Thema

Enyedi beszédeihez az alapigét sokszor alkalomszerűen választotta meg. Bár ez a korban meg-szokott eljárás volt, a 16. század végéig a nyomtatott prédikációsgyűjteményekre kevésbé jel-lemző. Nehézséget okoz az elemzésben a datálás hiánya és az, hogy a beszédek nem mai sor-rendjük szerint keletkeztek. Könnyítené az elemzést, ha a beszédgyűjtemény az egyházi évkör ünnepeit követve épülne fel. Bár láthatók a strukturálás jegyei, jól elkülöníthetőek a karácso-nyi, húsvéti, pünkösdi ünnepkörre írt beszédek, egyrészt a triacasok határai bontják meg a sort, másrészt a hol több, hol kevesebb számú prédikáció okoz zavart. Az adventtől kezdődő ünnep-körnek négy adventi, legalább egy karácsonyi, egy karácsony utáni, egy vízkereszti, két víz-kereszt utáni beszédet kellene tartalmazni a mozgó vasárnapok előtt. A böjti időszakot köve-tően pedig a húsvéti (vasárnap, hétfő, kedd) majd pünkösdi (vasárnap, hétfő) beszédeket.

A prédikációgyűjtemény textuslistája⁵¹⁸ sokban eltér a korabeli gyakorlattól. Enyedi a mózesi könyvekből mindössze kétszer választott textust, ezzel szemben gyakran idézte azokat az argumentációkban, példasorokban. Az Ótestamentumból főleg a Zsoltárok könyvére, vala-mint a történeti könyvekre, Sámuel második könyvére egy beszédpár erejéig, a Királyok máso-dik könyvére négy alkalommal épített prémáso-dikációt. A Krónikák másomáso-dik könyvét, ugyanígy a Példabeszédek könyvét csak egyszer választotta. Az alapigék közé sok esetben illesztette be a

518 A választott bibliai helyek jobb nyomonkövetése érdekében a Mellékletben táblázatos formában a bibliai köny-vek szerint jelölöm az Enyedi által használt textusokat. A jelölések annyiban pontatlanok, hogy míg locusként sokszor csak az idézett bibliai hely eleje van jelölve, maga a textus terjedelmesebb. (Néhány beszédben szerepel-nek utalások arra vonatkozóan, meddig kell felolvasni a bibliai verseket, egyes másolók pedig a teljes textust idézik a beszéd elején.) A Mellékletben szereplő táblázatban az Enyedi által használt bibliai könyvekre való hi-vatkozás mellett a rövidítéseket modernizálva is feltüntetem.

161

reformált egyházak kánonjából kikopó, a 17. század végére teljesen elhagyott apokrif könyve-ket is, így nála találkozunk utoljára Tóbiás könyvével textusként,⁵¹⁹ melyet valószínűleg víz-kereszt utáni második vasárnapon elmondott házassági prédikációhoz használt fel.⁵²⁰ Hivatko-zik ezentúl a Bölcsesség könyvére, Judit könyvére, a Makkabeusok első és második könyvére.

Láthatóan nem törődött azzal sem, hogy Jóbot Luther és őt követve számos reformátor fabulá-nak tartotta, Jób könyvét két alkalommal választotta textusfabulá-nak.⁵²¹

Az Újszövetségre áttérve, a 204. beszéd elején így ír az apostoli könyvekről:

„Miképpen a folyamnak vize attól tisztább, mentől közelebb vagyon az ő forrásához, azon-képpen az üdvösségnek tudománya attól igazb, mentől közelebb az ő eredetihez. Tudjuk pedig azt, hogy az Úr Isten az ő emberi nemzethez való szeretetit soha bővebben és közön-ségesképpen ki nem öntötte és jelentette, mint a Krisztus Jézus és az ő apostolai által.

519 A 16. századra a Tóbiás és Sára házasságára vonatkozó szövegek jellemzően inkább házassági énekek. Ilyen módon különleges prédikációról beszélhetünk, tehát nem felesleges annak rövid ismertetőjét adni. A házasság témája köré építi Enyedi a prédikációt, ám csak a házasságkötés aktusára koncentrál, kihagyja a könyv csodás, meseszerű elemeit. Teszi ezt talán azért, mert a 16. század végén több Tóbiás történetét feldolgozó bibliai história is megjelent. Mind Székely Balázs (1546), mind Dézsi András (1550) változata szerepelt már a Hoffgreff-énekes-könyvben. Dézsi histórája a 16. század végéig számos újabb kiadást is megért. Ezentúl tudunk arról, hogy Tóbiás és Sára históriáját használták házasénekekben, szerepelt a történet bibliákban és egyházi énekeskönyvekben is.

Tehát a történet maga biztosan nem volt idegen a kolozsvári hívek előtt. (S^ZÉKELY Balázs, Az szent Thobiásnak egész históriája az szent Bibliából énekbe szerzetett. Modern kiadása: RMKT2, 325. (RPHA 662.) DÉZSI András, Minoris Tobiae connubium... / Az ifjú Tóbiásnak házasságáról való história. Modern kiadása: RMKT5, 58.

