13.§Azállamszervezetalapvonalai. az államszervezet kapcsán a meg-határozó probléma a szövetségi vagy unitárius államfelépítés kérdése volt.
ezért is emeltük át ezt a témát az előző fejezetbe. [Ld. 12.§] Itt megbeszél-tük, hogy az 1918 előtti viszonyokhoz képest a régi koronatartományok autonómiája növekedett, de szövetségi állammá még nem alakult át. Így az államszervezet felépítését is ezen tagolás szerint kell áttekintenünk.
külön kell szólni a központi és a tartományi államhatalom működéséről, mindkettőt a hatalmi ágak szerint megbontva. Mindezt még ki kell egészí-teni a kronológiai változásokkal, hiszen korábban már említettem, hogy az alkotmány elfogadásáig terjedő rövid két esztendő alatt, az ideiglenes államszervezeten belül is voltak jelentősebb módosulások. [Ld. 6.§]
14.§Aszövetségiállamberendezkedésjellemvonásai(aszövetségiál-lamésadecentralizáltegységállamelhatárolása). Nemcsak Német-ausztria kapcsán, hanem a későbbi osztrák alkotmányfejlődés elemzése szempontjából is lényeges probléma, hogy egy államot milyen állam-szervezeti jellemzők megléte esetén nevezhetünk szövetségi államnak.
a közvetlen történelmi előzmények tárgyalásakor már említettem, hogy az osztrák Császárság nem szövetségi állam, hanem decentralizált egy-ségállam volt. [Ld. 12.§] Fontos, hogy megállapítsunk néhány olyan jel-legzetességet, amely alapján a két államszerveződési modell egymástól elválasztható.
az államok tömörülésének lazább formája az államszövetség, amely egy erősebb központi hatalom kialakítása után válhat szövetségi állam-má. a lazább tömörülésben az állami szuverenitásból eredő jogokat a tagállamok birtokolják, a szövetségi államban ez a két egység (szövetség-tagállam) között osztottá válik, míg az unitárius államban (egységállam-ban) kizárólag a központi hatalomhoz tartozik. a tagállamokhoz hasonló állami egységek azonban az unitárius államban is lehetnek. Az elhatáro-lási szempont legfontosabb eleme az lesz, hogy ez a belső állami autonó-mia kizárólag a központi hatalom döntésétől függ-e, vagy a belső állami egységekkel kialakított konszenzustól. amennyiben az csak és kizárólag a központi állam által adott autonómia, amelyet bármikor szabadon visz-szavonhat, akkor decentralizált egységállamról beszélünk. Ha viszont a belső állami egységeknek is van beleszólásuk a központi hatalommal ki-alakítandó viszonyba, akkor szövetségi államról van szó.
a központi hatalom és a belső állami egységek viszonyát jogtechnika-ilag csak a központi alaptörvény tartalmazhatja. Így a belső állami egy-ségek befolyása alapvetően attól függ, hogy a központi alkotmány módo-sításánál milyen jogaik vannak. az államszövetség és a szövetségi állam közötti különbséget az adja meg, hogy ez kizárólag a tagállamok kompe-tenciája, vagy a szövetség és a tagállamok konszenzusával módosítható.80 a szövetségi állam és a decentralizált egység állam között pedig – mint már említettem – az jelenti a határvonalat, hogy a belső állami egységek-nek nincs beleszólásuk a központi alkotmány módosításába.
80 Vagyis az a kérdés, hogy a tagállamoknak a szövetségi alkotmány módosítá-sára milyen befolyásuk van. a legerősebb az, amikor közvetlenül választott szövetségi parlamenti kamara nincs, hanem a tagállamok delegáltjaiból álló törvényhozó testület dönt róla. ebben az esetben a törvényhozó testületben nem is képviselők foglalnak helyett, azokat sokkal inkább tekinthetjük köve-teknek, akik kötelesek a delegáló tagállam utasítása szerint szavazni. ebben a konstrukcióban is különbséget tehetünk aszerint, hogy a szövetségi alkotmány (alapokmány) módosításához a követek egyhangú támogatására van-e szük-ség, vagy többségi szavazással is mód van rá. ezek a szövetségi szerveződés gyengébb modelljére, az államszövetségekre jellemzőek.
