Az1920.éviAlKOTMÁNyéSNOvEllÁi (1925;1929)

i.Alapvetések

64.§ Az alkotmány létrejötte. Láthattuk, hogy ausztriában a törvény-hozás működése a forradalmat követően egy pillanatra sem szakadt meg, hiszen az 1911-ben választott birodalmi tanács német képviselői ideigle-nes nemzetgyűléssé alakultak át.³⁵⁵[Ld. 4.§] ez lehetővé tette, hogy az új alkotmány előkészítéséhez szinte azonnal (1918 novemberében) hozzáfog-janak.³⁵⁶ Németországban az első szövegváltozattal 1919 januárjában ta-lálkozhatunk,³⁵⁷ de augusztusban, tehát rá alig több mint fél évvel, már ki is hirdették az új alkotmányt.³⁵⁸ Ausztriában viszont erre 1920 októberéig kellett várni, tehát az előkészítés megkezdésétől a kihirdetésig közel két év telt el. ennek konkrét oka volt, hogy Németországban egy hivatalos al-kotmánytervezet készült, amelyet szinte azonnal az alkotmányozási eljárás formális útjára helyeztek.³⁵⁹ Persze ez alapvetően nem technikai kérdésként jelentkezett, hiszen egy alkotmánytervezetet ausztriában is viszonylag könnyen meg tudtak szövegezni. Németországban ez azért válhatott rögtön hivatalos alkotmánytervezetté, mert a számottevőbb politikai erők között az alapkérdésekben konszenzus volt. Jogászok és társadalomtudósok tollából itt is számos alkotmánytervezet készült,³⁶⁰ ezek azonban nem jelenthettek konkurenciát a Hugo Preuß által készített hivatalos tervezetnek.

355 schefbeck i. m. 56.; Merkl (1919/1920) i. m. 1.; GoldInGer i. m. 23.; Ijjas

(1986a) i. m. 10.; k^elsen (1920) i. m. 247.; b^rauneder (1994a) i. m. 153.

356 l^ehner i. m. 289.

357 szabó (2002) i. m. 168–169.

358 szabó (2002) i. m. 172.

359 az 1919. január 20-án megjelent első nyilvános alkotmánytervezetet február folyamán tárgyalta a kormány, majd az ideiglenes alkotmány szerint a tagál-lamok képviseletére jogosult Állambizottsághoz utalták. ezután terjesztették a weimari nemzetgyűlés alkotmányügyi bizottsága elé, ahol négy hónapig vitáztak róla. ez volt az a fórum, ahol a legalaposabban áttárgyalták a terve-zetet, amelynek eredményessége meg is mutatkozott, hiszen a nemzetgyűlés plenáris ülése alig egy hónapon keresztül tárgyalta, s megtörténhetett az al-kotmány felett tartott végszavazás. [szabó (2002) i. m. 168–169.]

360 fenske i. m. 27–33.; szabó (2002) i. m. 168.

Néhány példát említve, Németországban a birodalom és a tagállamok közötti viszonyban csak az volt a vita tárgya, hogy a tagállamok területi beosztását miként lehessen megváltoztatni.³⁶¹ a legfontosabb kérdésben, a két állami egység közötti hatásköri megosztásban azonban nem voltak éles nézeteltérések. ausztriában viszont a két legnagyobb politikai erő között az is vita tárgyát képezte, hogy a jövő Ausztriájának decentrali-zált egységállamnak [ld. 14.§], vagy szövetségi államnak kell lennie.³⁶² az államfőt véve második példaként, Németországban az erős birodalmi elnökre építő félprezidenciális rendszerben viszonylagos konszenzus ala-kult ki.³⁶³ Ausztriában viszont nemhogy a jogállásában nem volt egyetér-tés, de még abban sem, hogy egyáltalán kell-e szövetségi államfő.³⁶⁴

ezek után nem kell csodálkoznunk azon, hogy sok, egymással konkurá-ló alkotmánytervezet készült, s két évre volt szükség ahhoz, hogy sorozatos kompromisszumok árán elfogadják az új alkotmányt. A két év is kevés volt azonban több fontos kérdés megoldáshoz, így a hosszas alkudozás sem hozott teljes eredményt. erre legjobb példaként az alapjogok probléma-körét lehet felhozni. a két nagy parlamenti erő között ebben a kérdésben olyan nézetkülönbségek voltak, hogy végül az alapjogokat kihagyták az alkotmányból, s az 1867-ben elfogadott alaptörvények hatályát tartották fenn.³⁶⁵

361 s^zabó (2002) i. m. 181.

