7.§Azállamformameghatározása.az új állam megalakításáról szó-ló 1918. október 30-i határozat28 [ld. 4.§] az államformát nem érintette.
a szociáldemokraták a köztársaság mellett törtek lándzsát, de ezt nem támogatta minden politikai erő.29 az események viszont felgyorsultak, károly császár egyre kevésbé volt már ura a politikai helyzetnek, s no-vember 11-én kibocsátott kiáltványában elismerte Német-ausztria szabad döntését jövőbeni államformáját illetően.30 ezzel párhuzamosan a döntés is formálódni kezdett, s másnap hitelesítést nyert az államformáról szóló törvény,31 amellyel Német-Ausztria köztársasággá vált.32
24 beschluβ der Provisorischen Nationalversammlung für Deutschösterreich vom 30. oktober 1918, über die grundlegenden einrichtungen der Staatsgewalt.
(StGBl 1918/1)
25 gesetz vom 19. Dezember 1918, womit einige bestimmungen des beschlusses der Provisorischen Nationalversammlung für Deutschösterreich über die grundlegenden einrichtungen der Staatsgewalt vom 30. oktober 1918, St.g.bl.
Nr. 1., abgeändert oder ergänzt werden. (StGBl. 1918/139)
26 gesetz vom 14. März 1919 über die Volksvertretung (StGBl. 1919/179) 27 gesetz vom 14. März 1919 über die Staatsregierung (StGBl. 1919/180)
28 beschluβ der Provisorischen Nationalversammlung für Deutschösterreich vom 30. oktober 1918, über die grundlegenden einrichtungen der Staatsgewalt.
[StGBl 1918/1] 29 lehner i. m. 262.
30 hellblInG i. m. 402.; baltl–kocher i. m. 247.
31 gesetz vom 12. November 1918 über die Staats- und regierungsform von Deutschösterreich [StGBl 1918/5]
32 brauneder (2001a) i. m. 187–188.; lehner i. m. 259.; GoldInGer i. m. 27.
Meg kell azonban említeni, hogy a köztársasági államforma bevezeté-séhez sohasem kívánják meg az uralkodó beleegyezését. egy monarchi-kus állam ugyanis – a saját alkotmánya szerint érvényes módon – vagy egyáltalán nem tud köztársasággá átalakulni, vagy az uralkodó egyetértése kell hozzá. a régi osztrák alkotmányos szabályok szerint az államforma megváltoztatására csak a birodalmi tanács császár által szentesített ha-tározatával kerülhetett sor,33 az említett császári nyilatkozat azonban nem ilyen volt. a régi alkotmány a trónfosztásnak semmilyen módozatát nem ismerte el,34 márpedig az államforma említett megváltoztatásának ez volt a jogkövetkezménye. a meghatározó álláspont szerint az ideiglenes nemzet-gyűlés létrejöttével a régi Ausztriával megszakadt a kontinuitás [ld. 8.§], az új államnak pedig önálló joga volt államformájának meghatározása.35 elfo-gadott állásponttá vált, hogy ausztria államformája – annak külön deklará-lása nélkül – már az állam megalapításáról szóló október 30-i határozattal köztársasággá vált.36 Így a császári nyilatkozatnak sokkal inkább politikai, mintsem alkotmányjogi jelentőséget tulajdonítottak, segített elkerülni a re-publikánusok és a monarchisták közötti konfliktus elmérgesedését.
8.§Azállamdiszkontinuitásánakproblémája. az 1918 őszi forradal-mat követően központi kérdéssé vált az új Német-ausztria és a korábbi osztrák Császárság közötti közjogi kapcsolat. Vajon jogutódlás áll-e fenn, vagy nem?37 ennek jelentősége volt a háborús jóvátétel, a felvett hadi-kölcsönök visszafizetése tekintetében, amely ausztria jövőbeni helyzetét alapvetően befolyásolta.38 az előbb pedig már az államforma kapcsán is említettem jelentőségét. [Ld. 7.§] az osztrák közjogban az a meghatározó vélemény alakult ki, hogy Német-Ausztria egy új állam, amely nem jog-utódja az 1918 előtti államnak.39 ennek alátámasztására alkotmányjogi és nemzetközi jogi érveket is felhoztak.40
33 kelsen (1970) i. m. 79.
