A víztudomány magyarországi értelmezése

Magyarországon – ahogy e fejezet bevezetőjében utaltunk rá – immáron, mind az MTA, mind pedig a kormány elkötelezett egy Nemzeti Víztudományi Kuta-tási Program támogatásában, sőt nemrégiben az Eötvös József Főiskola Vízel-látási és Környezetmérnöki Intézetének, valamint Vízépítési és Vízgazdálko-dási Intézetének a Nemzeti Közszolgálati Egyetembe történő beolvadásával

377 A hat kiemelt kutatásterület: a vízi környezet ökológiája, a vízi mikrobiológia, a hidroló-giai folymatok és a szén-körforgás, a tengerbiológia, a vízi és a klímakockázatok, a víz-szemléletű közgazdaságtan és -kormányzás; Amsterdam Water Science, forrás (2017. 07.

07.): www.amsterdam-water-science.nl/research/research-themes/research-themes.html

378 Water Science Institute at Cranfield University, forrás: (2017. 07. 07.): www.cranfi-eld.ac.uk/centres/water-sciences-institute

létrejött Magyarország első, Víztudományi Kar elnevezést viselő felsőoktatási egysége is. A magyarországi tudományos közéletben pedig immáron bevettnek számít a víztudomány többes számú kifejezésének (a víztudományok kifejezés-nek) a használata, hasonlóképpen pedig arról beszélni, hogy a víztudománynak különböző ágazatai vannak; ezek között nevesítve – több más mellett – a köz-gazdaságtant vagy éppen a vízjogot (sic!).³⁷⁹

Annak eldöntése, hogy a magyar tudományban mi minősül tudományterület-nek, tudománynak, tudományágnak elsődlegesen a Magyar Tudományos Akadé-mia feladatkörébe tartozik. E vonatkozásban a Magyar Tudományos Akadémiá-nak van is egy ún. tudományági nómenklatúrája, amelynek legfrissebb, 2016. szept-ember 7. napján megjelentetett változata³⁸⁰ jó kiindulási alapot szolgáltathat minderre. E tudományági nómenklatúrában a víztudomány, illetve víztudományi kifejezés nem szerepel. Találunk viszont olyan tudományágakat, amelyek elneve-zésében szerepel valamilyen formában a víz kifejezés. Így, (a) az élettelen termé-szettudományokhoz tartozó (a1) műszaki tudományokon (VI. osztály) belül az ún. Vízgazdálkodás-tudomány tudományág (06 15 00 szám) került nevesítésre, (a2) a kémiai tudományokon (VII. osztály) belül pedig az ún. Hidrokémia tudományág (07 10 00). (b) Az élő természettudományokhoz tartozó (b1) agrártudományo-kon (IV. osztály) belül az ún. Talajtan, vízgazdálkodás és növénytermesztés tudományág (04 10 00) került nevesítésre, (b2) a biológiai tudományokon (VIII. osztály) belül pedig az ún. Hidrobiológia tudományág (08 10 00). Joggal vetődik fel ugyanakkor a kérdés, hogy vajon csak azok a tudományágak tarthatnak igényt az – MTA je-lenlegi tudományos nómenklatúrája alapján nem létező, viszont mint az MTA kiemelt kutatási programja létező – víztudományok közé történő besorolás jo-gára, amelyek nevében is szerepel a víz kifejezés valamilyen formája, vagy a kör ennél tágasabb? Az MTA elnökség által elfogadott, a Nemzeti Víztudományi Ku-tatási Program megkezdéséről rendelkező dokumentum³⁸¹ céljai között tartalmi-lag szerepel – több más mellett – az integrált vízgazdálkodás koncepciójának megvalósítása a vízszemléletű kormányzás mind horizontális, mind vertikális in-tegrációját szolgáló területein, a vízbiztonság elvárásának és az EU Víz Keret-irányelv követelményeinek való megfelelés. Mindezen átfogó, rendszerszintű cé-lok nem valósíthatók meg pusztán azon tudományágak segítségével, amelyek az MTA tudományos nómenklatúrájában a víz szót kifejezetten is tartalmazzák

379 „A programot az MTA Ökológiai Kutatóközpont (MTA ÖK) keretében létesült Víztudo-mányi Koordinációs Csoport dolgozza ki… A koordinációs csoportban eddig 14-en dol-goznak. A fiatal, 30–40 éves kutatókat úgy válogatta össze az irányító testület, hogy szak-területük lefedje a víztudomány különböző ágazatait: felszíni és felszín alatti vizek, klí-maváltozás, árvizek, meteorológia, turizmus, közgazdaságtan, vízjog stb.” MTA 2017.