a következő lépés, hogy szövetségi szinten van közvetlenül választott nép-képviseleti kamara, amely az alkotmánymódosításban is közreműködik. ez egy olyan államhatalmi szerv, amely már nem függ a tagállamok befolyásától, így attól független szövetségi érdeket tud megtestesíteni. ebben az esetben az államszövetségből szövetségi állam lehet. Nem biztos, hogy feltétlenül az lesz, de ha nincs önálló szövetségi törvényhozó szerv, akkor az teljesen kizárt. ter-mészetesen – két lehetséges konstrukción keresztül – a tagállamok befolyása is megmarad az alkotmánymódosításra. Itt a két tényező közötti hatalmi súly dönti el, hogy államszövetség, vagy szövetségi állam lesz. a tagállamok köz-reműködésének két lehetséges módozata a közvetlen ratifikálás, vagy a tagál-lami kamarán keresztüli részvétel. a közvetlen ratifikálás annyit jelent, hogy a szövetségi törvényhozás általi elfogadás után a tagállamok törvényhozási egyenként szavaznak a megerősítéséről. ezt a megoldást alkalmazza például az egyesült Államok alkotmánya. a tagállami kamarán keresztüli közremű-ködés feltételezi, hogy a kétkamarás törvényhozás egyik házát a lakosság vá-lasztja, a másikat pedig a tagállamok delegálják, s az alkotmánymódosításnak ezen utóbbi kamarán is keresztül kell mennie. Itt az első kérdés az, hogy a tagállamok utasíthatják-e delegáltjaikat, vagy azok a delegálás után szabad mandátummal bírnak. az utasítási lehetőség lényegesen növeli a tagállamok befolyását. a második kérdés pedig az, hogy a tagállami kamarának milyen hatásköre van az alkotmánymódosításnál. egyetértési joga van (abszolút vétó-jog), vagy csak óvást emelhet (felfüggesztő vétóvétó-jog), amelyet a népképviseleti kamara meghatározott eljárásban visszautasíthat, s így a tagállami kamara el-lenére is kihirdethető az alkotmány módosítása. a felfüggesztő vétójog esetén az is fontos, hogy az alsóház, az óvás után következő újabb tárgyaláskor mi-lyen többséggel utasíthatja vissza a második kamara ellenvetését.
elképzelhető olyan megoldás is, hogy a központi alkotmány módosítá-sánál nem annak egészére vonatkozóan kapnak speciális jogokat, hanem csak a szövetségi államberendezkedést szabályozó passzusokra. ez ál-lamszövetségekre nem, hanem csak a szövetségi államokra jellemző. egy erősebb centralizációt hordoz magában, de még mindig nem számolja fel a szövetségi berendezkedést, hiszen az továbbra is a szövetség és a tagál-lamok bizonyos konszenzusán nyugszik.
15.§ A szövetségi államberendezkedés problémája (hiánya) Német-Ausztriában. a törvényhozó hatalom gyakorlása kapcsán hamarosan lát-ni fogjuk, hogy az ideiglenes államszervezet idején, legalábbis annak első periódusában, a törvények között nem volt olyan hierarchikus különb-ség.81 az államszervezet felépítését és működését azonban mindig az al-kotmány szokta rögzíti, amely a rendes törvényeknél magasabb jogforrási szinten áll. Ha ilyen nincs, akkor a szövetség és a tagállamok közötti vi-szonyt is csak egyszerű törvények állapíthatják meg. a következő kérdés, hogy erre a tagállamoknak milyen befolyásuk volt. Német-ausztriára vo-natkozóan a válasz egyértelműen nemleges, a tagállamoknak semmilyen befolyása nem volt rá. az ideiglenes államszervezetből ugyanis hiányzott a tagállami kamara, amely ezt a jogot gyakorolhatta volna. az 1918 ok-tóberének végén létrejött ideiglenes nemzetgyűlés mellett [ld. 4.§], a régi Főrendiház nyilvánvalóan nem működhetett tovább, de a helyébe tagálla-mi kamarát sem szerveztek. az alkotmányozó Nemzetgyűlés mellé szin-tén nem állítottak tagállami kamarát. ennek oka az lehetett, hogy 1918 előtt ausztria nem volt szövetségi állam, s hogy az lesz-e később vagy nem, arról az alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kellett döntenie. Német-országgal párhuzamba állítva, ott a szövetségi államberendezkedés 1918 előtt is megvolt, s nem fért hozzá kétség, hogy ezt az új alkotmányban is fenn fogják tartani. ezért már az ideiglenes államszervezet idején is felállítottak egy tagállami kamarát.82
81 ez is mutatja az alkotmány ideiglenességét, hiszen a demokratikus államok-ban a jogrendszer hierarchizálása alapkövetelmény.
