(Esettanulmány)
FArAGó KlárA
Angol nyelven megjelent: In: Ball, D. J. – Stern, R. M. (eds) (1992):
Risk communication: dealing with the spectrum of environment and health risks in Europe.
Report of a WHO consultation, Ulm 28–30 November, Research report No. 11.
Magyar nyelven olvasható: Faragó K.: Kockázatpercepció és Kockázatkommunikáció.
Kandidátusi értekezés, 2. sz. melléklet.
Fertőzött területek rehabilitálására akkor kerül sor, amikor emberi gondatlanság, tech-nológiai hiba vagy baleset következtében veszélyes hulladék vagy veszélyes anyag na-gyobb mennyiségben a környezetbe kerül. Az ebből származó kockázat és a tisztítás le-hetséges módozatai a szennyezés anyagától és mikéntjétől függenek. Például különböző anyagok kerülhetnek a környezetbe, a szennyezés a talajt, a levegőt vagy a vizet érheti, a szennyezés helyi vagy nagy területre kiterjedő lehet, közelebb vagy távolabb a lakott területektől.
A kommunikáció szempontjából a veszélyes területek rehabilitációja speciális problé-mákat vet fel.
1. A bizalom kérdése hangsúlyozottabb, mert a az emberi hiba vagy tévedés nyilván-valóbb ezekben az esetekben.
2. A felelősség kérdése gyakran vita tárgyát képezi, mert a tisztítás nagyon drága, a területen lakók kompenzációt követelhetnek, és sokszor nehéz megállapítani, ki vagy kik okozták a szennyezést.
3. Ha lakott területről van szó, a lakosok gyakran nem azonos véleményen vannak eltérő érdekeltségük következtében.
KOCKÁZATBECSLÉS
A tisztítás megfelelő módjának felkutatásában az első lépés a szennyezés veszélyeinek fel-becsülése.
i. A szennyezés forrását és a szennyező anyagokat azonosítani kell.
ii. A szennyezés méretét és a szennyezett anyagok jellegét fel kell becsülni.
iii. A területen folyó tevékenységek függvényében meg kell állapítani az egészségügyi hatásokat (például termelnek-e a területen élelmiszert, a gyerekekre vagy a felnőt-tekre hogyan hatnak a szennyező anyagok).
A tisztítást különböző mélységekig történő talajcserével, a szennyezett terület elszigete-lésével, a veszélyes anyag kiszivattyúzásával lehet megoldani. A legjobbnak tartott eljárás az, ha vissza tudják állítani az eredeti állapotot, és a talajt ugyanúgy lehet használni, mint régen. Bár a rehabilitáció maga is járhat sajátos veszélyekkel, a valódi kockázat a megtisztítás előtt és után van jelen. Az utólagos kockázat azonos a különböző veszélyes anyagok kezelési módjaival járó kockázatokkal, az előzetes pedig magával a szennyezés kockázatával.
A FERTŐZÖTT TERÜLETEK PROBLÉMÁJA MAGYARORSZÁGON. A METALLOCHEMIA ESETE
A fertőzött területek problémája, a területek kiterjedése és jellege szorosan összefügg az ország történetével és az országban történt politikai változásokkal. A megelőző politikai rezsim alatt nem egységes és logikus módon kezelték a veszélyes hulladék ügyét. Bár 1981 óta szigorú szabályokat léptettek életbe az ipari környezeti szennyezés és a veszélyes hul-ladék illegális lerakásának megakadályozása érdekében, a szabályozások betartatását már nem vették komolyan, sőt ellentmondó érdekeltségeket és ellentmondó követelményeket teremtettek. A további szennyezés megakadályozására 1992-ben új, időszerű szabályozást léptettek érvénybe a veszélyes hulladékok kezelésével kapcsolatban.
A fő szennyezési esetek két forrásból származtak:
a) a katonaság (főleg a Szovjet Hadsereg) tevékenységéből, b) ipari tevékenységből.
A Szovjet Hadsereg által okozott szennyezés legfőképpen abból áll, hogy nagy mennyi-ségű olajat folyattak közvetlenül a talajba. A fertőzés olyannyira nyilvánvalóvá vált egy idő után, hogy a közelben lakók olajat találtak a kútjaikban. A szovjet csapatok távozása után vita tárgya lett, mennyit érnek az itt hagyott létesítmények, és mennyi költséget je-lent a szennyezés megtisztítása. A katonai területeken a fertőzés emberi nemtörődömség következménye volt. A talaj rehabilitálásához ki kell pumpálni az olajat a földből. A vita arról folyik, ki fizesse a tisztítás költségeit. Ugyanakkor a terület lakosságát ez a kérdés nem túlságosan érdekli, mert vezetékes vizet isznak, és az öntözéshez is azt használják, de az ivóvíz árának emelkedésével e kérdés fontossága megnőhet.
