m egtartott espereskerületi gyűlések jegyzőkönyvei kerültek bele, hanem a minden
kori esperesek (vagy káplánjaik) bemásolták az alesperesi hivatallal kapcsolatos püs
pöki leveleket, utasításokat is, és a m argón röviden feljegyezték az elintézés módját is. A kerületi papság által megfogalmazott közös nyilatkozatok is itt olvashatók, mint például az 1 8 4 8 májusában kiadott - az egyébként latinul vezetett könyvben magyar szövegével rögtön szemet szúró - hosszú „forradalmi” állásfoglalás, amelyet gyakran idézek majd a legkülönbözőbb problémákkal kapcsolatban. 1850-től a könyv (né
hány kivételtől eltekintve) már csak a félévente, később évente megtartott gyűlések [-» II. 3. 2.] jegyzőkönyvét tartalmazza. Az esperesi hatáskörrel kapcsolatos doku
mentumok ezután a mindenkori esperes plébániájának, vagy az adott ügyben érin
tett plébániának az iratai között találhatók meg (rendszertelenül). A disszertáció le
adása után sikerült csak rábukkanni az elvileg minden évben megtartott alesperesi vizitációk anyagára, de ezek az általam vizsgált korra és kerületre nézve sajnos nem túl informatívak.52 A püspök saját kezéhez érkező bizalmas esperesi jelentések (in- formatio) viszont továbbra is egy másik, mindeddig feltáratlan levéltári egységben lapulnak (ha lapulnak). Bár esetlegesen értékes nézőpontokkal gazdagíthatta volna a dolgozatot, de az anyag hozzáférési nehézségei (a rendezetlenség és a kutatható
ság erőteljes korlátozása) miatt le kellett mondanom a szentszék ( sacra sedes episco- palis), vagyis az egyházmegyei bíróság iratainak vizsgálatáról is.
A plébániákon helyben őrzött iratanyagot53 először Budakeszin tekinthettem át.54 A plébánia padlásáról más dokumentumok mellett55 előkerült egy az 1810-es években megkezdett, majd nagy megszakításokkal vezetett, levélvázlatokat, iktatá
si katalógust és más szövegtípusokat tartalmazó kötet,56 amelyből - ha nem is a tel
jes korszakra vonatkozóan - nagyjából képet kaphatunk egy plébánia 19. századi
51 Az esperesi jelentések SzfvPL 4695 jelzet alatt találhatók a püspöki levéltárban. Az 1853 előtti jelentések folyó szövegben, a későbbiek hol folyó szövegben, hol táblázatként, az 1860-as évektől kezdve pedig követ
kezetesen táblázatos formában íródtak. 1868-tól mindenképpen, amint erre az esztergomi püspökkari hatá
rozatot ismertető püspöki körlevél külön felhívja a figyelmet. Ugyanitt olvashatók a vizitáció kérdőpontjai is, amelyek a korábbi ingadozó gyakorlatot voltak hivatottak kiváltani. Lit. Enc. 1868: 21-27. (251/1868, január 25.): Brevis reflexió Curati Cleri ad officia sua diligenter obeunda. Illetve: PunctaVisitationis Vice-Archi- Diaconalis. Egyébként 1859-ben már Farkas Imre is kibocsájtott egységes kérdőpontokat: Jubileumi név
tár 1977: 102, 104. A vizitációs jegyzőkönyvek témái: a) templom és kápolnák b) plébánia c) plébános d) iskola e) tanító f) templomszolga és sekrestyés. A Budai alsó espereskerületből ismeretlen okból hiányoz
nak az 1845 és 1852 közötti jelentések. 1853-ban van egy, majd még néhány, de rendszeresen csak az 1860- as évektől találunk táblázatokat. Ezekben azonban Bacsák Imre esperes általában egy-két szóval, számmal és dettójelekkel tudta le a feladatot.
53 A plébániai dokumentumtípusokról: Dóka1990; Varga2006.
54 Aplébániaiirattárakrólld: Dó ka1990; Va r g a2006.
55 A már említett koronái jegyzőkönyvön kívül a plébánia 18. századi Protocollumai (két kötet). A plébá
niahivatal irattárában egyébként az anyakönyveken kívül egy, az 1895 és 1900 közötti iskolaszéki jegyző
könyveket tartalmazó köteten kívül mást nem találtam a 19. századra vonatkozóan.
