Váltás a gondolkodásmódban – a történetírás felértékel dése

„Amint egy nemzet öntudatra ébred, jelenét a múltjával kívánja igazolni. Nincs semmi más, amivel létezését jobban alá tudná támasztani. Ilyen értelemben tehát a történetírók azok, akik megalkotják a nemzetet.”^Ő03 S valóban, a kor francia historiográfiájának egyik sajátossága, hogy a francia monarchia kiépítésében, fejl désében, illetve kés bb a francia "nemzeti tudat"

kialakításában igen jelent s szerepet játszott, s ezzel aktívan részt vállalt a francia monarchia modernizálásának a folyamatában is. Fontos jellemz je továbbá, hogy az irodalmi alkotásokhoz hasonlóan, a történetírás is szorosan köt dött a Franciaországon kívüli expanzióhoz, a keresztes eszméhez és küldetéstudathoz, a hódításokhoz, valamint a keresztes hadjáratok következtében

Ő03 BEAUNE, La naissance…, 1ő.

1Ő0 létrejött küls államokhoz, illetve keleti francia ("latin") közösségekhez is.^Ő0Ő A két vonulat kibontakozásának bemutatása – vagy ha úgy tetszik, a francia monarchia bels és küls expanziójának folyamatában való aktív részvétel el segítése – a francia történetírás fontos témája és egyben küldetése lett. A történetírás és a francia nyelv irodalom ezen a területen is mindvégig szoros kapcsolatban maradt egymással.

Mindenekel tt lássuk, hogyan alakult ki az a történetírás, melynek meg kellett birkóznia ezzel a feladattal. Joinville m vének jobb megértése érekében célszer röviden áttekinteni a história, mint önálló (önállósodó) m faj kialakulásának folyamatát. Az egyik legfontosabb jellemz je hogy – mint fentebb utaltunk rá – Kleió és Kalliopé ekkor még kéz a kézben járt: a francia történetírás kezdeteinek kutatásakor szinte lehetetlen a m fajok között világos választóvonalat húzni, hiszen a közöttük lév határ meglehet sen elmosódott volt, s t, bizonyos m vek esetében még sokáig az is fog maradni. (Ez a megállapítás több helyütt olvasható a szakirodalomban, de leggyakrabban egy-egy újabb m faj-meghatározási kísérlet bevezet mondatai között szokott – mint most is – szerepelni.)

Ha viszont mégis megpróbálunk valamiféle szabályrendszert alkalmazni, mely elválasztja egymástól a középkor többé-kevésbé történeti tárgyú, francia nyelven született írásos anyagának különböz alkotásait, azonnal beleütközünk a szigorú m faji szabályok hiányának problémájába és a periodizáció bizonytalanságaiba egyaránt. (Mint majd részletesebben látni fogjuk, különösen érdekes kihívást jelent ezen a téren Joinville m vének elemzése.)

Az a m faji felosztás, azok a változatok, amelyeket a latin nyelv anyag esetében szokás alkalmazni, nagy vonalakban a francia történetírásra is érvényesek, azzal a különbséggel, hogy a latin m veknél is érzékelhet bizonytalanságok a francia nyelv historiográfiában még hatványozottabban jelentkeznek. Noha szinte minden megállapításunk alól van kivétel, úgy véljük, hogy a probléma az egymásra épülés vizsgálatával és a különböz periódusok f bb jellegzetességeinek szem el tt tartásával oldható fel. Kézenfekv nek látszik, hogy magunkévá tegyük a legelterjedtebb felfogást, mely szerint, a legkorábbi (11-13-ik századi) történeti vonatkozású m vek (els sorban a történeti elemeket különböz mértékben tartalmazó "chanson de geste"-ek, a "geszták" és a "regényes geszták", a "vie"-k, az „életrajzok” és „hagiográfiai”

m vek) az irodalom tárgykörébe tartozzanak. Ugyanakkor ez nem zárja ki – és nem is ritka –,

Ő0Ő Claude CAHEN, Croisades (Littérature des), in D.L.F., 233-236., EHRARD-PALMADE, 11-12, jól fejezi ki ezt a szemléletet az összefoglaló m vek fejezet-beosztása is. BÉDIER-HAZARD, 1-8ő, 12Ő-126.

