23.§ Az első világháborút lezáró békeszerződéseketa volt központi hatalmakat alkotó államokkal külön-külön íratták alá. Mivel az osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, annak korábbi két alkotó állama már egy-mástól függetlenül kötött békeszerződést. a Monarchia felbomlása azt is maga után vonta, hogy a vesztes oldalon jelentős hatalom csak Németor-szág maradt, így az antant számára a vele kötendő béke volt a legfonto-sabb kérdés. 1919 januárjában, Párizsban egy elő-konferencia ült össze.
első lépésként az egyesült Államok, Nagy-britannia, Franciaország és olaszország képviselőiből álló ún. „négyek tanácsa”128 elkészítette a Né-metországgal kötendő békeszerződés tervezetét, amelyet következő fázis-ként a többi győztes államot is magába foglaló teljes ülés tárgyalt meg.129 a németek számára súlyos sérelmet jelentett, hogy a békeszerződés elő-készítésénél képviselői jelen sem lehettek, meghívást csak április végére kaptak. bár érkezésükkor a békekonferencia még ülésezett, a tárgyaláso-kon így sem vehettek részt. a francia miniszterelnöktől május 7-én kap-ták meg a szerződés szövegét, amelyre tizenöt napon belül csak írásban reflektálhattak.130 Németország két hónapon keresztül próbálta enyhíteni a békefeltételeket, de javaslataikat folyamatosan elutasították. Világos-sá tették számára, hogy csak a katonai megszállás,131 vagy a feltételek elfogadása között választhat. Mivel Németország állami szuverenitását
128 az egyesült Államokat Wilson elnök, Nagy-britanniát Lloyd george, Fran-ciaországot Clemenceau, olaszországot pedig orlando miniszterelnökök kép-viselték. [huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1155.]
129 huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1155–1156.
130 huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1156–1157.
131 a békeszerződés aláírásának megtagadása esetén az antant hatalmak katonai beavatkozására kerülhetett sor. a megalázó feltételek odáig vezettek, hogy a német kormány felmérte egy esetleges katonai ellenállás lehetőségét is. a katonai vezetés azonban ezt teljesen reménytelennek tartotta, így a lehetőséget elvetették. [huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1162–1163.]
másként nem tudta fenntartani, július 16-án aláírta a diktátumot.
a Versailles-ban lezajló események ausztria számára baljós előjelek voltak. Május 14-én, egy héttel az után, hogy Clemenceau francia minisz-terelnök átadta Németországnak a békefeltételeket, Párizs elővárosában, Saint-germain-ben összeült az osztrák békekonferencia. a baljós elője-lek nem voltak megalapozatlanok, az osztrák békedelegáció hiába tar-tózkodott a helyszínen, a tárgyalásokon nem vehetett részt.132 rendszeres megkereséseiknek annyi „eredménye” lett, hogy a békeszerződés egyes részeit már korábban, június 2-án kézhez kapták.133 tekintettel arra, hogy az egyes békeszerződések között jelentős hasonlóságok voltak,134 illető-leg az ausztriával kötendő békének nem volt akkora jelentősége, így a saint-germaini béke szövegtervezete a némethez képest fele idő eltelté-vel, két hónap alatt elkészült. az osztrák delegáció július 20-án kézhez vehette a teljes szöveget.135 az osztrák békekonferencia, s így az osztrák békedelegáció párizsi tartózkodása egybe esett a németeknek a megalá-zó békefeltételek enyhítésére irányuló kétségbeesett próbálkozásaival. a teljes szövegtervezetet négy nappal azután kapták meg, hogy a németek végül aláírták az antant diktátumát. Az osztrákokkal szembeni módszer is teljesen megegyezett az előbbivel, csak írásban nyilváníthattak véleményt a béketervezetről. ők is ugyanúgy próbáltak enyhíteni a feltételeken, de ahogy a németeknek nem sikerült, úgy az osztrák javaslatok is merev elutasításba ütköztek. közel két hónapos huzavona után, szeptember 6-án az alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadta a békefeltételeket, s ezen fel-hatalmazás alapján az osztrák delegáció szeptember 10-én aláírta a béke-szerződést.136
a folyamatot bulgária folytatta, aki 1919 novemberében Neuilly-ben kötötte meg a békét. Magyarország és törökország esetében a zavaros belpolitikai helyzet miatt csúszott a béketárgyalás. Hazánk végül a
ko-132 berchtold i. m. 179. zöllner i. m. 493.