380 Lásd MTA 2016.

381 Ennek kapcsán lásd: BÁLDI et al. 2016.

elnevezésükben. Mint ahogyan az is világosan látszik immáron, hogy az élő és élettelen természettudományok – vízzel foglalkozó – szélesebb körén túl a hu-mán- és társadalomtudományoknak is helyet kell kapniuk a víztudományok kö-rében (vagy másként megfogalmazva ezen tudományágakat is át kell hatnia a vízszemléletű megközelítésnek); mint, ahogyan helyet is kaptak a Víztudományi Koordinációs Csoportban a közgazdaságtan és jogtudomány képviselői. Jól szemlélteti mindezt az, hogy például a jog(tudomány) a nemzetközi tendenciák alapján meghatározó eleme mind a vízszemléletű kormányzás koncepciójának, mind pedig a vízgazdálkodás XXI. századi koncepciójában fontos szerepet be-töltő ún. könnyű vízgazdálkodási struktúráknak (lásd mindezeket korábban ki-fejtve). Fontos érv továbbá, hogy a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program-nak, mind az MTA, mind pedig a kormány által deklarált célja, hogy azon keresz-tül a magyar víztudományi kutatások nemzetközi élvonalba emelkedjenek.

Mindennek pedig fontos előfeltétele, hogy a magyar tudomány víztudomány kon-cepciója átfedésben legyen a nemzetközi, vízre vonatkozó szemléleti és tudomá-nyos tendenciákkal.

Mindezen érvelésünket alátámasztja a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program és a Nemzeti Vízstratégia közötti szoros kapcsolat is, nevezetesen, hogy – a 1110/2017. számú Korm. határozat alapján is deklaráltan – a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program létrehozásának egyik fő célja a Nemzeti Víz-stratégia tudományos alapjainak biztosítása volt. Vagyis – némileg megfordítva a fenti logikát – a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program, és így benne a víztudomány kutatási kereteit is jelenlegi állás szerint lényegében a Nemzeti Vízstratégia jelöli ki. Ebből kifolyólag érdemes tüzetesebben is megvizsgálni a Nemzeti Vízstratégia és a víztudomány kapcsolatát. Ezt egyrészt úgy érdemes megtenni, hogy megvizsgáljuk egészében az NVS-ben megjelenő célokat, fel-adatokat, és koncepciókat, másrészt pedig kiemelten elemezzük az NVS 12.7.

alfejezetét, amely pedig az oktatás, tudomány és innováció vízzel való kapcso-latát vizsgálja, s amely alfejezetben többször kerül említésre a víztudomány is, igaz ugyanakkor, hogy annak meghatározása az NVS-ben elmarad.

Az NVS egészében megjelenő célokat, feladatokat, koncepciókat vizsgálva a következőket emeljük ki. Az NVS szerint a „jövő vízgazdálkodásának legnagyobb szakmai kihívása, hogy miként legyen megelőző és miként tegyen szert rugalmas eszközökre.

Ez az évszázados »létesítményes« (hard) vízépítés mellett a vízigényt és vízkibocsájtást is sza-bályozó, a területhasználatot befolyásoló integrált (soft) vízgazdálkodás”,³⁸² majd ezen gon-dolatot folytatva az NVS végrehajtásának fő feltételei között rögzíti az „integrált vízgazdálkodás feltételeinek a megteremtés[ét], országos vízgazdálkodási tervezési rendszer ki-alakítás[át] a helyi sajátosságok figyelembevételével. A vízgazdálkodás és a vízvédelem nem