34 kelsen (1970) i. m. 78.
35 kelsen (1970) i. m. 79.
36 kelsen(1970) i. m. 79.; Verosta(1968) i. m. 64.; schefbeck i. m. 65.; brauneder (2001a) i. m. 191.; lehner i. m. 260–261.
37 Ijjas (1986a) i. m. 18–19.
38 lehner i. m. 260.
39 wIttMayer (1919/1920) i. m. 62.; Ijjas (1986a) i. m. 20.; brauneder (2001a) i.
m. 189–190.
40 lehner i. m. 260.
az alkotmányjogi érvelés a forradalmi eseményekre hivatkozott, amely megszakította a két állam közötti kapcsolatot. az államutódlás azonban nemcsak belső alkotmányjogi kérdés, hanem elsősorban nemzetközi jogi probléma, amelytől nem lehet elválasztani. Márpedig a nemzetközi jog szerint a belpolitikai változások az állam kontinuitását nem érintik.41 A probléma megítélésében pedig meghatározó jelentőségű, hogy az állam-utódlás kérdésében nem dönthet az érintett állam egyedül, azt a többi államnak is el kell fogadnia. egy adott állam jogutód nélküli megszűnése ugyanis más államok irányában fennálló jogokat és kötelezettségeket is érinthet. Ha a megszűnt államnak valamilyen követelése volt, amelyet a jogutódlás elutasításával egy másik állammal szemben nem akar ér-vényesíteni, különösebb nemzetközi jogi problémát nem jelentkezik. Ha azonban a jogutódlás elutasítása kötelezettségek alóli mentesülést von maga után, akkor az érintett állam egyoldalú döntésével igen könnyen ki tudná magát vonni ezek teljesítése alól. ausztria esetében a jogutódlás kérdéséről nyilvánvalóan az első világháborút lezáró békeszerződésnek kellett döntenie. S megállapíthatjuk: arra igen kevés esélye volt, hogy egy a nemzetközi jog által sem elfogadott érveléssel ismertesse el az osztrák Császárság jogutód nélküli megszűnését.
a második, közvetlenül a nemzetközi jog köréből vett osztrák érvelés azonban már lényegesen megalapozottabb volt. ennek lényege, hogy a régi ausztria egy dinasztikus állam volt, amely a dinasztia távozásával önmagát szüntette meg. Területén 1918-ban nemzetállamok alakultak, amelyek közül egy sem áll kontinuitásban a régi állammal.42 ez az érve-lés összefüggésbe hozható a nemzetközi jog körében ismert fogalommal, az állam szétesésével. a szétesés (divisio) annyit jelentett, hogy egy ál-lamnak megszűnik a belső összetartó ereje, vagy idegen hatalmak része-ire osztják fel,43 amelynek következtében az adott állam jogutód nélkül szűnik meg. ez az érvelés ausztria esetében nem is volt teljesen megala-pozatlan, hiszen az osztrák Császárság 1918-as felbomlásában mutatkoz-tak a belső összetartó erő megszűnésének az elemei. ausztria ugyanis 1918 előtt valóban nem volt nemzetállam, már korábban is említettem [ld.
3.§], hogy az összetartó erőt nem az azonos etnikumhoz való tartozás, hanem az uralkodó dinasztia jelentette. ennek távozása után semmilyen
41 Nemzetközi közjog i. m.261.
42 Merkl (1919) i. m. 4.; lehner i. m. 260.; brauneder (2001a) i. m. 190.
43 szászy i. m. 28–29.