1Ő1 hogy a bennük lév , gyakran er s történeti komponens révén a történetírás is a természetes módon a saját területéhez tartozó forrásként tekintsen rájuk. ^Ő0ő

A következ csoport, melyet a középkori történetírás alkot, dönt en a 13. század terméke. (A legváltozatosabb e téren majd a 1Ő-1ő. századi történetírás lesz, melyben még szinte minden középkori gyöker m faj el fordul, de már a tudományos igénnyel föllép humanista történetírás el futáraiként annak egyes vonásai is megjelennek.)^Ő06

Tisztában vagyunk azzal, hogy a fenti csoportok nem egyszer en egymástól elkülönülve és nem kronológiailag váltják egymást. A fenti laza felosztással azonban egyfajta kísérletet teszünk az általunk vizsgált id szak alkotásainak rendszerezésére. A korabeli francia nyelv irodalom egy részének igen er s történeti érdekl dése, illetve egyes történetinek szánt m vek er s irodalmi ambíciói vezettek oda, hogy az irodalom és a történetírás nem csak a korábbi id szakban, hanem végig a középkor folyamán szoros kapcsolatban marad egymással. Ez a körülmény pedig még a szakirodalomban is gyakran és logikusan vezetett el a történeti tárgyú irodalom, a történetírás és a történeti irodalom kifejezések szinonim használatához.^Ő07

A fentiek értelmében tehát a középkori francia nyelv historiográfia korszaka a történeti érdekl dés irodalom (és a nyugat-európai latin nyelv krónikaírás) "uralkodásának" a végét l az els humanista történetírói produkciók megjelenéséig terjed.^Ő08 A forrásanyagnak az a csoportja, amelyet a középkori francia nyelv történetírásként szokás számon tartani (s amelyet szerz ik a legkülönfélébb néven – krónika, história, geszta, vita, annales, etc. – illettek) el ször csak a 12-13-ik század fordulóján jelenik meg, amikor már túl vagyunk a francia nyelv és a francia nyelv kultúra fejl désének egy igen jelent s irodalmi korszakán, melynek eredményei a történetírás kibontakozásának is el feltételei voltak. Ezt követ en viszont majd a történetírás maga is hozzájárul a francia kultúra további fejl déséhez.

A 12. század f úri és fejedelmi udvaraiban az orális kultúrát uralták a trouvère-k és a trubadúrok szövegei, az írás világának a tartós meghódításához a francia nyelv alkotások

Ő0ő Különböz változatban, de alapvet en ezt a koncepciót követi BOURDÉ--MARTIN, 22-30, 33-ő6, 83-90, és EHRARD-PALMADE, 9-23 és 97-12ő (szövegek). A francia historiográfiával foglalkozó m vek többsége a

„chanson de geste”-et irodalmi m fajnak tekinti. BONNASSIE, 101-10ő. ZINK, Introduction..., 29-Őő., Ferdinand LOT, Études sur les légendes épiques françaises, Paris, 19ő8., Rita LEJEUNE, Recherche sur le thème: les Chansons de geste et l'Histoire, Liège 19Ő8.

Ő06 A fejl dési folyamat lezárását a humanista történetírás (1ő-16. sz.), majd pedig az ún. tudományos történetírás (16. sz. után) színre lépése fogja jelenteni.

Ő07 A krónikára és a históriára lásd ZINK, Introduction..., 83-93., U ., Littérature..., 99. 190-197., BONNASSIE, Ő7-ő1.

Ő08 Eszerint a 12. század végét ill. a 16. század elejét tekintjük korszakhatároknak. A történetírásra vonatkozó elemzéseket tehát Villehardouin és Clari munkásságával lehet kezdeni, s a két korszak határmezsgyéjén elhelyezked Commynes Mémoires-jaival zárni. ZINK, Introduction..., 90, 1Ő0-1Ő1., EHRARD-PALMADE, 11, 1Ő-1ő.

