Az 5. Kolozsvári Kódex

Az 5. Kolozsvári Kódex keletkezési ideje a 17. század közepére tehető, másolója ismeret-len. A hatodik triacas (167–195. beszéd) nagy részét tartalmazza.³⁸⁰

A hatodik triacast hordozó kódex eleje és vége is sérült, így nem tudjuk, melyik beszéddel kezdődött, és azt sem, mit tartalmazott a kötet indexe, ha volt ilyen. Arról, hogy a másoló több Enyedi-beszédet másolt már, egy elrontott lap feliratából értesülünk. Ide a következőket jegyezte a szorgos kéz: „In prima, 2da, 3tia, 4ta et 5ta triacadem ita magnum errorem non commisi quemadmodum hoc loco.”³⁸¹ Mivel a megjegyzésből látszik, hogy a másik öt triacast is lejegyzete, feltételezhetjük, hogy nagyjából igazodott a kötet az ideális-nak tartható struktúrához. A kötet hiányos. Az első (166.) beszédről nem tudunk, a második (167.) beszéd első levelei sérültek, a 174. beszéd töredékes, a 175. beszéd kmaradt vagy elveszett. A 176. és a 177. beszéd nem szerepel a kódexben, helyükön Observationes cím-mel két latin nyelvű beszédvázlat található. A vázlatok párban állnak, a 2Sám. 1, 1–18, valamint a 2Sám. 1, 18–21-en alapulnak. A másoló bejegyzése megerősíti, hogy a darabo-kat tudatosan hagyta ki: „Concio CLXXVI et CLXXVII <non sunt hic> |: jam hic sunt :|.”

A kódex vége nem maradt ránk, a ma utolsó, 195. beszéd vége sérült, a kötet további tar-talmáról nem tudunk. Az ideálisan tehát 198. beszédig tartó triacas másolatából három tö-redékes, hét beszéd hiányzik.

Ez a kódex tartalmazza a legtöbb margináliát. Ezek a beszédet strukturáló és a for-rásokra vonatkozó jegyzetek mellett kiemelések, fontosnak ítélt szövegrészekhez kapcso-lódó jegyzetek. Kiszámolja például a másoló, mennyi vizet változtatott borrá Jézus a ká-nai menyegzőn, vagy kiemeli a margóra is, hogy a paráznák, bálványok szolgái, házas-ságtörők, férfiakkal közösülők, lopók nem örökölhetik Isten országát. Gyakoriak az egyéb

380 Lelőhelye: Kolozsvár, Academia III. Jelzete: MS. U. 1228. Terjedelme: 250 f. Mérete: 200 x 180 mm. A levelek nagy része sérült, néhol szakadt vagy lyukas, a kódex elején féregrágta, kieső levelek találhatók, a kötet vége csonka. Lapszámozás: korabeli számozás nincs, új foliószámozás piros ceruzával a lapok alján, középen, a teljes lapokon 152-ig tart. Kötés: vastag, darabokból összevarrott sötét bőr borítás, durva varrással, a füzeteket a borítóhoz rögzítő varrás kívül, a gerincen található. A hátsó borító fele leszakadt. A borító belső felén szintén volt papír, melyet írás borított, nyomai látszanak. A rossz állapotban lévő könyv gerince defor-málódott, a kötésből a töredező lapszélek kilógnak. A kódex 24 lapos/12 leveles füzetekből van összefűzve, az utolsó füzetből megvan 8 lap/4 levél, 1 csonka, kiszakadt levél, valamint 5 csonka levélcsík a füzet hátsó felén.

381 K5, 59v.

110

beszédekre való utalások is, melyek a másoló által befejezett hat kötet szöveginek össze-függő anyagként való használatát bizonyítják.