362 a szociáldemokraták egykamarás, népképviseleti alapon szerveződő törvény-hozást szerettek volna létrehozni. a tartományi beosztás fenntartását nem el-lenezték, de tagállami kamara hiányában ezek jogállása kizárólag a központi törvényhozás akaratától függött volna. a nekik szánt hatáskörök is lényege-sen szűkebbek voltak, mint a keresztényszocialisták elképzelései szerint, akik kétkamarás törvényhozással számoltak, s a népképviseleti kamara mellé egy tagállami kamarát akartak felállítani. [l^ehner i. m. 290.]

363 a két legvitatottabb pont az államfő megbízatási ideje és a passzív választójog körül alakult ki. az első, nyilvánosságra még nem hozott tervezetben a biro-dalmi elnök mandátuma tíz évre szólt volna, azonban ezt hét évre csökken-tették. a hosszabb választási ciklusra voltak később módosító indítványok, de ezeket a nemzetgyűlés nem fogadta el. a választhatóság kapcsán az 1918 előtt kormányzó uralkodócsaládok kizárása merült fel [ld. 115.§], amit a szociálde-mokraták támogattak volna, de a polgári pártok elutasítása miatt nem került bele az alkotmányba. [s^zabó (2002) i. m. 169.]

364 ausztriában a keresztényszocialisták egy erősebb államfői tisztben gondolkod-tak, a szociáldemokraták viszont nem is tartották szükségesnek a Szövetségi elnök tisztségét. elképzelésük szerint a központi végrehajtó (közigazgatási) ha-talom egyetlen szerve a Szövetségi kormány lett volna. [lehner i. m. 290.] 365 e^rMacora (1982) i. m. 21–37.; e^rMacora (1980) i. m. 53–61.

a jogtudósok közül az alkotmánytervezetek elkészítésében a legfonto-sabb szerep Hans kelsennek jutott, aki öt,³⁶⁶ más kutatások szerint hat³⁶⁷ szövegtervezetet készített. kelsen államelméleti felfogása az alkotmány szerkezetén is megmutatkozik, amiről nemsokára bővebben is szólni fo-gok. [Ld. 65.§] készített még tervezetet az alkotmány- és közigazgatási reformmal megbízott államtitkár Michael Mayer professzor is.³⁶⁸ 1920 folyamán két tartományi konferenciára is sor került, februárban Salz-burgban, áprilisban pedig Linzben. ezen utóbbi szintén készített egy szövetségi alkotmánytervezetet, amely „linzi tervezet”-ként vonult be az alkotmánytörténetbe.³⁶⁹ Más elképzeléseket is ötvözve – két évi vajúdás után – ezekből jött létre ausztria 1920-as alkotmánya.³⁷⁰

65.§HansKelsen hatalommegosztásielméleteésannakhatásaazal-kotmányszerkezetére. az előbbiekben láthattuk, hogy Hans kelsennek jelentős befolyása volt az alkotmány előkészítésére. ennek egyik leglát-ványosabb momentuma a szerkezeti felépítés kapcsán fedezhető fel. a há-rom klasszikus hatalmi ágat kelsen is elkülöníti,³⁷¹ de ezeket két csoport-ba sorolja: egyik oldalra a törvényhozó hatalmat, a másik oldalra pedig az igazságszolgáltatást és a közigazgatást.³⁷² Az 1920-as osztrák alkotmány ezért a három klasszikus hatalmi ágat két fejezetben tárgyalja: a máso-dik főrésze a szövetségi törvényhozó hatalom felépítését és működését szabályozza, a harmadik főrész pedig a szövetségi végrehajtó hatalom gyakorlását. ezen utóbbi azonban két jelentős egységből áll, az egyik a szövetségi közigazgatás, a másik pedig az igazságszolgáltatás, vagyis az osztrák alkotmány a végrehajtó hatalom fogalmát kiterjesztően értelmezi.

ebben természetesen van logika, hiszen valójában a bíróságok is végre-hajtják a törvényeket. Voltak azonban olyan alkotmánytervezetek is, ahol a klasszikus hatalmi ágak három külön fejezetbe voltak tagolva.³⁷³ Így az

366 l^ehner i. m. 290.

