111.§.Aszövetségiközigazgatásszervei. korábban láthattuk, hogy a Hans kelsentől származó speciális felosztás szerint a végrehajtó hata-lomba az igazságszolgáltatás is beletartozik. a bíró ugyanúgy a törvé-nyeket alkalmazza (hajtja végre), mint a közigazgatás szervei653 [ld. 65.§].
ezért a végrehajtó hatalom elnevezés helyett itt is a közigazgatást fogjuk használni.
a szövetségi közigazgatás szerveinek meghatározásakor az adott ál-lam kormányformájából kell kiindulnunk. Ausztria – az 1929-es alkot-mánynovella elfogadásáig – parlamentáris köztársaság volt, a Szövet-ségi elnök csak reprezentatív szerepet töltött be.654 ebben a felosztásban a központi végrehajtó (közigazgatási) hatalom gyakorlása általában a
650 bV-g 1920. 63. cikkely (1)–(2) bekezdés; adaMoVIch (1927) i. m. 197.
651 bV-g 1920. 68. cikkely (2)–(3) bekezdés; adaMoVIch (1927) i. m. 196–197.
652 bV-g 1929. 60. cikkely (6) bekezdés; walter (1972a) i. m. 442.
653 kelsen (1993) i. m. 229–230.
654 sárI (2007b) i. m. 308.
kormány kizárólagos joga, az államfőt a három klasszikus hatalmi ágtól elkülönült, semleges hatalomnak tekintik. az osztrák alkotmány viszont az államfőt a szövetségi közigazgatás szervei közé sorolta.655 Így annak a két legfontosabb része a Szövetségi elnök, illetőleg a Szövetségi kor-mány tagjai voltak.
az államfőnek az állami struktúrába való sajátos osztrák besorolása azonban tartalmilag mégsem jelent nagy eltérést az említett általános modelltől. a végrehajtási (közigazgatási) jogkörök felosztásánál ugyan-is az általános felhatalmazást a Szövetségi Kormány tagjai kapták. A Szövetségi elnök ugyanis csak azon ügyekben járhatott el, amelyeket az alkotmány nevesítve a hatáskörébe utalt, minden más ügyben a Szövetsé-gi kormány tagjai voltak kompetensek.656 ez egyébként megszokottnak mondható szabályozási metódus, ugyanis a kormányzati, vagy általában az államhatalmi feladatok kimerítő felsorolása szinte lehetetlen.657 ezért a legtöbb alkotmány a kormány hatáskörének megállapításakor a „ma-radékelvet” alkalmazza, vagyis minden államhatalmi tevékenységet a felelősségi körébe utal, amit az alkotmány kifejezetten nem telepít más államhatalmi szervekhez.658
a Szövetségi elnök – mint a későbbiekben részletesen is tárgyaljuk [ld. 124–129.§] – csak a klasszikus államfői jogosítványokat gyakorol-ta, amelyet semleges hatalomként is megkap. Így azt, hogy a Szövetségi elnöknek ténylegesen befolyása van-e a végrehajtó (közigazgatási) ha-talom gyakorlására az dönti el, hogy a Szövetségi Kormánnyal milyen a viszonya. az tőle függetlenül működik, vagy döntéseire befolyással tud lenni. a későbbiekben felhozott érvekből [ld. 112.§] egyértelműen látható lesz, hogy – az 1929-es alkotmánynovelláig – a Szövetségi kormány az államfővel nem állt függelmi viszonyban, sőt az elnök volt a kormány előterjesztéseihez kötve. ebből viszont az is következik, hogy valójában a végrehajtó (közigazgatási) hatalom birtokosa a kormány volt, ahogy az a parlamentáris köztársaságokban megszokott. Így az, hogy a Szövetségi elnököt az alkotmány formailag a közigazgatás szervei közé sorolta, jog-állásának tartalmában nem jelent változást a megszokott parlamentáris modellhez képest.
655 b-Vg 1920. Ötödik Főrész, első Fejezet, a. pont.
656 adaMoVIch (1927) i. m. 190.; zeller (2007) i. m. 142.
657 sárI (2007a) i. m. 423.
658 sárI (2007a) i. m. 423.
