424 SzfvPL 4511 203/1849. - a hívek magas száma mint érv a káplántartás körüli vitákban hangzik el [-> II.
3.7.]. Mikor Bacsák plébános ennek ellenére mintegy egy évtizedig (184 9 -1 8 5 8 ) anyagi okokból nem tar
tott igényt segédlelkészre, rendszeresen szerzetes kisegítőt kellett hozatni a második szentmise mondatására.
425 Hasonló gondolatmenetet követ a rendszeres misehallgatók számával kapcsolatban a kaposvári plébá
niatörténetet író Hoss József. A templom méretét és a misék (papok) számát figyelembe véve ő is úgy véli, hogy a lakosság nagyobb része nem járt rendszeresen templomba. Ö a „hozzáértők által” az 1890-es évekre becsült 30%-os misehallgatási arányt is derülátónak tartja. H oss 1948:115-116. Olyan példát is ismerünk, ahol valóban problémát jelentett a szűkös férőhely. A Fejér megyei, szlovákok lakta Tárnok valóban kicsi temploma esetén a 19. század második felétől újra és újra visszatérő igényként fogalmazódott meg a temp
lombővítés. ( B e d n á r i k 2020b) A máriaremetei kápolna kapacitásgondjairól az V . 2. 1. fejezetben lesz szó.
426 „Post prandium circa 2dam hyemis tempore compulsatur pro Catechesi et Lytaniis, - aestatis verő tem- pore Vi 3a” SzfvPL Can. Vis. Hidegkút 1868.
427 „Lytaniae per totam octavam sanctiJoannis Nepomuceni servandae, cum laboribus ruralibus, praeser- tim vinearum parochiani distenti sunt, et non frequentant, videntur reducendas esse ad unam in vigilia ser- vandam.” SzfvPL Can. Vis. Nagykovácsi 1868. A Nepomuki-ájtatosságnak ez a formája ismert más helyek
ről, például Tárnokról is. (Bednárik 2020b)
428 Például a mindennapos októberi lorettói litániát és rózsafüzért 1885-ben rendelte el Pauer János a pápa augusztus 20-án kelt parancsa nyomán. Lit. Enc. 1885: 100-102. (1046/1885, szeptember 2.): Decretum Urbis et Orbis. Ezt 1889-ben egy Szent József imádsággal („Ad Te, beate Joseph”) toldották meg. Lit. Enc.
1889:136-139. (1038/1889, szeptember 19.): Oratio ad S. Josephum idiomate hungarico, germanico etslavico publicatur, et transponitur. Steiner püspök egy 1890-es körlevelében hívja fel a papság figyelmét ismét mind
erre. Lit. Enc. 1890: 151. (1182/1890, szeptember 26.): Recitatio Rosarii mense Octobri quotannisfacienda.
V ö . még: B a r n a 2 011:106-107., 376. (és a könyv sok más pontján).
425 „Falu helyen is szokásban van itt-ott, hogy a sátoros ünnepeken vagy egyházbúcsú napján Litánia he
lyett Vesperás tartatik.” P o g o n y i 1898: 77-78. A vesperás a papi breviárium napi zsolozsmái közül az esti imaóra, ennek nyilvános szertartásáról van szó. Vö.: K ü h á r - R a d ó 1933: 438.
IV. 2. Kultusz és liturgia 1121
A 19. század második felében, még ha a barokk korral nem is mérhető össze, de a mai
hoz képest igen nagy volt a templomon kívüli vallásos cselekmények jelentősége. Ezek a tavasztól őszig terjedő időszakra összpontosultak. Az általam vizsgált környéket is rengeteg kisebb-nagyobb processzió, körmenet, búcsújárás és zarándoklat hálózta be.
Ezek egy része a Rituálé szerint is kötelező volt, más részükhöz viszont helyi hagyo
mányok és szokások adtak apropót: fogadalmi ünnepek, községi szentek ünnepei („Gemeindeheilige”), környező települések templombúcsúi stb. A plébánosok szá
mára nemcsak a saját hívek processziói és zarándoklatai, hanem a máshonnan megha
tározott napokon érkező, vagy akár csak átvonuló csoportok fogadása is további „m un
k aalk alm ak at” te re m te tt.
