Jean de Joinville Szent Lajos utódainak korában

Joinville életének 1270 utáni id szakáról, az udvarhoz való viszonyáról meglehet sen valójában keveset tudunk.^2ő6 Birtokai nincsenek jó állapotban, pénzügyi helyzete is eléggé nehéz.^2ő7 Az bizonyos, hogy a méltóságával járó feladatait Lajos király halálát követ en is ellátja, továbbá, hogy 1282-ben a szentté avatási procedúra során a bizottság tagjai t is meghallgatják Saint-Denis apátságában, s jelen van 1298. augusztus 2ő-én a szentté avatási ceremónián is.^2ő8

Joinville szolgálja Szent Lajos fiát, III. (Merész) Fülöpöt, majd kés bb unokáját, Szép Fülöpöt is. Joinville tehát el bb annak a III. Fülöpnek a szolgálatában állt, akivel korábban a királyi udvarban gyakran találkozhatott, és akinek tizenöt esztend s uralkodásáról a történetírásban méltatlanul kevés szó esik, pedig – apja tanácsadóit megtartva – igen következetesen folytatta a királyi hatalmi bázis kiépítését, és nagy szerepe volt a francia monarchia modernizációs folyamatának továbbvitelében.^2ő9

Joinville könyvében III. Fülöp uralkodásának id szakáról gyakorlatilag nem esik szó, maga a király csupán néhány epizódban t nik föl (részben még trónörökösként, mint az Intelmek címzettje, vagy mint apja szentté avatásának sürget je.)²⁶⁰ Más a helyzet a szent

2őő Christine FERLAMPIN-ACHER, Joinville, de l’hagiographe à l’autobiographe: approche de la Vie de saint Louis, in QUÉRUEL,1998.,73-91.,7Ő.

2ő6 A Saint-Urbain Apátsággal való konfliktusok egészen a 1Ő. század elejéig folytatódnak, és ennek viszonylag részletes dokumentációja is van. LUSSE, 1998, 3ő- 38. MONFRIN, XXI-XXIII.

2ő7 LUSSE, 1998, 33-3ő.

2ő8 Uo. 760, 763–76ő. A vizsgálatra és a tanúságtételre 1282. június 12 és aug. 20 között került sor.

2ő9 GUENÉE, Comment on écrit…, 11.; Charles-Victor LANGLOIS, Le règne de Philippe le Hardi, Hachette, Paris:

1887. (repr. Mégariots, Genève: 1979.); Gérard SIVÉRY, Philippe III. Le Hardi, Fayard, Paris: 2003.

260 Emellett egy olyan esemény kapcsán, ahol a király Joinville-lel együtt az ifjú Fülöp herceget és Thibaud navarrai királyt oktatja (és ahol Joinville viselkedik a király által leginkább elvárt módon), illetve amikor

9Ő király unokája, IV. Fülöp esetében, akit kezdetben fegyelmezetten szolgál, de akinek uralkodásával szemben kés bb – mint majd látni fogjuk – egyre nagyobb elégedetlenség alakul ki benne. Joinville Szép Fülöp korában (fiai, Jean d’Ancerville és Anseau de Reynel kíséretében) részt vesz a király több, Flandria ellen vezetett hadjáratában (1302-130ő között), és a király utasítására sénéchalként eljárva fegyverrel kell fellépnie a Champagne területén illetéktelenül beavatkozó II. Thiébaud de Lorrainne herceggel szemben (1311).²⁶¹ Amikor azonban a Szép Fülöp pénzügyi és adópolitikájával szembeni elégedetlenség növekszik (131Ő), t magát is az elégedetlen champagne-i bárók vezet i között láthatjuk viszont.²⁶²

Joinville könyvéb l ezekr l az évtizedekr l és magáról Joinville-r l sem lehet megtudni szinte semmit. Hazatérését követ en egy szót nem szól sem saját életér l, sem pedig a közvetlen családjáéról. A 1Ő. század elejér l azonban van konkrét küls adatunk arra vonatkozóan, hogy Jean de Joinville id nként a királyi udvarban tartózkodik, és tekintélyes emberként tartják számon. Ebben minden bizonnyal szerepe van udvari méltóságának és az azzal járó feladatoknak, valamint annak, hogy akkor már valószín leg azon kevés él ember egyike, aki Szent Lajost még személyesen láthatta, akinek közvetlen emlékei vannak róla, s minden bizonnyal az egyetlen, aki a királyt barátjának nevezheti.

