81.§.Aszövetségitörvényhozásszervezetifelépítése. a szövetségi tör-vényhozásnak két állandó és egy rendkívüli szerve volt. a törvényhozó hatalmat a lakosság által közvetlenül választott Nemzeti Tanács és a tag-államok országgyűlései által választott Szövetségi Tanács gyakorolta.492 Meghatározott esetekben ez a két testület együttes ülést tartott, ez volt a törvényhozás harmadik, rendkívüli szerve, a kibővített Szövetségi Gyű-lés.493 a következőkben ezek szervezeti felépítését, működését és egy-máshoz való viszonyát tekintjük át.
82.§ANemzetiTanácsválasztása(azaktívésapasszívválasztójog), aminimálisválasztóirészvételkérdése. a Nemzeti tanács népképvi-seleti kamara volt, így az első lényeges kérdés a választójog, azaz, kik jogosultak a választásban részt venni. a választójog alapelveit maga az alkotmány rögzítette,494 a részletes szabályokat pedig a választójogi tör-vény495 állapította meg. Az aktív választójog állampolgársági viszonyhoz és a 20. életév betöltéséhez volt kötve. az férfiakra és nőkre egyaránt kiterjedt, semmiféle cenzus nem volt a feltétele, s a demokratikus válasz-tójog minden alapelve érvényesült (általánosság, egyenlőség, titkosság, közvetlenség).496 a tételes kizáró okokat már a választójogi törvény álla-pította meg.497 a passzív választójog speciális pluszfeltétele a magasabb életkor, amely a 24. életév betöltése volt.498
492 b-Vg 1920. 24. cikkely, walter i. m. (1972a) i. m. 280.
493 walter (1972a) i. m. 293–294.
494 b-Vg 1920. 26. cikkely.
495 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923]
496 adaMoVIch (1927) i. m. 133.; stolz i. m. 121.; walter i. m. (1972a) i. m. 235–237.
497 a törvény kizárta a választójogból: a) a cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes személyeket; b) meghatározott bűncselekmények elkövetőit; c) akit korábban burgenland területén bírói ítélet eltiltott a politikai jogok gya-korlásától; d) akit a választási szabadságot biztosító büntetőjogi rendelkezések megsértése miatt ítéltek el; e) a rendőri felügyelet alatt állókat és a kényszer-munkára kötelezetteket; f) azon személyeket, akiktől bíróság az atyai hatalom gyakorlását megvonta; e) akit ittas állapota miatt kettőnél több alkalommal elzárásra ítéltek. [bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat. (BGBl 367/1923) 27.§]
498 adaMoVIch (1927) i. m. 133.; walter i. m. (1972a) i. m. 241.
az 1929-es alkotmánynovella annyi változást hozott, hogy az aktív vá-lasztójog életkori határát 20-ról a 21. életévre emelte.499
83.§ A választási rendszerek lehetséges módozatai. a választójog egyik fő kérdése, hogy ki jogosult szavazni, ezt tekintettük át az előző pontban. ebben a kérdésben világos tendencia mutatható ki, amely eu-rópa államaiban az általános választójog elterjedését jelentette. a másik lényeges kérdésben, mármint, hogy a leadott szavazatokból milyen szá-mítási módszerekkel osszák szét a mandátumokat, messze nem alakult ki ilyen konszenzus. a választási rendszerek kérdése napjainkban is vita tárgyát képezi.
a két ismert rendszer a többségi és az arányos választási rend, amely-nek alcsoportjai is kialakultak, illetőleg sok esetben a kettő ötvözésével is találkozunk. tekintettel viszont arra, hogy ausztriában 1918 után tisztán arányos választási rendszert vezettek be, most ezzel kapcsolatban vizs-gálnánk meg néhány alternatívát, s aztán rátérünk a tényleges szabályok megtárgyalására.
az arányos választási rendszerben a pártok között a mandátumokat a megszerzett szavazatok arányában osztják szét. egy választókerületben szükségszerűen több mandátumnak kell lennie, de egyáltalán nem mind-egy, hogy mekkora egy választókerület, s így hány mandátumot osztanak benne szét. Minél kevesebb a mandátumok száma, egy-egy képviselői hely megszerzéséhez a szavazatok annál nagyobb százalékát kell elnyer-ni. Ha egy kerületben 15 mandátum szerepel a listán, akkor a szavazatok 6-7%-ával meg lehet szerezni egyet, ha 5 mandátum szerepel rajta, akkor már a szavazatok 20%-a szükséges egy képviselői hely elnyeréséhez. Ha egy párt nem éri el az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szava-zatszámot, akkor a rá leadott szavazatok elvesznek.
