Joinville, a hit, a vallás és az egyház

A vallás és a hit kérdései, valamint az egyház mindenhol érezhet jelenléte Joinville m vében is jól látható, és a m valamint szerz je számára kiemelked fontosságú. Joinville hitér l els sorban a történelemszemléletével összefüggésben még részletesebben szólni fogunk majd a Credoról szóló fejezetben is. Számos forráshely utal arra, hogy Joinville – kortársainak elsöpr többségéhez hasonlóan – mélyen vallásos ember volt, akinek

29Ő BAUNE,La Nation…, 192-218.

107 gondolatvilágában a hit fontossága és az ahhoz való viszonyulás kihívásai szinte állandóan és az átlagosnál valószín leg talán még mélyebben voltak jelen. Természetesen, nyilván els sorban anyjától, mélyen vallásos nevelést kapott, mely gondolkodásmódját egész életében meghatározhatta. Noha a világiak számára a hit kérdéseivel való foglalkozás és általában a teológia ebben a korban veszélyes terep, Joinville-t ezek az alapkérdések szenvedélyesen érdeklik, szívesen beszél, vitatkozik róluk, és szívja magába az uralkodó környezetéb l – gyakran valószín leg közvetlenül a királytól – érkez tanításokat. Szeretett tudós egyházi emberek, szerzetesek, papok (pápai legátus, püspöpök, érsekek jelennek meg könyvének lapjain), magiszterek (mint Robert de Sorbon) és általában egyházi emberek társaságában lenni.^29ő

Joinville azonban nem csak hív ember volt, hanem (s abban a korban ez nem ritkaság) szinte „gyermekien” hiszékeny is: mindenhol – a legegyszer bb dolgokban is – hajlamos arra, hogy valamilyen csodát fedezzen föl, hisz az ereklyék és a körmenetek erejében, a fogadalmakban, az álmokban, a víziókban, és a látomásokban.²⁹⁶ Az egyházi hierarchiával kapcsolatos közvetlen vagy közvetett konfliktusai (mint ahogy azt Saint Urbain apátsága esetében fentebb olvashattuk) vagy, ahogy azt a „prelátusok túlzó követelései kapcsán” elmondott történeteib l látjuk (ne feledjük, alig van olyan se, akir l ne tudnánk, hogy az egyházi hierarchiával való konfliktusai miatt hosszabb-rövidebb ideig tartó kiátkozásban is részesült), a hitében egyáltalában nem ingatják meg, és vallásának rendszeres és folyamatos gyakorlásában nem befolyásolják.

Több olyan történet van a m ben, mely a hit kérdéseivel foglalkozó epizódokat elevenít föl, illetve példabeszédeket idéz. Viszonyulásában van valami gyermeki ártatlanság és naivitás, ami azonban nem akadályozza meg abban, hogy eléggé sommás véleményeket fogalmazzon meg az egyház intézményeivel, a hierarchiával, vagy egyes egyházi személyiségekkel és intézkedésekkel szemben. Hogy vitassa a döntéseket, vagy éppen vitatkozzon velük. Ehhez pedig támaszként ott talajon két lábbal álló, egyfajta népi bölcsességet közvetít , a „józanész” szavát hallató ember. A hit és a látható egyház m ködése között pedig e korban és Joinville esetében sem mindig evidens a pozitív kapcsolat.

Az egyházi intézményekkel és egyes egyházi emberekkel való konfliktusai ellenére, Joinville mindvégig mélyen hív , vallásos ember, aki különösen nagy érdekl déssel fordul a csodás jelenségek (szentek csodái, a hit csodái) felé. Könyve azt bizonyítja, hogy hitének szilárdságához, megértéséhez és megéléséhez a királlyal való beszélgetések nagyban

29ő PARIS,1898.,303-30ő.

296 Uo.,303-30ő.

108 hozzájárultak. Emellett számos olyan történetet hoz, melyek a népi vallásosság világának a visszatükröz dései, vagy amelyek az exemplumok hangulatát idézik.²⁹⁷ Könyve arról is tanúskodik, hogy a sénéchalt minden – különösen a hit és a vallás dolgai – érdekelte.