112.§ASzövetségiElnökésaSzövetségiKormányviszonya. Az el-nöknek a kormány működésére gyakorolt befolyása az utasítási jogban, valamint abban testesül meg, hogy a kormány mandátumának elnyerésé-re és megszüntetéséelnyerésé-re van-e befolyása.
az 1920-as osztrák alkotmány azonban ezek egyikét sem biztosította a Szövetségi elnök részére, utasításokat nem adhatott a kormány tagjainak, s azok megbízatásukat a Nemzeti tanácstól nyerték659 [ld. 136.§], s csak annak voltak felelősek, vagyis csak a népképviseleti kamara mozdíthat-ta el őket hivamozdíthat-talukból.660 [Ld. 141.§]. ez egyébként számottevő változást jelentett az 1918 előtti alkotmányos berendezkedéshez képest, ahol a csá-szárnak erős befolyása volt a kormány működésére.661
a kormány tehát az államfőtől függetlenül működött, ez azonban fordít-va nem volt így. a Szövetségi elnök hatásköreit nem önállóan gyakorolta, hanem a Szövetségi kormány előterjesztéseihez volt kötve [ld. 134.§], s minden intézkedése csak miniszteri ellenjegyzéssel volt érvényes.662 [Ld.
141.§] ebből világosan megállapítható, hogy a szövetségi politikai irány-vonal meghatározása kizárólag a Szövetségi kormány kezében volt.663
Az 1929-es alkotmánynovella azonban módosulásokat hozott, a Szö-vetségi kormány a mandátumát az elnöktől kapta, s a Nemzeti tanács mellett pedig a kormányt a Szövetségi elnök is elmozdíthatta hivatalá-ból.664 [Ld. 137.§]
113.§ASzövetségiElnökválasztása1920és1929között.A Szövet-ségi elnök választásáról az alkotmány előkészítése során jelentős viták bontakoztak ki. több tervezetben az államfő lakosság általi közvetlen választása szerepelt,665 de végül a törvényhozás általi közvetett választás mellett döntöttek.666 Így azonban nem véletlen, hogy az 1929-es alkot-mánynovella kapcsán újra előkerült a kérdés. [Ld. 114.§]
659 b-Vg 1920. 76. cikkely (1) bekezdés; adaMoVIch (1927) i. m. 198–199.;
adaMoVIch (1923a) i. m. 99.; Mezey–szente i. m. 403.
660 adaMoVIch (1927) i. m. 190–191.
661 ulbrIch i. m. 74–75.
662 adaMoVIch (1927) i. m. 190–191.
663 adaMoVIch (1927) i. m. 191.
664 b-Vg 1929. 70. cikkely (1) bekezdés; walter (1972a) i. m. 473–474.
665 brauneder (2001b) i. m. 230–231.; walter (1984) 142.
666 brauneder (2001b) i. m. 232.
Az államfő választása tehát 1920 és 1929 között a kibővített Szövetségi Gyűlés hatáskörébe tartozott.667 ez lényegében közvetett választást je-lentett, hiszen az említett választási testületet a törvényhozás két kama-rájának (Nemzeti tanács; Szövetségi tanács) együttes ülése alkotta.668 [Ld. 108.§] ezt a modellt korábban a III. Francia köztársaság követte, így az alkotmányozók előtt példaként ez állhatott.669 az is igaz viszont, hogy ez a törvényhozás általi államfőválasztásnak egy logikus formája.
talán nem véletlen, hogy első világháború után – az osztrákkal szinte párhuzamosan – elfogadott közép-európai alkotmányokban több helyen is alkalmazták ezt a konstrukciót, így például Csehszlovákiában,670 vagy Lengyelországban671 is a két kamara együttes ülésen választotta a köztár-sasági elnököt, vagy éppen Magyarországon a kormányzót.672
a választás nyilvános ülésen, de titkos szavazással történt. a megvá-lasztott Szövetségi elnök az a személy volt, aki a leadott szavazatok több mint felét megszerezte.673 a választáshoz tehát elegendő volt az egysze-rű többség, ugyanakkor az indulók számát a további fordulókban sem korlátozták, s azt mindaddig ismételni kellett, amíg valamelyik jelölt az abszolút többséget meg nem kapta.674
114.§ A Szövetségi Elnök választása az 1929-es alkotmánynovella után.az 1929-es alkotmánynovella alapvetően megváltoztatta a Szövet-ségi elnök választási rendjét.675 A korábbi parlament általi választás he-lyére676 [ld. 113.§] a közvetlen elnökválasztás lépett,677 amely egy
lénye-667 b-Vg 1920. 60. cikkely (1) bekezdés; adaMoVIch (1927) i. m. 191.; Mezey– szente i. m. 403.
