A vízhez köthető Fenntartható Fejlesztési Célok előzményei

fenntart-ható fejlődés koncepciója⁴²⁷ az, amely kiindulási alapként szolgált az SDG-k szá-mára. Immáron a fenntartható fejlődés koncepciójára épülve 1992. január 26. és 31. között fogalmazták meg nemzetközi szinten a vízre vonatkozó első lényeges cselekvési tervet is – mintegy felkészülésként a későbbi riói konferenciára – Dub-linban egy vízről tartott konferencián. Ezen elfogadták A vízről és fenntartható fejlő-désről szóló Dublini Nyilatkozatot,⁴²⁸ amely nyilatkozatnak fontos – és legismertebb eleme – az ún. dublini alapelvek elfogadása (amely alapelveket a vízpolitika sa-rokköveiként⁴²⁹ is nevezik [!], és amelyekre korábban, az integrált vízgazdálko-dásnál már hivatkoztuk), azonban a nyilatkozat immáron tartalmazott a vízre vo-natkozóan egy tíz pontból álló cselekvési tervet⁴³⁰ is. Mindezt követte 1992-ben az ENSZ Környezetről és fejlődésről szóló konferenciája Rio de Janeiróban.⁴³¹ Az 1992-es ENSZ konferencián a részt vevő országok elkötelezték magukat a Riói Nyilat-kozat⁴³² céljai és a fenntartható fejlődés irányába, és a – szintén a konferencián elfogadott – Agenda 21 végrehajtására. Az Agenda 21⁴³³ dokumentum 18. feje-zete, az édesvízellátás és -minőség védelméről, egy fontos politikai keretet

427 A fenntartható fejlődés és annak jog(tudomány)i megítéléséről, kapcsolódásairól jelentős jogirodalom áll rendelkezésre magyar nyelven is; ezek közül – a teljesség igénye nélkül – az alábbi magas színvonaló munkákat emeljük ki, mint amelyekre jelen munka is tá-maszkodik a fenntartható fejlődés értelmezésében: BÁNDI (szerk.) 2011; BÁNDI 2013;

BÁNYAI 2014, 16–55.; SZABÓ 2012, 161–174.

428 ENSZ1992a; lásd BHATIA–HUBER–ROGERS 1998; GONZALEZ-VILLARREAL–SOLANES, 1999.

429 WWAP 2003, 17–18.

430 A Dublini Nyilatkozat cselekvési tervének pontjai a következők: „(1) a szegénység eny-hítése és a járványok csökkentése; (2) a természeti katasztrófák elleni védekezés; (3) a víz megőrzése és újrahasznosítása; (4) a fenntartható városi fejlődés; (5) a mezőgazda-sági termelés és vidéki vízellátás; (6) a vizes ökoszisztémák védelme; (7) a hidrokonflik-tusok megoldása; (8) a cselekvő környezet; (9) az ismerettár; (10) a humán kapacitás fejlesztése.” SZILÁGYI 2013c, 26.

431 ENSZ 1992c.

432 A környezetről és fejlődésről szóló Riói Nyilatkozat az I. mellékletét képezi a riói kon-ferenciáról készült, fentebb hivatkozott ENSZ jelentésnek: ENSZ 1992a.

433 ENSZ 1992a.

biztosított az édesvizek számára, amely az általános célok mellett több vonatko-zásban is fontos kötelezettségvállalásokat foglalt magában.⁴³⁴

Az SDG-k közvetlen előzményei az ENSZ ún. Milleniumi Fejlesztési Céljai (MDGs).⁴³⁵ Az ENSZ 2000. szeptember 6–8. között New Yorkban megtartott Millenniumi Csúcstalálkozóján fogadták el a Milleniumi Nyilatkozatot,⁴³⁶ amely-ben meghatározott célok közül kettő kapcsolódik a vízellátáshoz és szennyvíz-kezeléshez. Az első vízzel kapcsolatos célkitűzés értelmében 2015-ig „a felére csökkentjük azoknak az arányát, akik nem juthatnak hozzá vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy egészséges ivóvizet igyanak”.⁴³⁷ A másik vízre vonatkozó célkitűzés értelmében pedig „megállítjuk a vízi erőforrások fenntarthatatlan kizsákmányolását víz-gazdálkodási stratégiák kifejlesztése révén regionális, nemzeti és helyi szinteken, amelyek elősegítik mind az egyenlő hozzáférést, mind a megfelelő ellátást”.⁴³⁸ A Milleniumi Nyi-latkozat alapján az ENSZ Közgyűlés határozott a tulajdonképpeni Milleniumi Fejlesztési Célokról,⁴³⁹ ami kapcsán megállapítható, hogy a Milleniumi Nyilatkozat vízzel kapcsolatos két célkitűzése közül végül csak az első került át a 8 pontban összegzett MDGs közé; nevezetesen ez lett a 7. (környezeti fenntarthatóságot szolgáló) célkitűzés 7.C számú feladata. A 7.C feladat kapcsán ugyanakkor vi-szonylag korán aggodalmak alakultak ki, hogy vajon az mennyiben jelent egy teljesíthető célt Közép-Ázsia, szubszaharai Afrika és Óceánia számára.⁴⁴⁰ Jo-hannesburgban 2002. augusztus 26. és szeptember 4. között rendezték meg az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló világtalálkozóját, amelyre szokás Rió+10-ként is hivatkozni. A konferencia zárásaRió+10-ként elfogadott Jelentésben⁴⁴¹ található, ún. Végrehajtási Tervbe egyrészt lényegében átemelésre kerültek a Milleniumi Fejlesztési Célok. A víz viszonylatában a Tervben 2015-ig célul tűzték ki azon emberek számarányának megfelezését, akik nem férhetnek hozzá biztonságos ivóvízhez, illetve az alapvető higiéniához (1990-hez képest). Másrészt az integ-rált vízgazdálkodás témakörben, 2005-ig, célul tűzték ki integinteg-rált

