Joinville ábrázolásai

Annak, hogy Joinville-re és életére a legf bb forrás saját m ve, több el nye és több hátránya is van. Mivel a szerz saját szerepének el térbe állítása nem áll távol Joinville urától, ennek köszönhetjük, hogy nemcsak a szövegben van folyamatosan jelen, de (bár igen szerény mértékben) megtaláljuk az ahhoz kapcsolódó különböz ábrázolásokon is.

Tekintsük át, hogy milyen Joinville-ábrázolásokról tudunk, és ezek milyen támpontokat adnak alakja fölrajzolásához. Jelenlegi ismereteink szerint megközelít en kortárs ábrázolása csupán négy akad; ezek korukhoz ill en sematikusak, nyilvánvalóan a hitelességük (a modellhez való hasonlatosságuk) is er sen kérdéses.

A legrégebbi kéziratban mindössze két miniatúra van. Joinville mindkett n megjelenik.

El bb a 1Ő. század közepér l származó (ún. „brüsszeli”) kézirat els oldalán,^3Ő7 amelyen a szerz t és urát látjuk; ami ilyen esetben egy szokványos téma: azt a jelenetet ábrázolja, amint Joinville átadja a m vét az ajánlásban szerepl X. Lajosnak.

Noha nyílván nem portréról van szó. Ennek ellenére néhány részletében talán mégis érdemes figyelmesebben megvizsgálni ezeket a miniatúrákat. Az els képen Joinville fél térdre ereszkedve, sz rmegalléros, tilolós címerével díszített köpenyben, bekötött fejjel (alóla sz ke vagy sz hajtincs látszik ki – ez utóbbi egy nyolcvan év fölötti embert l végleg nem lenne meglep ) éppen átnyújtja urának a m vet tartalmazó kapcsos könyvet, amit X. Lajos koronásan, oroszlános trónján ülve, klasszikus pozícióban (lába a trón el tti párnán) fogad, illetve vesz át t le. Öltözékében jelen van az arany liliomos kék (azúr) szín, azonban az ábrázolást fele részben Navarra vörös és arany színkombinációja (aranyláncos címere) határozza meg, tehát Lajos a felajánlást nem Franciaország, hanem Navarra királyaként kapja és fogadja, ami a tényeknek egyébiránt teljes mértékben megfelel.^3Ő8 (Figyelemre méltó, hogy

3Ő7 Lásd JOINVILLE, 210ő., Mellékletek, 1. sz. képmelléklet.

3Ő8 X. Lajos de jure anyja, Navarrai (Champagne-i) Johanna halálát követ en (130ő.0Ő.0Ő), Chmpagne grófja és navarra királya. Apja, Szép Fülöp azonban késlelteti a megkoronázását (így erre csak jó három évvel kés bb

120 a Champagne-grófi címre ajánlás szövegében még van, a kép anyagában viszont már nincs utalás.) A háttérben hat ember látható, az els sorban a királyi rség két fegyveres tagja (kék és vörös ruhában), a kék ruhás r mögött, jobb oldalt pedig egy fehér ruhás „krisztusi”

szakállas alak látható, aki mutatóujját – ugyanúgy, mint Joinville, és a kékruhás r, figyelmeztet en felemeli. Úgy t nik, hogy ez az egyébként nem szokatlan motívum is fölhívja a figyelmet az aktus – a könyv átadása – jelent ségére.

A másik ábrázolás a Damietta elfoglalását ábrázoló miniatúrán található, ahol Joinville csak a címere alapján azonosítható.^3Ő9 A képen látható személyek közül ketten viselnek teljes, zárt sisakot (Szent Lajos és Joinville) ami ez esetben természetesen – hacsak nem a kiemelésüket és az összetartozásukat szimbolizálja – az ábrázolás tekintetében nem adhat sok eligazítást.^3ő0

A Damietta-miniatúra azonban több más szempontból érdekes: el ször is egyértelm , hogy nem egy, hanem két f alak van: Szent Lajos és Joinville. Mindkett jüket lovon ábrázolja a kép. Az egész miniatúrán dominál a Capetingek kékje, a királyon és a király kíséretében lév k között arany liliomos díszítéssel, s címer-jelzésük alapján jól meg lehet különböztetni a király három testvérét, el tte Robert d’Artois grófot (aki egyébként akkor, amikor csapdába kerül majd Manszúránál és életét veszti, ugyancsak az el véd makacs tagjaként harcol).