668 b-Vg 1920. 38. cikkely; wIttMayer (1923) i. m. 14.; kelsen (1922a) i. m.
250–251.; walter (1972a) i. m. 294.; adaMoVIch (1927) i. m. 155.; adaMoVIch (1923a) i. m. 90.
669 adaMoVIch (1927) i. m. 191.
670 adaMoVIch (1929) i. m. 136–137.; weyr (1921) i. m. 22.
671 kohl i. m. 427.
672 1937:XIX. tc. 5.§
673 b-Vg 1920. 60. cikkely (5) bekezdés.
674 adaMoVIch (1927) i. m. 191.; adaMoVIch (1923a) i. m. 90.
675 b-Vg 1929. 60. cikkely (1) bekezdés.
676 b-Vg 1920. 60. cikkely (1) bekezdés; adaMoVIch (1927) i. m. 191.; Mezey– szente i. m. 403.
677 adaMoVIch (1932) i. m. 180.; walter (1972a) i. m. 435–436.; walter–Mayer i.
m. 276.; brauneder (2001b) i. m. 235.
gesen összetettebb választási eljárást is igényelt. emiatt az alkotmányban lefektetett szabályokat egy külön végrehajtási törvény egészítette ki.678
a jelöltállításnak nem voltak túl szigorú szabályai, 2000 választópolgár vagy a Nemzeti Tanács öt képviselőjének támogatása elegendő volt hoz-zá.679 Megválasztott elnök az volt, aki a szavazatok több mint felét meg-szerezte. amennyiben ezt egyik jelölt sem kapta meg, második választási fordulót kellett tartani, ahol azonban csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt indulhatott. közülük az lett a Szövetségi elnök, aki több szavazatot kapott, ami a matematika törvényei szerint a leadott szavazatok több mint felét is jelentette.680
a választás érvényességére vonatkozó részvételi küszöböt sem az al-kotmány, sem az ehhez kapcsolódó végrehajtási törvény nem tartalma-zott. ez azt jelenti, hogy az elnökválasztás a résztvevő választópolgárok számától függetlenül érvényes volt. azt azonban hozzá kell tenni, hogy a Nemzeti tanács kapcsán megbeszélt választási kötelezettség [ld. 85.§] ebben az esetben is érvényes volt.681
az elnökválasztás szabályainál is fellelhetők a német alkotmány ha-tásai, de ezek nem túl erősek. Magát a közvetlen elnökválasztást a régió köztársaságai nem alkalmazták, láthattuk, hogy Csehszlovákiában682 és Lengyelországban683 is a parlament választotta az államfőt. [Ld. 113.§] Minta még Franciaország lehetett volna, de itt is közvetett választás volt, így maga a közvetlen elnökválasztás bevezetése is a Weimari alkotmány hatását sugallja.684[Ld. 67.§] a választási eljárásban azonban sok különb-ség volt. természetesen vannak értelemszerű hasonlóságok, mint például
678 bundesgesetz vom 27. März 1931 über die Wahl des bundespräsidenten vom 24. März 1931. [BGBl 1931/137] a második világháború után új végrehajtási törvényt bocsátottak ki, de ez lényegi változásokat nem hozott. [bundesgesetz vom 16. Jänner 1951 über die Wahl des bundespräsidenten. 7.§ (1) bekezdés.
(BGBl 1951/42)]
679 bundesgesetz vom 27. März 1931 über die Wahl des bundespräsidenten. 7.§ (1) bekezdés [BGBl 1931/137], adaMoVIch (1932) i. m. 181.