Az EUET-ben a hivatkozások között szerepel egy nehezen értelmezhető azonosítás:

„6. triacas, 6. beszéd”.³⁸² A prédikációt Uzoni Fosztóék szerint a képmutatók megrovása céljából írta azt a püspök. A kódexek egy része, így az 5. Kolozsvári Kódex is, utólag több számozást is kapott. Feltételezhetnénk, hogy az 5. Kolozsvári Kódexben is megtalálható, a beszédek latin címei fölé írt sorszám adja meg a megoldást ehhez a hivatkozáshoz. A kódex darabjai nem a triacas szerinti várható sorrendben vannak számozva. A kötet töredékessége miatt nem tudjuk, mely beszéddel kezdődött a könyv, ma a 167. beszéd az első, sérült szö-veggel. Itt még nincs a margón a beszédcím. Ugyanígy, a 168. beszéd mellett sem találjuk, ehelyett a fejlécben a következő cím szerepel sorszám nélkül: Praemium servorum Dei. A 169. beszédnél már megjelenik a címzés a margón: Omnia Regi quidentia Dei. Így is foly-tatódik: a 170. (De falsis prophetis), a 171. (Precandi forma), 172. (Precandum esse), 173.

(Deum esse misericordum), 174. (Soli deo fidendum), majd három kihagyott beszéd után a 178. (Precandi forma), 179. (Comparatio felicis et miseri status), 180. (Potentiori cedendum), 181. (De renovatione mundi) beszédnél sorra megjelöli a beszédszám és textus mellett a margináliában a címet. A 182. beszédtől azomban már nem csak ezt a címet adja meg, hanem a beszédnek a kötet anyagának sorrendjében lévő számát is. Így a 182. beszéd a 14. sorszámot kapja címe (Panicus terror) mellett. Ezt követi a 183. beszéd 15-ös (Judicum officium), a 184. beszéd 16-os (De subditorum officio), a 185. (De Joanne Bap-tista) 17-es sorszámmal és így tovább, a kódex végéig, a töredékesen megmaradt 195. be-szédig.³⁸³ A beszédek kétféleképpen számozhatók. A 166. prédikációról, mely a nyitóbe-széd kellene legyen, és a 175.-ről, mely valószínűleg nem szerepelt a gyűjteményben, nincs információnk. A számozás a 14. címtől kezdődik, a hatodik beszéd ez alapján mind a 171., mind a 172. prédikáció lehetne.³⁸⁴ Mindkét darab a könyörgés, az imádkozás módjáról és hasznáról szól. És egyik sem felel meg az EUET-ben leírtaknak. Itt kell megemlítenünk, hogy a Székelykeresztúri Kódexben is, melynek anyaga átfedésben van az 5. Kolozsvári Kódexszel, van egyéni beszédszámozás, a két részre osztott prédikációk külön szám alatt szerepelnek. Itt a 195[?]. beszéd második felére esik a hatos szám. A textus már eleve ki-zárja az egyezést az EUET hivatkozásával.³⁸⁵ A példa azonban megmutatja, hogy léteztek

382 EUET, 343.

383 A teljes számozott listát a Mellékletben adom közre.

384 A beszédek számának listáját ld. a Mellékletben.

385 Ézs. 22, 1. Az látásnak völgyéről való terhes jövendölés.

111

az egyes kódexekben külön számozások, melyek minden esetben a beszédeknek a köteten belüli sorrendjét adták meg. Az azonosítást nehezíti, ha a beszédek nem voltak a prédiká-ciógyűjtemény számozásával ellátva. Ez történhetett Uzoni Fosztóék esetében is, akik le-írásuk szerint Vargyasi Máté Jakab által használt példányból dolgoztak, így kerülhetett az EUET-be a fenti hivatkozás. Ez bizonyítja azt is, hogy a Vargyasi-kódex is tartalmazozz belső számozást.

A triacas első darabjai alapvetően könyörgő beszédek, ezeket az adventi, karácsonyi és vízkereszti ünnepkörhöz kapcsolható darabok követik, majd főleg krisztológiai témákat boncolgató, valószínűleg a böjti időszakra tehető beszédek zárják a kötetet. A kódex több érdekes darabot is tartalmaz, melyek fontos adalékokkal szolgálnak a gyűjtemény szerkesz-tettségének megismeréséhez. A 185. beszéd a két ma ismert prédikáció közül az egyik, ahol Enyedi megemlíti Jacobus Palaeologus nevét.³⁸⁶ Az 5. Kolozsvári Kódexben szerepel a 187.