1Ő2 el ször csak a 11-ik század második felében, a világi tárgyú m vek megjelenésével jutottak közel.^Ő09 Az írásbeliség kibontakozásának korai fázisában a korábban többnyire éneklés céljából készült irodalmi alkotások lejegyzésére f leg emlékeztet célzattal, és többnyire csak részlegesen került sor. Tehát ez adja az els írott népnyelv szövegek egyik fontos forrását. A másikat a latin nyelven született történetek francia nyelv kompilációi jelentik. Megállapítható, hogy a francia nyelv szövegek mennyisége érzékelhet en csak a 12-ik század végét l emelkedett, valamint hogy ebben a kompilációknak fontos szerep jutott. Addig a latin nyelv nem csak a teológia, a tudomány területét uralta, hanem általában véve a szellem világát, így az irodalmat, s még inkább a történetírást is. A helyzet azonban fokozatosan változott: a szerz knek, ha m veikkel szélesebb közönséghez akartak eljutni, akkor mindinkább a nép nyelvén kellett szólniuk. Így a

„szerz g gös büszkesége meghajolt az olvasottság és szélesebb közönség m veltségének elvárásai el tt”^Ő10 – írja Bernard Guenée. A középkori historiográfiával foglalkozó monográfiák sokoldalúan elemzik a latin nyelv irodalomnak és történetírásnak a francia nyelv történeti munkákra gyakorolt, közvetlen vagy közvetett hatását.^Ő11 Olyan latin történeti vagy irodalmi szöveg azonban nincs, melynek közvetlen hatása Joinville történeti m ve esetében kimutatható lenne.

Tudjuk, hogy a régebbi id szakban, (a 11. század utolsó évtizedeinél korábban, tehát a Roland-éneket megel z en) született és népnyelven ("lingua rustica", "lingua laica") ránk maradt írott szövegek dönt többségének még vagy konkrét liturgiai funkciója volt (amennyiben a prédikációt meg kellett értetni a latint nem ismer hív k tömegeivel), vagy pedig a szentek életének jobb megismertetése érdekében komponálták meg ket. Erre többnyire a 9-10. század folyamán került sor, amikor megszülettek az olyan m vek, mint például Szent Eulalia, Szent Leodegard vagy éppen Szent Elek vitáinak francia változatai, melyek a hív kre igen nagy hatást gyakoroltak.^Ő12

Ő09 Többé-kevésbé általános az a nézet, mely szerint az els összefügg francia nyelvemlékként ismert (Nithard által ránk hagyott) strasbourgi eskü (8Ő2. február 1Ő.) bilingvis ("gall" és "germán") szövegét l a következ századokban a "gall"-ból "franciává" váló nyelv gyors fejl désen mehetett keresztül, melynek során a beszélt nyelvként már gyakorlatilag egyeduralkodó és egyre gazdagodó ún. "vulgáris nyelv" az írásbeliség világában is mind szilárdabb pozíciókat szerzett meg. FAVIER, Dictionnaire...., 892., ZINK, Introduction..., 1Ő-18., U ., Littérature..., 27-Ő1., BÁRDOSI-KARAKAI, 396-Ő0Ő, Ő10, Ő60., LANSON, 3-10., BÉDIER-HAZARD, 2-Ő.

Ő10 GUENÉE, Histoire et culture..., 220., az irodalmi nyelv és a köznyelv problémájára Erich AUERBACH, Literatursprache und Publikum in der Lateinischen Spätantike und im Mittelalter, Bern, 19ő8. és ZINK, Introduction..., 11-1Ő., GRLMA, XI. / 3., 719-73ő.

Ő11 BOURDÉ-MARTIN, 12-31., LANSON, 91-9Ő.

Ő12 D.L.F., 667-668 (a ‘viták’ illusztrálására, több francia nyelv m referenciáit tartalmazó címszavak), 672, FAVIER, Dictionnaire..., 9ő0., BOURDÉ-MARTIN, 17-18., ZINK, Introduction...,2ő-26., U ., Littérature..., 32-Ő0., B. GAIFFIER D’ESTROY, L’hagiographie et son public au XI^e siècle, in ”Études critiques d’hagiographie et d’iconologie”, Bruxelles, 1967., Ő7ő-ő07.