Joinville-nek valószín leg volt némi humorérzéke (még ha talán nem is vette mindig észre, hogy rajta is mosolyognak – leginkább a király),²⁹⁸ miközben az egyetlen olyan történetben, amit humorosnak tartva elmesél, a mai ember nagy szellemi er feszítés árán sem nagyon tud fergeteges humort fölfedezni.²⁹⁹

Fentebb említettük, hogy volt olyan eset, amikor úgy alakult a helyzet, hogy a királynak Joinville hatalmaskodásának ügyében kellett döntést hoznia. (Joinville interpretációjában egy olyan ügyr l volt szó, amiben az apátság vezet i „hálátlanok” voltak vele szemben, és neki volt igaza.) Nyilván a nehéz pénzügyi helyzet is volt az oka, hogy János úr idején is többször kiélez dtek a Joinville urai és az egyházi intézmények közötti, generációkon átnyúló konfliktusok, különösen pedig a Saint-Urbain apátságával való nézeteltérések; err l (kissé elfogult változatban) Joinville-nél is olvashatunk.³⁰⁰

Ezek a helyi szint , de jogilag és politikailag fels bb fórumokra jutó összet zések a világi és az egyházi hatalom képvisel i között – mint láttuk – a korban tipikusnak, a család történetében pedig mondhatni hagyományosnak tekinthet k. A Joinville–Saint-Urbain csatározások kiváló dokumentáltsága lehet séget nyújt az egyik ilyen eset részletes bemutatására.³⁰¹ Az apátság folyamatosan azért küzdött, hogy megszabaduljon világi protektorától, aki viszont következetesen ragaszkodott protektori jogaihoz (valamint az általa megszerezhet javakhoz), és ennek örve alatt bizonyos rendszerességgel hatalmaskodásokat követett el az apátsággal szemben, s t a fegyveres fellépésekt l sem riadt vissza.

Az apátság Joinville korában minden követ megmozgatott, hogy kikerüljön a földesúri fennhatóság alól (inkább a király, majd a champagne-i gróf protektorátusa alá szerette volna helyeztetni magát). Jean de Joinville beavatkozása az új apát megválasztásába különösen elmérgesíti a helyzetet, komoly konfliktus forrása lesz, s amikor az összecsapások során Joinville ura er szakkal elfoglalja az apátságot, Châlon püspöke pedig kiátkozza t.³⁰² A

297 LE GOFF,1996.Ő20-Ő3ő.

298 Uo., őő8-ő61.

299 JOINVILLE,201ő.,ő83.

300 Erre lásd Uo., 61, 62, 63, 6Ő, 67ő, 676, 677.

301 MONFRIN, XXI-XXIII.

302 A történetnek ezt a részét, mely 1261-ben a párizsi parlament elé került és a királyhoz is eljutott, a Szent Lajos-életrajzban is olvashatjuk. Mint láthatjuk, Joinville nem kis kárörömmel állapítja meg a panaszkodó püspök kudarcát, akit – Joinville szerint – Lajos király (barátja érdekeit diszkréten szem el tt tartva) szellemes és cinkos módon utasít el. Uo., 67ő. Más (az számára kellemetlenebb) részletekkel Joinville természetesen nem szolgál.

109 fordulatokban gazdag, több évszázados szembenállás lezárására majd csak 1308-ban kerül sor, amikor is Saint-Urbain apátsága 1200 livre fejében elnyeri szabadságát, de az utóvédharcok még ez után is, csaknem tizenöt éven át folytatódnak. Ennek során Joinville ura – mint a pápai legátushoz címzett levelükben a szerzetesek írják –, „az apátság örök ellensége”, az általa felbérelt szerzetesekkel ellopatja az apátság jogait és mentességeit igazoló dokumentumokat, s azokat kastélyában elégetteti, valamint emberei betörnek az apátság területére, rabolnak és gyújtogatnak.³⁰³

