Írásbeliség és szóbeliség

146

147

unitárius prédikációgyűjtemények nem jelentek meg nyomtatásban. A nyomtatás elterjedése, a szöveghagyományozódás területén történt forradalmi változások idejében egy szinte tisztán kéziratos hagyományozódású korpuszon figyelhetjük meg a kora-újkori írásbeliség és szóbe-liség kölcsönhatásait. A prédikáció műfaja mindig is magában hordozta e kettősséget. A késő-középkori virágzó prédikációhagyomány után a reformáció új korszakot hozott. Az első, új szellemben, magyar nyelven megjelent prédikációskötetek, Huszár Gál, Méliusz Juhász Péter vagy Dávid Ferenc munkái előadásra szánt példatárakként funkcionáltak. A műfajt igazán megújító Bornemisza mindüknél többet tett. Nem csak a világi széppróza felé vezette a a vitázó irodalomhoz inkább hasonlító prédikációs műfajt, de olvasásra, egyéni használatra is alkal-massá tette. Bár a Foliopostilla kiadásával megindult az olvasás előtérbe helyezése, ez sokáig nem vált általánossá. Megmaradt a mintakönyv-jelleg, az író feltételezte az olvasót, a prédiká-tort mint felolvasót, közvetítőt. Az oralitás, az előadás pedig magában hordozta a prédikátor aktív módosító szerepét, a változatok létrejöttét a használati mód és az alkalom, valamint a hallgatóközönség is befolyásolta. Egyrészről a hagyományhoz való ragaszkodás, másrészről a használat során való alakítás, variálás lehetősége határozta így meg e szövegeket. A prédiká-ciókon átüt egy művelt és felkészült szerző gondolati rendszere, másrészről a bibliai szövegek, memoriter-szerű idézetek, szólások, szállóigék, példasorok, formulák, a prédikációszerzésben bevett, másrészt a felhasználást segítő szövegegységek teszik ki a beszédek szövegének jelen-tős részét.

A másolók, gyakorló prédikátorok mintakönyvként használták Enyedi kódexeit. A kéz-iratosságtól a nyomtatás felé történő eltolódás nem befolyásolta a szöveghagyományt. A sok-szoros áttétel szóbeliség és írásbeliség között magukon a szöveken is érezhető és nyomon kö-vethető. A korabeli nyomtatott prédikációgyűjteményekkel ellentétben nincs az egész korpuszt tartalmazó változatunk, és mindenek előtt nincs a szerző – vagyis az eredeti szerző, Enyedi – útmutatásait, önmeghatározását, olvasói és hallgatói körének leírását, a kötetek, szövegek használatának módját meghatározó, vagy e szempontok szerint irányadó bevezetése a gyűjte-ménynek. Így méginkább illik foglalkoznunk a következő kérdésekkel: Ki a közönség? Ki a felhasználó? Milyen céllal íródott a gyűjtemény? E kérdések együttes vizsgálatával írható le a kódexek használati módja és köre.

148

Enyedi beszédei két csoportra oszthatók a használat módja tekintetében. Az egyik cso-port szinte elenyésző elemet tartalmaz, míg a másik a korpusz szinte egészét. Az első csocso-portba azokat a beszédeket sorolhatjuk, melyeket kifejezetten egyéni olvasásra (és nem felolvasásra) szántak. Ide tartozik a Szilvási János ellen írott vitairat latin változata, melynek már idézett előszavában Enyedi maga ismerteti a lejegyzés körülményeit és célját. Ez a szöveg a beszédek közül egyetlenként maradt fenn szerzői lejegyzésben.⁴⁹² Ide tartozik a Toroczkai Máté által fordított Explicationes magyar nyelvű kiadásába illesztett fél beszéd is.⁴⁹³ Az első esetben po-lemikus művé formált prédikációval van dolgunk, melyet a szerző azon célból írt le, hogy sza-vai pontosan kerüljenek a vitázók elé. A második esetben maga az Explicationes műfaja, vala-mint a beszéd töredékessége erősíti meg azt, hogy a szövegrész olvasásra szánva és nem egyéb céllal szerepelt a kötetben. Ide tartoznak emellett azok az Explicationesben szereplő jegyzettel nem ellátott szövegrészletek is, melyekről igazolható, hogy egyes prédikációkkal szoros, kom-pilálás-jellegű párhuzamot mutatnak.⁴⁹⁴