beszéd is, melynek második felét vette át Toroczkai az Explicationes magyar nyelvű ki-adásban.³⁸⁷ És itt szerepel az egyetlen számozás szerint is ismert összefüggő, a 2. zsoltár magyarázatára épülő beszédhármas is.³⁸⁸ A prédikációgyűjteményben az egyik legfonto-sabb textuscsoport a zsoltároké. Ezek közül is kiemelkedő darab a 2. zsoltár, mely a hitvitai irodalomban is központi szerepet kap. Ennek ellenére a szakirodalom nem fordított nagy figyelmet a prédikációkban található zsoltárfordításokra és a magyarázatokra. Dán Róbert, aki maga is megjegyzi, hogy a „hagyományos protestáns és az antitrinitárius irányzatok küzdelmében [...] döntő érvként szerepelt az ószövetségi Zsoltárok könyve kiemelt ún.

krisztológiai mondatainak, kifejezésének értelmezése”,³⁸⁹ egy mondatban utal a püspök prédikációira: „Enyedi héber nyelvi és zsidó irodalmi ismereteire már Jakab Elek felhívta

386 Ebben a beszédben a három másolat közül csak K5 őrizte meg a hivatkozást: „Más az, hogy Krisztus Urunk nem oly világosan jelenté meg magát, hogy azt a János tanítványai megérthették volna, mert azelőtt is hallották és látták vala a János tanítványai Krisztus Urunk csodatételeit, de ugyan nem hitték vala el felőle, hogy ő volna a Messiás, hanem az ő doktorukat tartják volna nagyobbnak. De ez a jegy, amelyet mutata Krisztus a János tanítványainak, elég vala Szent Jánosnak, kivel minden kétséget kivethetett szívéből.

(Palaeologus ait Baptistam sciuisse quod Jesus esset Messias Judaeorum, sed percontatum de novo Regno, et titulo an scilicet esset etiam Rex perputiatorum et gentium, hoc enim significabatur per eum qui venturus dicebatur.)” K5, 92v. A másik utalást ld. 119. oldal, 410. lj.

387 187. beszéd, K5, 101v–108v. Mik. 5, 2. Te, Betlehem Ephrata, kisded vagy az Júdának ezeri között, te belőled jő ki énnekem etc. A beszéd egyetlen változatban maradt fenn. Explicationes, 1619, 192–201.

Michaeas propheta könyvéből. Cap. 5. v. 2. Ex Contione ejusdem G. Enyedi. 187. Es te Betlehem Ephrata, kitsid vagy ugyan, Iudanak eszeri köszt, de te belőlled jő énnékem ki, az ki Izraelben uralkodó lészen, es az ő ki jöveteli sok üdőtől fogva az örökké való napoktól fagva[!].

388 A beszédek ugyancsak megtalálhatók Sz-ben.

389 Ld.: DÁN Róbert, Utószó, in B^OGÁTI FAZEKAS Miklós, Magyar zsoltár, szerk. Szabó Géza et al., Budapest, Magyar Helikon, 1979, 246.

112

a figyelmet az egykori unitárius püspök kéziratban maradt templomi beszédei alapján.”³⁹⁰ Ezután az Explicationesből idézett passzusok elemzése során bontja ki a 2. zsoltárra (és szűkebben a Zsolt. 2, 7-re) vonatkozó korabeli nézetek rendszerét. Ez tudomásom szerint az egyetlen olyan szakirodalom, ahol hosszabb ismertetés található Enyedinek a 2. zsoltáról írt magyarázatáról. Takács Dániel szakdolgozatában rövidebben és csak részlegesen tárgyal a prédikációk közül kettőt, a 193. és 194. beszédet. Bár az 5. Kolozsvári Kódexben szereplő, krisztológiai témájú egyéb beszédek között és azokkal összekapcsolva tárgyalja, nem veszi figyelembe a beszédfüzér első darabját, nem veti össze a szövegrészeket az Explicationes adott fejezetével és nem illeszti be azokat a korabeli hitviták kontextusába.³⁹¹ Ugyancsak e két utóbbi beszédre utal Balázs Mihály, példakánt hozva őket arra, hogyan emeli ki Enyedi a nonadorantizmus tanát a korszak chiliasztikus elképzeléseinek rendszeréből. Szövegileg a 194. beszédből idéz, jegyzetben a 193. és 194. beszédet jelzi, a két darabot külön-külön kódexből, nem említve azok összefüggő szerkezetét és a triász harmadik darabját.³⁹² Az Ószövetségben szereplő messiási locusok vizsgálata már Méliusz Juhász Péter, Heltai Gás-pár, Válaszúti György műveiben nagy szerepet kaptak. Enyedi az Explicationesben átveszi, felhasználja a már előtte is elhangzott unitárius érveket,³⁹³ de ugyanúgy átveszi a posztbiblikus zsidó irodalom polemikus szövegeinek tételeit.³⁹⁴ Az Explicationes 2. zsol-tárról szóló fejezetében Enyedi is a zsoltár legtöbbet elemzett sorára, a Zsolt. 2,7-re építi magyarázatát: „Az Iehova mondta nékem: Én Fiam vagy te, én ma szültelek tégedet.”³⁹⁵ Már a magyarázat kezdetén látszik, hogy szoros a gondolati kapocsolat az Explicationes és a prédikáció szövege között.³⁹⁶ Emellett a prédikációkban Enyedi a zsoltárral kapcsolatos unitárius nézeteket fejedelemtükör-szerű tanító keretbe helyezi. A sorban az első beszédet így kezdi:

390 DÁN Róbert, Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973, 109.

391 TAKÁCS Dániel, Enyedi György krisztológiája hat prédikációjának elemzése alapján, Szakdolgozat, Bu-dapest, ELTE BTK, 2011, 64–71.

392 BALÁZS Mihály, Palaeologus és Fausto Sozzini között. Enyedi György irénikus antitrinitarizmusa, in B.

M., Felekezetiség és fikció. Tanulmányok 16–17. századi irodalmunkról, Budapest, Balassi Kiadó, 2006, 106–

107.

393 Ennek bizonyításához elegendő felütnünk a Pécsi Disputa szövegét: V^ÁLASZÚTI György, Pécsi disputa, bev. tan. és jegyz. DÁN Róbert, sajtó alá rend. NÉMETH S. Katalin, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981, 301–

311.

394 Bővebben ld. DÁN Róbert, Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973, 112. Dán többek között David Kimhi és Szervét szavait visszhangzó Enyedi-sorokat, közhelynek számító érveket mutat be. David Kimhi és Szervét neve az Enyedi által használt forrásszövegek számbavételekor tehát elhagyhatatlanok.

395 Explicationes, 1619, 82.

396 Explicationes, 1598, 56–63. Explicationes, 1619, 82–111. Az Explicationesben (1619) szereplő fejezetet ld. a Mellékletben.

113

„Mely haszontalan és veszélyes dolog legyen az Isten ellen és az ő végezése ellen tusa-kodni, sok számtalan példák, és a szenteknek tanúbizonyságtételei is világosan megmutat-ják. Mert ugyanis nem lehet ez világon annyi és oly erős nemzetség, oly hatalmas fejede-lemség, annyi tanács, eszesség, bölcsesség, aki az mindenható Úrhoz képest semmi nem volna, amint Salamon is mondja Pro. 21. Nincs bölcsesség, nincs eszesség, nincs tanács az Úr ellen. Ugyanezt bizonyítja és vallja szent Dávid is ez mostan megmagyarázott dícséretben, és megmutogatja, hogy akik az Úr végezése ellen rugoldoznak, nemhogy az ő szándékukat vihetnék végben, de ő maguknak szégyenvallást és veszedelmet szereznek.

Vagyon pedig ez éneknek három fő része. Mert elsőben azt írja meg a próféta, ez világi hatalmasok mint támadtak az Úrra, és viszontag az Úr mint bánik velük. Másodszor azt jelenti meg, minemű méltóságra és becsületre emeli fel az Úr azokat, akiket az ő hatalma alá fog. A harmadik részében inti a próféta a világi hatalmasokat és fejedelmeket, hogy az Úrnak mind engedelmességgel és félelemmel szolgáljanak.”

Az érdekesség azonban ezek után a sorok után következik. Ugyanis Enyedi ide, a 192.

beszéd elejére (Zsolt. 2, 1) illeszti be azt a felvezetést, mellyel az Explicationesben a Zsolt.