Az ipari tevékenység által okozott területfertőzés többféle lehet:
• Az ipari létesítmény körül elterülő lakott terület fertőzött, és veszélyes a lakosságra.
• Az ipari terület maga fertőzött, és potenciális veszélyt jelent a lakosságra.
• Veszélyes hulladékot illegálisan tárolnak, vagy gondatlanul helyeztek el, s ez tény-leges vagy potenciális veszélyt okoz a lakosságnak.
A továbbiakban részletesebben bemutatunk egy reprezentatív esetet, a Metallochemia esetét, ahol a szennyezés széles körben vitatott üggyé vált.1
A METALLOCHEMIA ÁLTAL OKOZOTT SZENNYEZÉS A Metallochemia Budapest egyik déli kerületében, Nagytétényben egy gyár. Nagytétény-ben magában 7 nagy kémiai és mechanikai üzem használ fel nehézfémeket és különböző kemikáliákat. Gyakorlatilag az egész egy összefüggő ipari terület, amelyet nagy lakótelepi házak közé építettek. Az épületeket egy forrás hordalékára építették, így a vízrendszer igen könnyen elszennyeződhet. A levegőben lebegő nehézfém részecskék összegyűlnek a talaj felszíni rétegeiben, és nem tudnak természetes módon eltűnni onnan.
A területen háztáji mezőgazdasági termelés folyik. A kertekből származó, nem csekély mennyiségű mezőgazdasági termék fertőzött. Az embereket a szennyezés a beszívott leve-gővel és az elfogyasztott növények útján éri el.
Bár a területen a szennyezés több különböző forrásból származik, a legnagyobb szeny-nyező a Metallochemia volt.
A METALLOCHEMIA RÖVID TÖRTÉNETE
A gyárat a század elején alapították. 1977-ben, amikor az első botrány kirobbant, a Cse-peli Fémmű volt a tulajdonos.
A gyár akkori legjelentősebb tevékenységéhez, az akkumulátor újrafeldolgozásához ólomkohászati eljárást kellett alkalmazni. A technológiához nem illeszkedő, erőltetett ter-melési tempó és a kis hatásfokú szűrőrendszer olyannyira látható hatásokat okozott, hogy az udvaron a munkások esernyőt hordtak, nehogy a lehulló pernye tönkretegye a ruhá-jukat. A madarak eltűntek a területről, a lovak elpusztultak. 1977-ben a mért ólomszint
1 Az esettanulmányhoz interjút készítettünk Baltazár Zsolttal, a Környezetvédelmi Minisztérium Ter-vezési Főosztályának vezetőjével, valamint Lakos Ernővel, a Metalloglobus helyettes vezérigazgatójával 1992 októberében.
a növényekben 60-szor magasabb volt a megállapított határértéknél. (A határértéket az Egészségügyi Minisztérium állapította meg, amely szerint a megengedett mennyiség 0,3 mg/kg.) A kormány ekkor napi áron felvásárolta a területen termesztett növényeket.
1977-ben az ólomkohászatot betiltották a gyárban, de a megmaradt termelés tovább szennyezte ólommal a környéket. Az ólom és egyes savak tovább szennyezték a földalatti vizeket. A gyár területén nagy mennyiségű szennyező iszapot tároltak.
1987-ben a területen lakó néhány aktív személy elhatározta, hogy környezetvédő klu-bot alapít, amelyet Zöld Jövőnek neveztek el. Ez a klub felkutatta a terület egészségügyi adatait, feltárta, hogy daganatos megbetegedések nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, mint más kerületekben. Ezek az adatok még több kerületi lakosban keltettek érdeklődést a környezet iránt, és a környezetvédő csoportot is nagyobb aktivitásra sarkallták. Több titokban tartott dokumentumot tettek közzé, amely a körzet szennyezettségét, a termő-föld, a föld alatti vízkészlet, valamint a növények szennyezettségét hozta nyilvánosságra.
