5. A gazdasági álatok tenyésztésének fontosabb szempontjai és módszerei
5.6. Tenyésztési eljárások
Tenyésztési eljáráson a párosítások rendszerbe foglalását értjük. Gazdasági állataink nemesítésében alkalmazott tenyésztési eljárásokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Aszerint, hogy a populáció milyen irányba változik, beszélhetünk:
1. homozigozitást eredményező, és
2. heterozigozitást eredményező tenyésztési eljárásokról.
Attól függően, hogy a különböző ivarú szülőpartner tenyészállatokat azonos, vagy különböző fajtába tartozó populációkból választhatjuk ki, és párosíthatjuk egymással, a tenyésztési eljárás lehet:
1. fajtatiszta tenyésztés és 2. keresztezés.
Fajtatiszta tenyésztésről (purebreeding) akkor beszélünk, ha mindkét szülőpartner azonos fajtába tartozik. Ezzel szemben a keresztezés (crossbreeding) azt jelenti, hogy különböző fajtába tartozó szülőket párosítunk egymással. Az előbbi a populáció homozigozitását (inbreeding), az utóbbi pedig annak a heterozigozitását (outbreeding, outcrossing) fokozza.
5.6.1. Fajtatiszta tenyésztés
A fajtatiszta tenyésztési eljárás alkalmazása során megőrizzük a fajtajelleget, a homozigozitás foka növekszik, az állomány egyöntetűbbé válik, és rendszerint (főleg gyengébben öröklődő tulajdonságok esetében) lassú a genetikai előrehaladás.
Ha a fajta fontosabb értékmérőit változatlanul kívánjuk hagyni, akkor fajtafenntartást végzünk. Amikor viszont a fajta bizonyos tulajdonságainak szelekcióval történő megváltoztatására, javítására törekszünk, akkor szelekciós nemesítést folytatunk.
A kombinációs tenyésztés során a fajtán belüli, viszonylag homogén részpopulációk kombinálásával hozzuk létre a végtermék állományt. E módszerek (melyeket elsősorban a sertés- és a baromfitenyésztésben használunk) magukban foglalják a szelekciót is.
A rokontenyésztés során ugyanakkor egymással rokonságban álló szülőket párosítunk egymással. A szoros rokontenyésztés beltenyésztettséget eredményez, mivel igen közeli rokonokat (testvér, apa-leány stb.) párosítunk. Bizonyos tulajdonságoknak (amelyek a rokoni körben fordulnak elő nagyobb gyakorisággal) a populációban történő rögzítését ugyanis e módszerrel tudjuk elérni. A rokontenyésztés során azonban rendszerint leromlás, a szaporulati és termelési eredmények csökkenése jelentkezik. Mégis számos esetben használjuk, mert a genetikai terheltséget (pl. recesszív letális faktorokat, amelyek tünetei heterozigóta formában nem jelentkeznek) csak ily módon lehet felderíteni.
A vonal (vérvonal) tenyésztés azt jelenti, hogy bizonyos cél elérése érdekében az adott állományt meghatározott (vonalalapító) apaállattal hozzuk minél közelebbi rokonságba anélkül, hogy a populáció más apaállatokkal is közelebbi rokonságba kerülne. Egy-egy értékes (pl. importból származó) tenyészállat javító hatását eképpen igyekszünk az egész populációra kiterjeszteni.
A családtenyésztés hasonló a vonaltenyésztéshez, csak ebben az esetben nem hímivarú, hanem nőivarú állatokkal alakítunk ki minél közelebbi rokonságot (családot).
A vérfrissítés azt jelenti, hogy azonos fajtába tartozó, de idegen környezetből származó, genetikailag is távolabbi apaállatot használunk termékenyítésre. Kisebb létszámú populációban általában annak érdekében használjuk ezt az eljárást, hogy elkerüljük a rokonsági kapcsolatban álló egyedek párosítását.
5.6.2. Keresztezés
A keresztezés során különböző fajták teljesítménye kombinálható, és rendszerint (főleg a gyengébben öröklődő tulajdonságokban) heterózis hatás is jelentkezik, ami a teljesítményt emeli. Megkülönböztetünk tenyész- és hasznonállat előállító keresztezéseket. A keresztezéshez soroljuk a fajhibrid előállítást is, melynek során az egymással keresztezhető fajokból származó szülők párosításával hozzuk létre az ivadékot. Ilyen eljárás például az
52 öszvér létrehozását szolgáló ló és szamár keresztezés, vagy a májtermelés érdekében a pézsmaréce és a házikacsa keresztezése. A keresztezési eljárások összetettebb, szervezettebb módja a hibridizáció, amely során különböző fajtákból, vagy fajtákon belüli vonalakból állítjuk elő a végtermék állatokat.