2, 7 magyarázatát kezdi. A témabevezetés mellett kitér arra, hogy egyesek a betű szerinti, vagyis Dávidra vonatkoztatott, mások az átvitt értelem szerinti, vagyis Jézusra vonatkozta-tott. megint mások mindkét magyarázatot megfelelőnek tartják.³⁹⁷ Míg az Explicationesben e helyen kevésbé nyíltan vezeti fel az értelmezési lehetőségeket, a prédikációban voksát a harmadik, vagyis a kettős magyarázat mellett teszi le:

Explicationes, 1619, 83–86. 192. beszéd, K5, 130v–131v.

Első, Az íras magyarazasnak két kivalt-képpen való módgya vagyon. Edgyik betű és historia szerint való.

Az második titkos, es lelki magyarazat. Az mellyet minden Bölts iras magyarazók, mind Sidok, s mind Keresztyének, egy szájal, és szoval valnak, ő magaban is az dolog ugyan aszt erősiti. Es hogy ez dologba ne mulassunk, bizonyos az, hogy ama mon-dás: Exod. 12. v. 46. [Tsontyát meg ne rontsátok.]

betű es historia szerént, ah Husvéti Baranról vagyon:

Lelki magyarazat szerint pedig, az Christus testerol mondatik. Azon képpen Oseae II. v. 1. [Aegyptomból hijttam az én fiamat.] betű szerint Israelről szoll, lelki értelemmel az Christusra magyaraztatik.

De hogy mi ezeket jobban megérthessük, és innét hasznos tanulságokat vehessünk, szükség mindennek

397 A zsoltár körüli viták értelmezéséről legutóbb Ács Pál publikált hosszabb tanulmányt, melyben az unitá-rius fordítások kapcsán értekezik a historikus értelmezés korlátairól. ÁCS Pál, „Én fiam vagy, Dávid...” A historikus értelmezés korlátai a 2. zsoltár unitárius fordításában, in A zsoltár a régi magyar irodalomban. A Csurgón 2007. május 24–27-én tartott konferencia előadásai, szerk. P^ETRŐCZI Éva, S^ZABÓ András, Buda-pest, Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, 2011, 61–76.

114

Az masodik az mit itt meg kell jedzeni, ez: hogy ez á masodik Psalmus, betű szerint Davidról, lelki érte-lemmel az Messiasról avagy á Christusról szóll. Az melly dolog mivelhogy némellyeknél talam nem bi-zonyos, egynéhány argumentumokkal bizonyittyuk megh.

Előszször ennek igaz vóltát ez hitesse el, nem tsak minden Sidó Doctoroknak, kiknek bizonsagh téte-leket az iras magyarazasban egy eszes ember sem veti meg hertelen, hanem meg minden Keresztjén iras magyarazóknak is es ugyan az örökké való Fiu Istennek, es az Haromsagnak vallóinak is eggyes értelmek az kik eszt bizonyittyák: hogy ez az Psalmus, historia szerént Davidról iratott, az mint eszt akar ki is olvashattya Bucerusnál, Calvinusnál, Tremelliusnal es egyebeknél.

Masodszor vilagos az is, hogy az ki eszt az Psalmust irta, vagy meg lött dologról, avagy bi-zony jelen valoról szol. De á Christus ez Psalmusnak meg irásakor, embersége szerént ugyan, (hogy az Haromsagosok szóllyák) meg nem vala. Hát ellene, az pogánok es Királyok, nem zugolodhattanak, es nem támadhattanak: Isten-sége szerént pedig ha vólt, semmi földi ellenségi sem Királyok nem vóltanak, kik őtet az ő Királyi székiből ki akartak vólna vetni. Honnat megh tetzik, hogy bötű es historia szerént az Christusról ez az ének nem irattatott.

Harmadszor, Ha az bötűt vitattjuk soha az Christusban azok bé nem töltenek, az melljek ez énekben vadnak, mert nyilván vagyon hogy ezek nem illenek az ő Istenségéhez. Mikor pedig Mari-ától született is historia szerént reá nem illethetni.

Mert kérlek, kitsodák azok az népek, kitsodák azok az pogánok, kitsodák azok az Királyok, az kik fel támattanak az Iesus ellen, minek utanna Kirallyá tétetett?