Közzétettek olyan ajánlásokat is, amelyet a KÖJÁL javasolt (a lakosság evakuálása, a ku-tak lezárása, egyes növények termesztésének betiltása), de amelyeket soha sem valósítotku-tak meg. A területen dolgozó, a klub tevékenységében részt vevő orvosok újabb vizsgálatokat végeztek saját kezdeményezésükre a lakosság egészségi állapotáról, és további rendellenes-ségeket találtak: növekvő csecsemőhalandóságot, vetélést, több betegséget az újszülöttek-nél, a vérszegénység és a légúti megbetegedések megszaporodását.
1990-ben a környezetvédő csoport demonstrációt szervezett. A helyi lakosok összegyűl-tek a kerületi tanács körül, és egy 22 pontból álló petícióban kérték a terület megtisztítá-sát. A demonstrációt közvetlenül az váltotta ki, hogy egy friss felmérés rendkívülien magas nehézfém-koncentrációt talált a zöldségekben. A KÖJÁL, értesülvén ezekről az eredmé-nyekről, figyelmeztette a lakosságot, hogy ne fogyasszák a zöldségeket. A Zöld Jövő kez-deményezésére egy rádióműsorban ugyanakkor nyilvánosságra hozták a kerület környe-zeti és egészségügyi állapotát, és számon kérték a hatóságok felelősségét. A környezetvédő csoport és a lakosok erőfeszítésének eredményeképpen végül bezárták a Metallochemiát.
A MEGTISZTÍTÁS
1990-ben a Holland Környezetvédelmi Minisztérium felajánlotta a magyar Környezetvé-delmi Minisztériumnak azt, hogy tervtanulmányt készít a terület rehabilitálásával kap-csolatban.2
2 A tanulmány elkészítését az Intron Bodemtech Environmental Geotechnic Expert Company végezte.
A holland Környezetvédelmi és Geotechnikai Iroda a Holland Építési és Környezetvédelmi Miniszté-rium megbízásából végezte a vizsgálatot, amelynek eredményeit a 91377. számú jelentésben írták le
A holland szakértők által kidolgozott módszerrel megállapították a szennyezés mérté-két és kiterjedtségét, értékelték az eredményeket, és cselekvési változatokat ajánlottak. En-nek a kutatásnak az volt a sajátos problémája, hogy a Metallochemia okozta szennyezést nehéz volt különválasztani az egyéb szennyező tényezőktől. (Több más szennyező is van a területen, közöttük különösen jelentős a gázgyár 1700 köbméteres salaklerakója. A sa-lak olaj- és zsír-, valamint sótartalma igen magas, erős savas reakcióba lép egyes, a kör-nyezetből jövő anyagokkal. Az ezzel az anyaggal érintkező föld alatti források mérgező alumíniummal, kobalttal és kadmiummal stb. szennyezettek.) E sok forrásból származó fertőzés megnehezíti a kockázatbecslést, az ok-okozat láncot bizonytalanná teszi, és meg-akadályozza a felelősség megállapítását is.
A holland tanulmányt több fázisban valósították meg:
1. összegyűjtötték a már meglevő információkat;
2. kis mintákon kémiai vizsgálatok alapján megbecsülték a szennyezés mértékét;
3. ha ezek az előzetes vizsgálatok indokolták, a terület talaját és vízkészletét széles körű vizsgálatnak vetették alá;
4. ha jelentősnek találták a kockázatot, kidolgozták a különböző rehabilitációs mód-szerek részletes tervét (figyelembe véve a környezeti, a higiéniai, a technikai és a gazdasági szempontokat), és javaslatot tettek a legjobb megoldásra;
5. a szükséges technikai feladatokkal együtt megtervezték a konkrét rehabilitációs intézkedéseket.
A kutatás eredménye felszínre hozta, hogy a Metallochemia területén egy 200 000 köb-méternyi iszaphegy van, ami nehézfémeket tartalmaz (80%-ban ólmot és cinket, 14%-ban rezet és 3%-14%-ban bádogot). Ez a hulladékdomb nem egységes, mélysége 0,15 métertől 1 méterig változik. A saras domb olajos, egyes részeken fenolt tartalmaz. Van, ahol köz-vetlenül érintkezik a vízzel, máshol azonban a talaj agyagos, és a víz nem éri el a hulladé-kot. Ha az állapoton nem változtatnak, a nehézfémek át fognak szivárogni ezen a rétegen.
A vizet a leginkább a cink, a kadmium, szulfidok és fenolok, valamint ólom szennyezik.
