későbbi.
K iv o n ato k
P u l s z k y F e r e n c z j e l e n t é s e i b ő l .
Turin, november 7.
Mint tényt Írhatom, hogy Napóleon császár tizennyolcz hóna
pig békét óhajt, — Bixo is (a párisi), ki industriális czélokból ment Nápolyba, itt erősen sürgette a grófnál, hogy kerülje ki a háborút, n e m t a v a s z i g , hanem t a v a s z s z a l . A császár minden áron hátráltatja Gaeta bevételét, miszerint p r a c t i c e l e h e t e t l e n l e g y e n a h á b o r ú t a v a s z s z a l ; mert az ostrom aligha több hónapig nem fog tartani, ha a tenger felől nem engedik a megtámadást.
Turin, november 8.
Szeget ütött a fejembe, hogy miután már százezer frankot adtak a magyar bankókra, Cavour ma azt kérdezte Klapkától, váj
jon igazán szükségesek-e azok a bankók ? Ez vagy arra mutat, miként nem tartják lehetetlennek, hogy a magyarokra nem lesz szükségük, vagy arra (s ez volt a benyomás, melyet Cavour maga
viseleté Klapkára tett), hogy nem biznak a magyarokban úgy, mint előbb.
Turin, november 16.
Egy idő óta tapasztalom, hogy itt általánosan hidegebbek let
tek irántunk. Midőn Benzi által sürgettem a gróftól feleletet azokra, miket utasításom szerint múltkor beadtam, különösen az idegen légió dolgára, azt mondta, hogy Ártom fog a gróf nevében felelni s ez egész hidegen azt mondta, hogy az európai viszonyok jelenleg nem engedik az idegen légió alakítását; a mint jelenleg Nápolyban van, még a magyar légióval sem tudják, mit csináljanak. Ancona
továbbá a leggyanusabb pont, hova szállíttathatnék (pedig ezt Cavour positive megígérte volt). Szóval: j e l e n l e g n e m t e h e t n e k s e m m i t .
Mindezekből azt hozom ki, hogy forralnak valamit titokban, a mi szükségtelenné teszi a mi segítségünket; különben eszeve- szettség volna az ily politika. S mi lehet az ? mire támaszkodhat
nak, ha nem reánk ? Nézetem szerint semmi egyéb, mint Yelencze eladásának lehetősége. Az utolsó napokban többször hallottam tár
saságban említeni, hogy a franczia és angol udvarok mind a két félnél sürgetik az ily kiegyenlítést, s minél többet gondolkodom, annál valószínűbbnek látszik, hogy az ily értekezések már valóság
gal meg is kezdettek. Annyi bizonyos, hogy a pápával kéz alatt megkezdődött az alkudozás,*) s a gróf erősen hiszi, hogy uj évig Kómára nézve is sikerülhet valami kiegyezés.
A dolog lélektanilag is valószínű. Napóleon adta Milánót, Farini az Emíliát, Ricasoli Toscanát, Garibaldi Nápolyt és Siciliát;
Cavour szeretné most a maga nevéhez kötni Yelencze és Róma megszerzését, mert szó a mi szó : Garibaldi népszerűsége mélyen megsértette a grófot, ki az uj Cincinnatus nevében veszedelmet lát s a maga diplomatiájával nem állhat elébe, mert az eddigelé csak igen drága áron szerzett tartományt.
Turin, november 17.