367 erMacora (1982) i. m. 21.

368 brauneder (2001a) i. m. 211.

369 b^rauneder (2001a) i. m. 211.

370 gesetz vom 1. oktober 1920, womit die republik Österreich als bundesstaat eingerichtet wird (bundes-Verfassungsgesetz) [BGBl) 1920/1]

371 k^elsen (1993) i. m. 229.

372 k^elsen (1993) i. m. 230.

373 Más alkotmánytervezetekben a három klasszikus hatalmi ág még három kü-lön fejezetben szerepelt. Ld. például a forradalom egyik meghatározó

alakjá-alkotmánynak ez a szerkezeti eleme egyértelműen Kelsen hatását mutatja.

az alkotmány tárgyalása folyamán mi is ezt a fogalomrendszert fogjuk követni, vagyis a szűkebb értelemben vett (igazságszolgáltatás nélküli) végrehajtó hatalmat közigazgatásnak nevezzük. ettől csak a tagállamok kapcsán lehet eltérni, arra való tekintettel, hogy az igazságszolgáltatás ki-zárólagos szövetségi ügy volt. [Ld. 74.§] Így a tagállamoknál a végrehajtó hatalom nem jelenthet mást, csak a közigazgatást.

azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a bíráskodás és a közigazgatás közötti néhány közös vonás kelsennél sem jelenti ezek összefonódását. A bíráskodást a közigazgatástól ő is szigorúan elkülöníti.

66.§ A szövetségi államberendezkedés. Német-ausztria kapcsán már áttekintettük, hogy az államszövetséget, a szövetségi államot és a decent-ralizált egységállamot miként tudjuk egymástól elhatárolni. [Ld. 14.§]

Ausztria szempontjából nyilvánvalóan az utóbbi kettő elkülönítése a lé-nyeges, hiszen az államszövetségi szerveződés lehetősége fel sem merült.

az egykori osztrák Császárságon belül voltak a helyi önkormányzatok és a központi állam közötti belső egységek, de ezeket csak tartományok-nak nevezhetjük, azok nem voltak tagállamok. A régi Ausztria ugyanis decentralizált egységállam volt. [Ld. 12.§] Német-ausztria rövid, átme-neti periódusában nőtt a tartományok autonómiája, de azok jogállásának meghatározása még mindig a központi hatalom kizárólagos hatáskörébe tartozott, ami miatt nem volt szövetségi államnak tekinthető. [Ld. 15.§]

az 1920-as alkotmányban azonban ez irányba is elmozdulás történt.

a tagállamok képviseletére hivatott Szövetségi Tanácsnak ugyanis a tag-államok jogállását érintő egyes alkotmányi rendelkezések módosításá-nál – ugyan elég korlátozott módon, de mégis – egy speciális vétójogot biztosítottak.³⁷⁴ [Ld. 192.§] a korlátozott vétójoggal párhuzamosan azt

nak, karl rennernek az ideiglenes alkotmányról szóló tervezetét. [brauneder

(1994b) i. m. 180.]

374 a Szövetségi tanácsnak speciális jogai elsősorban a saját jogállását érintő alkot-mányi rendelkezések módosításánál volt. Néhány erre vonatkozó passzust csak akkor lehetett módosítani, ha azt legalább négy tagállam delegáltjainak a fele-fele támogatta. [b-Vg 1920. 35. cikkely (4) bekezdés; a^daMoVIch (1927) i. m.