A vizsgált környék zarándo
kai számára a legkedveltebb célp on tok M áriarem ete és P élifö ld sz e n tk e re sz t v o l
tak, de ezen kívül is szá
m os kegyhelyet látogattak.
A régión belül: Csobánka, Solym ár, Kalász, B udaörs, Budakeszi (M akkosm ária), Pilisszentkereszt, Vörösvár, Törökbálint. A régión kívül
is több kegyhely szerepelt a Buda környéki búcsújárók térképén (Márianosztrától Mariazellig - bár a mariazelli utak divatja csak a 2 0 . század elején jött el igazán).430
A következő példa jól érzékelteti, milyen zsúfolt volt egy falusi plébános ta vasz-őszi naptára processziók és zarándoklatok szempontjából - azzal együtt is, hogy a zarándokutak motorjai általában nem a papok, hanem a laikus búcsúvezetők voltak.
A solymári Glázer József 1868-ban adott részletes leírását így foglalhatjuk össze:431
430 A Buda környék zarándoklatainak részletezése nem tartozik szorosan a tárgyhoz, és egyébként is jól fel
dolgozott témáról van szó. Vö. B o n o m i 193S/36a, b, 1941,1953,1968,1969,1970, és legfőképp: B on o m i 1971; továbbá: T a f f e r n e r 1987. A nem szaktudományos céllal írt Heimatlíteratur is bővelkedik a zarándok
latokkal kapcsolatos leírásokban. Például a nagykovácsiak péliföldszentkereszti zarándoklatáról az egyko
ri plébános tollából: G r e s z l [1962]: 106-109. Továbbá: P r a c h 1991; S c h ö n 1984; K r ö n in g e r 1999b.
A 20. századi néprajzi-helytörténeti kutatások és a 19. századi egyházi anyag összevetése mindenképpen sok érdekes tanulságot rejt még magában.
431 SzfvPL Can. Vis. Solymár 1868. - a hosszú latin leírás kivonata tőlem - B. J.
IV. 2. 2. Processziók, búcsújárás, zarándoklat
A hidegkútiak processziója Máriaremetére valamikor a két világháború közötti években.
Gyertyaszentelőkor a templomon belül tartanak körmenetet, az első kültéri processziókat általá
ban a nagyhét hozza el. Virágvasárnap olaj- vagy pálmaágakkal tartják a templom körüli körmene
tet, nagypénteken pedig a kálváriára vonulnak a templomból, ahol keresztutat járnak - a hívek az „O Sünder mach dich auf” kezdetű éneket éneklik, és az egyes stációknál elmélkedéseket olvas a plébá
nos. Nagyszombaton a 6-kor kezdődő szertartások után már sötétben kerül sor a feltámadási körme- netre a templom körül. A húsvét utáni S. nap van a solymáriak első fogadalmi ünnepe, amikor több kisegítő gyóntató is érkezik („külsős atyák, vagy espereskerületi testvérek”). A mise után ekkor is processziót tartanak, délután pedig ünnepi vesperást. A húsvéti ünnepek környékére esik Szent Márk napja is, amikor Solymáron is búzaszentelő processziót vezet a határba a plébános. A keresztjáró na
pokon - vagyis az áldozócsütörtök (Krisztus mennybemenetelének ünnepe) előtti hétfő-kedd-szer- dán - három szakrális helyre vezetnek processziót (Solymáron történetesen a Szent Rókus kápolná
hoz, a Hidegkút felé eső kereszthez és a kálváriakápolnához).