Bizony sem Pilátus az ki Király nem vala, sem Herodes azért őtet nem haborgatták, hogy őtet Ki-rályi székiből es méltósagából le vetnék, sem orszaga ellen öszve nem tanatskoztanak, sem né-pet nem gyűjtöttenek. Sőt Pilatus noha hallaná, hogy az Iesust Királynak mondgyák, mind az által kész vala el szabadítani es botsatani. Herodes sem zugolodot ellene, de az embert megveté es mikor kezében hatalmában vólna, el ereszté. Pilatus Joan. 18. Igy szól: [Az te nemzetséged es az Papi fe-jedelmek attanak tégedet kezemben.] Hát tsak Á Sidók vóltak az Christus ellenséghi, kiknek tanátsok nem heába valók vóltanak, mert az mit kivántak aszt véghez is vitték. Ez énekben pedig ellenkező dolgott beszél szent Dávid. Rövideden, Annyi népnek gyülekezeti, annyi fegyvernek sokasaga, es hadi szerszam készület, soha nem volt

előtte meglátnunk, ez a dícséret kiről íratott és szól.

Mert vannak, kik ezt egyenesen csak a Krisztusra ma-gyarázzák, némelyek pedig Dávidra, némelyek mind a kettőre, tudniillik betű szerint Dávidra, lelki érte-lem szerint a Jézus Krisztusra. Ez vélekedések kö-zül pedig az utolsó, mely a harmadik, legigazabb, mert az első semmiképp. Meg nem állhat azoknak, tudni illik, értelmük, kik azt mondják, hogy mind betű szerint, s mind história szerint, s mint lelki értelem szerint vagyon írva e dicséret a Jézus Krisztusról. Me-lyet bizonyos okokból bizonyíthatni meg.

Először mert nem csak zsidó bölcsek, hanem a ke-resztyén tudós magyarázó doktorok is vallják, hogy ez dicséret Dávidhoz is illik, és őróla is igazán magyaráztathatik.

Másodszor, mert mikor ez dicséret íraték meg, ak-kor Krisztus Urunk ingyen sem született vala. Itt pedig oly dologról szól a próféta, aki immár még előtte annak jelen vala, mikor pedig az Ó Törvény-ben a jövendő dolgokról, és Messiásról vagyon be-széd, ugyan megmondja a próféta, hogy még azok jelen nincsenek, hanem ezután lesznek még, de itt az írás nem úgy szól.

Harmadszor innét is megtetszik, hogy betű és his-tória szerint nem a Jézusról vagyon ez dicséret írva, mert az ő idejéhez és személyéhez nem illenek mindezek.

Azt írja itt a próféta, hogy a pogányok és királyok feltámadtak az Istennek Krisztusa ellen. De effélét nem olvasunk az Új Testamentumnak históriájá-ban.

Mert Pilátus az, kiről vagyon emlékezet Act. 4. Ki talán nem vala, és főképp nem a pogányok, hanem csak a zsidók támadának fel a Jézus ellen. Mint a história megmutatja, és főképp Pilátusnak nyelve vallása. Jo. 18. A te nemzeted és a papi fejedelmek adtak téged én kezembe. Más az, hogy itt a pogá-nyok azon tanácskoznak, miképp szaggathassák el a Krisztusnak az ő köteleit és igáját vethessék el nyakukról. De ez a Jézus sem a rómaiakon, sem a több pogányokon külsőképp nem uralkodott, és senki az ő igájából nem kívánta nyakát kivonni.

115

az Iesus ellen, az mineműt ez éneknek beszédi je-lentnek.

Annak felette, ezek az Kiralyok, es népek aszt mondgyák: Szaggassuk el azoknak köteleket, vagy Igájokat. De az Iesus sem Sidoknak, sem pogánoknak, nem parantsolt, sem igát rájok nem vetett, sem adot, törvént sem szabot, melljel őket kötélben tartotta vólna, az mellyektől azok meg szabadulni akartanak vólna. Ha ki pedig ezeket az Christus tudományára alkolmasztattya, lelki ma-gyarázatot es értelmet hoz bé.

Negyedszer, hogy ezeket bötű szerént nem magya-rázhatni az Christusra, ez is meg mutattya, hogy itt foltába rendeli szent David az historiát, es mindentazon egy személyről, es szüntelen való idő-ről beszél. De az Uy Testamentumnak iro deaki, mikor ez psalmusnak igéjét, es sententiaitelő hozák, azokat külömb szemelyekre, es külömb külömb időkre szabják.

