A pulyka hizlalása

A pulyka típusától és ivarától függően, hosszabb vagy rövidebb hizlalási idő alatt éri el a kívánt értékesítési testsúlyt. A nagy testű hibridek nőivarú állományának átlagos élősúlya 16 hetes korra megközelíti, de nem éri el a 10 kg-os határt, ami a 2,5 kg-os mellfilé kihozatalhoz szükséges, ami meghatározza a gigantpulyka fogalmát. A hazai gyakorlatban a nőivar általános hizlalási ideje nem haladja meg a 16 hetes kort, ekkor a halmozott takarmányértékesítés 3,0 kg alatt tartható (2,7 - 2,8 kg/kg). A kakasokat 22 hetes korban, 20 kg körüli átlagsúlyban vágva, az 5,4 - 5,8 kg-os szín mellhús kihozatal feldolgozói szempontból rendkívül kedvezőnek tűnik, azonban a fajlagos takarmány felhasználás ebben a korban rendkívüli mértékben romlik (3,5 kg/kg). A termelők ezért inkább a 15 - 18 kg-os élősúly elérését célozzák meg, és a hizlalási időt nem nyújtják a 20. élethétnél tovább (ez már megfelel a gigantpulyka fogalmának).

A kis testű típusba tartozó pulykák 12 - 14 hétre viszonylag kedvező növekedési intenzitással brojlerpulykaként 3,5 - 4,5 illetve 4,5 - 5,5 kg testsúlyt képesek elérni, de továbbtartásuk esetén a súlygyarapodás üteme számottevően csökken. Emiatt az ebbe a típusba sorolható pulykák hizlalási idejének meghosszabbításával ennél lényegesen nagyobb testsúlyt nem lehet gazdaságosan elérni.

15.5.1. A hizlalási módok és a nevelőházak

A tartás jellegétől függően a pulykahizlalás módszere lehet intenzív, félintenzív és extenzív tartási forma.

Az ipari rendszerű, nagy hozamokat biztosító és a külső környezeti tényezőktől szinte teljes mértékben függetleníthető, leginkább elterjedt megoldás az intenzív tartási forma. Ez a tartási mód hazánkban zárt jellegű. Ebben az esetben a hizlalás lehet egy- vagy kétfázisú, ami történhet csak mélyalmon, csak ketrecben vagy a kettő kombinációjával. A ketrec alkalmazása a hizlalásban nem terjedt el annak ellenére, hogy használata a végtermékek előnevelésében jelentős előnyöket biztosít.

Az egyfázisú nevelés azt jelenti, hogy a pulykák napos kortól a hizlalás végéig ugyanazon a helyen maradnak, függetlenül attól, hogy az pecsenyekorig, vagy továbbtartással a gigantpulyka értékesítési koráig tart. Ez a módszer kevésbé hatékony, mint a többfázisú tartás, mert csak akkora létszámú állomány fogadható napos korban, amekkora a férőhelyigény alapján biztonságosan tartható egészen az értékesítésig. Az első időszakban a nevelőtér kihasználtsága rendkívül rossz és a fajlagos költségek állandó része jelentősen növekszik, mert a hozam kevesebb. Az egyfázisú tartás akkor célravezető, ha a nevelés csak pecsenyekorig tart.

A kétfázisú tartás egy elő- és egy utónevelési szakaszból áll, ahol az első fázis rendszerint 5 - 6 hetes korig tart.

Félintenzív tartási formáról akkor beszélünk, amikor egy intenzív - általában 5 - 6 hét időtartamú - előnevelési szakaszt, egy külterjes, döntően szabadtartású környezetben folytatódó utónevelés követ. A félintenzív tartás számos a pulykatartásban rejlő lehetőség kiaknázását teszi lehetővé, ugyanis az utónevelés céljára olcsó épületek is igénybe vehetők.

Feltétele azonban a megfelelő genotípus használata.