Politikailag már is bebizonyult, a mit tegnap csak gyanítot
tam. A félhivatalos »Opinione« mai czikkében bőven fejtegeti, hogy Yelencze megvétele volna a legkívánatosabb eszköze az európai békének; a gróf pedig tegnapelőtt azt mondta Frapollinak, midőn Garibaldiról volt szó : »Ez az ember azt hiszi, hogy tavaszszal újra fog szerepelhetni; úgy hiszem, nem lesz alkalma re á ; ennek még elejét is vehetjük.« Elejét venni, nézetem szerint, csak úgy lehet, ha Velenczét megveszik. Világos, hogy nemcsak Párisban, hanem itt is kettős kormány van. Az egyik barátunk, — a másik nem
*) B ianchi Nicomed többször idézett m unkája V III. kötetében csakugyan közli Cavour k ét levelét P an ta leo n i Diomed tanárhoz R óm ába (a ki és Teccio az alkudozásokat v itték) és közli egész sorát a sürgönyöknek ily czim a l a tt : »Correspondence chiffrée en tre le com te Cavour et ses agents officieux á Romé, rélativem ent aux pourparlers secrets en tre le Saint-Siége et le R oyaum e d ’Italie.« P ulszky jó l volt értesítve.
185
törődik velünk. A király s Farini háborúra készülnek, — a gróf negotiál. S a mi állásunk a lehető legkellemetlenebb.
Turin, november 22.
Rossz szél fuj mindenünnen. Világos előttem, hogy politikai
lag is csalnak. A magyar bankóra szükséges 100,000 frank dolga még mindig függőben van. A gróf mindig igér, de sohasem tesz semmit. Már beleuntam e sisypbusi munkába. Többet beszélgetve Artommal, tapogatni kezdtem a velenczei egyezkedés dolgát.
»Onök azt hiszik, — mondám — hogy Velenczét megvehetik pén
zen s aztán minket egyszerűen elbocsátanak (vous nous donnerez le congé), pedig csalatkoznak. Austria nem adja el Velenczét.« Erre elárulta magát s azt felelte: »Ezt magam is igy hiszem; azonban, ha a folyamatban levő előzmények békés megoldásra vezetnének is, mi mindig barátok maradhatunk. Olasz- és Magyarország, bárhogy constituálva, természetes szövetségesek.« Tehát nem szen
ved kétséget, hogy a diplomaticai egyezkedések már initiálva vannak.
*
Pulszky értesítései a velenczei eladás boszorkány-üst
jének forrása felöl Párisból is megerösittettek. Midőn ottani képviselőnk, (nemeskéri) Kiss Miklós *) ezredes, november 4-én értesített, miként Austria lekötötte magát, hogy tavaszig nem fogja az olaszt megtámadni, értesítéséhez ezt adta hozzá :
»De a módot, melylyel magát lekötötte, nem mondták meg.«
Én erre november 11-én tudtára adtam, miként óhajta
nám, hogy módját találja ez értesítését kiegészíteni. »Félek,
— mondám — hogy az, a mit nem mondtak meg, rossz viz malmunkra. Okom e gyanúra az, hogy Turinból is tudom, miként Cavour magát egészen biztosan érzi tavaszig minden támadás ellen ; de a helyett, hogy a biztonság növelné határo
zottságát s erélyót az előkészületekben az olaszok részéről való tavaszi támadásra, azt tapasztalom, hogy inogni-habozni kezd, foghegyről beszól velünk elvállalt kötelezettségeinek teljesitéséről s még szeptemberben különös buzgalommal
foga-*) Magyarországon több Kiss Miklós van s köztük kettő vagy három ezredes is. Ezért használom megkülönböztetésül a »nemes- kéri« előnevet. Nehogy ennek elhagyása tévedésbe ejtse az olvasót a személy felöl, megjegyzem, hogy ha Kiss Miklóst említek, mindig nemeskéri Kiss Miklóst értem.
dottel mindent, am it javasoltam, most kételkedni kényszerit határozott szándoka felöl. Vájjon az, am it nem mondtak meg, nem a körül forog-e, hogy a Tuilleriák megígérték az osztrák
nak, Velencze jóáron megvétele végett Tnrinban közbenjárni?
