2. Enyedi György prédikációgyűjteménye
2.2. A prédikációgyűjtemény szerkezete – Ami az ideális rendszerből maradt
2.2.4. Datálás és rendezési elvek
2.2.4.2. Kollektív és lokális kereszthivatkozások
68
Júda országabelieknek s jeruzsálembelieknek, mint járnak, az miképpen mi is cselekedtünk, s mostan is cselekszünk. De azok, miképpen mi is, nem hogy elhitték volna, hanem még inkább csúfolták és nevették őtet, sőt, szidalmazták, kárhoztatták érette, miképpen nagy sokan mivelünk is cselekszenek [...]”220 Egyes esetekben az is világos, hogy a másoló pré-dikátor nem az Enyedi-korpuszt használja, hanem saját gyülekezetében emlékezteti a híve-ket a prédikációgyűjteménytől független szövegekre. Így történik ez a 191. beszéd első felének lezárásában ugyanebben a kódexben: „Intem is az Jézus Krisztus urunkban igaz híveket, hogy mikor az harangszót hallják, jusson eszükbe, miről volt ez elmúlt tanításunk-ban beszélgetésünk, s mi maradott volt hátra. Mert noha tudom, hogy ennek előtte is gya-korlatossággal hallották az hívek ez evangéliumnak magyarázatját, de netalán különb ma-gyarázattal, hogy sem mint tőlem meghallhatják. Most ebbe hagyom tanításomat. Legyen elég.”221
69
meg nem vallják vala, hogy az gyülekezetből ki vettetnének. Mert inkább szereték az embe-rek dicsőségét, hogy nem az Istennek dicsőségét.224 Az 55. beszéd textusa: Ha az Úr nem építi az házat, hiába munkálkodnak, az kik építik azt. Ha az Úr nem őrzi az várost, csak hiába vigyáz, az kik őrzi azt. Csak hiába vagyon jó reggel felkelni, későn leülnötök, keserves kenyeret ennetek, kik az Úrtól áldást nem vártok. Az miképpen haszontalan reggel felkel-netek, későn leülnötök, keserves kenyeret ennetek. Szintén azonképpen az Úr az ő szerel-mesinek ad álmot. Miképpen az sebes nyilak az hatalmas markában, azonképpen az hívek erősek az Isten oltalmában. Meg nem szégyenül az kapuban, mikor szóland az ő ellenségi-nek.225 Mindkét beszéd tematikájában ide illik. Emellett feltételezhetően a másoló véletlen hagyta benne a gyűjteménytől idegen hivatkozást a szövegben. Mivel a hordozó kódexnek az adott beszédválogatásban beszédszámozása nincs, valamint a megnevezett beszédek nem szerepelnek a kötetben, biztosak lehetünk abban, hogy kötetek közötti hivatkozásról van szó. Mivel a prédikáció azonosíthatóan Enyedi műve, a hivatkozást is eredetinek te-kintem.
Sokat elárulhat a másolók szöveghasználatáról, ha a variánsok hivatkozási kettős-séget mutatnak. Ez súlyozottan érvényes abban az esetben, ha több hivatkozás egy beszédre mutat. A hivatkozott beszéd helye így többszörösen megerősített, míg maguk az utaló be-szédek variánsaik miatt elbizonytalanítják saját helyüket a struktúrában. Mind a 13. beszéd (K2), mind a 45. beszéd (K4) utal egy-egy pontján a 27. prédikációra. A 13. beszéd hivat-kozásával kapcsolatban problémát okoz, hogy a Marosvásárhelyi Kódex variánsa nem tar-talmazza a hivatkozást, emellett a harmadik triacas darabjaként van jelölve beszédszám nélkül. Ezen felül a 2. Kolozsvári Kódex hivatkozásában nem csupán beszéd-, de triacas-számot is találunk, annak ellenére, hogy elvileg egy kötetben és egy triacason belül lévő darabokról van szó.226 A 45. beszéd csupán a hivatkozások módja tér el. Míg a 4. Kolozsvári Kódex margóján ott van az utalás, a 3. Kolozsvári Kódex csak a szövegközi emlékeztető utalást tartalmazza.227
224 Jn. 12, 42. Enyedi szövegei közül leghosszabban P (M) idézi a textust, a következőképpen: „Mindazáltal a fő népek közül is sokan hivének őbenne, de az farizeusoktól való féltükben nem vallják vala, hogy az gyü-lekezetből ki ne vettetnének. Etc. Lege usque dicsőségét.” 38. beszéd, P, 4v.