Májussal megkezdődik a zarándokszezon. Elsején haladnak át Solymáron a Pestről és Soroksárról Péliföldszentkeresztre igyekvők: a plébános a menetet vezető paptársakat megvendégeli, majd ki
kíséri a zarándokokat. Ők 4-én jönnek vissza, amikor is a cibóriummal megáldja őket, ugyanakkor megérkeznek a józsefvárosi hívek, akiknek szentmisét celebrál, és a szokás szerint őket is kikíséri (nyilván saját hívekkel együtt). Május 9-én estefelé befutnak a gyöngyösiek és a gyöngyöspataiak, a litánia után sokan meggyónnak közülük, másnap pedig magyar nyelvű szentbeszédet és szentmisét hallgatnak. Az áldozócsütörtök utáni szombaton a szomszédos vörösvári és szentivám hívek jönnek át Solymárra papjaik vezetésével, majd szentmise után vissza is térnek.432 Az áldozócsütörtök utáni 6. napon a váciak processziója tűnik föl. Pünkösd előtti napon Pilisszántóról, Pilisszentkeresztről és Csépről érkező zarándokok mennek át Solymáron (vélhetően Máriaremetére menet), dél körül pedig megjelennek a dömösiek, marótiak és a sóskútiak. Pünkösdvasárnap magyar szentbeszédet és a templom körül körmenetet és szentmisét tartanak, dél körül pedig áldást kapnak a visszafelé tartó szántóiak, szentkeresztiek és csépiek. Pünkösd harmadnapján a solymáriak mennek precesszióban a Vörösvár melletti 14 segítő szent kápolnájához. Szentháromság vasárnapja előtti szombaton a le
ányvári hívek érkeznek meg a saját plébánosuk vezetésével, és a kihelyezett szentség előtt végeznek ájtatosságot. A solymáriak (nem derül ki, pontosan mikor) Esztergomba is elzarándokolnak, vissza- tértüket másnap litániával ünnepük. Űrnapján a mise után az előírás szerint négy oltárral megtartják a processziót.433 Sarlós Boldogasszony ünnepén (Visitatio Mariae, Mariá Heimsuchung, júl. 2.) akö- zeli máriaremetei kegyképhez és kápolnához is elzarándokolnak, míg ugyanekkor Solymárra érkez
nek a vörösváriak, szentivániak, pilisszántóiak és piliscsabaiak saját papjaikkal, és ott szentmisét tar
tanak. Szent Anna ünnepén (júl. 26.) az énekes szentmise után a szőlőhegyen („in promontorio”) található Szent Anna képhez, Szent Rókus (az egyik községi szent) ünnepén pedig az ő kápolnájához mennek precesszióval. Az aratás megkezdésekor, pontosabban az „első búzakeresztek megjelenése utáni csütörtökön” („incoepta Messe, visa prima in agro cruce, insequenti die Jovis”) Te Deumot mondtak, offertóriummal és szentségkitétellel együtt körmenetet is tartottak. Kisboldogasszonykor, a solymári templombúcsú napján (sok más esemény mellett) tartanak processziót is a templom körül.
Szent Vendel napja (okt. 20.) szintén községi ünnep Solymáron, amelyen a szentmise után útra kel
nek Péliföldszentkeresztre. Az év utolsó processziója halottak napján a temetőbe vezet.
A templomon kívüli térben zajló processziók, körmenetek, zarándoklatok tehát a val
lásos élet rendkívül fontos részét jelentették; ezek a cselekmények a hívek számára
432 Bonomi gyűjtései szerint a vörösváriak a századfordulóig, a szentivániak 1926-ig jártak Solymárra ezen a napon. Bo n o m i1971: 261.
433 Bár közvetlen adatot nem találtam rá, ezekben az évtizedekben terjedhetett el a virágszőnyegkészítés szokása, és nőhetett meg az Űrnapja társadalmi jelentősége a vizsgált terület egyes falvaiban. Az indirekt adatokról bővebben lásd: B e d n á r i k 2014.
IV. 2. Kultusz és liturgia 1123
az aktív részvétel lehetőségét adták, és intenzív vallási-közösségi élményt nyújtottak.
Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a pap szerepe ezeken az eseményeken a liturgiku
sán kötött szertartásokat leszámítva nem mindig központi. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezekben a cselekmények
ben a gyakorlat szintjén elvá
laszthatatlanul keverednek a rbtn; iwnn itt naanibí Bt*
imani roirb anfan.jin, mcin 1 fiáién, unb mit menti bt i nyifu. Sitt bet) berniéiben, jjcbertfe, bat) irt) birf) in incit m ben raft tügfidj tini folfci 14 , fen, imb alibiét »or bemem ír Miltont 511 bír <Kf<f)riccii [)a<
If, TOaria Spür! O Díaria!
századi imalapon egy buda
keszi asszony hagyatékából.
„Múlt hó 13-án [azaz 1861. október 13-án - B .J .] nem irtódzott az oltárnál megfordulni és azt hir
detni - hogy az egész ausztriai birodalomban az Isten sehol sem sértetett meg jobban mint a buda
kesziek által!! ’s miután ennek daczára jó termésünk volt, némely jó lakosok felszólítására búcsú menetet rendezett Maria Remeté /Maria Einsiedl/ hez - azon hó 19ére - mellyre minden híveket meghí - hogy Isten előtt bűntényeikért bocsánatott kérjenek. Amint a népség az egyházból kijött zúgolodott - hogy ök a plébános ural ki megint újra kezd sérteni nem mennek - hanem külön - a mint meg is történt mert 19-én csak kevesen mentek - 26-án pedig a káplán urral 5-6-szor annyi
an mentek Maria Remetére bucsujáratra. Minden szentek napkor ha szép idő lett volna - az egész népség megint külön ment volna a temetőbe - mert a plébános urral nem akarnak semmi szin alatt már menni - annyira van már az ellenszenv felfokozva ellene.”434
Ezt a levelet természetesen nem olvashatjuk úgy, mint a „hívek” közös felkiáltását, hiszen valószínűleg a plébánossal szemben álló párt vezetője, a falu jegyzője, vagy egy felkért ügyvéd fogalmazta meg. A levél érvelésének a gyakorlat tényeire épülő logikai váza azonban - úgy vélem - tükröz egyfajta, a közösség szintjén is érvényes gondolatmenetet: a hívek a plébános lesújtó véleményével a jó termés tényét állítják szembe, mintegy ezzel cáfolva az Isten megsértésének vádját. A jó term ésért pedig
434 SzvfPL 4724A 1225/1861. (november 1.)
szükségesnek tartották a hálaadó zarándoklat megtartását. A feszültség tehát tulaj
donképpen abból fakadt, hogy a szentmisén, zarándoklaton és a temetőlátogatáson való részvétel interiorizált vallásos kötelességként, igényként jelentkezett, az őket
sértegető plébánost azonban nem voltak hajlandók követni.435
IV. 2. 3. Nyelv és részvétel
A processziók kapcsán már érintettem a hívek participációjának kérdését. Akövetke- zőkben néhány olyan jellemzőre hívom fel a figyelmet, amelyek alapvetően megha
tározták a laikus hívek részvételének lehetőségeit az egyes vallási cselekményekben.
A vizsgált évtizedekben a szentmise szerkezete különbözött valamelyest a mai
tól,436 az egész esemény összhatása pedig bizonyosan egészen más volt, hiszen a pap a főoltárnál, tehát az idő nagy részében a néppel egy irányba fordulva (nekik hát
tal) misézett. A mise alapvetően kétféle lehetett: énekes (cantatum) és olvasott (iec- tum) 437 A szentmise és más szertartások kötött szövegei, beleértve a felolvasott szent
írási szövegeket is, latinul hangzottak el (a Missale Romanum és a Rituálé Strigoniense és az aktuális perikópáskönyv szerint). Az énekes misében a pap a gregorián tónusok szerint recitált. A latin - tehát a többség számára érthetetlen - nyelvű liturgia m é
lyen meghatározhatta a katolikusok vallási élményét, vallásossághoz való kapcsola
tát, amely emiatt alapvetően különbözött például a népnyelvet használó protestán
sok istentiszteleti tapasztalatától.438 A hívek valószínűleg egy-egy „amen"-en, vagy néhány, hallás után elsajátított szófordulaton kívül nem tudtak bekapcsolódni, a vá
laszokat a kántor énekelte, olvasott mise esetén pedig a ministráló egyházfi mondta (aki lehetett a kántor is: -»IV. 1 .3 .), illetve a ministránsgyerekeknek is meg kellett ta
nulniuk a latin szövegeket. Pogonyi Bernát sekrestyések és harangozok számára ké
szült vezérkönyvében fonetikusan közli a szentmise válaszait, és kijelenti, hogy eze
ket „a harangozónakhiba nélkül, folyékonyan kell tudnia”, de a szájbarágós stílusból úgy tűnik, hogy a szövegek megértése nem volt követelmény:
435 A példát bővebben lásd: Be d n á r ik2 013: 246.
436 Lásd ehhez például: P e t r ó 1931; J u n g m a n n 1977.
437 Lásd összehasonlításul az énekes és olvasott gyász- és emlékmisék stóladíjait a IV. 3. 3. fejezetben!
438 „Az Egyház ősi liturgiája ma már holt nyelven szól az Istenhez és a híveikhez. Érzései, eszméi, bármeny
nyire az örök embernek örökké Istent óhajtó szívéből szálljanak is fel, mégis a holt nyelv miatt nehezen vál
nak a mai ember érzéseivé, eszméivé. A liturgia fölépítése, szerkezete, részei, jelképes beszéde majdnem két
ezeréves múltnak ősi hagyományait őrzi, szimbólumai, dramatikus cselekményei, ünnepei sokak számára lezárt könyvvé lettek.” - írják a hívek számára szerkesztett liturgikus lexikonukban a szerkesztők egy jó fél
századdal később. K ü h á r - R a d ó 1933: 3. A latin liturgia és a részvétel kérdéseiről lásd Földváry Miklós István publikációit, különösen: F ö l d v á r y 2007.
IV. 2. Kultusz és liturgia |
„Ilyen oráczió kettő, három, sőt több is lehet a szent misében; míg tehát a pap kezeit szétterjesztve imádkozik, a harangozó mindig várhatja a »Per omnia szekula szekulórum«-ot, hogy arra Ámen
nel felelhessen. Ha az orácziókat elmondotta a pap, többé nem terjeszti ki kezeit, hanem letéve azo
kat a könyvre ezen szóval »Lekczió« megkezdi a szent leczke olvasását, melynek utolsó szavára a harangozó felé hátra tekint. Ekkor a harangozó rögtön azt mondja: »Deo grácziász« s egyszers
mind indul, hogy [... ] ”.439
Semmer Imre „Katolikus sekrestyés’-ében már jóval több magyarázattal és a válaszok magyar fordításaival is szolgál.440 Semmer a ministránsok (gyermekek) számára is készített hasonló segédletet, amelyben szintén szerepelnek a latin szövegek fordítá
sai is, sőt több helyen javasolja is a szerző, hogy „mondja halkan magában a lelkipász
torral” a papi szövegeket (például az Agnus Dei-t) magyarul is.441 A kunszentmártoni ministránshagyományokról tanulmányt író Józsa László több adatközlőt is idéz (akik az 1 9 1 0 -1 9 4 0 -e s években ministráltak): ezek szerint teljes jogú ministráns csak az lehetett, aki megtanulta a megfelelő cselekményeket és a latin szöveget, köztük a
hosz-szú Confiteort és Credot (vagyis a bűnbűnati imát és a Hiszekegyet) is. A ministránsok a „hívek nevében” válaszoltak a miséken és más szertartásokon.442
Egyáltalán nem lehetett szokatlan, leg
alábbis az olvasott misék esetében, amit a borosjenői plébános - m integy melléke
sen, teljes természetességgel - említ, hogy a mise alatt a hívek rózsafüzért mondanak („Sub sacro per fideles Rosarium
recita-Szentmise-jelenet egy 1884-ben kiadott ponyvanyomtatványról
túr.”) .443 A m inistránsok számára kiadott könyvecske is tartalmaz különböző imád
ságokat az „oltárszolgák számára”, am e
lyeket a szentm ise alatt m ondhatnak.444
439 POGONYI 1898: 11-12.
440 S e m m e r 1901a.
441 Sem m e r 1901b: 52.
442 Józsa 2017a: 184-197. Ugyanitt érzékletes visszaemlékezéseket olvashatunk az oltárszolgálatról haj
dani ministránsoktól.