1Ő3 A 11-ik század során a dél-franciaországi lírai, s az észak-franciaországi epikus költészet kiteljesedésével a "lingua laica" – ez esetben tehát a langue d'oc és a langue d'oil – sorsdönt fejl dési korszakon ment át.^Ő13 A legkorábbi ismert h skölteményt, a Roland-éneket számos más, a történeti elemet hasonlóan nem nélkülöz geszta-ciklus követte: a chanson de geste-ek a történelem iránti érdekl dés felkeltésében illetve fenntartásában még a kés bbi századokban – így Joinville korában is – kulcsszerepet játszottak, s egyre szélesed közönség számára garantálták a bennük meglév történeti anyag népnyelven való hozzáférhet ségének lehet ségét.

Az els chanson de geste-ek születésének, eredetének, lejegyzésének, a bennük található történetimag meghatározásának problémája a kezdetekt l fogva foglalkoztatta a szakembereket, s számos kérdésben a viták mind a mai napig nem jutottak nyugvópontra. Anélkül, hogy részletesebb elemzésekbe bocsátkoznánk, fontosnak tartjuk itt is hangsúlyozni, hogy hatásuk alapvet fontosságú volt a nyugati kultúra és gondolkodásmód fejl dése szempontjából is, ami különösen érvényes a „középs középkor”, vagy ha úgy tetszik a „virágkor” (12-13. század) évszázadaira.^Ő1Ő Ezek a geszták a középkor folyamán (még a kés i középkor id szakában is; – gondoljunk a „hercegek Burgundiájának” Huizinga által oly nagy erudícióval bemutatott udvari kultúrájára)^Ő1ő a "harci erényeknek és a kereszténységért vívott küzdelemnek a legkedveltebb ábrázolási formáját" jelentették. Egyik legfontosabb törekvésük pedig a történetiség volt, amivel még kés bb is nagy hatást tudtak gyakorolni a hallgatóságra, ezért igen népszer ek maradtak.^Ő16 Ráadásul a Francia Királyság középs és észak-keleti része – különösen a hadjáratokban élenjáró Champagne grófsága, mely a keresztes eszme egyik f szellemi támasza – ideális központtá vált, és terepet kínált a h si énekek által képviselt értékrend széleskör befogadásához, fenntartásához és továbbfejlesztéséhez.

Ő13 A chanson de geste-ek arche-típusának, a Roland-éneknek 9 kéziratát ismerjük.

https://www.arlima.net/qt/roland_chanson-de.html A legrégebbi ismert kézirat (Oxford, Bodelyan Library) a 12.

sz. második feléb l származik, de adat van arról, hogy állítólag a hastings-i csata el tt a harci kedv fokozása érdekében már énekelték. ZINK, Littérature..., 86-91., ZINK, Introduction.... 33-36., RAJNAVÖLGYI, 1996 (El szó) ő-1ő., a történetírásban betöltött szerepére GRLMA, XI., La littérature historiographique des origines à 1500, (dir.: GUMBRECHT, H. U.,-LINK-HER, U.,- SPANGENBERG, P. M.), T. 1./ II., 28ő-311.

RAJNAVÖLGYI, 1996 (El szó) ő-1ő. A magyar szempontú tanulmányok közül lásd KOROMPAY Klára, Középkori neveink és a Roland-ének, c. m vét mely alapos elemzéssel fölveti, hogy létezhetett a Roland-éneknek egy középkori, magyar nyelv változata is.

Ő1Ő GUENÉE, Histoire et culture..., 83., Martin de RIQUIER, Les Chansons de geste françaises, Paris, 19ő7. ZINK, Introduction..., 3ŐŐ., U ., Littérature..., 71-98., LEJEUNE, 19210., LANSON, 1ő-3ő., BÉDIER-HAZARD, 7-1ő. Ő1ő Cristine FERLAMPIN-ACHER, Roman de chevalerie, in DMA, 12Ő2-Ő3. Johan HUIZINGA, A középkor

alkonya. Az élet, a gondolkodás és a m vészet formái Franciaországban és Németalföldön a XIV. és XV.

században. Magyar Helikon, Budapest: 1976.

Ő16 Dominique BOUTET, La chanson de geste, in DMA, 2őŐ-2ő6.

