A sénéchal és a király

Joinville m ve valójában mintegy nyolcvan százalékában err l szól: a könyv a sénéchal és a király együttes és összefonódó története. M fajáról (vagy ha úgy tetszik, m faji besorolhatatlanságáról) kés bb még lesz szó. Ebben az alfejezetben azokat az információkat foglaljuk össze, ezúttal alapvet en kronológiai megközelítésben, amelyek a két f szerepl kapcsolatának a legfontosabb közös eseményei, vagy éppen fordulópontjai voltak, és utalunk azokra a körülményekre is, melyek Joinville írói fejl dését és lehet ségeit befolyásolhatták. A sénéchal és a király közötti kapcsolatnak több, s id nként er sen elkülönül szakasza volt.

Úgy t nik, Jean de Joinville el ször 12Ő1-ben, Saumurben találkozott a királlyal Alphonse de Poitiers lovaggá ütése, illetve a Poitou-béli birtokaiba való beiktatása alkalmából rendezett ünnepségek során. Maradandó élményt jelenthetett ez az esemény az ifjú udvarbíró számára:

Joinville, aki általában véve is kedvelte a ceremóniákat, a protokollt, az öltözékek bemutatását, az események leírásakor még arról is részletesen beszámol, hogy Lajos király

206 JOINVILLE, 201ő., 203, 222, 223, 22Ő, 297 és jegyzetek. L^USSE, 1998, 29.

207 Champagne szerepére Joinville történetében lásd Danielle QUÉRUEL, «Nous, de Champaigne…», in QUÉRUEL, 1998, Ő9–72.

81 milyen ruhát viselt, hogy ki volt jelen és ki hol ült, milyen volt az elrendezés, és neki mi volt a szerepe.²⁰⁸

Tudjuk, hogy Joinville a keresztes hadjáratra való induláskor még nem állt a király szolgálatában, és nem tartozott a király közvetlen, bels köréhez sem. Erre csak jóval kés bb kerül majd sor: Lajos a tengerentúli tartózkodásuk vége felé Jaffában fogadja t vazallusává.

Joinville csak 12ő3-ban tesz Lajosnak h ségesküt (homagium ligitum), mely – mint pontosítják – csak a Champagne grófjával és Bar hercegével fennálló h ségesküjét nem érinti.²⁰⁹ A kapcsolatuk további alakulása többé-kevésbé jól végigkövethet Joinville könyvének lapjain.²¹⁰ A kulcsfontosságú id szakot mindkett jük számára kétségtelenül az a hat szentföldi esztend jelentette, melynek jó részét a sénéchal már Lajos király közvetlen környezetében, elbeszélése alapján szinte „családtagként” töltötte el.

Eszerint Joinville életének volt három, egymástól jól elkülönül , a királlyal való kapcsolat tekintetében is eltér intenzitású Szentföld el tti, egy szentföldi, és egy azt követ id szaka.

Az els korszak mintegy tíz esztend t tesz ki. Az ifjú Joinville még nagykorúsága el tt (1239) kerül a gróf környezetébe, s el ször minden bizonnyal IV. Thibaud gróf (123Ő óta Navarra királya is) kíséretében járt a királyi udvarban, mint ahogy err l tanúskodik néhány élményszer leírása is. (Közülük talán az egyik legismertebb a már említett saumuri ünnepségé.)²¹¹

A királlyal való jó kapcsolatot alátámasztó történeteket f leg Joinville m vének els felében olvashatjuk. Joinville a negyvenes évek elején kerülhetett be azok közé, akik a király közvetlen környezetét alkották: valójában itt nem egy folyamatosan m köd Tanácsról volt szó, hanem olyan, különböz rend és rangú emberekb l álló körr l, melynek tagjait a király válogatta össze, s jó részükben inkább voltak tekinthet k állandó vendégnek, beszélget partnernek, mintsem tanácsadóknak. Még akkor is, ha esetleg azt gondolták magukról, vagy ha Lajos király id nként valóban kérte tanácsaikat, kérdezte a véleményüket.

Igen gyakran azonban csupán k szolgáltak közönségül a király többnyire moralizáló, nevelési célzattal megfogalmazott „bölcs mondásai” számára.