Mert az psalmusnak eleit az Apostolok, Actorum 4. magokra szabják, es az háborusagra, á mellyet az Christus menybe menetele utan szenvednek vala.

Ama mondast pedig: [Én fiam vagj te, ma szültelek tégedet] Pal apostol Actor. 13. az Iesus Christus fel támadasara magyarázza: Az Sidoknak irt levél-ben pedig az Christus menybe menetelire szabja.

Végezetre ama mondást: [Bírod őket vasvesszővel:]

ő maga a Christus Apoc. 2. az jövendő életben uralkodo hivekre, Ianos pedig Apoc. 19. v. 15. az immar Uralkodó Christusra magyaraza. Az mellyek lelki értelem szerént, mind helyesen mondatnak es magjarásztatnak, De historia szerént meg nem álhatnak. Hát ezekből megtetszik, hogy ez az psal-mus bötű szerént, nem az Jesusról, hanem Davidról szól. Hogy pedig lelki értelem szerént az Messiasról, es az Christus orszagáról iratott lé-gyen, nem tsak minden Keresztyének, hanem még az Sidó Doctorok is vallyák.

Negyedszer innét is megtetszik, mert betű szerint ez dicséret nem szól a Jézusról, hogy ami itt meg vagyon írva, egy személyről és időről szól, amint ez igéknek rendje és folyása

megmutatja. De az Új Testamentumnak doktorai, mikor ez Psalmusnak mondásit a Jézusra alkal-maztatják, nem mind egy időre néznek.

Mert az elejét Quare fremuerunt etc. arra az időre magyarázzák Act. 4., mikor Krisztus urunk mennybemenetele után a papi fejedelmek az Apos-tolokat tiltanák a prédikálástól.

Amaz mondást És fiam vagy te etc. szent Pál ma-gyarázza Act. 13. a Krisztus feltámadásáról.

De az Új Testamentumnak doktorai, mikor ez Psalmusnak mondásit a Jézusra alkalmaztatják, nem mind egy időre néznek. Mert az elejét Quare fremuerunt etc. arra az időre magyarázzák Act. 4., mikor Krisztus urunk mennybemenetele után a papi fejedelmek az Apostolokat tiltanák a prédi-kálástól. Amaz mondást És fiam vagy te etc. szent Pál magyarázza Act. 13. a Krisztus feltámadásá-ról.

Amazt pedig, Bírod ezeket vas vesszővel Apoc. 2. a Jézus országlatára magyarázza, ki még jövendő és ezideig még nem lett. Melyből nyilván megtetszik, hogy betű szerint ez dicséret nem íratott Krisztus urunk felől. De azért azoknak is ítéletük hamis, akik azt mondják, hogy ez az írás teljességgel csak Dávidról vagyon írva. Mert míg a zsidó doktorok-ban is valának, kik azt lelki értelem szerint a Mes-siásra magyarázzák, és az Új Testamentumnak doktorai világosan sok mondásokat ez dicséretből a Jézus Krisztusra alkalmaztatik. Azért nyugod-junk meg azon, hogy ez dicséret betű és história szerint vagyon írva Dávidról, de lelki értelem sze-rint a Messiásról és az ő tanítványairól, és ez utat követvén kezdjünk ez igéknek magyarázatához.

A három egymást követő prédikáció különböző szöveghelyeinek az Explicationes egy fe-jezetében való szereplése biztossá teszi azt, hogy a hármas-beszédsor darabjai, vagyis a 192–194. prédikáció egymást szervesen kiegészítve és követve hangzottak el. Azt is látjuk, hogy hol az Explicationes, hol pedig a prédikációk szövege hosszabb. A prédikációkba a

116

legtöbb helyen a szerzők megnevezése helyett általános, folyószövegben lévő gyenge uta-lások kerülnek. Míg az Explicationes a zsidó írásmagyarázók³⁹⁸ mellett megemlíti a ke-resztény tudósokat is, némelyeket név szerint (Bucer, Kálvin, Tremellius),³⁹⁹ a prédikáció-ban csupán „keresztyén tudós magyarázó doktorok” szerepelnek. Az Explicationes és a prédikációk közötti párhuzamok felfedése egyrészt a szöveghagyomány szempontjából fontos, másrészt bővíthetjük az Enyedi által használt, és ilyen vagy olyan módon hivatko-zott szerzők listáját.