82 az ideiglenes birodalmi hatalomról szóló 1919. február 10-i törvény a tag-államok delegáltjaiból egy Állambizottságot állított fel. Németországban a weimari alkotmányozó Nemzetgyűlésnek – ausztriához hasonlóan – két fel-adata volt. egyrészről el kellett fogadnia a birodalom új alkotmányát, ugyan-akkor az átmeneti időben gyakorolnia kellett a rendes törvényhozást is. az Ál-lambizottság csak ebben az utóbbi esetben közreműködött a törvényhozásban,
Mindennek következménye, hogy a belső állami egységek jogállásá-nak meghatározása Német-Ausztriában a központi hatalom kizárólagos jogköre volt.83 korábban említettem, hogy az 1918 előtti viszonyokhoz képest a régi koronatartományok autonómiája ugyan erősödött [ld. 12.§], de ennek ellenére még mindig decentralizált egységállam maradt, hiszen ezek kizárólag a központi államtól kapott, s elvileg bármikor visszavon-ható jogok voltak. a hatásköri megosztás meghatározása ugyanis a köz-pont kizárólagos kompetenciájába tartozott.84
a hatásköri megosztás szabályozásának áttekintése feleslegesnek is tűnhetne, hiszen olyan dolgokról beszélünk, ami csak nyomokban léte-zik az elemzés tárgyává tett alkotmányos rendszerben. Jellemző ugyanis, hogy a központ és a tagállamok közötti hatásköri megosztást az alkot-mány elfogadásáig tartó átmeneti időszakban nem szabályozzák újra. ez nem egy olyan probléma, amely a legfontosabb alkotmányos kérdéseket, mint a monarchiából a köztársaságba való átmenetet, vagy a népképvise-leti rendszer reformját bármilyen módon érintené. Így, mint említettem, Németország szövetségi állam volt és az is maradt az 1919-es alkotmány elfogadása után. az osztrák Császárság azonban nem volt szövetségi ál-lam, az új osztrák köztársaság viszont ebbe az irányba mozdult el. Vi-szont ennek kapcsán is látni fogjuk, hogy határesetet képez a szövetségi állam és a decentralizált egységállam között.85 ezért fontos, hogy az át-meneti időszak változásait áttekintsük és egyenként szedjük össze azokat az elemeket, amelyek az új ausztria szövetségi államberendezkedésére utalnak.
16.§Atörvényhozó hatalomgyakorlásaazAlkotmányozóNemzet-gyűlésmegválasztásáig(1919.február16-ig). az ideiglenes államhata-lom létrejötte kapcsán már említettem [ld. 4.§], hogy ausztriában az 1918 előtt választott törvényhozás a forradalmi események után sem szüntette be működését, sőt annak egyik motorjává vált. Német ajkú képviselő-iből egy ideiglenes nemzetgyűlés alakult, amely átmenetileg gyakorol-ta a törvényhozó hagyakorol-talmat. az új alkotmány elfogadására azonban 1919.
az alkotmány elfogadása a nemzetgyűlés kizárólagos hatásköre volt. [szabó
(2002) i. m. I. 39–40.] 83 lehner i. m. 270.
84 uo.
85 Pernthaler i. m. 659–660.
februárjában egy alkotmányozó Nemzetgyűlést választottak,86 amelynek megalakulásával az ideiglenes nemzetgyűlés értelemszerűen megszűnt.
az alkotmányozó Nemzetgyűlés fő feladata nyilvánvalóan az alkotmány elfogadása volt, de ezzel párhuzamosan – a korabeli Németországhoz ha-sonlóan – rendes törvényhozó szervként is működött.
az államhatalom alapintézményeiről szóló 1918. október 30-i határo-zat87 az ideiglenes nemzetgyűlést a törvényhozó hatalom korlátlan birto-kosává nyilvánította.88 az átmeneti időszakban a törvények hierarchiá-ja megszűnt, nem volt különbség egyszerű és alkotmánytörvény között.
