Emlékeztető funkciójú hivatkozások

Strukturális kapcsolódási pontokat kínálnak a beszédeken belüli azok a – sokszor nehezen vagy egyáltalán nem azonosítható – megjegyzések, melyekben a prédikátor arra utal, hogy az adott napon ki nem fejtett témáról máshol, máskor már bővebben beszélt vagy beszélni fog. Ezeket emlékeztető funkciójú hivatkozásoknak nevezem. Azt remélem, hogy erősíthető lesz általuk a beszédszerkezet hálója. Ám az sem kizárt, hogy épp ezek a nem szembeötlő, ezért a másolás során épen hagyott hivatkozások szolgálhatnak majd alapul egy új struktúra felvázolásához, valamint elveszett, nem ismert beszédek feltérképezéséhez.

Az emlékeztető funkciójú hivatkozásoknak két csoportját kell megkülönböztet-nünk. Az egyik fajta adatai gond nélkül lokalizálhatók, ezek azok az esetek, amikor több egymás mellett álló beszéd, melyek összefüggő beszédsort alkotnak és feltételezhetően egymás utáni alkalmakkor hangoztak el, lokalizált előre- és hátrautalásokat tartalmaznak, nem egyszer a megkezdett beszéd harmadik részeként kezelve a következő szám alatt lévő beszédet. Legtöbb esetben már a textus jelölésén is látjuk ezt a kapcsolatot, ezekben az esetekben a prédikátor nem írja ki az egymás után következő darabokban az egész hivat-kozást, hanem az Ibidem vagy Ex eodem loco megjegyzések után megadja a következő sorok számait. A kapcsolat erős, ám oly triviális, hogy nem feltétlenül erősíti az egész rend-szert, csupán beszédpárok és egy esetben három részből álló beszédcsoport tagjainak érte-lemszerű és logikus összetartozását. Ám arra mégis megfelelő, hogy a datálás és a struktúra felvázolása során ezeket az összefüggő beszédeket egy vagy egymáshoz nagyon közeli ke-letkezési időponttal lássuk el.

A páros és hármas beszédek¹⁸⁹ a következők:

K2 3. beszéd Lk. 2, 1 Luc. II.

K2 4. beszéd Lk. 2, 8 Ex eodem loco

K2 6. beszéd Jak. 3, 2 Jacob 3.

K2 7. beszéd Jak. 3, 9 Ex eodem loco v. 9.

K2 12. beszéd 1Kor. 13, 1 I. Cor. 13.

189 Az átláthatóság kedvéért csupán a triacasokat tartalmazó fő köteteket tüntetem fel a táblázatban.

61

K2 13. beszéd 1Kor. 13, 4 Ex eodem loco v. 4.

K2 28. beszéd Zsolt. (78)79, 1 LXXVIII.

K2 29. beszéd Zsolt. 79, 5 Ex eodem Psal.

S 95. beszéd Zsolt. 79, 1 Psal. 79. v. 1.

S 96. beszéd Zsolt. 79, 5 Ex eodem Psal. v. 5.

S 100. beszéd Zsolt. 82(83), 2 Psal. 82.

S 101. beszéd Zsolt. 82(83), 10 Ex eodem Psal. v. 10.

S 110. beszéd Ef. 6, 10 Ad Ephes. Cap. 6. v. 10.

S 111. beszéd Ef. 6, 14 Ex eodem loco v. 14.

K5 167. beszéd Lk. 19, 11 [sérült lap]

K5 168. beszéd Lk. 19, 14 Ibidem v. 14.

K5 176. beszéd helyén (obszerváció)

2Sám. 1, 1–18 Observationes in 2 Reg. 1. v. 1. usque ad v. 18.

K5 177. beszéd helyén (obszerváció)

2Sám. 1, 18–21 Ex eodem capite 1. libri 2de Regnum v. 18, 19, 20, 21.

K5 178. beszéd Zsolt. 79 (80), 1 Psal. LXXIX. v. 1.

K5 179.beszéd Zsolt. 79 (80), 9 Ibidem v. 9.

K5 185. beszéd Mt. 11, 2 Matthai cap. 11. v. 2.

K5 186. beszéd Mt. 11, 7 Ibidem v. 7.