A Joinville-re vonatkozó egyik érdekes feljegyzést Francesco da Barberino firenzei író és költ hagyta ránk, aki 1309 és 131Ő között látogatott Franciaországba, és járt a francia király, valamint a champagne-i gróf udvarában is.²⁶³ Elmondása szerint a normandiai Poissyban találkoztak, ahol Joinville a champagne-i gróf kíséretében tartózkodott. Barberino ekkor kérdezte meg t az etikett, a helyes terítés és felszolgálás szabályairól. Megtudjuk t le, hogy miért kell a kést a teríték jobb oldalára tenni, továbbá hogy Joinville igen alaposan megdorgált egy ifjú fegyvernököt, aki a felszolgálás el tt nem mosott kezet. Barberino elmondja, hogy beszélgetett „Jean de Joinville úrral, aki igen id s lovag és ezeknek a kérdéseknek a legjobb ismer je korunkban, és akinek szavait nagy tekintély övezi a francia király és mások részér l”.^26Ő

Joinville megszólja Fülöp herceg túlságosan divatozó és drága öltözékét. JOINVILLE,201ő.,7,2ő,738-739,7őő, 760.

261 LUSSE, 1998, 39-Ő0.

262 Uo., Ő0.

263 Francesco da Barberino (126Ő–13Ő8) firenzei költ , aki a champagne-i gróf udvarában találkozik Joinville urával, és leírja, néhány etikettel kapcsolatos megjegyzése kíséretében, hogy a „nagy kort megélt” Jean de Joinville-nek milyen kivételes tekintélye van az udvarban. Idézi LUSSE, 1998, Ő0; MONFRIN, 199ő, XXVI–

XXVII., PARIS,1898.,3őŐ-3ő6.

26Ő FRANCESCO DA BARBERINO, Documenti d’amore, secondo i manoscritti originali a cura di Francesco EGIDI, Roma, 1906-1927 I-IV. (repr. 2008, Arché), I. 132-133, II. 97, 3ő1. DELABORDE,189Ő, 1ő1-1őŐ; MONFRIN, XXVI-XXVII.

9ő Barberino ezen túlmen en más érdekes részleteket is följegyzett Joinville szavaiból, amelyek moralizáló tartalmúak, mint amikor például a sénéchal a fiának magyarázza, hogy

„(…) nem biztos, hogy az az ember, aki sorozatosan hízelg szavakat mond, a leghívebb barát, és hogy bizony jobban lehet bízni az olyan emberben, akinek szolgálatára a szükség idején számíthatsz, de szavakban nem fejezi ki a hozzád való ragaszkodását.”^26ő (Ebb l tudjuk meg, hogy id nként a fiát – valószín leg utódját és a méltóság várható örökösét, Anseau de Joinville-t – is magával vitte az udvarba.)

Leírása szerint beszélgetésük során Barberino föltette a kérdést Joinville urának, hogy „mi a legnagyobb tisztesség, amit a tiszteletet adni kívánó ember a másiknak megadhat; mire azt válaszolta: ’mindenkinek meg kell adni a tiszteletet’. Megkérdeztem t le, hogyan. ’A tiszteletadó legnagyobb hasznára’ – felelte. Arra kértem, hogy magyarázza ezt el nekem máshogyan is. ’Ha kifejezed tiszteletedet urad iránt annak távollétében, dicséred t és magasra emeled, ez által te magad is emelkedsz a tisztességben. Ha olyan valakir l van szó, aki nálad magasabb rangú, noha nem a te urad, ha dicséred t, érdemeket szerzel, jó hírnevet, és bizonyítod, hogy tiszta szándékú ember vagy. Ha olyan emberr l van szó, aki veled azonos rangú, vagy az egyik társad, dicsérni fognak, mert azt látják, hogy másokat is erényesnek tartasz, és hogy jó emberekkel veszed magad körül. Ha olyan emberr l van szó, aki t led függ, ett l csak tekintélyed emelkedik, hiszen jó szolgád van. Ha az illet ember rangban alattad áll, de nincs veled függ viszonyban, ezzel bizonyítod, hogy alázatos és jó szándékú vagy, s nem esel abba a hibába, hogy lenézel másokat.”²⁶⁶

Ha a fenti szövegeket a Szent Lajos életének (melyet – ne feledjük – Jean de Joinville nem sokkal korábban fejezett be) moralizáló eszmefuttatásaival vetjük össze, akkor láthatjuk, hogy hangulatukban és tartalmukban is igencsak hasonlítanak egymásra; – olyannyira, hogy ezek a részek akár abban is szerepelhettek volna. Ráadásul bármelyiket mondhatta volna Joinville, de éppúgy mondhatta volna akár maga Szent Lajos is… Mindenesetre ez a történet bizonyítja, hogy a sénéchal életének utolsó éveiben is meg-megjelent az udvarban, szellemileg friss volt, bölcselkedett, moralizált, tanított és a gondolatait szívesen osztotta meg a környezetével.