összetartó erő nem maradt, egyetlen régi koronatartomány sem ellenezte a többi önállósodását. az osztrák Császárság német ajkú területein lét-rejövő állam nem is tartotta feltétlenül szükségesnek az ausztria elneve-zés fenntartását. Úgy gondolták, hogy ausztria a Habsburg korona alatt egyesített területek elnevezése volt, az ennek felbomlásakor kialakuló nemzetállamok között nincs különbség. az ausztria elnevezést ugyanúgy nem köteles tovább vinni a német etnikum által létrehozott nemzetállam, mint például a cseh, vagy más nációk által létrehozott nemzetállamok. az új állam 1918. októberi megalakításakor44 [ld. 4.§] számos – az ausztria nevet nem is tartalmazó – variáció merült fel elnevezésére,45 de végül a Német-ausztria mellett döntöttek.46 ennek jelentését úgy értelmezhetjük, hogy a régi ausztria német ajkú területei. a név kiválasztását nyilvánva-lóan befolyásolta a Németországhoz történő csatlakozás szándéka is [ld.
11, 44–63.§§], amelyet viszont a saint-germaini békeszerződés megtiltott, vagyis egészen pontosan a Népszövetség tanácsának jóváhagyásához kö-tött. 47 [Ld. 31.§]
a külső elismerése azonban ezen második érvrendszer esetében sem volt mellőzhető. Megfelelő nemzetközi jogi érvelés ugyanis a jogutódlás fennállta mellett is volt, mégpedig a területátengedés (cessio).48 elképzel-hető volt olyan okfejtés is, amely szerint az osztrák Császárság republi-kánus államformát vett fel, amelytől jelentős területeket elcsatolnak, s a megmaradt területeken egzisztáló Német-ausztria így annak jogutódja.
Mint említettem, a szétesés (divízió) is megalapozott érvelés volt az új ausztria részéről, de ebben a kérdésben is a békeszerződésnek kel-lett döntenie. Mint a későbbiekben látni fogjuk, ez nem tette magáévá az osztrák érvelést, Német-ausztriát az osztrák Császárság jogutódának
44 beschluβ der Provisorischen Nationalversammlung für Deutschösterreich vom 30. oktober 1918, über die grundlegenden einrichtungen der Staatsgewalt.
[StGBl 1918/1]
45 Felnémetország (Hochdeutschland), Dunagermánia (Donaugermanien); Né-met alpok Államok (Deutsche alpänlender); Norikumi köztársaság (Norische republik) stb. [lehner i. m. 267.]
46 Ha netán a német ajkú területek más nevet választanak, akkor az egykori oszt-rák Császárság territóriumán létrejövő államok egyike sem vitte volna tovább az „ausztria” elnevezést.
47 Saint-germaini békeszerződés 88. cikkely; kelsen (1970) i. m. 147.; brauneder (2001a) i. m. 195.; lehner i. m. 266.; Verosta (1968) i. m. 66.
48 szászy i. m. 26–27.
tekintette.49 [Ld. 25.§] ennek egy újabb érdekes következménye volt: a két világháború közötti Ausztriában szétvált a jogutódlás nemzetközi jogi és belső alkotmányjogi értelmezése. ausztria a békeszerződésben előírt pontokon elismerte a jogutódlást, de azon túl a belső viszonyaiban to-vábbra sem tekintette magát jogutódnak.
a békeszerződésnek a jogutódlást kimondó rendelkezése kapcsán azon-ban a személyes megérzésem, hogy az egy determináció következménye volt. az osztrák érvelés kellően megalapozott volt, ami megakasztotta az érvényesülését, az a belőle eredő jogkövetkezmény. Ha Német-ausztria sem jogutódja a régi ausztriának, akkor az osztrák-Magyar Monarchi-ából egyedül Magyarország marad meg vesztes államnak. az osztrák Császárság, mint a Monarchia másik alkotóelme, eltűnik a térképről, on-nan senki sem felelős a háborúért. ezt a győztes hatalmak nem engedték meg. Pedig Csehszlovákia győztes volta is csak egy fikció, hiszen teljes területével és lakosságával a központi hatalmak oldalán vett részt a há-borúban. Ha a háború kirobbantásáért felelősöket keresünk az nem a régi Ausztria német ajkú lakossága volt, hanem a birodalmat kormányzó dinasztia. az osztrák Császárság egyes nációit nem terhelte több, vagy kevesebb felelősség. Ha azonban valamelyik utódállamot a vesztesek közé kellett sorolni, akkor ezek közül nyilvánvalóan Német-ausztria volt a legkézenfekvőbb. Ha az osztrák érvelés nem egy háborút lezáró bé-keszerződésnél, a győztesek és vesztesek besorolása kapcsán merül fel, vagy általában nem valamilyen kötelezettség alóli mentesülést vont maga után, minden valószínűség szerint elfogadható lett volna.