1ŐŐ A geszták sz nni nem akaró (s t, a 13. században még növekv ) sikere valószín leg közvetlenül is nagy hatással volt a kés bbi történetírókra – s ez viszont Joinville-re is érvényes megállapítás – akik számára ezáltal is világossá válhatott, hogy ha szólni kívánnak közönségükhöz, ha dics íteni kívánják saját cselekedeteiket és el deik tetteit, ahhoz a geszták és a költészet jó eszközöket biztosít számukra. Figyelemre méltó például, hogy Joinville történetében, különösen az egyiptomi keresztes hadjárat eseményeinek fölidézésében, több olyan epizód is van, melyeknek elbeszélésmódja egyértelm en a „chanson de geste-ek” világát idézi, és e geszták hangulatát tükrözi. Jellemz en ilyen a Damietta ostromát leíró fejezet (melyr l még részletesebben is esik szó), ahol a Lajos király harcba való beavatkozása elgondolkodtatóan hasonlít a h si énekek lovagjainak viselkedésére.^Ő17

A keresztes hadjárat eszméjét l túlf tött királyi vagy fejedelmi udvarokban, így Champagne grófságának generációkon keresztül a Szentföldön harcoló báróinak körében, a korábbi h si énekek ismerete az általános m veltség részét képezték, és továbbra is mozgósító er vel bírhattak. Azt viszont nem könny eldönteni, hogy bizonyos jelenetek – mint pl. a damiettai – annak tudhatóak-e be, hogy a szerepl k igyekeznek a h si énekekben megénekelt lovagokhoz méltó (és elvárt) módon cselekedni (és valóban úgy is cselekedtek), és akkor ez esetben a történetíró ábrázolása hiteles. Ha azonban a történetíró az, akinek elbeszélése festette le akcióikat úgy, hogy azok méltóak legyenek a h si énekek, vagy éppen a lovagregények h seihez – akkor bizony a krónikás elbeszélése egy alkalomhoz ill kitaláció. Ez alapján fölvet dik, hogy egy-egy ilyen jelenet a fikció által inspirált valóság, vagy a valóságtól eltér , azt megszépít és a lovagi eszmények szerinti megvalósulását elhitetni kívánó fikció? Ami egyes kutatók megközelítésében úgy teszi föl a kérdést, hogy amit olvasunk, az történelem, vagy irodalom?

(Erre a problémára Joinville m vének konkrét elemzése kapcsán még ki fogunk térni.)

A nyelv gazdagodásához és a francia nyelv ség további terjedéséhez nagyban hozzájárult egy új kifejezési forma, a regény színre lépése, mely a 12-ik század közepén, tehát id rendileg harmadikként (a viták és geszták után) csatlakozott a két korábbi m fajhoz, a lírai és az epikus költészethez.^Ő18 A regény a 12. századi reneszánsz egyik legfontosabb találmánya. Szerepét azért

Ő17 Jacques MONFRIN, Joinville et la prise de Damiette, in „Comptes rendus de l’Académie des Inscriptions et Belles Lettres”, Paris: 1976. 268-28ő. Rendkívül érdekes megközelítéseket tartalmaz ebben a kérdésben is Christopher Lucken Annales c. folyóiratban megjelent tanulmánya. Christopher LUCKEN, L’évangile du roi Joinville témoin et auteur de la vie de Saint Louis, „Annales. Histoire, Sciences sociales”, Éditions de l’EHESS, (2001) No.2, ő6e, ŐŐő-Ő67. Elérhet elektronikus formában is:

http://www.cairn.info/revue-annales-2001-2-page-ŐŐő.html (letöltve 2017.0Ő.2ő.)

Ő18 Aimé PETIT, Roman antique, DMA,1239-12Ő1, U ., Roman d’Alexandre, DMA, 12Ő1-Ő2, Ennek 12.

századi változata verses, a 13. századi pedig próza. https://www.arlima.net/il/alexandre_en_vers.html, és https://www.arlima.net/il/alexandre_en_prose.html, az ALEXANDRE DE PARIS által készített változat:

1Őő kell itt feltétlenül megemlítenünk, mert egyrészt ennek a középkor során igen népszer vé lett m fajnak bizonyos típusai és a történetírás igen szoros kapcsolatban álltak egymással, másrészt pedig a bennük "átmentett" történeti tárgyú, illetve a korabeli társadalomra vonatkozó információkat a modern történetírás is el szeretettel használja forrásként, különösen a középkori francia társadalom és gondolkodásmód tanulmányozásához.^Ő19

A már születésekor is igen er s történeti töltés , dönt en antik és breton hagyományokból táplálkozó regény el bb a már meglév , ismert latin szövegek (leggyakrabban próza) kezdetben többnyire verses adaptációja volt, majd kés bb francia nyelv prózaként (az elnevezése eredetileg nem is jelentett mást) teljesedett ki, és létrehozta az els olyan francia irodalmi m fajt, melyet dönt en neméneklésre, hanem olvasásra (többnyire persze felolvasásra) szántak.