Barberino fenti elbeszélése alapján kit nik, hogy Jean de Joinville-nek tekintélye van a királyi udvarban, s hogy a szent király barátjaként valószín leg többet engedhet meg magának, mint egy egyszer udvari ember. Abból, amit Francesco mestert l megtudunk, ugyancsak látható, hogy figyelnek rá, hallgatnak János úr szavaira, tanácsaira – bár valószín , hogy nem annyira, amennyire szeretné. A leírás azonban itt els sorban egy olyan jeles, id s

26ő BARBERIINO,II.97.

266 BARBERINO, II. 3ő1. Idézi MONFRIN, XXVII.

96 bárót mutat be, akinek az ismeretei az udvari protokoll szintjén és az életbölcsességek tekintetében megkérd jelezhetetlenek. Ezzel pedig valójában Barberino indirekt módon azt mondja, hogy Joinville ura azért tekintélyes ember, mert az udvar egyik színfoltja. Barberino megjegyzéséb l nem lehet arra következtetni, hogy Champagne sénéchaljának bármiféle hatása lenne az udvari döntésekre. Politikai tekintélyének, befolyásának sem a királyság ügyeinek intézésében, sem a grófságéban továbbra sincs semmi nyoma. Barberino egyébként a leírásában egy szóval sem említi, hogy János úrnak bármiféle köze lett volna Szent Lajoshoz. Úgy t nik Barberino err l nem kérdezte a sénéchalt, maga pedig a szent király alakját még példáihoz kapcsolódva sem említette. Francesco számára az id s Joinville egy nagy életbölcsességgel rendelkez udvari ember, aki moralizáló megjegyzéseket tesz és neveli a környezetét.

Azt, hogy Joinville maga miként vélekedett bizonyos kérdésekr l a Lajos király halálát követ id szakban, csak néhány áttételes megjegyzéséb l ismerjük: els pillantásra úgy t nik, hogy Tuniszban nem csak a király élete ért véget, vagyis nem csak az életrajz végére került pont, hanem – furcsa módon – az önéletrajzéra is. Ez is azt mutatja, hogy János úr számára az utóbbi csak az el bbivel összefüggésben volt értelmezhet . A hagiográfusnak azonban maradtak még (s t, bizonyos szempontból most n ttek meg igazán) feladatai, és az önéletrajz írójának is el kerültek a „rejtett tartalékai”, melyek a kanonizációs folyamat során aktiválódhattak újra.

A krónikás és a történetíró elbeszél kedvét azonban egyáltalán nem keltették föl (de legalábbis nem bírták írásra) a 13. század utolsó harmadának korántsem eseménytelen franciaországi történései. Könyve csak nagy ritkán és eléggé homályosan fog majd reagálni a századforduló évtizedeinek egyes eseményeire. Ehelyett, ebben a zajosan átalakuló és a korábban biztosnak hitt értékeket devalváló világban fontosabb volt (talán menedéket is jelentett) Szent Lajos életének és bölcs mondásainak felidézése. És persze maradhatott a Credo olvasása és a benne foglaltak inspiráló ismétlése, a szent királyával közös szentföldi emlékek állandó jelenlétének érzékeltetése. Közben pedig még inkább összeállhattak a

„moralista” és potenciális „fejedelemtükör-szerz ” gondolatai is.

Eszerint Joinville-ben a század utolsó három évtizedében a Mémoires-író és a hagiográfus színre lépésének bels kényszere maradt meg a leger sebben, és ezek mellett – mint fentebb láttuk – maradt egy történeti váz, melyhez egy sajátos történetírói felfogás kapcsolódott.

