II. Jó zsef többek között éppen a plébániahálózat fejlesztésére hozott létre, a kor
2) Remények és reménytelenség: Nagykovácsi, 1891
A következő esetben egy az előzőnél egyszerűbb, de nem kevésbé tanulságos pályázási és döntési folyamatba, valamint - mai nyelven - a püspökség humánpolitikai, logiszti
kai gondjaiba tekinthetünk be. Az egyházmegyében nyolc plébániának, köztük a terü
letünkhöz tartozó Nagykovácsinak nem volt kegyura304 - ezeken a helyeken a döntés egyedül a püspök kezében volt (libera collatio episcopalis). Egyfelől tehát a szabad ren
delkezés lehetőséget nyújtott a püspök számára, hogy valamelyest enyhítse a szűkös személyi állományból adódó feszültségeket, anomáliákat. Másfelől ezek a pályázatok esélyt jelentettek azoknak, akik sehol nem reméltek kegyúri protekciót, de mindenkép
pen szabadulni akartak akkori állomásukról: az erdőben eldugott, filia nélküli zsákfalu, Nagykovácsi, mintegy 1300 katolikus német lakosával a pályázók szemében szerény, de nyugodt, rendezett plébániának tűnhetett.
Burger Ignác adminisztrátor305 1891. március 20-án hazafelé tartva Pestről - ahol egyébként épp a „templomi oblikatiók” miatt ellene indított per ügyében járt - szélü
tést kapott. Idősb Reiter [Reitter] Mihály kántortanító azonnal tollat ragadott, és je
lezte az alesperesnek (aki ekkor éppen még mindig a vörösvári plébános, Bacsák Imre volt), hogy Burger atya „orvosi kezelés alatt áll, de senem szól senem hall”. Bacsák a le
velet késlekedés nélkül továbbította Székesfehérvárra (ahol ekkor már Steiner Fülöp székelt) és ideiglenes adminisztrátor kiküldését kérte.306 Azonban Bacsák jelzését már egy nappal megelőzte a községi elöljáróság Budapestről feladott távirata: „Burger Ignacz plébános haldoklik kérünk papot.”307 Mindeközben a szomszédos Hidegkút adminiszt
rátora, Werger Mihály is jelentést küldött Fehérvárra, éppen mielőtt elindult „halotti szentségekkel” ellátni kollégáját. Ö is papot kért Nagykovácsiba, hogy „az ünnep alatt az isteni tisztelet megtarthassák.” (Abban az évben húsvétvasárnap március 29-ére esett, tehát Burger éppen a virágvasárnap előtti pénteken lett rosszul.) Steiner püspök tehát azonnali és bőséges tájékoztatást kapott az akut problémáról, és rögvest intézkedett is:
már március 22-én (tehát a táviratra reagálva) Nagykovácsiba küldte a Székesfehérvár belvárosi káplánt, a fiatal Szauer Lászlót (született: 1 863, pappá szentelték: 1 8 8 5 ).
304 A nyolc település: Alap, Balinka, Csép, Csobánka, Nagy-Kovácsi, Pomáz, Ráczkeresztúr, Sárboeárd.
(Schem. 1880:91.)
305 1880-ban vette át a felívelő karrierútján továbbhaladó Gózony Gyula helyét Nagykovácsiban, és mint
egy tíz évig szolgált itt (hivatalosan mindvégig adminisztrátori minőségben működött, valószínűleg a szino- dális vizsga hiánya miatt). Burgerről esettanulmányunk főszereplője, Szobovits Alajos is ejt szót, nem éppen kollegiális gesztussal felemlegetve paptársa süketségét [-» V. 7 .6 .].
306 SzfvPL 4534 530/1891 (érk.: március 23.): Bacsák Emericus VAD ad parochiam Nagykovácsi interi-malem Administratorem mitti petit. A kántortanító levele, amelyben a szélütés körülményeit is említi-