Több generáció is jól megfért itt együtt: a húszas éveiben járó sénéchal, a nála öt évvel fiatalabb V. Thibaud, a navarrai királyi cím várományosa (12ő3-70) és Lajos király leend veje, a kés bbi pápák (IV. Kelemen, 126Ő-268 és IV. Márton, 1281-128ő), koldulórendi

208 JOINVILLE,201ő.,9Ő.

209 A h bér a királyi kincstár terhére megállapított, örökölhet 200 livre-et jelentett Joinville számára.

Dokumentálja DELABORDE, 189Ő, Catalogue, 3Ő1-es tétel és MONFRIN, XIII.

210 MONFRIN,XII-XIII. JOINVILLE,201ő., 2Ő1, 2Ő3, 2ŐŐ, 2Őő, 378, 381, 382, 383, 38Ő, 38ő, 386, Ő0Ő, Ő32, ŐŐ2.

211 Uo., 93-9Ő-9ő-96-97.

82 (leginkább domonkos) szerzetesek, nemesi származású egyháziak és világiak vagy éppen az ötvenes éveinek derekán járó, paraszti származású Robert de Sorbon. Ilyen értelemben ez a korabeli egyházi és politikai elitnek egyfajta gy jt helye is.²¹²

Az ezt követ szentföldi korszak nem csak az ott átélt élmények leírásának a forrása, hanem más, kronológiailag korábbi részeké is, amelyekr l akkortájt beszélgettek a királlyal vagy az ott lév urakkal. Jean de Joinville-nek a királyhoz f z d kapcsolata a Szentföldön átélt közös megpróbáltatások id szakában és részben azok hatására mélyülhetett el. Erre lehet következtetni a Joinville által elmondott történetek élményszer ségéb l, részletességéb l és intim hangvételéb l, valamint abból a körülményb l is, hogy Jean de Joinville ezeket a tragikus eseményeket követ en került közel a királyhoz és családjához, s vált annak bels bizalmi emberévé.²¹³ Számos általános, érdekes és színes információ került ekkor Joinville birtokába, melyeket b ven föl is használ majd könyvének megírásakor. A könyvb l az olvasható ki, hogy a király és a sénéchal közötti barátság is ebben az életveszélyben és feszültségterhes id szakban alakulhatott ki; – nagy valószín séggel a manszúrai ütközet idején és hatása alatt, a harci eseményeket keretez , hitet- és embert-próbáló történések közepette, amikor mindketten többször is életveszélyben voltak.

Köztudott, hogy maga a VII. keresztes hadjárat katonai szempontból súlyos bukás volt. A király azonban a vereséget követ id szakban, köszönhet en annak, hogy szolidárisnak bizonyult a fogságba esett keresztesekkel és a szentföldi keresztény államokkal, sokat javított a helyzetén. Lajos királynak abban a döntésében, hogy a Szentföldön marad, Joinville fontos szerepet tulajdonít saját magának. Eszerint a király a Tanács urainak elsöpr többsége véleménye ellenében hallgatott volna Jean de Joinville tanácsára.^21Ő (Erre a kérdésre, más összefüggésben, kés bb még visszatérünk.)

A király maradás melletti döntését követ en megtörténhetett a legfontosabb szentföldi várak meger sítése és a helyzet konszolidálása is, ami hozzájárult ahhoz, hogy a keresztesek

212 LE GOFF,1996.2ő7-260.

213 Az Akkonban tartott, dönt fontosságú tanácskozás alkalmával, melyen a király testvérei, a flandriai gróf, a pápai legátus és a legnagyobb franciaországi és szentföldi bárók vettek részt, Joinville már tizennegyedikként kapott szót. JOINVILLE, 201ő, Ő26. U ., 1996., Ő19/Ő22 és Ő26/Ő23; L^E GOFF,1996.232-233,2Ő0-2Ő1; LUSSE, 31-32; René GROUSSET, Histoire des croisades et du royaume franc de Jérusalem, T. III., La monarchie musulmane et l’anarchie franque, 1936, Paris: Ő9ő.lj. 3. RICHARD,1983.238-2Ő1;Henri-FrançoisDELABORDE, Joinville et le conseil tenu à Acre en 1250, Romania, vol. 2Ő. (189Ő). 1Ő8-1ő2. Alfred FOULET,Joinville et le conseil tenu à Acre en 1250, Modern Language notes, vol. Ő9. (193Ő) Ő6Ő-Ő68.

