2. Enyedi György prédikációgyűjteménye
2.3. Kötetek, kódexek, kéziratok
2.3.6. A Székelykeresztúri Kódex
A Székelykeresztúri Kódex Fejérdi Gergely másolata. Az 1629-re datált kötet negyvenkét válogatott, azonosítható Enyedi-beszédet tartalmaz. Ebből huszonnégy a második triacasból, tizenhárom a hatodik, míg kettő a hetedik triacasból való.448
A kötet jó állapotú, tiszta, jól tagolt szöveget tartalmaz. Strukturájában elüt az ösz-szes többi ismert másolattól, mivel a beszédeket több részre bontja, egy-egy hosszabb pré-dikációból két rövidebbet hoz létre. A szétválasztás jól nyomon követkető, mivel míg a kezdő beszédnek megadja a címét, a második rész általában csupán a Concio megjelölést viseli. Ezzel az eljárással egy textus alá több beszédet rendel a másoló. Bár negyvenkét szereplő beszédet említettem, a kódex valójában negyvennégy beszédet tartalmaz, melyből azonban kettőt nem tudunk azonosítani. A korpusz töredékesen áll csak rendelkezésünkre, a másoló által idézett triacasokban is. Mivel a másoló maga ezeket a beszédeket is besorolta az Enyedi emlékezetére különböző triacasokból másolt anyagba, mindaddig a korpusz ré-szének tekintem őket, míg ennek ellenkezőjét nem tudom bizonyítani. Így az egyszerűség kedvéért a továbbiakban ezeket is beleszámolom a kódex tartalmába. A kötetben tehát negyvennégy beszéddel lenne dolgunk, a különleges struktúra folytán ebből a másoló hat-vannyolc beszédet készít, vagyis majdnem megduplázza a számot. A Mellékletben közölt, a kettéválasztott beszédekben szereplő lokalizált utalások megerősítik azok összetartozását, azt is világossá teszik, hogy az adott prédikációkat más-más alkalommal adták elő. A be-szédrészek végén és elején formula-szerű szövegekkel dolgozott a másoló, csak ezeken a pontokon bontotta meg az eredeti koncepciót. Emellett néhány előre és hátrautalást helye-zett az összetartozó prédikációrészekbe. Ugyanígy, a textus idézésekor visszautal a szétvá-lasztott beszédek első darabjára.
Látható, hogy gyakorlott másolóval és szöveghasználóval van dolgunk. Sok rövidí-téssel találkozunk a szövegekben, azokat sok helyen csak a variánsok kontrollszövegként való használatával tudjuk feloldani. Egy helyen a Székelykeresztúri Kódexben a következő szerepel: „Olyanok vagyuk/-/, mint egi egi fel fut teomlok. Akaratosok, kevelyek, cifrak, Rag. Czial: feos. tol. Paraz. orrok, gil. in Summa, In/-/telenek.” A mondat a 3. Kolozsvári
448 Lelőhelye: Marosvásárhely, Teleki-Bolyai Könyvtár. Jelzete: 0439. Terjedelme: 420 p. Mérete: 151x192 mm. Kötés: színes, kemény kartonkötés, sarka és hátlapja vajszínű bőrbe kötve, virágdísszel aranyozva. A gerinc felirata: C. C. CONCILIUM R. V. GEORGY ENYEDINI.
132
Kódex adott helyének egybevetése után így oldható fel: „Olyanok vagyunk, mint egy-egy felfútt tömlők, akaratosok, kevélyek, cifrák, rágalmazók, csalárdok, fösvények, tolvajok, paráznák, orrok, gyűlölködők, in summa, istentelenek.”449
Nyelvezete is sokban eltér a többi másolattól, így a hívek és Isten jelölésére, meg-nevezésére szintén formulákat használ, melyeket általában rövidített alakban fűz a szöveg-ben. Ilyenek a következők: E. M. F. Úristen, E. M. F. M. Úr, E. M. Egyedül uralkodó Úr, Mi U. I. C. Z. Atyja, Z. I. k., Z. I. J. L. u. k. stb.450
Sok esetben a Székelykeresztúri Kódex a variánsoknál bőbeszédűbb. Jól illusztrálja ezt az a bekezdés, ahol a 4. Kolozsvári Kódexszel párhuzamban az Isten által az erdélyiekre küldött ellenségeket emlegeti.
