3 - Templompénztár és templomgazdaság 1143

A tem plom pénztári tőkéknek alapvetően két fajtájuk volt. Az ipartőkék (ca- pitalia industrialia) a nem alapítvány-jellegű pénzekből keletkeztek (például az éves maradékok, földbérbeadás bevétele, adom ányok). Az alapítványi tőkék (ca- pitalia fundationalia) a m eghatározott céllal az egyház kezelésébe adott összegek voltak. Ezek szolgálhatták valam ely egyházi épület, építm ény (tem plom , kápol­

na, kereszt, szobor) fenntartását, illetve tehettek alapítványt adott szándékra és időpontokban rendszeresen bem utatandó szentmisékért - vagyis (gyakorlatilag minden esetben) halálévfordulós requiem ekért. Az alapítványtétel a vizsgált év­

tizedekben már formailag és tartalmilag is szigorú szabályok, egységesített eljárás szerint folyt.538 M indenekelőtt az alapítványok tervezetét (projectum) kellett enge­

délyeztetni a püspökkel, majd a m inta szerint elkészített alapítványleveleket (lit- terae fundationales) négy példányban terjesztették föl, amelyeket püspöki és álla­

mi (helytartótanácsi, később minisztériumi) ellenőrzés (vidimatio) és jóváhagyás (ratihabitio) után helyeztek el a különböző irattárakba. Nagy figyelmet fordítot­

tak az alapítvány céljának, összegének meghatározására és a megfelelő biztosíté­

kok felmutatására.539 A plébániai iratcsom ókat vizsgálva minden évből több ilyen alapítványtételi folyam atot kísérhetünk figyelemmel.

A z ipartőkék és az alapítványi tőkék révén a tem p lom p én ztárak a likvidi­

táshoz szükséges m ennyiségen túli pénzzel ren d elk ez(h et)tek . Ennek a „fölös”

pénznek a kam atoztatását, vagyis hitelre való kihelyezését a m ár em lített 1 859-es egyházm egyei instrukció n em csak szorgalm azta, hanem egyenesen kötelezővé tette.540 A kamatláb egységesen 6% volt, a kölcsönök felvevői pedig a helyi la­

kosok, gazdák közül kerültek ki.541 Az adós kötelezettségvállalását (obligatio) az alapítványlevelekkel együtt a tem p lom kasszájában őrizték. Az előírások k öte­

lezővé tették a kölcsön ök betáblázását (intabulatio), azaz a korban szokásos, a mai jelzáloghoz hasonló jogi biztosítását,542 ami a kölcsönadó biztonságát szol­

gálta, miközben az eljárási költségek a kölcsönvevőt terhelték. É rth ető vé válnak

538

Lit. Enc. 1858-1859: 116. (640/1859) - különösen: § 35-43. Nem sokkal később - egy helytartóta­

nácsi rendelet nyomán - az alapítványlevelek német és magyar nyomtatványmintáit is közreadták: Lit. Enc.

1858-1859:145-153.

539

Felszólítás, hogy a plébánosok tartsák magukat a kötelező formához és szabályokhoz: Lit. Enc. 1876:

95-96. (1560/1876): Reflexió circa litterarumfundationalium remonstrationem.

540

Lit. Enc. 1858-1859: 118. (640/1859) § 19: „Superfluae pecuniae in cassa haerere non permittantur, séd ad fructificandum pro emolumento ecclesiae in censum elocentur [ . . . ] ”.

541

De például a hidegkúti templom adósai között két budakeszit is találunk: SzfvPL Can. Vis. Hidegkút 1868.

542

Az 1859-es rendelet szerint még csak a 20 forintnál nagyobb összegek esetében, az 1870-es évek első felében azonban már a legkisebb alapítványnál is kötelezővé tették a tőkék jogi biztosítását: Lit. Enc. 1872:

142. (latinul); Lit. Enc. 1873: 19-20. (magyarul); Lit. Enc. 1874: 61. (sürgetés az előbbi rendeletek végre­

hajtására). A feudális kori magyar zálogjogról átfogóan: B^{o d zá si}2013., ebben a betáblázásról: 153-154.