56 BkPI sz.n. Manuale Diversorum Conceptuum.
irattermeléséről és iratkezeléséről. A szálas iratok között leginkább gazdasági jellegű dokumentumok, szerződések, számadások és lélekösszeírások maradtak fenn. A ha
gyományosan helyben őrzött források közül rendkívüli értékkel bírhatnának témánk szempontjából a História Domusok. Azonban a plébániákon lévő könyvek listáját is följegyző inventáriumok és az egyházmegyei levéltár kimutatásai szerint a vizsgálat
ba bevont településeken - Nagykovácsi kivételével - a 19. század második felében nem vezettek ilyen „háztörténeti” könyvet.57 Felkerestem az esettanulmány szem pontjából leginkább releváns pesthidegkúti plébániát is, ahol azonban a 20. század előtti időből sajnos semmilyen iratot nem őriznek, mint ahogy a ma már önálló plé
bániaként működő M áriaremetén sem.58 Ugyanakkor a kutatás különböző fázisai
ban tett helyszínbejárások sokat segítettek a források értelmezésében, egyben érté
kes illusztrációs anyaggal gazdagították a dolgozatot.
I. 2. 2. Sajtó
A kéziratos anyagon kívül a 19. század második felében már számos sajtótermék hasz
nálható forrásként az általam vizsgált kérdések hátterének megvilágítására.59 A kor
szak napi- és hetilaptermésének, valamint folyóiratainak szisztematikus áttekintésére nem vállalkozhattam, de az egyre bővülő digitalizált korpusznak60 köszönhetően a korábbinál sokkal jobb hatásfokkal volt lehetőségem felkutatni a témába vágó íráso
kat. Többször a konkrétan vizsgált konfliktusos ügyekkel kapcsolatos híradásokra, beszámolókra, nyílt levelekre is rátaláltam. A sajtócikkek nemcsak a bennük foglalt tényanyag, hanem a levéltári forrásoktól eltérő mediális kontextus révén is gazdagít
ják az adott diskurzusokat.
57 2015-ben kezdeményezésemre, ö . Kovács József (akkor a NEB és az MTA BTK Vidéktörténeti Munkacsoportjának vezetője) hivatalos megkeresésére és Mózessy Gergely levéltáros közvetítésével Spányi Antal megyéspüspök úr körlevélben kérte a térség plébánosait, hogy plébániájuk história domusát juttas
sák el a Püspöki Levéltárba digitalizálás céljából. Ekkor derült ki, hogy a jelenleg is az egyházmegyéhez tartozó, és tágabban vett kutatási területen csak Etyeknek (1851) és Perbálnak (1883) van 19. századi, Zsámbéknak pedig 18. században (1731) kezdett háztörténete. Ez utóbbi viszont sajnos kimaradt a digita
lizálási akcióból. Az időközben az Esztergomi főegyházmegyéhez került plébániák irattárainak vizsgálata a jelenlegi irányelvek szerint nem engedélyezett. Ezek közül Nagykovácsiban 1810-es kezdődátumot tarta
nak nyilván. Az esettanulmány helyszínén, Pesthidegkúton viszont csak 1922 óta vezetnek háztörténetet.
Jubileumi névtár 1977: 206-207.
58 A többi plébánia helyi anyagát nem vizsgáltam. Hidegkúti és budakeszi tapasztalataim alapján sajnos a helyben talált források jelentőségével nem állnak arányban a hozzájutás nehézségei.
59 A Katolikus lexikonban Kókay György foglalta össze röviden a magyar katolikus sajtó történetét (KLonline: katolikus magyar sajtó). Az idézett adatokat tőle, a lexikonnak az egyes periodikákat bemutató szócikkeiből, továbbá Hermann Egyedtől merítettem. Herm annE. 1973: 440-441, 504-506.