Ennek egyik legf bb sajátosságát m vében majd az önéletrajzi, tehát az er sen szubjektív elem mind er teljesebb jelenléte adja meg. Joinville tehát a maga külön útját követte: nem lett Franciaország, vagy éppen Champagne történetírója; – Szent Lajos mélyen „szubjektív”

97 történetírójává vált.²⁶⁷ Inspirálhatta t ebben a király kultuszának egyre dinamikusabb terjedése, dontésében befolyásolhatta a királynétól származó kérés, hogy „írassameg” a szent király életét, de – látván e munka eredményét – aligha lehet kétséges számunkra, hogy Joinville nem (legalábbis nem csak) a fölkérés miatt, és nem is els sorban annak készítette el m vét, akinek végül is a kéziratot ajánlotta. A sénéchal mindenekel tt saját magának írt, és az utókornak: vagyis mindazoknak, „akik majd olvassák e könyvet.”²⁶⁸

A történet két f h se fizikailag elvált és – mint majd látni fogjuk – gondolatilag is valamelyest elkülönült – egymástól Párizsban 1267. március 2ő-én. Fokozatosan összeálltak viszont annak a kés bbi könyvnek a sarokpontjai, mely majd újra összehozza, befogadja, és majd kivételes er vel egyesíti ket.

II.4. „a most uralkodó király” – Joinville és Szép Fülöp

Joinville és IV. Fülöp viszonyára, illetve azok homályos pontjaira még a következ fejezetekben többször vissza fogunk térni. Néhány fontos elemére azonban szükségesnek látom külön is fölhívni a figyelmet. Mivel Joinville és IV. Fülöp kapcsolatának a báró, a sénéchal, az ember és a történetíró szempontjából nézve is igen nagy fontossága van, és annak ellenére, hogy a könyvben és Joinville egyéb m veiben konkrét utalást alig találunk rá, az is elegend , hogy röviden szóljunk itt róla.

Joinville könyvéb l annyi azért kiderül, hogy – noha a szerz id nként burkoltan kifejezi nemtetszését III. Fülöp király viselkedésével szemben is²⁶⁹ – a legkevésbé IV. Fülöp királyt kedvelhette, akinek h vös személyisége és kegyetlen pragmatizmusa nyilvánvalóan távol állt t le, a monarchiának a bárók és a nemesek rovására történ hatalomkoncentrációja pedig kifejezetten irritálta.²⁷⁰ Ez valószín leg alapvet en meghatározta a királyhoz való kés bbi viszonyát is.

Uralkodása során Szép Fülöp frontot nyitott, vagy „újra nyitott” szinte mindenkivel szemben, akivel nagyapjának sikerült békét és nyugalmat teremtenie: kívül Flandriával, a

267 FERLAMPIN-ACHER,in QUÉRUEL,1998.,82-8ő.

268 JOINVILLE,201ő..768.„pour ce que cil qui orront ce livre”… JOINVILLE,199ő.,768.

269 Joinville „a mostani király apjára”, azaz III. Fülöpre tesz megjegyzést öltözködésével kapcsolatosan, ami talán kissé több, mint egyszer generációs probléma. JOINVILLE, 201ő., 2ő.

270 LUSSE, 1998, 39; MONFRIN,199ő, XVII; Jean FAVIER, Philippe Le Bel, Paris, 1998, ő17–ő19.

98 Pápasággal, Angliával, belül az egyházzal, a templomosokkal, a városi polgárokkal, a zsidókkal, a nemességgel, a bárókkal egyaránt. Ezzel egy id ben föladta és magára hagyta az el dei által fontosnak tekintett korábbi törekvéseket, mindenekel tt az Anjou Dél-Itáliát és a keresztes háborúk hagyományos irányait. (A Templomos Rend fölszámolásával pedig ráadásul kiiktatta az egyik legjelent sebb, a közel-keleti területeken nagy tapasztalatokkal rendelkez és szükség esetén bevethet katonai er t is.)

A Francia Királyságot vaskézzel modern monarchiává alakító, de állandó pénzsz kében lév IV. Fülöp a kincstár megtöltése érdekében semmit l sem riad vissza, s ennek áldozatává válik a hagyományos nemesség és a bárók – és velük együtt maga Joinville – is. A király kölcsönöket követel és kötelez felajánlásokat vár el alattvalóitól. Pénzrontáshoz folyamodik, id szakos (de rendszeresen beszedett) külön adókat vet ki.

Mélyen beleavatkozik alattvalói hétköznapi életébe is: meghatározza, hogy hány és milyen érték ruhát viselhetnek a társadalom különböz szintjén lév alattvalói, hány fogásból állhatnak az étkezések és milyen szintt l és mikor lehet díszes (ezüst, netán arany) étkészletekkel teríteni. A nemesfémb l készült edények jó része pedig a király pénzverdéjében végzi… (Ez külön is irritálhatta a sénéchalt, hiszen – mint fentebb láttuk – a különleges alkalmakkor a terítéshez használt edények t illették – volna…).

