lyemröl, melyen ruhástul töltöttem az еды, s neki indultam а meredek hegyi ösvéuynek. Nein gyöztem csodálkozni 02011, vajjon а bamnok, s még pedig ugyancsak megterhelve hogyan haladhatnzik fel ezen az uton, melyuek lépcsöszerü emelkedését lekiìzdeni még а gyalogszerrel járònak is ki
mondhatatlan fáradságába kel-lil, s mégis egész hosszú voualt képezö, erösen megterhelt öszvérekkel találkoztam,
» melyek а persa. hajcsárok irtózatos kiáltásai közben jöttek lefelé, ügyesen ellensúlyozva terhüket. Valòban ritkitja pár ját, milyen ilgyességgel haladnak ezek az alig két arasznyi
széles, sikos szìklaösvényeu — ше1у mellett feneketlen mélység tátong bizonyos veszedelemmel. S mégis а legrit kább esetck közé tartozik, s az is csnpán télen szokott elö l fordulni1 hogy еду-еду 11уеп állat а. mélységbe zuhan ; а
legnagyobb veszedelem egyébiránt akkor áll :6516, ha két menet szembe találkozik egymással. Ennek megakadályo . zásàra. szolgálnak azon kolompok, melyek az átvonulòkat
kitêrésre intik, s jaj а szegény állatoknak, ha. valami ma.
kacs karavńuvezetö igazgnfja öket, ki semmibe sem тёте а
_.8_
jeladó kolompokat, ntját azok dacára is folytatja. A vita és versengés először az illető tulajdonosok között szokott ki törni, azok zajongása összebonyolitja aztán az állatokat is, s hogy az ilyes esetekben versengési vágyát mind a két tél drágán fizeti meg, arról felesleges is volna szólani;
A szakadatlanul meredek hegyi út tovább tartott k négy óra folyásnál, s ez bizonyára egyike a legroszabbak nak egész Ázsiában. S mégis ez azon kereskedelmi nt, melyen Örményország, Persia, sőt Közép-Ázsia is Nyugot tal érintkezik! A barmok százezrei vonulnak át ezen nyári időben, jövet Ázsia terményeivel, menet az európai ipar gyártmányaival megterhelve. Az oromra érkezvén, félórai pihenés engedtetett: bárha az út még innen is mindig fel felé haladt, ezentúl mégis jóval könnyebbé lett. A földet itt-ott még hó borítá, mi azonban épenséggel nem gátolá az e vidéki lakosokat, hogy juhnyájaikkal már is nyári ta nyákra vonuljanak. Ezen hegység igen gazdag legelők dol gában s a baromtenyésztésre igen alkalmas volna, csak hogy a mai Törökország lakossága sokkal szegényebb) semhogy a természet áldásait teljes mértékben felhasznál hatná. Néhány arra vonuló családdal találkozván, beszédbe ereszkedtem velük, s találkoztam olyanokkal is, kik a hir neves d ö n m e-felekezethez tartoznak. Dönme annyit jelent, mint renegát (hitehagyott), csakhogy ez iszlamita érte lemben veendő. Ezen görögök, a török hódítás idejében, nraiktól való féltökben azok vallását vették fel, -- de csakis a nyilvánossággal, szemben; mert mihelyt a városokból visszatértek ismét magános hegyi lakaikba, visszatértek hasonlóképen előbbi egyházuk kebelébe is. CSodálatr-a méltó hogy e vallásos alakoskodás tovább tartott 300 esztendő nél, a törökök jól ismerték e ráiah~világ kétszinü hitét, de minthogy ez nyilvánosan semmi megrovás alá nem esett, nem bántotta őket senki sem. Az 1831-dik évben, a Khati
Humanjnn közzététele 1111111, vagyis jobban mondvaJ azon 1116161 fogva., mióta e tàjt az orosz bet'olyás mind _jobban és jobban kezdett mutatkozni, а dönmek mind nyiltabban kezdtek szint vallani, s minthogy а szent-pétervári udvar tòl nyertek segedelmet, csakhamar könnyen görög-nem-egye slìlt keresztyénekké alakultak át. Ma már mindeu шедш—
madtatás nélklll élnek, mégis magában Szalonikban, s Törökország akárhány más városában nem egy olyan ember él, kinek hitvallása valóságos talány. Ez azonbau а ke leti elött legkisebb mértékben sem feltlinö, mort 6 gyel'mek, ki а titokszerüt és rejtettet kiválólag szereti.