9.§Azállamszervezetdiszkontinuitása,az1918előttijogrendszerre-cepciója.az állam diszkontinuitására vonatkozó osztrák álláspontból50 [ld. 8.§] következett a régi államszervezet hasonló megítélése. 1918 őszén egy új állam jött létre, amelynek új államszervezetet kellett kiépítenie.
ezzel összhangban a korábbi kormányzati szerveket is megszűntnek te-kintették, amelyekkel az új közigazgatás semmilyen jogutódlási viszony-ban nem állt.51
49 hellblInG i. m. 426.; lehner i. m. 261.; brauneder (2001a) i. m. 190.; kelsen (1970) i. m. 147.
50 wIttMayer (1919/1920) i. m. 62.; Ijjas (1986a) i. m. 20.; brauneder (2001a) i.
m. 189–190.; lehner i. m. 260–261.
51 gesetz vom 12. November 1918 über die Staats- und regierungsform von Deutschösterreich [Stgbl 1918/5] 4.§; brauneder (2001a) i. m. 190.;
Mindeh-a kontinuitás tMindeh-agMindeh-adásMindeh-a Mindeh-azonbMindeh-an nem jelenthetett meg Mindeh-a jogrend kérdé-sében.52 az új osztrák állam ugyanis semmilyen joganyaggal nem ren-delkezett, így nem tudta nélkülözni a korábbi jogrend átvételét. A régi jogszabályok – amennyiben azok nem ütköztek az ideiglenes nemzetgyű-lés által alkotott normákkal – további intézkedésig hatályban maradtak.53 az osztrák köztársaság két világháború közötti alkotmánytörténetében ez a kapcsolat az 1918 előtti jogrenddel hosszabb távon fennmaradt. a zavaros politikai viszonyok között ugyanis sok alkalommal egy, az első világháború alatt kibocsátott felhatalmazási törvényre támaszkodtak.54 [Ld. 223.§] 1934-ben – bár alkotmányos szempontból erősen vitatható módon, de részben erre alapozva – új alkotmányt is bevezettek. [Ld.
227.§] az utódlási viszony hiánya azonban nem kötelezi az új államot az előző állam jogrendszerének megszüntetésére. ezzel a lépésével tehát az új osztrák állam nem került ellentmondásba az államutódlást tagadó álláspontjával.55[Ld. 8.§]
10.§Azállamterületmegállapítása. azzal, hogy a dinasztia hatalmát vesztette, s az osztrák Császárságot lakó etnikumok közül egy sem akar-ta a régi államot egyben akar-tarakar-tani, a régi állam felbomlása belső konfliktu-sok nélkül megtörtént. az 1918 őszén létrejövő ideiglenes nemzetgyűlés semmilyen kifogást nem emelt az ellen, hogy a birodalom egykori terü-letén élő csehek, vagy lengyelek stb. önálló államot alapítsanak. Nem volt azonban ilyen egyetértés abban, hogy az államhatárokat pontosan hol húzzák meg. az új osztrák állam elképzelése az volt, hogy ezeket
alapve-hez hozzá kell fűzni, a gyakorlatban többször előfordult, hogy Német-auszt-ria új minisztériumai helyileg is a régi császári minisztériumok épületeiben működtek, s jórészt a hivatali apparátust is átvették. [brauneder (2001a) i. m.
190.] Mindez azonban nem zavarja meg a közjogi értelmezést, amely szerint ezek egy új állam, új közigazgatási szervei voltak.