133 berchtold i. m. 179.; brauneder (2001a) i. m. 194–195.
134 bansleben i. m. 13–29.
135 berchtold i. m. 181.; brauneder (2001a) i. m. 195.
136 berchtold i. m. 186.; a békeszerződés kihirdetése 1920. július 16-án történt meg. [StGBl 1919/303] a dolog érdekessége még, hogy az egyesült Államok nem ratifikálta a békeszerződést, ami miatt a két állam 1921-ben egy külön kiegészítő szerződést kötött. [Staatsvertrag vom 24. august 1921 zwischen republik Österreich und den Vereinigten Staaten von amerika BGBl 1921/643].
rábban említettekhez hasonló körülmények között – 1920. június 4-én – a Versailles-hoz tartozó trianonban, törökország pedig, 1920 augusztusá-ban Sevres-ben írta alá a békeszerződést.137
Mint említettem, a békeszerződések között sok hasonló vonás fedezhe-tő fel. a Németországgal folytatott tárgyalások lezárása után ült össze az osztrák békekonferencia. a kettő közötti tartalmi kapcsolat nem vitatható.
bár Magyarország már külön békeszerződést kötött, erre nyilvánvalóan erősen hatott az osztrák, hiszen a háborúban még közösen vettek részt, s két szinte azonos nagyságú államról volt szó. a saint-germaini béke tár-gyalása során ezekre a kapcsolatokra több alkalommal ki fogunk térni.
24.§Agyőzteshatalmakjogállása. Mielőtt az ausztriával kötött béke konkrét rendelkezéseinek tárgyalásához hozzákezdenénk, érdemes ki-térni a győztes hatalmak közötti viszonyokra is. a békeszerződés elő-készítésénél is láthattuk, hogy a domináns szerep az antanton belül is annak vezető hatalmainál volt. az érdemi előkészítést a „négyek tanácsa”
végezte, a többi győztes állammal kiegészült plenáris ülés már csak a részletesen kidolgozott szövegtervezetről tárgyalt.138 [Ld. 23.§] Maguk a békeszerződések is külön csoportba sorolták őket. a győztes államokat tömörítő ún. „Szövetséges és társult Hatalmak” körén belül ugyanis a
„négyek tanácsát” alkotó egyesült Államok, Nagy-britannia, Franciaor-szág és olaszorFranciaor-szág, Japánnal kiegészülve alkotta az ún. „Szövetséges és társult Főhatalmakat”.139 ők nemcsak a békeszerződés megkötése szem-pontjából különültek el, hanem a háborút követő világrend vezető hatal-maivá váltak. a békeszerződések előkészítésével párhuzamosan ugyanis a Népszövetség felállításának folyamata is megkezdődött,140 amelynek alapokmányát mindegyik békeszerződésbe belefoglalták. a „szövetséges és társult Főhatalmak” vezető szerepe legpregnánsabban a Népszövetség szervezetén belül mutatkozott meg, mert ők lettek a Népszövetség taná-csának állandó tagjai. az alapokmány szerint a tanács kilenc tagból állt, amelyből még négy államot a tagok összessége által alkotott közgyűlés választott.141 a választott tagok számát a közgyűlés azonban emelhette,
137 a Mustafa kemal atatürk által vezetett felkelés miatt ezt nem ratifikálták, helyére az 1923-ban Lausanne-ban kötött békeszerződés lépett.
138 huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1155–1156.
139 trianoni békeszerződés, Preambulum.
140 kunz i. m. 226–230.
141 trianoni békeszerződés 4. cikkely (1) bekezdés.
amit meg is tett.142 Meg kell azonban említeni, hogy az egyesült Államok a békeszerződések ratifikálását is elmulasztotta [ld. 23.§], és a Népszövet-ség tevékenyNépszövet-ségében sem vett részt.143 emiatt a szervezet békeszerződé-sekbe foglalt formában sosem működött.144
25.§Azállamazonosság,államutódlásproblémája. a békeszerződések közötti hasonlóságok ellenére a saint-germaini béke megtárgyalását még-is egy speciálmég-is kérdéssel kell kezdenünk. Németország, vagy Magyar-ország a békeszerződések kapcsán nem vitatta jogállását, vagyis hogy vesztes államok. korábban azonban már említettem: Német-ausztria ál-láspontja az volt, hogy ő nem jogutódja az egykori Osztrák Császárság-nak. 145 [Ld. 8.§] Mindez az egész békekötés kérdését érdekes szemszögbe helyezte. Ha semmilyen kapcsolat nem fűzi a háborúban részt vevő ál-lamhoz, akkor egyáltalán kell-e békét kötnie?