198 Extenzív jellegű tartáskor az emberi beavatkozás a feltétlenül szükséges minimumra korlátozódik, a pulykák szabadban, természetes életmódjuk szerint élnek, takarmányozásuk és istállózásuk többnyire csak a téli hónapokra illetve kelés utáni rövid időszakra korlátozódik. A természetes úton keltetett pipéket a tyúk- vagy pulykakotló 4 - 6 hétig vezeti, ami alatt azok hozzászoknak a szabadban való tartózkodáshoz, így nem jelent gondot a kotló által elhagyott kispulykák további tartása. A pulykahús-termelésnek ez a legolcsóbb, de legkevésbé hatékony formája, amit a modern pulykahizlalásban nem használunk. A hagyományosnak is nevezett legeltetéses tartási módszer 1970 előtt szinte kizárólagos volt Magyarországon.

15.5.2. Napos állatok fogadása, elő- és utónevelése

A nevelőteret úgy kell több részre osztani, hogy az istállón belül egy-egy egységbe 1800 - 2500 napos pipénél nagyobb létszám ne kerüljön.

15.5.3. Istállóklíma (fűtés, szellőztetés)

A kombinált fűtési rendszer a legmegfelelőbb. Csak teremfűtés esetén a fogadási hőmérséklet 36 °C, ami az első hét végén 33 °C, a második hét végén 30 °C, míg a harmadik hét végén 22 °C legyen. A nevelőépület ventilációs kapacitásának tervezésénél abból kell kiindulni, hogy meddig, milyen élősúly eléréséig maradnak a pulykák és a szellőzőrendszer az ez alapján számított legnagyobb légcsere igény biztosítására is képes legyen.

15.5.4. Világítási program

A napospipék fogadását követő első napokban a műanya 60 Watt teljesítményű világítása elegendő a fényintenzitás biztosításához. A nevelés első, kritikus napjaiban speciális világító etetőtálcákat használhatnak azzal a céllal, hogy pulykapipék előbb megtalálják a takarmányt. Ebben az esetben a kiegészítő világítást úgy állítják be, hogy a különleges etetők alkalmazását ne hatástalanítsák. A teremvilágításra történő áttérés akár a 3.

napon is lehetséges, amelynek erősségét fokozatosan csökkentik. Erre azért van szükség, mert a pulykák csipkedése akár 7 - 10 napos kortól is felléphet, melynek megelőzésére a fény erősségének csökkentése a leghatékonyabb eszköz. A világítási program a nevelés további részében 14 - 16 óra megvilágítással, és ha kell, akár 5 lux erősségre csökkentett intenzitással folytatható illetve fejezhető be. A világítás erősségét mindig fokozatosan kell mérsékelni, aminek alsó határa az az intenzitási érték, aminél az állatok napi takarmányfelvétele még zavartalan.

A pulykák hizlalása zárt körülmények között, de ablakos épületben is történhet. Ebben az esetben a természetes fény bebocsátására az oldalfalak mintegy 20%-át kitevő ablakfelületet alakítanak ki. Ősszel és télen a rövidülő nappal hosszúság miatt, mesterséges kiegészítő világításra van szükség, melynek erőssége 15 - 20 lux.

15.5.5. Telepítési sűrűség

A telepítési sűrűség a jó felszereltségű, zárt istállóban nem haladja meg a 30 - 35 kg élősúly előállítást négyzetméterenként, minden egyéb tényezőt optimálisnak feltételezve.

15.5.6. Csőrkurtítás

A csőrkurtítás előnyei a kannibalizms visszaszorításában és a takarmánypazarlás minimalizálásában jelentkeznek. Megkülönböztetünk napos kori, 1 és 3 hét közötti, 3 és 6

hetes kor közötti, valamint felnőttkori csőrkurtítást. A 3 - 7 napos korban végzett beavatkozás tűnik a legkedvezőbbnek, mert jól végrehajtva ez jár a legkisebb töréssel, és ebben az estben egész fiatal kortól jelentkeznek a csőrkurtításból származó előnyök.

