói mű, amely a dialógusok és részle-tek aprólékos kidolgozása nélkül a fi lmtörténet cselekményének olyan leírását tartalmazza, amely forgatókönyv megalkotásához szolgálhat.”

22 12/1970. (VI. 30.) MM rendelet 12. § (1) bek.: „[…] fi lmforgatókönyv az az írói mű, amely a fi lmtörténet-nek részletes, a fi lm elkészítésére alkalmas módon való leírását tartalmazza.”

23 A 12/1970. (VI. 30.) MM rendelet a már jellegénél fogva is több lépcsőben létrejövő fi lmalkotások esetén közvetve rögzítette, hogy a fi lmkészítés során létrejövő egyes művek önálló védelemben, szerzői pedig meghatá-rozott összegű jogdíjban (ún. „alkotói” díjban, majd a megfi lmesítéskor „megfi lmesítési díjban”) részesülnek.

minősül (például ha az ismételt műsorrészlet hossza nem haladja meg az idézés terjedelmét, és az idézés egyéb feltételeinek is megfelel), szabad felhasználás hiányában azonban kizárólag a mű egységének védelmére fi gyelemmel, a felhasználási engedély (átruházás esetén a meg-szerzett vagyoni jog) keretein belül használhatók fel jogszerűen (ld. részletesen a tanulmány vagyoni jogokat, illetve a felhasználási szerződést elemző fejezeteiben).

A fi lmhez készült bármely egyéni-eredeti rész-alkotás szerzői jogi védelmét nem megkér-dőjelezve²⁴, sokkal inkább a fi lmipar üzleti, gazdasági hátterét fi gyelembe véve rögzítette a jogalkotó az „utolsó vágás” („fi nal cut”) jogát. Ennek értelmében a „fi lmalkotás akkor be-fejezett, ha végleges változatát a szerzők és az előállító ilyenként elfogadják. Ezt követően a végleges változatot egyik fél sem változtathatja meg egyoldalúan.”²⁵

d) Esztétikai érték

A korábbi bírói gyakorlatot²⁶ és egyöntetű szakmai álláspontot megerősítve a hatályos Szjt. már szövegszerűen is tartalmazza, hogy „a (szerzői jogi) védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.”²⁷ A technológia fejlődésével e rendelkezés jelentősége egyre nő, hiszen egyértelművé teszi, hogy bárki által, bármely eszközzel (akár kézi kamerával, sőt telefonnal) készített alkotások az azt létrehozó személy és a mű viszonyának minőségéből – egyéni, eredeti jellegéből – adódóan szerzői jogi védelmet élvezhetnek: a közszolgálati médiaszolgáltatásban esetleg megjelenő ilyen tartalma-kat (például internetről letöltött vagy nézők által beküldött felvételek) a már leírt vizsgálati szempontok szerint kell beazonosítani, védelem alá eső szerzői mű (nem szabad) felhasználása esetén pedig a megfelelő úton gondoskodni az engedélykérésről és a díjfi zetésről.

A közszolgálati médiaszolgáltatásra leginkább jellemző, a fenti feltételeknek megfelelő – a közszolgálati médiaszolgáltatók által létrehozott akár lineáris, akár lekérhető tartalomban megjelenő – szerzői művek:

- fi lmalkotás [a klasszikusan ide sorolt műfajokon kívül – fi lmszínházi bemutatásra szánt fi lmalkotás, televíziójáték, televízió sorozat, animációs fi lm, reklámfi lm stb. – ide értve a színmű, zenés színmű, táncjáték, némajáték többféle beállításban és megvilágításban rögzí-tett kép- és/vagy hanganyagát (muster²⁸), az abból szerkesztéssel, vágással létrejövő fi lmalko-tásokat, valamint a mindezekből létrejött gyűjteményes műveket is],

24 A Szerzői Jogi Szakértő Testület (SZJSZT) 39/00 számú szakvéleményében kifejtette, hogy az utolsó vágás jogának szabályából nem következik, hogy a fi lm az ennek eredményeként elkészült változattal nyerné csak el a szerzői jogi védelmet. A rendelkezés inkább az integritás jogát terjesztette ki a jelentős befektetéseket eszközlő fi lmelőállítóra is és határozta meg az utolsó vágás jogával e jog pontos kezdetét.