Találjon módot, a kárpit mögé pillantani.«
Tapogatózásainak eredménye az volt, hogy midőn emlité Napóleon herczegnek, miként a Velencze eladása iránti alku
dozások felől szállongó hirek nekem nem kis aggodalmat okoztak, a herczeg ennyit felelt: »Nem kell tőle félni. Nem hiszem, hogy Austria valaha beleegyezzék. A z o s z t r á k c s á s z á r d ü h ö s v o l t , m i n t e g y t i g r i s , m i d ő n a z t n e k i e l ő h o z t á k . « — Tehát előhozták! s úgy látszik, Párisból hozták elő.
Curiosum gyanánt megemlítem, miként Kiss Miklósnak volt egy igen jól értesült levelezője Bécsben (udvari ügynök:
N. L.), ki neki sokszor igen értékes tudósításokat küldött, németül, kereskedelmi hirek alakjában, de miket, birván a kulcsot, könnyű volt megértenünk. A magyar közügyeket
»Ungarischer Weinhandel«-nak nevezte s november 20-ról kelt levelében ezeket irta: »A zsidó kereskedők (jüdische Hándler = osztrák kormány), kik a magyar piaczot egészen uralogják, most egy kissé engedékenyebbeknek mutatkoznak (traitabler = concessiók), de azért Voisin ur ( = szomszéd = Thouvenel) mint jóhirü kereskedő igen jó borüzletet csinál
hatna Magyarországon, mert a termelők (Producenten = haza
fiak) nagyon idegenkednek amazoktól s nagyobb szabad ver
seny után sóvárognak, melyre oly üzletembereknek, mint a te
hetséges Voisin-ház (=franczia sereg), piaczunkon megjelenése bizonyosan utat törne. Az Ön előtt ismeretes angol Mister Paul most azoknak a zsidóknak alkuszává lett s nagyon taná
csolja nekik, hagyjanak fel egészen az olasz kereskedéssel ( = adják el Velenczét) az ott meghonosult szőlőbetegség ( = forradalmi szellem) miatt, s vessék magukat egészen a magyar borkereskedésre. De mi sokkal jobban szeretnénk szilárd vevőkre szert tenni, különben a mellett a zsidó gaz
dálkodás mellett borkereskedésünk előbb - utóbb egészen tönkre megy.«
Kiss Miklós nézete szerint »Mister Paul« alatt a levél
író csak vagy Hajnik vagy A. Pált érthette. De valószínűbb,
187
h°gy a másodikat, mert az első nem volt oly helyzetben, hogy
»magasabb helyeken« tanácsokat osztogathasson.
Yelencze eladása mint egy fekete pont még soká kisér
tett a politika egén. Még deczember végével is egy »sugalma- zott«-nak tartott röpirat jelent meg Párisban ily czim alatt:
»Frangois Joseph et l’Europe,« mely Yelencze eladását mind Austriára nézve előnyösnek, mind Európa békéjére szüksé
gesnek mutogatta. Nagy zajt ütött. A világ Napóleon császár gondolata tolmácsának nézte s lord Cowley, párisi angol követ, a dolgot eléggé fontosnak tartotta arra, hegy a röpira- tot hivatalosan megküldje Londonba; mire lord John Russell azt adta válaszul, miként »mylord nagyon jól cselekedett, hogy az ö (Russell) figyelmét arra felhivta. Most nem akar annak fo tárgyába belebocsátkozni. Yelencze átadásának (sur- render) kérdése olyan kérdés, melyet külön és tüzetesen kell tárgyalni (must be considered separately and deliberately).
Csak annyit jegyez meg, ha mai napság p a m p h l e t e k v a l ó s á g o s e s e m é n y e k , s nem felejthetjük el, hogy »A pápa és a congressus« czimü röpirat a pápának több, mint fele birtokába került saz európai congressusnak útját vágta.«
(Russell—Cowleynek, deczember 24. 1860.)
Hiszen Yelencze csakugyan át is adatott; de bizony nem a hires »pamphlet,« hanem a porosz fegyverek vették el.
VII.
Az országos központi bizottság katonai küldöttjének kijövetele,