Sőt még a törvény elnevezést sem használták kötelezően,89 az ideiglenes nemzetgyűlés által kibocsátott jogszabályok a „határozat” (beschluβ) elnevezést viselték.90 a végrehajtó hatalomnak az elfogadott normákkal szemben semmilyen vétó joga nem volt. az ideiglenességet mutatta az is, hogy a nemzetgyűlésnek nem volt egyszemélyi elnöke, hanem a három legnagyobb politikai erő egy-egy egyenrangú elnököt állíthatott.91
17.§ A törvényhozó hatalom gyakorlása az Alkotmányozó Nemzet-gyűlésmegválasztásaután. az alkotmányozó Nemzetgyűlés 1919.
februári összeülése után megalkották a népképviseletről szóló törvényt,92 amely azonban továbbra sem hierarchizálta a törvényeket. Érdekes mó-don ez a nemzetgyűlés ügyrendjében történt meg, amely különbséget tett egyszerű és alkotmánytörvények között. az elsőt legalább 50 képviselő jelenlétében abszolút többséggel, a második csoportba tartozót a képvi-selők legalább felének jelenlétében 2/3-os többséggel kellett elfogadni.
az utóbbi körbe tartozó törvényeket azonban pontosan nem határozták meg.93 az Államkormány (Staatsregierung) [ld. 19.§] az elfogadott törvé-nyekkel szemben felfüggesztő vétójoggal bírt.94
86 Mezey–szente i. m. 403.
87 beschluβ der Provisorischen Nationalversammlung für Deutschösterreich vom 30. oktober 1918, über die grundlegenden einrichtungen der Staatsgewalt.
[StGBl 1918/1]
88 Ijjas (1986a) i. m. 41–42.
89 lehner i. m. 271.
90 owerdIest i. m. 76.
91 lehner i. m. 271.
92 gesetz vom 14. März 1919 über die Volksvertretung [StGBl 1919/179]
93 lehner i. m. 271–272.
94 lehner i. m. 272.
18.§ A szövetségi végrehajtó hatalom gyakorlása 1919. március 14-ig. az államforma változása a végrehajtó hatalom szervezetében már az ideiglenes alkotmány idején is szükségszerű módosulásokat hozott.
alapelvként fogalmazódott meg, hogy a közigazgatás a néptől függ,95 amelynek 1918 októbere után a három legfontosabb szerve az Államta-nács (Staatsrat),96 az ügyvivő Államdirektórium (Staatsdirektorium) és az Államkormány (Staatsregierung)97 volt. az ideiglenes állapotot jól mu-tatta az Államtanács és az Államdirektórium összetétele is. az Államta-nácsnak az ideiglenes nemzetgyűlés három elnökén túli húsz tagja az ará-nyosság elve szerint annak frakcióiból került ki,98 az Államdirektóriumot pedig önállóan a nemzetgyűlés három elnöke alkotta.99 Tehát nem állt fel a végrehajtó hatalmat független szervként gyakorló államfő, hanem egy parlamenti bizottság látott el hasonló funkciókat. ez a szerv lényegében az ideiglenes nemzetgyűlés végrehajtó bizottsága.100 az Államkormány az Államtanács által kinevezett államtitkárokból állt.101
Hogy ezek a nagyrészt a törvényhozás berkein belül megalakult szer-vek mennyire tekinthetőek államfőnek és kormánynak erről megoszla-nak a vélemények.102 egyes álláspontok szerint az Államtanácsot nehezen mondhatjuk államfőnek, talán az Államdirektóriumot jobban.103 a pontos
95 lehner i. m. 272.
96 Ijjas(1986a) i. m. 82.; Ijjas(1986b) i. m. 173.; kelsen(1920) i. m. 252.; nawIasky (1919/1920) i. m. 31–35.
97 kelsen (1920) i. m. 252.; nawIasky (1919/1920) i. m. 35–37.
98 Ijjas (1986a) i. m. 82.; lehner i. m. 273.
99 lehner i. m. 273.
100 brauneder (1994b) i. m. 194.
101 lehner i. m. 273.
102 a forradalmi időszakok ideiglenes alkotmányozására gyakran jellemző a gyorsaság és az „ad hoc” jelleg, amely eleve kusza szabályozásokhoz vezet-het. emellett sokszor nem akarják determinálni az alkotmányozó hatalmat, ezért olyan államszervezetet állítanak fel, amely nem igazodik a klasszikus polgári modellekhez. Ha például felállítanak egy államelnöki tisztséget, akkor később az új alkotmánnyal ezt már nehéz megszüntetni. a két nagy politikai erő között viszont nem volt konszenzus a végrehajtó (közigazgatási) hatalom szervezeti felépítésében. a szociáldemokraták nem akartak önálló államfői tisztséget felállítani. [brauneder (2001b) i. m. 229.] Németországban például erről konszenzus alakult ki, így a birodalmi elnök tisztségét már az ideiglenes alkotmányban rögzítették. [szabó (2002) i. m. 168.]