52 Merkl (1919) i. m. 5–7.; lehner i. m. 261.; brauneder (2001a) i. m. 190–191.;
egy új jogrendszer kiépítése végrehajthatatlan feladat lett volna. [wIttMayer (1919/1920) i. m. 62.]
53 beschluβ der Provisorischen Nationalversammlung für Deutschösterreich vom 30. oktober 1918, über die grundlegenden einrichtungen der Staatsgewalt.
[StGBl. 1918/1] 16.§
54 gesetz vom 24. Juli 1917. mit welchem die regierung ermächtigt wird, aus anlaβ der durch den kriegszustand verursachten auβerordentlichen Verhältnisse die notwendigen Verfügungen auf wirtschaftlichem gebiete zu treffen. [RGBl 1917/307]
55 brauneder (2001a) i. m. 190–191.
tően etnikai szempontok alapján kell megállapítani, vagyis Német-auszt-ria államterületét a németek lakta vidékek fogják alkotni.56 ez azonban több akadályba is ütközött.
az egyik probléma az volt, hogy a régi koronatartományok határai és az etnikai határok nem estek egybe. a legkritikusabb Német-ausztria és az újonnan létrejövő Csehszlovákia határainak megállapítása volt, Cseh-országban és MorvaCseh-országban ugyanis több millió német lakott. Hasonló problémák fordultak elő az új délszláv állammal és az olaszországgal megállapítandó államhatár kapcsán is, ahol szintén igényt tartottak német lakta területekre is. a külső igényeken túl azonban a belső szeparatizmus is gondot jelentett. 1919 májusában Vorarlbergben népszavazást tartottak, ahol a választók 81%-a támogatta a Svájchoz történő csatlakozásról szó-ló tárgyalások megkezdését.57 ezt azonban az osztrák kormányon kívül Németország és az antant is ellenezte. Svájc részéről sem volt fenntartás nélküli fogadókészség, hiszen ez a kialakult etnikai, vallási egyensúlyt felboríthatta volna.58 Ugyanezen időben a tiroli nemzeti tanácsban is egy függetlenségi nyilatkozatot terjesztettek elő.59
56 stolz i. m. 48.
57 kerekes i. m. 110–111.; lehner i. m. 264.; a folyamatot indukálhatta a Vorarlberg és Svájc között fekvő Lichtenstein helyzete is, aki az első világhá-ború végéig – önálló államként – vám- és valutaunióban állt ausztriával. az osztrák Császárság felbomlásakor azonban – állami önállóságát továbbra is fenntartva – ugyanezen uniót Svájccal alakította ki.
58 lehner i. m. 264–265.
59 lehner i. m. 265.; az osztrák Császárság németek lakta koronatartományai kö-zött tirol helyzete bizonyos értelemben speciális volt. a Németországhoz történő csatlakozás („anschluss”) kapcsán is felmerült, hogy az osztrák köztársaság-nak egy tagállamként célszerű-e belépni Németországba, vagy minden osztrák tagállam Németország külön-külön tagállama legyen. [ld. 50.§] több más érv és ellenérv mellet a tagállamonkénti csatlakozásnak az egyik lényeges akadálya az volt, hogy a koronatartományoknak nem volt önálló nemzeti identitásuk. Míg Németországot egy évszázaddal korábban szinte önálló államok alkották, addig az osztrák tagállamok ilyen státusszal soha nem bírtak. ez alól az egyetlen ki-vétel tirol volt, ahol a történelmi fejlődés során kialakult a német tagállamok-hoz hasonló nemzeti identitás, s így ebből a szempontból egyedül alkalmas lett volna az önálló tagállamként történő csatlakozásra. [kelsen (1927a) i. m. 334.]