382 NVS, 7.

kezelhető különállóan, továbbá az egységes vízgazdálkodási szempontokat integrálni kell más szakterületi (mezőgazdaság, energia, közlekedés) politikákba is”.³⁸³ Az NVS maga is fon-tosnak tartja meghatározni az integrált vízgazdálkodás fogalmát, amely kapcsán egyúttal rögzíti azt is, hogy a „vízgazdálkodási konfliktusok kezelésének és megelőzésének módja tehát: a víz természeti egysége és a vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági megosztottsága közötti ellentmondást feloldó integrált vízgazdálkodás”.³⁸⁴ Az NVS az integráltság igénye elnevezésű 3.2. alfejezetben hivatkozza az OECD 2015-ös vízszemléletű kor-mányzásról szóló tanulmányát;³⁸⁵ ugyanitt foglalkozik a vízbiztonság koncepció-jával is (amelynek fogalmi meghatározását is hozza az ENSZ Vízprogramjára hi-vatkozással).³⁸⁶ Az NVS külön (4.5.3. számú) alfejezetet szentel az adaptív víz-gazdálkodás követelményének.³⁸⁷ A fenti idézetek, illetve az NVS-ben megjelenő koncepciók, hivatkozott nemzetközi tanulmányok mind azt támasztják alá, hogy az NVS a jelen munkában már részleteiben elemzett, nemzetközileg elfogadott és előremutatónak minősített olyan koncepciókra épül fel (vízszemléletű kor-mányzás, integrált vízgazdálkodás, könnyű struktúrákat is alkalmazó vízgazdál-kodás, adaptív vízgazdálkodás), illetve ezekhez kapcsolódóan olyan célokat és feladatokat jelöl ki, amelyek a tudomány széles körének – beleértve a társadalom-tudományokat is – bevonásával jár együtt. Anélkül, hogy megismételnénk a ko-rábbi részeknél leírtakat, csak utalunk rá, hogy a vízszemléletű kormányzás alko-tóeleme a közgazdaságtan és a jog, mint ahogyan a vízgazdálkodás könnyű (soft) struktúráinak is részei mindezek. Az NVS a vízgazdálkodás területeinek felsoro-lásánál is úgy utal a jogra, vagy éppen a gazdasági szabályozásra, mint működte-tést szolgáló eszköz és intézményi rendszerre.³⁸⁸ Vagyis, amikor az NVS az in-tegráltság kapcsán megfogalmazza a tudományterületek integrálásának célkitűzését,³⁸⁹ akkor mindezekből kifolyólag érdemes egy kellően tág – a természettudományo-kon kívül a társadalomtudományokra is magában foglaló – tudományfelfogásból kiindulni.

Az NVS 12.7. alfejezete kifejezetten a foglalkozik a víztudománnyal, vala-mint a víz és tudomány, illetve a víz és oktatás kapcsolatával. A felsőoktatási és az ahhoz kapcsolódó tudományos kérdéseknél az NVS lényegében négy csoportba

383 NVS, 10.

384 NVS, 21.

385 NVS, 20.

386 NVS, 22. Hozzátéve: „A vízbiztonságnak ebben a definíciójában a társadalom képessé-geit az alábbi tényezők jelentik, amik mind az integrált vízgazdálkodás és ahhoz adekvát intézményrendszer szükségességét húzzák alá.”

387 NVS, 61–62.

388 NVS, 18.

389 NVS, 21.

szedve nevesíti a magyarországi képzéseket:³⁹⁰ (a) A vízmérnöki képzés kapcsán az NVS azt a megállapítást teszi, hogy a „hazai vízmérnök-képzés nyilvánvalóan a víztudományok húzóágazata”.³⁹¹ Az NVS három képzőhelyet nevesít e körben.³⁹² (b) A következő csoportban a víz-vonatkozású műszaki- és agrárképzés, valamint értékes tudományos munka kerül kiemelésre, amelyek esetében az NVS úgy tűnik, hogy taxatíve (azaz korlátozóan és nem példálózó jelleggel) sorol fel képzési és kutatóhelyeket, mindösszesen hat ilyen képzőhelyet nevesítve e körben.³⁹³ (c) Az NVS pusztán példálózó jelleggel említ képzéseket a harmadik, ún. vízgazdál-kodási vonatkozású alaptudományi képzések kapcsán, ide sorolva a meteorológia–

hidrológia, és földtudomány–hidrogeológia képzéseket. (d) Az NVS mindeze-ken túl megemlíti azt is, hogy „egyetemeink és főiskoláink többségén oktatnak vízzel, vízgazdálkodással kapcsolatos tárgyakat”.³⁹⁴ Nyilvánvalóan e körbe majdnem az összes korábban nem említett tudományterület beleférhet.

