Gyalai Sámuel prédikációgyűjteménye

Gyalai Sámuel prédikációgyűjteménye (GyS) 1617–1626 között készült vegyes gyűjtemény.

A vegyes kötet elsősorban prédikációkat tartalmaz, legtöbbjüket jelzetlenül.⁴⁷⁹ A kódex három Enyedi-beszédet tartalmaz, a 43. és 50. beszédet a második triacasból, valamint a 100. beszé-det, a negyedik triacas nyitóbeszédét és az ahhoz tartozó könyörgést.⁴⁸⁰

A 43. beszéd a kódex 29r lapján kezdődik, a széteső kódexben egy töredékes ívfüzetet tesz ki, eleje és vége hiányzik, a közepéből egy levél kiszakadt. Azt nem tudjuk, mi történhetett a beszéd első levelével, az ívfüzet szerkezetéből látszik, hogy a ma látható csík nem ennek a maradéka, hanem kilógó szegély, mely egy nagyobb levélből kettéhajtott (ma utolsó) lapok hajtásráhagyása, ez van belevarrva a füzetbe. A hiány a beszéd elején a textus és az első két bekezdés.⁴⁸¹ A beszéd, hasonlóan a 42. prédikációhoz, az adatok szerint elhangzott az 1593-as tordai zsinaton, június 20-án. Címe De scientia, és a számos másolatból látszik, hogy a gyűj-temény kedvelt és fontos szövege volt. Láthatóan Gyalai változata rövidebb, de felveszi az idézett szövegeket és gondolatmenetében párhuzamos a többi variánssal. Szórendi cserék, né-hol több, másné-hol kevesebb jelző, eltérő fogalmazás, a repetitív mondatok elhagyása, mondat-szerkezet leegyszerűsítése, példák rövidebb kifejtése jellemzik.

Az 50. prédikáció a Dán. 3, 16-on alapul, majdnem egészében szerepel a kódexben, végét a másoló nem fejezte be.⁴⁸² A két másik variánsban (K3, K4) is meglévő prédikáció

479 Lelőhelye: Kolozsvár, Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár. Jelzete: MS. 1777. Terjedelme: 215 f. Mé-rete: 95 x 45 mm. Lapszámozás: Nincs régi számozás. Pecsételt foliószámozás látható a jobb felső sarokban, ezt javító ceruzás számozás kíséri. 114–120. számok között a pecsét nem látszik, ceruzával kiegészítve, a pecsét néhol lecsúszik a lapszélen, néhol halvány, néhol a szövegre van nyomva. A szakadt vagy félig szakadt levelek nincsenek számozva, így a 137–138 közötti félig szakadt, és ugyanígy a 196. levél sem, innentől elcsúszik a számozás, a pecsétes számozásból kimaradt a lap, a ceruza viszont korrigál, a két számozás párhuzamosan fut a 199. lapig. A 200. laptól újra csak pecsétes számozás. Kötés: nyomott mintás bőrkötés superexlibrissel, felül S.

C., alul 1547 feliratokkal. Eredetileg bordás kötés, a kéziratfüzetek felül és alul durván hozzávarrva. A két eredeti könyvkapocsnak már csak a nyoma látszik elöl és hátul. A füzetek eltérő vastagságúak, vékony spárgával össze-fűzve. A könyv varrása szétesőben, néhol kijár egy-egy vagy több levél. A füzetekből több helyen kivágtak leve-leket.

480 Az egyik utolsó, a kódexet Hunyadi Demeter beszédei szempontjából ismertető tanulmány csupán egy Enyedi-beszédről szól: POSSÁR Anna-Mária, Újabb adatok Hunyadi Demeter élettörténetéhez, KM, 1997/3–4, 178–195.

481 43. beszéd, GyS, 29r–41v. A textus az első levéllel együtt hiányzik. A füzet leveleinek sorrendje: [1], 2–12,

<13>, párosával 2–<13>, 3–12, 4–11, 5–10, 6–9, 7–8, 14–15. Az utolsó lap végén őrszó.

482 50. beszéd, GyS, 196r (197r) – 203v. Dán. 3, 16. Felelvén Sidrach, Misach, Abdenago Nabukodon.

142

Gyalai Sámuel másolatában átdolgozott formában szerepel. A 3. Kolozsvári Kódexben a De constantia in religione cím alatt találjuk az indexben, Gyalai Sámuel másolatában a beszéd kezdetén a margón magyarul szerepel a cím: Az hitben való álhatatosság. A változtatások jel-lege jól tetten érhető már az első bekezdésben is. A három változat a bevezetést háromfélekép-pen közli. A 3. Kolozsvári Kódex a legbőbeszédűbb. (Külön érdekessége, hogy a másoló fel-tüntet az utolsó lapon egy évszámot és egy helységet kommentár nélkül.⁴⁸³ Ez a lejegyzés, de akár a prédikálás idejét is jelentheti.) A 4. Kolozsvári Kódexből kimarad néhány érdekes, a korabeli helyzetre és a rossz fejedelemre való reflektálás, Gyalai Sámuel rövidebb mondatokat használ a két előbbinél.