a szavazatvesztést ún. kompenzációs listával lehet korrigálni, amikor a listákon elveszett szavazatokat országos (szövetségi) szinten összesítik, s innen osztanak rá mandátumokat. a túlságosan kis pártok nagyszá-mú parlamentbe jutása azonban működési nehézségeket okozhat, ezért kompenzációs lista alkalmazása esetén egy bejutási küszöböt500 szoktak
499 b-Vg 1920. 26. cikkely (1) bekezdés.
500 Csak azok a pártok szerezhetnek mandátumot, amelyek az összesített szavaza-tok meghatározott hányadát (4-5%-át) elérik. a bejutási küszöb helyett olyan szabályt is meg lehet állapítani, hogy az a párt kaphat mandátumot a kompen-zációs listáról, amelyik valamely területi listán legalább egy mandátumot
szer-alkalmazni, amely alatt nem lehet mandátumot szerezni akkor sem, ha a töredékszavazatok összesítéséből egy-két mandátum járna nekik. ezt a kompenzációs listát azonban nem mindenhol alkalmazzák, s ahol nincs, ott bejutási küszöb megállapítása sem szükséges.501 a dolog lényege ugyanis az, hogy mekkora az a választókerület, ahol egy mandátumot meg lehet szerezni. Ha egy listás választókerületben 10-20 mandátumot osztanak szét, akkor ott 5-10%-os támogatottság kell, hogy valaki man-dátumot tudjon szerezni. Ha viszont a töredékszavazatokat egy országos (szövetségi) listán összesítik, akkor nagyon alacsony támogatottsággal is lehet mandátumot szerezni.502
Az arányos választási rendszernél még két típus között kell különbséget tennünk. az egyik lehetőség, hogy a területi listákon előre megállapít-ják a megszerezhető mandátumok számát. ekkor a leadott szavazatokat elosztják a megszerezhető mandátumok számával, s így jön ki az egy-egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszám. a rendszer sa-játossága, hogy bár a megszerezhető mandátumokat lakosságarányosan osztják szét az egyes listák között, a mandátumszerzéshez az egyes terü-leti listákon eltérő szavazat szükséges. ahol a választópolgárok nagyobb arányban mennek el szavazni, ott egy-egy mandátum megszerzéséhez több szavazat szükséges.
a másik lehetőség, hogy előre nem határozzák meg a választókerü-letekben szerezhető mandátumok számát, hanem az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámot rögzítik. Így azon
választó-zett. Nemsokára látni fogjuk, hogy például ausztriában ezt a szabályt vezették be, amely ugyanúgy alkalmas volt a parlamenti mandátumok elaprózódásának megakadályozására. [Ld. 84.§]
501 Mint látni fogjuk az osztrák választójogi törvény bevezette a kompenzációs listát [ld. 83.§], a korabeli Németországban azonban nem alkalmazták. ezen utóbbi estben bejutási küszöböt sem állapítottak meg. [szabó (2002) i. m.
176–178.]
502 a korabeli Németországban minden 60 000 szavazat után adtak egy mandátu-mot, illetőleg ha a töredékszavazatok száma a 30 000-et elérte, arra még egy mandátum járt. a birodalom 35 választókerületre volt osztva, egy-egy vá-lasztókerületben átlagosan 750-950 ezer polgár vett részt a szavazáson. [szabó (2002) i. m. 177.] a 30 000 töredékszavazat eléréséhez így a szavazatok 3-4%-át kellett egy-egy választókerületben megszerezni. Ha viszont lett volna biro-dalmi kompenzációs lista, akkor az a párt is kapott volna mandátumot, amely az egy-egy szavazáson részt vett 30 millió körüli választópolgár összességétől 60 000 (30 000) szavazatot kap. ebben az esetben elkerülhetetlen lett volna a bejutási küszöb megállapítása.