57. beszéd, Sz, 210. 57. beszéd, K4, 88v.
„Hív végezetre az poenitenciára Őfelsége az sok pogány nemzetségnek felzendülésével, nem különben, mint mi-kor ez próféciát mondá és írá Ézsaiás.
Akkor is az Júda országára támadtak vala az elamiták, cyrenusok és syrusok.
Azonképpen mostan is felfegyverkeztet az felséges Úr Isten ellenünk gyakorlatossággal sok különb-különb nemzetet, hol az hatalmas török nemzetséget, tatárt, balont[?], lengyelt, németet, hol az szomszéd országo-kat reánk lázasztja, mindenképpen ijeszt, rettent, ha meg tudnánk valaha az ő haragjától rémülni.”
„Hív végezetre a penitenciára a pogány ellenségnek fel-zendülésével, nemkülönben, mint mikor ez próféciát mondá és írá Ézsaiás.
Mert akkor támadtak vala Júda országára az elamiták, cyreneusok, syrusok.
Azonképpen mostan felfegyverkezteté a hatalmas törö-köket és kapunk előtt tartja, hogy lássa, ha meg tudunk az ő haragjától rettenni.”
Lássunk egy példát a 3. Kolozsvári Kódex és a Székelykeresztúri Kódex összvetésében is.
A második triacas elején lévő beszédben, melyben a híveket ostorozza a prédikátor hibáikat számbavéve:
35. beszéd, Sz, 3. 35. beszéd, K3, 15v.
Miért? Azért, mert nem ismerjük nyavalyánkat, nem akarjuk látni veszedelmünket,
maga bizony sok ideje, hogy az fejsze kopácsoldogálja az fa tövét,
de ugyan szinte olyan jó sültek vagyunk, mintha soha semmi nyavalyánk sem lett volna. Egy cseppet sem jobbulunk.
Miért? Mert nem ismerjük nyavaljánkat, nem akarjuk látni veszedelminket,
maga bizony az fa tövén vagyon az fejsze,
most is olyan jó sültek vagyunk, mint azelőtt, egy csep-pet sem jobbulunk,
449 35. beszéd, Sz, 3. Az idézetet hosszabban ld. alább.
450 A rövidítések lehetséges feloldásai: Mi U. I. C. Z. Atyja = Mi Urunk, Istenünk, Krisztus Szent Atyja; Z. I.
k. = Szent Isten kegyelméből; stb. Azokat a rövidítéseket, melyeknek biztos feloldását tudtuk adni, az átírás során feloldva illesztettük a prédikációk szövegébe. Rövidítve hagytuk emellett pl. az E. M. F. Úristen rövi-dítést. A beszédekben általában az Isten nevéhez kapcsolt jelzők a mindenható, felséges, nagyhatalmú, hatal-mas. Ám mivel eddig semmilyen feloldásra nem találtunk kellő alátámasztást, azt rövidítve közöltük. Bőveb-ben ld. a Melléklet Átírási szabályzatában.
133
Olyanok vagyunk, mint egy-egy felfútt tömlők, akara-tosok, kevélyek, cifrák, rágalmazók, csalárdok, fösvé-nyek, tolvajok, paráznák, orrok, gyűlölködők, in summa, istentelenek. Bizony, nem az ilyeneket hall-gatja meg az Úr Isten. Hát?
Ha valaha meg tudnánk térni, igaz penitenciát tarta-nánk, böjtöléssel, könyörgéssel megtalálnók az Egek Urát, bizony, megszabadítana. Mert csak Őfelsége az, az ki az halálnak torkából is kivonhat, életre hozhat? Ő az, kinek kezében vagyon az fejedelmeknek szívük és odahajthatja, ahova akarja. Ő az, ki megkeményíti, ha általa az gonoszokat, az istenteleneket megostorozza és megbüntesse.