A király mögött látjuk kedvenc öccsét, Alphonse de Poitiers grófot s mögötte, er s takarásban Károlyt, Anjou grófját. A két lovas alak között jól látható még egy hermelines, fekete-fehér címerrel rendelkez lovag alakja, mely nyilvánvalóan Pierre de Bretagne grófját ábrázolja. A király és Alphonse de Poitiers kezében lándzsa van, Robert d’Artois, Pierre de Bretagne és Joinville pedig kivont karddal támad. k adják a király el védjét. A kép kompozíciója azonban olyan, hogy a király el védje, s t, mintegy f védelmez je, mindenkit megel zve, valójában maga Jean de Joinville. Az öltözéke is „capeting kék”, azúr, s ezen az alapszínen található a három pár nyitott tilolót ábrázoló címere (mely egyébként – talán véletlenül, de korh módon – még nem tartalmazza a címer „angol királyi”- oroszlános részét, amit Jean de Joinville, mint fentebb láttuk, a damiettai harcokhoz viszonyítva maga is csak kés bb, Krakba tett útja során ismer meg.) Fölöttük leng a francia király kék szín – arany liliomokkal díszített – zászlaja, mely a csatákban a király pozícióját volt hivatott jelölni. Nem

(1307.06.0ő.) kerülhetett sor. X. Lajos csak Fülöp halálát követ en (1313.11.29) válik francia királlyá, és mindössze másfél évig uralkodik (tehát több mint egy évvel Joinville halála el tt hal meg.) A kézirat ünnepélyes átadásának aktusára tehát 1309 októbere (a m , vagy a másolat elkészülte) és 1313, Lajos francia királyságának kezdete között kerülhetett sor, a legnagyobb valószín ség szerint 1310 folyamán.

3Ő9 Lásd: UO., a m kiadásának címlapján.

3ő0 A m átnyújtásának gesztusát ábrázoló és Damietta elfoglalását mutató miniatúrák reprodukcióit lásd:

JOINVILLE,201ő.,Melléklet, 1. számú kép, ill. a kiadvány borítólapján.

121 ábrázolják a képen „Szent Dénes zászlaját” (az Oriflamme-ot, mely piros szín és zöld szegéllyel ellátott, függ leges rúdra akasztott vágott zászló.) A lovagok öltözéke alapján a miniatúra a 1Ő. század közepére datálható.^3ő1

A miniatúrán, mint láttuk, csak két azonos nagyságú (de a többieknél egyaránt nagyobb) alak található, ami kiemeli fontosságukat és képileg is egyértelm vé teszi a történet szerz jének mondanivalóját: k a két f szerepl és méghozzá egyenl mértékben. A többi forrás alapján (s t, Joinville leírása alapján is) viszont teljesen bizonyos, hogy a csatában nem ez volt a fölállás. A miniatúra tehát a részletek tekintetében és szellemében is (már a lehet ségekhez képest) viszonylag pontos ábrázolása ennek az eseménynek. Egy fontos kivétellel: ez pedig Joinville pozíciójának egyértelm túlértékelése a csatában, illetve a király környezetében. A valóságnak nem felel meg (ez valószín leg nehéz is lenne elvárni), viszont tökéletesen közvetíti azt a fontos szerepet, melyet a szerz a m vében saját magának tulajdonított. A miniatúra rajza tehát, miközben híven átadja a szerz üzenetét, egyben le is leleplezi a szándékait. Eszerint a brüsszeli kézirat (melyr l feltételezhet , hogy a X. Lajosnak átadott kézirat másolata) h en követhette az eredetinek nemcsak a szövegét, de talán illusztrációiban ugyancsak megfogalmazott üzenetét is.^3ő2

A „brüsszeli” kézirat címoldalán lév ábrázolás részletességével és pontosságával vetekszik (de hasonlít is rá) a harmadik – korához ill en a személyeket illet en sematikus – kompozíció, mely jelenlegi tudásunk szerint az egyik legkorábbi Joinville-t ábrázoló rajz, mely a blécourt-i üvegablakon található, és amely igazolhatóan 13. századi, Joinville életében készült alkotás,^3ő3 s konkrét utalást találunk rá a Könyv szövegében is.^3őŐ (A két üvegablak közül az egyik az adományozót, a másik az eseményt ábrázolja.) Tudjuk, hogy a Vauvert-i Sz z csodatétele annyira megragadta Joinville képzeletét, hogy emlékét a joinville-i Szent-L rinc templomában és Blécourt-ban is megörökítette. (Az el bbi minden bizonnyal a várkastély lerombolásakor semmisülhetett meg.)

