9. A szarvasmarha és juhtenyésztés sajátosságai, biológiai alapjai
9.7. Juhfajták és hasznosításuk
Hasznosítás szerint gyapjú-, hús-, tej-, szapora- és vegyes hasznosítású juhokat különböztetünk meg. A haszonvétel erősen függ attól, hogy a fajtát eredeti állapotában
tartjuk-e fenn (őshonos fajták), vagy a tenyésztő szándéka szerint adott termék vagy termékek előállításának érdekében tenyésztették ki és nemesítik.
9.7.1. Őshonos fajták
Hortobágyi racka: Ősi juhfajta (4. kép), melynek Közép- és Kelet-Európában sok alfajtája található. Rendkívüli edzettsége folytán maradt fenn évszázadokon át. Jellemző rá, hogy mindkét ivarban /kos és anya/ dugóhúzó-szerűen csavarodott szarvakat visel.
Színváltozatai: fehér és fekete. Vérmérséklete élénk. Az anyák átlagsúlya 40 (28 - 50) kg, a kosoké 50 (40 - 75) kg. Kevert gyapjút termel. Az újszülött és a 2 - 3 hetes rackabárányok prémje hasonlít a karakülbárányok jellegzetesen göndörödött prémmintázatához, ezért női bundák, gallérok, kucsmák készítésére használják. Szaporasága 110 - 120%. Későn érő, 1,5 - 2,5 éves korában tenyészérett. A prémminőség javítása érdekében karakül kosokkal fedeztették. Tejtermelése 40 - 80 liter között ingadozik. Hazánkban géntartalékként tartjuk fenn.
Cigája: Kisázsiából származik. Az anyák 40, a kosok 55 kg átlagsúlyúak. Rendszerint suták (szarvatlanok).Az anyák gyapjútermelése 3 - 4, a kosoké 4 - 6 kg, fürthosszúsága 6 - 14 cm, finomsága 26 - 40 mikron, 36 - 65% rendement. A fejet és a lábakat fekete, vagy barna fedőszőrök borítják, néha fehér foltokkal tarkítva. A bunda fehér, színes szálakkal tűzdelt lehet. Tejtermelése 90 - 150 liter 180 - 200 nap alatt. Húsa ízletes. Szaporasága 120 - 150%.
Cikta: A betelepített svábok magukkal hozott állományából (Zaupelschaf) kialakult fajta. Kis testű, finom csontozatú juhfajta. A fej és a végtagok rövid szőrrel borítottak, a bőr pigmentmentes. A fehér színű fürtök hossza 20 - 24 cm, B/C és C/D finomságú (27 - 35 mikron). 2 kg körüli nyírósúlyt ad. A gyapjú jellemzői miatt háziipari felhasználásra, tarisznya, pulóver, kesztyű készítéséhez használt fonal előállítására javasolható.
Gyimesi racka: Fehér bundájú, de a fejen és lábvégeken gyakran fekete színeződést mutató, a (hortobágyi) rackánál nagyobb testű fajta. A kosok laza ívelésű, csigás szarvat hordanak. Az anyajuh 45 - 50, a kos 80 - 90 kg. Kevert gyapjas fajta. Nyírósúlya az anyajuhok esetében 3-4, a kosoknál 5 kg körüli. Tejtermelése szerény, de extenzív tartásban is megbízhatóan neveli bárányát.
9.7.2. Vegyes hasznosítású juhok Merinó fajtacsoport
A merinó fajtacsoportba tartozó fajtákat eredetileg gyapjuk miatt tartották, tenyésztették. Később azonban hús- és szapora hasznosításban is értek el kiváló eredményeket, illetve több esetben tipikus vegyeshasznú fajtává váltak. Szinte kivétel nélkül szerepet játszottak a magyar merinó kialakulásában, nemesítésében.
Magyar merinó (4. kép): Spanyolországból ered, királyi ajándékként került külföldre.
A magyar merinó alapanyaga a hazai tenyészetekben ismert racka és a német telepesek által hozott durva, hosszú és ritkagyapjas német parlagi juh volt. Mindkettőt keresztezték negretti és rambouilett fajtákkal ezen keresztezések során alakult ki a magyar merinó. Az anyák 35 - 60 kg /átlag 50 kg/, a kosok 70 - 100 kg élősúlyúak. Szaporaságuk 120 - 130% között változik. Tejtermelésük jó takarmányozás mellett a fejéssel 3-4 hónapra nyújtható, 30-40 napos választás után 40-80 liter. A bárányok fejlődési erélye jó, vágóértéke a SEUROP rendszerben jelentős arányban R kategóriába esik. Gyapjútermelése: 3,5 - 5 kg az anyáké, 7 - 9 kg a kosoké. A gyapjúszálak átmérője 22 - 26 mikron, 6 - 9 cm fürthosszúsággal, rendement értéke 35 - 45%. Fehér színű pehelyszálakból álló, jól kiegyenlített bundát növeszt.
