Számít a kockázatvállalás területe? Egy hipotetikus vizsga- és egy hipotetikus szerencsejáték-helyzet kockázatvállalásának
5. KORLÁTOK
Amikor a terepkísérletben egy természetes döntés a független változó, nem lehet az összes olyan tényezőt manipulálni, amely befolyásolhatja a választások közötti különbségeket.
A terepkísérlet gyakran bírálható azzal, hogy a középpontba állított, manipulált változó mellett a többi fontos tényezőt nem kontrollálták megfelelően, így a vizsgálni kívánt hatás mértékét egyéb hatások torzítják (Kerlinger 1986). A mi esetünkben a felhalmozott erőforrás mennyiségét (és az egyéni képességeket, motivációkat) nem manipuláltuk, az erőforrások, az igényszint, a kockázatpercepció, a befektetett munka, valamint a kocká-zatvállalás hajlandóságának természetes eloszlását kellett kiindulópontként elfogadni.
Ezek a tényezők nem függetlenek egymástól, hatásukat sem lehet különválasztani. Mi-vel az elemzés tárgyát képező alcsoportokban nem volt elég személy, így csak egyvál-tozós statisztikai eljárásokkal tudtuk a csoportokat összehasonlítani. További korlátozó tényezőt jelentett az is, hogy a laboratóriumban a diákok mind a három erőforráshely-zetre reagáltak, a terepkísérletben pedig csak az erőforrásuknak megfelelő, természe-tesen kialakult helyzetekre. A két szituáció összehasonlíthatóságát korlátozza az, hogy
ugyanannak a helyzetnek a különböző bemutatása megváltoztathatja a preferenciákat (Hsee – Loewenstein – Blount – Bazerman 1999).
Kísérletünkben a korábbi teljesítmények során összegyűjtött pontok képezték az erő-forrást. Amikor az erőforrás függvényében vizsgáljuk a kockázatvállalást, szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy a kockázat esetleg nem ugyanazt jelenti a különböző erőforrással rendelkező csoportoknak, különös tekintettel arra, ha az erőforrás mögött el-térő képességek és motivációk állnak. Az erőforrás és a kockázat nem függetlenek egymás-tól: a bőséges erőforrás csökkenti, a szűkös növeli a célelérés kockázatát. Gondolhatjuk azt, hogy kísérletünkben a valószínűleg szerényebb képességgel és motivációval, valamint a nem gyakori sikerrel rendelkező túlélési csoport tagjai számára nagyobb volt a kocká-zat, mivel a nehezebb feladat megoldásának az esélye is kisebb volt, a több képességet és önbizalmat birtokló csoport tagjai számára pedig kisebb volt a kockázat. Arra is gondol-hatunk, hogy ez utóbbiak motivációjában nem a kockázatvállalás szándéka, hanem a ne-hezebb teljesítmény kihívása volt a döntő. Ezekre az ellenvetésekre a következő érvekkel tudunk megfelelni. A laboratóriumi kísérletben a jól teljesítő személyek nem vállaltak na-gyobb kockázatot, tehát nem vonzotta őket a kihívás. A terepkísérlet instrukciójában exp-liciten megfogalmaztuk a választás kockázatosságát, ezzel a résztvevők figyelmét a kocká-zatvállalásra irányítottuk. Ennek sikerességét tükrözte a kockázatpercepció hasonlósága.
Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kísérlet időpontjában a bőséges erőforrású csoport tagjai még csak egy közepes osztályzatot értek el, ami nem felelt meg az igényszintjüknek, így – mivel a nehezebb feladat választása és sikeres megoldása biztosította a jobb jegyet, az esetleges rossz válasz viszont megkérdőjelezte a legjobb eredmény elérését – döntésük kockázatos volt. A túlélési csoport számára nemcsak a megoldás valószínűsége volt kisebb, hanem a cél is különbözött (a bukás elkerülése). March és Shapira a kockázatvállalás és az erőforrások kapcsolatának lényegét jól megragadta akkor, amikor azt javasolta, hogy az összefüggés megragadásakor mind a korábbi történet, mind az igényszint, mind a túlélési pont szerepét figyelembe kell venni.
Fel lehet tenni azt a kérdést, hogy diákok osztálytermi helyzetben tanúsított kocká-zatvállalása – amikor könnyebb és nehezebb feladatok választásáról van szó, és a képesség és a motiváció is hozzáadódik az erőforráshoz – általánosítható-e más kockázatvállalási helyzetekre. Ennek megválaszolására a laboratóriumi helyzetben adódott lehetőség, ahol a tesztfeladat mellett fogadási helyzetben is megvizsgáltuk a kérdést. A két kísérlet össze-hasonlítása arra enged következtetni, hogy a téma megváltoztatása nem változtatja meg a kockázatvállalás mintázatát a különböző erőforráshelyzetekben. A laboratóriumi ered-mények azonban nem jogosítanak fel arra, hogy a terepkísérlet eredményeit is általánosít-hassuk más kockázatvállalás-területekre, ehhez további terepkísérleteket kellene folytatni.