A nagyobb csoport, mely lényegében az egész korpuszt magában foglalja, mivel a fen-tebb említett példák is megtalálhatók számozott prédikációként a kéziratos anyagban, a felol-vasásra, előadásra, és ezáltal hallgatásra szánt szövegek csoportja. A beszédek maguk is utal-nak a vegyes hagyományra, az olvasást, a hallgatást, vagy mindkettőt hangsúlyozva, bár in-kább figyelemfelkeltő szerepben bukkannak fel e mondatok. Így szól a prédikátor a 10. be-szédben: „Immár értjük ez meghallott igéknek magyarázatját, az melyet az Isten nem ok nélkül íratott meg, és megengedte, hogy mi is [ne csak] olvassuk és hallgassuk, hanem hogy ezekből példát vegyünk és tanuljunk.”⁴⁹⁵ Ugyanígy a 202. beszédben: „[...] csak rövideden jelentik meg a dolgot, kiből az olvasó és hallgató többet értsen.”⁴⁹⁶

492 Enyedi-kódex, Academia III., Ms. U. 474. A beszéd szerepel a prédikációgyűjteményben magyar nyelven is.

K4-ben csupán utalás van létezésére, K3-ban és Sz-ben teljes szövege megvan. A beszéd megjelent Enyedi válo-gatott műveinek kiadásában is magyarul: EGYVM, 154–181.

493 Explicationes, 1619, 192–201. [A beszéd csak a magyar fordításban szerepel.]

494 Pl.: a 2. zsoltárra épülő magyarázat és a 192–194. beszédek szövegegyezései, valamint a Jn. 8-ra épülő ma-gyarázat egyezése a 93. beszéd szövegével.

495 10. beszéd, K2, 98 (51v). Hasonló szerepű szövegrész más beszédben: „Mi is ne csak azért hallgassuk, olvas-suk, hogy fülünket gyönyörköttessük benne, avagy hogy csak értsük, mint éltenek az emberek az régi üdőkben, hanem hogy azt magunkra vonnyuk, és most is hasonló cselekedeteknek hasonló végét várjuk és reméljük.” 35.

beszéd, K3, 11r.

496 202. beszéd, K1, 26.

149

Jellemzően az „olvassuk” szóval vezeti be a prédikátor a magyarázott textus egyes visz-szaidézett szavait,⁴⁹⁷ más citált bibliai helyeket,⁴⁹⁸ valamint a prédikáció szövegébe illesztett példaanyag darabjait.⁴⁹⁹

A „hallottuk” jelenik meg olyan esetekben, ahol hírekről, ismert történésekről, „plety-kákról” esik szó.⁵⁰⁰ Ugyanígy a „hallották a keresztyének” formulával vezet be sok esetben olyan bibliai utalásokat, melyek minden templomba járó számára ismertek, vagy korábban el-hangzott prédikációkra vonatkoznak. Ebben a kontextusban a megjegyéz konkrétabban vonat-kozik a szóbeliségre, mint az előző eset, a prédikálás vagy egyéb liturgikus alkalom során va-lóban hallgatott szöveghelyekre utal.⁵⁰¹

Amíg a beszédek egyes tartalmi elemei kötöttek, a prédikációk lejegyzése formai szem-pontból nem egységes. A bibliai és egyéb idézett szövegek feltüntetése és a források jelölése különbözik, ahogy a beszédstruktúra megjelenítése is. Más szisztéma szerint tagolják a beszé-deket részekre, máshogy tüntetik fel a beszéd belső szerkezetét, a bekezdéseket az egyes má-solók. Ezek a jellemzők nagyban függnek a papír méretétől és a másoló írásától is. Beszélhe-tünk tehát tematikus szerkezeti tagolásokról (új beszéd kezdete, a beszédszám, textus, egyes esetekben a cím feltüntetése, bizonyos másolóknál egy beszéd több rövidebb prédikációra való bontása), és belső szerkezeti tagolásokról (bekezdések és bekezdéseken belüli tagolások, egyes szakaszrészek és idézetek kiemelése). Egyes kódexek írásképi jellegzetességei kifejezetten arra mutatnak, hogy azok a felolvasás megkönnyítését szolgáló szövegszervezési jelek voltak.