kerületekben, ahol nagyobb a polgárok választási aktivitása, a lakosság részarányánál nagyobb számú képviselőt küldhetnek a törvényhozásba.
ebben a rendszerben a törvényhozás létszáma változó, minden választás után az határozza meg, hogy mennyien vettek részt a szavazáson.503 84.§Azosztrákválasztásirendszer, mint már említettem, tisztán listás volt,504 a korábban felsorolt [ld. 83. §] általános elvekhez képest néhány specialitással. A Nemzeti Tanács 165 főben meghatározott, előre rögzí-tett létszámmal bírt. ezt a lakosság arányában osztották szét 25 területi lista (választókerület) között,505 az egy-egy listára jutó mandátumszám 4 és 13 között mozgott.506 a választókerületben leadott szavazatokat leosz-tották a képviselői helyek száma plusz eggyel,507 amely megadta, hogy az adott kerületben egy mandátum elnyeréséhez hány szavazat kellett.
Minden párt annyi mandátumot kapott, ahányszor a pártra leadott sza-vazatok egész számmal oszthatók voltak az egy mandátum elnyeréséhez szükséges szavazatszámmal.508 Így azonban nemcsak töredék szavaza-tok, hanem ki nem osztott mandátumok is maradhattak.
A megmaradt mandátumok és a töredékszavazatok ezt követően egy kompenzációs rendszerbe kerültek bele. a kompenzációs lista azonban nem szövetségi szinten volt felállítva, hanem a 25 területi listát négy vá-lasztókerületi csoportba sorolták,509 s mindegyik csoport egy külön
kom-503 Itt is példaként hozható fel a korabeli Németország, ahol – mint az előző láb-jegyzetben már említettem – minden 60 000 szavazat után járt egy mandátum.
[szabó (2002) i. m. 176–177.] a birodalmi gyűlés létszáma így nem volt fixál-va, az mindig attól függött, mennyien vettek részt a választásokon.
504 walter (1972a) i. m. 238–239.
505 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 5.§
506 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 94.§
507 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 70.§ (2) bekezdés; adaMoVIch (1927) i. m. 140.; azzal, hogy a számlálót eggyel megemelték a kiosztható mandátumokhoz képest, csökken-tették az egy-egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámot.
508 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 70.§ (4) bekezdés.
509 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 4.§
penzációs listát alkotott. a kompenzációs listáknál a d’Hondt-mátrixot510 alkalmazták, így itt már minden mandátumot ki tudtak osztani.
Százalékos formában meghatározott bejutási küszöb nem volt, azonban kompenzációs listára csak olyan párt kerülhetett, amelyik legalább egy területi listán is szerzett mandátumot.511 ez szövetségi szinten alkalma-zott bejutási küszöb nélkül is gátat vetett a kis pártok elszaporodásának a törvényhozásban.512
a jelöltállítás (listaállítás) választókerületenként történt, s elég köny-nyen teljesíthető feltételekhez volt kötve. egy-egy választókerületben mindössze 100 választópolgár ajánlása volt szükséges, amely a választási lista aláírásával történt.513 olyan tilalommal sem találkozunk, hogy egy választópolgár csak egy listát ajánlhatott volna.
510 a kompenzációs listára került pártok szavazatait egymás mellé írták, majd mindegyik szám alatt ezek felét, egyharmadát, egynegyedét stb. tüntették fel.
az így kialakított táblázatból csökkenő sorrend szerint kiválasztották azt a számot, amelyik a sorban az elnyerhető mandátumok száma szerint követ-kezett. ez annyit jelentett, hogyha öt mandátum volt az adott kompenzációs listán, akkor az ötödik legnagyobb szám volt az egy szavazat elnyeréséhez szükséges arányszám. Így mindig pontosan annyi mandátumot tudtak kiosz-tani ahány az adott listán szerepelt. [bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat. (BGBl 367/1923) 75.§; adaMoVIch (1927) i.
m. 141.]; a d’Hondt-mátrixról ld. még: Dezső (2007b) i. m. 212.
511 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 76.§ (1) bekezdés.
