Gazdasági állatok rendszertana

A gazdasági állatok ma már kihalt (pl. őstulok), vagy még létező (muflon, vaddisznó, tőkésréce stb.) vadon élő őstől származnak. Hosszú domesztikációs folyamat során váltak az ember közelében élő háziállatokká. A legtöbb gazdasági állatfajunk a gerincesek törzsébe, a madarak és az emlősök osztályába, és számos, ezek alatti alosztályba, rendbe, alrendbe, családba, alcsaládba stb. tartozik.

2.1.1. A faj

A faj, mint rendszertani egység, többféleképpen definiálható. Az állattenyésztésben leginkább Horn Artúr megfogalmazását tekintjük irányadónak, amely szerint: „A fajok változó, egymástól többé-kevésbé elhatárolható, egyöntetű jellegű, saját körükön belül szaporodó élő formák”.

Gazdasági állataink (ló, szarvasmarha, juh, sertés, tyúk, stb.) faji hovatartozása könnyen eldönthető, hiszen az egyes fajok meghatározott faji bélyegekben morfológiailag (méret, fej, csontformák, végtagok stb.) általában határozottan különböznek egymástól.

A faji hovatartozás kritériuma az is, ahogy az állatok saját körükben párosodnak, és továbbszaporításra képes ivadékokat hoznak a világra. Egymástól távol álló fajok, így a ló és szarvasmarha, vagy a szarvasmarha és a bivaly egymással nem pároztathatók, amíg közelebb álló fajok, pl. a ló és a szamár párosodhatnak, de ivadékuk, az öszvér, terméketlen. A fajok keresztezésére jó példa a pézsmaréce és a házi kacsa hibridje. Az így létrejött utódok fajhibridek.

2.1.2. A fajta

Állattenyésztési szempontból a fajta a legfontosabb rendszertani egység. A tenyésztő szervezetek is általában meghatározott fajta tenyésztésére specializálódnak.

Szintén Horn Artúr megfogalmazása szerint „a fajtán olyan többé-kevésbé egységes jellegű állatok csoportját értjük, amelyeket meghatározott alaki, színbeli, szervműködési tulajdonságok és bélyegek határolnak el a faj többi egyedétől, illetve fajtáitól, és amelyek ezeket a tulajdonságokat hasonló külső viszonyok között át is örökítik ivadékaikra.” A fentieken kívül a fajtának meghatározott, minimális állatlétszámot is el kell érnie.

A fajtára jellemző: a közös származás, a meghatározott termelési környezet, a többé-kevésbé egységes szín és külső formák, az egységes tenyésztői munka, az adott célra történő felhasználás, a rokontenyésztés elkerülését lehetővé tevő létszám.

A fentiekben vázolt egyöntetűség mellett a fajták termelési (tej-, tojás-, hús-, gyapjú- stb.) tulajdonságokban általában nagyfokú változatosságot mutatnak. Ennek oka a fajtán belüli genetika különbség, amely bizonyos gének gyakoriságában, és az értékmérő termelési tulajdonságok genetikai varianciájában is megmutatkozik. Ez a változatosság adja meg a fajta nemesítésének, fejlesztésének a lehetőségét.

Az egyes gazdasági állatfajainknak (pl. a szarvasmarhának, a tyúknak, a galambnak) meglehetősen nagyszámú, esetenként több száz fajtája is előfordul a világon. Az idők folyamán a fajták jelentős változásokon mentek keresztül. Új fajták jönnek létre, bizonyos fajták pedig csaknem kipusztultak.

18 Vannak olyan termelő állományok, amelyeket néhány fajta keresztezésével tartanak fenn a tenyésztők. Ezeket fajtakonstrukcióknak hívjuk (pl. hungarofríz szarvasmarha). A több fajta felhasználásával (összekeresztezésével) létrehozott új fajtákat pedig kompozit, vagy szintetikus fajtáknak nevezzük. Több ilyen szarvasmarha-, juh- és sertésfajtával találkozhatunk, különösen a tengeren túli országokban.

Főleg a baromfi-, de a sertésállományokban is a fajták helyett ma már egyre inkább hibridek termelnek, amelyeket egy-egy, vagy több fajtából kialakított vonalakból állítanak elő keresztezéssel.