A király gy lölt legistáinak uralma országszerte széleskör ellenszenvet, s t ellenállást vált ki. Mint említettük, Joinville-t is ott találjuk a bárók jogait és privilégiumait visszaszorítani akaró király pénzügyi politikájával elégedetlen, „ligát köt ” bárók vezet i között is (1313). Amikor azonban X. Lajos elégtételt ad nekik és a flamandok ellen mozgósítja ket, a régi reflexek hibátlanul m ködnek: az akkor kilencven esztend s lovag, némileg rezignáltan ugyan, de – majd, mint látni fogjuk a X. Lajosnak írott levél kapcsán – kész a további harcra, és ismét áll királya rendelkezésére (131ő júniusa).

Jól látható, hogy Joinville és Szép Fülöp soha nem volt jó viszonyban egymással, és ez a kapcsolat valószín leg annak mértékében romlott, ahogy haladt el re a király által fölgyorsított modernizációs folyamat. Az egyik sajátos jelzése ennek a helyzetnek, hogy Szép Fülöp az egyetlen olyan, a szövegben szerepl francia uralkodó (s t, az egyetlen a király családjából), akinek Joinville soha nem mondja ki a nevét. Visszatér kifejezéssel a „most uralkodó király.”²⁷¹

Azonban a teljesség kedvéért álljanak itt azok az utalások, amelyek Joinville-nél közvetve vagy közvetlenül Szép Fülöpre vonatkoznak. A könyvben Joinville a királyt mindösszesen

271 „le roy qui orendroit” vagy „roi qui ore est”…. JOINVILLE,201ő.,2ő, 37.

99 nyolc alkalommal szerepelteti. A valójában a III. Fülöpre vonatkozó két megjegyzésen és két egyszer (a kanonizációval kapcsolatos) referencián túlmen en,²⁷² a mons-en-pévèle-i csata egy jelenetére való utaláskor; Szent Lajossal példálózva az istenkáromlás elt résével kapcsolatban; majd hogy miért kell Istennek tetsz módon cselekedni; illetve hogy dics ség jár azoknak, akik a szent királyra akarnak hasonlítani.²⁷³ Van olyan eset is, amikor a megjegyzés teljesen általános, és senki sincs külön megnevezve, de érezhet , hogy Joinville szavai akkor is Fülöp királynak – vagy els sorban neki – szólnak.^27Ő A szóban forgó szövegrészek nagyon különböz tartalmúak és fontosságúak, de egy dologban azonosak:

Fülöp királlyal szemben elmarasztalóak. Ezek – a bekezdések számsorrendjében – a következ k:

Joinville X. Lajoshoz írott ajánlásában az elkészített könyvvel s annak címzettjével kapcsolatban az alábbiak szerint fogalmaz: „S minthogy senkit nem látok, akinek annyi jogcíme lenne a birtoklására, mint önnek, aki az örököse (t.i. Szent Lajosnak), elküldöm önnek, hogy ön és fivérei,^27ő és mások is, akik majd hallják, jó példákat találhassanak benne, s eme példákat a gyakorlatba átültessék, hogy Isten majd megjutalmazza ket.” ²⁷⁶

A könyv befejezésekor (és a kézirat datálásának id pontjában is) azonban még mindig Szép Fülöp uralkodik, akinek így – Joinville szerint – nincs meg a legnagyobb jogcíme arra, hogy az ajánlás neki szóljon, bár a „mások” kifejezés még vonatkozhat akár rá is. Majd a következ bekezdésben még általánosabb érvénnyel fogalmazza meg ugyanezt: „elmondom, amit szent mondásaiból és jó tanácsaiból láttam és hallottam, azért, hogy sorban egymás után megtalálhassák ket és épülésükre szolgáljon azoknak, akik majd hallják.” ²⁷⁷

A következ említés egy útravalónak szánt jó tanács, melyet Szent Lajos leend utódjához intéz: „Drága fiam – mondta –, arra kérlek, szerettesd meg magadat országod népével. Mert sokkal jobban örülnék annak, ha jönne Skóciából egy skót, aki jól és igazságosan kormányoz, mint ha te kormányoznád népedet rosszul.”²⁷⁸ – Olyan tanács ez, mely gyaníthatóan azért is

272 Uo., 762, 76ő.

273 Ezek az alábbi részek: Uo., Ő0, 687, 761,

27Ő Uo., 18, 19, 20, 21.