SzfvPL 4534 ad 530/1891. 7
307 SzfvPL 4534 524/1891 (érk.: március 22.)
III. 2. Plébániai concursusok |
Minden bizonnyal azért őt, hogy ne teljen az idő az újabb írásos üzenettel - Szauert szóban is értesíthette, és ő így időben odaért a virágvasárnapi szentmisét megtartani.308 Március 24-én a püspök már Szauer táviratát olvashatta Burger Ignác haláláról.309 A hús
véti ünnepek elmúltával Steiner visszarendelte őt Székesfehérvárra, és helyette a közeli Budakeszi káplánját, a szintén alig 2 2 éves B’rtoun Ferencet (szül.: 1863, szent.: 18 8 6 ) nevezte ki ideiglenes adminisztrátorrá Nagykovácsiba, az így egyedül maradt plébánost, Tilly Józsefet pedig arra kérte, hogy - tekintettel a mozgatható egyházmegyés papok igen csekély számára - próbáljon a közeli fővárosból szerzetes kisegítőt találni maga mellé. Ezen intézkedéssorozat részeként egyúttal kiírta a concursust a nagykovácsi ja
vadalomra.310 Egy héttel később azonban újra rendelkeznie kellett, ugyanis Tilly jelez
te, hogy nem talált kisegítőt,311 ugyanekkor pedig a Nagykovácsiba kiküldött B’rtoun is levelet írt, amelyben merőben szokatlan módon - de nagyon is prózai okokra hivat
kozva - döntése megváltoztatására kérte a püspököt:
„Méltóságodnak irántam tapasztalt jószívűsége ismételve felbátorít, hogy egy kérésem meghallga
tásáért Méltóságodhoz esedezzem. Méltóságod engem az üresedésbe jött Nagy-Kovácsii plébánia vezetésével megbízott, és én bölcs intézkedése ellen cselekedni nem óhajtok, de minthogy anya
gi viszonyaim olyanok, hogy én ott mint administrator megélni képes nem vagyok, megtakarított csekély pénzemet ruhával együtt ugyanis múlt évi október hó 3 lén a plébániába történt betörés alkalmából elrabolták; és miután itten [mármint Budakeszin - B. J.] két lelkész okvetlenül szüksé
ges: enélfogva alázatosan kérem Méltóságodat, miszerint engem jelenlegi helyemen meghagyni, és mást helyettem Nagy-Kovácsiba administratornak legkegyelmesebben kinevezni kegyeskedjék.”312
Steiner püspök azonban nem méltányolta B’rtoun kérését, hanem másképp gondos
kodott a budakeszi plébánián való pótlásáról: az addig Etyeken szolgáló Radnich Imrét helyezte át oda káplánnak, és ezúttal az etyeki plébánost, Nyirák Sándort bízta meg azzal, hogy próbáljon magának más kisegítőt találni.313
A kiírt concursusra időközben elkezdtek beérkezni a pályázatok. Bőven akadt je
lentkező. Köztük volt B’rtoun Ferenc is,314 akinek az imént ismertetett előzmények
308 SzfvPL 4534 530/1891 (kelt: március 23.): VADiaconoin Vörösvár Significatur, RLadislaum Szauer coop.
intramoen. Alba-regal. jam emissum esse.
309 SzfvPL 4534 534/1891 (érk.: március 24.): „Parochus Burger die vigesimiatertia hóra septima vesper- tina pie in domino defunctus est Szauer.
310 SzfvPL 4534 534/1891 (kelt: március 31.): „Disponibiles in hac dioecesi presbyteri tam exiguo sunt numero, ut valde acceptum mihi esset, si D.V. A Rda et Clma, indigentiis spiritualibus fidelium suorum, aliquem e vicina metropoli regia ad se evocando Religiosum, providere posset”; SzfvPL 4534 534/1891:
Mors lgnatii Burger, administratoris in Nagykovácsi annunciatur, et vacans beneficium concursui exponitur.
311 SzfvPL4534595/1891 (érk.: április 8.): Tilly Josephus VAD. parochus in Budakeszsignificat, se Sacerdotem subsidiarium invenire nonpotuisse.
312 SzfvPL 4534 610/1891 (érk.: április 10.): Brtoun Ferencz budakeszi káplány állomásán meghagyatni kér.
313 SzfvPL 4534610/1891 (kelt április 17.): Radnich Emericus in qualitate cooperatoris adparochiam Budakesz disponitur, Parocho in Ettyek committitur, ut Sacerdotem subsidiarium sibi procuret.
314 SzfvPL 4534 720/1891 (érk.: május 1.): Brtoun Franciscus admin interimalispt. beneficium pár Nagykovácsi.
után nyilván nem voltak túl jók az esélyei arra, hogy végül plébánosként rá essen a vá
lasztás.315 Rajta kívül többnyire kisebb plébániákon, illetve plébániának sem számító állomáshelyeken szolgáló, sorsukkal elégedetlen fiatal és kevésbé fiatal papok jelent
keztek. Köztük volt az agárdi lelkészség (curatia) lelkipásztora, Kindl János (szül.:
1858, szent.: 1 8 8 2 ), valamint két plébános a közeli, kisebb pilisi falvakból. Az egyik a csobánkai Pregler Miklós (szül.: 1844, szent.: 1 8 6 7 ) volt, aki 15 év után kívánt volna elszabadulni az általa nyomorúságosnak („misera parochia”) nevezett plébániájáról.