497 Pl.: „Azt olvassuk pedig, hogy mikor János megmosogatta volna Jézust”

498 Pl.: „mint olvassuk Act. 19. & 18.”, „Simeon felől is azt olvassuk”, „Elsőben azt olvassuk Luc. 1.”, „Ezent olvassuk a Ninive királya felől”, „Azt olvassuk 2. Paralip. 33.”

499 Pl.: „Amiképpen olvassuk egy vitéz és erős hadnagy felől...”, „Mint olvassuk amaz római Tarquinius felől...”,

„ezekben is nem az Elizeus lelke vagyon, hanem inkább amaz embergyűlölő Timoné, ki felől azt olvassuk...”,

„...az mint az pogányok írásában olvassuk...”, „Az mint olvassuk egy Hegesias nevű orátor felől, ki egy könyvet írt volt ez életnek nyavalyáiról, melyet mikor az emberek előtt olvasott, sokan megölték magukat.” Ugyanígy, korabeli olvasási szokásokról tájákoztat minket a vitézi rendek tanítása közben a prédiátor: „Mint kelljen az testi ellenség ellen víni, az végekben és az históriák olvasásából szokták tanulni az emberek.” 11. beszéd, S, 106.

500 Ilyen például a Navarrai Henrikre való korábban már említett utalás: „Innét kelt majd ugyan proverbiumban amaz Istentelen mondás: ha az hitet meg kell szegni a birodalomért (királyságért), szegd meg, egyéb dolgokban szent és igaz hitű lehetsz. Kinek példáját ugyan csak a mi időnkben is hallottuk és értettük. Mint amaz navarrai király dolga immár mindennel nyilván vagyon.” 188. beszéd, K5, 111v. [Kiemelés tőlem. – L. B.]

501 Pl.: „Gyakorta hallották a keresztyének, miképp az Úr Isten Saul királyt megverte...”, „Azt hiszem, gyakorta hallották a keresztények, mi volt a Baptista János fogságának és halálának oka”, „Gyakorta hallották a keresztyé-nek, miképp az napkeleti bölcsek, kiket az írás mágusoknak nevez, avagy mond és az Pápa minden fundamentum nélkül elhitette hogy királyok voltak, látván az zsidók királya születésének csillagát, Jeruzsálembe jöttek volt, és az született királyról tudakoztanak.”

150

A középkorban még általános volt a szövegek tagolásának retorikai elvek szerint tör-ténő, a kódexek szövegében az olvasást, hangsúlyozást, levegővételt stb. szabályozó és köny-nyítő jelek használata a mai szintaktikai tagolást tükröző interpunkció megjelenése előtt.⁵⁰² A 16. századra, a reformáció megjelenésével és az oktatás, írásbeliség átalakulásával ezek a je-lölések egyre kevésbé voltak használatban. Ám hogyan segítették, segíthették a prédikátorok az előadásra szánt szövegváltozatok írásbeli tagolásával munkájukat? Másolatainkban nincs a központozás esetleges, a szöveg tagolása kódexenként eltérő. Általánosan jellemző emellett az idézetek, különösen a bibliai idézetek kiemelése aláhúzással vagy a főszövegtől eltérő, kapitá-lis-jellegű írással, a prédikációk elején felvázolt beszédszerkezet megtartása és gyakran a szer-kezeti részek margón való jelzése is, a bibliai és egyéb citátumok való úgymond jelzés beszú-rása az idézet-funkció megerősítésére. Kódexfüggőnek tekinthetjük a latin és görög írás hasz-nálatát is. A latin idézetekben kevés, míg a görög szövegekben sok hibát találunk. Jellemző, hogy az összefoglalás-szerű idézetek magyar, míg a pontos idézetek latin és görög nyelven szerepelnek. A fordítások jellege, valamint az egyes változatok eltérései azt is jó mutatják, hogy melyik másoló mennyire készítette elő szövegét előadásra. Az íráskép természetesen nem bizonyíték, a felhasználás módjának alapvetően az egyéni olvasást kell tekintenünk. Emellett támpontot adhatnak ezek az adatok a másoló intenciójának felvázolásához. Ez alapján megkü-lönböztethetünk sűrű és tagolt, olvasóbarát és nem olvasóbarát írást, megkülönböztethetjük a köteteket a szövegtagolás, a többféle betűméret és betűtípus, valamint az idézetek kiemelése és jelölése alapján.