A fajtajelleg a fajtára jellemző tulajdonságok és bélyegek összessége. Ezek a bőr, a szőr, a toll minősége, a fejlettség, az izmoltság mértéke, a testrészek alakulása, aránya, a termelés szempontjából fontos szervek, pl. a tőgy alakulása, a különleges testalkati bélyegek, így a szarvak alakja, vagy hiánya, a farok, a fül, a taréj alakja, iránya. Ugyancsak a fajta sajátossága az átlagos termelése (pl. tej, tojás), vagy termékének (tej, hús, gyapjú) a minősége.

Fajtatiszta az állat, ha besorolható egy adott fajtába, és idegen fajta génjeit, jellegvonásait nem hordozza. A fajtatisztaság viszonylagos fogalom. Nem mindig lehet egyértelműen meghatározni azt, hogy mely tulajdonság az egyik, vagy másik fajta sajátja.

Különösen igaz ez abban az esetben, amikor olyan új fajtáról van szó, amelyet két, vagy több fajtából hoztak létre.

A telivér a nagyfokú fajtatisztaságot mutató, értékes, nemesítés céljára is felhasználható állat. A fogalom eredetileg az angol telivér lovat jelentette, később más állatok megjelölésére (például telivér szimentáli tehén) is használni kezdték.

A félvér kifejezés a keresztezésből származó állatot jelenti. Nemcsak az első generációra (ahol a fajták aránya 50 - 50%), hanem más keresztezési konstrukciókra is használhatjuk. A szó maga ugyancsak a lótenyésztésből származik, amellyel ma már fajtát is megjelölünk (pl. arab félvér, mezőhegyesi félvér).

2.1.3. A fajtán belüli csoportok

A fajtákon belül különböző szempontok alapján bizonyos csoportokat, részpopulációkat különíthetünk el.

Az alfajta vagy fajtaváltozat, tájfajta, válfajta a fajtán belül, általában a tenyésztői munka eredményeként létrejött olyan állatcsoport, amely a fajtához tartozik, de a fajta többi tagjától bizonyos külső és belső tulajdonságokban, valamint genetikailag is különbözik. Ilyen például a hereford húsmarha szarvalt és szarvatlan változata, az angus húsmarha fajta fekete és vörös színváltozata, vagy a magyar tarka szarvasmarha korábbi Moson-megyei, illetve a bonyhádi tájfajtája, a mangalica sertésfajta szőke, vörös és fecskehasú változata, a merinó juhfajta finomgyapjas, posztógyapjas, húsmerinó és szapora merinó változata, a magyar nemesített tyúk sárga, fehér, kendermagos és fogolyszínű változata.

A tenyészet a fajtán (esetleg az alfajtán) belüli kisebb állatcsoport, amely általában egy-egy tulajdonoshoz, vagy tenyésztőhöz tartozik, és amelyben legalább 2 - 3 nemzedékre kiterjedő tenyésztői munka valósul meg. A tenyészet általában kiegyenlítettebb, mint maga a fajta. Az adott tenyészetbe tartozó állatokat rendszerint meghatározott körzetben, állattartó gazdaságban, telepen tartják (pl. mosonmagyaróvári sárga magyar tyúk-, keszthelyi hereford húsmarha-, keszthelyi nagy fehér hússertés tenyészet stb.). A tenyészet az EU nomenklatúra szerint állat-egészségügyi és regisztrációs egység is (az egy-egy állattartási helyen tartott állatok csoportja, függetlenül azok fajától, fajtájától és hasznosításától).

A törzstenyészet olyan tenyészet, amelyben a tenyésztői munka, ezáltal az állatok teljesítménye a fajta (a tenyészetek) átlagánál magasabb színvonalú.

A zárt tenyészet olyan zárt körben tenyésztett, adott fajtába tartozó állatcsoport, amelybe huzamosabb ideig nem kerül be idegen állat. A zárt tenyészet ezért rendszerint

homogénebb, kiegyenlítettebb, mint a fajta egésze, vagy a többi tenyészet. A zárt tenyészet állat-egészségügyi szempontból (betegségek terjedésének megakadályozása) is fontos lehet.

Kis állatlétszámú, zárt tenyészetben bizonyos idő után a rokontenyésztést (rokon egyedek párosítását) nehéz elkerülni. A zárt tenyészetek a globalizáció, az integráció következtében ma már egyre kisebb szerepet töltenek be az állattenyésztésben.

A törzs az állattenyésztésben többféleképpen használatos, többféle állatcsoport megjelölésére szolgáló kifejezés.