A kontextus túlélési csoportra gyakorolt igen erős hatása világos társadalmi üzenetet rejt magában. Az erősen korlátozott erőforrással rendelkező személyek véleményének és döntéseinek változékonyságával és befolyásolhatóságával kapcsolatos további kutatások hozzásegíthetnek a manipulatív hatások mechanizmusának feltárásához.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A project az EU TÁMOP [TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0003] programja kereté-ben valósult meg. Köszönetet mondunk Szakács Gergelynek, Kovács Juditnak és Maya Bar Hillelnek hasznos megjegyzéseikért, amellyel hozzájárultak a tanulmány végső for-mába öntéséhez. Radnóti Istvánnak köszönjük az adatfelvételben nyújtott segítségét.
IRODALOM
Anderson, L. – Mellor, J. (2009): Are risk preferences stable? Comparing an experimen-tal measure with a validated survey-based measure. Journal of Risk and Uncertainty (39)2. 137–160.
Bargh, J. A. – Chen, M. – Burrows, L. (1996): Automaticity of Social Behavior: Direct Effects of Trait Construct and Stereotype Activation on Action. Journal of Personality and Social Psychology (71)2. 230–244.
Bromiley, P. (1991): Testing A Causal Model Of Corporate Risk Taking And Performance.
Academy of Management Journal (34)1. 37–59.
Burns, T. – Stalker, G. M. (1994): The Management of Innovation. Oxford University Press, Oxford.
Calvillo, D. P. – Penaloza, A. (2009): Are complex decisions better left to the un-conscious? Further failed replications of the deliberation-without-attention effect.
Judgment and Decision Making (4)6. 509–517.
Caraco, T. (1981): Energy budgets, risk and foraging preferences in dark-eyed juncos (Junco hyemalis). Behavioral Ecology and Sociobiology (8)3. 213–217.
Czarniawska-Joerges, B. (1988): Dynamics of organizational control: The case of Berol Kemi AB. Accounting, Organizations and Society (13)4. 415–430.
Dohmen, T. – Falk, A. – Huffman, D. – Sunde, U. – Wagner, G. (2011): Individual Risk Attitudes: Measurement, Determinants and Behavioral Consequences. Journal of the European Economic Association (9)3. 522–550.
Dutton, J. E. – Jackson, S. E. (1987): Categorizing Strategic Issues: Links to Organiza-tional Action. The Academy of Management Review (12)1. 76–90.
Ermer, E. – Cosmides, L. – Tooby, J. (2008): Relative status regulates risky decision making about resources in men: evidence for the co-evolution of motivation and cog-nition. Evolution and Human Behavior (29)2. 106–118.
Harris, D. (1940): Factors affecting college grades: a review of the literature, 1930–1937.
Psychological Bulletin (37)3. 125–166.
Hsee, C. K. – Loewenstein, G. F. – Blount, S. – Bazerman, M. H. (1999): Preference reversals between joint and separate evaluations of options: a review and theoretical analysis. Psychological bulletin (125)5. 576.
Humphreys, M. (2015): Reflections on the Ethics of Social Experimentation. Journal of Globalization and Development (6)1. 87–112.
Island, H. K. D. – Szalda-Petree, A. D. – Kucera, S. C. (2007): Sex Differences in Risk Sensitivity Under Positive and Negative Budgets and Predictors of Choice. The Journal of General Psychology (134)4. 435–452.
Kahneman, D. – Tversky, A. (1979): Prospect Theory: An Analysis of Decision under Risk. Econometrica (47)2. 263–291.
Kerlinger, F. N. (1986): Foundations of behavioral research. Holt, Rinehart and Winston, New York.
Klauer, K. C. – Musch, J. – Klauer, K. C. (2003): Affective Priming: Findings and Theories. In: Musch, J. – Klauer, K. C. (eds): The Psychology of Evaluation: Affective Processes in Cognition and Emotion. Lawrence Erlbaum Associates, New York.
Kühberger, A. (1998): The Influence of Framing on Risky Decisions: A Meta-analysis.
Organizational Behavior and Human Decision Processes (75)1. 23–55.
Kühberger, A. – Schulte-Mecklenbeck, M. – Perner, J. (2002): Framing decisions:
Hypothetical and real. Organizational Behavior and Human Decision Processes (89)2.
1162–1175.