K3, 63r. K4, 56r. GyS, 196r.

Az többi között pedig ugyan nevezetes ez három ifjaknak dolguk, az kikről itt ír Dániel próféta, kiknek az ő

álhatatosságukat nagy csudatételévelaz élő Isten magasztalá, híressé tevé és megékesíté.

Vegyük elő azért mi is az históriából elészámlált igéket és lássuk meg azo-kat, micsoda hasznok, tanulságok adat-nak azokból előnkbe.

Íratik meg itt, az miképpen kelljen magát viselni az igaz, istenfélő em-bernek, mikor az kegyetlen, bál-ványimádó fejedelmektől háborítta-tik és az igaz vallásnak hátrahagyá-sára kényszeríttetik.

De hogy ez fő tanulságot mi jobban megérthessük, szükség eszünkbe ven-nünk, hogy ez meghallott igéknek és három ifjú feleletének három cikkelyi vannak.

A többi között pedig ugyan nevezetes ez három ifjúnak dolguk, akikről itt ír Dániel próféta, kiknek

álhatatosságukat nagy csudatételével az Úr Isten felmagasztalá, megékesíté és híressé tevé.

Hogy azért mi innét a fő tanulságot jobban megérthessük, szükség eszünkbe vennünk, hogy a meghallott igéknek három cikkelye vagyon.

Az többi között pedig ugyan neveze-tes ez három ifjú dolga. Kiknek az igazságban való álhatatosságukat az Szent Isten nagy csudatétellel magasztallja.

Melyben megtanolhatjuk, mint kell az istenfélő embernek magát viselni, mikor az bálványozó, kegyetlen fe-jedelmektől háborgattatnak és az bálványozásra kényszeríttetnek.

Ez igéknek pedig három kiváltképpen való cikkelye vagyon.

483 „1613. 25 Mai In oppido Torozko.” K3, 68r.

143

A prédikáció szövege jól mutatja a korabeli nemességnek a vallás és a politika közötti őrlődé-sét. Az unitárius főurak pedig ebből a szempontból veszélyes játékot játszottak. Horn Ildikó így jellemzi az 1575 és 1603 közötti időszakot: „Azok az unitárius nemesek, akik aktívan po-litizáltak, vagy a vallásukat, vagy az életüket, vagy mindkettőt elvesztették.”⁴⁸⁴ Enyedi nem is hallgatja el, hogyan takargatták vallásukat püspöksége idején sokan a fejedelmi udvarban:

„Némelyek tökéletlenségüket képmutatásnak fényénél palástolják el. Aki fejedelmeknél mél-tóságban vagyon, nagyot használhat az. Jobb hát, mikor az szükség kévánja, tettessenek vala-mit. Mert ha kifakasztom vallásomat, magamat is, a gyülekeletet is elárulom. Evvel sokat ár-tok, hasznot pedig nem tehetek. Ha engemet e méltóságból, tisztből kivetnek, ellenkedő leszen helyettem, de jobb volna, hogy titkon a fejedelem háta megett mind ilyenek volnának, kik minden dolgot megértvén megjelenthetnének és így a veszedelmet eltávoztathatnák. Sőt, taná-csokkal enyhítik az gonosz szándékot etc. Ez szép szín emberek előtt, de az Szent Isten nem szeret álorcás és kétszemű[!]szolgákat.”⁴⁸⁵ A beszéd során azonban Isten és a fejedelem alak-jának furcsa összemosása történik, mely nincs összhangban a többi variánssal.⁴⁸⁶ Gyanús emel-lett az idézett szöveghelyekben található etc. jelzés is, mely tudott passzusokat sejtet. És e gyanút akkor is fenntartom, ha a másoló csupán azt akarta jelezni ezzel, hogy az adott ponton hosszabb dorgáló beszédrész tetszés szerint beilleszthető. Ha a variánsok esetében valószínű-sítjük, hogy a prédikáció 1594 előtt keletkezett, aktualitás szempontjából gondolhatunk a meg-erősödő jezsuiták kolozsvári hatására. Ha viszont 1594 nyara utánra datáljuk, akkor e nyílt, támadó hang a kivégzett főurak esete keltette pánikban a politizáló unitárius nemesség ellen

484 HORN Ildikó, Az unitárius elit stratégiái (1575–1603), KM, 1999/1–2, 32.

485 50. beszéd, GyS, 197r–v.

