Kossuth — Jósika Miklósnak Briisselbe.
London, november 5. 1860.
Ludvighnak kiküldetése oly kiszámithatlanul fontos tárgyra vonatkozik, hogy arra nézve György urnák otthon a bejelentés a legsürgetőbben szükséges.
Örültem hallani, hogy P . F . épen nálad van. Én őt kevéssé ismerem. Nem tudom: czéljainkkal tökéletesen egyet- ért-e? Nem tudom, hogy oly viszonyban van-e György úrral (mert az ilyenekbe avatkozást tüzetesen kerültem mindig;
nekem egy, névszerint ö, tökéletesen elég v o lt; kinek ad ő benn teljes bizalmat, abba nem akartam avatva lenni), mon
dom, nem tudom, oly viszonyban van-e P. F. György úrral, hogy akár ő, oly mondhatlanul fontos, de nem kevésbbé kényes tárgyú izenetet, mint a minőről szó van, elvállalni, akár pedig Gyuri azt ily utón kapni szeresse.
Te, édes barátom, ennek a legilletékesebb bírája lehetsz.
Ha számot vetve magaddal, minden emberi tekintetet
félre-163
téve, mint bírónak kell, igen-re megy határozatod, a haza nevére kényszeritelek, bírd reá látogatódat, hogy m i n d e n l e g k i s e b b k é s l e k e d é s n é l k ü l siessen vissza haza, mihelyt Lndvigh vele értekezendett.
E kényes tárgytól egészen függetlenül, a concessiók tekintetében is fontosnak és sürgetőnek tartom, hogy haza
■siessen s mondja meg barátainknak otthon, miként nemcsak azon tekintet forog fenn, hogy ha a nemzet, függetlensége kivívásának erős szándokában most meginog, midőn a körül
mények oly biztatók, hogy biztatóbbakat Isten is alig adhat, midőn az osztrák önmagafeletti kétségbeesésének ily világos jelét adja s midőn a varsói conferentia után az orosz beavat
kozás nem fenyeget, e nemzetnek többé n i n c s jövendője, — hanem fennforog azon tekintet is, hogy ne csalja magát a nemzet, mert imigy áll a kénytelenség: vagy az olaszszal együtt saját függetlenségéért, vagy az osztrákért az olasz szabadság legyilkolására k e l l küzdenie. K e l l , k i k é r ü 1- h e t l e n ü l k e l l . Nincs kibúvás. No má,r, barátom, ha az utolsó történnék, a bérgyilkosságnak (melynek öngyilkosság lenne végdija) olyan szégyenbélyege volna a magyar névre az idők végeiglen reásütve az élő-világ s történelem előtt, melyet a késő expiatiók semmi tengere sem volna képes lemosni s melynek összezúzó gyalázata alól nincs s nem lehet többé a süllyedésből felemelkedés.
Én mindenesetre teljesitendem a hazafiság, az embe
riesség, a becsület kötelességét.
Tudassák velünk: ábránd, szépítés, önámitás nélkül, mit határoz a nemzet, — de a nemzet ám !
A »futtatás« a hivatal vadászat pályáján megkezdődött.
Hogy ez igy van, nem lep meg; hogy a protestáns »vér
tanúk* osztrák tányérnyalókká változnak, hagyján; hogy Károlyi György és Prónay octroyált német charta mellett Szent-István koronájának örjeivé szegődnek, legfeljebb »pito- yabie«, de nem »esemény« ; annyit rég tudtam, hogy a szűk magyar nadrág és sarkantyus csizma még senkit sem tesz magyarrá. De megvallom neked, tartok tőle, hogy egyik elő
készítő lépés a másik után »bevégzett ténynyé« lesz ellenzés nélkül és szép csendesen k o r o n á z á s lesz belőle és vele -öngyilkolás.
11*
Én félek a »fait accompli«-ktöl, mert ismerem erejüketSiessen haza F. haladéktalanul, s c a v e a n t c o n s u -1 e s , hogy mig ök szerveznek, készülnek, (a mi szükségesebb mint valaha), a charta bevégzett ténynyé ne váljék, legalább ne hatalmas ellenzés nélkül.
Nem késni, nem zöldasztaloskodni, hanem tenni, tenni í Ellenzés minden módon, minden oldalról, úgy amint lehet.
Sértés volna abba bocsátkoznom, minő tág tért nyújt a történelmi alap, a német charta ellenében tökéletesen l e g á l i s ellenzékre. Ezt, nem kétlem, minden intelligens ember érti a hazában.
A módokról, a formákról szólok egy pár szót. Az ter
mészetesen nem zár ki egyebeket, mikre a körülmények tért nyújtanak.
1. A primás remonstráljon, vagy ha ö nem tenné, a hazafias magas klérus tiltakozást küldjön fel a prímásnak, hogy az egyház történelmi jogait találná sértetteknek, ha primatiális conferentiát hivna össze, a nélkül, hogy magát eleve a m a g y a r k o r o n a e g é s z t e r ü l e t é n primási jogaiba visszahelyeztetné.*)
2. Ha csakugyan lesz primatiális conferentia, az jegyzőkönyvileg tiltakozzék, hogy oly octroyált charta alapján, mely a magyar történelmi alkotmányt lényegéből kiforgatja, s Magyarországot osztrák tartománynyá sülyeszti, akármi nemű országos gyűlés összealakitásához segédkezet nyújtani alkotmány sértésnek ismeri s vallja. Ott van a törvény, ott van az alkotmány, s nyitva áll annak értelmében a »restitutio in integrum.« Semmi, a mi ennél kevesebb, vagy ettől eltér, nem törvényes. Ha akármely közjogi vagy nemzetközi kérdésben az uralkodó-hatalom módosítást óhajt az alkot
mányon, azt nem szabad előre Bécsből megcselekedni, hanem a törvény alapján teljes alkotmányos hatósággal összehívott országgyűlésnek kell javaslatot tenni, és bevárni ennek szabad
*) E pontnál Teleki Lászlóhoz október 26-án írott egy levelem vázlatában a következő megjegyzést találom : »a primási jogok iránti remonstratiót kivihetőnek tartom ; mert az tökéletes összbangzásban van a m a g y a r c a t h o l i k u s f ő p a p o k n a k h o z z á n k k i k ü l d ö t t s é r e l e m-1 a j s t r o m á v a l . « Nagyon sajnálom, hogy e neve
zetes okmányt irataim közt nem találom.