21Ő Mivel a szerz saját szerepének értékelését illet en hajlamos a túlzásra, befolyásának a mértékét az eseményekre a történészek egy része vitatja. A Tanács legbefolyásosabb tagjai – a király fivérei, a pápai legátus, a legnagyobb bárók – mind haza akarnak térni. Joinville m vében több fejezet (LXXXII-LXXXV) és számos paragrafus (Ő19-Ő37) foglalkozik ezzel a kulcsfontosságú döntéssel, mely egyébként Joinville nézeteit, elveit és gondolkodását és a királyhoz való bens séges viszonyát – s t, humorát – is jól tükrözi. Lásd mindenekel tt JOINVILLE,201ő., Ő21, Ő26, Ő27, Ő30, Ő32, Ő33, Ő3Ő.

83 általános pozíciói stabilizálódjanak. Ezeknél Joinville jelen volt, és részletesen beszámol róluk. Az, hogy a francia király a Szentföldr l is mindvégig a nemzetközi politika aktív és központi szerepl je tudott maradni, még ellenfelei körében is növelte a tekintélyét.^21ő A Szentföld ekkor a Christianitas egyik legfontosabb spirituális, geopolitikai és stratégiai központja, és Lajos király eltökélt jelenléte csak meger sítette ezt a szemléletet.²¹⁶ Kapcsolódott mindehhez „Kelet fölfedezésének” széles – gazdasági-kereskedelmi, katonai, politikai, vallási, kulturális, s t tudományos – alapokon álló igénye,²¹⁷ mely a nyugati kereszténység expanziója komplex folyamatának szerves részeként jelentkezett.

Ebben az id szakban tehát a francia király továbbra is a korabeli nemzetközi politika fontos irányítója, befolyásolója és gyakorlati megvalósítója volt és maradt. Joinville-nek pedig az a kivételes lehet ség adatott meg, hogy közelr l figyelhette és Lajos király közvetlen környezetében élhette át ezt az id szakot, és töltekezhetett. A szentföldi beszámolója ugyan egy tradicionális értelemben vett keresztes hadjárat krónikájaként is felfogható, de sokat elárul Joinville személyér l, tudásvágyáról és érdekl désér l is. Az utazás, majd a véres katonai összecsapások mellett, illetve azokat követ en, megelevenednek elbeszéléseiben a helyi viszonyok, a Szentföldön él knek, a francia expedíciós seregnek és katonáinak, valamint a királyi udvarnak a mindennapi élete.

Ez a hat esztend meghatározó, intenzív és megismételhetetlen. A mindinkább személyes élményekre alapozódó leírásából nyomon követhetjük Lajos király napi er feszítéseit, közszerepléseit és magányos pillanatait, környezetének és családjának hétköznapjait, sikereit és kudarcait egyaránt. Ezeknél többnyire Joinville is jelen van, „közel-képeket” készít, az információkat „els kézb l” ismeri és hallja, s miközben a királyról beszél, legalább annyit árul el magáról, mint amennyit uralkodójáról – és ezt nem véletlenül, hanem szándékosan teszi.

Ha Joinville szövegét olvassuk – és más forrásunk valójában erre többnyire nincs is –, akkor az a benyomásunk, hogy amit leír, az els sorban egy mély barátság születésének és dokumentálásának folyamata. Ebben a szentföldi id szakban jut el Joinville odáig, hogy egyes esetekben a királlyal – szeretetteljes módon és nagy tisztelettel ugyan, de –vitatkozik,

21ő A Nyugat legnagyobb királya – ezt az alcímet viseli Jean Richard monográfiájának harmadik nagy fejezete.

RICHARD, 1983, 227–2őŐ.

216 CSUKOVITS Enik , Magyarországról és a magyarokról. Nyugat-Európa magyar-képe a középkorban, Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések, MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp.: 201ő. 27-38. 38-Ő9

217 Uo., 38-Ő9.

8Ő tréfálkozik, s t „dorgáló” megjegyzéseket is megenged magának.²¹⁸ Joinville számára életének ez az id szaka tulajdonképpen a „zarándokbot és tarisznya” átvételét l a hazatérésig, vagyis ez esetben a Beaucaire-hez való megérkezésig terjed.