3ő1 MONFRIN, 1996., XCII-XCIV.

3ő2 Joinville szerepe a királyi udvarban ahhoz képest, amit elmond, meglehet sen szerény. LAVISSE (LANGLOIS), T.III.őő-ő6.

3ő3JOINVILLE, 201ő., 6ő1. Louis G^ORECKI –Françoise PERROT –Jean TARALON,Corpus Vitrearum, France:

Série complémentaire. Recensements des vitraux anciens IV. Les vitraux de Champagne-Ardenne, CNMHS, Paris: Éd. du CNRS, 1992. „Az üvegablakok töredékei még láthatóak voltak a 19. század elején.” – írja Monfrin JOINVILLE,1996.,6ő1.(Ő3Ő).A blécourt-i üvegablakok valójában ma is teljesen épek. A róluk készült felvételek helyet kaptak a magyar kiadás mellékletei között. JOINVILLE,201ő., Képmellékletek., 8-9.

3őŐ Notre-Dame de Vauvert csodatétele, mely megmenti a tengeren egy hozzá fohászkodó szolgáló életét. „E csoda tiszteletére megfestettem t joinville-i kápolnámban és Blécourt üvegablakain.” – írja JOINVILLE,201ő., 6ő1.;LUSSE,32.

122 A negyedik – vélelmezett – Joinville ábrázolás a Credo képei között van, amikor a miniatúra-fest a szaracénok fogságában lév kereszteseket és az ket fenyeget felfegyverzett arab harcosokat eleveníti meg. (…) „fiatal szaracénok egész hada rontott a sátrunkba, oldalukon karddal. Magukkal hoztak egy teljesen sz aggastyánt”, aki hitükr l és a Megváltójukról faggatta, majd azzal vigasztalta a kereszteseket, hogy ha Istenüknek „elég hatalma volt ahhoz, hogy föltámadjon, legyenek biztosak abban, hogy önöket is ki fogja szabadítani, ha majd jónak látja.” (…) „Nem sokkal kés bb megérkeztek a szultán emberei, akik tudomásunkra hozták, hogy a király kieszközölte számunkra a szabadulást.”^3őő

A miniatúra pontosan illusztrálja a szöveget. A színes ruházatú muszlimok a rajzon ugyan csak heten vannak, de félelmetesek, fenyeget en, kivont karddal érkeznek, és el ttük ott áll egy mankón támaszkodó, apró termet öregember. Velük szemben öt keresztény fogoly, egyszer fels ruhában, fedetlen f vel. Egyetlen alak van, aki kiemelkedik közülük, és akinek öltözéke eltér a többit l, amennyiben csuklyát visel, és kezével az öregemberre mutat (akinek a gyámolítást köszönhették.) Ezt az alakot – némi bizonytalansággal, de nézetünk szerint sem teljesen alaptalanul, hiszen teljesen jól illeszkedik szerz nk saját szerepét gondosan el térbe állító felfogásához – Joinville-ábrázolásként azonosítják.^3ő6

A többi Joinville-ábrázolás kései. Egy 16. századi rajzon az a jelenet látható, amint az ifjú Joinville zarándokruhában elindul a keresztes hadjáratra. Kés bbi, megsemmisült reneszánsz síremlékét, melyet 1632-re datálnak, csuppán egy vázlatos rajzról ismerjük. Payette kanonok, a Szent L rinc vártemplom dékánja a 18. században készített róla egy rajzot, mely egy sodronyinget visel páncélos lovagot ábrázol, páncélingben, karddal, a pajzsán a családi címerrel, miközben az öltözék csak az eléggé sematikusan megrajzolt arcot hagyja szabadon.^3ő7

Ezek alapján kés bb még számos, az életút fontosabb állomásait is visszaidéz , gyakran idealizált változat készült, mint pl. a Versailles-ban, a „Keresztes háborúk galériájában”

látható, az ifjú Joinville-t ábrázoló festmény (Merry-Joseph Blondel, 19. századi klasszicista stílusú fest alkotása, 18Ő0), vagy a szül városának központjában álló bronzszobor és

3őő Tehát Krisztus Lajos királyon keresztül intézkedett. JOINVILLE,201ő.336, 337, 338, 339.