Tenyészállat előállító keresztezések
Nemesítő v. cseppvér (fajtajavító) keresztezésről akkor beszélünk, ha egy alkalommal idegen fajtába tartozó állatot használunk párosításra. Bizonyos tulajdonságot így tudunk a populációba más fajtából bevinni anélkül, hogy a fajtajelleget lényegesen megváltoztatnánk.
(Egyesek ezért e módszert a fajtatiszta tenyésztéshez sorolják.)
Fajtaátalakító keresztezés során az egyik fajta egyedeit generációról generációra mindig egy másik fajtába tartozó apaállatokkal párosítjuk (folyamatos visszakeresztezést végzünk). Ilyenkor az ivadék-generációkban az átalakítandó fajta jellege visszaszorul, az átalakító fajtáé pedig emelkedő százalékos arányban, egyre inkább dominál. A fajtaváltást, főleg a nagyobb állatok esetében, e keresztezési eljárással lehet megoldani, minthogy teljes fajtacserére rendszerint nincs lehetőség. Így alakult ki például napjainkban a magyar tarka fajtából a hazai tejelő típusú holstein-fríz szarvasmarha állomány.
Új fajtát előállító keresztezésről akkor beszélünk, ha két, vagy több fajta céltudatos felhasználásával olyan genetikailag stabil, új fajtát hozunk létre, ami tulajdonságaiban eltér a kiindulóktól. Ilyen például a holstein-fríz és jersey szarvasmarhafajták felhasználásával hazánkban előállított hungarofríz.
Haszonállat előállító keresztezések
Közvetlen haszonállat előállító keresztezésről (egyszerű fajtakeresztezés) akkor beszélünk, ha két fajta keresztezéséből származó ivadékokat (F1) nem használjuk továbbtenyésztésre, hanem csak a termeléséért tartjuk és hasznosítjuk. Például tejelő típusú teheneket hústípusú bikákkal termékenyítünk, és az ivadékokat ivarra való tekintet nélkül meghizlaljuk, és vágásra értékesítjük.
A közvetett haszonállat előállító keresztezésnek több módját alkalmazzuk a gyakorlatban:
Visszakeresztezés (back crossing) olyan keresztezés, amelynek során a keresztezett nőivarú állatot valamelyik szülőfajtába tartozó hímmel párosítjuk, és az ebből származó ivadékot (R1) vagy szaporítási célra, vagy hizlalásra, ill. vágásra hasznosítjuk.
Váltogató keresztezés során két fajtát használunk úgy, hogy a nőivarú állományokat tenyésztésben tartjuk, és generációnként szabályos sorrendben váltogatva, hol az egyik, hol a másik fajtába tartozó apákkal párosítjuk. Az anyai tulajdonságokban a heterózis hatást ilyenkor folyamatosan fenn tudjuk tartani.
A rotációs keresztezés az előbbihez hasonló, csak e tenyésztési eljárás során három, vagy több fajtát veszünk igénybe. Széles körben alkalmazzuk az említett eljárásokat a sertéstenyésztés gyakorlatában.
Háromfajtás kombinatív keresztezés során az első lépésben két fajta keresztezésével árutermelő nőivarú (Fl) állományt hozunk létre. A következő lépésben ennek termékenyítésére harmadik fajtába tartozó terminál (végtermék előállító) apákat használunk, és azok ivadékait (F2) ivarra való tekintet nélkül vágásra értékesítjük. E módszert használjuk például a sertéstenyésztésben és a húsmarha-tenyésztésben is.
Négyfajtás kombinatív keresztezést (kétszeres keresztezés, double crossing) elsősorban a sertéstenyésztésben használjuk. Ennek során F1 anyai, és F1 apai partnereket állítunk elő, majd ezek keresztezésével hozzuk létre a hízó végterméket (F2).
Hibridizáció
E módszer elsősorban a baromfitenyésztésben elterjedt. Lényege, hogy különböző vonalakat hozunk létre, majd kombinációra teszteljük (passzerhatás vizsgálata), és a legjobb keresztezési kombinációkat alkalmazva állítjuk elő a végtermék hibridet. A sertéstenyésztésben bizonyos fajták célirányos keresztezését szintén hibrid programoknak nevezzük.
Természetesen mind a fajtatiszta tenyésztésnek, mind a keresztezésnek és hibridizációnak az említettek fő csoportokba sorolható, és több módszer elvét is hasznosító egyéb (bonyolultabb) módszerei is vannak. Ezek ismertetése azonban meghaladja jegyzetünk célkitűzéseit.
Az állattenyésztésben bizonyos eredményeket fajtatiszta tenyésztéssel, amíg más célokat inkább keresztezések alkalmazásával érhetünk el gyorsabban. Az említett kétféle tenyésztési eljárás tehát egymást kiegészíti, együttesen alkalmazva hosszabb távon a tenyészcélnak megfelelő genetikai előrehaladást, és a kívánt termelési eredmények elérését teszi lehetővé.