Am ásik a pilisszántói lelkész, Konop János (szül.: 1 8 5 7 Linz ( !) , szent.: 1 8 8 2 ), aki -szokatlanmód magyar nyelvű - pályázatában érdekes részletekről számol be saját papi életútját és lelkipásztori munkáját illetően. Ő t a szentelése után nem sokkal, 1883-ban tette meg Pauer püspök pilisszentkereszti, röviddel azután pedig pilisszántói admi
nisztrátornak (majd a szinodális vizsga letétele után plébánosnak), amely állomáso
kat, mint kiderül, nem szabad akaratából választotta, bár formailag kérelmezte őket:
„e javadalmat azonban csak Méltóságod boldog emlékű Előde magas parancsára, daczára annak, hogy a szláv nyelvet nem bírtam, az oltárnál fogadott engedelmességnél fogva kérelmeznem kellett.
Itt terhes napok várakoztak rám. Az itteni kegyuraság a patronatusságról hallani sem akart, ehhez járul a szláv nyelv elsajátítása is.” 316
Ez a szemelvény ráirányítja a figyelmünket arra, hogy nem minden kérelem fakad fel
tétlenül őszinte és szabad döntésből. A nyelvi akadály figyelmen kívül hagyása pedig arra, hogy a megfelelő képességekkel rendelkező papok hiánya milyen kényszerhely
zeteket teremthetett: a püspök egy szlovákul nem tudó papot helyezett egy szinte csak szlovákul beszélő közösséghez. Konop pilisszántói nyolc éve alatt igyekezett elsajátí
tani a nyelvet („hogy mint jó lelkész üdvösen működhessem”), és nem csoda, hogy külön kiemeli a pályázatában: „A NagyKovácsi plébánia nyelvét a ném etet bírom.”
Konop utal a kegyúri kötelezettségekkel kapcsolatos problémákra is. Egybecseng ez azzal a korábbi megállapítással is, miszerint a problémák leginkább a kisebb magán
birtokosok esetében adódtak,317 akik nem igazán érezték magukénak az örökölt vagy vásárolt birtokkal járó kötelezettségeket. Konop végül, ha „nehezen” is, de m egoldot
ta „a függőben levő kegyúri jogkérdéseket]”, és a kedvezőtlen körülmények ellenére eredményekről is beszámol pályázatában (a templombelső díszítése, egy „díszes kál
vária” és két új kőkereszt felállítása, új tem ető kihasítása, illetve „egy élő rózsafüzér
3ls Nem is kapta meg az állást, hanem a júliusig húzódó adminisztrátorság után törökbálinti káplánnak disz
ponálták, ahonnan később Adonyba került.
316 SzfvPL 4534 642/1891 (érk.: április 15.): Konop Joannes parochus in Pilis Szántó petit beneficium parochiale Nagykovácsi.
317 Pilisszántón ekkor három közbirtokost (Forster János, Litvay Mátyás, Heithaler Magdalena) jelöl meg kegyúrként a sematizmus. Schem. 1887: 74.
III. 2. Plébániai concursusok |
társulat” szervezése).318 Mindezek után azonban nagyon elkívánkozott Pilisszántóról, ahol már nyolc éve élvezte „a nyomor és a szegénység” kenyerét, és ahogy ő írja -feláldozta „az emberiség legdrágább földi kincsét”, vagyis az egészségét is.
A maga nemében szintén jellegzetes az idős Leeb Károly (szül.: 1 821, szent.:
1 8 4 4 ) esete, aki m integy harm inc éves szigetújfalusi plébánosság után 1886-ban em eritált(atott). Nyugdíjas éveit - szám szerint négyet - Budapesten töltötte, azon
ban 1890-től - valószínűleg a pénzhiány és az egyházmegyei paphiány okán - újra szolgálatban találta magát, először mint szigetmonostori, később mint balinkai ad
minisztrátor. H a pedig m ár így alakult - 7 0 év ide vagy oda - benyújtotta a pályáza
tát a valamivel kedvezőbb kondíciókkal bíró Nagykovácsiért,319 hiába.