225 Zsolt. 127, 1. Enyedi szövegei közül leghosszabban Sz idézi a textust.
226 A problémás helyről bővebben ld. a 74. oldalt.
227 45. beszéd, K4, 43r: „Itt aztat tanuljuk meg, mely háládatlan, goromba, és mely vakmerő legyen a bűnben elmerült ember. Ím, mely keservesen panaszolkodik az Úr: És nem találtaték egy közületek, aki énhozzám.
Mégis csudálkoznak rajta, ha az Isten sokasítja a csapást, ha gyakorta ver. Micsoda okai legyenek pedig, hogy az ember így megkeményíti magát, másszor megmagyaráztuk.” Margójegyzet: „Concione 27.”
70
Még egy példát fontos kiemelni, mely a beszédek szerzői változataihoz visz köze-lebb. Az 1. Kolozsvári Kódexben a 204. beszéd vége hiányos. A magyar nyelvű szöveg egy latin nyelvű vázlatban végződik: „Sequentia explicare non licuit propter morbum supervenientem, sed eorum dispositio haec est”.228 A mintegy másfél lapnyi latin vázlat alapján nem csupán arról kaphatunk képet, hogyan is néztek ki a „magyarítás” előtt, nyers formában a beszédek, de arra is bizonyítékot találhatunk, hogy a korpusz egyes darabjai közötti kereszthivatkozások sűrűk lehettek az eredeti változatokban. A vázlat margóján egyéb jegyzetek között két margináliát találunk, az egyik a harmadik triacas 86. beszédére, míg a másik az ötödik triacas 145. beszédére utal. Az utalások azért is érdekesek, mert az adott beszédek közül az elsőt a Marosvásárhelyi Kódex rossz másolatában ismerjük, mely-ben beszédszám nélkül szerepelt, a másik beszéd pedig olyan ma nem ismert beszédre utal, melyről pontosabb adatot csak az EUET alapján tudtunk mondani. A vázlatban lévő hivat-kozások megerősítik mind az EUET hivatkozását, mint a Marosvásárhelyi Kódexben sze-replő beszéd helyét a korpuszban.
Ez az eset azonban felvet egy újabb, a szövegstruktúrára vonatkozó kérdést is. Ho-gyan kell a kutatónak súlyoznia a ma fellelhető hivatkozásokat? Káldos János utolsó meg-jelent cikkében hosszan idéz a beszédgyűjtemény szerkezetének ismertetése kapcsán ezek-ből a példákból, ám célja az, hogy alátámassza a beszédek számozásának stabil voltát.229 A hibák és eltérések azonban egy ennél jóval súlyosabb kérdés megválaszolására adnak okot.
Szövegromlásról beszélhetünk-e, vagy átstrukturált beszédgyűjteményről?
A válaszhoz remélhetőleg hozzásegít az, ha minden a korpuszon belüli és a kor-puszra vonatkozó azonosítható triacas- és beszédhivatkozást összegyűjtünk, így az eredeti háló egyes pontjait mintegy fixálhatjuk, rögzíthetjük, mint a hivatkozások által igazolt he-lyen lévő szemet.
45. beszéd, K3, 27r: „Másodszor itt azt tanuljuk meg, mely háládatlan, mely goromba és mely vakmerő legyen az bűnben elmerült ember. Ím, mely keservesen panaszolkodik az Úr: És nem találtatik egy közületek, az ki énhozzám térne. Mégis, csudálkozunk rajta, ha az Úr Isten sokasítja az csapást, ha gyakran ver. Micsoda okai legyenek pedig annak, hogy az ember így megkeményíti magát, másszor megmagyaráztuk.”
228 204. beszéd után, K1, 47 (25r) – 48 (25v). A dispositio szövegét közli KÁLDOS: Enyedi György prédiká-ciógyűjteményének szerkezete és a prédikációk textológiai vizsgálatának tanulságai, Erdélyi Múzeum, 2013/1, 105.