Így nem véletlen, hogy éppen tirol volt az egyetlen régi koronatartomány, ahol felvetődött az önállósodás lehetősége is. a függetlenségi törekvések megjele-nése után azonban alig négy hónappal aláírták a Saint-germainibékeszerződést, amely tirol önállóvá válásának lehetőségét nem ismerte el, s ezzel a független-ségi törekvések végére is pont került. [lehner i. m. 265.]
ebben a környezetben kellett Német-ausztriának saját államterületét megállapítania. az nyilvánvaló volt, hogy ezt nemzetközi jogilag is el-ismert módon a világháborút lezáró békeszerződés fogja meghatározni, azonban az államterületet addig is meg kellett valamilyen módon ha-tározni.60 a béketárgyalásokra is elő kellett állni egy igénnyel, hogy a volt osztrák Császárság mely területeit szeretnék maguknak megtartani.
Német-ausztria így államterületének megállapításáról már 1918 novem-berében törvényt alkotott, amely szerint: „Német-ausztria köztársaság területét – a korábban a birodalmi tanácsban képviselt királyságokból és országokból – a németek által lakott területek alkotják.”61 a törvény ezt követően pontosan fel is sorolta azon területeket, amelyek ebbe a körbe tartoztak. köztük többek között megtalálhatjuk a Cseh és Morvaország németek lakta területeit is.62 Északon az elv teljesen világos volt, nem a régi koronatartományok politikai határait kell figyelembe venni, hanem az etnikai határokat. Délen azonban más helyzet volt, a megállapított ál
60 Németországban, vagy Magyarországon ilyen jellegű döntés nem volt szüksé-ges. az uralkodó dinasztiák bukása után alakult új kormányok ugyanis állam-azonosságot feltételeztek a korábbi állammal, vagyis joghatóságukat ugyanazon területekre tartották fenn, mint a korábbi kormányok. az más kérdés, hogy a ka-tonai megszállások miatt tényleges joghatóságukat nem tudták mindenhol gya-korolni, de ezt csak ideiglenes állapotnak tekintették. a béketárgyalásokon is – bár nem túl sok eredménnyel – azt az álláspontot képviselték, hogy teljes régi államterületre igényt tartanak. Német-ausztria azonban semmilyen jogutódlási kapcsolatot nem ismert el az egykori osztrák Császársággal, így nyilvánvalóan annak teljes államterületére sem tartott igényt. ezért kellett külön törvényt al-kotnia államterületének megállapításáról.
61 gesetz vom 22. November 1918 über Umfang, grenzen und beziehungen des Staatsgebietes von Deutschösterreich. 1.§ (1) bekezdés.
62 Német-ausztria területe kiterjedt a Szudéta-vidékre, Német-Délbohémiára (a korábbi Cseh királyság déli része), ezen kívül a szintén cseh-morva területe-ken fekvő brünn, Iglau és olmütz is hozzá tartozott volna. [gesetz vom 22.
November 1918 über Umfang, grenzen und beziehungen des Staatsgebietes von Deutschösterreich. 1.§ (2) bekezdés] Némi problémát jelentett viszont az, hogy ezek nem voltak teljesen egybefüggő területek, voltak olyan városok (pl.
brünn, vagy olmütz), amelyek szinte kizárólag német lakossággal bírtak, de a környékük már nem. a két egykori koronatartomány (Cseh királyság; Mor-va őrgrófság) német lakosságának jó része azonban egybefüggő területeken lakott, így nagy többségüknek Német-ausztriába történő integrálása nem okozott volna megoldhatatlan problémát. Mindemellett az egykori osztrák Császárságon kívüli területekre vonatkozó igényt is megfogalmaztak, amely nevesítve Magyarországot érintette.