Az NVS 12.7. alfejezetében külön rész foglalkozik a tudománnyal is. E rész-ben a víztudomány kifejezés többször is említésre kerül, konkrét lehatárolása azonban nem történik meg. Ez megítélésünk szerint annyiban helyes is, hogy e kérdésben elsőként érdemes bevárni a Magyar Tudományos Akadémiának az állásfoglalását. A víztudomány tartalmi kérdéseinek vonatkozásában az NVS e részéből magunk részéről két érdemi megállapítást emelnénk csak ki. Az egyik

390 NVS, 127–128.

391 NVS, 127.

392 „[1.] Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőmérnöki Kar (BME) 1.a./ Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék (BSC + MSC + PhD) 1.b./ Vizi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék (BSC + MSC + PhD). [2.] Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar (Budapest, a továbbiakban: Ybl), Építőmérnöki Intézet, építőmér-nöki alapszak (BSC), az infrastruktúraépítő mérnök ágazat, települési szakirány. [3.]

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar (Baja), építőmérnöki alapszak (BSC) 3.a./ Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet – területi vízgazdálkodás szakirány, 3.b./ Víz-ellátás és Környezetmérnöki Intézet - települési vízgazdálkodás szakirány.” NVS, 127.

393 „[1.] Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar, Műszaki földtudományi alapszak (BSC) földtudományi szakirány, környezetmérnöki alapszak, geo-környezetmérnöki szak-irány. Hidrogeológus mérnöki mesterszak (MSC). [2.] Széchenyi István Egyetem Mű-szaki Tudományi Kar (Győr), Infrastruktúra-építőmérnöki mesterszak (MSC). [3.] Deb-receni Egyetem Műszaki Kar, építőmérnöki alapszak (BSC), települési szakirány, kör-nyezetmérnöki mesterszak (MSC), településmérnöki mesterszak (MSC). [4.] Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, (Víz és Környezettudományi Intézet) környezetgazdálkodási agrármérnök alapszak (BSC). [5.]

Szent István Egyetem (Gödöllő) Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, környezet-gazdálkodási agrármérnök, környezetmérnöki alapszakok (BSC), környezetkörnyezet-gazdálkodási agrármérnök mesterszak (MSC). [6.] Szent István Egyetem Tessedik Campus (Szarvas) környezetgazdálkodási agrármérnöki alapképzés, települési szakirány, mezőgazdasági mérnöki alapképzés, talajvédelem és vízgazdálkodási szakirány.” NVS, 128.

394 NVS, 127.

az, hogy az NVS az alapkutatásokat is a víztudomány körébe vonná.³⁹⁵ A másik pedig, hogy az NVS a vizekkel kapcsolatos kutatások területeit demonstrálandó átveszi Istvánovics Vera egy vonatkozó – magas színvonalat képviselő – tanul-mányát,³⁹⁶ amelyre hivatkozással az NVS – pusztán (!) – a felszíni vizek kutatása kapcsán a következő „jelentősebben kutatott víz vonatkozású területeket” ³⁹⁷ sorolja fel: „akvakultúra; hidrológia, hidrodinamika, hidrogeológia; hidromorfológia, távérzékelés;