229 Uo., 103–105.
71
Két csoportot kell elkülönítenünk a korpuszon belüli hivatkozásnál. Az elsőt kol-lektív kereszthivatkozásnak nevezem.230 Minden hivatkozást ide sorolok, ami olyan beszé-dekben szerepel, melyek nem egy triacason, vagyis egy strukturális szinten megjelölt és egybemásolt szövegcsoporton belül hivatkoznak más beszédekre. Ezt akkor is figyelembe veszem, ha a másoló több triacast is lemásolt. A meghatározás vonatkozik a vegyes máso-latokra is.
A másodikba azokat a beszédeket sorolom, melyek egy triacason vagy szövegegy-ségen belül, vagyis egy a másoló által átvett (vagy kialakított) szövegcsoporton belül tör-ténik. Ezeket lokális kereszthivatkozásoknak nevezem.231
Az első hivatkozásokat erősebbnek, míg a másodikat (belső szerkesztés apropóján) gyengébbnek tekintem.232
Kódex A hivatkozást tartalmazó
be-széd
A hivatkozott beszéd
A hivatkozás jellege:
Marginália Szövegközi j.
Sorközi j.
Index
A jelzés szövege KK
/ LK
K2 4. beszéd 55. beszéd Marginália „[...] Vide Con. 55. 2da tria.[...]” KK M 9. beszéd ? Sorközi jelzés „Vide ...[?] in 3. triacade in hunc locum.” LK K2 13. beszéd 27. beszéd Marginália „Vide alia Concio[ne] 27. ex prima
Triacadum”
LK
K4 45. beszéd 27. beszéd Marginália „Concione 27.”
A főszövegben: „Micsoda okai legyenek pe-dig, hogy az ember így
megkeményíti magát, másszor megmagyaráz-tuk.”
LK
K4 66. beszéd 67. & 99. [?]
beszéd
Szövegközi j. „Ultima autem concio huius triacadis, videlicet 67 de funere, descripta est in finem tertiae triacados, ibi invenies.”
LK
230 A továbbiakban kollektív kereszthivatkozás KK rövidítéssel.
231 A továbbiakban lokális kereszthivatkozás LK rövidítéssel.
232 A hivatkozások áttekintő táblázatát ld. a Mellékletben.
72
S 101. beszéd 127. beszéd Index „Convenit, 127. con.” LK
S 113. beszéd 132. beszéd Index „Correspondet huic, Con. 132.” LK
S 114. beszéd 119. beszéd Szövegközi j. „Vide caetera Contione 119.” LK
S 118. beszéd 129. beszéd Index „Corresp. huic, Con. 129.” LK
S 120. beszéd 124. beszéd Index „Corresp. Con. 124.” LK
S 123. beszéd 188. beszéd Marginália „Quae sequentur haec verba applicantur concione 188.”
KK
K5 177. beszéd (Observatione s)
57. beszéd Sorközi j. „Quae haec sequitur in Isaia explicata sunt concione 57. Vide in 2da triacade.”
KK
K5 185. beszéd 108. beszéd Marginália „In Triac. / 4ta / Vide Con. / 108. fol. 3.” KK K5 188. beszéd 123. beszéd „Haec quae precedunt explicantur Tria. 4.
Concione 123.” [Tria. 4. talán későbbi betol-dás.]
KK
K5 194. beszéd 167. beszéd Marginália „Et Con. 167 supra.” LK
CV 191. beszéd 55. beszéd, 38. beszéd
Szövegközi j. „De mi legyen valakiben hinni, erről másszor szólottunk Con. in 55. et 38.”
KK
K1 24 (13v)
202. beszéd 198. beszéd Szövegközi j. „[...] Ugyan szokása ez ennek az evangélistá-nak, hogy az egyről való dolgot is közönséges igével írja meg, vide Conc. 198.”
KK
K1 204. beszéd utáni
„sequentia”
86. beszéd Marginália „Vide Concion. 86. super Cap. ad. Rom. 8. in 3. triacas”
KK
K1 (25a)
204. beszéd utáni
„sequentia”
145. beszéd Marginália „Vide Cont. 145. super Cap: 1. Rom. in 5.
Triacas.”
KK
73