K5 189. beszéd Gal. 6, 15 Ad Gal. cap. 6. v. 15.

K5 190. beszéd Gal. 6, 15 Ex iisdem verbis.

K5 192. beszéd Zsolt. 2, 1 Psal. 2. v. 1.

62

K5 193. beszéd Zsolt. 2, 7 Ibidem v. 7.

K5 194. beszéd Zsolt. 2, 8 Ibidem v. 8.

K1 205. beszéd Jn. 14, 23 Joannis Capite XIIII. ver. 23.

K1 206. beszéd Jn. 14, 27 Ibidem Johannis 14. ver. 27.

Néhány példa segítségével az alábbiakban ezt a csoportot mutatom be. A 2. Kolozsvári Kódexből egy helyet idézek, a 6. beszéd végét, mely több szempontból is érdekes. Egyrészt megmutatja, hogy a beszédpár egymást követő vasárnapokon (valószínűleg karácsony és vízkereszt között) hangzott el, utal a prédikáció felolvasásának hosszára, valamint előre megemlíti a 7. beszéd témáját:

„Mert rakva ez az város az sok megmondhatatlan hazugsággal, rágalmasokkal, árulkodás-sal és egyébfelől való bolond ítéletekkel, kik felől ugyan bővebben kellene szólanom, de mivelhogy most az óra eltelt, az mi most elmarad, az jövendő vasárnapon Istennek segít-ségéből megmagyarázzuk, és az kétszínű tökéletlen emberekről akkor szóljunk.”¹⁹⁰

Erre felel aztán a 7. beszéd elején, ahol röviden összegzi az előző héten hallottakat, majd rátér a megelőlegzett témára.

Az 5. Kolozsvári Kódexben a többi kódexnél több beszédpár és egy beszédhármas szerepel. Rögtön a kódex elején a 167. prédikáció¹⁹¹, egy párdarab első fele így végződik:

„Sőt, az kire többet bíznak, több számadása vagyon annak, és ugye szinte tégedet is előránt az gazda, úgy számot veszen tőled, mint mástól, az miképp az jövendő prédikációban meg-hallod.”¹⁹² Erre így felel a 168. beszéd¹⁹³ eleje: „Megértők ezt tegnap, hogy ennek az feje-delemnek, az kiről itt emlékezet vagyon, kétféle népe volt [...]”¹⁹⁴ A 178. és 179. beszédek-nél egy két beszédbe sűrített, háromrészes prédikációval van dolgunk, erre utal a 179. be-széd első sora is: „Ez harmadik része az könyörgő dicséretnek.”¹⁹⁵ A prédikációgyűjtemény egyetlen ma ismert, számozás alapján három beszédből álló beszédcsoportjának hivatko-zásai ehhez hasonlítanak. A 193. beszéd így emlékeztet az előzőleg, a 192. beszédben

190 6. beszéd, K2, 33v–34r.

191 Lk. 19, 11. [sérült lap] Mikor ezeket hallgatná[... ... ...]da beszédet is, mivel hogy [...]

192 167. beszéd, K5, 7v. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

193 Lk. 19, 14. (Ibidem v. 14.) Az ő polgári pedig gyűlölik vala őtet és követséget küldnek utána, mondván etc.

194 168. beszéd, K5, 8r. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

195 179. beszéd, K5, 53v.

63

elhangottakra: „Minekutána megmutogatá az próféta, miképp bánik az Úr Isten ez világi fejedelmekkel és hatalmasokkal, az kik az ő végezése és tanítása ellen tusakodnak és felfegyverkednek, immár az dicséretnek második részében azt adja előnkbe, miképp szokta azokat, az kiket gondviselése alá vett, megdicsőíteni és felmagasztalni.”¹⁹⁶

Hasonló hivatkozási pár található például a Sárospataki Kódex 110.¹⁹⁷ és 111. be-szédében¹⁹⁸. A 110. prédikáció a következő szavakkal végződik: „Minemű fegyverekben kellene pedig felöltöznünk, az kikkel nem csak ellene állhassunk, hanem könnyen diadal-mat vehessünk az ördögön, igen szépen megírja az apostol az következendő igékben. De azokról Isten segítségéből szóljunk az jövendő prédikációban.”¹⁹⁹ Erre a hivatkozásra is megérkezik a válasz a következő beszéd első soraiban, ahol a prédikátor feleleveníti az előző alkalommal mondottakat, majd folytatja, tovább építi az elkezdett gondolatmenetet:

„Minekutána azért Pál apostol inti az keresztényeket az vitézkedésre, és felserkenti az vi-gyázásra, eleikbe adván az ő ellenségeknek serénységét és hatalmasságát, az mint ezt teg-nap meghallók, immár második részében beszédének szép renddel elészámlálja azokat az fegyvereket, az kikben fel kell öltözni az lelki vitéznek, úgy hogy senki az apostolra nem panaszkodhatik, hogy ez tudós hadnagynak és jó tanácsadónak tisztiben el nem járt volna.”²⁰⁰

Az 1. Kolozsvári Kódex 205. és 206. beszédének összekötése így hangzik a 206.

beszéd elején: „Mondottuk vala, hogy Krisztus Urunk ez ő tanításának 2. részében ígéretet tészen az ő tanítványinak és ígér nekik két dolgot, tudni illik Szentlelket és békességet. Az elsőről szólánk, következik a második.”²⁰¹

Jellemző és minden más kódextől eltérő belső felosztással dolgozik a Székelykeresztúri Kódex másolója. Szinte minden esetben, ahol hosszú, több részes beszéd-ről készít másolatot, azokat ketté szedi. A prédikációrészek közötti átkötések jól mutatják, hogy a (tervezett, vagy valóban megvalósult) használat során egymás utáni alkalmakkor mondta el azokat a híveknek. Jellemző, hogy míg a beszédek első részénél teljes

196 193. beszéd, K5, 36v. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

197 Ef. 6, 10. Végezetre atyámfiai, vastagodjatok meg az Úrban, és az ő hatalmas erejébe öltözzetek etc.

198 Ef. 6, 14 (Ex eodem loco v. 14.) Álljatok annak okáért felövedzvén ágyékotokat igaz mondással, felöltözvén az Igazságnak. Etc.

199 110. beszéd, S, 117. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

200 111. beszéd, S, 117–118. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

201 206. beszéd, K1, 57 (30r). [Kiemelés tőlem. – L. B.]

64

mében hozza a textust annak helyével, valamint a beszédszámot, a kétfelé szedett prédiká-ció második felét csak a Concio felirattal jelzi. Lássunk példaként egy hosszabb lélegzetű átvezetést a 195(?). beszéd két fele között:

„Immár az harmadik részében az felvett igéknek azt írja meg az próféta és azt kellene meg-látnunk, az veszedelem idején mit cselekedtenek az Jeruzsálembeliek és micsoda haszon-talan dolgokban helyezteték reménységeket. De arról való tanításomat halasztom az követ-kezendő tanításomra, ahonnat megtanulhatjuk, ha az Úr megengedi érnünk arról való be-szélgetésünket, hogy az meny népet az Isten meg akar verni, ostorozni, büntetni, elsőben annak az eszét veszi el, hogy ne tudjon illendő orvosságot találni, keresni az nyavalya ellen.

De az mint mondám, arról Istennek segítségéből halljunk, értsünk és tanuljunk az az követ-kezendő tanításokban. Mostan pedig az Úrnak gondviselése alá ajánlom az híveket.”²⁰²

Erre a következő beszéd eleje reflektál is. Jellemző a következő beszédek szerkezetében, hogy nem csupán jelzi a két prédikáció összefüggését, de össze is foglalja az előző alkal-makkor hallottakat és a napi textust úgy olvassa fel, hogy a megelőző beszéd textusa is elhangozzon emlékeztetőképpen. Általában ehhez hasonló az utalás kezdete:

„Ha emlékeznek reá az hívek, az elmúlt tanításunkban vettem vala igéket fel tanulságunk-nak okáért az Ézsaiás próféta írásából, az 22. caputból. De hogy az Úrtanulságunk-nak C. u. hívek az elmúlt tanulságra is reá emlékezhessenek, az mostani tanításunkra is jobb alkalmatosságot vehessenek, mind azelőtt megmagyarázott igéket, s mind az mostani órára halasztott meg-magyarázandó igéket betű szerint renddel elüvészámlálom. Vigyázzanak reá figyelmetesen az Úrnak szent igéjében gyönyörködő igaz hívek.”²⁰³