Ez a súlyos helyzet egyben azt is eredményezte, hogy Jean de Joinville a keresztes hadjáratból való visszatérését követ en (el dei szokásaitól eltér en) felt n en tartózkodott az egyházaknak teend kegyes adományoktól, leszámítva a családi temetkezési helyként kiszemelt Szent L rinc-várkápolnát. A Szentföldr l hozott ereklyék egyikét (Szent István vértanú koponyájának egy darabját) Châlon kanonokjainak adományozta, a másikat, Szent József övét pedig a Szent L rinc-társaskáptalan kanonokjainak.^30Ő

Ez a történet jól mutatja azt is, hogy az ilyen helyi konfliktusok mennyire ideális beavatkozási terepet jelentettek mind a territoriális fejedelmek, mind pedig a király számára, hiszen ez a közvetít - igazságosztó szerepük intézményes beavatkozási lehet séget biztosított nekik, s gyakran közvetlen haszonnal és befolyásuk növekedésével is járhat, de annak is jól dokumentált bizonyítéka, hogy egy befolyásos champagne-i báró milyen módszerekkel gyakorolja hatalmát a hozzá tartozó területeken.

A mi számunkra azért is érdekes ez az epizód, mert általa a történetíró kedves, id nként szívesen moralizáló, gyakran szellemes, mélyen vallásos és lovaghoz méltó módon lovagias alakja, melyet saját írásából viszonylag jól ismerünk, kissé más oldalról is megmutatkozik:

olyanról, mely bizony nem nagyon illik a grófság legfels bb jogszolgáltató fórumának vezet jéhez. Joinville ura bizony e téren is szorgosan és következetesen folytatta a családi hagyományokat, és valószín leg a korabeli kurrens gyakorlatnak megfelel en id nként bizony nem állt távol t le némi hatalmaskodás sem, ami – még ha föltételezzük, hogy úgy érezte, saját szempontjából igaza van – er sen az önbíráskodás irányába mozdította el akcióit.

Ugyanakkor Joinville többször büszkén említi, hogy sei milyen egyházakat alapítottak (lásd III. Geoffroy dics ségét fentebb, a sírfelirat összefoglalásában), s milyen

303 DELABORDE, 189Ő, 1őŐ-1ő7, és Catalogue, No. 711, 729. LUSSE, 1998, 38.

30Ő Erre 1309. november 22-én került sor. Az adomány azzal is kapcsolatban lehetett, hogy Jean de Joinville síremléke kés bb a Szent L rinc-templom Szent József-kápolnájába került. Az ereklye, melynek Joinville-be kerülése (12ő2) jelent sen fellendítette a térségben Szent József kultuszát (ami a környékbeni családok névadásaiban is jól nyomon követhet ), és amelyet sikerült megóvni a Szent L rinc-kápolna elpusztulásakor, ma a joinville-i Notre-Dame-templom Szent József-kápolnájában található. JOINVILLE, 201ő., Képmelléklet, 6-7. sz.

110 kegyes alapításokat tettek. (Igen, kínálkozik a párhuzam: a maguk területén szorgosan követték a francia királyok és Champagne grófjai példáját.) A kegyúr és a vele kapcsolatban lév egyházak közötti mély lelki köt dés egyik legszebb kifejezése a keresztes hadjáratra induló lovag búcsú-zarándoklatának leírása, melynek során zarándokbotot és tarisznyát kap, és valamennyi egyházát fölkeresi, az esetlegesen okozott sérelmekért bocsánatukat, áldásukat és támogatásukat kéri és kapja.^30ő