(RPHA 958.) Említhetünk még egy későbbi művet, Munkácsi János Tóbiás élete című munkáját (1600), ennek ma csak csonka példányát ismerjük. (RPHA 866.)) Emellett érdemes figyelmi egyrészt a beszéd elejére, mely épp a históriák retorikai jegyeit viseli magán: „Vadnak az emberek között sok különb-különbféle szövetségek és tár-saságok, kik nélkül ugyan el nem lehet nézve az többi között ugyan erősb, szükségesb, becsületesb nincsen az házasságnál. Mely felől noha gyakran hallottak naponként az hívek, de nem árt ez mostani órában is az felől értekeznünk, mert az jó dolognak gyakran való hallása nem káros.” 8. beszéd, K2, 71 (38r). Valamint fontos utalni arra a megjegyzésre, melyben az általánosan ismert és minduntalan hallgatott történetek helyett egy szokatlanabb példát konferál fel a püspök: „De amint hogy azokról gyakron hallottak az hivek, mostan szólljunk az meghallott igékből az régi szenteknek szokásukról és rendtartásukról az házasságban.” Uo., 72 (38v).

520 A szöveghelyről ld.: HERMANN Zoltán, A Tóbit könyve és a varázsmese, in H.Z., Varázs/szer/tár. Varázsmesei kánonok a régiségben és a romantikában, L’Harmattan, Budapest, 2012, 76. Ugyancsak a Tóbit könyvét, és szo-rosabban is Enyedi beszédét tárgyalja Hermann a könyv egy másik fejezetében is: A rejtőzködő mese. Enyedi György Tóbiás-példázata, in Varázs/szer/tár..., i. m., 99–108.

A beszéden kívül Enyedi, ahogy kortársai is, többször hivatkozik a Tóbit könyvére, különböző katalógusszerű felsorolások elemeként használja a történetet. Egyetlen eddig talált, hosszabb leírást tartalmazó szöveghelyen, mely épp a Tób. 8-ra, Tóbiás és Sára házasságára hivatkozik, arra ad példát a történet felemlegetésével, hogy a gonosz csupán addig munkálkodhat, míg Isten hagyja. Így ír a Krisztus megkísértéséről szóló beszédben: „Hogy az Sátán az tentatióban elébb nem mehet, hanem csak az míg Isten engedi, példa az Raguel leányának, Sárának hét férjének megölése és Tóbiás megmaradása. Mert imezeket megkísértvén megölé. Tóbiás nem, sőt, magának is az Sátánnak nagy kárára lőn, mert Rafael angyal megkötözé őtet [...], az Asmodeus ördögöt, s ez mai napjáig kötve vagyon. Tob. 8.” (85/3[?]. beszéd, M, C29v–C30r.)

521 Utóbbiak közül egyik beszéd sincs meg. Jób 8-ra épült a 129. beszéd, S-ben az adott lapok hiányoznak. Jób 14-re épült a 49. beszéd, mely ma sem a K3-ban, sem a K4-ben nincs benne, csupán K3 indexe jelzi.

162

Sohonnat azért igazban és világosban az üdvesség utát meg nem tanulhatjuk, mint ezeknek prédikállásából és írásiból. És mivelhogy mi Ábrahámbnak és Izraelnek nem természet sze-rint való fiai vagyunk, hanem külső születésünk szesze-rint a pogányoktól származtunk, és azt mondja szent Péter Act. 15., hogy az Isten őtet választotta volt arra, hogy az szájából értsék meg a pogányok az evangéliumot, illik főképpen az ő tanítását megértenünk és megtanul-nunk, micsoda evangéliumot hirdetett a pogányoknak.”⁵²²

Szavait alátámasztják a textus kiválasztásában követett gyakorlatának adatai is. A gyűjtemény-ben inkább támaszkodik az Újtestamentumra, azon belül is a négy evangéliumra, az Apostolok cselekedeteire és Pál leveleire. Máté evangéliumát tizenkilenc alkalommal, Lukácsot ugyanennyiszer, János evangéliumát tizenhétszer, míg Márkot csupán egyszer választja textu-sul. Az Apostolok Cselekedetei ötször (vagy hatszor) kerül a textusként a beszéd elejére. A páli levelek használata a következő: a rómaiakhoz írt levél ötször, az első korintusiakhoz írt levél hétszer, a második csupán egyszer, a galátabeliekhez írt levél kétszer (egy beszédpárban), az efézusbeliekhez írt levél négyszer (két külön beszédben – ebből az egyik a Szilvási ellen írott – és egy beszédpárban), a filippiekhez írt levél egyszer, a kolosséiakhoz írott kétszer, a thesszalonikaiakhoz írt első levél egyszer, míg a második nem szerepel. A Timóteushoz írt első levél egyszer, a második kétszer, a Tituszhoz és Filemonhoz írt levelek nem szerepelnek, a zsidókhoz írt levél egyszer bukkan fel textusként a gyűjteményben. A további bibliai könyvek-ből Jakab levele háromszor, Péter két levele egyszer-egyszer tűnik fel. Nem szerepel textusként a gyűjteményben János három levele és Júdás levele. Végül, a Jelenések könyvének verseire három beszéd épül.