A m faj másik fontos újítása volt, hogy az általuk használt nyelv, a népnyelv, a regény nyelveként, azaz a langue romane ("langue des romans")-ként vált ismertté, s ez önmagában is utal sajátosságára és népszer ségére: a nyelvet és a m fajt ugyanaz a kifejezés jelölte.^Ő20 A m faji és nyelvi gazdagodás, valamint az igen figyelemreméltó komplex – írói, kompilációs és másoló – tevékenység következtében tehát a francia irodalom a 11-12. században dinamikus fejl désen ment keresztül, és elérte els virágkorát. Ebb l az els virágkorból azonban a népnyelven írott, szoros értelemben vett történetírás még hiányzott.

A regény azonban, ebben az értelemben egy többnyire (de nem kizárólag) versben, franciául írott történet, mely azonban jórészt fikció, tehát alapvet en irodalom és nem történetírás. Viszont igen nagy számban maradtak fönt kéziratai (a Rózsaregény esetében csaknem háromszáz), melyek bizonyítják széleskör elterjedtségüket és ismertségüket.

A francia nyelv történetírásra a századforduló id szakában már kétségtelenül volt igény.

Ennek egyik bizonyítéka és következménye, hogy a ránk maradt korábbi szövegek dönt többsége is 13. századi másolatban ismeretes, s hogy a francia nyelv irodalmi alkotások diffúziója is (számos körülmény szerencsés összejátszása következtében) ekkor kapott jóval

https://www.arlima.net/il/alexandre_de_paris.html . Armand STRUBEL, Roman de la Rose, DMA, 12Ő2-12ŐŐ., Lorrisra:https://www.arlima.net/il/guillaume_de_lorris.html, Jean de Meun-re:

https://www.arlima.net/il/jean_de_meun.html , Roger BELLON, Roman de Renard, DMA, 12ŐŐ-Ő6, https://www.arlima.net/il/renard_roman_de.html. Cristine FERLAMPIN-ACHER, Roman du Graal, DMA, 12Ő6.

Ő19 LANSON, 3ő-Ő9., BÉDIER-HAZARD, 1ő-2ő, 28-33., ZINK, Littérature..., 61-89., Anthime FOURRIER, Le courant réaliste dans le roman courtois en France au Moyen-Age, I. Les débuts (XIIe siècle), Paris, 1960., Charles Victor LANGLOIS, La vie en France au Moyen Age de la fin du XIIe au milieu du XIVe siècle d’après les romans mondains du temps, Paris, 192Ő., átfogó elemzése GRLMA, VI. / 1-3.

Ő20 Kialakulására lásd ZINK, Littérature..., 131-169., U ., Introduction..., 61-82., LANSON, 31-Ő1., BÉDIER-HAZARD, 38-Ő2.

1Ő6 nagyobb lendületet. Ekkortól kezdett igazán intézményesülni a szélesebb érdekl désre számot tartó intellektuális tevékenység, a tudás terjesztése, s ekkor indultak gyors fejl désnek a szellem új központjai, az egyetemek is. Mindezzel tehát meg kellett várni a 12. századi reneszánsz 13.