3ő6 Charles-Victor LANGLOIS, Le Credo de Joinville, in La vie en France au Moyen Age, vol. IV. La Vie spirituelle. Enseignements méditations mémoires et controverses d’après des écrits français à l’usage des laïcs, Hachette, Paris: 1928. Ő. Illusztráció. Credo, 9. sz. miniatúra. DELABORDE,189Ő.,111-112.;PARIS,1898.,320.és 1. sz. lj.

3ő7 A sírfeliraton hibás dátumok olvashatók: „született 122Ő – meghalt 1319”. Du Cange és egy ismeretlen szerz történetében (Histoire de la Principauté de Joinville écrite en 1632, in AntoineCAULART, Recueil historique sur Langres, Joinvile et le Rethelois, kézirat, BN, Français, N^o 11őő9) föllelhet információkra hivatkozva ad err l összefoglalást LUSSE, 1998, Ő1–Ő2, valamint 99. és 100. lábjegyzet.

123 talapzatának domborm vei (Paul Lescorné, 1860). Ez utóbbi Joinville életéb l vett jeleneteket mutat, és a tekintélyes báró - agg történetírót állítja piedesztálra.^3ő8

János úr alakja megjelenik joinville-i Miasszonyunk templomában található 19. század elején készült, Szent József övét tartalmazó díszes ereklyetartó egyik figurájaként is, (az ereklyetartót szállító négy alak jobb oldali hátsó szobrocskája), mely minden bizonnyal a Payet-féle rajz az alapján készült. (Az öv átvészelte a vár francia forradalom alatti lerombolását.)^3ő9

Párizsban a Louvre küls szoborgalériáján, a középkori nagy francia történetírók (Froissart és Commynes) társaságában is megtalálható a szobra (Jean-Esprit Marcellin készítette, 18ő7-ben). Van még egy, egészen kivételes, teljesen egyedülálló, a párizsi Saint-Sulpice székesegyházban található kép, mely bizonyos szempontból „az ábrázolás ábrázolása” is.

(Err l kés bb, majd más kontextusban lesz még szó.) A leírások (és a ránk maradt vitatható hitelesség képi anyag) tanúsága szerint Joinville az átlagosnál valamivel magasabb termet , vállig ér sz kés-barna hajat visel , er s testalkatú, és sírja 17. századi megnyitása óta tudjuk azt is, hogy „nagy koponyával rendelkez ” ember lehetett. Ehhez egyébként maga is ad némi támpontot, amikor történetében megjegyzi: „az orvosok azt mondták nekem, hogy nagy fejem és hideg gyomrom van, ezért én nem tudok lerészegedni.”³⁶⁰

Most pedig nézzük meg, hogy arról mit tudunk, milyen ember volt Joinville? Nagy valószín séggel eszes,³⁶¹ fegyelmezett, büszke, rátarti báró volt, aki komoly felel sségérzettel intézte ügyeit, és aki érdekeinek védelmében (ezt láthatjuk a kegyúri jogával kapcsolatos konfliktusok alkalmával is) – seihez hasonlóan – id nként nem tétovázik er szakhoz folyamodni. Joinville általában véve szabálykövet , a vazallusi és seniori jogait és kötelezettségeit egyaránt betartó (s t, azokért – a szabadságokért – adandó alkalommal akár a királlyal szemben, lázadni is képes) f nemes.

Nagyon érdeklik a küls ségek, a színek, a protokoll, az étkezések, az asztali beszélgetés (számos ehhez kapcsolódó megjegyzése van, pl. illetlenség asztalnál egymás közt halkan beszélni, nem illik felt n en öltözködni), s általában odafigyel az illem szabályaira és azok tiszteletben tartására.³⁶² Nála hol közvetlenül, hol áttételesen, de jól érzékelhet , hogy a ruházat a társadalmi helyzet, rang és pozíció kifejez dése: azt látjuk, hogy leírásai alapján

3ő8 JOINVILLE, 201ő, Képmellékletek, 3, Ő, ő. sz.

3ő9 JOINVILLE, 201ő., Képmelléklet, 6-7.

360 Ez olyan kontextusban fordul el , amikor Szent Lajos a mértékletességre biztatja, azzal, hogy öntsön vizet a borába, hogy elkerülje a részegséget. JOINVILLE, 201ő., 23.

361 „Önnek annyira kifinomult az elméje…” – mondja Joinville-r l maga Szent Lajos Joinville tolmácsolásában.

Uo.,26.

362 Uo., 22-2ő, 31-32, 3ő-38.

12Ő egészen különös vonzalmat érez az öltözködés iránt, fontosnak tartja, hogy ki, mikor és milyen ruhát visel (beleértve saját magát is) ezeket le is írja, id nként pedig következtetéseket von le bel lük és tanulságokat kapcsol hozzájuk.