A kódexek egyéni sajátosságai röviden:

K1 – Sűrű írás, kevéssé tagolt. A fontosabb szavak – a bibliai idézethez tartozó magyarázott szavak, Isten neve stb. – kapitális írással kiemelve a szövegen belül is. Nagyon ritkán bekez-déseken belül nagyobb helyszünet két mondat között. Beszédszerkezeti egységek (pl. Másod-szor stb.) kiemelve kapitális írással. Jól olvasható, ám apróbetűs, inkább kézikönyv-jellegű szöveg.

502 Nyelvemlékeink írásképével és a felolvasás módját szabályozó írásjelekkel kapcsolatban ld. pl.: LÁZS Sándor, Benkő Lóránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei, ItK, 1984/1, 109–115. [111–114.]

151

K2 – Sűrű írás. A beszédstruktúra jelzése általában precíz, a margón segítő számozással a be-széd egészében. Bekezdésekkel átláthatóan tagolt. Az egyes bekezdéseken belül új gondolat-kezdéskor, retorikai kérdés feltevésekor stb. nagyobb szünet (lélegzetvétel, hatásszünet) a két mondat között. Jól olvasható, inkább kézikönyv-jellegű szöveg.

K3 – Alapvetően sűrű írás, nem olvasóbarát. A beszédstruktúra nem kiemelt. A szöveg nem tagolt. Az idézetek jellemzően nem kiemeltek. Néhol bekezdéseken belül nagyobb helyszünet két mondat között, jellemzően a beszédstruktúrához tartozó egyes pontok (Harmadszor, Ne-gyedszer stb.) kezdete esetén. Nehezen olvasható, kézikönyv-jellegű szöveg.

K4 – Sűrű írás, nem olvasóbarát. A beszédstruktúra jól tagolva kiemelve a beszédek elején.

Kevés kiemelés a bekezdésekben (pl. Harmadszor, De mondanád stb.), nagyobb méretű betű-vel írva, sokszor kettősponttal ellátva, jellemzően a beszédstruktúrához tartozó egyes pontok kezdete esetén. Néhol, a folyószövegben is nagyobb szóköz (lélegzetvétel, hatásszünet) két mondat között. Egyes beszédeknél későbbi betoldásként a margón a másoló kiegészítette az idézett textus, bibliai helyek szövegét, így oldva fel a gyakran használt rövid idézetek etc. vég-ződését, egyben megkönnyítve az olvasást/felolvasást.

K5 –Sűrű írás, ám jól olvasható, szellős távval a sorok között. A beszédek felosztása általában precíz, a margón segítő számozással a beszéd egészében. Az egyes beszédrészek kezdetét alá-húzással is segíti. Az idézetek nagyobb betűmérettel és betűközzel írva, elkülönülnek a folyó-szövegtől. A bibliai idézetek rövidített jelölését is aláhúzással emeli ki. Egyes helyeken az idézetek után és fontos gondolatok elején a soron belül nagyobb térközt találunk a mondatok között. Bár a beszédek másolása folyamatos, a címek kezdete nagyobb betűvel, megvastagított, iniciálé-szerű kezdőbetűvel van kiemelve. A margón a beszédek latin mottó-címe is fel van tüntetve. A kódexben sok széljegyzet található. A margináliák között találunk bibliai idézete-ket, szerzőségi utalást szövegrészekhez, több helyen a beszéden belüli fontos gondolatok ki-emelését latin címekkel. A kódex olvasóbarát.