Bizony, félő is, hogy feltelt az mérték, megért az alma, ideje lerázni.
akaratosok, kevélyek vagyunk, cifrák, hasznosok, csa-lárdok, rágalmazók, gyűlölködők, és másra törők va-gyunk, nem az ilyeneket hallgatja meg az Úr.
Ha valaha meg tudnánk térni, penitenciát tartanánk, böjtölésünkkel, könyörgésünkkel megtalálnók az Urat, bizony megszabadítana, mert Ő az, az ki az halálnak torkából is kivonhat, életre hozhat, ő, az kinek kezében vagyon az fejedelmeknek szívük, odahajthattja, az hova akarja, ő az, ki meg is keményíti, hogy általa az gonoszokat, az istenteleneket megostorozza, büntesse.
Félek, hogy eltölt az mérték, megérett az alma, ideje lerázni.
A másoló sok helyen reflektál is a másot szövegre, margináliákban, így megjelölve azokat a részeket, melyek elnyerték a tetszését. Ilyen például a 191. beszéd második felében egy marginália, melyet a másoló a víz borrá változatásának csodája kommentálása mellé illesz-tett: „Szép magyarázat ez is.”451 De nem egy helyet találunk, ahol a másoló saját leleményét is a szövegbe fűzte, legalábbis ezt kell gondolnunk, mikor az adott, igencsak megmoso-lyogtató sorokat a variánsokban nem találjuk meg. Legtöbbször a hívek pirongatása zajlik ezekben a sorokban, hangvételük inkább figyelemfelkeltő. A 40. beszédben a Krisztust kö-vető hívek jellemzésekor Enyedi kitér arra, hogy nem véletlen követték ők a Messiást, hi-szen nem csak fülüket és szívüket, de hasukat is megtölthették.452 Ehhez fűzi hozzá a Székelykeresztúri Kódex másolója a következőket:
„Nem csuda vala, hogy Krisztus Urunkat oly igen örömest hallgatják vala akkor, mikor ötezer ember jár vala utána, mert az tanítás mellett igen jól vala dolguk, megtöltik vala gyomrukat, jó konyhájuk vala. Ugyan elhiszem, hogy többen gyűlnének az prédikációra mostan is, ha jó kupa borok, sült pecsenyék, jó tál étkek járnának elé mellette.”453
451 191. beszéd[/2], Sz, 615 (515).
452 Ld. pl.: 40. beszéd, K4, 15v–16r: „Azért mikor ez az sokaság megértette volna, hogy a tengeren általment volna Krisztus Urunk, utánamenének és megkeresék, nem azért, hogy hallgatnák tanítását, hanem hogy esmét jól tartsa őket, lakodalmat szerezzen nekik, és nem azért, hogy elméjüket, hanem hogy hasukat hizlalhassák.
Ezt azért látván Krisztus Urunk, megfeddé őket, és igen szép prédikációt tőn előttük. De mint hogy azoknak az étel kell vala inkább, a tálba vala az eszük, és nem hallgaták oly figyel[m]esen, amint illik vala, a tanítást, hanem csak a külső hajat vizsgálják vala, s azért nem tetszik nékik a prédikáció. És hogy láták, hogy nem akar esmét lakodalmat szerzeni nekik, ők is elébb állanak onnat, otthagyák Krisztust mind prédikációstól.
Ilyenek mostan is sokan vannak, kik ha veszik eszükbe, hogy az igaz tudomány mellett nem lakhatnak frissen, csakhamar odahagyják Krisztust mind tanításával öszve.”
453 40. beszéd, Sz, 76–77.
134
Az egyedi betoldásokat nehézségek nélkül leválaszthatjuk a variánsok segítségével. Alátá-masztja azt, hogy későbbi betoldásokról van szó, az Enyedi halála utáni történelmi esemé-nyek beszédekbe való illesztése. A kötetben az aktív prédikátori szerkesztés jeleiben gaz-dag, a ma ismert kódexek közül a leggazdagabb anyag található.