Többször szól a király öltözékér l; például elmondja, hogy a saumuri ünnepség alkalmával: „a királyon indigókék szaténból készült tunika volt, valamint köpönyeg, és hermelinnel bélelt bíborpalást, fején pamutszövet kalap, amely sehogyan sem illett neki, minthogy abban az id ben még igen fiatalember volt.”³⁶³ Más alkalommal az ill öltözködéssel kapcsolatban Sorbon mesterrel keveredik vitába, aki a szemére veti, hogy amikor „mókusprémet és zöld szövetet visel” az „elítélend , mert el kel bben öltözködik, mint a király,” amire azzal vág vissza, hogy „semmi elítélend t nem teszek, minthogy atyám és anyám hagyták rám ezt az öltözéket. Ön ezzel szemben helytelenül cselekszik, mert paraszt szül k fiaként odahagyta apja és anyja viseletét, s drágább camelinszövetbe bújt, mint maga a király.”^36Ő

De neheztel en szól a „fiatalok” – például „a jelenlegi király apja,” azaz III. Fülöp – hivalkodó viseletér l is, akinek a „gazdagon hímzett öltözéke” kapcsán azt mondja, hogy tengerentúli utazása során „ily hímzett zubbonyt sem a királynál, sem pedig senki másnál” nem látott. Amikor pedig erre III. Fülöp úgy válaszol, hogy „van neki néhány olyan, címerével ékesített öltözéke, mely nyolcszáz párizsi livre-be került”, a sénéchal úgy replikázik, hogy „többet használt volna vele, ha azt a pénzt Istennek adja, és öltözékét a címerével díszített er s cendelyb l készítette volna el, mint ahogyan apja is tette.”^36ő

Ez a párbeszéd nem csak annak szemléletes példája, hogy a generációs ízlésbéli konfliktus örök, hanem annak az állításnak a rendre visszatér hangsúlyozása is, hogy Szent Lajos utódainak a szent királyhoz méltó módon kell(ene) viselkedniük, példát mindenben (az öltözékben is) a róla kellene venniük. Az ugyancsak Lajos királyra hivatkozó megjegyzésére, amikor az szavait idézi „hogy olyan öltözéket és fegyvert kell viselni, melyr l korunk bölcs és okos emberei (’prudhommes’) nem mondják azt, hogy túlzás, az ifjak meg nem szólják meg, hogy kevés”, amire akár a bölcs mértékletesség (több alkalommal és különböz kontextusokban nála visszatér ) programjának a megfogalmazásaként is tekinthetünk.³⁶⁶ Joinville, mint ahogy Szent Lajos is, az „arany középút” híve, és annak követésére szólít föl.

363 Uo., 9Ő.

36Ő Uo., 3ő-36.

36ő Uo., 2ő.

366 Uo., 2ő.

12ő Joinville mélyen vallásos ember, akinek számára a feudális-vazallusi kor lovagi erkölcsei és szokásai a mérvadóak, melyeket betart és igyekszik be is tartatni. Nem szereti azonban a széls ségeket, és a széls séges attit döket. Vallásosságáról és az egyházhoz való viszonyáról fentebb már esett szó. Láttuk, hogy az egyházzal, az egyháziak túlkapásaival kapcsolatban nem tesz lakatot a nyelvére, és nem is leplezett megelégedettséggel idézi mind Szent Lajos

„prelátus-megregulázó”, vagy éppen a pápai legátus római udvart kritizáló szavait, mind pedig Hugues de Digne egyházi hierarchiát elmarasztaló véleményét.³⁶⁷ Éles esz ember lehetett, aki rendelkezett kora francia bárói elitjének ekkor már igen figyelemreméltó általános m veltségével, melynek megszerzéséhez Champagne Grófság, a grófi környezet, majd a királyi udvar is kiváló hátteret biztosított, s melyre hatással lehetett az a kivételesen gazdag élmény- és ismeretanyag, valamint a kapcsolati háló, melyet részben örökölt, részben maga is továbbépített, és amire a hat esztend s keleti tartózkodása során tehetett szert.