103 az Államdirektórium felállítására viszont 1918. december 18-án került sor.
ezen álláspont szerint október 30-a és december 18-a között ausztriának
iga-funkciókat vizsgálva azonban az Államtanács sok államfői funkciót látott el, ezért többen nem alaptalanul tekintették ezen tisztség provizórikus betöltőjének.104 ezt az álláspontot erősíti az is, hogy az állam- és kor-mányformáról szóló november 12-i törvény a császár kompetenciáit az Államtanácsra ruházta.105
19.§ A szövetségi végrehajtó hatalom gyakorlása az 1919. március 14.után.az alkotmányozó Nemzetgyűlés 1919 márciusában átszervez-te a végrehajtó hatalom gyakorlását.106 az Államtanácsot és az Állam-direktóriumot megszüntették, s eddigi jogköreik jórészét a megmaradt Államkormányhoz csoportosították át. az alkotmányozó Nemzetgyű-lésnek már volt egyszemélyi elnöke, aki néhány klasszikus államfői jo-gosítványt gyakorolt.107 A 1919 márciusától tehát Ausztriának egy par-lamentáris köztársasághoz közelítő kormányformája volt. a végrehajtó hatalom centruma a kormány lett, amelyet a nemzetgyűlés választott.108 Államelnöki tisztséget még nem állították fel, de a nemzetgyűlés elnö-ke eljárhatott több oda tartozó jogkörben.109 az államfő helyettesítésének egyik megszokott módozata, hogy amíg a tisztség nincs betöltve, addig a parlament elnöke lép a helyére. bár itt még tisztség maga nincs fel ál-lítva, de a nemzetgyűlés elnökének jogkörei ezt a konstrukciót sugallják.
ezt erősíti az is, hogy ebben a helyettesítési metódusban a parlament el-nökétől a törvényhozással szembeni államfői jogosítványok gyakorlását majd minden alkotmány megvonja. Mint láthattuk például a törvényekkel szembeni államfői vétójogot itt sem a nemzetgyűlés elnöke, hanem az Államkormány gyakorolhatta. [Ld. 17.§]
20.§Abíróihatalomgyakorlása. az 1918-as őszi forradalmat követő ál-lamszervezeti reformok fő iránya az államformát, illetőleg a törvényhozó
zából nem is volt államfője, ezt követően (1919. március 14-ig) az Államdirek-tóriumot tekinthetjük annak. [Ijjas (1986a) i. m. 105.]
104 kelsen (1970) i. m. 89.; kelsen (1920) i. m. 253.; kelsen(1919) i. m. 145.;
brauneder (2001b) i. m. 225.
105 gesetz vom 12. November 1918 über die Staats- und regierungsform von Deutschösterreich [StGBl 1918/5] 3. cikkely.
106 gesetz vom 14. März 1919 über die Staatsregierung. [StGBl 1919/180].
107 lehner i. m. 274–275.; Merkl (1919/1920) i. m. 10.
108 kelsen (1919/1920a) i. m. 50–51.
109 Ijjas (1986a) i. m. 105.
és végrehajtó hatalmat érintette. az államforma módosítása leginkább a végrehajtó hatalom gyakorlására hat ki, kisebb mértékben még érintheti a törvényhozást, s a bírósági szervezet az, ami legkevésbé államforma-függő. Így ennek megváltoztatása miatt a régi bírósági szervezethez kü-lönösebben nem kellett hozzányúlni. Mindemellett az osztrák bírósági rendszer a legfejlettebbek közé tartozott európában, így esetleges fejlődé-si hiányosságokat sem kellett pótolni. Mindennek következménye, hogy a rendes bíróságok szervezetére és működésére vonatkozó régi joganyag szinte változatlanul hatályban maradt.110 1918 végén, a bírói hatalomról született törvény az 1867-es alaptörvény mintájára készült el.111
a közjogi bíróságok közül először az 1919 elején felállított alkotmány-bíróságot kell megemlíteni.112 ez, pusztán neve hallatán, egy teljesen új szervnek tűnne, de tartalmilag még nem fedte le az 1920-as alkotmány alapján felállított alkotmánybíróságot.113 [Ld. 160–170.§§] Valójában az 1869-ben megszervezett birodalmi bíróság (reichsgericht)114 hatáskörét vette át, amely a szó tartalmi értelmében még nem volt alkotmánybírói szerv.115 az osztrák közigazgatási bíráskodás már 1918 előtt is mintaér-tékű volt, így az sem okozhatott nagyobb meglepetést, hogy a közigaz-gatási bíróság is még a császárság idején megkonstruált rendszer szerint működött tovább.116
21.§Atartományok117működése. Német-Ausztria megalakulásának első heteiben egy centralizált egységállam volt,118 hiszen a régi tartományi
110 Módosulás annyi volt, hogy a hivatásos bírák mellett megjelentek a népi ülnö-kök, illetőleg az esküdtszékek hatáskörében voltak változások. [kelsen (1920) i. m. 256.; lehner i. m. 275.]