Ezek a fejezetek nagyszer en tükrözik a keresztes lovag, a vallás és az egyház küldetésének szoros, szinte napi kapcsolatát. A francia lovagság számára – s különösen érvényes ez a Champagne grófságában él kre – a keresztes hadjárat egy családi tradícióvá vált küldetés; – szinte már életforma is. Miközben gondolatvilágukban mindvégig megmarad a keresztes hadjáratok „teológiai megalapozottsága,” melynek értelmében „a keresztes zarándoklat nem csupán keresztényi hitb l fakadó kötelesség, nem egyszer en a vétkez kre kiszabott büntetés eltörlését és a lelki feltölt dés lehet ségét jelentette, hanem az Istennel törén valóságos, végs találkozás reménységét is.” A keresztes háborúban való részvétel teljes b nbocsánatot ajánlott, a 12-13-ik századi nyugati gondolkodásban a purgatórium megszületését³⁰⁶ követ id szakban még annak elkerülését is lehet vé tette, és a Paradicsomba való közvetlen bejutást, a biztos üdvösséget kínálta.³⁰⁷

A 10. századtól mind nagyobb lendületet kapott zarándoklatok sorában a szentföldi zarándoklat nyilvánvalóan a legmagasabb szint vállalás volt, amit egy hív keresztény ember tehetett. Az elindulás fentebb vázolt pillanata szinte és megkapóan elmesélt eseménysorozat, melyb l érzékeljük, hogy a magukat els sorban mindig is zarándokként meghatározó keresztes lovagok hogyan vágtak neki a küldetés teljesítésének, mely nem egyszer katonai vállalkozás, id beli és térbeli helyváltoztatás csupán, hanem mindenekel tt spirituális, mélyen vallásos vállalás is egyben. Joinville elmondja, hogy Clairvaux-ból indult, ahol egy bölcs és ájtatos ember (prud’homme), „Cheminon apát (akivel csodálatos dolgok történnek; megjelent néki a Sz zanya) adta nekem a tarisznyámat és a zarándokbotomat. És akkor elindultam Joinville-b l, és visszatértemig nem léptem be a várba. Gyalogszerrel, mezítláb és gyapjúruhában jártam és így zarándokoltam Blécourt-ba és Saint-Urbain-be és a többi szent testhez, melyek ott nyugszanak.”³⁰⁸

30ő Joinville, 201ő.,111,112,119,120,121.

306 Jacques LE GOFF,La naissance du Purgatoire, Folio Histoire, Gallimard, Paris: 1981., 177-Ő77. 379-380.A Purgatórium születésének hivatalos dokumentuma IV. Ince pápa 12őŐ. március 6-án kelt, a Görög egyháznak írott levele, melyet Eudes de Châteauroux (1190k-1273.01.2ő.), bíboros, a Párizsi Egyetem kancellárja, Lajos király tanácsadója és a VII. keresztes hadjárat pápai legátusa vitt magával Ciprusra. 379-380.

307 ZSENGELLÉR,A keresztes háborúk…, Őő-Ő6, ő2.

308 JOINVILLE,201ő,122.(Ide kívánkozna talán egy megjegyzés a feleségér l, de róla itt sem esik szó.)

111 Joinville kortársaihoz – és különösen f h séhez, Lajos királyhoz – hasonlóan szilárdan hisz az ereklyék erejében, az isteni jelekben, a csodás történetekben és a szentek beavatkozásaiban.³⁰⁹ Egy-egy története és megjegyzései a népi vallásosság szép példáit mutatják. Központi gondolata a kísértés és a vele való szembeszállás kihívása. Az életét irányító kulcsszó azonban a hit szilárdsága, az „ellenséggel” (a Gonosszal, a Sátánnal –

’ennemi’) szembeni küzdelem. S ez – mint látni fogjuk – korántsem jelentéktelen elem m vének kompozíciója szempontjából sem. Ebben a gondolkodásban (mely igazán a szentföldi tartózkodás során mélyülhetett el) nagy valószín séggel komoly szerepe van magának Szent Lajosnak, a vele való beszélgetéseknek és barátságnak is.