265.; ld. 192.§] ez sem volt viszont jelentős akadály, mert a kilenc tagállamból mindössze négy támogatása kellett, s innen sem az összes delegálté, hanem csak a többségüké. ez annyit jelentett, hogy a kb. 50 főből álló Szövetségi tanácsban 10-15 igen szavazattal átvihető volt egy ilyen tárgyú alkotmánymódosítás is.

ez a jogosítvány viszont elegendő volt ahhoz, hogyha a tagállamok egységesen összefogtak, akkor a rájuk vonatkozó alkotmánymódosítást blokkolni tudták.

sem szabad elfelejtenünk, hogy a Szövetségi tanács tagjai szabad man-dátummal bírtak [ld. 98.§], vagyis a tagállamok nem utasíthatták őket.

a tagállamok utasítási jog nélkül, egy eleve gyenge államhatalmi jogo-sítvánnyal bíró parlamenti kamarán keresztül, csak igen halvány befo-lyást tudtak gyakorolni az államműködésre. De ha haloványan is, ezzel mégiscsak teljesült az a feltétel, hogy az autonóm belső egységek jogai nem kizárólag a központi hatalom döntésétől függtek, hanem azok meg-változtatásával szemben a tagállamok vétót emelhettek. Persze ez erősíti azt a tényt is, hogy ausztria államberendezkedésében sok unitárius elem is fellelhető.³⁷⁵

Mindemellett azonban arra, hogy ausztria decentralizált egységállam-ból szövetségi állammá alakult, az alkotmány címének megfogalmazása is bizonyítékul szolgál, amely szerint: „az 1920. évi október 1-jei tör-vény, amellyel az osztrák köztársaság szövetségi államberendezkedést nyert (szövetségi alkotmánytörvény)”³⁷⁶ ez arra utal, hogy Ausztria ezzel az alkotmánnyal vált szövetségi állammá.

a későbbi alkotmányfejlődés egyes korszakai a szövetségi berendezke-désre vonatkozóan ellentétes tendenciákat is mutatnak. Míg az alkotmány hatálybalépése utáni novellák centralizációs törekvéseket közvetítettek [ld. 67.§], a 70-es 80-as években megizmosodtak a föderatív berendezke-dés erősítésének hívei.³⁷⁷ az európai Unióhoz való csatlakozás pedig újra felvetette a belső állami struktúra reformját.³⁷⁸

67.§AzalkotmánynovellákésaWeimariAlkotmányhatása. A tár-gyalt időszakban (1920–1955) az osztrák alkotmánynak két jelentős no-vellája volt. az elsőt 1925-ben,³⁷⁹ a másodikat 1929-ben³⁸⁰ fogadták el.

az első, 1925-ös, novella jelentősége némileg kisebb volt. az egyrészt a

375 kajtár (1992) i. m. 63.; kajtár (1993) i. m. 166.

376 gesetz vom 1. oktober 1920, womit die republik Österreich als bundesstaat eingerichtet wird (bundes-Verfassungsgesetz) [BGBl 1920/1]

377 kajtár (1992) i. m. 63–64.; kajtár (1993) i. m. 166.

378 k^ajtár (1992) i. m. 65–66.; k^ajtár (1993) i. m. 167.

379 bundesverfassungsgesetz vom 30. Juli 1925, betreffend einige abänderungen des bundes-Verfassungsgesetzes 1. oktober 1920, b.g.bl., Nr. 367 (bundesverfassungsnovelle). [BGBl 1925/268]

380 bundesverfassungsgesetz vom 7. Dezember 1929, betreffend einige abänderungen des bundes-Verfassungsgesetzes 1. oktober 1920 in der Fassung des b.g.bl. Nr. 367 von 1925. (zweite-bundesverfassungsnovelle) [BGBl 1929/392]

szövetség és a tagállamok viszonyát érintette,³⁸¹ másrészt kiterjesztette a Szövetségi kormány rendeletalkotási jogkörét. ezen túl némileg bővítette az alkotmánybíróság hatáskörét is, és kiterjesztette a tagállamok feletti pénzügyi ellenőrzést.³⁸²

a második alkotmánynovellát súlyos belpolitikai válságok idézték elő,³⁸³ amelynek hatására a Szövetségi Elnök jogállását jelentősen megerősítet-ték.³⁸⁴ Szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokkal és a kinevezési rend megváltoztatásával depolitizálták az alkotmánybíróságot és a közigazga-tási bíróságot. Átszervezték a Szövetségi tanácsot, amelynek keretében a tagállamok képviselőit a hivatásrendek képviselőivel egészítették ki, s végül ismételten érintették a szövetség és a tagállamok viszonyát.³⁸⁵

Az 1929-es (második) alkotmánynovella sok esetben a korabeli (1919-es) német alkotmányból merítette a mintákat. ausztriában ugyanolyan instabil politikai helyzet alakult ki, mint ami Németországban már 1919-ben, ami egy erősebb államfői intézmény bevezetését vonta maga után.

az 1929-es alkotmánynovella ausztriában is ezt a tendenciát váltotta ki, így a Szövetségi Elnök jogállásának módosulásai sok esetben mutattak hasonlóságot a Birodalmi Elnök jogállásával.