680 adaMoVIch (1932) i. m. 182–183.
681 bundesgesetz vom 27. März 1931 über die Wahl des bundespräsidenten. 3.§ (1) bekezdés. [BGBl 1931/137]
682 adaMoVIch (1929) i. m. 136–137.; weyr (1921) i. m. 22.
683 kohl i. m. 427.
684 WrV 41. cikkely (1) bekezdés; szabó (2002) i. m. 185.
az, hogy mind ausztriában,685 mind Németországban686 a parlamenti lasztójoggal rendelkezők vehettek részt az elnökválasztáson is. a két vá-lasztójogosultság megbontása teljesen értelmetlen lett volna. a második forduló szabályainál azonban már eltéréseket találhatunk. ausztriában csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt vehetett részt, míg Németor-szágban mindegyik jelölt újra rajthoz állhatott. Sőt NémetorNémetor-szágban rit-kaság számba menő szabály volt, hogy a második fordulóba nemhogy kizártak volna egyes indulókat, hanem még új jelölt állítására is lehetőség nyílott.687 ennek logikus következménye az is, hogy a második forduló-ban relatív többséggel is el lehetett nyerni az államfői tisztet. ausztriáforduló-ban érdekes szabály volt viszont, hogy teljesen új jelöltet ugyan nem lehetett állítani, de a második fordulóba bejutott jelöltet a jelölő szervezet új sze-mélyre cserélhette.688
Végezetül meg kell még említeni, hogy a közvetlen elnökválasztás kiírá-sát a sorozatos belpolitikai zavarok miatt újra és újra elhalasztották, arra az 1934-es alkotmány hatálybaléptetéséig nem került sor.689 az alkotmányos
685 adaMoVIch (1932) i. m. 181.; walter–Mayer i. m. 276.
686 GMelIn i. m. 108.
687 szabó (2000) i. m. 68.; az 1925-ös elnökválasztáson például a tisztséget elnye-rő Paul von Hindenburg az első fordulóban nem vett részt, jelölése csak a két választási forduló között történt meg. [szabó (2000) i. m. 68.]
688 b-Vg 1929. 60. cikkely (2) bekezdés.
689 az alkotmánynovella kihirdetése 1929 decemberének végén történt meg, s ez-után megkezdődtek a közvetlen elnökválasztáshoz szükséges előkészületek.
az első ilyen választásra 1931 őszén kellett volna sort keríteni, de a gazdasági világválság miatt instabillá vált politikai helyzetben a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták konszenzusra jutottak abban, hogy ezt el kell halasz-tani. egy egyszeri esetre szánt alkotmánymódosítással [BGBl 1931/303.] az elnökválasztás jogát visszautalták az alkotmánynovella előtt erre jogosult ki-bővített Szövetségi gyűléshez [ld. 113.§], amely meg is választotta az elnököt.
[adaMoVIch (1932) i. m. 180.] a hatalmi stabilitás jegyében – a híressé vált ún. 45 perces ülésen [brauneder (2001b) i. m. 223.] – újraválasztották az ad-dig hivatalban lévő Wilhelm Miklas szövetségi elnököt. a dolog érdekessége, hogy Miklas megválasztására 1928-ban került sor, vagyis az akkor hatályos szabályok szerinti négy éves mandátuma [ld. 116.§] 1932-ig tartott volna. az 1929-es alkotmánynovella azonban nem volt tekintettel a hivatalban lévő el-nök választási ciklusára, hanem meghatározott időkeretek között elrendelte az új szabályok szerinti választást. ez egyenlő volt a hivatalban lévő elnök man-dátumának lerövidítésével. ez alkotmányjogilag nem volt kifogásolható, hi-szen alkotmánymódosítással az elnök megbízatási ideje megváltoztatható volt.