443 SzfvPL Can. Vis. Borosjenő 1868. Wolfram Pyta, aki német anyag alapján írt falusi lelkipásztorokról, szintén említi ezt a gyakorlatot. Pyta 2001: 405.
444 S e m m e r 1901b: 1 2 8 -1 3 4 .
A legújabb liturgiatörténeti kutatások alapján megállapíthatjuk, hogy ennek a hely
zetnek az ellensúlyozására már a kora újkortól jelen voltak azok a törekvések (mind az európai, mind a magyar egyházban), amelyekkel próbálták elősegíteni a laikus hívek részvételét a liturgikus cselekményekben. Például a köznép számára készült ima- és énekeskönyvekben már a 1 7 -1 8 . században is gyakran közölték részben vagy egész
ben a szentmise latin szövegének fordítását.445 Ezek az igények a 19. század közepi forradalmi hangulatban is határozottan megfogalmazódtak: 1848-ban többek között az általam vizsgált Budai alsó espereskerület papjai is kifejezték - igaz nem a szent
misével, csak az egyéb szertartásokkal kapcsolatban - a népnyelv használatának igé
nyét: „Kívánjuk: hogy a’ szertartási könyv (Rituálé) az Exorcism usok kihagyásával anya nyelvre fordittassék, és anya nyelven használtassék.”446 Ezek a hangok azonban felsőbb egyházi szinteken IX . Pius konzervatív kormányzása alatt nem találtak meg
hallgatásra, sőt még nagyon sokáig (a II. vatikáni zsinatig) azután sem.
A népnyelv („lingua vernacula”) - azaz esetünkben többnyire a német - vasár- és ünnepnapokon a prédikációban, vagyis a szószékről elm ondott szentbeszédben (concio, sermo sacer stb.) kapott teret. A prédikáció elején szokás volt népnyelven is fölolvasni az adott evangéliumi szakaszt.447 Ennek magyarázásához a papoknak a korban már számos prédikációgyűjtemény állt rendelkezésére. A plébániai könyvtá
rakban ezekből több is megtalálható volt,448 azt azonban nehéz megítélni, hogy eze
ket a papok milyen szinten használták fel saját beszédeikhez (felolvasták/betanul
ták, vagy vázlatként, ihletadóként tekintettek rájuk). A mai katolikus gyakorlathoz képest eltérés, hogy a 19. században a szentbeszéd nem feltétlenül illeszkedett szer
vesen a szentmisébe, hanem lehetett a mise előtt és után is.449 A hidegkúti Szobovits
445 Szelestei úgy látja, hogy a „laikusok számára kiadott és azok által életben tartott imádságos könyvek
ből a 17-18. századi laikus kellő mértékű segítséget kaphatott a szentmisén való részvételhez.” S z e l e s t e i
2013a: 261. Lásd még: S z e l e s t e i 2013b, 2018: 280.
444 SzfvPL VI. B. II. 09. Prot. Cor. XII. czikk.
447 S e m m e r 1901a: 124.
448 Erről a budakeszi plébánia könyvtárának rendezése közben is meggyőződhettem, de a plébániák át- adás-átvételkor készített inventáriumaiban is szerepelnek ezek a kötetek. A vörösvári plébánia 1852-es lel
tárában például 29 (részben többkötetes) beszédgyűjteményt sorol föl a leltár. SzfvPL 4578 ad 39/1852.
A Magyarországon forgalomban lévő dualizmuskori német nyelvű prédikációs könyvekről Michael Lehmann bibliográfiája ( L e h m a n n 1975) alapján áttekintést ad: T a f f e r n e r 1977: 106.
449 Semmer Imre megfogalmazásában: „A szent beszéd ma az ünnepi szent mise után, némely vidéken előtte, sőt egyes helyeken a mise közben (evangeliom után, Krédó előtt) tartatik.” Sem m er 1901a: 124.