menedzsment, fenntarthatóság; víz- és üledék-minőség, analitika; ökológia, ökotoxikológia, paleoökológia, mikrobiológia, biomonitoring; szennyvíz, csatornázás, vízellátás; egyéb”.³⁹⁸ Nem vitatva a felsorolásban szereplő területek jelentőségét, magunk úgy látjuk, hogy a felsorolás – még felszíni vizek esetében is – bővíthető lenne további jelentős területekkel (például – a jelen sorok íróját is művelői között tudó – társadalomtudományok területével);³⁹⁹ igaz ugyan, hogy a hivatkozott tanul-mány tartalmazza az „egyéb” kitételt is, azonban magunk részéről az MTA egy későbbi víztudományi meghatározásánál célszerűnek tartanánk – ha az érintett tudományterületek, tudományágak felsorolására is sor kerülne –, hogy a társa-dalomtudományok illetve közülük bizonyos tudományágak (például az állam- és jogtudomány) expressis verbis is kerüljön besorolásra.⁴⁰⁰ Ezen megállapítás alá-támasztásául érdemes magát az NVS-t segítségül hívni. Az NVS azon túl hogy számos jogi, közgazdasági feladatot fogalmaz meg (a jogi feladatokat részletei-ben munkánk vízpolitikai részérészletei-ben elemezzük), olyan önálló alfejezeteket tar-talmaz az NVS tervezett beavatkozási területekkel foglalkozó 12. fejezetében (összesen nyolc ilyen alfejezet van), mint a 12.1. számú Jog és jogalkalmazás, a 12.2. számú A stratégiai irányítás megújítása, a 12.3. számú Gazdaság-szabályozás, ösztönzés, a 12.5. számú Gazdálkodás, kapacitások, a 12.6. számú Víz és társadalom, vagy például a 12.8. számú Hidrodiplomácia és vízipari export. Meglátásunk szerint – összefogásban a természettudományokkal – immáron a társadalomtudomá-nyok vonatkozásában is érdemes lenne egy határozott vízszemléletű irány kije-lölése a ma már egyébiránt létező alapokon.

395 NVS, 128.

396 ISTVÁNOVICS 2015.

397 NVS, 129.

398 NVS, 129.

399 Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgaz-dálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló 297/2009. (XII. 21.) Korm. ren-delet 1. sz. mellékletének 1.3., 2., 3., 4. pontjaiban felsorolt végzettségek áttanulmányo-zása esetében is alapvetően természettudományokkal találkozunk, azonban ne feledjük el azt, hogy az e szakértők általi ismereteket felhasználó döntéshozói pozícióban gyakorta viszont éppen például jogászok vannak.

400 A vízzel foglalkozó kutatások közé sorolják a történet-, néprajz-, a jog- és a közgazda-ságtudományt az Istvánovics cikkre észrevételeket tevő földrajztudósok is; lásd C ZI-GÁNY–FÁBIÁN–ERNYES 2016, 1522., 1521–1527.

Mint a fentiekből is kitűnik az NVS egészében megfogalmazott célok, fel-adatok, illetve koncepciók, valamint az NVS 12.7. alfejezete között némi ellen-tét feszül, ugyanis a 12.7. alfejezetben a víztudományok kapcsán nevesített tu-dományterületek és tudományágak között expressis verbis nem találunk egyetlen társadalomtudományhoz tartozó területet sem. Mint a nemzetközi kitekintés-ben példaként hozott víztudományi megközelítésekből kitűnik, a nemzetközi víztudomány koncepciók jelentős részében találhatók társadalomtudományok is. De, ami ennél is fontosabb érv a víztudományok körének előremutató értel-mezése kapcsán, az az NVS által lefedett hatáskör és kitűzött feladatokban ke-resendő, nevezetesen, hogy az NVS immáron olyan célokat és feladatokat jelöl ki (közülük számtalan esetben nevesítve például a közgazdaságtant és a jogot), amelyek eredményes, rendszerszintű teljesítésére nem elegendő az élő és élet-telen természettudományokat rendszerben látni és koordinálni, de a humán tár-sadalomtudományokat is be kell vonni. Pozitívan értékelendő viszont, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program kidolgozására létrehozott Víztudományi Koordinációs Csoport munkájába im-máron közgazdász és jogász szakértőket is bevont,⁴⁰¹ ezáltal jelentős előrelépést téve egy csakugyan „koherens, átfogó és interdiszciplináris víztudományi nemzeti program kidolgozása, a víztudományi hálózat fokozatos felépítése” ⁴⁰² felé, „kooperációban a Kvas-say Jenő Tervet végrehajtó releváns kormányzati intézményekkel”.⁴⁰³ Meglátásunk szerint e folyamat következetes végigvitele vezethet csak el egy valódi vízszemléletű tudományhoz.

401 MTA 2017.

402 NVS, 129.

403 NVS, 129.