A keresztes-zarándokok „népi devóciójának” képvisel jeként is³¹⁰ az ereklyéket nagy becsben tartja, és er sen hisz bennük (amire számos példa van m vében), és találunk egy homályos célzást arra, hogy maga is elzarándokolt Compostellába,³¹¹ s történetének több olyan része van, amelyekben a szentek csodáiról beszél. Ezek többnyire a mind er teljesebben kibontakozó Mária-kultuszokhoz³¹² kapcsolódnak, de Joinville különleges tisztelettel viseltetik Szent Miklós és Szent József iránt is (ez utóbbinak az ereklyéje ma a Joinville-i Miasszonyunk Templomában található, a f bejárattól balra lév Szent József kápolnában.)³¹³

Joinville könyvében több példát találhatunk csodákra is.^31Ő Az egyik legszebb története a Vauvert-i Miasszonyunk^31ő csodatétele, mely a tengeren következett be, melynek – elmondása szerint – maga is a szemtanúja volt, s ezért benne annyira megmaradt, hogy hazatérését követ en üvegablakon ábrázoltatta Blécourt-ban.³¹⁶ De szilárd a hite a körmenetek erejében is, melyekre többször is utal, s melyet súlyos helyzetekben egyenesen általános megoldásként idéz és javasol.³¹⁷

Joinville vallásosságát illet en is különösen érdekesek a királlyal folytatott beszélgetései, ahol a mély hit gyakran kerül el , de van olyan eset is, amikor leírja, hogy

309VAUCHEZ,Les laïcs…, 27-28

310 Uo. 27

311 Erre bizonyítékként az alábbi félmondatát szokták idézni: „(…) Szent Jakab napján, akinek én is a zarándoka voltam, és aki oly sok jót tett velem.” JOINVILLE,201ő,Ő38. Úgy vélem, azzal, hogy Joinville kés bb egy olyan történetet riz meg számunkra, ahol a csodatétel éppen a Vauvert-i Miasszonyunkhoz, a Szent Jakab zarándokút egyik fontos állomásához köt dik, ugyancsak azt valószín síti, hogy maga is járt ott. Uo.,6ő1.

312 ZSENGELLÉR,A keresztes háborúk…, ő3.

313 JOINVILLE,201ő,Képmellékletek, 6-7.

314 Uo.,201ő,ő97,ő98.

315 Vauvert fontos egyházi központ, a Compostellába vezet El Camino egyik állomása. JOINVILLE, 201ő., 226. ő6ő. lj.

316 JOINVILLE,201ő,6ő0,6ő1.Képmellékletek, 8-9.

317 JOINVILLE,201ő, 129, 180. Talán nem függetlenül attól, hogy Jeruzsálem elfoglalásakor sokak hite szerint a böjt és a körmenet segítette hozzá a kereszteseket a gy zelemhez. RUNCIMAN,1999.,22Ő-22ő.

112 annak bizonyos aspektusai visszatántorítják; – például amikor fölvet dik, hogy a halálos b nt (ráadásul harmincat!) választaná-e az ember, vagy azt, hogy leprás legyen. Meddig kell követni (neki, Jean de Joinville-nek) a krisztusi példákat: meg kell-e mosnia a szegények lábát nagycsütörtökön, mint ahogy ura, a király teszi? – Súlyos dilemma elé állítják ezek Joinville lovagot, aki végül nem teszi le a voksát egyértelm en a hit által elfogadható egyik megoldás mellett sem, csak megismétli Szent Lajos szavait a „halálos b nr l”, mint a „lélek leprájáról”.³¹⁸ Ami pedig Lajos király iránymutatását illeti a szegények lábának megmosása tekintetében (amit egyébként Lajos király valóban gyakorolt is), a sénéchal számára nem nagyon t nik követend példának: „Ó Uram, mily szörny ség! Én ezeknek a parasztoknak a lábát meg nem mosom soha!”³¹⁹