Néhány évvel korábban Németországban – éppen ellenkezőleg – alkotmány-módosításokkal meghosszabbították a birodalmi elnök mandátumát. [szabó
államműködés 1945-ös helyreállításakor, a kivételes helyzetre való tekintet-tel, ismét a törvényhozás választotta meg a Szövetségi elnököt [ld. 343.§],690 így az első közvetlen elnökválasztásra csak 1951-ben került sor. 691
115.§Aválaszthatóság(passzívválasztójog)feltételeiaSzövetségiEl-nöktisztségére.692 az államfővé választhatóságnak általában feltétele a parlamenti választójog. ezzel a cselekvőképesség, a büntetlen előélet, az állampolgári kötelék fennállta, amit a parlamenti választójognál általában megkívánnak, az államfői tisztség betöltésének is feltételévé válik. ez ausztriában is így volt, Szövetségi Elnökké az volt megválasztható, aki a Nemzeti Tanácsba beválasztható volt,693 vagyis itt a passzív törvényhozási választójogot vették alapul. a régió államaival összehasonlítva azonban ennek előírása nem volt minden alkotmányban megtalálható.694
(2000) i. m. 77–78.] ausztriában az a furcsa helyzet adódott, hogy először egy alkotmánymódosítással lerövidítették az elnök mandátumát, majd egy újabb alkotmánymódosítással visszaállították a régi választási szabályokat, s újjává-lasztották a régi elnököt. a választási ciklus tartamára szintén a régi szabályok vonatkoztak, vagyis négy évre, 1935-ig szólt. az 1934-es alkotmány azonban ezt a ciklust is megszakította, s új, az 1929-ben megállapítottól is eltérő válasz-tási szabályokat vezetett be. az új szabályok szerinti választásra azonban nem szabott konkrét határidőt, hanem további intézkedésig a régi elnököt tartotta hivatalban. [VÜg 1934. 23.§; ld. 257.§] erre a további intézkedésre viszont az 1938-as német „anschluss”-ig nem került sor, így az 1928-ban megválasztott, majd az 1931-ben újraválasztott Wilhelm Miklas az 1938-as német megszállá-sig hivatalban maradt.
690 Verfassungsgesetz vom 13. Dezember 1945, womit verfassungsrechtliche anordnungen aus anlaβ des zusammentrittes des Nationalrates und der Landtage getroffen werden (2. Verfassungs-Überleitungsgesetz 1945) StGBl 1945/232. IV. cikkely.
691 szente i. m. 330.; öhlInGer i. m. 214.
692 b-Vg 1920. 60. cikkely (3) bekezdés.
693 walter (1972a) i. m. 436.; adaMoVIch (1923a) i. m. 90.; adaMoVIch (1927) i. m. 191.
694 a példákat kezdhetjük éppen hazánk korabeli államberendezkedésével. a kormányzóvá választhatóságnak ugyanis az osztrák alkotmányban felsorolt feltételek közül – a nagykorúság mellett – csak a magyar állampolgárság volt előírva [1920:I. tc. 12. §]. Hasonló volt a helyzet a korabeli német alkotmány-ban is, amely szerint a birodalom elnökévé volt választható minden német, aki 35. életévét betöltötte [WrV 41. cikkely (2) bekezdés; calker i. m. 47.]. ezzel párhuzamosan olyan álláspont is megjelent, amely szerint a választási feltéte-leket az alkotmánynak kell megállapítania, az ott tételesen rögzített feltételek másokkal nem egészíthető ki [anschütz (1933) i. m. 247.]. Így akár büntetett előéletű személy is megválasztható államfővé, ami meglátásom szerint
azon-a pazon-arlazon-amenti válazon-asztójogon túl gyazon-akori feltétel egy azon-annál mazon-agazon-asazon-abb életkori határ megszabása. ezt az osztrák alkotmány is megtette, a 35.
életév betöltéséhez kötötte az elnökké választhatóságot.695 a környező ál-lamok alkotmányaiban azonban ez alól is találhatunk kivételt.696
a parlamenti választójogon és a magasabb életkori határon túl az oszt-rák alkotmány egy harmadik feltételt is megszabott, amely a frissen ala-kult köztársaságoknál nem mondható példa nélkülinek. ez pedig a ko-rábbi uralkodócsaládok kizárása a választhatóságból.697 Jelen esetben az érdekesség az volt, hogy nemcsak az egykor ausztriában kormányzó di-nasztia tagjait zárták ki, hanem bármely más államban hasonló jogállást betöltőket is.698
ban túlzottan jogpozitivista felfogás. Csehszlovákiában az osztrákhoz hason-lóan megkívánták a parlamenti választójogot, mégpedig annak passzív formá-ját [adaMoVIch (1929) i. m. 136.; weyr (1921) i. m. 22.].