Az emlékeztető funkciójú hivatkozások második csoportja már nehezebben felfedezhető és nehezebben azonosítható. Ezek azok az esetek, melyekben a prédikátor pontos hivatkozás nélkül egy másik, korábban elhangzott, vagy később esedékes beszédre vonatkózó tartalmi utalások. Nehezíti az azonosítást a ma nem ismert beszédek viszonylag nagy száma és az utalásokban szereplő kevés információ. Abban biztosak lehetünk, hogy ezek a hivatkozá-sok el is hangzottak a prédikációk során. Vagyis egyenesen a híveket szólították meg, őket emlékeztették a korábbi istentiszteletek alatt elhangzottakra. A mélyebb elemzések során a beszédekből nyert adatok alapján világosabb képet kaphatunk arról is, hogy a beszédek

202 195(?). beszéd[/1], Sz, 474 (374).

203 195(?). beszéd[/2], Sz, 474 (374). A kódex teljes anyagának hivatkozásjegyzékét ld. a Mellékletben.

65

hálózata hogyan jelent meg a hívek számára. Emellett az utalások az időbeli rendszerezés-ben is segítséget nyújthatnak.

Ezt a hivatkozáscsoportot is szemlélteném néhány példával. A 2. Kolozsvári Kódex 16. beszédében így szól a prédikátor: „Az mint azért ez históriából és ugyanezen Jeremiás próféta írásából megtetszik, mondá az igéket az Úr parancsolatjából Jeremiás Jeruzsálem-nek Sedékiás király és az több közel való királyoknak, hercegekJeruzsálem-nek követi előtt. Mert hogy megértsed, azmint hogy másszor is megmondtuk, az Sedékiás királynak az országát és bi-rodalmát Nabukodonozor adta vala, kivel frigye vala.”²⁰⁴ Majd, még ugyanazon a beszéden belül Krisztus istenségével kapcsolatos megjegyzéséhez fűzi hozzá: „De erről másszor töb-bet.”²⁰⁵ Egy lappal később a hamis cselekedetekről szólva, melyekről az Úr mindent tud, megjegyzi, hogy „egyébkor ezt bővebb beszéddel megmutogattuk és bizonyítottuk.”²⁰⁶

A 4. Kolozsvári Kódex 37. beszédében így szól a prédikátor: „Mely nagy emberte-lenség, kegyetlenség és istentelenség a szegény úton járót házába be nem fogadni, és nyu-godalmat neki nem adni, holott erre mind a természet, mind a szentek példája, mind a Szentírás, és mind a pogányok intése mindeneket megtanít és kényszerít, amiképp másszor bővebben megmutogattuk.” Majd pár sorral lentebb újabb utalással emlékezteti a prédikátor a híveket korábbi beszédben említett bibliai helyre: „Ez pedig nem csoda, mert ha az em-berek között legerősebb szövetség az Isteni vallásban és szolgálatban való egyesség, ami-képp a minap megtanultuk ama Krisztus urunk mondásából: Az, úgymond, az én anyám és atyámfia, aki az én mennyei atyámnak akar. etc. következik, hogy azok között lehet legna-gyobb gyűlölség, kik az isteni tiszteletben s vallásban különböznek és ellenkeznek.”²⁰⁷ El-viekben e hivatkozás azonosítása megkönnyíti a hivatkozott beszédhely azonosítását, ám mivel vélhetően nem textust, hanem belső bibliai idézetet említ, csak a szövegek teljes fel-dolgozásával azonosíthatjuk be az ilyenfajta hivatkozásokat is. A 46. beszédben ezt talál-juk: „Hirdessetek böjtöt. A böjt, mely igen együtt jár a könyörgéssel, másszor bővebben megmutogattuk.”²⁰⁸ Számos más hasonló utalás követi, az azonosítás szempontjából legka-rakteresebb ez: „Ez minap megmagyarázám az Isten templomának minden állását.”²⁰⁹ Bár

204 16. beszéd, K2, 147. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

205 16. beszéd, K2, 150. [Kiemelés tőlem. – L. B.] Az egész idézet így hangzik: „Senki pedig nem oly szem-telen, hogy ezeket az átok alá rekessze. Mert az ilyen isteneket az Isten ő maga teszi istenekké, és ezek nem rontják, hanem építik az ő tisztességét. Ilyen isten pedig az Krisztus. Tehát, nem illik semmiképpen rajta ez mondása Jeremiásnak. De erről másszor többet.”