110 4. kép: A hortobágyi racka és a magyar merinó juh
Forrás: MJKSZ adatbázis
Landschaf merinó: A XVI. századi németországi állományokat rajnamenti Marsch juhokkal, majd spanyol és francia merinó tenyészállatokkal nemesítették. A javított parlagi juh néven kialakult fajtát 1950 óta ismerjük merinó lansdchaf néven. Hazájában az egyik legnépszerűbb fajta, hazánkba az 1990-es években került be tenyészállat-importként. Jó legelő és báránynevelő képességgel bír, nagyobb súlyú vágóbárányok előállítására is kiválóan alkalmas. Közepesen nagytestű, fejlett izomzatú. Az anya 70 - 80, a kos 100 - 125 kg.
Gyapjúja fehér, 24 - 29 mikron átmérőjű. Szaporasága 150 - 170%. A sűrített elletést és a korai tenyésztésbe vételt jól tűri.
Merinó fajtacsoportba tartozó, de egy meghatározott haszonvétellel jellemezhetőek az alábbi fajták: német húsmerinó, francia húsmerinó (lásd a húshasznú fajtáknál), booroola merinó, szapora merinó (lásd a szapora fajtáknál).
Egyéb vegyes hasznosítású fajták
Romney: Az angliai Kent grófság területén alakult ki. Korán érő, mély törzsű, jól izmolt. Világszerte elterjedt, a kontinentális éghajlathoz is jól alkalmazkodó, ellenálló fajta.
Hazánkba a fürthosszúság és a hústermelés javítása céljából importáltuk angol és új-zélandi változatát is. Testsúlya: az anyáké 70 - 80 kg, a kosoké 100 - 120 kg. Gyapjútermelése: 4 - 5 kg nyírósúly, 15 - 25 cm fürthossz, 36 - 42 mikron átmérő, 60 - 65% rendement. Szaporasága 120 - 150%. Sántaságra nem fogékony.
Corriedale: Ausztráliában az 50-es években merinó és hosszúgyapjas fajták keresztezéséből állították elő. Nagytestű, szarvatlan fajta. Jó izmoltság és benőttség jellemzi.
Az anyák 60 - 70 kg, a kosok 110 - 115 kg élősúlyúak. Gyapjútermelésére jellemző az 5,0 - 6,5 kg nyírósúly, 12 - 14 cm fürthossz, 27 - 31 mikron átmérő, 50 - 55% rendement.
Szaporasága 120 - 130%.
9.7.3. Szapora juhok
Bábolnai tetra. Merinó anyajuhokat nagy szaporaságú kosokkal (romanov, finn landrace) kereszteztek, s az így előállított fajta 1995-ben került bejelentésre. Az év bármely időszakában ivarzó és szaporodó fajta. Finom szervezetű, élénk anyagcseréjű, közepesen izmolt állatok. A tőgy jól fejlett, jól függesztett. Szaporasága állományszinten 170%. Az anyák kifejlett testsúlya 50 - 55kg, a kosoké 80 - 90 kg.
Booroola merinó: Ausztráliában és Új-Zélandon tenyésztették ki. Nagy szaporaságú, és a kutatások szerint ezért az FecB (fecundity-Booroola) gén a felelős. A biotechnológia lehetőségeinek kihasználásával más fajtákba is igyekeznek az FecB gént bejuttatni, a fajta jelentősége ezáltal megnőtt. Hazai állományunkban a szapora anyai vonal kialakításában
játszik szerepet. Testsúlya: az anyáké 40 - 50 kg, a kosoké 70 - 90 kg. Gyapjútermelése 5 - 6 kg nyírósúly, 7 - 10 cm fürthossz, 20 - 24 mikron átmérő, 65% rendement. Szaporasága 200%.
Szapora merinó: A booroola merinó és a magyar merinó keresztezéséből hozták létre Debrecenben. A kosok csigás szarvak viselnek, az anyák általában szarvatlanok. Az anyák 8-9 havonta újra ellethetők, általában 2 bárányt nevelnek. A gyapjú 16 - 26 mikron átmérőjű, a bunda zárt, kiegyenlített. Az anyák 3,5 a kosok 4,0 - 4,5 kg nyírósúlyt termelnek.
9.7.4. Tejhasznú juhok
Awassi. A fajta az El-Awas néptörzstől kapta nevét. Nagytestű, zsírfarkú juh, az egész Közel-Keleten elterjedt (5. kép). Tejtermelése: 200 - 260 laktációs nap alatt 300 - 400 liter.
Szaporasága 100 - 120%.
Lacaune: Nagyobb testnagyságú, szarvatlan francia fajta. Jó tejtermelése mellett húsformái is kiválóak, fejlődési erélye nagy. Tejéből készítik a világhírű roquefort sajtot. 180 - 280 liter tejet termel, 180 - 210 nap alatt. Szaporasága 140 - 170%.
Brit tejelő juh: Lawrence Alderson nevéhez fűződik a fajta kialakítása, amelyet az 1970-es években az Egyesült Királyságban keletfríz állományok felhasználásával hoztak létre.