695 walter (1972a) i. m. 436.; adaMoVIch (1923a) i. m. 90.; adaMoVIch (1927) i. m.
191., zeller (2007) i. m. 141.
696 Mint korábban említettem, ez Németországban is megvolt, még a pontos élet-kori határ is megegyezett [WrV 41. cikkely (2) bekezdés; calker i. m. 47.].
a magyar kormányzóválasztásnál azonban csak a nagykorúságot kívánták meg [1920:I.tc. 12.§], ami többé-kevésbé egybe esett a passzív parlamenti vá-lasztójog életkori határával, vagyis nem szabtak magasabb életkori feltételt.
1946-ban azonban hazánkban is módosult a helyzet, köztársasági elnökké választásnál az osztrákkal megegyező (35. életév betöltése), a választójognál magasabb életkori határt vezettek be, és az aktív parlamenti választójogot is megkívánták mellette [1946:I.tc. 3.§.] bár nem tartozik a régió államai közé, érdemes megemlíteni, hogy Franciaországban az ekkor hatályos III. köztár-saság alkotmánya semmilyen életkori határt nem tartalmazott. Általánosan elfogadott volt azonban, hogy a nagykorúságot, mint feltételt így sem lehet mellőzni [adaMoVIch (1927) i. m. 191.]. Csehszlovákiában – ausztriához ha-sonlóan – az alkotmány 35 éves életkori határt írt elő [adaMoVIch (1929) i. m.
136.; weyr (1921) i. m. 22.].
697 welan i. m. 487.; wIttMayer (1923) i. m. 14.; adaMoVIch (1927) i. m. 192.;
zeller (2007) i. m. 141.
698 adaMoVIch (1927) i. m. 192. a régió újonnan alakult államainál (Csehszlovákia, Lengyelország) ez nem volt olyan feszítő probléma. a korlátozást nyilvánvalóan a restaurációtól való félelem szülte. Ha a volt uralkodó köztársasági államfő lesz, a restauráció lehetősége erősödik. Csehszlovákiában, vagy Lengyelországban viszont az ilyen irányú törekvések nem bírtak olyan realitással, mint ausztri-ában. Csehszlovákiában azonban ennek ellenére volt egy közvetett korlátozás.
a Habsburg-ház tagjai ugyan tételesen nem voltak kizárva a parlamenti válasz-tójogból sem, de az állampolgárságra vonatkozó feltételek meghatározása nem tette lehetővé választhatóságukat. [adaMoVIch (1929) i. m. 136.] Hazánkban a probléma azért nem merült fel, mert az államforma az első világháború után
116.§ASzövetségiElnökmegbízatásiidejeésújraválaszthatósága. A köztársasági alkotmányokban az államfői megbízatás mindig határozott időre szól. ennek tartama azonban az egyes államokban eltérő, s az minél hosszabb, az államhatalom gyakorlásában betöltött helye annál stabilabb.
ausztriában az államfő megbízatási ideje négy évre szólt,699 ami a kör-nyező köztársaságokhoz képest rövidnek számított.700
Újraválasztása egy alkalommal volt megengedett.701 elnökké tehát va-laki akárhányszor megválasztható volt, de két periódus (nyolc év) után egy ciklust ki kellett hagynia, négy év elteltével azonban elméletileg újra megválasztható volt.702 az újjáválasztás ugyanis azt jelenti, hogy a hiva-talban lévő Szövetségi elnököt ismételten megválasztják, ha egy ciklus kihagyása után választják meg, az már nem újjáválasztás.
királyság maradt, az ideiglenes államfői tisztségből (kormányzó) az uralkodó-család kizárása logikátlan lett volna. Érdekes azonban, hogy ezt a korlátozást az 1946:I. tc. sem vette fel a köztársasági elnökké választhatóság feltételei közé.