111 lehner i. m. 275.
112 gesetz vom 25. Jänner 1919 über die errichtung eines deutschösterreichischen Verfassungsgerichtshofes. [StGBl 1919/48]
113 b-Vg 1920. 137–148. cikkely.
114 gesetz vom 18. april 1869, betreffend die organisation des reichsgerichtes, das Verfahren vor demselben und die Vollziehung seiner erkenntnisse. [RGBl (österr.) 1869/44.]
115 VIttorellI i. m. 436.
116 lehner i. m. 276.
117 tekintetbe véve azt a tényt, hogy Német-ausztria államberendezkedése még nem volt szövetségi jellegű [ld. 15.§], a „Land” szót „tartományként” és nem
„tagállamként” fordítom. [Ld. 2.§]
118 lehner i. m. 276.
rendtartásokat hatályon kívül helyezték, s így a helyi önkormányzatok és a központi állam között semmilyen állami egység nem volt.119 ennek azonban nem a tartományok felszámolása, hanem csak az átalakításuk volt a célja. alig két héttel az új állam létrejötte után régi hatásköreik-kel helyreállították a tartományokat, ahol ideiglenes tartományi gyűlé-sek alakultak.120 ezeket azonban még nem választották, hanem a politikai pártok az 1911-es birodalmi tanácsi választások tartományi eredményei alapján delegálhattak bele tagokat.121 az általános választások kiírása és lebonyolítása után pedig 1919 elején megalakultak a rendes tartományi gyűlések.122 ezek elkezdték kidolgozni saját tartományaik alkotmányát, amelyek azonban sokszor disszonánsak voltak a központi szabályokkal.123 ennek oka azonban az ideiglenes államberendezkedés körüli zavarokból eredt,124 amelyet az új alkotmánnyal később ki tudtak küszöbölni.
a tartományi törvényhozást saját gyűléseik gyakorolták, a központi hatalom közreműködése azonban kezdetben nem volt teljesen tisztázott.125 1918 előtt a császárnak szentesítési joga volt a tartományi törvényekkel szemben. [Ld. 12.§] kezdetben az Államtanács [ld. 18.§] hasonló jogokat gyakorolt, később az Államkormánynak [ld. 19.§] általánosságban már csak felfüggesztő vétójoga volt. az abszolút vétójog csak abban az
eset-119 a tartományi törvényhozásról például semmilyen rendelkezés nem volt, az egyenlőre szünetelt. [kelsen (1920) i. m. 251–252.]
120 lehner i. m. 276.
121 lehner i. m. 277.; a központi törvényhozás kapcsán láthattuk, hogy forradalmi szervek egy pillanatra sem vették azt át, hanem a régi birodalmi tanács német ajkú képviselőiből ideiglenes nemzetgyűlés alakult. az 1907-es választójogi reform alapján ugyanis egy olyan birodalmi tanácsot választottak, amelynek legitimitását a forradalom után sem kérdőjelezték meg. [Ld. 4.§] a tartomá-nyi gyűléseket azonban még a cenzusos választójog alapján és kuriális rend-szerben választották, amelyek legitimitását viszont a forradalom elutasította.
[lehner i. m. 277.] a tartományok működését azonban nem akarták hosszabb ideig szüneteltetni, a választások előkészítése és lebonyolítása azonban több hónapot vett igénybe. ezért volt célszerű a birodalmi tanácsi választások ered-ménye alapján ideiglenes tartományi gyűléseket alapítani.
122 lehner i. m. 277.
123 uo.
124 a tartományi (tagállami) alkotmányozásnak ugyanis előfeltétele, hogy a
124 a tartományi (tagállami) alkotmányozásnak ugyanis előfeltétele, hogy a