De nem csupán a tanítónak kell tudnia, hogy mit mondjon és kire hivatkozzon a prédi-káció során, de a hallgatóknak is tudniuk kell, hogyan tanuljanak az elhangzottakból. Enyedi, mint ahogy a gyűjtemény számos darabjában, itt sem mulasztja el, hogy szóljon egy-két kere-setlen szót a hívek igehallgatási szokásairól a prédikáció bevezetőjében:

„Ha azért mi is azon az egyenes úton akarunk járni, amelyet Péter apostol a pogányságból felvett népnek eleibe ad (mely kétség nélkül igaz és jó), szükség ez igéket ugyan szorgal-matosan megvizsgálnunk, figyelmesen meghallgatnunk, és valóban megtanulnunk. Mert

522 204. beszéd, K1, 36.

163

hogy ez nem valami játék és haszontalan dolog felől való beszélgetés, hanem örök emléke-zetre és életünknek megmaradására való tudomány (kit nem szunnyadozva, hanem eleven lélekkel illik fogadnunk és hallanunk), még ő maga az evangélista megjelenti beszédének kezdésében, mikor így szól: Megnyitván Péter az ő száját...”⁵²³

Emellett újra figyelmeztet arra, hogy a Biblia szavai nem kitalált történeteken alapulnak, ha-nem az Isten általi kinyilatkoztatás, melyet helyén kell kezelni: „No, azért mi is ez apostol prédikációját ne szunnyadozva, hanem figyelmes és eleven lélekkel hallgassuk, mert bizony itt nem álomról, nem valami fabuláról, hanem minden böcsületre méltó dolgokról vagyon szó.”

A két idézetből az is világos lesz, hogy itt is bevett formula ismétléséről és a kontextushoz idomuló beillesztéséről van szó.

Sok esetben magát a textust nem írja ki a másoló, sőt, ez tekinthető gyakrabb eljárásnak.

Néhány kódexben azonban azt teljes hosszában megtaláljuk a prédikációk elején. Így jár el például a Székelykeresztúri Kódex, a kettéválasztott beszédek esetében, ahol nem csak a teljes választott bibliai idézet szerepel a szövegek előtt, de arra, mint referenciapontra és idézendő szövegre fel is hívja az olvasó figyelmét a prédikátor. Ezt mondja például a 38. beszédben:

Mind azáltal az fő emberek közül is sokan hivének benne. Etc. Vide textum in superiori concione.”⁵²⁴ Ugyanígy az 56. beszédben: „Hasonlás lőn ismét az zsidók közt vide textum in concione superiori”.⁵²⁵ A példák tetszés szerint szaporíthatók, a formula azonos a legtöbb be-szédben. Nem egy helyen nem csupán a beszédrészek kezdetén, de a beszédekben magukban is gyakran utal a prédikáció elején teljes hosszában kiírt textusra. Ezt teszi a 195(?). beszéd negyedik lapján: „De mi lelt téged, hogy mindnyájan az ház héjára mentél[!] fel, vide cetera supra in textu.”⁵²⁶ Majd egy lappal később: „Mi lelt bennetek, hogy mindnyájan a ház héjára mentetek fel? vide supra.”⁵²⁷ Két lappal ezután: „Annakokáért mondom, távozzatok el tőlem, hadd sírjak keservesen. Vide textum supra.”⁵²⁸ Így folytatja a beszéd teljes hossza alatt és a

523 Uo., 37.

524 38. beszéd, Sz, 43 (31).

525 56. beszéd, Sz, 285 (185).

526 195. beszéd, Sz, 367.

527 Uo., 368.

528 Uo., 370.

164

kettéválasztott beszéd folytatásában is, ahol ennyivel toldja meg a pár szavas idézetkezdetet:

„Vide materiam in concione praecedenti.”⁵²⁹

Hasonló módon jár el a Marosvásárhelyi Kódex másolója is, aki megadja azt, hogy meddig kell az idézett textust olvasni. Így például a 15. beszédben így segíti ki az olvasót:

„Akkoron lege usque nem böjtölnek.”⁵³⁰ Az ilyesfajta jegyzet egyben azt is alátámasztja, hogy a beszéd szövege mellett Bibliát, esetleg más segédkönyvet is használt a prédikátor.

Ezek a prédikátorok számára fontos, a használat közben segítséget nyújtó jelzések szinte biztosan nem Enyedi keze nyomát rejtik. Alátámasztja ezt az is, ahogy az egyes kötetek jellegükben eltérnek egymástól. A kódexek nagy része rövid, egy-két soros textusidézettel nyitja a beszédeket, majd a belső hivatkozásoknál is csak kezdőszavakkal jelzik az adott citá-tumot. A 4. Kolozsvári Kódex másolója (vagy egy későbbi kéz) sok helyen kiegészíti a csak röviden kiírt textust, ezzel könnyítve a kötet használatát. A Székelykeresztúri Kódex a többi másolattól eltérően nem csupán teljes terjedelmében kiírja a beszédek textusát, de hosszú pré-dikációkat kétfelé választ, azokat egymást követő alkalmakra szánja.