S – Tiszta írás, jól olvasható. A beszédstruktúra nincs külön kiemelve. A másoló nem osztja a beszédeket jól elkülöníthető bekezdésekre. A beszédek szövege alapvetően a beszédstruktúra szerint van tagolva. Az egyes gondolatok, fontos mondatok között bekezdésen belül is nagyobb szóköz található. A fejléceken a triacasok és a beszédek számozása fut, így jól követhető és

152

kereshető a könyv tartalma. A beszédkezdetekben a beszédcím, a textus, a prédikáció főszö-vegének mondatkezdése rubrumozott. A lapszámozás tiszta és precíz, a széles margók üresek, jegyzetek szinte nincsenek. A kódex olvasóbarát.

Sz – Tiszta, jól olvasható, rendszerezett írás. Rövid beszédek. A másoló a textusokat és az idézetek nagy részét teljes hosszában kiírta, nem él a rövidítés lehetőségével. Ez az olvasást, sőt, felolvasást könnyítő módszer csak a Székelykeresztúri Kódex jellemzője. A szövegben fo-lyamatosak a hallgatóságot megszólító részek, az egymáshoz kapcsolódó beszédeket, mint azt fentebb és táblázatokban bemutatom, emlékeztető hivatkozásokkal látja el, a kapcsolódó be-szédek elején visszaidézi az előző alkalommal elhangzott prédikáció textusát és tartalmát is.

Sok tekintetben sokkal szerkesztettebb szöveggel állunk szemben, mint bármely más kódexnél, jellemző betoldásai között az oralitás szempontjából legfontosabbak a híveknek való kiszólá-sok. Ez a kódex a leginkább alkalmas direkt felolvasásra.

M – Zavaros írás, a kisalakú leveleken rövid sorok, nehezen olvasható szöveg, sok javítással.

A beszédszerkezetek kiemelve. A könyvben jellemző az olvasó átirányítása más laphelyekre.

A bibliai textusok nincsenek kiírva, a másoló visszautal a beszédkezdetekre, előző beszédekre.

Egyes helyeken nincsenek kiírva a beszéd egyes részei vagy vége, a másoló emlékezteti a fel-használót, hogy ezt már megtanulta és fejezze be maga. Nem olvasóbarát, kézikönyv-jellegű mintatár.

CV – Sűrű írás, sokszor a javítások, vagy a nagyon sűrűn írt részek miatt nehezen olvasható.

A beszédek rövidítettek. A javító kéz stiláris javításokat is eszközölt. Ez azt erősíti, hogy hasz-nálták a szövegeket, ha nem is direkt felolvasásra, de nyersanyagként, szoros követésre. Kézi-könyv-jellegű mintatár.

GyS – Sűrű írás, kisméretű lapokon rövid sorok, melyek M-mel mutatnak külalakban rokon-ságot. Felolvasásra kevéssé alkalmas, főleg a másoló által okozott szöveghiányok miatt. Pré-dikátor számára másolt kézikönyv-jellegű mintatárnak nevezhetjük.

A rövid jellemzésekből látható, hogy nem minden kódex felolvasóbarát. Az azonban biztosnak látszik, hogy kötetek nagy részét segédkönyvként, mintatárként használták ilyen vagy olyan formában prédikációk előkészítéséhez vagy előadásához.

153

Olyan szöveghelyeket is találunk, amelyek az írásbeliség és szóbeliség hagyományá-nak kettőssége mellett a különböző nyelvek használatában is eligazítást adhathagyományá-nak. A jellegénél fogva különleges 93. beszédben a Biblia görög nyelvű kifejezésinek magyarázata előtt így szól a prédikátor: „Ez az Krisztus beszédének világosb és igaz értelme, kiben hogy senki ne kétel-kedjék, az igéknek és az itt való szólásoknak tulajdonságiból megbizonyítom. Az kik pedig írást nem tudnak, ne bánják, ha szokáson kívül idegen nyelven kell itt szólanom.”⁵⁰³ A vegyes műveltségű hallgatóközönség előtt tehát szintén előadásra kerültek a néhol filológiai fejtege-téseket tartalmazó beszédek is. Emellett biztosak lehetünk benne, hogy alapvetően magyar nyelven hangoztak el a prédikációk.