Ettől az iszapdombtól függetlenül, de még a Metallochemia területén az agyagos talajt kicserélték az iszapdombhoz hasonló anyagot tartalmazó hulladékkal. A szennyező anya-gok minimális vastagsága itt 2 méter, és a teljes mennyisége 20 000 köbméter. Ezt a te-rületet részben összetöredezett beton fedi. A befedetlen helyeken magas koncentrációban fordul elő nehézfém, ami valószínűleg leszivárog a föld alatti vizekbe.
A gyár közelében egy 1400 méteres körzetben a talaj elsősorban ólommal szennyezett.
Körülbelül 140 × 10 × 3 köbméter különböző ólomkoncentrációjú fertőzött terület van Nagytétényben. 1000 méteres körzeten belül a zöldségek ólomtartalma jelentősen meg-haladja a megállapított határértéket.
A holland tanulmány szerint az ólom még akkor is komoly egészségügyi kockázatot jelent a gyár 1000 méteres körzetében, ha a zöldségeket nem fogyasztják el, és potenciális a kockázat 1000-től 15 000 méteres körzetben. A veszély elsősorban a gyerekeket
fenyege-ti. Ha a zöldségeket elfogyasztják, 1500 méteres körzetben komoly a veszély felnőttekre és a gyerekekre egyaránt, de a gyerekek veszélyeztetettsége akkor is nagyobb.
A Metallochemia esetében a talaj összes eredeti funkciójának visszaállítása nem volt lehetséges. A holland kutatócsoport azt a javaslatot tette, hogy szigeteljék el, vagy szál-lítsák el a fertőzött talajt, de mindenekelőtt fedjék be, hogy a szél ne vihesse tovább más helyekre. Az elszigetelés célja az egészségügyi kockázatok elfogadható szintre való csök-kentése volt.
Miniszterközi bizottságot hoztak létre a Környezetvédelmi Minisztérium, az Ipari és a Mezőgazdasági Minisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium és a Metalloglobus részvételével, melynek javaslatot kellett tennie arra nézve, hogyan oldják meg a problémát.
AZ ÉRDEKELT FELEK
A kormány
1981-ig semmilyen rendelet sem szabályozta a veszélyes hulladékok kezelését, következés-képpen a gyárak bármit csinálhattak a hulladékukkal, amíg a szennyezés nem volt túlsá-gosan feltűnő. 1981-ben minisztériumi szabályozás lépett életbe, de részben a szabályozás hiányosságai miatt, részben amiatt, hogy a centralizált hatalmi struktúra körülményei között az érdekek és a felelősség nem voltak megfelelően szétválasztva, a szabályozás nem bizonyult hatékonynak a fertőzés megelőzésében. Az okozott károk ellenére a minisztéri-um tovább erőltette a Metallochemia fokozott mértékű termelését.
A politikai változások óta a kormány megkísérelt egy új, szigorú szabályozási és végre-hajtási rendszert bevezetni. A törvények megalkotása azonban igen lassú folyamat. A ható-ságok törekvése az, hogy biztosítsák, hogy kevesebb hulladék keletkezzen, és hogy az ipar megfelelően kezelje az általa termelt hulladékot (újra felhasználja vagy semlegesítse). A tisz-títás maga azonban pénzügyi kérdés. Az ipar nem tudja megfizetni a tisztisz-títás költségeit, ezért a pénzügyi forrásokban szegény kormány feladata lenne az, hogy ezeket a költségeket állja. A kérdéssel a parlament is foglalkozik. A jövőben közigazgatási szabály fog érvényt szerezni a vállalatok azon kötelességének, hogy az általuk termelt szennyeződéstől megtisz-títsák s területet. Az engedélyező és a kivitelező szerveket szintén külön fogják választani.
A KÖJÁL
Felügyelte a gyárakat egészségvédelmi szempontból, és hatósági jogkörrel rendelkezett az egészségre ártalmas tevékenységek megszüntetésére. 1977 óta rendszeres kutatásokat végzett a Metallochemia körzetében tapasztalható egészségügyi állapottal kapcsolatban, tudomása volt tehát a szennyezés hatásairól. Az ólomszennyezés egészségi hatásairól és a növényvizsgálatok eredményeiről írott, nem publikus tanulmányban kimutatták, hogy a nehézfémek messze meghaladták a határértéket. Bár ezt több mérés is igazolta, 1979
után egy hosszú ideig nem végeztek újabb méréseket, nem intézkedtek a szennyezést oko-zó termelés leállítása felől, és nem figyelmeztették a lakosságot, hogy ne fogyassza a terüle-ten termelt zöldségeket. 1982-ben a KÖJÁL azt javasolta a tanácsnak, hogy a területerüle-ten ne adjon ki újabb építési engedélyt magánszemélyek számára, és tiltsa meg egyes zöldségek termelését. Annak ellenére, hogy ez az ajánlás a lakosságra hárította volna a kialakult helyzet következményeinek vállalását, a tanács még ezt sem teljesítette.