60 Elektronikus Periodika Adatbázis: http://www.epa.oszk.hu/; ADT Plus: www.adtplus.arcanum.hu.
I. 2. A forrásokról |
A korszak nagy példányszámú periodikái ( Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Pester Lloyd stb.) a legtöbb esetben kritikus, sőt ellenséges hangot képviseltek a katolikus egyházzal és a katolicizmussal szemben, és az első vatikáni zsinat idején megszapo
rodtak a szélsőségesen antiklerikális lapok és kiadványok is.61 A katolikus sajtó ebben az időszakban még nem ért el nagy tömegeket, és „nem tudta felvenni a felduzzadt és fürgén szerkesztett liberális sajtóval a versenyt.”62 Az amúgy nem túl nagy termésből
kiemelkedik az egész vizsgált korszak
ban változó rendszerességgel megjelenő Religio.63 Mindenkori főszerkesztői pro
minens egyházi emberek voltak, akik
nek a vezetése alatt a Religio az egyhá
zat érintő kérdésekben (vagy bármilyen más témában) egyfajta „félhivatalos” ka
tolikus álláspontot közvetített. Emellett
A Religio folyóirat féléves tartalomjegy
zékének címlapja 1856-ból: a kiadók szá
moltak vele, hogy az újságot beköttetve őrzik majd az előfizetők.
p e s tk n. azonban sok vendégszerzőnek adott
he-NYOMATOTT M M U . J B K'ftJfA VA/I I. Ki>NTVSYO»*DÁJA*A*.
•“ lyet, akik tudom ányos (teológiai, egy
ház- és liturgiatörténeti stb.) értekezése
ken kívül rendszeresen foglalkoztak az alsópapság és a helyi vallási élet kérdéseivel.
Gyakorló plébánosok és káplánok írtak benne saját tapasztalataikról, problémáikról, a lelkipásztori munka nehézségeiről és kihívásairól. A Religio mellett több más hosz- szabb-rövidebb életű, különböző profilú katolikus újságra, folyóiratra,64 a népnek
61 Kiemelhetjük például a Papramorgó álnéven tevékenykedő Kóródy Sándort (1 8 4 3 -1 9 0 6 ), aki az első va
tikáni zsinat idején Barátfülek címmel egyházellenes füzetsorozatot és szatirikus kalendáriumot szerkesztett ( 1 870-től, kiadó: Heckenast Gusztáv). Kóródy publikált a Hollós László által szerkesztett Papi titkok című hasonló irányultságú időszaki lapban is (lásd például: Pa pra m o rg ó 1870e), és több antiklerikális vitaira
tot jegyez. Alighanem ugyanő adta ki magyarul Ottó Július Bernhard von Corvin Pfaffenspiegelét (Papok tü
köré címmel), amelynek témája a „r. kath. papság vakbuzgalmának és paráználkodásának történelmi emlé
kei” (N. n. [Co r v in]: 1896). Kóródy munkásságáról: Vá rk o n y i 1962. A témáról bővebben: Rad a 2014b.
Kóródyműveinekkifejezőcímeitlásdazirodalomjegyzékben:PAPRAMORGÓ 1870a-d; Papram orgó 1871, 1872, 1873. Papramorgó címmel egyébként még több (rövid életűnek bizonyuló) lap indult Budapesten (szerkesztő: Szini Károly, 1881), illetve Aradon (Varga József, 1 8 9 4 -1 8 9 5 ; Hrabovszky Lajos, 1911).
62 Herm an nE. 1973:505. Buzinkay Géza sajtótörténész az 1 8 7 8 -1918-ig terjedő időszakról úgy ír, mint a „magyar sajtó liberális aranykoráról”. Kókay - Buzinkay - Mu rá n y i[1998]: 137-171.
63 1841—49-ig: Religio és Nevelés; 1849-1930-.Religio; 1895-1905: Religio és Vallás (lásd KLonline: Religio) 64 Például: Családi Lapok (1 8 5 2 -1 8 6 0 ) ; Tanodai Lapok ( 1 8 5 6 -1 8 7 1 ); Magyar Sión, illetve Új Magyar Sión (1 8 6 3 -1 9 0 4 ).
RjELifBi®
EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT.