A vallási el írásokat gondosan betartja, de a széls séges aszketizmusról – bárkit l, még ha éppen szeretett királyától érkezzék is hozzá a biztatás – nem gondolja úgy, hogy követnie kellene.³²⁰ A „Szent Lajos-i” és „Joinville-i” vallásgyakorlás párhuzamba és részben ellentétbe állítása eredményezi annak a sénéchalról kialakult, gyakran említett képnek a megszületését, mely Joinville-t úgy mutatja be, hogy maga a „józanész” (vagyis éppen egy olyan ember, akinek szavaira a beszélgetések során nagy valószín séggel a királynak is szüksége van). Nézeteik akkor találkoznak egymással, amikor kiderül, hogy végül is mindketten többre becsülik azt, aki „bölcs és erényes” (vagyis prudhomme), mint aki „ájtatos”

(tehát béguin).³²¹ Joinville-nél azonban a vallás gyakorlásával kapcsolatos kérdések, netán bizonytalanságok soha nem a hit lényegét érintik, hanem annak csak a formáját (noha eléggé kétségbe tud esni, amikor kiderül, hogy nagypénteken, akaratán kívül húst evett, mert nem tudta, hogy milyen nap van – de gyorsan meg is nyugszik a legátus vigasztalásában, hogy ha tudtán kívül történt, akkor nem követett el b nt). Hasonló tartalmú epizódnak vagyunk tanúi, amikor katonai krízishelyzet alakult ki Manszúránál, és elbeszélésében a keresztes zarándoklat során való minél gyorsabb üdvözülés kérdése vet dik föl és kerül látens módon szembe a józan élni akarással.³²²

A hit mindent elsöpr erejének megnyilvánulására van egy kulcsjelenet Joinville történetében, amikor széls ségesen kiszolgáltatott fogolyként valóban apokaliptikus

318 Uo.27, 28, 29, 688.

319 Uo. 29.

320 PARIS,1898.,30ő-306.

321 JOINVILLE,201ő.,31-32.; O’C^ONNELL,Les propos de Saint Louis, 201-20Ő.

322 A hajón menekül keresztesek csapdába kerülnek, s ha partraszállnak, a biztos halál, vagy a rabszolgaság vár rájuk, ezért úgy döntenek, hogy a hajón maradnak. „Így szólt akkor az egyik pincemesterem (cellerier), aki doulevant-i születés volt: ’Uram, én nem értek egyet ezzel a döntéssel’. Megkérdeztem t le, hogy neki mi a véleménye, mire így válaszolt: ’Én amondó vagyok, hogy mindnyájan hagyjuk, hogy legyilkoljanak bennünket:

így valamennyien a paradicsomba jutunk’. Mi azonban nem hallgattunk rá.” Uo., 318, 319.

113 viszonyok között³²³ látjuk t a hit védelme alá menekülni: „Keresztet vetettem tehát, s térdre rogytam egyikük el tt, aki egy hatalmas dán ácsbárdot lóbált a kezében, s e szavakat mondtam: ’Így lelte halálát Szent Ágnes’. Gui d’Ibelin úr, Ciprus connétable-ja letérdelt mellém, s meggyónt nekem, én pedig így szóltam: ’Feloldozom önt hatalmamnál fogva, melyet Isten adott nekem’ De amint fölkeltem onnan, semmire nem emlékeztem, amit mondott vagy mesélt nekem.”^32Ő Az események sokkolóak lehettek; – Lajos király franciaországi alattvalóihoz küldött (és a Szentföldön maradását megindokló) levélben szinte pontosan ugyanilyen leírást találhatunk, amikor a hitüket megtagadni nem hajlandó keresztény foglyok lemészárlásáról beszél.^32ő Úgy vélem, a krónikának ezt a részletét, a Credo hangulatát és megalkotásának okait akkor lehet igazán megérteni, ha születésüket az imént említett szörny ségek – lelki és fizikai megpróbáltatások – keretében, illetve sokkhatásában szemléljük.