Dacára a terhes hegymászásnak, s dacára az oly sok nehézséggel járò lovaglásnak, а felsèges tavaszi idö és а legtisztább hegyi levegö annyira mels_z,‘erösitettekJ hogy a.
màsodik állomást шаг sokkal könnyebben értem el. Ez pedig meglehetösen megtelt khán volt s csakis efendi cimemnek köszönhctém, hogy nyugalmas éji szállásra.
tudtam szert tenui. Mielött nyugodni tértem volna, Hadsator tauácsára. sòs vizbe áztatott ruhával borogattam a lovaglás által feltört testrészeket, s bár ennek élesen csîpö hatása. volt eleinte, de a következö napon а, lovaglás már is nem vált oly annyira terhemre.
Midöu május 23-án а harmadîk állomásra jutottam, két örmény csatlakozék hozzám, kiknek egyike elöbb fran ciául, azután pedig angolul kezdett velem beszélni. Teb rizi kereskedö volt., ki iìzleti ügyekben több évet 1611611 Angliában s most szülövàrosába, volt visszatórendö. Osak hamar bizalmasakká váltunk egymás irànt, s az 6 társasàga.
annyival is kedvesebb volt гейш nèzve, a mennyiben ö az utat jól ismervén, vezetömlil ajánlkozott azon utnak egy jó паду darabján, melyet fén mint kezdö tettem meg, s bárha 6 is, mint az Európából csak épen most megtérö min den keleti, a. belföldi nyelveket mellözvcJ mindig franci
`10~
ául тазу zmgolnl beszélt volna, mindamellett _hü és biztos utìtársra akadtam benne. A jó щит шйпаешт, de kivàlt Ázsîában megbecslllhetetlen, s igy azon bal'átias viszonyra melyet néhány'héten keresztül, mindkettejökkel folytattam, mindig a legkedvesebben fogok visszaemlékezni.
Épen harmadìk napja. volt тат, melyet nyeregben шатен], а bàgyadtság szemlátomást fogyott s vele едут а nyugalmas életmód utáui sovárgás. Visszafelé sohasem epedtek többê goudolataìm, söt inkább most máx' mindig csak az elöttem fekvö vàrosok töltöttek cl kivàncsisággal.
Karabegotï, igy hìvták európásitott örményemet, kinek po litikaì hitvallását eléggé elárnlja az „off“ szóképzö, minden ntrmkba csö helyet elöre lef'estett elüttem. Ö máx’ több izben ment ezen az uhm7 isme'rt minden egyes наш, s ìgy mìdön màj. 24. déltàjban Baìburtba bevouultnnk, ott semmi meg lepöt sem találtam többè. Itt tartoftunk nuppali pihenéstJ és azután готы) vouulvàn, estefelé а Maszad elragadò szép völgyében fekvö khánhoz èrkezénk. Az út szakadat Ниш] egy folyó partján vezet cgész а Khosab Bunar Негу ség lábàìg s egyikc а legvarázslóbb tájaknak, melyeket az ázsiai Törökország ezeu rèszén találtnm, s ezt kiváltkép а tavaszi reggeleken tapasztalám. (Màj. 25.) Barátaim, i6 európai löfegyverekkel lévén ellátva, félóra alatt több flir jet és vadrucát ejtettek el, —— melyek c vidéken csak иву
hemzsegnek. A тащить sohasem voltam valami nagy kedvelöje, s igy most is, a mig ök {jobbm-balm csataugol tak, én a zöld réten halkan odább vonultam, а csalogáuyok bübájos énekét hallgatva. A völgysóg kész paradicsom, ——
в a szem sohasem fàradna bele szópségeinek szem lèlésèbe, ha az е vidéken uralkodó tulságos szegénység a' Szép képpel oly szerfölötti ellenîétet nem képezne. Паста а viznek, mely itt mindenlìtt böven találtafik, s dacára а termèkeny mezönek, а földeket mégis igen roszúl mivelik,
s nem еду helyen találkoztam földmivcsekkel, kik primi tìv ekéjlìkön apro kis tehenekkel szánt-ottak, вы láttam azt is, hogy а paraszt ember szamara mollo tulajdon fcleségêß fogta be. Mikor a пазу» szegénység ока: kèrdeztemJ ат nyertem válaszúl: „Igen, efendi, minket a konstantinápo lyi “так juttattak tönkre, а nagy шок, s a. mindig meg újulò kontribúció megbènította, erönket. Mit használ az мам, melylyel Isten mega_iàndékozta vidéklinket, ha ura inkba. lelkiismeretességet és könyörliletességet nem terem tett.“ Valóban, szerettem volna.l ha ekkor oldalam mellett van а portának egynémely magas állásu hivntalnoka, kik az állam jövedelmeiböl úgy meg szokták szedni magukat.