Beletartozik tehát a Ciprusra vezet út (melyet még embereivel külön, amolyan „területi szövetségi egységben” valósít meg). Benne van a damietta-i és a manszúrai ütközet, az azt követ esztend k teljes eseménysora, a befejezést pedig a királlyal közös hajón való hazautazás, az hyères-i partraszállás (és Hugues de Digne ferences szerzetessel való, a király számára sorsfontosságú találkozás) jelenti.²¹⁹

Volt Joinville szentföldi tartózkodásának egy kezdeti, katonailag meglehet sen aktív id szaka, melynek során a sénéchal és emberei kivették a részüket a harcokból, közülük többen odavesztek, s Jean de Joinville-t is szinte csodával határos módon mentette meg egy alkalommal Anjou Károly, máskor pedig Olivier de Termes languedoc-i csapatteste. A királlyal gyakorlatilag egy id ben esik a muzulmánok fogságába, s majd vele együtt szabadul, miközben aktív szerepet játszik a váltságdíj el teremtésében.²²⁰ A szabadulásukat követ en, egészen a Francia Királyság földjére lépésükig, Joinville folyamatosan a király, illetve a királyt a Szentföldre is követ családja (Provence-i Margit és kísérete) mellett marad. (A könyv alapján úgy t nik, hogy a király mintegy „rábízza” a családját – melynek immár szinte maga Joinville is a része, ahol neki is megvan a szerepe.) A hazafelé vezet út ismét egy olyan id szak, amikor sokat vannak együtt, „össze vannak zárva”, hiszen ugyanazon a hajón utaznak: ez az április végét l július végéig tartó szakasz a köztük lév kapcsolatok elmélyítésének és további beszélgetéseknek a lehet ségét kínálhatta.

A Szentföldr l hazatér Lajos király és Jean de Joinville útjai Beaucaire-nél (ami már a király közvetlen hatalma alá es terület) válnak majd el egymástól: a király Párizs felé indul (ahova szeptember 7-én érkezik meg), Joinville pedig a Dauphiné területén él rokonaihoz megy, majd hazatér családjához.²²¹ Utazásának története azonban tartalmában valahol mégiscsak befejezetlen marad. Láttuk, milyen meghatóan és emlékezetesen írja le a keresztes

218 Így pl. szemére veti Lajos h vös viselkedését a családjával szemben (miközben maga szinte semmit nem mond a sajátjáról, illetve a családja tagjaihoz való viszonyáról). Az „igazi” Szent Lajos portré megrajzolásánál Le Goff nagyon er sen támaszkodik Joinville történeteire. Lajos családjával kapcsolatos információkra lásd: LE

GOFF,1996. 839-8Ő3, 8Ő3-őő9-ő6Ő, ő71.

219 Le Goff Szent Lajos egész további életére és uralkodására meghatározónak tekinti a király Hugues de Digne-nyel való találkozását, és ezt meger síti Joinville leírása is. LE GOFF,2ő,2Ő6-2Ő9.

220 JOINVILLE,201ő.,380-38ő.

221 Uo., 663.

8ő hadjáratba indulásának rituális és érzelmes képeit.²²² Ezek alapján az olvasó azt várná, hogy a hazatérés emocionális pillanatait is meg fogja osztani vele. Nos, semmi ilyen nem történik, és t le nem is tudjuk meg, hogy miért. Rövid, száraz mondatokban tényszer en elmondja, hogy elköszön a királytól és hazatér. Utána „elrendezi a dolgait”, majd Soissons-ba megy, ahol a királlyal ismét találkozhat. Úgy t nik, nagyon is tudatában van annak, hogy életében véget ért egy megismételhetetlen, élményekben gazdag korszak, aminek elmúlását mélységesen sajnálja.²²³ Sajnálja, hogy vége van. Olyannyira, hogy ez az érzés talán fölébe kerekedik az igazi családjához hazatér keresztes lovag örömének. Úgy t nik, hogy öröme, ha van (és bizonyára van), nem olyan jelleg és nem olyan mérték , mely összevethet lenne azzal az érzéssel, melyet a hazatérés következtében megsz n világ elvesztése okoz számára.

A Szentföldr l való visszaérkezés dátuma (12őŐ) fordulópontot jelentett Lajos király uralkodásában: ekkortól kezdve küldetését és önmegvalósítását, a szentség felé vezet , az

„Istennek tetsz ” utat „országának jó kormányzásában” találja meg. Ennek a megtalálásában nagy segítségére volt a már említett ferences „misztikus”, Hugues de Digne, akivel Hyères-ben találkozott, és aki rádöbHyères-bentette, hogy az addigi megpróbáltatásokat Isten büntetéseiként kell fogadni, melyekb l azt a tanulságot kell levonnia, hogy neki az a küldetése, hogy átfogó reformok bevezetésével, „jó törvényekkel” békét és igazságot teremtsen népe számára.^22Ő A király küldetésében bekövetkez mélyreható változást és ebben Hugues de Digne hatását maga Joinville is érzékelte, s erre könyvében ki is tér. Eszerint maga javasolta volna a királynak (egyébként sikertelenül), hogy ne engedje el maga mell l a prédikátort.^22ő A beaucaire-i különválást követ id szak azonban egyértelm fordulópont – már csak a földrajzi és fizikai távolság következtében is – Joinville Lajos királlyal való kapcsolatában is. A királyt az udvarban újabb intenzív impulzusok is érik, s úgy t nik, uralkodására és személyiségére