Joinville hite er s, vallásossága mély, azonban szelleme e téren is nyitott. Joinville valószín leg ennek a nyitottságnak következtében mutat érdekl dést más vallások iránt, s közöl velük kapcsolatban leírást (például a „Hegy Öregje” vagy a beduinok bemutatásakor), illetve idézi egy-egy megnyilvánulásukat, s t bizonyos tételeikkel még vitatkozik is.³²⁶

„Azóta, hogy a tengerentúlról visszatértem, nálunk is láttam oly becstelen keresztényeket, akik a beduinok törvényei szerint élnek, s azt tartják, hogy ki-ki csak a számára kijelölt napon halhat meg. Ez a tanításuk kiváltképp gyalázatos, mert annyit tesz, mintha azt mondanánk, Istennek nincs kell hatalma, hogy megmentsen minket. Hiszen bolond volna akkor mindenki, aki Istent szolgálja” (…).³²⁷

Az egyik legmegkapóbb, a forrás szerint Damaszkuszból származó történetet, melynek mondanivalója jól érezhet en Joinville lelkét l sem áll távol, Yves Le Bretonnak (Lajos király küldöttjének és keleti „specialista” diplomatájának) köszönhetjük.³²⁸ „Yves barát egy asszonyt látott az úton, aki a jobb kezében t zzel telt tálkát vitt, a bal kezében pedig egy vízzel teli kis üvegcsét. Yves barát megkérdezte t le: ’Mit akarsz ezzel cselekedni?’ – pedig azt

323 Uo.,322, 330, 331, 3őŐ, 3őő. 3ő6.

324 Uo., 3őő.

32ő Az „emírek (…) a keresztény foglyok közül kiválasztották a fiatalokat, akiket fejük fölé emelt karddal arra kényszerítettek, hogy tagadják meg a katolikus hitet és vessék alá magukat Mohamed törvényeinek, amit gyengeségükben többen meg is tettek; a többiek, a bátor harcosok (’athleta’), akik ragaszkodtak hitük mély gyökereihez és kitartottak szilárd eltökéltségükben, nem rendültek meg a fenyegetések, vagy az ellenség ütlegeinek súlya alatt, a mártíromság koszorúját nyerték el.” O’CONNELL,Les propos de Saint Louis, 222., LE

GOFF,1996.,1039.

326 A Hegy Öregjére és a beduinokra: JOINVILLE,201ő, 2Ő8-2ő3, Őő1-Ő63. ŐŐő.

327 Uo., 2ő3.

328 Uo., ŐŐő.

11Ő felelte, hogy a t zzel a paradicsomot akarja felgyújtani, hogy ne legyen soha többé, a vízzel meg a poklot eloltani, hogy ne legyen soha többé. ’S ezt miért akarod tenni?’ – kérdezte t le.

– ’Azért, mert azt akarom, hogy ne azért cselekedjen jót valaki, hogy ez által elnyerje a paradicsom jutalmát, de ne is a pokoltól való félelmében, hanem egyedül azért, hogy kiérdemelje Isten szeretetét, amely oly nagyon értékes, és amely képes minden jót meghozni nekünk.” – Joinville tehát (Yves testvér hathatós közrem ködésével) és természetesen anélkül, hogy tudomása lenne róla, így találkozik a szúfi miszticizmus els nagy költ jének, a tiszta szeretetet hirdet Rábia perzsa költ n nek a figyelmes és hív keresztény számára is megkapó gondolataival. Joinville a történetet és a szöveget nem kommentálja, csupán megörökíti és továbbadja.³²⁹

Önmagában a történet elmondásának ténye igazolja, hogy Le Breton testvér számára a találkozás mondanivalója fontos és érdekes, az pedig, hogy Joinville beleíratja a könyvébe és ezzel megörökíti számunkra, gyaníthatóan az affinitását is mutatja. S ett l már nem esik távol az egyik Abélard által hangoztatott gondolat, mely szerint „a kereszt Isten emberiség

Önmagában a történet elmondásának ténye igazolja, hogy Le Breton testvér számára a találkozás mondanivalója fontos és érdekes, az pedig, hogy Joinville beleíratja a könyvébe és ezzel megörökíti számunkra, gyaníthatóan az affinitását is mutatja. S ett l már nem esik távol az egyik Abélard által hangoztatott gondolat, mely szerint „a kereszt Isten emberiség

In document Szeged 2018 J A : M T A (Pldal 106-119)