— aláírták; s csakugyan általuk aláirva, eredetiben kezeimnél is van.
Melléklet.
•/./
Utasítás Zglinidvi ezredes*) (Alphonse Levais)
számára.
1. Z. ezredes kiküldetése tisztán katonai természetű lévén, politikai szólalkozásokba senkivel és semmi feltét alatt nem fog bocsátkozni.
2. Marseilleből egyenesen* Konstantinápolyba menend, ott magát D u r a n d o tábornok szárd követ ő excellentiájával és a M. N Igazgatóság képviselőjével: K a r a c s a y gróffal viszonyba teendi s az elsőnek közbenjárásával iparkodni fog titkos kihallga
tást nyerni Couza fejedelemnél, kit azon időben még valószínűleg Konstantinápolyban találand.
3. Ha a fejedelem nem volna többé Konstantinápolyban, Z.
ezredes idő vesztés nélkül folytatni fogja útját Galaczba s Jassyba s ott a fejedelemnek magát Piacé franczia consul vagy Cerruti ur által be fogja mutattatni. A tudtára adott B. B. B. jelszóval fogja elismertetését biztosítani.
4. Miután a fejedelemnek úgy a M. N. Igazgatóság, mint Klapka tábornok levelét átadta, megismerteti vele kiküldetési czél- ját s értesitendi, hogy a tábornok nem sokára meg fog érkezni.
Biztositandja a fejedelmet, hogy az Igazgatóság mindig a leg
nagyobb elővigyázattal fog eljárni, miszerint sem a fejedelem, sem Magyarország érdekei compromissio alá ne kerüljenek.
*) Z glinicki ezredes lengyel eredetű v o lt ugyan, de sz ü le te tt franczia, nem is tu d o tt lengyelül. H anem nevének lengyel h an g z ása okvetlen ü l szükségessé te tte , hogy franczia n e v e t vegyen fel. K ülönben Z. u r részt v e tt szabadságharczunkban. K lap k a kom árom i seregében szolgált s 1859-ben is piem onti készületeink a la tt K lapka m e lle tt volt.
5. Miután Cerruti úrral és Ivaracsay gróffal előre értekezen- dett, be fogja nyújtani a fejedelemnek a fegyverzeti készlet letáro- zásának tervét, melynek sarkalatos pontjai a következők:
a ) Elkerülhetlenül szükséges, hogy az egész készlet a moldva- oláb kormány nevére irassék s tároltassék le úgy, miként 1859-ben történt. Szükséges annálfogva, liogy a fejedelem ez ügyben tábor
nokai közül egyet megbízzon, a ki teljes bizalmát bírja s a magyar ügynek barátja. Az Igazgatóság szabadságot vészén magának e végre neki Cretzulesco Demeter tábornokot ajánlani.
b ) A fejedelem megbízottjának utasítva kellend lennie, hogy völgyében kell lenni. A következő városok látszanak legalkalma
sabb helyiségeknek: első sorban: Atchoud, Bakeu Román, Niam- tzon; aztán: Piatra. Okna közelebb a határhoz.
d ) Mindaddig, mig a jelzett helyeken a raktárak el nem készíttetnek, ideiglenesen az egész készletnek a hajókon kell maradni a galaczi kikötőben, vagy a városban bérlendő raktárak
ban. A lövő-szereket illetőleg azonban elkerülhetlenül szükséges, hogy ideiglenesen mindjárt megérkezésük után a kormány lőpor
táraiba rakassanak le.
e) Magában értetik, hogy minden raktárnak, mielőtt hasz
nálatba vétetnék, kellő állapotba kell tétetnie, padozattal, zárak
kal, üvegzettel, stb. elláttatnia.
f ) A szállítás, raktározás, felügyelet költségeinek fedezése végett Klapka tábornok megérkezéséig Z. ezredes Cerruti úrhoz vagy annak galaczi képviselőjéhez fog fordulni.
g ) Raktárnokunk: Matheidesz, kivel Z. ur a jelszót kicseré- lendi, neki rendelkezésére fog állani. M. ur különös megbízatása:
a kirakodásra, elszállításra, letározásra felügyelni s a készletet jó rendben tartani. Megbízatásának könnyítése végett kívánatos volna, ha a fejedelem őt tüzértisztté s a fegyver- és lövő-szertárak alinspectorává nevezné ki.
l i ) IJjabb rendeletig a ládák s csomagok nem nyittatnak ki, csupán arra kellend figyelemmel lenni, hogy számrendbe soroztas- sanak s a tüzérségi anyagot tartalmazók együtt tartassanak.