434 UN-WATER 2012, 2–3.

435 WWAP 2003, 8–9.; WWAP 2006, 29–33., 221–224.; WWAP 2009, 11–12.; WWAP 2015, 55–62.; EU VS, 20.

436 ENSZ 2000.

437 ENSZ 2000, 19. pont.

438 ENSZ 2000, 23. pont.

439 A MDGs magyar fordítását lásd (2011. 07. 25.):

www.menszt.hu/tudnivalok_az_egyesult_nemzetek_szervezeterol/milleniumi_fejlesz-tesi_celok

440 A 2011-es megállapítást idézi MAISONET-GUZMAN 2012, 8. Lásd továbbá részleteiben a cél teljesíthetetlenségéről ENSZ 2010c, 53–56.

441 Lásd ENSZ 2002.

kodási és vízhatékonysági tervek fejlesztését. Az ENSZ 2015-ös jelentése⁴⁴² ér-tékelte a Végrehajtási Tervben található célkitűzések végrehajtása kapcsán az MDGs 7.C teljesítését. Ennek kapcsán megállapítást nyert, hogy 2015-ig (1990-hez képest) a biztonságos ivóvízellátáshoz való hozzáférés kapcsán kitűzött cél összességében teljesült, mind világszinten, mind pedig a fejlődő világ országai-ban. Ugyanakkor voltak olyan régiók, ahol nem; így Közép-Ázsiában, szubsza-harai Afrikában és Óceániában. Az alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz kap-csolódó cél ezzel szemben nem teljesült sem világszinten, sem pedig a fejlődő országok szintjén. Ami másként megfogalmazva azt jelenti, hogy 2015-ben még minden harmadik ember (2,4 milliárd ember) nem élhetett megfelelő vízhez kapcsolódó higiéniai állapotok között, beleértve azt a 946 millió embert, aki még szabadon végzi a defekációt. Az integratív vízgazdálkodási tervek készíté-sének (2005-ig határidőt szabó) célkitűzése kapcsán megállapítható, hogy azon fejlődő országok száma 2008-ban, amelyek rendelkeztek ilyen tervvel 38%-ra növekedett.⁴⁴³ Az ENSZ 2012-es adatai alapján pedig a válaszoló 133 (fejlődő és fejlett) ország immáron 65%-ának van integrált vízgazdálkodási terve és 34%-a pedig már fejlett szinten áll az integrált vízgazdálkodási tervek végrehaj-tásában (megjegyzés: Magyarország nem vett részt ebben a felmérésben).⁴⁴⁴ Az ENSZ ezen felmérése egyébiránt kitér az adott ország vízjogi szabályainak vég-rehajtására is, elemezve azt, hogy az milyen szinten áll. Ezek szerint a válaszadó országok esetében világszinten (2% nem releváns eredmény mellett) 16%-a a világ országainak éppen fejleszti a vonatkozó vízjogi előírásait, 9%-ának immá-ron fejlett vízjoga van, de még nem hajtotta végre, 18%-ánál elkezdődött a vég-rehajtás, 22%-ánál fejlett a végrehajtás állapota, és 33%-ánál teljesen végrehaj-tottnak tekinthető a fejlettnek tekintett vízjoga; ez utóbbi kategória az olyan nagyon magas humán fejlődési indexszel (HDI) rendelkező országok esetében, mint amilyen Magyarország is (aki ugyanakkor, ahogy korábban említettük, nem vett részt a felmérésében), 77%.⁴⁴⁵

442 Az MDGs teljesítésének végeredményéről lásd az ENSZ jelentését: ENSZ 2015b, 7., 9., 58–59., 71.; lásd továbbá a statisztikai adatok összefoglalását (2017. 07. 15.):

www.un.org/millenniumgoals/environ.shtml

443 Az ENSZ (UN-Water) 2008-as adatait hivatkozza MAISONET-GUZMAN 2012, 9. A vizs-gált időszakban Amerika esetében az országok száma 7%-ról 43%-ra, Afrika esetében 25%-ról 38%-ra, Ázsia esetében 27%-ról 33%-ra nőt. Az OECD/Európai országok 59%-a rendelkezett ilyen tervvel. Vö. WWAP 2009, 243.; WWAP 2006, 56–57.

444 UN-WATER 2012, vii., 7., 12–14., valamint a 2.3. ábra.

445 UN-WATER 2012, 6., 12., valamint az 1.1. és 2.2. ábrák, (vö. 14. és a 2.5. ábra).