222 „És akkor elindultam Joinville-b l, és visszatértemig nem léptem be a várba. Gyalogszerrel, mezítláb és gyapjúruhában jártam, és így zarándokoltam el Blécourt-ba. És mialatt Blécourt-ban és Saint-Urbain-ben jártam, szemeimet soha nem fordítottam Joinville felé, attól félvén, hogy szívem meglágyul a szép vár láttán, melyet odahagytam két gyermekemmel együtt.”Uo., 122, 123.

223 „Mikor a király megérkezett Beaucaire-be, látván, hogy biztonságban, saját birtokán van, búcsút vettem t le, s folytattam utamat, de még betértem közben unokahúgomhoz, Vienne dauphine-jához, valamint nagybátyámhoz, Chalon grófjához és annak fiához, a burgundi grófhoz. Miután Joinville-ben eltöltöttem egy kis id t, s elrendeztem dolgaimat, a királyhoz mentem, akit ekkor Soissons-ban találtam. Olyan örömünnepet rendezett a tiszteletemre, hogy a jelenlév ket mind bámulatba ejtette a dolog.” Uo., 663, 66Ő.

22Ő Joinville tökéletesen ismerte föl ennek a találkozásnak a fontosságát. JOINVILLE,201ő.,őő,6ő7-6ő9.LE GOFF, 1996.,2Ő6-2Ő9.

22őJOINVILLE,201ő.,660.

86 mind jelent sebb hatást gyakorolt a koldulórendi szerzetesek befolyása, ami a mind szigorúbb aszketizmus felé vezeti t.²²⁶

A hat év távollét a királyság, de még egy földesúri dominium szempontjából is hosszú id . A királyt országos gondok és feladatok várják, Joinville-t pedig elszegényedett birtokainak rendbetétele. Lajos királynak megoldást kell találnia Flandria és Hainaut ügyeire, a d’Avesnes és a Dampierre családok háborújára, IV. Thibaud gróf halálát követ en a Champagne örökségével kapcsolatos helyzetre, valamint a burgund örökösödési konfliktusra, melyeknek fontos nemzetközi összefüggései is voltak.²²⁷ Ezekr l összefoglalóan ír Joinville is, amikor ismerteti Lajos király béketeremt tevékenységét: „Királyunk volt az az ember, aki a világon a legtöbbet fáradozott azért, hogy alattvalói között békesség honoljon.^”228 Miután jelzi, hogy a konfliktusok során a rokonairól is van szó, külön kitér a burgundiai és a champagne-i összet zésekre és a békéltet király sikereire,²²⁹ amit egy (a király szájába adott) parafrazált evangéliumi idézettel zár: „Áldott legyen minden békeszeret ember.”²³⁰ A burgund-lotaringiai béke kapcsán még azt is hozzáteszi, hogy ezután a felek „annyira szerették és úgy engedelmeskedtek neki, hogy magam is láttam, amint a király elé járultak, hogy peres ügyeik tárgyalását el tte folytassák le, reimsi, párizsi vagy orléans-i udvarában.”²³¹ Ez utóbbi mondat arra enged következtetni, hogy Joinville-nek ezekben az ügyekben valószín leg semmiféle értékelhet szerep nem jutott (egyik oldalról sem), viszont, eszerint – legalább három alkalommal és helyen – a békéltetések alkalmával maga is jelen lehetett.

Lajos király uralkodásának utolsó másfél évtizede tehát a Francia Királyság szempontjából nézve rendkívül intenzív és eredményes id szak volt, mind nemzetközi politikai, mind pedig belpolitikai téren. Az államreform kezdetei (12Ő7–12őŐ), az igazságügyi reform (Grande Ordonnance vagy statutum generale, 12őŐ. december és 12ő6), a pénzügyi reform (1262–

1270), az er dítések, a világi és egyházi építkezések és alapítások, a mecenatúra, a Sorbonne – címszavakban ezek voltak m ködésének legkiemelked bb területei.²³² Ezeket Joinville fölsorolja, esetenként kommentálja, de nincs szó arról, hogy az események alakulására bármilyen szinten is ráhatása lenne, a királlyal, mint korábban, személyes viszonyban maradt volna, vagy akár rendszeresen találkozna.