25 Ld. az Szjt. 65. § (1) bekezdését. Az 1969. évi Szjt. (a továbbiakban úgy is, mint: „régi Szjt.”) végrehajtási rendelete szűkszavúan – és nem éppen szerzői jogi szempontból – csak úgy rendezte a fi lmalkotás befejezettsé-gének kérdését, hogy: „A fi lm gyártását a forgalmazást engedélyező okirat kiadásának napjával, – ha pedig ilyen nem kerül kiadásra – a standard kópiának a felhasználó által történt átvételével kell befejezettnek tekinteni.”

26 BH1980. 332.: „szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.”

27 Szjt. 1. § (3) bek. 2. mondat.

28 Több órányi vágatlan felvételből néha 15–20 perc kerül adásba. Ugyanakkor a musterek mind szerzői jogi, mind tartalmi szempontból igen értékesek: példának okáért egy nemzetiségi színházi előadást, különböző konferenciákon elhangzott beszédeket több esetben csak a közszolgálati média rögzít megfelelő minőségben és időtartamban. Az Archívumban a sehol máshol nem rögzített tartalmat hordozó muster-anyagok kutatására több esetben merült fel igény.

– szöveges és szöveg nélküli, színpadra vagy nem színpadra szánt zeneművek (és az ezek-ből rögzítéssel, szerkesztéssel, vágással létrejövő hangfelvételek, fi lmalkotások, illetve gyűjteményes művek),

– különböző formában feldolgozott irodalmi művek (az eredeti műből – pl. regény, novella, forgatókönyv stb. – általában átdolgozással létrejött fi lmalkotás, hangjáték, kabaré stb.), – az egyes műsorszámokon belül különböző hangsúllyal és időtartamban megjelenő

kép-ző-, ipar-²⁹, fotóművészeti, építészeti alkotások.

A fenti, nem taxatív felsorolás az Szjt. 1. § (2) bekezdésének szintén példálózó logikáját követi. Utóbbi nagyban segíti a jogértelmezést, főszabályként határozva meg egyes műtípu-sok szerzői jogi védettségét; a gyakorlatban azonban az egyéni-eredeti jelleg korántsem álla-pítható meg mindig egyértelműen. A védelem határát bírósági ítéletek, illetve a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SZJSZT) állásfoglalásai konkrét esetek kapcsán számta-lanszor elemezték, így kristályosítva ki az egyéniség-eredetiség fogalmának egyre objektívebb (bár a művek színes műfaji sajátosságaira, tartalmának sokféleségére tekintettel e tanulmány szerzőinek álláspontja szerint valamilyen szinten mindig is szubjektív) mércéjét.

Az Európai Bíróság ugyancsak több alkalommal – nem mindig következetesen – dön-tött a szerzői minőséget meghatározó feltételekkel összefüggésben. Az ún. Infopaq I. íté-letben³⁰ tág körben húzta meg a védelem határát egy újságcikkből készült szövegkivonattal kapcsolatban, ezzel közvetve azt állapítva meg, hogy a mű(részlet)nek elegendő abban az értelemben eredetinek lennie, hogy az a szerző saját szellemi alkotása – azaz a szerző tevé-kenysége alapján jött létre. E tág értelmezést egyéb döntéseiben a Bíróság maga is szűkítet-te, kimondva, hogy „egy szellemi alkotás akkor tekinthető a szerző sajátjának, ha tükrözi az ő személyiségét”. Megállapította, hogy az a portréfotó részesülhet szerzői jogi védelem-ben, „amely a szerzőnek a fénykép létrehozása során hozott szabad és kreatív döntéseiben jut kifejeződésre”.³¹

Az alábbiakban néhány olyan műtípust vagy kategóriát emelünk ki, amely egyéni-erede-ti jellegének megítélése, szerzői jogi, szomszédos jogi vagy egyéb jogterülethez kapcsolódó védelme a közszolgálati médiaszolgáltatást végző szervezetek tevékenysége során kérdésként merülhet fel.

2.1.1. Filmalkotás és más audiovizuális mű

A közszolgálati televíziók lineáris és nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásán³² belül (szak)embert próbáló feladat annak eldöntése, hogy mi minősül szerzői jogi védelem alatt álló audiovizuális műnek, mi tartozik a szomszédos jogi védelem alatt álló fi lm kategóriája alá, továbbá hogy e műveknek, illetve teljesítményeknek ki a jogosultja és milyen terjedelmű felhasználási joggal (jogokkal) rendelkezik.