Szívta magába az ismereteket, legyen az bár oktatásának és nevelésének champagne-i, illetve franciaországi id szaka, vagy éppen utazásának gazdag élményanyaga. Lovagi kiképzést és neveltetést kapott, az ehhez tartozó világi oktatási tartalommal együtt.³⁶⁸ Gaston Paris Delaborde véleményét osztva, de minden konkrét bizonyíték nélkül, inkább a „milieu ”-b l, az áttételes megjegyzések”-b l levezetve, még azt is föltételezi, hogy nem volt számára idegen „az asszonyok társasága”, kell m veltséget szerzett és talán szerelmes (netán szatírikus) verseket és dalokat is komponált, s volt érzéke az zene és a m vészetek (mint a festészet, a diszít m vészet) alkotásai iránt.³⁶⁹

Tekintettel kivételes érdekl désére és a vizuális benyomásainak a könyvében, továbbá a Credoban megjelen leírásaira és képi ábrázolásaira, akár ide sorolhatnák Joinville öltözékekkel, azok leírásával kapcsolatos fentebb említett kivételes affinitását is. (Az öltözék nyilvánvalóan több számára, mint egy vagy több mesterség többé-kevésbé funkcionális és díszes terméke, amennyiben a társadalom felé megfogalmazott személyes üzenet, kollektív hovarartozás, s t, mivel az uralkodók – Szent Lajos, majd különösen Szép Fülöp – személyesen is beavatkoznak a szabályozásába, nyílvánvalóan a politika része is.)

367 Az els t annyira fontosnak tartja, hogy megismétli. Uo., 61-6Ő, 669-671., 612, és 6ő7-6ő8.; PARIS, 1898., 30ő-306.

368 Erre minden lehet sége meg is volt Champagne – els sorban Troyes – iskoláiban és a grófság kivételes kulturális gazdagságú grófi udvarában.

369 Gaston Paris óvatosan még azt is föltételezi, hogy talán „bevezetést” kapott a lovagi szellem alkotó szférájába is, urához (és más champagne-i el kel khöz) hasonlóan „trouvère”-ként is próbálkozhatott. PARIS, 1898., 302-306. Erre vonatkozóan onkrét adatunk nincs, s Joinville még arra sem utal, hogy ura, a „Dalnok” Thibaud-ként ismert champagne-i gróf e téren is ismert volt. A fentiek alátámasztására lásd továbbá JOINVILLE, 201ő.,2Ő2, Őő7, ő2ő, 633, 6ő1., 7ő8.

126 Fontos, hogy Joinville meg akarta érteni, amit tanítottak neki (ide értve a vallás és a hit kérdéseit is), nem csak befogadta a feléje irányuló tanításokat, hanem szívesen vitatkozott is.

Könyve – de különösen a Credo – arról tanúskodik, hogy figyelemre méltó bibliai és – a maga szintjén – teológiai ismeretekkel rendelkezett. Ez minden bizonnyal alapja és következménye is volt annak, hogy szerz jét a vallási kérdések olyan mélyen és – szövegeit olvasva mondhatjuk – szinte állandóan foglalkoztatták.

Természetesen a feladatai ellátásához (bírói, udvari protokolláris, katonai) szükséges jogi és igazgatási ismereteket is meg kellett szereznie, és nyilvánvaló, hogy mint Champagne grófsága legfels bb igazságszolgáltató fórumának folyamatos és domináns szerepl je, nem véletlenül követte különös rdekl déssel Szent Lajos bírói (ide értve a hatalmasok közötti és a nemzetközi dönt biráskodását is) igazságosztó és jogalkotó tevékenységét. (Ebbéli érdekl dését és véleményét jól mutatják azok a részek, melyek a király igazságügyi reformjával kapcsolatos szövegekre és a konkrét igazságszolgáltatás m ködésére vonatkoznak: nyílván – akár saját saját gyakorlatában – maga is találkozott a nyílt vagy látens „korrupcióval”, és királyi hivatalnokok visszaéléseit korlátozni igyekv törekvésekkel, amit bizonyítanak Könyvének a hivatali összeférhetetlenségre vonatkozó passzusai.

A családi kötelékek nagyon fontosak számára: gyakran beszél úgy az emberekr l, hogy egy vagy több személlyel vagy családdal kapcsolatban határozza meg ket. (Mint pl. „Sayette úrn je, aki Gautier gróf unokahúga volt, s n vére Gautier úrnak, Reynel urának, akinek Jean

A családi kötelékek nagyon fontosak számára: gyakran beszél úgy az emberekr l, hogy egy vagy több személlyel vagy családdal kapcsolatban határozza meg ket. (Mint pl. „Sayette úrn je, aki Gautier gróf unokahúga volt, s n vére Gautier úrnak, Reynel urának, akinek Jean