A tanács
A magyarországi általános gyakorlatnak megfelelően a helyi tanácsok a fertőzött terü-letekkel kapcsolatos döntések meghozatalában passzív és alárendelt szerepet játszottak.
A politikai változások óta nagy nyomás nehezedett ezekre a testületekre a lakosok és a környezetvédő csoportok részéről, hogy aktív szerepet vállaljanak a kerület környezeti döntéseiben. A döntések tárgya azonban sokszor igen vitatott, és az elvállalt álláspontokat inkább politikai szempontok, és nem a közösség érdekei befolyásolják.
Az ipar
A privatizációs folyamat révén a legtöbb termelőüzem tulajdonost vált. A régi tulajdono-sok által okozott környezeti károsodátulajdono-sok azonban lelassítják a privatizációt, mert a meg-tisztítást az új tulajdonosoknak kellene felvállalniuk. Ez a körülmény megnehezíti az üzemek értékének megállapítását is. Sok olyan eset van, amikor a megtisztítás igen sürgős lenne, a vállalat privatizációja azonban még meg sem indult. Ilyen körülmények között, még ha a felelősség meg is állapítható, a régi tulajdonosnak nincsenek meg az anyagi lehetőségeik a drága tisztítás elvégzéséhez. Mivel a gyárak forrásaik felhasználására vonat-kozóan a múltban nem rendelkeztek önálló döntési jogkörrel, ezért számos esetben nem akarják elismerni felelősségüket.
A Metallochemia, amit 1983-ban új tulajdonos vett át, a Metalloglobus, még min-dig állami tulajdonban van. A Metalloglobus nem akar felelősséget vállalni az előző szennyezésért, ugyanakkor számára nagyon előnytelen az, hogy a termelést leállították a Metallochemiában, mivel az üzem puszta fenntartása is pénzbe kerül. A Metalloglobus felajánlotta, hogy a megtisztításra fordítandó összeggel csökkentett áron megvásárolja az üzemet, de a kormány nem fogadta el ezt az ajánlatot.
A környezetvédő csoportok
A környezetvédő csoportok igen aktív szerepet játszottak a politikai változások óta. Fő törekvésük az, hogy a lakosságban tudatosítsák a környezeti ártalmakat okozó tevékeny-ségeket és azok kockázatait, és rákényszerítsék a kormányt, az önkormányzatokat és az ipart arra, hogy a környezetvédelem ügyében előrelépjenek.
1987-ben környezetvédelmi klubot szerveztek azzal a céllal, hogy a környezetvéde-lemmel kapcsolatos tudást és a környezetvédelem tennivalóit megismertessék a helyi la-kosokkal. A politikai változásokkal párhuzamosan 1989-ben egy helyi környezetvédelmi
bizottságot szerveztek, amelyet Zöld Jövőnek neveztek el. Ez a bizottság elvállalta, hogy kutatásokat végez a környék egészségi állapotáról. Megütközést keltett bennük az, amikor rátaláltak a publikálatlan statisztikákra, amelyek a környék egyre növekvő egészségi prob-lémáiról számoltak be, és a Zöld Jövő ekkor arra határozta el magát, hogy határozottabb lépéseket tesz. Nyilvános találkozókat rendeztek, ahová meghívták az illetékeseket, hogy megtudják, ki a felelős a környezetszennyezésért, és rákényszerítették a hivatalos szerveket arra, hogy hivatalos formában nyilatkozzanak a probléma megoldásával kapcsolatos ter-veikről. Megkísérelték az újonnan alakult pártokat is bevonni a környezetvédelem ügyé-be, és tovább gyűjtötték az információkat a környezet állapotáról, valamint a környék egészségügyi helyzetéről. Különböző demonstrációkat szerveztek, aláírásokkal ellátott petíciókat juttattak el a kerületi tanácshoz és a kormányhoz.
A Zöld Jövő sokirányú nyomásának következtében a gyárat bezáratta a KÖJÁL 1990-ben. A csoport azonban tovább harcolt a megtisztításért, saját szakértőket fogadtak állás-pontjuk alátámasztására, és még több adatot gyűjtöttek az egészségi és környezeti álla-potról.
A személyében érintett közösség
A környezet állapota miatti aggodalom csak 1987 körül vált valamennyire általánossá.