Kaposváron 1815-ig a mise közben, ezután pedig a mise után volt, 1934-től került az evangélium után.
Hoss 1948: 115. Petró József (a későbbi Pétery József váci püspök) így ír a prédikáció helyéről az 1930-as évek elején: „A mise közben tartott szentbeszédnek ugyan a mai időkben a katolikus liturgiában bizonyos nehézségei vannak, főleg énekes misében, mindazonáltal kétségtelen, hogy a mise közben mondott szent
beszéd jobban megfelel az egyházi liturgia szellemének, mint az, amelyet mise előtt, vagy mise után tarta
nak. Ugyanezt mondhatjuk arról az újabban mindinkább terjedő s igen dicséretes szokásról is, mely szerint a kismisét mondo pap vasárnap a mise közben magyarul is felolvassa az evangéliumot és öt perces szentbe
szédet fűz hozzá.” Petró 1931:87.
IV. 2. Kultusz és liturgia 1127
plébános például hosszú évek tapasztalata alapján úgy látta, hogy megfelelőbb a be
széddel kezdeni, és utána megtartani a szentmisét („Habetur autem prius Concio, post hanc Cantatum.”) ,450 a borosjenői Kállinger Lajos viszont - ha betegség, vagy valami más nem akadályozta - a szentmise közepén, az evangélium után prédikált, hozzávetőlegesen egy fél órát.451
A 19. század második felében a népnyelv térnyerését figyelhetjük meg a nem szi
gorúan liturgikus szövegek, illetve az alacsonyabb rangú liturgikus cselekmények ese
tében is.452 A litániák, úgy tűnik, hogy a legtöbb helyen már népnyelven folytak.453 Ezekben az évtizedekben - de különösen az 1890-es években, Steiner Fülöp püspök
sége idején - kezdtek terjedni a többnyire szintén népnyelvet használó vallásos tár
sulatok, egyesületek (Jézus Szíve társulatok, Rózsafüzér társulatok, Oltáregyletek) és a részben hozzájuk kapcsolódó különböző „népájtatosságok” (például a rózsafü- zér-imádkozás) is.454 N ém et népénekeket énekeltek a különböző processziók alkal
mával, és németül hangzottak el a processziók bizonyos részei, például a keresztúti ájtatosságok elmélkedései.
M ár az 1858-as tartom ányi zsinat is szorgalmazta az áhítatos, fegyelmezett és egyszerű (nem színpadias) népénekek használatát,455 amelyek a szentmisén is egyre többször csendültek fel, igaz, az ünnepélyes nagymiséken - elvileg - még sokáig ki voltak zárva a liturgiából.456 A z egyházmegyék általános használatra szánt énekes
könyveket, segédkönyveket állíttattak össze, amelyeket körlevekben ajánlottak, és az esperesek révén terjesztettek a papság és a kántorok körében.
450 SzfvPL Can. Vis. Hidegkút 1868.
451 „Omnibus diebus Dóm. et Festis, nisi infirmitas, aut aliud haud praevidendum impedimentum inci- dit, est concio iuxta Evangélium, aut homiletica dictio unius Yi horae.” SzfvPL Can. Vis. Borosjenő 1868.
452 Vö.: K ü h á r - R a d ó 1933: 291. (Nemzeti nyelv a liturgiában): „A népnyelv használata csakkismisén, litániákon, szentségi ájtatosságokon, egyes körmenetek alatt és akkor van megengedve, amikor ezt az illető e[gyház] megyében használandó rituálé megengedi.”
453 A ministránsok számára készült könyvecskében a lorettói és a Jézus szentséges szívéről szóló litánia ma
gyarul, de a Mindenszentek-litániája latinul szerepel. S e m m e r 1901b: 134-151.
454 Steiner püspök programjának fontos elemei voltak ezek a vallásos életet élénkítő társulatok, egyletek [-»
454 Steiner püspök programjának fontos elemei voltak ezek a vallásos életet élénkítő társulatok, egyletek [-»