A késői feudalizmus hitelezési gyakorlatáról: So m o r ja i2014, a be- és kitáblázásról: 88-115.

a fogalmak, ha figyelmesen olvassuk Tilly Jó z se f budakeszi plébánosnak a püs­

pökhöz szóló következő kérését:

„Templomom tőkéinek telekkönyvi biztosítása ezelőtti folytonos hanyag kezelés- és a jelenlegi mos­

toha anyagi viszonyok folytán, temérdek nehézséggel jár; miért is azon legalázatosabb kéréssel bá­

torkodom Méltóságodhoz járulni: Kegyeskedjék Méltóságod megengedni: hogy azon adósoknak, kik nem képesek a bélyeg és betáblázási költséget viselni (de a töke biztosítására elegendő fekvő vagyont tudnak kimutatni), a templom pénztárának folyó kiadásokra szánt készletéből, ipartőke gyanánt annyi adathassák, a mennyi a kérdéses költség fedezésére szükséges.” A püspökség októ­

ber 30-án kelt válaszában az engedélyt megadtad

43

Míg az ipartőkék kamatai egyenes bevételt jelentettek a templompénztárnak, addig a misealapítványi tőkékből származó pénz rögtön a kiadási oldalon is megjelent.

Ez ugyanis - előre meghatározott proporció szerint - megoszlott a misét bemutató pap, valamint az asszisztencia (énekes mise esetén a kántor, a sekrestyés és a minist- ránsok) között, és csak egy csekély rész illette magát a tem plom ot. Az 1859-es sza­

bályozás szerint csendes miséért (pro sacro lecto) legalább 4 0 forintot kellett letenni az alapítónak (a gyakorlatban ez általában 4 2 -t jelentett), amelynek kamatából 1 fi a bemutató papot és 1 fi a tem plom ot illette. Énekes m iséért a minimum összeg 65 forint volt (kamatrészesedés: plébános 2 fi, orgonista 5 0 xr, tem plom : 5 0 xr, sekres­

tyés: 15 xr, ministránsok 10 xr), liberával együtt: 85 fi (plébános 2 fi 4 0 xr, orgonista:

7 5 xr, templom: 75 xr, sekrestyés: 25 xr, ministránsok: 10 x r).544

Az esedékes kamatok befizetését a plébános mellett a kurátorok tartották számon, akik alkalmasint a behajtásban is szerepet játszhattak. D e a fizetni nem akaró, vagy tudó adósok miatt a plébánosoknak sokszor a falusi elöljáróság - mint helyi jogha­

tóság - segítségét is igénybe kellett venniük. A dualizmus évtizedeiben fontos válto­

zást jelentett a korábbi időszakhoz képest, hogy az ipartőkék kamatai a tőkekamat- és járadékadótörvény hatálya alá kerültek.S4S Az egyre bonyolultabb és helyi szinten egyre kevésbé átlátható vagyongazdálkodás végül oda vezetett, hogy az alapítványi tőkék kezelése valamikor a 2 0. század elején (alighanem Városy Gyula püspöksége idején) az egyházmegyei központi Kegyesalapítványi Pénztárhoz került át.S4í

A templomi hitelezés létjogosultsága a hitelszövetkezeti hálózat kiépülésével szűnt meg. A Károlyi Sándor vezetésével éppen Pest megyében meginduló hitelszövetkezeti

543

„si adest sufficiens vadimonium, non indiget indultu Officii Dioecesani” SzfvPL 4 5 1 1 1 1 8 4 / 1 8 8 0 . (kelt: október 2 8 .)

544

Lit. Enc. 1 8 5 8 - 1 8 5 9 : 1 2 4 . ( 6 4 0 / 1 8 5 9 ) § 3 8 .

545

Az alaptörvény: 1 8 7 5 . évi XXII. te., kiegészítés: 1 8 8 3 . éviXLVI. te. Idézi G a i t h - P a t z n e r 1 8 9 2 : 3 7 9 - 3 8 2 . Lásd még: O l t v á n y i 1 8 8 7 .

S4é A kérdés pontos feltárásához további kutatások, például Potyondi Imrének az egyházmegyei takarékpénz­

tárról szóló kéziratának tanulmányozása szükséges. Ennek létezéséről Mózessy Gergely levéltárostól tudok.

mozgalomba - amint azt Vári András megállapítja - „tudatosan igyekeztek a papokat és lelkészeket minél nagyobb mértékben bekapcsolni”, hiszen a tanítók és a jegyzők mellett ők voltak, akik a szövetkezeti gondolat és a „hitelre szoruló falusiak” világa kö­

zött hidat építhettek.547 A hídépítésben nyilvánvalóan az is segített, hogy az egyház­

nak „évszázados gyakorlata” volt a lakossági hitelezés területén. A hitelszövetkezetek azonban már határozottan „interkonfesszionális” jelleggel működtek, Károlyi szemé­

lyesen is szorgalmazta a felekezeti különbségek nélküli részvételt és tevékenységet.548