Két piemonti tüzér-altiszt kiséri vagy követi az első szállít*
mányt. Ezek a raktárak berendezése s a felügyelet körül Z. ezre
des és a raktárnok rendelkezésére fognak állani.
i ) Jelentéseit Z. ezredes Cerruti ur utján vagy az általa kijelölendő utón vagy pedig Piacé franczia consul közvetítésével
61
fogja megtenni. Az osztrák postához soha és semmi esetben nem szabad fordulnia.
k) Mindennek, mi barátainkat az országban compromittál- hatná, chiffre-ekben kell Íratni.
London, október 21. 1860.
A M. X. Igazgatóság nevében:
Kossuth, Klapka.
IX .
Levél Couza fejedelemhez.
Zglinicki ez utasításában említve van, hogy az Igazga
tóság egy levelét is át kellett Couza fejedelemnek adnia.
E levél nem az útnak indított fegyverzetre vonatkozott.
A mi ezt és az erdélyi hadműködés esélyét illeti, én, hiven a vezéreszméhez, melyet turini egyezkedéseinkben sarkpontul állítottam fel, hogy t. i. mi csak azon esetben fogjuk hazánkban a forradalmi harczot megkezdeni, ha olasz királyi segédsereg küldetik Magyarországra,—- mind hazánk iránti kötelességnek, mind saját felelősségem fedezésére szükségesnek tartotttam Klapka tábornok úrtól azon biztosítékokat kikötni, melyek a fentebb közlött októberi Jegyzőkönyvben olvashatók; de miután ezekre nézve Klapka tábornoktól megnyugtató bizto
sítást kaptunk, én viszont szives-örömest adtam megegyezé
semet, hogy az ottani dolgoknak az Igazgatóság nevében veze
tése kizárólag Klapka tábornok urra bizassék s mi őt eljárásá
ban avatkozásunkkal se ne feszélyezzük, se ne zavarjuk.
Levelünk tehát, melyet Couza fejedelemhez intéztünk, tisztán politikai tartalmú volt s egyrészt Magyarország és a dunai fejedelemségek közt Austria ellenében fennforgó érdek- közösségnek, másrészt a magyarországi s erdélyi oláhokkal egyetértés előmozdításának terén mozgott. A levél nem is a turini egyezkedések folytán Íratott; * azon levél ez, melyről Irataim II. kötetének 499-ik lapján van szó s melynek meg
írását Teleki László vállalta magára azon izgatások alkalmá
ból, melyek 1860 nyarán az országban felmerültek s harcz esetére az 1848—49-iki iszonyatosságok megújulásával fenye
gettek. E levélnek Couzához juttatását a fegyverzet elküldé
sekor is időszerűnek mutatták a körülmények, de minthogy
alább a harmadik fejezetben a politikai viszonyok tárgyalása tüzetesen előfordul, elégnek tartom itt a terjedelmes okirat
nak nem is annyira részletes kivonatát, mint inkább tárgyait megismertetni.
Bevezetésül levelünk az érdekközösség álláspontjára helyezkedve, ad kifejezést azon meggyőződésünknek, hogy a dunai fejedelemségek és Magyarország a legszivesebb egyet
értésre s legbensöbb szövetségre vannak utalva.
Emlékezetébe hozza a fejedelemnek, miként Austria még a corruptio gyalázatos eszközeitől sem riadva vissza, nem csak minden kitelhető módon akadályokat görditett az útba, nehogy a nemzeti akarat Moldva-Oláhországban szaba
don njdlatkozhassók, hanem makacs állhatatossággal a két fejedelemség uniója s Couzának kettős megválasztása ellen egyenesen conspirált is.
A hol csak akadály, szerencsétlenség vagy veszély tűnik fel a fejedelem útjában, akár benn az országban, akár künn:
Austria keze mindenhol benn van. A fejedelem minden ellen
ségének, nagynak mint kicsinynek, megvan azon előnye, hogy Austria által pártfogoltatik.
Anglia bár fontosságot tulajdonított a porta érdekeinek, azért végre még sem vonakodott a fejedelemnek igazságot szolgáltatni.
Oroszország, daczára terjeszkedési politikájának, nem tartózkodott a fejedelemségek iránt Francziaország nagylelkű politikájához csatlakozni.
Még maga az ottomán porta is, bár természetesen félté
keny souzerainitásának előjogaira, végre mégis a dunai feje
delemségek akaratának magát jóhiszemüleg megadta.
Csak Austria, egyedül Austria az, melynek ellenséges indulata nem csökkent soha, egyedül Austria az, mely min
dig küzdött s küzd a fejedelemségek legszentebb érdekei, leg
jogosabb kivánatai ellen.