Ezreket paznrolnak llasztalan fénylìzési cikkekre, mig itt а földmives tengödni kénytelen. Feljutottunk azon hegynek ormára, inelyböl а Frat folyó ered. A felmenetel sok ne hézsèggel jár de а tàgas намаз, mely innen nyilik а вивш—
lélö elött, eli'eledtet minden штампам, s nemcsak egèsz Erzerumig, mely egy szemközt állò hegy oldalàban fekszík, hanem el leliet látni egész а távoli Kurdisztán hegyekig.
Gyönyörll panoráma, csak а nagyon gyóren elszórt falva kat ne kellene oly keresve keresni.
A hegyröl lementilnkben, mely út нит-Швы szintén nagyon meredek, egy sirázi karavánnal találkoztam, s fel tunö volt elöttem csúcsra nyuló шагая nemezstivegük. Egé szen vidáman lépdcltek szlìlöföldük termé-nyeivel megrakott öszvéreik теней, s valóban gyermekes örömet èreztem, hallva, hogy а karaván-vezetö Hañzälalait énekli, luelyek nek egyes versszakait az (и követö Наплыв karban utána zengette. Ezek valának az elsö irími szavak, melyeket bennsztilöttek ajkáról hallottam, s bármennyire törekedtem is beszédbe ereszkedni veluk, nem feleltek semmit sem.
Dalolva. vonultak t'elfelé а. nehéz nton, mertl- mint vezetöm mondà —— ez а legjobb mòd arra nézve, hogy barmaikat
__12..
folytonos menésben tartsàk. Valamint uz arab gyors pari рада: csupán nemzeti dalaival bozza' igazàn tüzbe, úgy a.
persa is azt hiszi, hogy Hañz dalai még az oktalau ана tokra is buzditò hatással vannak. Ostort és káromkodást i- igy véli —- csak török állatokuál kell alkalxnazni.
Az éjet а hegység túloldalának aljában töltök Ibra him Agának, egy igen derék töröknek, házànál, s ez gaz dag vacsorával látott e1 bennllnket. Mig mi ehhez jól hozzá láttunk, ö ott tilt szemközt velünk, nagy élvezettel sziva, csibukját, de minden kérelmünk dacára cgyetlen falatot sem fogyasztott volna el mivelünk. Még jobban csodálkor tam aztán másuap reggel а fölött, llogy szives ellátásáért semmi hatùrozott àrt sem akart követelni. „Efendi — mondá _- nem erszényedtöl, hanem szivcdtò'l várom a juçalmat. A mi kényszeritett adomány, azon soha nincsen áldás, s egy magajó szántából adott piaszter többet ér, mint tiz аппу1, а mit úgy követeltlnk.“ Egyébiránt ez а jóakarat széltében megvan az ázsiai Törökország lakosainàl. Ez az egész tö rökfaj jellemvonása Ázsia egyik végétöl a másikig, mely öt más egyéb нереиды megkiilönbözteti. Ezek az emberek uraknak születtek, s urak is voltak miudaddig, mig ked venc foglalkozásuk, а háború öket gazdagithatá, azonban ша шаг, midôn а. materializmus nyugatròl keletre is ати dorol, az alattomos és nyerészkedö örmények és görögök fóléjiik emelkednek. Ök a. középkorì társadalom árnyaiJ s mint ilyenek el‘is fognak enyészni bizonyára.
(Május 28.) Ámbár Erzerum, mely а terjcdelmes sik ság végén iekszik, indulásunkkor egészen közel állónak lát szott, mégis nyolc óra folyásig kellett lovagoluunk, mig oda értünk. Ez az eset rendesen elö szokott fordulnì az olyan helyeknél, melyek valamely sikság végén fekszenek.
A láttaui szemfényvesztés egészen elkeseriti az utazót, ki azt hiszi, hogy egy rövid òra mulva. oda érkezik, pedig még
soká, soká. kell mennie. Egy kurd -— mondá Hadsator -mérgében visszatért egykoron. Erzerum elszalml elölem, _ igy szólt — úgy sem juthatok el oda. Mikor az ásványfiir döiröl hires Ilidsába érkeztllnk, már dèi volt, {011 két óráig pihentünk, azutàn ugyanaunyi idö alatt értllnk be Erze~
rumba 15, а hasonnevü pasalikuak székhelyére s Örmény~
ország hajdani fövárosába.
II.
Alig ér az utazò е vàrosba, már is észrèveszi, hogy Ázsia belsejébe jutott. A partvidékek vàrosainak, emeletes házaikkal és utcára nyiló ablakaikkal, félig-meddig euró paias szinezetük van. E helyeket a. török hòdítás idejé ben jobbára görögök birták, kik а nyugatìak életmódját, kisebb-nagyobb mêrtékbeu, utànozzák. De itt már lassan