lamhatárok tirolban, vagy karintiában többségében nem németek által lakott területeket is magukba foglalt.63
A megjelölt területek teljes egészére azonban nem sikerült Német-Ausztria közigazgatását kiterjeszteni. Északon cseh, délen pedig szlovén és olasz csapatok szálltak meg egyes területeket.64 Így érkezett el a saint-germaini békeszerződés aláírása, amely jelentős német lakta területeket szakított el Német-Ausztriától, ezt azonban a békeszerződés kapcsán fog-juk megtárgyalni. [Ld. 27.§]
11.§ANémetBirodalomhozfűződőviszony. annak következménye-ként, hogy ausztria is nemzetállammá alakult, azonnal felvetődött, hogy önálló államként élje további életét, vagy csatlakozzon az egységes Né-metországhoz. a csatlakozásnak („anschluss”) széles támogató tábora volt, így az rögtön az alkotmányozási folyamatot is meghatározta. a győztes hatalmak ellenállása miatt azonban ez nem valósulhatott meg,65 Ausztriának a saint-germaini békaszerződésben kötelezettséget kellett vállalnia állami önállóságának fenntartására66 [ld. 31.§], amelyeket az ún. genfi egyezményekkel is megerősítettek.67 [Ld. 38.§]. az „anschluss”
problémája azonban az első világháború utáni osztrák közjognak egyik központi kérdése maradt, amelyet ausztria nemzetközi jogi viszonyainak keretében részletesen is megtárgyalunk. [Ld. 44-63.§§]
12.§ unitárius vagy szövetségi állam (a közvetlen történeti előz-mények). Német-ausztriának döntenie kellett arról is, hogy a jövőben milyen államszervezeti modell szerint óhajt működni. Unitárius állam (egységállam), illetőleg decentralizált egységállam [ld. 14.§] lesz-e, vagy szövetségi állammá alakul.68
63 lehner i. m. 263.
64 a Szudéta-vidékre és Német-Délbohémiába (a korábbi Cseh királyság déli része) cseh, karintia és tirol egyes részeibe pedig délszláv, illetőleg olasz csa-patok vonultak be. Dél-tirol helyzete már azért sem volt tartható, mert annak olasz megszállását még az osztrák Császárság kénytelen volt elismerni az 1918. november 3-án aláírt fegyverszünetben. [lehner i. m. 264.]
65 Mezey–szente i. m. 403.
66 Saint-germaini békeszerződés 88. cikkely; kelsen(1970) i. m. 147.; brauneder
(2001a) i. m. 195.; lehner i. m. 266.; Verosta (1968) i. m. 66.
67 Verosta (1968) i. m. 88.; berchtold i. m. 350–351.; kelsen (1970) i. m. 223.;
lehner i. m. 282.; kelsen (1923/1924) i. m. 126.
68 Ijjas (1986a) i. m. 21–22.
az egykori osztrák Császárság államszervezete mutatott szövetségi ál-lami jellemzőket, hiszen a koronatartományokban voltak országgyűlések (Landtag), amelyek hoztak saját törvényeket, s volt bizonyos autonómiá-val bíró közigazgatásuk (Landesverwaltung) is.69 Ugyanakkor példaként véve a korabeli Németországot, mint egy monarchikus keretek között szerveződő szövetségi államot, az osztrák államberendezkedésből több fontos szövetségi állami elem hiányzott. a koronatartományoknak nem volt önálló uralkodójuk, hanem mindegyiknek az élén a császár állt.70 ebből következően az ott született törvények nem voltak teljesen auto-nóm jogforrások, hiszen az államfő általi szentesítésük a császár jogköre volt.71 Mivel az alkotmányos monarchiákban a végrehajtó hatalom élén szintén az államfő állt, így a koronatartományok elkülönült közigazgatás-ára is volt központi befolyás.
az egykori osztrák Császárság államszervezete mutatott szövetségi ál-lami jellemzőket, hiszen a koronatartományokban voltak országgyűlések (Landtag), amelyek hoztak saját törvényeket, s volt bizonyos autonómiá-val bíró közigazgatásuk (Landesverwaltung) is.69 Ugyanakkor példaként véve a korabeli Németországot, mint egy monarchikus keretek között szerveződő szövetségi államot, az osztrák államberendezkedésből több fontos szövetségi állami elem hiányzott. a koronatartományoknak nem volt önálló uralkodójuk, hanem mindegyiknek az élén a császár állt.70 ebből következően az ott született törvények nem voltak teljesen auto-nóm jogforrások, hiszen az államfő általi szentesítésük a császár jogköre volt.71 Mivel az alkotmányos monarchiákban a végrehajtó hatalom élén szintén az államfő állt, így a koronatartományok elkülönült közigazgatás-ára is volt központi befolyás.