Az adaptív vízgazdálkodás

Az ’adaptív vízgazdálkodás’ (adaptive water management) koncepciója nemzetközi szinten a modern vízgazdálkodásban tapasztalható bizonytalanságok kezelésére született meg,³³⁶ és lényegében e nemzetközi megoldásokhoz hasonlóan, azo-kat átvéve a Nemzeti Vízstratégiánk is a bizonytalanságok kezelésében határozza meg az adaptív vízgazdálkodás lényegét, nevezetesen: „adaptív vízgazdálkodás alatt az időben és térben változó környezeti és egyéb körülményekhez való alkalmazkodás képességét és gyakorlatát értjük.” ³³⁷ Az adaptív vízgazdálkodás jobb megértése végett fontos-nak tartjuk ennek pozicionálását a vízgazdálkodás klasszikus koncepciójához, illetve az integrált vízgazdálkodáshoz képest.

A nemzetközi szakirodalomban általános elfogadott vélekedés szerint a víz-gazdálkodás klasszikusan egy fentről lefelé építkező koncepciót takar, amelynek előnye az átfogó képet biztosító stratégiai megközelítés, amely egyfajta keretül szolgál a vízgazdálkodási tevékenységek és tervek fejlesztésének és

333 Magyarországon kihirdette: a 74/2000. (V. 31.) Korm. rendelet a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről szóló, 1994. június 29-én, Szófiá-ban létrehozott Egyezmény kihirdetéséről.

334 Az egyenlő bánsámód témájában írt nagyszerű jogtudományi összefoglalót Jakab Nóra;

lásd JAKAB 2016a.

335 Lásd: a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló Keretegyezmény kihir-detéséről szóló 306/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet, 6. cikk.

336 Lásd például: WWAP 2012, 140.

337 NVS, 61. Az NVS a változó körülmények között lényegében ugyanazokat nevesíti, mint a 2012-es WWDR is: „a klímaváltozás, a világ népesség-gyarapodása, az élelmiszer- és az energiabiztonság igényei, a technológiai meglepetések és a geopolitikai változások.”

NVS, 61.

hajtásának. Ezzel szemben – jobb esetben a klasszikus vízgazdálkodási kon-cepciót kiegészítve (!), és nem teljesen elhagyva – az adaptív vízgazdálkodás egy alulról felfelé építkező koncepciót takar, amelynek előnye az adott vízadóról és kö-rülményekről pontos adatokkal bíró műveleti megközelítés, amelyben a feladatokat számos szereplő és érdekelt segítségével próbálják megoldani. A legfrissebb ta-pasztalatok alapján napjaink vízgazdálkodási bizonytalanságainak és kockázata-inak megoldására a két megközelítés – adott helyzetre illő – megfelelő együttes alkalmazása adhatja a legmegfelelőbb választ.³³⁸

Az integrált vízgazdálkodás koncepciójával összevetve az adaptív vízgazdál-kodásról megállapítható, hogy az adaptív vízgazdálkodás nem feltételezi az integrált vízgazdálkodást mint egyfajta keretet, attól elkülönülve is alkalmazható koncep-ció, amely sajátos elveken és megközelítésen alapul.³³⁹ Ugyanakkor természete-sen a két koncepció nem is zárja ki egymást, vagyis az adaptív vízgazdálkodás bevezethető – a fenntartható fejlődés általánosan elfogadott gazdálkodási ke-retének számító – integrált vízgazdálkodásba.³⁴⁰ A vízszemléletű kormányzás és az integrált vízgazdálkodás annak alapvető eszközei és eljárásai, hogy miként elégíthetők ki hatékonyan és jól az egymással versengő szektorok igényei egy relatíve véges vízkészletből. Az integrált vízgazdálkodásba illesztett adaptív víz-gazdálkodás ahhoz járulhat hozzá, hogy olyan külső kihívásokra válaszoljon a vízgazdálkodás, amelyek felett nincs közvetlen ellenőrzése.³⁴¹

Mivel az adaptív vízgazdálkodás egyfajta eszköz a vízgazdálkodás előtt álló bizonytalanságok kezelésére, ezért méltán vetődik fel a kérdés, hogy pontosan milyen bizonytalanságokról is van szó. A Víz Világjelentés a legproblémásabb bizonytalanságok közül különösen a következőket nevesíti: (a) az emberiség lé-lekszám-növekedésének természete és időbeli alakulása, (b) a migráció, (c) a globalizáció, (d) a változó fogyasztási szokások, (e) a technológiai fejlődés, va-lamint (f) az ipari és mezőgazdasági fejlődés.³⁴²

Az adaptív vízgazdálkodásnak különösen a különböző elvekre kell épülnie.³⁴³ (a) A diverzifikációnak – vagyis annak felismerésének, hogy a sokoldalú rendsze-rek képesek jobban megbírkózni a szélsőséges körülményekkel – a vízgazdál-kodás középpontjába kell kerülnie. (b) A sérülékenység felmérése, amelynek során több szempontból is értékelnek egy vízgazdálkodási rendszert: megbízhatóság

338 WWAP 2012, 291.

339 WWAP 2012, 291.

340 Lásd például: WWAP 2012, 140., 291.

341 WWAP 2012, 292.

342 Lásd például: WWAP 2012, 139–140. Ezen bizonytalanságok hatására jegyzi meg a 2012-es WWDR, hogy „a tegnap tapasztalataira alapozva a továbbiakban nem lehet napjaink tudományát a jövő szükségleteinek meghatározására használni”. WWAP 2012, 140.