a probléma első eleme, hogy 1918 előtt nemzetközi jogi jogalanyiság-gal az osztrák-Magyar Monarchia rendelkezett, így a békeszerződésben először ennek jogutódlását kellett meghatározni. Ha két alkotó állama megmarad, akkor nyilvánvalóan ezek a jogutód államok. Magyarország esetében ez nem is jelentett nemzetközi jogi problémát, hiszen hazánk nem alkotó tartományaira hullott szét, hanem területeket csatoltak tőle el. a maradék Magyarország egyértelműen jogutódja volt az 1918 előtti Magyar királyságnak.146 ez a két világháború közötti revíziós törekvések szempontjából is egy fontos érv volt, ezért Magyarország a trianoni béke-szerződés kapcsán fel sem vetette a jogutódlás hiányát.
142 1931-ben az öt állandó tag mellett kilenc nem állandó tag volt. [faluhelyI i. m.
34–35.]
143 az egyesült Államokat képviselő Wilson elnöknek a többi nagyhatalommal, de különösen Franciaországgal már a német békeszerződés előkészítésekor vi-tái voltak. [kunz i. m. 263.]
144 a háborút követő külpolitikai konszolidáció után Németországot is felvették a Népszövetségbe, s ezzel együtt a tanácsban is állandó tagságot biztosítottak számára. a tanács öt állandó tagja Franciaország, Nagy-britannia, olaszor-szág, Japán és Németország lett, s mellettük kilenc nem állandó tag működött, így a testületnek összesen 14 tagja volt. a nem állandó tagok megbízatása három évre szólt, így évente három-három új tagot választott a közgyűlés.
[faluhelyI i. m. 34–35.]
145 wIttMayer (1919/1920) i. m. 62.; Ijjas (1986a) i. m. 20.
146 brauneder (2001a) i. m. 190.
ausztria kapcsán azonban láthattuk, hogy elutasította az 1918 előtti állammal kapcsolatos kontinuitást.147 [Ld. 8.§] a békeszerződésnek kel-lett eldöntenie, hogy az osztrák Császárság felbomlása – Német-auszt-ria álláspontjának megfelelően – valóban szétesés (divisio)148 volt-e, vagy az egykori osztrák Császárságtól elváló részek területátengedésnek (cessio)149 minősültek. Mint már korábban említettem, az első esetben egy felbomlott dinasztikus állam területén új nemzetállamok jönnek lét-re, amelyek közül egyik sem jogutódja a réginek.150 [Ld. 8.§] a másik szerint ausztria 1918-ban csak államformát váltott, amely a nemzetközi jog szabályai szerint az állam kontinuitásában semmilyen szakadást nem okoz,151 ettől területeket csatoltak el, s a maradék területen létrejövő állam (Német-ausztria) a régi állam jogutódja.
az osztrák álláspont elfogadása azt jelentette volna, hogy a világhá-ború lezárásának szempontjából az új Ausztria nem volt hadban álló fél, hanem semleges államnak kell tekinteni.152 ennek következménye az is, hogy háborús jóvátétellel nem lehet terhelni, haderejét nem lehet korlá-tozni stb., vagyis a vesztes államokkal kapcsolatos szankciókat nem lehet vele szemben alkalmazni. Egyáltalán békeszerződést sem kell kötnie, hi-szen egy a háborúban semleges államnak nem kell annak jogi lezárásában közreműködnie. Így abból, hogy a győztes államok ausztriát egyáltalán béketárgyalásokra kötelezték, már sejteni lehetett, hogy ezt a koncepciót nem fogják elfogadni.
a saint-germaini békeszerződésben a győztes államok nem is osztották ezt az álláspontot.153 az ausztria szétesésére vonatkozó elméletet nem fogadták el, Német-ausztriát az osztrák Császárság utódállamának te-kintették. Sőt azzal, hogy a más államokhoz került régi koronatartomá-nyokat területátengedésként (cessio) kezelték,154 a mai fogalmak szerint nem is államutódlást, hanem államazonosságot állapítottak meg. ezzel a
147 wIttMayer (1919/1920) i. m. 62.; Ijjas (1986a) i. m. 20.
148 szászy i. m. 28–29.
149 szászy i. m. 26–27.