15.5.7. A hízópulykák takarmányozása

A hízópulykák takarmányozása során olyan táplálóanyag-tartalmú takarmányokat kell etetni, amelyek mind a genotípus, mind pedig az ivari növekedés sajátosságaihoz alkalmazkodva egy-egy életszakaszban a legnagyobb súlygyarapodást biztosítja.

A takarmányok csökkenő fehérjetartalmával párhuzamosan a tápok energiaszintje emelkedő tendenciát mutat 811-15,5 MJME/kg. A tápok magas energiatartalma csak zsírdúsítással biztosítható, ami a takarmányt ízletesebbé és jobb konzisztenciájúvá teszi.

Mivel a zsír könnyen avasodik (oxidálódik), továbbá a keletkező kémiai bomlástermékekkel szemben a pulyka különösen érzékeny, ezért az antioxidáns anyagok nélkülözhetetlenek a pulykatápokban. A takarmány homogenitása érdekében a lehetőleg folyékony állapotban történő zsíradagolás javítja a nevelési eredményeket, A kedvező fehérje:energia arányon túl a takarmány aminosavakkal való ellátottsága, és ezen belül a legfontosabb esszenciális aminosavak (metionin, lizin, triptofán) mennyisége fontos. Közismert, hogy a viszonylag rövid bélcsatornájú madár rostemésztése gyenge hatásfokú, ennek ellenére a nyersrost jelenlétére az egészséges bélperisztaltika fenntartása érdekében szükség van, nyolc hetes korig azonban ennek arányát a pulykatápokban nem célszerű 5% fölé emelni. A hízópulykákkal etetett takarmányok fizikai állapotukat tekintve minden életszakaszban pelletáltak. Napos korban morzsázott, 8 hetes korig 3 mm, majd ezt követően 5mm átmérőjű granulált táp etetése a legcélszerűbb. A takarmányozás gyakorlatára vonatkozó szabályoknak a hizlalás során is érvényt kell szerezni, tehát mindig friss (szavatos) tápokat kell etetni. A takarmányváltáskor 3 - 4 napos átmenet legyen az egyes fázisok között. Az etetőrendszer állítható legyen, aminek emelésével követik a pulykák növekedését. Az etetők körüli nem kívánatos hierarchia harc (szociális stressz) elkerülése érdekében 5 hetes korig 2,5 cm, 6 és 12 hetes kor között 5 cm, ezt követően pedig 8cm vályúhosszúságot biztosítanak egy pulykára, amennyiben kaparóláncos vályús etető berendezést használunk. A takarmányokba kevert gyógyszerek (pl. coccidiosztatikum) miatt, az állomány vágása előtt az egyes készítményekre megadott élelmezés-egészségügyi várakozási időt be kell tartani.

Egy pecsenyepulyka közel kétszer annyi vizet iszik, mint amennyi az általa elfogyasztott takarmány mennyisége. Ez azt jelenti, hogy középnagy testű pulykáknál a 14 hétig tartó nevelés végén naponta 0,6 - 0,7 liter, míg a nagy testűeknél 22 - 24 hetes korban napi 0,8 - 1,2 liter vízfogyasztási maximum számítható. Az itatószükséglet napos korban 100 cm/100 állat, majd 2 és 8 hetes kor között 2,5 cm, 8 hét után 3cm pulykánként. A napos korban használt itatókat már a nevelés 3. napjától kezdődően fokozatosan le lehet cserélni a végleges itatórendszerre.

15.5.8. Hízópulykák értékesítése

Az elszállítást megelőző 6 órával az etetést és az itatást meg kell szüntetni. A befogást célszerű félhomályban végezni. Jól alkalmazható a kék fény, melyben az ember lát, a pulyka azonban rosszul. A rakodási kapacitás alapkövetelménye, hogy 800 gigant pulyka a szállító járműre óránként felrakható legyen. A rakodást a jármű mindkét oldalán egyszerre végzik. A durva bánásmód a rakodás során sok sérüléshez (bevérzések a combokon, a láb és szárnytörések, stb.) vezethetnek, melyek rontják a vágópulyka minőségét. Az átadás minősítés után a vágóüzemben történik.

200