29 Az Szjt. 1. § (2) bekezdésének példálózó felsorolását meg nem ismételve ide tartozik értelemszerűen a grafi ka, festészet, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás, valamint az – egyéni, eredeti jelleget, kreatív megoldást mutató – díszlet és jelmez.

30 C-5/08 Infopaq International A/S v. Danske Dagblades Forening.

31 C-145/10, E-M Painer v Standard Verlags GmbH and others.

32 Mttv. 203. § (1) bek. defi níciója szerint az audiovizuális médiaszolgáltatás: „hangos vagy néma mozgóké-peket, állóképeket tartalmazó műsorszámokat bemutató médiaszolgáltatás.”

Az Szjt. e fogalmakat több helyen használja, megkülönböztetve a szerzői műnek minősülő fi lmalkotást az e védelem határát el nem érő, de a fi lmelőállító teljesítménye okán szomszédos jogi védelemben részesülő fi lmtől:

a) szerzői jogi védelmet élvez az 1. § (2) bekezdésének nem taxatív felsorolásában is nevesí-tett „fi lmalkotás”, amely kifejezést a jogalkotó a technológia-semleges szabályozásra töreked-ve a hatályos Szjt.-ben felváltotta³³: a „fi lmalkotás és más audiovizuális mű” fogalompárral, ezzel utat nyitva a köznapi értelemben „fi lmalkotásnak” már nemigen nevezhető, de egyéni-eredeti jelleggel rendelkező audiovizuális alkotások³⁴ védelmének.³⁵

Az Szjt. fi lmalkotásokra vonatozó speciális szabályokat tartalmazó IX. fejezete defi niálja az alapfogalmat: Filmalkotás (és más audiovizuális mű) „az olyan mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették.” Az értelmezést segítő, szintén példálózó felsorolást itt is megtaláljuk: „Filmalkotásnak minősül különösen a fi lmszínházi vetítésre készült játékfi lm, a televíziós fi lm, a reklám- és a dokumentumfi lm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő fi lm.”³⁶

b) szomszédos jogi védelemben részesülnek a fi lmek, amely kategóriába mind az előző pontban meghatározott, szerzői védelmet elérő fi lmművek, mind az egyéni-eredeti jelleggel nem rendelkező mozgóképek beletartoznak.

A műsorkészítés és annak adminisztrációja során annak eldöntése, mely fi lm minősül a szerzői jog által védett alkotásnak, különös jelentőséggel bír a fi lmelőállítók és fi lmszer-zők jogdíja szempontjából. Tekintettel arra, hogy e jogosultakat közös jogkezelő szerve-zetként a FilmJus képviseli, a besorolásnál és a műsorkészítés adminisztrációja során az egyes műsorszámok kódolásánál a közmédia a FilmJus Felosztási Szabályzatának 1. számú Mellékletében szereplő műfaj-meghatározást is alapul veszi.³⁷ Ez a – jogosultakat képviselő szervezettel közösen kialakított – gyakorlat egységessé teszi a jogkezelő és a felhasználó jog-értelmezését és jelentősen redukálja a speciális műtípusok minősítéséből eredő jogvitákat.

A műsorszámok adatainak rögzítésével kapcsolatos adminisztrációt szintén egyszerűsíti a részletes műfaji meghatározás, hiszen a több mint száz féle műtípusra bontás egyértelművé teszi egészen speciális műsorszámok besorolását is,³⁸ csökkentve az önálló elemzést igénylő tartalmak számát.

A jelzett Mellékletben bármely – akár 0,1 – súlyszámmal jelzett fi lm-műfaj szerzői jogi védelem alatt álló fi lmalkotásnak minősül. A súlyozás nem a felhasználó, hanem a fi lmszerzők szempontjából bír jelentőséggel a jogdíj felosztása során. A felhasználó (témánk esetén a közszolgálati médiaszolgáltatásban felhasznált alkotásokról az adat-szolgáltatást teljesítő MTVA) szempontjából az egyes műtípusok megegyező minősítése

33 Az 1969. évi „régi” Szjt. még csak a „fi lmalkotás” megfogalmazást használta.

34 A digitális technika eredményeként létrejövő új típusú, többször interaktív audiovizuális alkotásoknak a köznyelvben sokszor nem is lehet ezen általános fogalomnál pontosabb (magyar) elnevezést találni.