68.§.Azállampolgárság. az állampolgárság témaköre nem tartozik a szűken vett államszervezethez, de néhány kapcsolódási pont van köztük.

a saint-germaini békeszerződés kapcsán részben már érintettük is a té-mát. [Ld. 29.§] a békeszerződés egy negatív rendelkezést tartalmazott:

azt szabályozta, hogy mely korábbi osztrák állampolgárok³⁸⁶ vesztették el ezt a státuszukat, s váltak más államok polgáraivá. Itt nyilvánvalóan a területváltozások voltak az irányadóak, vagyis akiknek a községi

illető-381 a^daMoVIch (1926) i. m. 2–12.

382 brauneder (2001a) i. m. 213.

383 a legsúlyosabb konfliktusra 1927-ben került sor, amikor egy a félkatonai szer-vezetek közötti fegyveres összetűzésben megöltek egy személyt, a vádlottat viszont az esküdtszék felmentette. a tüntető tömeg válaszul felgyújtotta az igazságügyi palotát.

384 Mezey–szente i. m. 404.

385 brauneder (2001a) i. m. 215.

386 a békeszerződés kapcsán megemlítettük azt is, hogy a dokumentum az egy-kori osztrák-Magyar Monarchia területén illetőséggel bíró személyekről szól [saint-germaini békeszerződés 70. cikkely], de ez nem jelenthette azt, hogy a Monarchia állampolgárairól van szó, hiszen az osztrák és a magyar állampol-gárság elkülönült.

ségük az elcsatolt területeken volt, azon állam polgárává váltak, amely a békeszerződés szerint azon terület felett az állami szuverenitást gyakorol-ta.³⁸⁷ [Ld. 29.§] emellett azonban meg kellett határozni, hogy kik lesznek az új ausztria állampolgárai.

Itt néhány gondolat erejéig érdemes az előzményekre is kitérni. az osztrák Császárságban elég lassan alakult ki az egységes állampolgár-ság. az olmützi alkotmány a teljes Habsburg birodalomban egységesíteni próbálta azt,³⁸⁸ de valójában még az is kétséges volt, hogy a Magyaror-szágon kívüli (ciszlajtáni) területeknek volt-e egységes állampolgársága.

bár az 1811-ben bevezetett oPtk szabályozta a kérdést,³⁸⁹ volt olyan ál-láspont is, amely szerint a kiegyezésig a koronatartományokkal állt fenn az állampolgári jogviszony,³⁹⁰ s csak az állampolgári alapjogokról szóló 1867-es alaptörvénytől³⁹¹ volt vitathatatlanul egységes állampolgárság a ciszlajtáni területeken.³⁹²

ebbe az alig néhány évtizede rendeződő helyzetbe lépett be az állam-utódlás elutasítása, amit már az új osztrák állam kialakulása kapcsán érintettünk. [Ld. 8.§] Magyarország az első világháború után nem ta-gadta a jogfolytonosságot az 1918 előtti Magyar királysággal, így aki a megmaradt országterületen bírt községi illetőséggel, mindenféle külön intézkedés nélkül magyar állampolgár volt. Német-ausztria azonban ta-gadta a jogfolytonosságot az egykori osztrák Császársággal.³⁹³ [Ld. 8.§]

Így a két állam állampolgársága között sem lehetett kontinuitás, vagyis az új ausztriának rendelkeznie kellett arról, hogy kik kerülnek vele ál-lampolgári jogviszonyba. ezt még 1918 decemberének elején megtették:

törvényt alkottak az állampolgárságról.³⁹⁴ ez azonban nem egy „igazi”

állampolgársági törvény volt, nem arról rendelkezett, hogyan lehet

meg-387 Saint-germaini békeszerződés 70. cikkely.