századi kiteljesedésének és a francia „nemzeti monarchia” kibontakozásának az id szakát.^Ő21 A szintézis-teremt 13. század egyben a reflexió és a bevésés százada. Különösen fontos, hogy ebben az id szakban a francia nyelv történetírás már egy színvonalas, irodalmi produkciók sorát adó s azon csiszolódott nyelv birtokbavételével számolhatott.^Ő22 Hogy ez a lehet ség milyen jelent s eredményeket hozott a népnyelv fejl désében, az nagyon jól lemérhet Joinville m vének nyelvezetén, mely frissességét éppen annak köszönheti, hogy a scribe tolla alatt valójában a korabeli beszélt nyelv elevenedik meg, annak fordulataival, párbeszédeivel – és ebben az esetben már éppen Joinville alkotómunkája alapján is elmondható – figyelemreméltó gazdagságával. Joinville-nél fordul el el ször, hogy egy király beszél (s t, beszélget) és nem csak kinyilatkoztat, ráadásul ebben az is alapvet újdonság, hogy mindezt nem csak, hogy a nép által beszélt nyelven, franciául, hanem fordulataiban is a nép nyelvén is teszi.^Ő23 Joinville története és legrégibb kéziratai ezért is különösen érdekesek a korabeli francia beszélt nyelv megismerése szempontjából, és igen becses nyelvtörténeti információkat is hordoznak. Az els három ránk maradt kézirat szövegének alapos elemzését nyelvi szempontból is Natalis de Wailly végezte el: noha mindhárom kézirat kés bbi másolat, segítségükkel – és a Joinville-ekkel kapcsolatos hivatalos dokumentumok nyelvezetének összehasonlító tanulmányozásával – igyekezett rekonstruálhatóvá tenni azt a nyelvet, melyet Joinville történetének szerepl i használtak.^Ő2Ő

Ő21 Lásd LE GOFF, J.: Az értelmiség a középkorban, (Ford. Klaniczay G.), "Gyorsuló id ", Bp., 1979, 91-16ő., U .:

La civilisation..., 3ő6-Ő03., GENICOT, 198Ő. 299-308, 360-37ő., VERGER, J.: Les universités au moyen-âge, Paris, 1973., Jacques MINOT, Histoire des universités françaises, "Que sais-je", Paris, 1991., 9-17., Gordon LEFF, Paris and Oxford Universities in the Thirteenth and Fourteenth Centuries, New York, 1968. Jacques VERGER, Les Universités françaises au Moyen Age, Brill, Leinden: 1991. LAVISSE, III./1. (Lucher, A.), 332-3Ő6, 371-383., és III./2 (Langlois, Ch.-V.) 380-Ő12.

Ő22 Emlékeztetnünk kell itt arra is, hogy a francia nyelvfejl dési korszakolás, a legelterjedtebb nézet szerint – a számunkra most lényeges, a 12. sz. utolsó harmadától a 1ő. sz. végéig terjed id szakot figyelembe véve – ófrancia, középfrancia, reneszánszkori francia nyelvet tart számon, s a f bb korszakokon belül is további id beli és területi felosztásokkal találkozhatunk. Ugyanakkor az egymást követ korszakok nyelvében gyakran igen nagy különbségek mutatkoztak, BÁRDOSI-KARAKAI, Ő0Ő., GREIMAS, Dictionnaire de l'ancien français..., El szó, V-X., (Új kiadás : Grand Dictionnaire de l’ancien français, 2e ed. Larousse, Paris: 2007.) GREIMAS - KEANE, Dictionnaire du Moyen Français..., Bevezet és bibliográfia, V-XLI., LANSON, 3-8., ZINK, Introduction...,11-1Ő., U ., La

Ő22 Emlékeztetnünk kell itt arra is, hogy a francia nyelvfejl dési korszakolás, a legelterjedtebb nézet szerint – a számunkra most lényeges, a 12. sz. utolsó harmadától a 1ő. sz. végéig terjed id szakot figyelembe véve – ófrancia, középfrancia, reneszánszkori francia nyelvet tart számon, s a f bb korszakokon belül is további id beli és területi felosztásokkal találkozhatunk. Ugyanakkor az egymást követ korszakok nyelvében gyakran igen nagy különbségek mutatkoztak, BÁRDOSI-KARAKAI, Ő0Ő., GREIMAS, Dictionnaire de l'ancien français..., El szó, V-X., (Új kiadás : Grand Dictionnaire de l’ancien français, 2e ed. Larousse, Paris: 2007.) GREIMAS - KEANE, Dictionnaire du Moyen Français..., Bevezet és bibliográfia, V-XLI., LANSON, 3-8., ZINK, Introduction...,11-1Ő., U ., La