512 egy-egy választókerületben, mivel a 165 mandátum 25 választókerület között volt szétosztva, átlagosan 6-7 képviselői helyet lehetett szerezni. Láthattuk, hogy az egy képviselői hely elnyeréséhez szükséges szavazatszám meghatáro-zásánál a választókerületben leadott összes szavazatot az elnyerhető mandátu-mok plusz eggyel osztották. a legnagyobb választókerületben 13 mandátumot osztottak szét, itt tehát a leadott szavazatok legalább 1/14-ed része (kb. 7%-a) kellett egy mandátum elnyeréséhez. a legkisebb választókerületben pedig né-gyet, vagyis a szavazatok 1/5-e (20%-a) kellett egy mandátum megszerzésé-hez. Mindezt összesítve egy választókerületben átlagosan 6,6 mandátum volt, vagyis egy mandátum elnyeréséhez a területi listákon átlagosan a szavazatok 1/7,6 részét, vagyis kb. 13%-át kellett megszerezni. Ha szövetségi szintű sza-vazatösszesítést végeztek volna, s itt megállapítanak egy 4-5%-os bejutási kü-szöböt, nem valószínű, hogy a pártok támogatottságában akkora területi szó-rás lett volna, amellyel egy területi listán 13%-os eredményt elért szervezet szövetségi szinten a szavazatok 4-5%-át ne tudta volna begyűjteni. Ha esetleg elő is fordult ilyen, a töredékszavazatokat akkor sem tudta továbbvinni a szö-vetség teljes területéről, hiszen négy kompenzációs lista volt.
513 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 46.§ (2) bekezdés.
Ha a listaállításnak szigorúbb szabályokat állítanak, azt eredményez-heti, hogy a kisebb pártok nem tudnak mindegyik választókerületben lis-tát állítani. Vagyis a párt indul a választásokon, de az ország (szövetség) egyes területein nem lehet rájuk szavazni, s így itt töredékszavazatok sem keletkezhetnek. Így ha meg is szerzi a jogot a kompenzációs listáról tör-ténő szavazatszerzésre, a töredékszavazatok száma alacsonyabb lesz, így kevesebb mandátumot kap.
a listaállítás „szigorításával” történő korlátozás eszközével azonban az osztrák választójogi törvény nem élt.
a szavazás érvényességére vonatkozóan kötelező részvételi küszöb nem volt megállapítva.
85.§Akötelezőrészvételproblémájaanemzetitanácsiválasztásokon.
a törvényhozási választásokon való részvétel a legtöbb országban állam-polgári jog, de nem kötelezettség. Vagyis a választópolgár szabadon dönti el, hogy részt vesz-e a szavazásban, vagy távol marad attól. ausztriában a Nemzeti tanács választásánál szintén nem volt előírva általános választási kötelezettség. Ugyanakkor a tagállamok saját országgyűléseik választásá-nál tehettek ilyen megkötést, s voltak, amelyek tettek is.514 [Ld. 175.§] a szövetségi törvényhozásnak, mivel szövetségi szinten mellőzte a választási kötelezettséget, két megoldás között kellett választania. egyrészt egészében fenntarthatta a szövetségi választásokon történő szabad részvételt. ennek a hátránya abból eredt volna, hogy a saját országgyűlésüknél kötelező rész-vételt előíró tagállamokban egyik szavazásnál szabad, a másiknál pedig kötelező lett volna a részvétel. a másik lehetőség, hogy a szövetségi vá-lasztójogi törvény ezen a ponton a két rendszert összeköti. Vagyis, ha vala-mely tagállamban az országgyűlési választásokon való részvétel kötelező, akkor szövetségi szinten a Nemzeti tanács választásában is kötelező részt venni, ha viszont a tagállami választásokon szabad a részvétel, akkor a szö-vetségi választásokon is az. A szöszö-vetségi választójogi törvény ezen utóbbi megoldást követte, a részvételi kötelezettség tekintetében a szövetségi és a tagállami szabályozást összekapcsolta. amennyiben valamelyik tagállam a saját országgyűlésének választásánál kötelező szavazást írt elő polgárai számára, akkor e tagállamokban a Nemzeti tanács választásán is kötelező volt részt venni, ezen túl azonban választási kötelezettség nem volt.515
514 adaMoVIch (1927) i. m. 160–161.
515 bundesgesetz vom 11. Juli 1923 über die Wahlordnung für den Nationalrat.
[BGBl 367/1923] 83.§; adaMoVIch (1927) i. m. 139.