35 Az Szjt. további szövegében ahol „fi lmalkotást” említ a jogalkotó, az alatt az egyéb audiovizuális művet is érteni kell.

36 Szjt. 64. § (1) bek.

37 A közszolgálati médiaszolgáltatásokban megjelenő tartalmakat nem csak e szempont szerint sorolják be: a

„FilmJus-kód” mellett a nézettség mérésére szolgáló „AGB-kód” is rögzítésre kerül minden egyes műsorszámnál – ennek részletes bemutatását azonban a tanulmány témája nem igényli.

38 A FilmJus Felosztási Szabályzatának 1. számú mellékletéből néhány példa az egészen speciális tartalmakra:

homokszórás, zenei stúdióműsor, kvíz show, műszaki hiba jelzése, agrárhíradó, vallási szertartás közvetítése stb.

a lényeges: értelemszerűen fi lmalkotásnak minősülnek az animációk, a mozifi lmek, já-tékfi lmek, televízió fi lmek és sorozatok, zenés- és táncfi lmek, színházi közvetítések, kon-certfi lmek, míg nem szerzői művek a vetélkedők, a stúdióműsorok többsége (de például a zenei stúdióműsor a szerkesztés okán már igen), a választási műsorok stb. Gyakorlati példák elemzése alapján került meghatározásra és a felhasználó által elfogadásra, hogy míg a „beszélgetős” magazinok, bűnügyi, gazdasági, információs magazinok nem minő-sülnek a FilmJus-szal fennálló jogviszonyban fi lmalkotásnak, a szolgáltató, művészeti vagy vallási magazinok igen, ahogyan a nyelvlecke vagy oktató műsor is fi lmmű, ellen-tétben az ismeretterjesztő stúdióműsorral.

A fentiek alapján történő besorolás megjelenik az ún. kisjogos (az „üres-hordozó” díj és az ún. kábeltelevíziós jogdíj felosztásának alapjául szolgáló) adatszolgáltatásban, emellett támpontot ad ahhoz, mely (szerzői alkotásnak minősülő) műsorszámoknál kell vizsgálni a kérdést, hogy mely fi lmszerzőktől kell magához a nyilvánossághoz közvetítéshez is enge-délyt kérni (szintén a FilmJus-on, mint közös jogkezelést végző szervezeten keresztül).

Nem segít azonban a fi lmalkotások e részletes tipizálása a fi lmszerzők és fi lmelőállító(k) személyének felelős meghatározásában: az egyes műsorszámok adatait rögzítő szerkesztőnek el kell döntenie, hogy a közreműködők közül ki minősül fi lmszerzőnek (pl. vezető operatőr, akinek egyénisége kétségkívül tükröződik majd a fi lmalkotásban) és ki nem (pl. a kamera-man, aki kizárólag a vezető operatőr instrukciói alapján dolgozik, ami teljesen meghatározza a feladat megoldásának kereteit és kizárja, hogy annak során több alkotó megoldás között kreatívan döntsön).³⁹ Többször egyedi mérlegelés az alapja annak is, hogy egy szerkesztő egy adott műsorszám fi lmszerzőjének minősül-e.

A fi lmalkotás fogalmát nem csak az Szjt. határozza meg: az Mttv. médiajogi szempontból a szerzői jogi meghatározásnál szűkebben defi niálja⁴⁰, a Filmtörvény⁴¹ pedig a jogalkotói szándék szerint az állam által támogatandó fi lmalkotásokhoz igazítja a fi lmalkotás fogalmát⁴². Mindez kihatással van ugyan a műsor szerkesztésére (például a többségében szerzői műnek minősülő reklámok, közérdekű közlemények elkülönítetten történő elhelyezésére, a korhatár-besorolás-ra tekintettel meghatározott műsorsávban történő közvetítésre vagy annak tilalmákorhatár-besorolás-ra), de ezek megkülönböztetése nem a tartalom szerzői jogi minőségéből ered. E jogszabályok speciális de-fi nícióira és különösen az általuk kiemelt de-fi lm-műfajokra a tanulmány más fejezeteiben utalunk (például a művek integritás-védelme kapcsán a szponzor szpotok beszerkesztésére és a termék-elhelyezésre).