Ha az egyéni érdekek egymással konfliktusba kerülnek, akkor a közvélemény igen meg-osztottá válik az egészség és az anyagi érdekek mentén. Az ingatlanok értéke, a munkale-hetőségek megtartása, a területről való elköltözés mind nagymértékben befolyásolják az egyéni álláspontokat.
Az itt tárgyalt esetben a lakosság egy része örömmel fogadta a Zöld Jövő kezdeménye-zését, más csoportok azonban nyíltan támadták tevékenységét, mert elvesztették állásukat a Metallochemia bezárása miatt. Egyesek attól féltek, hogy tulajdonuk értéke csökkeni fog, ha a szennyezést a széles nyilvánosság elé viszik, mások az evakuálás miatt aggódtak.
A Zöld Jövő ellenzői, akik személyes, politikai vagy üzleti érdekek miatt voltak ellenérde-keltek, megalakították a Polgári Kört.
A politikai pártok
A politikai pártok, amelyek nem rendelkeztek még világosan megfogalmazott környezeti programmal, gyakran felhasználtak egy sok vitát kiváltó ügyet arra, hogy a közvéleményt a többi párt ellenében maguk mellé állítsák. E csoportok némelyike az önkormányzati hivatalokban hatalmi helyzetben van, de döntésüket gyakran politikai szempontok mo-tiválják.
A mi esetünkben a politikai pártok álláspontja és tevékenysége sokkal inkább attól függött, hogy melyik politikai párttal kapcsolták össze a Zöld Jövőt és a Zöld Jövő támo-gatóit, mint magától a környezeti helyzettől. Mivel a kormányzaton lévő párt egyik kép-viselője támogatta a Zöld Jövőt, ezért az ellenzéki vezetésű helyi önkormányzat politikai ellenfélnek tekintette a Zöld Jövőt, és elítélte tevékenységét.
A szakértők
Vitatott esetekben, az utóbbi időkben sokféle szakértőt bevonnak az ügyekbe: a kormány, az ipari vállalat, a politikai pártok, a környezetvédelmi csoportok szakértőit, és gyakran külföldi szakértőket is. A külföldi szakértőkben sokszor jobban bíznak, mert hozzáértőb-beknek gondolják őket, és mert nyilvánvalóan függetlenek.
A Metallochemia esetében az összes előbb említett szakértőt bevonták a vitába, és többen megkérdőjelezték egymás adatainak hitelességét.
A KOMMUNIKÁCIÓ
A fertőzött területek rehabilitációjának esetében a kommunikációt a szennyezés megtör-ténte után lehet csak megkezdeni, amikor a kockázat már jelen van és jól látható.
A kommunikáció a kockázat mértékére, a megtisztítás módjára és következményeire, a felelősségre és az esetleges kompenzációra vonatkozik. A szennyezés és a megtisztítá-si folyamat közvetlenül érinti a helybeli lakosok életét, a kommunikáció tehát felkavart indulatok között zajlik. Sok érdekelt fél vesz részt a vitában, a kommunikáció aktív, és a vélemények eltérnek egymástól.
A Metallochemia esete arra példa, amikor a kommunikációt az összes résztvevő szen-vedélyesen bírálta.
A kommunikáció a különböző érdekcsoportok között
A Zöld Jövő és a lakosság között: A Zöld Jövő abban jelölte meg fő feladatát, hogy a leg-különbözőbb környezeti információkat összegyűjtse, és a lakosság között terjessze. Az információhoz való jog kérdését különösen nyomatékosan hangsúlyozták. A csoport kör-nyezetvédelemmel kapcsolatos tanfolyamokat szervezett a lakosság és különböző szak-emberek számára. Ugyanakkor arról számoltak be, hogy a lakosság bevonása nem volt egyszerű, a kiterjedt propagandamunka ellenére csak egy maroknyi ember vett részt az
A Zöld Jövő és a lakosság között: A Zöld Jövő abban jelölte meg fő feladatát, hogy a leg-különbözőbb környezeti információkat összegyűjtse, és a lakosság között terjessze. Az információhoz való jog kérdését különösen nyomatékosan hangsúlyozták. A csoport kör-nyezetvédelemmel kapcsolatos tanfolyamokat szervezett a lakosság és különböző szak-emberek számára. Ugyanakkor arról számoltak be, hogy a lakosság bevonása nem volt egyszerű, a kiterjedt propagandamunka ellenére csak egy maroknyi ember vett részt az