Lassiter, G. D. – Lindberg, M. J. – González-Vallejo, C. – Bellezza, F. S. – Phil-lips, N. D. (2009): The deliberation-without-attention effect: evidence for an artifac-tual interpretation. Psychological Science (20)6. 671–675.
Levitt, S. D. – List, J. A. (2007): What do laboratory experiments measuring social pr eferences reveal about the real world? The journal of economic perspectives (21)2. 153–
174.
Loewenstein, G. (2000): Emotions in Economic Theory and Economic Behavior. The American Economic Review (90)2. 426–432.
March, J. G. – Shapira, Z. (1992): Variable Risk Preferences and the Focus of Attention.
Psychological Review (99)1. 172–183.
McNamara, J. M. – Houston, A. I. (1996): State-dependent life histories. Nature (380)6571. 215–221.
Mishra, S. – Lalumière, M. L. (2010): You can’t always get what you want: The motiva-tional effect of need on risk-sensitive decision-making. Journal of Experimental Social Psychology (46)4. 605–611.
Newell, B. R. – Wong, K. Y. – Cheung, J. C. H. – Rakow, T. (2009): Think, blink or sleep on it? The impact of modes of thought on complex decision making. Quarterly Journal of Experimental Psychology (62)4. 707–732.
Osborn, R. N. – Jackson, D. H. (1988): Leaders, Riverboat Gamblers, or Purposeful Unintended Consequences in the Management of Complex, Dangerous Technolo-gies. Academy of Management Journal (31)4. 924–947.
Pietras, C. J. – Hackenberc, T. D. (2001): Risk-sensitive choice in humans as a function of an earnings budget. Journal of the Experimental Analysis of Behavior (76)1., 1–19.
Reyna, V. F. – Farley, F. (2006): Risk and rationality in adolescent decision making implications for theory, practice, and public policy. Psychological science in the public interest (7)1. 1–44.
Rubenstein, D. I. (1987): Alternative reproductive tactics in the spider Meta segmentata.
Behavioral Ecology and Sociobiology (20)4. 229–237.
Slovic, P. (1969): Differential effects of real versus hypothetical payoffs on choices among gambles. Journal of Experimental Psychology (80)3. 434–437.
Slovic, P. – Finucane, M. L. – Peters, E. – MacGregor, D. G. (2004): Risk as analy-sis and risk as feelings: some thoughts about affect, reason, risk, and rationality. Risk Analysis: An Official Publication of the Society for Risk Analysis (24)2. 311–322.
Staw, B. M. – Sandelands, L. E. – Dutton, J. E. (1981): Threat Rigidity Effects in Organizational Behavior: A Multilevel Analysis. Administrative Science Quarterly (26)4. 501.
Stephens, D. W. – Krebs, J. R. (1986): Foraging Theory. Princeton University Press, Princeton.
Sun, X. – May, A. (2013): A Comparison of Field-Based and Lab-Based Experiments to Evaluate User Experience of Personalised Mobile Devices. Advances in HumanCom
puter Interaction (2013)2.
Teigen, K. H. – Brun, W. (1997): Anticipating the future: Appraising risk and uncertainty.
In: Ranyard, R. – Crozier, W. R. – Svenson, O. (eds): Decision making: Cognitive models and explanations. Routledge, London. 112–127.
Thaler, R. H. (1994): Quasi Rational Economics. Russell Sage Foundation Publications, New York.
Wang, X. T. (2002): Risk as reproductive variance. Evolution and Human Behavior (23)1.
35–57.
Wehrung, D. A. – Lee, K.-H. – Tse, D. K. – Vertinsky, I. B. (1989): Adjusting risky situations: A theoretical framework and empirical test. Journal of Risk and Uncertainty (2)2. 189–212.
Mellékletek
A hipotetikus vizsga instrukciója (nyereséghelyzet)
Az Ön neme: FÉRFI NŐ Kora: ……… év
Képzelje el, hogy egy tárgyból a félév során 9 alkalommal zárthelyi dolgozatokat kell írnia. Minden dolgozatnál 2 feladatot kapnak, mindegyikben ½ pontot lehetett szerezni, alkalmanként tehát 0, ½ vagy 1 pontot, attól függően, hogy 0, 1 vagy 2 feladatot oldottak meg. A szemeszter végi jegy a félév során megszerzett pontoktól függ a következőképpen:
Osztályzat A szemeszter végén az osztályzat eléréséhez szükséges minimális pont
jeles 8
jó 7
közepes 6
elégséges 4,5
elégtelen 0–4
Aki elégtelen osztályzatot ért el, azoknak egy kifejezetten nehéz pótzh-t kell írnia.