343 WWAP 2012, 293–296.

(reliability, vagyis a sikeres teljesítmény lehetősége), erőteljesség (robustness, egy rendszer mennyire képes kielégítő teljesítményre különböző szcenáriók alatt), ru-galmasság (resilience, egy rendszer milyen gyorsan épül fel meghibásodásából; pél-dául egy súlyos árvíz vagy szennyeződés után),³⁴⁴ sérülékenység (vulnerability, egy esetleges meghibásodásnak milyen komoly következményei lehetnek). Az sem mellékes, hogy az adott stratégiát milyen vezérlő elv mentén készítik el. Koráb-ban jellemzően korábbi időszakok adataira és statisztikai elemzésekre hagyat-kozva készültek mindezek, de manapság például a költség-haszon elemzésen, illetve az elfogadható kockázat elemzésén alapulnak. (c) Az elővigyázatosság elve szintén fon-tos eleme az alkalmazkodásnak. Vagyis egy olyan esetben, amikor – az ezt alá-támasztó tudományos eredmények hiányában – felmerül annak lehetősége, hogy egy szakpolitikai döntés vagy intézkedés hatása esetleg káros az emberekre vagy a környezetre, annak bizonyítása a döntéshozóra hárul, hogy a szakpoliti-kai döntés vagy intézkedés nem káros. (d) A vízgazdálkodás információigényeinek megfelelő kielégítése. A kockázatok csökkentésének egyik lehetősége a megfe-lelő minőségű és mennyiségű információk biztosítása a modern vízgazdálkodás számára. A víz időben és térben változóan, folyamatos áramlásban van jelen, a korábbi vízgazdálkodási koncepciók mégis gyakorta egyfajta állandó, statikus jelenségként tekintettek rá. Ez a megközelítés korábban elegendő volt, azonban napjainkra az igények és a kölcsönös függőségek összetettebbé válásával, a pon-tos információk és adatok hiánya egy növekvő kihívás elé állítja a döntéshozó-kat. A megfelelő minőségű és mennyiségű információ teremtheti meg annak lehetőségét, hogy a döntéselőkészítés során a szükséges szcenáriók elkészülhes-senek. Az adaptív vízgazdálkodás ugyanis immáron felhagyott azzal a korábbi gyakorlattal, hogy csak egyetlen lehetséges jövővel számoljon, és immáron az alapján próbálja meghatározni a jelen feladatait, hogy több potenciális jövővel is kalkulál. Ezt követően kerülhet sor a megfelelő modellek megalkotására is.

A 2012-es Víz Világjelentés nevesíti azon megközelítéseket, amelyeket a minden részterületet átfogó vízgazdálkodás mellett egy sikeres adaptív vízgaz-dálkodásnak magában kell foglalnia: (a) Az adaptív vízgazvízgaz-dálkodásnak is egy együttműködő kormányzásra kell épülnie. (b) A politikai, intézményi és jogi rendszerek ne akadályozzák az alkalmazkodási megközelítést, hanem segítség azt. (c) Meg kell történnie az átállásnak egy vízigény-gazdálkodásra, amelyben ugyanakkor a vízkészletekhez való hozzáférés jelenti a vízgazdálkodás kiindu-lópontját. (d) Nagyobb figyelmet kell szentelni a könnyű struktúrákat előtérbe helyező vízgazdálkodási intézkedésekre, arra tekintettel, hogy – megfelelő mó-don használva (!) – a politikai és jogi intézkedések az összes érintett szektorban hozzájárulhatnak a vízzel való fenntarthatóbb használathoz. (e) Fel kell ismerni,

344 A reziliencia értelmezéséről lásd BÁNDI 2017b, 7–28.

hogy a vízgazdálkodásban a változó körülményekhez történő alkalmazkodás-nak immáron egy hosszú távon folytatandó gyakorlattá kell váljon, és az nem pusztán egy egyszeri intézkedés. (f) A vízgazdálkodás finanszírozásának az alapja a víz értékének kifejezése és beárazása (mindez azonban nem járhat a társadalom legsérülékenyebb csoportjainak vagy a helyi versenyképesség arány-talan sérelmével).³⁴⁵

Az NVS az adaptív vízgazdálkodást szintén, mint követendő koncepciót határozza meg: „Az aktív adaptációhoz komplexitásra és megelőzésre van szükség. Pél-dául: árvízszint-csökkentés tározással, a tározott víz hasznosítása a szárazodásnak kitett területeken, egyidőben a természetes alkalmazkodóképességű növényállomány telepítésével…

A jövő vízgazdálkodásának a kihívása, hogy miként legyen megelőző és miként tegyen szert rugalmas eszközökre. Ez az évszázados »létesítményes« (hard) vízépítés mellett a vízigényt és -kibocsátást szabályozó, területhasználatot befolyásoló nem szerkezeti (soft) vízgazdálko-dás. Ennek legfontosabb eleme a tudományra támaszkodó előrelátás.”³⁴⁶ Ezen – integrált vízgazdálkodásba ágyazott – adaptív vízgazdálkodás koncepciójának egy sajá-tos magyar továbbfejlesztése az ún. tájszemléletű vízgazdálkodás, amit a követ-kező részben külön is elemzünk.