206 16. beszéd, K2, 151. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

207 37. beszéd, K4, 2v. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

208 46. beszéd, K4, 46r. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

209 46. beszéd, K4, 47v. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

66

sok példában a minap az előző napot, vagy előző alkalmat jelöli, itt a mai sorrend szerinti előző beszédekben nem szerepel a megjegyzésnek megfelelő leírás. Szerepel azonban a 42.

beszédben, ahol valóban hosszan kifejti a prédikátor, hogyan volt felosztva a templom.²¹⁰ A beszéd talán elhangzott az 1593-as tordai zsinaton.²¹¹ Ez alapján feltételezhetjük, hogy a zsinaton több beszéd is elhangzott, a zsinati közönség a későbbi igehirdetésen is részt vett, vagy az alkalmi beszédnek tűnő darabot többször is előadta a püspök. Lehetséges az is, hogy a későbbi másolók illesztették be a kereszthivatkozásokat, ezt azonban a lehetőségek végére sorolom. Az 57. prédikációban ugyancsak arra találunk utalást, hogy a témáról a prédikátor már korábban beszélt:

„Mostan azért ha penitentiát akarna valaki tartani, nem volna szükség haját kitépni, mert ezt nem szoktuk mi semmi keserűségünknek idején cselekedni, hanem elég volna, hogy a mi gyászunknak és keserűségünknek jelét a mi szokásunk szerint jelentenők, de főképpen hogy szívünkben szontyolodnánk meg, amint mondá az Úr Isten Joel 2, szaggassátok meg szíveteket, nem ruházatotokat. De erről másszor többet szólottunk.”²¹²

Speciális eset a hivatkozások között, mikor időben előre utal a prédikátor. Ez történik a 61. beszédben is, ahol egy tanító célzatú párbeszéd-blokk responsiójában a következő mondatot találjuk: „Mert amely tudomány egyszer megerősíttetett, nem szükség az[t]

újonnan erősíteni, kiről amaz alkalmatosságban többet szóljunk.”²¹³ A beszéd további ré-szében nem találunk ilyen tartalmú részt, ezért a szöveghelyet kereshetjük más beszéd-ben. Emellett ügyelnünk kell arra, hogy az alkalmatosság többféle alkalmat, egyéb litur-gikus eseményt is jelenthet.

A Sárospataki Kódexből a visszautalásra idézek példát, a 112. beszédében a követ-kezőket olvashatjuk: „Mint ezen Amasiásnak mikor ezt izeni az Izrael királya, hogy az Lybanuson való bogáncskóró küldött volt követeket az cédrusfához. Etc. Kiről másszor szólottunk. Hogy pedig ez példabeszédet hívja Ézsaiás éneknek, nem azt jelenti, mint ha valami gyönyörűséges dolog volna.” ²¹⁴

210 A prédikáció szövege megtalálható az EGYVM 207–221. oldalán.

211 A 3. Kolozsvári Kódexből ugyan ez a beszéd hiányzik, de a 43. beszéd mellé a következő jegyzetet írta a másoló: „In synodo Thorde habita 1593. 20. Junij.” (K3, 49v.) Ha ez alapján feltételezzük, hogy a számozás-ban előtte szereplő darabot is előadta a püspök, akkor lehetnek igazak az elmondottak.

212 57. beszéd, K4, 86r. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

213 61, beszéd, K4, 101r.