Most a 7. alkalomnál tartanak. A kiosztott feladatlapokon ez áll:
Mivel közeledik az év vége, lehetőséget szeretnék adni arra, hogy több pontot is lehessen szerezni, mint korábban. Ugyanúgy két rövid kérdés lesz, mint eddig. Ez az alkalom attól rendhagyó, hogy az eddigi 1 ponttal szemben itt a két feladatban együtt akár 3 pontot is lehet szerezni. Emiatt könnyebb és nehezebb feladatokat lehet megoldani, de előre, a fel-adat megismerése előtt kell választaniuk, hogy vállalják-e a nehezebb felfel-adatokat. Ez némi kockázattal jár, mert lehet, hogy a könnyebbeket sikeresebben meg tudják oldani.
A) Választhatják a könnyebb kérdést, ez sikeres megoldás esetén 0,5 pontot ér. Ha nem sikerül a megoldás, 0 pontot kapnak.
B) Választhatják végül a nehéz kérdést, ez sikeres megoldás esetén 1,5 pontot ér. Ha nem sikerül a megoldás, 0 pontot kapnak.
Gondolják meg jól a választásukat, mérlegeljék, mekkora kockázatot vállalnak a válasz-tással.
Mit választana akkor, ha eddig gyűjtött pontjainak a száma a következő lenne? (Húzza alá a megfelelőt):
1 és 2,5 pont között? ½ pontos feladat vagy 1½ pontos feladat 3 és 4,5 pont között? ½ pontos feladat vagy 1½ pontos feladat 5 fölött? ½ pontos feladat vagy 1½ pontos feladat
Most következzék a második feladat. Itt is lehet 1,5 pontot is szerezni a nehéz feladat választásával. És itt is előre kell választani abban, hogy melyik feladatot vállalják. Ez némi kockázattal jár, mert lehet, hogy a könnyebbeket sikeresebben meg tudják oldani. Hogy bátorítsam önöket a választáshoz, most először mindenkinek előre jóváírunk 1,5 pontot.
A) Választhatják a könnyebb kérdést, sikeres megoldás esetén a jóváírt pontokból 0.5-öt tarthatnak meg, a többit vissza kell adniuk. Ha nem sikerül a megoldás, nem tarthatnak meg semmit a jóváírt pontokból.
B) Választhatják a nehéz kérdést, sikeres megoldás esetén a jóváírt pontokból az egé-szet megtarthatják, nem veszítenek el semmit sem. Ha nem sikerül a megoldás, nem tarthatnak meg semmit a jóváírt pontokból.
Gondolják meg jól a választásukat, mérlegeljék, mekkora kockázatot vállalnak a választással.
Mit választana akkor, ha eddig gyűjtött pontjainak a száma a következő lenne (húzza alá a megfelelőt):
1 és 2,5 pont között? ½ pontos feladat vagy 1½ pontos feladat 3 és 4,5 pont között? ½ pontos feladat vagy 1½ pontos feladat 5 fölött? ½ pontos feladat vagy 1½ pontos feladat A hipotetikus fogadás instrukciója
Az Ön neme: FÉRFI NŐ Kora: ……… év
Képzelje el, hogy a nyári szünidő alatt a szállodában, ahol lakik, szerencsejátékot szervez-nek. A nevezés 1000 forintba kerül, Ön befizette ezt a pénzt.
A fogadás egyszerű, el kell találnia, hogy piros vagy fekete jön-e ki a rulettkorongon.
A játék összesen 9 fordulóból áll. Az egyes fordulókon két fogadást tehet, és 50-50 (össze-sen 100) pontot nyerhet, ha a jó színre fogadott. Ha a másik szín jön ki, nem kap semmit.
Ha a 9 fordulóban összesen:
csak 400 pontot ér el, akkor elveszíti a benevezéskor befizetett 1000 forintját.
Legalább 450 pontot ér el, visszakapja a befizetett pénzét.
Legalább 600 pontot ér el, visszakapja a befizetett pénzét és még 2000 forintot.
Legalább 700 pontot ér el, visszakapja a befizetett pénzét és még 4000 forintot.
Legalább 800 pontot ér el, visszakapja a befizetett pénzét és még 8000 forintot.
Most a 7. fordulónál tartanak. Ebben az egy fordulóban az izgalom fokozása céljából megváltoztatják a választási lehetőségeket, számokra is lehet fogadni (összesen 36 szám van a rulettkorongon), és nagyobb nyereményekre is lehetőséget teremtenek. Az első fo-gadáskor
lehet változatlanul fogadni pirosra vagy feketére 50 pontért.
Lehet fogadni négyféle csoport egyikére is, azaz arra, hogy 1–9; 10–18; 19–27 vagy 28–36 között jönnek-e ki a számok, itt a találat 150 pontot ér.