39 Ld. a fent hivatkozott C-145/10, E-M Painer v Standard Verlags GmbH and others ítélethez írtakat.

40 Mttv. 203. § 11. pont: „Filmalkotás: a szerzői jogról szóló törvény szerinti fi lmalkotás, ide nem értve többek között a hír- és politikai tájékoztató műsorszámot, az aktuális- és szolgáltató magazin műsorszámot, a sport-műsorszámot vagy egyéb esemény közvetítését tartalmazó sport-műsorszámot, a játék- és vetélkedő sport-műsorszámot és a kereskedelmi közleményeket. Filmalkotás különösen a játékfi lm, a televíziós fi lm, a televíziós fi lmsorozat, az animációs fi lm és a dokumentumfi lm.”

41 A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény (a továbbiakban: Filmtörvény).

42 Filmtörvény 2. § 2. pont: „Filmalkotás: a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban:

Szjt.) szerinti fi lmalkotás, ideértve a számítógépes vagy bármilyen platformon hozzáférhető játékprogram előze-teseként készülő fi lmalkotást, ide nem értve a hírműsort, az aktuális és szolgáltató magazinműsort, a sportköz-vetítést, a beszélgetőműsort (talk-show), a játék- és vetélkedőműsort, és a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény hatálya alá tartozó reklámfi lmet.”

2.1.2. A művek önálló szerzői jogi védelmet élvező elemei

A művek érzékelhetővé tételével kapcsolatban már említettük, hogy a jogalkotó a valamilyen minimális szinten formába öntött alkotást honorálja szerzői jogi védelemmel. Ezzel ugyan főszabályként nem védi az alkotás folyamatának minden egyes lépését, azonban ha annak egyes fázisaiban létrejövő „rész-mű” önmagában is egyéni-eredeti jellegű irodalmi, tudomá-nyos vagy művészeti alkotás, maga is szerzői jogi oltalom alatt áll. Erre példa lehet akár a forgatókönyv, akár képzőművészeti, iparművészeti alkotás, illetve díszlet vagy jelmez terve.

Az ezen kategóriába tartozó művek, „mű-részek” jellemzője, hogy akár önálló hasznosítás-ra alkalmatlan részek is szerzői jogi védelmet élvezhetnek.

A szerzői művek más elemei azonban ettől eltérően kifejezetten az önálló hasznosíthatósá-gukra és arra tekintettel részesülnek védelemben, hogy e sajátos oltalom hiányában felhasz-nálásuk a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogait is sértené. A befejezett művek részeinek ilyen, külön nevesített védelem alatt álló két típusa: a mű sajátos címe és az abban szereplő jellegzetes, eredeti alak.⁴³

a) A mű sajátos címe⁴⁴

Az 1969. évi Szjt. (a továbbiakban úgy is, mint: „régi” Szjt.) is tartalmazta a hatályba léptető rendelkezés alapján az előtte létrejött művekre is alkalmazandó azon szabályt, hogy nem csupán magának a szerzői alkotásnak, de a mű sajátos címének felhasználása, illetve annak engedélyezése is a szerző kizárólagos joga. (Sőt, ehhez hasonló rendelkezést már az 1921. évi szerzői jogi törvény is tartalmazott.⁴⁵)

Ennek kifejezett rögzítésére azért volt szükség, mert „a cím – bár esetenként a mű gondo-lati üzenetének sűrítménye… – ritkán felel meg a gondolatkifejtés, azaz a mű ismérveinek”.

A sajátos – adott esetben ismert, „jól eladható” – cím felhasználása azonban üzleti előnyt je-lenthet, ami tulajdonképpen a szerző szellemi termékének hasznosításából ered, így indokolt a szerzői jog tárgyának ilyen módon való kiterjesztése.

A sajátos – adott esetben ismert, „jól eladható” – cím felhasználása azonban üzleti előnyt je-lenthet, ami tulajdonképpen a szerző szellemi termékének hasznosításából ered, így indokolt a szerzői jog tárgyának ilyen módon való kiterjesztése.

In document A KÖZSZOLGÁLATI MÉDIASZOLGÁLTATÁS ÉS A SZELLEMI TULAJDONJOGOK KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI ÉS SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE (Pldal 20-34)