Tejtermelése az eredeti állományokban 200 - 300 liter közötti, hazai állományunkban 160 iterl körüli értékek a jellemzőek. Tenyésztése jó termőhelyi területeken ajánlott. Merinó F1 anyai állományok kialakítására kiválóan alkalmas.
Tejelő cigája: Rokon fajtái Szlovéniában és Horvátországban is termelnek. A bőr pigmentált, a bunda fehér, ám sok egyednél tűzdelt. A szőrzet a fejen és lábvégeken fekete vagy sötétbarna. Szaporasága 170% körüli, az anyák 150 - 200 liter tejet adnak laktációnként.
A kos 90 - 110 kg, az anyajuh 60 - 70 kg élősúlyú.
Keletfríz: Az Északi-tenger partvidéki legelőin kialakult muflon eredetű fajta. A fajtának fehér és fekete színváltozata ismert. Bárányait 4-8 hétig szoptatja. Elválasztásuk után még 6 - 9 hónapig tejel. Hazánkban a legelők gyenge minősége miatt 50 - 60 napos szoptatást figyelembe véve 250 - 300 liter tejet termel, jó minőségű zöldtakarmány biztosításával 500 - 600 literes évi tejtermelés is elérhető. Hazai fajtáink tejtermelésének javítására került behozatalra.
9.7.5. Húshasznú juhok
Német húsmerinó: A fajta testalkata a hústípusra jellemző: a nyak rövid, izmos, sima bőrű, a mar széles és lapos, a hát és ágyék széles, izmos, középhosszú. A far széles, hosszú és izmos, a combok teltek. A magyar húsmerinó kialakításában volt szerepe, jelenleg keresztezési partner és fajtatiszta állományokban is a legjelentősebb hazai populációk egyike.
Német feketefejű húsjuh: 1870-től az északi tengerparti területeken hampshire, suffolk és oxfordshire kosokat importáltak, és a meglévő fajtákat ezekkel keresztezték. Szilárd szervezetű, betegségekre kevéssé fogékony (5. kép). Báránykori súlygyarapodása 350 - 450 g/nap. A kifejlett kos 100 - 130 kg, az anyajuh 65 - 70 kg élősúlyú.
Texel: Hollandiában, Texel szigetén tenyésztették ki. Jellemzői: rövid, széles fej, oldalt elálló fülek. Kitűnő húsformákat mutat (négy-sonkás). Orra és szaruképletei palaszürkék.
Kiscsoportos tartáshoz szokott, legelőkertes tartásaban érzi jól magát. Húskitermelése 60%-ot is elérhet. Testsúlya, az anyáké 70 - 80 kg, kosoké 110 - 140 kg. Szaporasága 150 - 180%. Jó báránynevelő, de csak szezonálisan termékenyül. Kiváló apai keresztezési partner.
Charollais: Az egyik legszaporább (170%) francia húshasznú fajta. A hazai átlagos legeltetési körülményeknél magasabb takarmányozási igényű. Nagytestű, rendkívül jól izmolt,
112 kíváló vágóértékű bárányokat nevel. Növekedési erélye kiváló, csak későn faggyúsodik. Az anyajuh 75 - 80, a kos 100 - 110 kg. A bárányok súlygyarapodása 350 - 400 g/nap.
5. kép: Az awassi és a német feketefejű húsjuh
Forrrás: MJKSZ adatbázis
Suffolk: Angliában kitenyésztett fajta, amely az USÁ-ban is rendkívül elterjedt és kedveltté vált. Nagynövésű, 60 - 80 kg élőtömegű húsfajta. Nálunk rosszul akklimatizálódik.
Az arc, a lábvégek, a körmök, a nyálkahártyák feketék. Kitűnő hústermelő. Vágóbárány előállításra igen alkalmas, akár fajtatisztán, akár keresztezésben. Nagy súlyra hizlalható (30 - 40 kg) faggyúsodás nélkül, magas napi súlygyarapodással (300 - 500 g). Húskitermelése 55%.
Szaporasága 130 - 140%, tejtermelése jó, bárányait jól neveli.
9.7.6. Prémtermelő juhok
A karakül juhot, az egyetlen prémtermelő fajtát hazánkban nem tekinthetjük őshonos fajtának, termelési sajátosságai alapján nem sorolható be hús, tej, gyapjú vagy szaporaság körében létrehozott hasznosítási csoportok egyikébe sem. Sivatagos területen, szélsőséges éghajlati viszonyok között alakult ki. Kevertgyapjas zsírfarkú, későn érő fajta, amit újszülött bárányainak különlegesen szép prémjéért tenyésztenek. Gereznájából készül a perzsa bunda.
Legfőbb tenyészterülete a volt Szovjetunió, Afganisztán, Dél-, Délkelet-Afrika, Románia, Irán és Argentína. Szaporasága 110 - 120%, nem is törekszenek az ikerellésekre, mert a nagyobb bárányok nagyobb, szebb gereznát szolgáltatnak. Az 1 - 2 hetes bárányok gereznája használható fel bundakészítésre.