86.§ANemzetiTanácsmegbízatásiideje,azalakulóülésösszehívása.
a Nemzeti tanács megbízatása négy évre szólt, amelynek kezdetét az alakuló ülésétől kellett számolni.516 a négy éves periódus azonban igazá-ból csak áttételesen jelentette a megbízatási idő megszűnését, ugyanis az egészen pontosan nem annak lejártával, hanem az újjáválasztott Nemzeti Tanács összeülésével szűnt meg.517 Így a négyéves periódus közvetlenül azt határozta meg, hogy az új választásokat milyen időintervallumban kell megtartani. Ha az alkotmány előírásait egészen szigorúan betartjuk, akkor a Nemzeti tanács alakuló ülését pontosan a negyedik év leteltét követő napra kellene összehívni, ezt azonban kicsit megengedően kell ér-telmeznünk.518
a választások pontos időpontját a Szövetségi kormány határoz-ta meg.519 Döntési kompetenciája azonban nem volt szabad, ugyanis az alkotmány szerint a választások napját úgy kellett kitűznie, hogy az új Nemzeti tanács – mint azt az előbb említettem – elődje négy éves meg-bízatási idejének lejártát követő napon összehívható legyen. az összehí-vásról a Szövetségi elnöknek kellett gondoskodni, mégpedig úgy, hogy az alakuló ülés a választásokat követő 30 napon belül megtörténjen.520 ez összességében azt jelenti, hogy a Szövetségi Kormánynak a választások dátumát a Nemzeti Tanács négy éves megbízatása utolsó 30 napjának valamelyikére kellett kiírni.521
516 adaMoVIch (1923a) i. m. 71.; kelsen (1922b) i. m. 246.; walter (1972a) i. m. 274.
517 b-Vg 1920. 27. cikkely (1) bekezdés.
518 b-Vg 1920. 27. cikkely (2) bekezdés 2. mondat.
519 adaMoVIch (1927) i. m. 143.
520 b-Vg 1920. 27. cikkely (2) bekezdés 1. mondat ; adaMoVIch (1927) i. m. 143.
521 amennyiben a választásokat a Nemzeti tanács magbízatásának lejárta előtt több mint 30 nappal megtartanák, akkor a Szövetségi elnök még az előző Nemzeti tanács mandátumának idejére lenne kénytelen összehívni az új tes-tületet. ezzel viszont a régi megbízatását a négy év lejárta előtt megszüntetné, hiszen az új Nemzeti tanács alakuló ülésével a régi megbízatása megszűnik.
Márpedig a megbízatásnak a választási ciklus lejárta előtti megszüntetése fel-oszlatást jelent [ld. 88.§], amihez a Szövetségi kormánynak különösen nem, de az osztrák alkotmány szerint – az 1929-es alkotmánynovelláig – a Szövetségi elnöknek sem volt joga. [Ld. 88.§] a Szövetségi kormány nem tűzhette ki a választásokat a négy év lejárta utánra sem, hiszen akkor a megbízatási idő lejártát követő napra semmiképpen sem volt összehívható a Nemzeti tanács.
az utolsó 30 napon belül azonban volt bizonyos mérlegelési joga. ki kellett
87.§Azülésezésirendésazülésekelnapolása. a törvényhozó testület működési rendjével kapcsolatban a választási ciklus (megbízatási idő) fo-galmát az előző pontban már megtárgyaltuk. [Ld. 86.§] Második lépés-ként a választási cikluson belüli ülésszakok rendjét kell áttekintenünk, vajon milyen gyakran voltak törvényhozási szünetek. Ugyanis a képvi-selőknek is biztosítani kell bizonyos távolléti lehetőséget. a parlamenti munka azonban nem teszi lehetővé, hogy az ülésezés idején a képvise-lők meghatározott hányada folyamatosan távol legyen. ezt különösen a kormánypártok nem engedhetik meg, hiszen így javaslataikhoz sokszor nem tudnák a kellő többséget biztosítani. Így a parlamenti képviselők szabadságolása egységesen történik, minden évben meghatározott időre beszüntetik a törvényhozás működését. a törvényhozási szünetek közötti időszakok adják az ülésszakokat. az alkotmány általában előírja, hogy egy-egy évben mikor kell összehívnia parlamentet, s annak az ülésezése meddig tart, mikor zárják be az ülésszakot.522 ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényhozási szünetben kötelező a parlamentnek „csendben” ma-radnia. a képviselők meghatározott hányada ugyanis kezdeményezheti rendkívüli ülés összehívását.