A múlt a jövendőnek tükre. Ugyanazon okok mindig ugyanazon okozatokat hozzák elő. Erőszak lévén léteiének alapja, Austria szolgaságot, nyomorúságot akar látni keleti szomszédságában, mert ez békétlenséget szül; ez viszont neki avatkozásokra szolgáltat ürügyet s nyújt alkalmat, melyek
nek hátterében a terjeszkedési vágy, az occupatió gondolata
G3
áll. Nem akar szabad és virágzó népeket látni maga körül, mert a szabadság kizárná befolyását, uralmi vágyainak útját állaná.
A török birodalom felbomlás felé hanyatlik. Már az európai cabinetek legtöbbjénél is tért nyert azon nézet, hogy a keleti kérdés logicája ezen megoldás felé vezet. A felbom
lás válsága még késhetik egyideig, de az is meglehet, hogy a syriaihoz hasonló bonyodalmak azt siettetni fogják s a válság máról-holnapra kitörhet. De akármiként legyen is ez, annyi mindenesetre tagadhatlan, hogy a török birodalom felbom
lása csak két módon történhetik; vagy úgy, hogy a biroda
lom alkatrészeit képező nemzetek függetlenekké, szabadokká lesznek, — vagy úgy, hogy a török birodalmon több nagy
hatalom megosztozik; mely utóbbi esetben a keleti népek nem szabadságot kapnának, hanem csak urat cserélnének.
No már az szembeszökően világos, hogy a mig Austria Magyarországot birva, az ottomán birodalom tőszomszédságá
ban mint nagyhatalom uralkodik: e két vagylagosság közül végelemzésben csak a második, az urcsere, lehetséges.
A keleti népek két nagyhatalom (az orosz és osztrák) uralmi vágya közé helyezve, függetlenekké nem lehetnek, tehát szabadokká sem: mert függetlenség nélkül a szabadság
nak csak üres alakisága lehetséges, valódi szabadság lehetet
len. Austria ép úgy, mint Oroszország, kis nemzeteknek csak urai vagy (a mi egyre megyen) patrónusai lehetnek, szövet
ségesei nem. E két nagyhatalom uralmi, tulsulyi- versenye kizárja a függetlenség lehetőségét. Austria occupálni fog s a mit nem occupál vagy nem occupálhat, azt az orosz karjai közé kergeti, mert a keleti népek mind a két nagyhatalom ellenében saját erejükkel független állást nem foglalhatván el, egyikhez vagy másikhoz kénytelenek simulni s kettőjük közül az osztrák a gyűlöltebb, az orosz egy helyütt fajrokon
sági, más helyütt vallásegységi előnynyel bir.
E veszélyes helyzet, melyet a keleti népekre nézve a dolgok actualis helyzetében reménytelennek nevezhetni, csak az által változhatik meg, ha Magyarország az osztrák uralom alul felszabadul. Ekkor a török birodalom népei, ha majd e birodalom felbomlásának órája üt, nem lesznek két malomkő közé szoritva, a keleti kérdés többé nem lesz verseny kérdése
két nagyhatalom közt, melyek a fölött vetélkednek, hogy melyikük kerítse markába a török örökséget. Az osztrák uralmi vágy helyébe a magyar barátság lép, melyet az önbiz
tonság érdeke szövetségre u tal; e szövetség kapcsa erősekké teszi a gyöngéket s a keleti népek előtt a függetlenség kilá
tása áll, mert szövetségben a magyarral, meglesz a képesség az orosz uralmi vágynak ellenállani. íg y s csakis igy lehet
séges, hogy a keleti kérdés nem urcserében, hanem a szabad
ságban találjon megoldásra.
E tekintetek s velük kapcsolatban Magyarország füg
getlensége, minden mások felett a dunai fejedelemségekre nézve bírnak a legkiválóbb fontossággal, minthogy ezek az osztrák uralmi versengésnek, a többi keleti népekkel közös veszélyén kívül, még a panslavismus által is fenyegetvék s ez oly közös veszély, mely ellen a román fejedelemségek támaszra csak Magyarország függetlenségében számíthatnak; nemcsak azért, mert e veszély velünk közös, hanem azért is, mert a panslavismust csak a különböző szláv államok nemzeti füg
getlenségével lehet paralyzálni, e függetlenség pedig csak Magyarország függetlenségével érhető el.