az első világháború után azonban Németország és ausztria volt hasonló hely-zetben. a Weimari alkotmány elfogadásakor azonban – bár az alkotmányozó Nemzetgyűlésben éles viták folytak róla – ezt a korlátozást nem iktatták be, elvileg a korábbi uralkodócsaládok tagjai is megválaszthatók voltak köztársa-sági államfővé. [szabó (2000) i. m. 67.] a német megoldás esetleges beiktatása abban különbözött volna, hogy csak az egykor Németországban, vagy valamely tagállamában kormányzó uralkodócsaládok tagjait zárta volna ki [szabó (2000) i. m. 67.], míg láthattuk, a hatályba lépett osztrák rendelkezés ezt a bármely or-szágban kormányzó uralkodócsaládok tagjaira kiterjesztette.
699 b-Vg 1920. 60. cikkely (2) bekezdés; adaMoVIch (1923a) i. m. 91.; kelsen
(1922a) i. m. 152.; adaMoVIch (1923a) i. m. 91.; adaMoVIch (1927) i. m. 192.
700 Németországban [WrV 43. cikkely (1) bekezdés; szabó (2000) i. m. 71–72.], Csehszlovákiában [adaMoVIch (1929) i. m. 137.; weyr (1921) i. m. 22.] és Lengyelországban [kohl i. m. 427.] a köztársasági elnökök megbízatási ideje egyaránt hét évre szólt, sőt Németországban az alkotmány első tervezetei-ben még tíz éves megbízatási idő is szerepelt [Pohl (1930a) i. m. 475.; szabó
(2000) i. m. 71–72.]
701 b-Vg 1920. 60. cikkely (2) bekezdés; wIttMayer (1923) i. m. 14.
702 kelsen (1922a) i. m. 152.; adaMoVIch (1927) i. m. 192.; Németországban a birodalom elnöke korlátlan számban újraválasztható volt. [WrV 43. cikkely (1) bekezdés; Pohl (1930a) i. m. 473.; anschütz (1933) i. m. 247.; MeIssner i.
m. 42.; szabó (2000) i. m. 74.]. Csehszlovákiában az osztrákhoz hasonlóan egy újraválasztás volt megengedett, majd a korábbi elnök egy ciklus kihagyása után ismét választható volt [adaMoVIch (1929) i. m. 137.; weyr (1921) i. m.
22–23.]. Magyarországon az 1946-ban beiktatott szabályok szerint az újravá-laszthatóság nem volt megengedett [1946:I. tc. 5.§], a köztársasági elnöknek hivatali ideje lejárta után egy választási ciklust ki kellett hagynia, s csak ekkor volt ismét megválasztható.
az elnök államhatalmi szerepének megerősítésével az 1929-es alkot-mánynovella megbízatási idejét hat évre emelte,703 az újraválaszthatóság szabályai változatlanok maradtak, az továbbra is egy alkalommal volt meg-engedett. a hosszabb megbízatási idő miatt azonban így megszakítás nél-kül nem nyolc, hanem tizenkét évig lehetett valaki Szövetségi elnök.704 117.§ A Szövetségi Elnök helyettesítése. amennyiben a köztársasági államfő hivatalának ellátásában akadályoztatva van, gondoskodni kell helyettesítéséről. az európai alkotmányokban a köztársasági elnöknek általában nincs előre megválasztott helyettese,705 hanem akadályozta-tása esetén egy másik közjogi méltóság veszi át feladatait. ez így volt ausztriában is, a Szövetségi Elnököt akadályoztatása esetén a Szövetségi Kancellár helyettesítette.706 az osztrák alkotmány azonban az akadályoz-tatás fogalmának pontos definícióját nem adta meg. ez azonban a többi köztársasági alkotmányhoz képest nem jelentett felületes megoldást,707 a helyettesítés részletes szabályozása volt a ritkábban előforduló eset.708
a helyettesítést az osztrák közjogban úgy értelmezték, hogy beálltának kinyilvánításához nem kell külön közjogi aktus, ha a Szövetségi elnök
a helyettesítést az osztrák közjogban úgy értelmezték, hogy beálltának kinyilvánításához nem kell külön közjogi aktus, ha a Szövetségi elnök