IV. 3. 3. Az „alamizsna (persely)" és a „politikai község segélyezése"

Nemcsak a pap megélhetésének, de a templom és a plébánia működésének a finan­

szírozásában is fontos rész hárult a helyi közösségekre - egyéni és kollektív formá­

ban egyaránt. A számadásokból kitűnik, hogy a hívek vasárnapi perselyadományai összességében jelentős és rendszeres bevételi forrást jelentettek a templompénztár számára, van, ahol egyenesen ez a legnagyobb tétel. Ugyanakkor talán ez volt a legbi­

zonytalanabb is a bevételi források közül, hiszen erősen függött a nép anyagi helyze­

tétől és pillanatnyi adakozókedvétől. A szokásos adományokon túl gyakran olvasunk különböző célokra való önkéntes vagy felhívás nyomán kezdett gyűjtésekről. Ezek irányulhattak például valamilyen istentisztelethez szükséges felszerelés beszerzésére:

1887-ben a budakeszi plébános, Tillyjózsef jelenti, hogy „a helybeli jobblelkü hívek ezen évben dí­

szes mennyezetet [vagyis baldachint - B. J.] vettek 335 fton, mely összeget leginkább adakozásból akartak fedezni.” Azonban a teljes összeghez még 80 forint hiányzott. Tilly ezért a következő kérés­

sel fordult a püspökhöz: „Miután a templompénztár jelenlegi kedvező helyzete ennek törlesztését bírja, legalázatosabban esedezem: méltóztassék Méltóságod az ezen czélra még szükséges összeget Kegyesen utalványozni." Pauer püspök ezt készséggel meg is tette

.549

Nagyobb tem plom - vagy plébániafelújítás esetén - főleg, ha a kegyúr vonakodott fizetni - szintén folyamodhattak a gyűjtés eszközéhez [-» V. 7 .5 .] .

A politikai község hozzájárulása a templom és plébánia fenntartásához - az álta­

lam vizsgált helyeken - elsősorban az egyházi épületek karbantartásához szükséges munkaerő biztosításában és megszervezésében ragadható meg. Az anyagköltséget és a szakemberek díját - elvileg - a kegyuraság, a segédmunkát és a fuvarszolgálatot

IV. 3. Templompénztár és templomgazdaság 1145

547

A hitelszövetkezeti mozgalom Pest megyei kezdeteihez lásd: VÁRI 2008. - Az itt idézett, papokra, lel­

készekre vonatkozó megállapítások a 647-648. oldalon.

548 Vá r i 2008: 6 5 4 -6 5 5 .

549

SzfvPL 4511 1240/1887 (kelt. okt. 28., a válasz okt. 30-án).

a község biztosította, napszámban fizetett emberekkel. Ez a „tétel” nem jelenik meg a templompénztári számadásokban, de a forrásokban több példát is találunk rá.

IV. 3. 4. Két példa

Az alábbi két táblázat az 1868-as prelimináriák [-»1 .2 .1 .] kimutatásaiból készült, ame­

lyekben a részletesen megfogalmazott kérdések a javadalom alapjára ( dós beneficii), bevételeire, kiadásaira és adósságaira irányultak, mellékletként pedig csatolni kellett az alapítványi és ipartőkék részletes kimutatását, valamint az előző évi számadást.550 A bal oldali oszlopokban Kállinger Lajos borosjenői, illetve Melly Károly piliscsa­

bai plébános válaszai, és a vonatkozó mellékletek átiratai, a jobb oldalon pedig azok magyarázata (részbeni fordítása és elemzése) olvasható.

5. táblázat: A borosjenői plébánia pénzügyi kimutatása (1868)551

A preliminária szövege Fordítás, magyarázat

De Ecclesiae Matris Dote, statu activo, et passivo.

Cum Ecclesia in prima sua fundatione nullos acceperit fundos, ergo nihil possidet in fundis immobilibus. Capitalia habét tantum industrialia NB. ./.

[l. Melléklet] et proventus quotidianos N.B. ./. [2. Melléklet]

Ergo Ecclesia habét Ergo pro anno affuturo remanent 44 f 49 x

Ex his apparere dotem Ecclesiae annuae Ecclesiae necessitati sufficere, denique pro conservatione Ecclesiae remanere fundum 44 fi 49 x

A borosjenői javadalomhoz

551

SzfvPL Can. Vis. Borosjenő (Weindorf) 1868.

In document A POLGÁRI KORBAN F alusi plébános (Pldal 145-149)