27ő IV. Fülöp mindhárom fia Franciaország királya lesz. Egyébként hasonló korúak: X. Lajos 1289-ben, a kés bbi V. Fülöp 1293-ban, IV. Károly pedig 129Ő-ben született.

276 JOINVILLE, 201ő., 18.

277 Uo.

278 A Joinville-fordítás vonatkozó lábjegyzetében (lásd II. köt.) összefoglaltam a Skóciával kapcsolatos kortárs történeti referenciákat, melyeket azzal egészítettem ki, hogy a „skót”-ra való hivatkozás valójában azt jelenti, hogy a király jobban örülne annak, ha egy idegen kormányozna jól, mint ha a saját fia rosszul. Arra azonban nem találtam megoldást, hogy az idegen miért nem egyszer en idegen, és miért éppen skót. JOINVILLE,201ő., 21., és 1ő. 18. sz. lj. Ezen túlmen en talán van mégis egy lehetséges magyarázat, mely a Csonkakez királylány – La Manekine történetéhez kapcsolható. A Philippe de Rémi (120ő/10-126ő) által újraalkotott, rendkívül népszer

100 fogalmazódik meg, mert annak, amit Joinville „jó kormányzásnak” tekint, a „most uralkodó király” éppen az ellenkez jét cselekszi.

Egy másik alkalommal, mely a keresztesek hazatérésének egy epizódjához, egy szerencsés kimenetel hajóbalesethez kapcsolódik, Joinville Isten hatalmára és figyelmeztet szándékára von le következtetést és ad ismét eléggé egyértelm tanácsot: „Oly módon kell hasznunkra fordítanunk Isten nekünk küldött figyelmeztetéseit, hogy ha azt érezzük, hogy van a szívünkben vagy testünkben olyan dolog, mely nem tetszene Istennek, sietve el kell azt onnan távolítanunk. (…) és ha nem így cselekszünk, úgy tesz majd velünk, ahogy jó úrnak kell a rossz szolgálójával. Mert a figyelmeztetés után, amikor a rossz szolgáló nem hajlandó megjavulni, az úr halállal, vagy más, még nagyobb csapásokkal sújtja, melyek még a halálnál is rosszabbak.”²⁷⁹

Látnoki szavak ezek, különösen, ha a Szép Fülöpöt és családját ért pár évvel kés bbi megpróbáltatásokra gondolunk. (Természetesen Joinville a szöveg írásakor még nem ismerhette azokat a drámai eseményeket, amelyek majd 1213-1ő-ben az utolsó Capetingeket sújtják.) Nem sok id t hagy azonban a találgatásra, hogy kinek címezi mondandóját: a következ fejezetben pontosítja, hogy ahhoz a királyhoz szól, „aki ma uralkodik.” Szavaival az általuk megélt és fentebb idézett isteni figyelmeztetést állítja párhuzamba egy másik isteni figyelmeztetéssel, mely igen nagy valószín séggel egy a közelmúltban lezajlott csata egyik jelenetére utalva vonja le a tanulságot: „jól vigyázzon a király, aki ma uralkodik, mert ugyanakkora, vagy még nagyobb veszélyt l menekült meg, mint mi; változtasson rossz viselkedésén, nehogy Isten lesújtson akár reá, akár az dolgaira.”²⁸⁰ Joinville ezzel a francia-flandriai háború egyik legfontosabb ütközetét (Mons-en-Pévèle, 130Ő. augusztus 18.) idézi

történetnek a korabeli nyugati keresztény világ két széls pontjáról (ami éppen Skócia és Magyarország) érkez f h se van, ahol Skócia – többek között – a jó kormányzás színtere („a fiatalság és az udvari erények földje” – szemben a merev feudális jegyeket mutató Magyarországgal). A Rémi-féle Manekine egy keresztényi értékrendet képvisel , nevel szándéktól sem mentes, izgalmas és népszer alkotás, ahol Skócia egy pozitív kormányzási modellként szerepel. Hogy a Manekine-ben említett Skóciának van-e valami köze Joinville

történetnek a korabeli nyugati keresztény világ két széls pontjáról (ami éppen Skócia és Magyarország) érkez f h se van, ahol Skócia – többek között – a jó kormányzás színtere („a fiatalság és az udvari erények földje” – szemben a merev feudális jegyeket mutató Magyarországgal). A Rémi-féle Manekine egy keresztényi értékrendet képvisel , nevel szándéktól sem mentes, izgalmas és népszer alkotás, ahol Skócia egy pozitív kormányzási modellként szerepel. Hogy a Manekine-ben említett Skóciának van-e valami köze Joinville