Miután még az is megemlittetett, hogy a Moldvától isteni és emberi törvény ellenére elszakított Bukovinának visszaszerzésére a dunai fejedelemségeknek csak Magyar- ország függetlenségének esetén lehet kilátásuk : a levél áttér az olasz viszonyok taglalására; kimutatja az olasz-osztrák háború kikerülhetlenségét; az érdekközösséget, mely e háború esetére az olasz és magyar nemzeteket szövetségre utalja s ténynek constatálja, hogy a magyar nemzet el van határozva, ez alkalmat függetlenségének ki vívására felhasználni; ezután felemlíti, hogy e kilátással szemben Austria szorultságában nem iszonyodik újra a magyarországi oláh és szerb nemzeti
ségek felbujtogatásához folyamodni.
Es itt tekintetbe véve, hogy Couza fejedelemnek nem lehet magyarországi faj- s nyelv-rokonainak sorsa iránt nem érdeklődni: a levél elmondja, hogy Magyarországon a jogok hajdan igenis privilégiumokra voltak alapítva, de fajuralomra soha; elmondja, miként 1848-ban a kiválságok helyébe a közös szabadság lett állítva, faj-, nyelv-, valláskülönbség nél
kül ; elszámlálja az intézkedéseket, melyekkel a különböző
nemzetiségeknek nemcsak szabad fejlődése s társadalmi érde
kei, hanem közéleti érvénye is biztosíttatott; elmondja,minő ámításokhoz nyúlt Austria, hogy a nemzetiségeket felbujto- gassa s miként hálálta meg egy közös járommal azt, hogy neki istentelen czéljaira segédkezet nyújtottak. És miután az osztrák most újra akkori ármányaihoz nyúl, titkos ügynökei által a viszálykodás magvait szórja; az oláhokat azon gyalá
zatos hazugsággal ingerli, hogy a magyarok őket nyelvüknek, nemzetiségüknek feladására akarják kónyszeriteni, sőt a dolog már annyira ment, hogy osztrák tisztviselők Erdélyben nyíl
tan az 1848—49-iekhez hasonló gyilkolások, gyújtogatások megújítására izgatnak: a levél közös érdekeink nevében fel
szólítja a fejedelmet, nyújtson nekünk Austria ez ármányai
nak meghiúsítására segédkezet.
» Magyarorszá g lakosai nagy többségének szelleme nekünk kezességül szolgál — mondja a levél — hogy daczára mind
ezen ármányoknak s conspiratióknak, közelgő harczunkból győzelmesen fogunk kijönni; de mondhatlanul fájna lelkűnk
nek, ha hazánk minden lakosát közösen érdeklő függetlenségi harczunk testvérgyilkos polgárháborúval complicáltatnék, s borzalommal gondolunk a becses vérre, mely haszontalanul kiontatnék. De akárminö volna is e polgárháború kimenetele, az bizonyos, hogy az 1848-iki véres jelenetek ismétlődése a magyarok s románok közti kiengesztelödést hosszú időkre, ha nem örökre, lehetetlenné tenné.«
Annálfogva felszólítja a levél a fejedelmet, legyen nekünk segítségünkre, hogy a magyarországi s erdélyi oláhok különösen pedig vezéreik megértsék az érdekközösséget, mely Magyarország függetlensége s az egyesült dunai fejedelem
ségek függetlenségének biztosítása közt fennforog, tehát meg
értsék azt, hog}^ a magyaroknak akarván ártani, nemcsak maguknak, de Romániának is ártanak.
S miszerint tudva legyen a fejedelem előtt, minő elvek által vagyunk mi s politikai barátaink a nemzetiségi kérdés
ben vezéreltetve, a levél elsorolja azon -alapelveket, melyek egy általam még Kutahiában kidolgozott alkotmány tervből kivéve, Irataim I. kötetének 453-ik lapján meg lettek ismer
tetve s melyeket politikai barátaink a hazában, az akkori körülmények követelményeire való tekintetből, ép oly egye
temesen elfogadtak, mint a mily egyetemesen el voltak hatá
rozva az erdélyi Unióhoz az 1848-diki törvények értelmében rendithetlen kitartással ragaszkodni s annak újra kérdésessé tételét semmi szin alatt, semmi áron meg nem engedni.
Miután berekesztésül még figyelmeztetve lett a fejede
lem, mennyire kivánatos volna, hogy a bukaresti sajtó a magyar kérdést az egyesült fejedelemségek igaz érdekeinek szempontjából tárgyalja, a levél azon remény kifejezésével lett befejezve, hogy tekintetbe véve a köztünk fennforgó érdekközösséget, a fejedelem nem fogja tölünk támogatását megtagadni, mely reánk nézve végetlen becsesei bir, de a feje
delemségeknek is érdekében áll.
X.
Aggodalmak a keletre szállított fegyverek sorsa iránt.
Klapka küldetése.