150 Merkl (1919) i. m. 4.; lehner i. m. 260.; brauneder (2001a) i. m. 190.
151 Nemzetközi közjog 261.
152 lehner i. m. 260.; kelsen (1970) i. m. 79–80.
153 hellblInG i. m. 426.; lehner i. m. 261.; brauneder (2001a) i. m. 190.; kelsen (1970) i. m. 147.
154 szászy i. m. 60–61.; Verosta (1968) i. m. 64.
vesztes államok közé sorolták, s ebből következően viselnie kellett annak terheit is.
Mindezt azonban az osztrák közjogi irodalom csak a békeszerződés ál-tal kikényszerített kivételnek tekintette. a részben annak végrehajtására bő egy hónappal később kibocsátott, az államformáról szóló törvényben – a békeszerződésben vállalt kötelezettségek kivételével – újra elutasították a jogutódlás fennállását.155 a kialakult álláspont az volt, hogy ezt csak a békeszerződés által kötelezővé tett körben kell elfogadni.156
26.§ A hadiállapot megszüntetése. egy békeszerződés alapvető célja mindig az egyes államok közötti hadiállapot megszüntetése. ez a saint-germaini békében sem volt másként, már a preambulum rögzítette.157 27.§Azállamterületmegállapítása.az 1918 előtti birodalmi tanács-ban képviselt államok önállósodását maga az új ausztria is elismerte, de a pontos államhatár kialakításában nem volt egyetértés. a régi korona-tartományok lakossága ugyanis etnikailag nem volt egységes. Ha ezek mentén húzzák meg az új államhatárokat, akkor az egykori osztrák Csá-szárság német ajkú lakosságának jó egyharmada idegen államok területé-re kerül. Így a németek lakta tartományok egymás után jelezték belépési szándékukat az új osztrák államalakulatba.158 ezen belépési nyilatkozatok alapján az ideiglenes nemzetgyűlés hamarosan törvényt alkotott Német-ausztria területi kiterjedéséről159 [ld. 10.§], amelyben így etnikai alapon állapította meg az államhatárokat, átrajzolva ezzel a régi koronatarto-mányok határait.160
1918/1919 fordulóján ausztria igyekezett is ezeket a területeket meg-tartani,161 de ezt a törekvését sem koronázta siker. A békeszerződés csak
155 gesetz vom 21. oktober 1919. über die Staatsform. [StGBl. 1920/484.] 1.§.; a törvény 1.§-a szerint „az osztrák köztársaság és a »birodalmi tanácsban kép-viselt királyságok és államok«-nak nevezett régi osztrák állam között – a saint-germaini békeszerződésben vállalt kötelezettségektől eltekintve – semmilyen jogutódlási viszony nem áll fenn.”; lehner i. m. 261.; kelsen (1970) i. m. 147.
156 froehlIch (1919/1920) i. m. 403–404.
157 lehner i. m. 267.
158 adaMoVIch (1927) i. m. 20–21.; brauneder (2001a) i. m. 188., 204.
159 gesetz vom 22. November 1918 über Umfang, grenzen und beziehungen des Staatsgebietes von Deutschösterreich (StGBl 1918/40).
160 lehner i. m. 263.
161 zöllner i. m. 495–497.
a szintén vesztes Magyarország kárára követte az etnikai elvet. a hazánk nyugati részéből a zömében német lakta területeket ausztriának ítélte, amelyet burgenland néven új tagállammá szerveztek. egyébként a régi koronatartományok határai mentén jelölték ki az új ausztria határait, amellyel az egykori Osztrák Császárság területén élő németek kb. egy-harmada idegen államok területére került.
28.§Azújállamokelismerése. az államterület megállapítása mellett ausztriának el kellett ismernie Csehszlovákia, Lengyelország, a három balti állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam és Magyarország teljes állami önállóságát.162 ezek közül nagyobb fontossága azoknak az államoknak volt, amelyek legalábbis részben az osztrák Császárság területén jöt-tek létre, ez pedig Csehszlovákia és Lengyelország volt. bár a balkánon Szerbia már létezett a világháború előtt is, a vezetésével létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén királyság is új államalakulatnak minősült, amelyet ausztriának a békeszerződésben szintén el kellett ismernie. ezen kívül még olaszország kapott területeket a régi osztrák Császárságból, ő azon-ban már háború előtt elismert állam volt, tehát itt csak a területátengedést kellett ausztriának aláírnia. a korábban nem létező államoknál azonban a területátengedés később vitatható lett volna, ha mint államot nem ismeri el őket, ezért kellett a kettőt összekötni.
korábban viszont említettem, hogy a kialakuló új államok létét auszt-ria már a békeszerződés előtt sem vitatta. a nem német területek önálló-sodását minden további nélkül elfogadta, a régi osztrák Császárság terü-leti integritását nem akarta fenntartani. [Ld. 4., 27.§§] Vita csak a pontos államhatár meghúzásánál volt.