az ülésszakon belül sem kötelező azonban folyamatosan üléseznie a törvényhozásnak. Megteheti, hogy üléseit meghatározott időre elhalaszt-ja, ez az elnapolás. Önmaga üléseinek az elnapolását minden alkotmány megengedi a törvényhozásnak, a kérdés az, hogy rajta kívül álló állam-hatalmi tényezők is elnapolhatják-e üléseit. Vagyis a parlament ülésezése csak akkor szünetel, ha a testület ezt maga akarja, vagy más államhatal-mi szerv is megakaszthatja a működését. erre egyes alkotmányokban az államfő kapott felhatalmazást,523 az osztrák alkotmány azonban ezt nem adta meg, vagyis a Nemzeti Tanács üléseit kizárólag a testület maga na-polhatta el.524
Az ülésszakok indokoltságát azért kellett hosszabb ideig elemeznünk, mert az osztrák alkotmány – az 1929-es novelláig – nem ismerte azt.
számolnia, hogy az összehívás lebonyolításához mennyi idő szükséges, s eh-hez képest kellett kitűzni a választások dátumát.
522 Magyarországon például az országgyűlés évenkénti üléseiről szóló 1848:IV.
tc. 1.§-a kimondta, hogy a királynak minden évben legalább egy alkalommal, lehetőleg a téli hónapokra kell összehívni az országgyűlést. ez volt egy-egy ülésszak, vagyis évente egy kötelező ülésszak volt.
523 szabó (1995) i. m. 186–188.
524 b-Vg 1920. 28. cikkely; adaMoVIch (1927) i. m. 144.
a Nemzeti tanács – elvileg – a négy éves választási ciklus ideje alatt folyamatosan ülésezett. az „elvileg” szót azért fűztem hozzá, mert elna-polással tudtak szüneteket beiktatni, s ezzel rendszeresen éltek is.525 Az elnapolásnak – ha azt a törvényhozás önmagával szemben alkalmazza526 – nem szokott időbeli korlátja lenni, az osztrák alkotmány sem tartalmazott ilyen megkötést. Vagyis elnapolással elvileg bármilyen hosszú szünet be-iktatható volt, de ez mégsem pótolta az ülésszakok rendszerét. Az 1929-es alkotmánynovella be is iktatta azt az alkotmányba. a Nemzeti tanácsnak ettől kezdve évente két rendes (tavaszi és őszi) ülésszaka volt, amelyet a testület javaslatára a Szövetségi elnök hívott össze és zárt be.527
az ülésszakon belül az egyes plenáris ülések összehívása – a Nemzeti tanács által meghatározott ülésezési rend szerint – a testület elnökének feladata volt.
88.§ANemzetiTanácsfeloszlatása1920és1929között. a törvény-hozó testület megbízatása két módon szűnhet meg. annak természetes, s éppen az előbb tárgyalt módja [ld. 86.§] a megbízatási idő lejárta.528 Azon-ban a mandátumát a választási ciklus letelte előtt is meg lehet szüntetni, amely a feloszlatás által történik. a törvényhozás feloszlatásnál ugyan-úgy kötelező volt az új választások záros határidőn belüli lebonyolítása, mint a megbízatási idő lejárta esetén. az első kérdés az, hogy ki jogosult a feloszlatásra. A törvényhozó testület feloszlatásának három módozatát
88.§ANemzetiTanácsfeloszlatása1920és1929között. a törvény-hozó testület megbízatása két módon szűnhet meg. annak természetes, s éppen az előbb tárgyalt módja [ld. 86.§] a megbízatási idő lejárta.528 Azon-ban a mandátumát a választási ciklus letelte előtt is meg lehet szüntetni, amely a feloszlatás által történik. a törvényhozás feloszlatásnál ugyan-úgy kötelező volt az új választások záros határidőn belüli lebonyolítása, mint a megbízatási idő lejárta esetén. az első kérdés az, hogy ki jogosult a feloszlatásra. A törvényhozó testület feloszlatásának három módozatát