214 112. beszéd, S, 132. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

67

Az 5. Kolozsvári Kódexből példa lehet erre a 172. beszéd egy megjegyzése: „Mert az Isten, ígéré, tűrő, szenvedő és késedelmes az büntetésre és bosszúállásra, azért az ő nyomorultiért is nem mindjárást áll bosszút az kegyetleneken, az mint itt szól Krisztus Urunk: Noha, úgymond, várakodik és mulat az bosszúállással, etc. Melynek okait másszor meghallották az keresztyének [...]”²¹⁵

Ugyancsak az 5. Kolozsvári Kódexben szerepel, a 189. beszédben egy utalás, mely egy lehetséges témát említ meg. A körülmetélkedésről és körülmetéletlenségről, a zsidózók érveiről szólva citálja példaképpen a szombat megtartásánal szokását a „ceremóniák” kö-zött. Ehhez kapcsolódóan megjegyzi: „Megbizonyítám pedig oda fel, hogy nagyobb az szombatnak illésénél az környülmetélkedés, tehát mint amarra, azonképpen erre sem va-gyunk kötelesek. De az szombatról más alkalmatosságban, ha szükség lészen, bővebben szólok, most csak például akarám behozni, hogy megértsed, hogy mikor itt szent Pál azt mondja, hogy az Jézus Krisztusban haszontalan az környülmetélkedés, ebben bé vagyon foglalva az ünneplés is, az szombatnak zsidó szokása szerént való megillése is.”²¹⁶ Való-színűsíthetően szükség lett az ígért magyarázat kifejtésére, így találjuk meg a 201. beszédet, melynek címe: De Sabbatho.²¹⁷

Az 1. Kolozsvári Kódexben, a 209. beszédben a bálványimádásról szólva két témát vezet fel a püspök, az egyik a meghalt emberek és állatok képmásaként készített szobrok imádása, a másik Isten ábrázolása és imádása. A témamegjelölés után így szól: „Hogy most mind a kettőről szóljunk, nem engedi az idő, de rövideden az elsőről ezt tudhadd, hogy ha szinte megengednők is, hogy a teremtett állatok képét szabad kiírni, ábrázolni, de azokat tisztelni nem szabad, sőt, nyilvánvaló bálványimádás. De erről másszor többet.”²¹⁸ A beje-lentett folytatást el is készítette a püspök, ezt a 211. és 212. beszédben találjuk.²¹⁹

Sok esetben nem egy konkrét beszédre, hanem beszédcsoportra utal a prédikátor.

Termszetesen ezek a hivatkozások általánosnak tűnnek, mégis, zárt struktúrában kezelve a beszégyűjteményt, legalább irányadóak lehetnek. A Székelykeresztúri Kódex 195(?). beszé-dének második felében ezt találjuk: „Ézsaiás gyakorta megprédikállotta vala ezeknek az

215 172. beszéd, K5, 35v.

216 189. beszéd, K5, 118v.

217 201. beszéd, K1, 10–18. De Sabbatho. Mt. 12, 1. Egykor megyen vala Jézus a vetés közt szombaton, az ő tanítványi pedig éhezvén etc.

218 209. beszéd, K1, 89.

219 211. beszéd, K1, 100–110. De idololatria gentium et papistarum. ApCsel. 14, 11. Az sokaság pedig mikor látta volna, amit cselekedett Pál, felemelvén szavukat etc. 212. beszéd, [111–114]. De vera veri Dei cognitione. ApCsel. 14. A beszéd csonka, eleje és vége hiányzik.

68

Júda országabelieknek s jeruzsálembelieknek, mint járnak, az miképpen mi is cselekedtünk, s mostan is cselekszünk. De azok, miképpen mi is, nem hogy elhitték volna, hanem még inkább csúfolták és nevették őtet, sőt, szidalmazták, kárhoztatták érette, miképpen nagy sokan mivelünk is cselekszenek [...]”²²⁰ Egyes esetekben az is világos, hogy a másoló pré-dikátor nem az Enyedi-korpuszt használja, hanem saját gyülekezetében emlékezteti a híve-ket a prédikációgyűjteménytől független szövegekre. Így történik ez a 191. beszéd első felének lezárásában ugyanebben a kódexben: „Intem is az Jézus Krisztus urunkban igaz híveket, hogy mikor az harangszót hallják, jusson eszükbe, miről volt ez elmúlt tanításunk-ban beszélgetésünk, s mi maradott volt hátra. Mert noha tudom, hogy ennek előtte is gya-korlatossággal hallották az hívek ez evangéliumnak magyarázatját, de netalán különb ma-gyarázattal, hogy sem mint tőlem meghallhatják. Most ebbe hagyom tanításomat. Legyen elég.”²²¹

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem (Pldal 60-68)