486 GyS másolója ezt írja: „Hasznos és szükséges egyéb dologban az időhalasztás, mert nem jó hirtelenkedni, de a vallásban, az isteni félelemben igen veszedelmes. Mert minekutána fejedelemtől jószágot, hópénzt felvettél és zászlója alá állottál, nincs semmi tisztességes, mondod arra a gondolkodásra, ha az ellenség táborába fuss-e vagy nem.” (GyS, 199v.) K4 ben ugyanezen a helyen a következőket mondja a prédikátor: „Hasznos és szükséges az egyéb dolgokban az időhalasztás sokszor, és a tanácskozás, mert nem jó a hirtelenség, de a vallás dolgában ve-szedelmes. Mert mikor az Isten zászlója alá adtad magadat, mindjárást hűségre és tökéletességre ígérted magadat, arról immár nem illik tanácskozni, elkeltél arról, mert mihelyt ember az Isten céhába[!] beadja magát, ottan fel fogadja, hogy Istenét teljes szívből, lélekből, mindenek felett és még életénél is inkább szereti.” (K4, 57v.) Ha-sonlóan K3-ban: „Hasznos és szükséges egyéb dologban az időhalasztás, az tanácskozás, mert nem jó az hirte-lenség, de az relígióban és vallásban veszedelmes, mert mikor az Isten zászlója [alá] adtad magadat, mindjárást hűségre, tökéletességre ígérted magadat, arról immár nem illik tanácskoznod, elkeltél arról. Mert mihelyt ember de az céhbe beadja magát, ottan felfogadja, hogy Istenét teljes szívből, lélekből, mindenek felett, sőt, még életénél is inkább szereti.” (K3, 65r–v.)

144

irányult. Hogy nem egyedi alkalom ez, alátámasztja a már idézett, Zsolt. 44, 11-re épített be-széd is, melyben a világi javakhoz a kelleténél jobban ragaszkodó főurak áttérése ellen szól Enyedi.⁴⁸⁷ A másoló marginális bejegyzéseiből, aki Haller Istvánt mint hasonló példát említi, látható, hogy a karrier érdekében való hitváltás nem csupán a 16. század végének volt jellem-zője.

A 100. beszéd szintén teljes terjedelmében szerepel a kódexben, ugyanígy az azt követő könyörgés.⁴⁸⁸ A Sárospataki Kódexből azt is tudjuk, hogy a 100. és 101. beszédek beszédpár-ként szerepeltek a gyűjteményben. A könyörgő beszéd Zsolt. 83, 1–5. verseit veszi textusul:

„Úr Isten, meg ne csendesedjél, ne hallgass, ne nyugodjál Úr Isten, mert íme, az te ellenségeid felzendültenek, és az kik téged gyűlöltek, felemelték az ő fejeket, az te szent néped ellen álnok tanácsot végeztek, egyenlőképpen tanácskoztanak és frigyet kötöttek, és ezt mondották, jer, veszesssük el az nép közül őket, és még emlékezeti se maradjon meg.” ⁴⁸⁹

Hangja az elkeseredett segítségkeresés, mely hatásos felütése a negyedik triacas hadi és poli-tikai témájú prédikációinak. Két részében a júdaiak Isten segítségét és oltalmát kérik, valamint az ellenük indult pogány nemzetség elvesztéséért könyörögnek. Sokat elárul az is a másolóról (vagy annak forrásáról), hogy a zsoltárra épülő beszédpár második felét nem vette fel másola-tába. A beszéd maga bibliai helyeket citál az elmondottak erősítésére, ez tematikai jellemzője a korpusz könyörgő beszédeinek. Ugyancsak hosszasan beszél a a közös ellenség legyőzésére kötött unióról, mely szövetségnek, ha a szükség úgy hozza, vallási és gondolkodásbeli különb-ség nem lehet akadálya. A 15 éves háború eseményeiben ennek időszerűkülönb-ségéhez nem fér két-ség. Emellett, történelmi leckeként a zsidó nemzetségeket is előszámlálja egytől-egyig. A nem-zetségek között feltűnnek a szaracénusok, kiktől egyesek a törököket is származtatják. Az ak-tualizálásnak e történelmi adatokra építő, lassú folyamata a beszéd jellegzetessége, amely a zsidó-magyar párhuzam pillérbeszédeként is értelmezhető. Gyalai Sámuel másolata jól össze-vethető a Sárospataki Kódex szövegével, ritka szórendi és fogalmazásbeli variációkon kívül

487 A beszéd ma nem ismert. Tartalmáról és margináliáiról ld.: EUET, 773.

488 100. beszéd, GyS, 59r–71v. Zsolt. 82(83), 2. Úr Isten, meg ne csendesedjél, ne hallgass, ne nyugodjál Úr Isten, mert íme, az te ellenségeid felzendültenek, és az kik téged gyűlöltek, felemelték az ő fejeket, az te szent néped ellen álnok tanácsot végeztek, egyenlőképpen tanácskoztanak és frigyet kötöttek, és ezt mondották, jer, veszesssük el az nép közül őket, és még emlékezeti se maradjon meg. Utána: Precatio ad sensum verborum explicatorum efformata, 72r–72v.

489 A korpuszban a 82. zsoltárkét számozva. Az S-ben található 101. beszéd Zsolt. 83, 10-re épül.

145

egyező szöveget mutatva. Gyalai másolatának a Sárospataki Kódexszel való szoros párhuzama közös forrásra utal.

146