A beszédfüzér, második, kulcsdarabjának tematikája inkább fókuszál a hitvitai ele-mekre, emellett ebben is nem egyszer felbukkan fejedelmeket, nemeseket tanító gondolat-menet.⁴⁰⁰ A változatok összevetése során jól látható, hogyan válik el egyes pontokon az Explicationes szövege a prédikáció gondolatmenetétől.

Explicationes, 1619 193. beszéd, K5

Ezokaért ez Igiket: [Az Iehova monda nékem] Da-vid mondotta, avagy valaki DaDa-vid képében: Az hún elsőben jegyezzük meg, hogy David itt nagy kora-bank szóll, mikor az orszagnak birasara illendő vala. Hát itt az természet szerént való szülésről, avagy külső születésről nem szól: Mert illyen mó-don immar régen született vala David az ő szülé-iről. Masodszor, Azt is megh kel jedzeni mikor Da-vid, Isten fianak, Istentől szülötnek mondatik, aval nem természet szerént való nemzést jelent az iras, mint ha Isten természet szerént, Allattyaból szülte vólna Davidot; hanem érteni kell azt az mondast, az Istennek kegyelméről, gondviseléséről, Atyaj szere-tetiről, mellyel Davidot szerette, tisztességel, méltósaggal, minden joval megh latogatta. Mert Is-ten is szülni, ember is IsIs-tentől születni mondatik, mikor Isten, embernek valami kivaltképpen való ol-talommal, segitseggel es joval vagyon.

Nyilvan vagyon pedig hogy Isten jo vóltanak semmi nagyob jele nem tetzet megh Davidon, mint mikor

Ezeket immár így megértvén, tudhasd, hogy itt az Írás, én fiam vagy te etc., méltán és igazán Dávidra, az Írás folyása szerint illik és alkalmaztatik. Ahol pedig így szól, én ma szültelek tégedet, ezt imi-gyen értsed, hogy itt nem szól a próféta Dávid-nak természet szerint való születéséről. Mert test szerint Izájnak fia vala, hanem arról az időről, amikor az Isten Dávidhoz kiváltképpen való kedvét, szeretetét és jótéteményét megjelenté.

398 Dán Róbert megjegyzi, hogy Enyedi főképp a zsidó doktorok tanításaira támaszkodva magyarázza az Explicationes fejezetében a zsoltárhelyet. DÁN Róbert, Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973, 111.

399 Bár az elemzésben idézett szövegrészleteket a jobb összevethetőség végett a Thoroczkai Máté által fordí-tott 1619-es kiadásból idézem, a magyar és latin variáns több helyen eltér egymástól, a latin szöveg bővebb, így például a tudósok között a latin változatban szerepel még Wolfgang Musculus neve is. (Explicationes, 1598, 57.)

400 Pl.: „Honnan megtanulhatjuk az igaz és halandó fejedelmeknek tulajdonságukat és tisztüket, hogy tudni illik az ő uraságukat az Úrnak köszönjék, ő adományának ismerjék, és azt ne csak magukban higgyék és értsék. [...] Amiképpen itt Dávid azt mondja, hogy ő kikiáltja, prédikálja az Úrnak vele való jótéteményét.

Ezt kövessék azért a méltóságba helyeztetett személyek, nem amaz kevély istenteleneket, amineműek valának Nabukodnozor, Sénakhérib, kik az ő birodalmukat, maguk erejének tulajdonítják vala, ezt mondván: Mi az mi kezeinknek erősségével cselekedtük ezeket, a mi bölcsességünkel, eszünkkel vittük véghez, és bontottuk a nemzetségek határait etc. De ez ilyen háládatlanoknak meg szokta mutatni az Úr Isten, hogy övé a biroda-lom, övé az ország, a dicsőség, és annak adja, akinek akarja, és aki magának tulajdonítja, attól elveszi.” 193.

beszéd, K5, 136v–137r.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem (Pldal 109-119)