388 kaiserliches Patent vom 4. März 1849, die reichsverfassung für das kaiserthum oesterreich enthaltend [RGBl (österr.) 1849/150] 23.§; VarGa (2009) i. m. 44.

389 VarGa (2008) i. m. 507.; VarGa (2009) i. m. 44–46.

390 e^ötteVényI i. m. 45.; V^arGa (2008) i. m. 506–507.

391 Staatsgrundgesetz vom 21. Dezember 1867, über die allgemeinen rechte der Staatsbürger für die im reichsrathe vertretenen königereiche und Länder.

[RGBl. (österr.) 1867/142.] az egységes állampolgárságot a törvény 1. cikkely (1) bekezdése mondta ki.

392 e^ötteVényI i. m. 44–46.

393 w^IttMayer (1919/1920) i. m. 62.; I^jjas (1986a) i. m. 20.; l^ehner i. m. 260.

394 gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht [StGBl 1918/91]

szerezni, elveszteni az állampolgárságot stb. a törvény mindössze hét paragrafusból állt, azt határozta meg, ki kerül az új ausztriával állam-polgári jogviszonyba. egyébként az állampolgársági jog szabályozására hatályban tartotta az 1918 előtti előírásokat.³⁹⁵

a törvény logikája megegyezett a békeszerződés kapcsán említettek-kel, vagyis megszerezte az osztrák³⁹⁶ állampolgárságot, akinek a községi illetősége Német-ausztria területén volt.³⁹⁷ a törvény azonban minden-kinek megadta a jogot, hogy 1919. június 30-ig egyoldalú nyilatkozattal kinyilvánítsa: az egykori osztrák-Magyar Monarchia területén létrejövő más állam polgára óhajt lenni.³⁹⁸ ez a békeszerződések által is alkalmazott opciós joghoz hasonló intézmény. [Ld. 29.§] ezenkívül megszerezhették az osztrák állampolgárságot olyan személyek is, akik nem bírtak Német-ausztria területén községi illetőséggel, de állandó lakhelyük ott volt.³⁹⁹ ez azonban nem automatizmus alapján történt, hanem az érintett személynek erről nyilatkozatott kellett tennie.⁴⁰⁰ Mindemellett fel kell azt is idéznünk, hogy 1918 végén még az államterület pontos terjedelme is vitatott volt.

erről az ideiglenes nemzetgyűlés törvényt alkotott⁴⁰¹ [ld. 10.§], de az így

395 gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht [StGBl 1918/91] 7.§

396 a törvény német-osztrák állampolgárságról beszélt, tekintettel arra, hogy az állam elnevezése ebben az időben Német-ausztria volt. [Ld. 4.§ és 6.§] De a magyar köznyelv ezt a kifejezést nem nagyon alkalmazza, így a „német-osztrák” állampolgárság kifejezés kapcsán könnyen lehetne gondolni német és osztrák kettős állampolgárságra is.

397 gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht [StGBl 1918/91] 1.§ (1) bekezdés.

398 gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht [StGBl 1918/91] 1.§ (2) bekezdés.

399 Ha valakinek a lakhelye már 1914. augusztus 1-je előtt Német-ausztria terü-letén volt, akkor semmilyen egyéb feltételnek nem kellett teljesülnie. [gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht (StGBl 1918/91) 2.§ (1) bekezdés I. pont] Ha a lakóhely létesítésére ezt követő-en került sor, akkor az osztrák állampolgárságot csak azok nyerhették el, akik az egykori osztrák Császárság valamely koronatartományában bírtak községi illetőséggel, de Dalmácia, Isztria és galícia ezek közül is ki volt zárva. [gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht (StGBl 1918/91) 2.§ (1) bekezdés II. pont]

400 gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht [StGBl 1918/91] 2.§ (1) bekezdés.