Egyik értelmezés szerint egy, esetleg néhány apaállattól származó állatok csoportját jelenti. Másik értelmezés szerint törzsnek nevezzük a baromfitenyésztésben az egy apaállathoz beosztott nőivarú állatok csoportját.

Harmadik értelmezés szerint a törzs kifejezés a nagy állatlétszámmal rendelkező állatállományban a legjobb teljesítményű állatok csoportjának (törzsgulya, törzsnyáj stb.) megjelölésére szolgál. Ebben az esetben a törzs ugyanúgy értelmezhető, mint a törzstenyészet, de a törzsállatok tartása itt rendszerint a többi állattal együtt történik.

A család tenyésztési értelemben adott, egy-egy (rendszerint értékes) nőivarú őstől származó állatok csoportját jelenti, ivadékcsoportra, nemre való tekintet nélkül. Ilyen család volt a hazai telivér lótenyésztésben a Kincsem család. Vagy például a Mezőhegyesen kitenyésztett, ma is határozott sportértékkel rendelkező gidrán lófajtának 20 - 25 generációra visszavezethető kancacsaládjai vannak, amelyek a fajta genetikai értékét növelik. A mitokondriális öröklés felfedezésével a család szerepe felértékelődött, hiszen bizonyos tulajdonságokat csak az anyjuktól örökölhetnek az ivadékok.

A vonal az állattenyésztésben fontos kategória, amelyet genetikai, származási (genealógiai), és tenyésztési értelemben egyaránt használunk. Többé-kevésbé zárt körben tenyésztett állományt jelent. Újabban a vonal különösen a sertés- és baromfitenyésztésben használt elnevezés. A baromfitenyésztésben például egy vonal általában 15 - 20 törzsből, egy tyúktörzs pedig 1 kakasból, és 5 - 15 tojóból áll.

A típus bizonyos ismérvek alapján hasonlóságot mutató állatok csoportja. Azonos típusba tartoznak azok az állatok, amelyek küllemi, élettani, termelési szempontból egymástól kevésbé különböznek.

A típus lehet fajtán belüli kategória, ugyanis az azonos fajtának különböző típusai léteznek. Például a szimentáli eredetű hegyi tarka szarvasmarha fajta csoportban a tejelő (montbéliard), a kombinált (kettős hasznosítású magyar tarka), és a hús típus (amerikai szimentáli) egyaránt megtalálható. Vagy például a shorthorn, a borzderes, és más szarvasmarha fajtáknak tejelő és hústípusát egyaránt tenyésztik. Hasonlóképpen a már említett merinó juh fajtának a gyapjútermelő (finomgyapjas merinó), hústermelő (német húsmerinó), és a szapora (booroola merinó) típusa egyaránt elterjedt. Vagy pl. a plymouth tyúkfajtának vannak tojó- és hústípusú vonalai.

Ugyanakkor a típus fajták közötti, fajták feletti kategória is, hiszen különböző fajtájú állatok besorolhatók azonos típusba. Így például megkülönböztetünk hústípusú (német húsmerinó, texel, suffolk, ile de france stb), tejelő típusú (keletfríz, pleveni feketefejű, awassi stb) juhfajtákat, vagy tejelő típusú (holstein-fríz, jersey, ayrshire), hústípusú (angus, hereford, charolais, limousine, fehér-kék belga stb.), és kombinált típusú (kettős hasznosítású) szarvasmarha fajtákat (pl. magyar tarka, osztrák tarka, pinzgaui stb.). A modern sportló típusa is fajták feletti kategória.

A populáció (állomány) az állatok szaporodási közössége. Jellemzője, hogy közös génállománya van, amely alapján más állatcsoporttól különbözik. Nagyobb létszámú, genetikailag nem biztos, hogy egyöntetű, azonos időben és helyen tenyésztett állatok csoportja. A populáción a köznapi értelemben (állat) állományt értünk. Általában fajtatiszta állatok csoportja, de nem kritérium az azonos fajtához tartozás. Lehet a populáció keresztezett állomány, amikor a két, vagy több fajtát képviselő szülők, és a keresztezett ivadékaik is az

20 adott állomány részét képezik. A napi szóhasználat szerint a fajtát, a fajtaváltozatot, a tenyészetet, és minden, a fajtába tartozó nagyobb csoportot populációnak tekintünk.