A javadalmat végül id.Angeli M árton (szül.: 1 8 6 0 , szent.: 1 8 8 5 ),320 az idő sze
rint bodajki káplán nyerte el,321 aki azt tudta fölmutatni érdemeként, hogy koráb
ban öt évig szolgált a nyolcvan év körül járó alesperes-plébános Bacsák Imre mellett Vörösváron, saját állítása szerint annak teljes megelégedésére. (M ielőtt elhelyez
ték, Bacsák kérvényt nyújtott be, hogy maga mellett tartsa.) Em ellett 1888-ban le
tette a szinodális vizsgát is.322
A püspök tehát a plébánosok helyett végül egy káplánnak juttatta a nagykovácsi javadalmat. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy a kinevezés egészen július közepé
ig húzódott,323 pedig május elejéig minden pályázat beérkezett. A döntés tehát hosz- szú fejtörést okozhatott a főpásztornak.
318 A vallásos egyletekhez lásd a IV. 2.3. fejezetet. Az egyházmegye területén működő vallásos egyletek kö
zött 1891-ben nem szerepel a Konop által emlegetett Rózsafüzér társulat. Schem. 1891: 133.
319 SzfvPL 4534 735/1891 (érk.: május 3.): Leeb Carolus interim Administrator in Balinka petit beneficium parochiale Kovácsi.
320 Az egyházmegyei papság soraiban két Angeli Márton volt ezidőtájt. Mindketten Isztiméren születtek 1860-ban, az idősebbik márciusban, a fiatalabbik októberben. A köztük lévő (esetleges) családi kapcsola
tot egyelőre nem sikerült tisztáznom. Az idősebbiket 1885-ben, a fiatalabbikat 1886-ban szentelték pappá.
További érdekes kapcsolat, hogy az ifjabbik éppen abban az évben lett Pilisvörösváron (tehát ott, ahol az idősebbik Angeli káplánként szerzett érdemeket) plébános, amikor az idősebbik megkapta a nagyková
csi plébániát (1891). Isztimér és az Angeli család a 20. században is több papot adott az egyházmegyének.
321 SzfvPL 4534 629/1891 (érk.: április 13.): Angeli Martinus sen. coop in Bodaik petit beneficium parochi
ale Nagykovácsi.
322 „Anno 1860.1-a Mártii in Isztimér natus. Scholas Albae-Regiae persolvens numero alumnorum Seminarii AlbaeRegiae adscriptus studia Theologica ibidem audivi. Anno 1885. in presbyterum ordinatus et qua Cooperator ad Ercsi fűi dispositus. Exinde in eadem qualitate ad Vörösvár sum translatus, ubi penes parochum 80 annorum per quinque annos omnes functiones parochiales perficiens in munere parochiali me satis exer- cere potui, de quo testatur examen Synodale quod anno 1888. bono cum successu subivi et sic ad munus parochiale suscipiendum et regendum satis peritum me sentio. Quali cum stúdió sum executus meum offi- cium in Vorösvár videri potest ex eo, quod occasione translationis meae parochus illa cum devota precatio- ne devenit ad Officium Dioecesanum, ut dignaretur me in posterum quoque penes illum relinquere. Inde ad Bodajk sum translatus, ubi cum complacentia parochi mei usque ad hodiernam diem fungor.”
323 A kinevezésről szóló írás július 15-én kelt: SzfvPL4534 735/1891. AMelly Károly alesperes irányítá
sával történt átadás-átvétel iratai: SzfvPL 4534 1289/1891 (érk.: szeptember 2.): Melly Carolus VAD. exh.
acta resignationis et receptionis rerum ad Ecclesiam etparocham Nagykovácsi pertinentium.
Az eddigiekben megszerzett kontextuális tudással felvértezve lépjük át végre „a falu”
határát, és vegyük szemügyre közelebbről a helyben működő lelkipásztorok életvi
lágát: kapcsolataikat, feladataikat, problémáikat. Elsőként [-» IV. 1.] a helyi közös
ség és egyház közötti informáüs és intézményes kapcsolatok témáját járom körül, és az egyházhoz valamilyen m ódon kötődő laikus tisztségviselőkkel, valamint a plé
bános környezetével foglalkozom. A -» IV. 2. fejezetben a falusi vallásgyakorlatnak azokat az egyházhoz közeli területeit mutatom be, amelyek általában kevesebb figyel
m et kapnak a hagyom ányos szemléletű néprajzi szakirodalomban. Ezután igyek
szem szisztematikusan áttekinteni a helyi egyházakat övező anyagi kérdéseket:324 fontos, hogy az összefonódások ellenére határozottan megkülönböztessük egym ás
tól a helyi egyházi intézmény (plébánia, templom, esetleg kápolna) gazdálkodását [-» IV. 3 .], illetve a lelkipásztori szolgálatot teljesítő alsópapság díjazásának, megél
hetésének kérdéseit [-»IV. 4 .].