226 LE GOFF, Következtetések, 267.

227 RICHARD, 1983, 329–360.

228JOINVILLE,201ő.,679

229 Uo., 680-683.

230 Uo., 683. Máté ő,9:”Boldogok a békességben él k, mert Isten fiainak hívják majd ket.”

231 Uo., 68Ő.

232 RICHARD, 1983, 277–ŐőŐ; LAVISSE–LANGLOIS, 1911, ő1–81; LE GOFF, 1996, 2Ő9–311; Franciaország története, szerk. Georges DUBY, I–II, Bp.: Osiris, 200ő, 33ő–37Ő (Jacques ROSSIAUD).

87 Közös történetük harmadik periódusa tehát a visszatérés, az otthoni beilleszkedés és az eltávolodás – és nem csak a fizikai eltávolodás – id szaka. A személyes részt, a barátságot – úgy t nik – ez nem érinti. Találkozásaik nem csak megritkulnak, de a jellegük is megváltozik, bár néhány epizód arra utal, hogy a kölcsönös barátság és az érdekl dés megmarad. Viszont gyakorlatilag nincs több közös élmény. Joinville ura, birtokai és pénzügyei rendbetételével foglalkozván, a királyi udvartól és annak mentalitásától, problémáitól automatikusan távolabb kerül, s a királynak is más típusú feladatokkal kell megbirkóznia, mint uralkodásának a szentföldi id szakában. Joinville a Szentföldön valójában sokkal közelebb volt az udvar hatalmi és szellemi központjához, mint Franciaországban. Életét és történetét úgy, ahogy elkezdte, azt követ en már nem folytathatta többé.

Ritkán, de vannak olyan események, amelyeken (nem egyszer a király kifejezett óhajára) megjelenik a környezetében, és ezekre ki is tér elbeszélésében. Mint említettük, hazatérésük után (12őŐ. szeptember 7.) még viszonylag gyorsan, már októberben viszontláthatta a királyt.

Urát, Thibaud grófot kísérte el (akinek örökösödési ügyében a király épp akkor dönt bíráskodott) Párizsba, majd Soissons-ba, ahol a gróf és a király leánya, Izabella közötti házasság el készítésére került sor.²³³ Eszerint tehát a Szentföldr l való visszatérést követ en is voltak olyan jelent s események a királyi udvarban, melyeken id nként Joinville is részt vett.

Elmondása szerint a soissons-i látogatása alkalmával a király bevonta t a házasságkötéssel kapcsolatos egyeztetésekbe (ha talán nem is olyan mértékben, mint ahogy azt maga láttatja), és részt vehetett – jelen lehetett – több más (közelebbr l meg nem határozható) eseményen, tárgyaláson, melyek során Lajos egyházi, jogi és politikai vonatkozású döntéseket hozott.^23Ő Azt viszont nem tudjuk meg – t le sem –, hogy tanácsaival konkrétan valaha is tényleg szerepet játszott-e a király fontos döntéseiben.

Van azonban egy olyan – több szempontból is érdekes – eset (Renaud de Trie uraság története), amit Joinville megemlít és melyben a király egy jogi-hitelességi kérdésben hozott döntését írja le.^23ő A szövegösszefüggésb l megállapítható, hogy a szentföldi id szak utáni eseményr l van szó,²³⁶ melynek során a kérdés az volt, hogy a király elismeri-e egy sérült pecséttel rendelkez dokumentum (birtokadomány) érvényességét vagy nem, és ezzel a birtok fölötti h béri rendelkezés jogát egyben magának tarthatja fönt. A döntéshez a király az ott

233 Az esküv re 12őő. április 6-án kerül majd sor. JOINVILLE,201ő.,66Ő, 66ő, 666.

23Ő Uo., 66–67, 66Ő–66ő, 672–67ő.

23ő JOINVILLE,201ő.,66-67.

236 „ez az a pecsét, melyet az el tt használtam, hogy a tengerentúlra mentem. Tisztán látható, hogy a feltört pecsét lenyomata megegyezik a sértetlen pecsétével.” Uo.,67.

88 lév k (köztük Joinville) véleményét kéri, akik egyöntet en azt állítják, hogy a királynak nem

88 lév k (köztük Joinville) véleményét kéri, akik egyöntet en azt állítják, hogy a királynak nem

In document Szeged 2018 J A : M T A (Pldal 80-93)