Érdemes még megjegyezni, hogy a Magyarországgal kötött békeszer-ződés nem ír elő ennyi állammal kapcsolatban elismerési kötelezettséget.
Hazánkat csak Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Állam elisme-résére kötelezték.163 Nem szerepelt például ebben a körben Lengyelor-szág, amelyhez – bár csak néhány száz négyzetkilométer nagyságban – Magyarországtól is csatoltak területeket.
29.§Azállampolgárságravonatkozórendelkezések.a területi rendel-kezésekkel [ld. 27.§] összefüggésben felmerült az állampolgárság
problé-162 lehner i. m. 268.
163 trianoni békeszerződés 41. és 48. cikkely. a békeszerződés III. része foglakozott az európára vonatkozó politikai rendelkezésekkel, s ez más új államot nem sorolt fel.
mája is, amely viszont az állam jogutódlásával [ld. 25.§] állt kapcsolatban.
a jogutódlás kapcsán láthattuk, hogy a békeszerződés a régi ausztriától elcsatolt területeket területátengedésnek (cessio) tekintette. az állampol-gárság meghatározásánál pedig a lakóhely volt a meghatározó. Mindenki megszerezte az osztrák állampolgárságot, akinek lakóhelye a békeszer-ződés hatálybalépésekor Ausztriának a békeszerbékeszer-ződés által megállapított területén volt, és más országnak nem volt állampolgára.164 azon szemé-lyek, akiknek a lakhelye a korábban az osztrák-Magyar Monarchiához165 tartozó területen volt – az osztrák állampolgárság elvesztése mellett – azon állam állampolgárságát szerezték meg, amelyik az adott területen az államhatalmat gyakorolta.166
korábban láttuk, hogy az új ausztria önmaga területét a teljes német lakta vidékekre ki akarta terjeszteni. [Ld. 4.§] ekkor már született az ál-lampolgárságról is döntés, amely szerint mindenki megszerzi az osztrák állampolgárságot, aki ezeken a területeken lakik.167 ezek közül azonban a békeszerződés miatt több millióan idegen államok területére kerültek, legnagyobb részük Csehszlovákiába. bár a békeszerződés érintette, hogy ezek elvesztik az osztrák állampolgárságot, ezt ausztria és Csehszlová-kia 1921-ben külön nemzetközi szerződésben is megerősítette.168
A békeszerződés biztosította az opciós jogot is. azon 18. életévüket betöltött személyek, akik osztrák állampolgárságukat azért vesztették el, mert lakóhelyük egy átengedett területen volt, a békeszerződés hatályba-lépését követő egy éven belül jelezhették, hogy azon állam állampolgár-ságát szeretnék megszerezni, amelyhez az adott terület a területátengedés előtt tartozott. ezeknek a személyeknek az ezt követő tizenkét hónapon
164 gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht [StGBl 1918/91] 1.§; kelsen (1970) i. m. 148.
165 a kiegyezés után az osztrák és a magyar állampolgárság egyértelműen el-különült egymástól, a békeszerződés viszont az osztrák-Magyar Monarchia területét említette [saint-germaini békeszerződés 70. cikkely], s ez a trianoni békeszerződésben is így lett rögzítve [trianoni békeszerződés 61. cikkely]. az állampolgárság elvesztéséről lévén szó ez nem okoz problémát, hiszen akár osztrák, akár magyar állampolgár volt valaki, azt elveszítette. Csak érdekes, hogy miközben a győztes hatalmak célja volt az osztrák-magyar államjogi kapcsolat megszüntetése, a békeszerződésben mégis egységesként tüntetik fel azt, ami belső alkotmányos berendezkedés szerint is különálló volt.
166 Saint-germaini békeszerződés 70. cikkely; kelsen (1970) i. m. 148.;
167 kelsen (1970) i. m. 93.