165
határozatát. A magyar alkotmányt még koronázott királynak sem szabad pátensek által változtatni.
3. De kérdés: vegyenek-e részt a határozott hazafiak a primatiális conferentián, vagy nem ? —■ F elelet: igen és nem, a körülmények szerint. Minden lehető körülménytől független igazságnak vallom azt, hogy részt nem venni, s a mellett semmit nem tenni más nton, vagyis azt mondani: én nem játszom, — kényelmes lehet, de a lehető legrosszabb hazafiság. Annyi mint a győzelmet az ellenségnek ütközet nélkül átengedni.
Azt tartom, részt kell venni a conferentiában a követ
kező feltételek alatt:
aj Ha oly számban hivatnak meg a mieink, hogy vagy tömör többségre számithatnak a fentebbi, második pont kivi
telére s vele a conferentia megbuktatására, vagy legalább egy igen tekintélyes minoritásra.
bj Ha maguk közt előre abban egyeznek meg, hogy a conferentiába csak a végett mennek, miszerint vagy azon második pontnak határozatba-menetelét kivivják, vagy pedig kisebbségben — de tekintélyesben — maradván, azon pont értelmében tiltakozásukat személyenkint aláirva, a conferen- tiát tömegestül végkép elhagyják.
Ezen két feltétel nélkül nem kell a tanácskozásban részt- venniök, de nem is kell ám a puszta távolmaradás olcsó babér
jára lefeküdniük. Hanem mit kell tenniök ?
Mint 1847-ben tevénk, ellenzéki gyűlésre kell minél nagyobb számban Pesten összegyülniök, s a második pont értelmében tiltakozást határozniok.
Félnek, nem engedik az összegyűlést ? A meghivó leve
lek szétküldése, s az ut Pestre, meg nem akadályozható. S ha e meghívás törvényes formák közt marad a kifejezésekben;
ha csak annyit mond, hogy a hazafiak a jelen súlyos körül
mények közt a haza közérdekei felett békés eszmecserére meghivatnak, s a német mégis erővel vagy akadályozná az összegyűlést, vagy azt szétugratná, (de erővel ám ; puszta szó
nak még a debreczeni protestáns gyűlés sem engedett, pedig akkor, mikor az osztrák alkotmányosnak magát nem is hazudta) maga e szétugratás oly gyönyörű bizonyítékát nyújtaná az
osztrák alkotmányos őszinteségnek, hogy a charta egy csa
pással agyon volna verve Európa s a nemzet véleményében.
Ily eredményért csakugyan méltó annyit merni, mint a mennyit kevesebbért mertek 1823-ban a régi jó táblabirák.
Vagy a mostani haladott nemzedék rosszabb vagy bátortala
nabb a régi jó táblabiráknál ? Akkor minek beszélnek sza
badsági vágyakról tiz óv óta ?
Hiszen még csak veszély sincs a dologban. A mint a dolgok állanak Európa előtt, nincs oly konok osztrák, a ki bezárni merne egy magyart azért, mert a törvény határai közt békésen tanácskozni akart a maga dolgairól.
Ez hát nézetem szerint a főteendő.
4. Yay Miklós főispánjai 5000 frtot kapnak Becsből,, ergo Kreishauptmann-ok. Nincs egy is köztük, de csak egy is, a ki nyiltan megmondaná, de okát adva mondaná meg, s-nyiltan, hogy ő nem lesz Kreishauptmann ?
Ha nincsenek köztük ilyenek, élnek még a magyar minisztérium által kinevezett főispánok, lépjenek fel, tilta
kozzanak törvényes méltóságuknak bitorlása, s a magyar főispánság ily lealacsonyitása ellen.
5. A Kreishauptmannok által kinevezendő megyei bizott
mányok nem bitorolhatják a megyei hatóságot. A megye hal
hatatlan testület, tehát ilyen az 1848-iki törvény értelmében megyénként konstituált középponti bizottmány, mely uj coor- dinatióig a vármegyének magamagát kiegészítő, egyedül törvényes képviselője. Élnek még törvényesen választott alispánok; nincs köztük nehány, a ki csak vagy uj választás, vagy birói Ítélet utján megszűnhető hatóságánál fogva a régi törvényes megyei központi bizottmányokat összehívja, hogy a Kreishauptmannság és a tetszés szerint nevezendő megyei bizottmányok ellen tiltakozzék ?
Tehát, a mint látod, van ut-mód akármennyi, csak tenni kell.
Még egyet. A külföldi sajtó fontos, legfontosabb a
»Times,« mert világlap, irántunk épen most jó kedvben van, s azon közlései nyomnak nála legtöbbet, melyek saját bécsi levelezőjétől jönnek, az pedig akként lát és ir Magyarország
ról, a minő üvegen vele Magyarországot láttatják. Ha Zse- dényi et Co.-ra bizatik. hogy minő szemüvegen lásson, hát a
167
szerint lát. Legyenek gonddal barátaink, hogy jól lásson.
Keressék társaságát, informálják, — ez igen fontos dolog.
Neve a jó embernek B i r d.
(Aláirva) Kossuth.
*