401 gesetz vom 22. November 1918 über Umfang, grenzen und beziehungen des Staatsgebietes von Deutschösterreich (StGBl 1918/40).; l^ehner i. m. 263.

meghatározott területnek egyes részeire más államok is igényt tartottak. a végleges államterületet a békeszerződés határozta meg. [Ld. 27.§]

az állampolgársággal összefüggésben fel kell elevenítenünk, hogy az alkotmány hatálybalépése előtti ideiglenes államszervezet még az egy-ségállam jeleit viselte magán. [Ld. 12, 66.§§] ez az állampolgárság kap-csán is megmutatkozott, hiszen a most tárgyalt 1918. december 5-i tör-vény szerint az egyént kizárólag Német-ausztriához, vagyis a központi államhoz fűzte ez a viszony.⁴⁰² az 1920-as alkotmány azonban szövetsé-gi szerveződésűvé tette ausztriát [ld. 66.§], ami az állampolgárságban is változásokat idézett elő.

a szövetségi államok osztott törvényhozási jogosítványaiból eredően [ld. 71, 186–187.§§] az állampolgárok jogviszonyait részben szövetségi, részben tagállami normák határozzák meg. ennek következménye egy

„osztott állampolgárság”, vagyis az egyént a szövetséghez és annak egy tagállamához is állampolgári viszony köti.⁴⁰³ az 1920-as alkotmány már ebből a rendszerből indul ki,⁴⁰⁴ annak hatálybalépésével tehát az osztrák állampolgárság szövetségi és tagállami állampolgárságra bomlott.⁴⁰⁵

elnyerni a tagállami állampolgárságot lehetett,⁴⁰⁶ amellyel automatiku-san együtt járt a szövetségi állampolgárság megszerzése is.⁴⁰⁷ Ha valaki tagállami állampolgárságát – anélkül, hogy másik tagállamét megsze-rezte volna – elvesztette,⁴⁰⁸ szövetségi állampolgársága is megszűnt.⁴⁰⁹ a tagállami állampolgárság megszerzésének és elvesztésének szabályai

402 gesetz vom 5. Dezember 1918 über das deutschösterreichische Staatsbürgerrecht [StGBl 1918/91] 1.§ (1) bekezdés.

403 Meyer–anschütz i. m. 244.; adaMoVIch (1927) i. m. 91.; szabó (2002) i. m.

149–150.

404 b-Vg 1920. 6. cikkely (1)–(2) bekezdés; a^daMoVIch (1927) i. m. 91.

405 adaMoVIch (1927) i. m. 92.

406 bundesgesetz vom 30. Juli 1925 über den erwerb und den Verlust der Landes- und bundesbürgerschaft. [BGBl 1925/285] 3.§; adaMoVIch (1927) i. m. 93.

407 b-Vg 1920. 6. cikkely (2) bekezdés; bundesgesetz vom 30. Juli 1925 über den erwerb und den Verlust der Landes- und bundesbürgerschaft. [BGBl 1925/285]

13.§; adaMoVIch (1927) i. m. 93.

408 bundesgesetz vom 30. Juli 1925 über den erwerb und den Verlust der Landes- und bundesbürgerschaft. [BGBl 1925/285] 7.§; adaMoVIch (1927) i. m. 93–94.

409 bundesgesetz vom 30. Juli 1925 über den erwerb und den Verlust der Landes- und bundesbürgerschaft. [BGBl 1925/285] 15.§

azonban egységesek voltak,⁴¹⁰ azt nem a tagállamok, hanem szövetségi törvény állapította meg.⁴¹¹

tekintettel azonban arra, hogy az állampolgári jogok és kötelezettsé-gek megállapítása részben tagállami normákkal történt, ebben előfordul-hattak eltérések. Fontos alapelv azonban, hogy a a tagállamok saját polgá-raik részére nem állapíthattak meg előjogokat másik tagállam polgáraival szemben. ez az elv már Németországban is megjelent az egység megte-remtésekor.⁴¹² Ha ugyanis valaki átköltözött egy másik tagállamba, an-nak nem volt állampolgára, így ha az ottani állampolgárok státuszát nem

tekintettel azonban arra, hogy az állampolgári jogok és kötelezettsé-gek megállapítása részben tagállami normákkal történt, ebben előfordul-hattak eltérések. Fontos alapelv azonban, hogy a a tagállamok saját polgá-raik részére nem állapíthattak meg előjogokat másik tagállam polgáraival szemben. ez az elv már Németországban is megjelent az egység megte-remtésekor.⁴¹² Ha ugyanis valaki átköltözött egy másik tagállamba, an-nak nem volt állampolgára, így ha az ottani állampolgárok státuszát nem

In document Szabó István (Pldal 112-121)