168 kelsen (1970) i. m. 148.
belül át kellett költözniük azon állam területére, amelyért az opciót be-nyújtották.169
az egy évvel később Magyarországgal aláíratott békeszerződés rendel-kezései ezzel szinte teljes egészében megegyeztek.170
az állampolgárság néhány általános kérdéskörére a későbbiekben még visszatérünk. [Ld. 68.§]
30.§ A jóvátételi kötelezettség. ausztria, mint láthattuk, a jogutódlás hiányára próbált hivatkozni, amelynek a jóvátétel szempontjából is jelen-tősége volt.171 Végül a győztes hatalmak ezt nem fogadták el [Ld. 25.§], az új ausztria a jóvátételi kötelezettségtől sem mentesülhetett. az első világháborút lezáró békeszerződésekre általában jellemző volt, hogy a jóvátétel mértékét összegszerűen nem határozták meg. említettem, hogy a három közép-európai állam közül először az egyetlen megmaradt nagy-hatalom, Németország kötötte meg a békeszerződést.172 [Ld. 23.§] ez bi-zonyos mértékig mintát is jelentett ausztria, de hozzátehetjük, Magyar-ország vonatkozásában is. ez a jóvátétel esetében oly mértékben így volt, hogy az osztrák békeszerződés összekapcsolódott a németekkel kötött versailles-i békével.
a német békeszerződés a jogcímeket határozta meg, amelyek alapján Németország jóvátétel fizetésére volt kötelezhető. a legfontosabb jogcí-mek az alábbiak voltak: a győztes hatalmak tulajdonában okozott károk;
a győztesek civil lakossága által vállalt terhek (hadikölcsönök); a győztes hatalmak által fizetendő hadi nyugdíjakra.173 emellett a győztes hatalmak képviselőiből felállítottak egy jóvátételi bizottságot, amely az egyes jog-címek alapján meghatározhatta a konkrétan fizetendő összeget.174 erre azonban csak a békeszerződés aláírása után került sor.
ausztria ehhez hasonlóan a békeszerződés aláírásakor szintén nem tud-hatta a pontos jóvátételi terheket. tíz konkrét jogcímet határoztak meg, amely alapján jóvátétel fizetésére volt kötelezhető.175 ezek megegyeztek a
169 Saint-germaini békeszerződés 78. cikkely; kelsen (1970) i. m. 149.
170 trianoni békeszerződés 61–66. cikkely.
171 bansleben i. m. 93–95.
172 huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1155–1157.
173 huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1176.
174 Versailles-i békeszerződés 233. cikkely; huber (1957/1990) i. m. 5. kötet 1176.
175 Saint-germaini békeszerződés VIII. rész I. melléklet.
Németországgal szemben támasztott igényekkel. a tényleges összeg meg-határozását itt is a jóvátételi bizottság határozta meg, amely célra nem is hoztak létre új testületet. Ugyanaz a bizottság kapott hatáskört, amelyet a versailles-i békében Németország kapcsán felállítottak,176 ami jelentette azt is, hogy itt is kizárólag a győztes hatalmak képviselői döntöttek.177 amennyiben a két békeszerződés között eltérések lettek volna a speciális osztrák ügyek elbírálására, ez a bizottság egy külön osztályt alakított.178 egyébként ugyanezek a szabályok vonatkoztak Magyarországra is.179 A jóvátétel jogcímeit a trianoni béke is ugyanabban a tíz pontban határozta meg,180 mint a saint-germaini és a jóvátételi bizottság is ugyan abban az összetételben és hatáskörrel működött.181
a békeszerződés jóvátételre vonatkozó részéről összességében megál-lapítható, hogy a vesztes államok számára aránytalanul nagy tehertételt okoztak. különösen sérelmes volt, hogy az összegszerűség tételes megál-lapításának hiánya miatt a békeszerződéssel lényegében egy üres csekk aláírására kényszerítették őket, amibe a győztesek olyan összeget írhat-tak be, amilyet jónak látírhat-tak. ausztria, s mellette Magyarország számára is szerencsét jelentett azonban, hogy Németországhoz képest a gazdasági teljesítőképességük lényegesen kisebb volt. Mivel a vesztes államoknak a békeszerződésekben egyetemleges felelősséget kellett vállalnia a volt központi hatalmak által okozott minden jóvátétel alá eső kárért, ezt a köz-telezettséget elsősorban oda terhelték, ahol esély volt annak behajtására.
ausztria feledésbe merült, a weimari Németország számára viszont
ausztria feledésbe merült, a weimari Németország számára viszont