íHsii. w.so krlkv^ ^j;*
nnxnrri ft< kiawa Z A L K A JÁNOS.
szánt és közlönyszerű kiadványra,63 sőt, néhány kis példányszámú napilapra66 is hivatkozhatunk. Ezeket - kis túlzás
sal - papok írták papoknak, a szerzők és az olvasók nagy többsége is a kleri
kusok közül került ki.67 Változás ebből
Az 1870 körül rendkívül termékeny egy
házkritikus újságíró és karikaturista, Kóródy Sándor (alias Papramorgó) kalen
dáriumának címlapja.
a szempontból (is) csak a század utol
só évtizedében kezdődött. Az első fecs
kék között említhetjük a székesfehérvári püspök, Steiner Fülöp által 1894-ben in
dított egyházmegyei lapot, a Fejérmegyei Naplót, amely jellegében már a katolikus
tömegtájékoztatás Prohászka Ottokár és Bangha Béla nevével fémjelzett korszakát ve
títi előre.68 Mindez azonban már túlmutat az ebben a könyvben vizsgált korszakon.
I. 2. 3. Egyéb források
A sajtó mellett a horizontot igyekeztem olyan korabeli művek segítségével is tágítani, amelyek kimondottan az egyházi gyakorlat számára íródtak, illetve valamilyen tud o
mányos, politikai vagy akár szabályozási céllal születtek, de a gyakorlatra reflektálva szólnak az egyes részproblémákról. Ilyen például Kovách Pál több kiadást m egért és a székesfehérvári egyházmegyében is népszerű lelkipásztori kézikönyve, Gaith és
65 Például: Dér Katholische Christ / Katholikus Néplap (1848-1869, 1872); Katholikus Hetilap (1 8 7 3 - 1886); Katholikus Szemle (1887-1944).
66 Az Idők Tanúja 1860-ban indult, majd 1868-tól - egyesülve a szintén katolikus irányultságú Pesti Hírnökkel - Magyar Állam címen működött tovább 1907-ig.
67 A Magyar Állam egyik heti mellékletének a címe Papok Lapja (1883-1907) volt. Jellemző példa a vizsgált egyházmegyéből, hogy Farkas Imre püspök 1860-ban Somogyi Károly főszerkesztő felhívására a jobb jöve
delemmelbíró plébániái számára kötelezővé tette a Religio előfizetését (hogy az 600-ról 900-ra tornázhassa fel a példányszámát), és más lapok járatását is sűrűn ajánlotta nekik, engedélyezve ennek a templompénz
tárból való finanszírozását. Lit. Enc. 1860-1861: 92-93. (1557/1860, november 19.): Praenumeratio pro pagellis „Religio” disponitur. (A budakeszi plébánia könyvtárában ennek megfelelően meg is van a Religio néhány egybefűzött évfolyama az 1860-as évekből.)
68 Bővebben lásd Klestenitz Tibor kutatásait: Kle sten itz2013.
I. 3. A módszerről |
Patzner Lelkipásztori lexikona, Geisz Antalnak az egyházi közigazgatásról szóló mun
kája, vagy éppen Pogonyi Bernát és Semmer Imre könyvecskéi, amelyet sekrestyé
sek, harangozok, illetve ministránsok számára készítettek.69
A vizsgált területhez kapcsolódva sokszor forrásként merítettem az előző feje
zetben már ism ertetett néprajzi és helytörténeti munkákból, a legtöbbet Bonom i Jenő alapos kutatásaiból. A személyekkel, intézményekkel, fogalmakkal kapcsolat
ban több lexikon és adattár áll a kutató rendelkezésére. Ezek közül ki kell emelni a Diós István főszerkesztésével készült tizenöt kötetes Magyar katolikus lexikont, il
letve annak online verzióját70 és Szinnyei József időközben szintén online kereshető hatalmas életrajzgyűjteményét.71 Sokat használtam továbbá a Kühár Flóris és Radó Polikárp által szerkesztett Liturgikus lexikont,72 a Gergely Jenő és Balogh Margit által összeállított egyháztörténeti dokumentumtárat,73 Elm er István 1 8 4 8 -1 8 4 9 -e s for
rásgyűjteményét,74 a székesfehérvári egyházmegyével kapcsolatban pedig az első
sorban Mózessy Gergely munkáját dicsérő online egyházmegyei adattárat, valamint Forintos Attila munkáit.7S
I. 3. A módszerről
Egy magát történeti etnográfiaként meghatározó munka nem kerülheti m eg a kér
dést, hogy mitől lesz egy történeti kutatás „etnográfia”, azaz mi adja a specifikumát a néprajzos / etnográfus múlt iránti érdeklődésének.76 Az ezzel kapcsolatos gondol
kodás a magyar néprajzon belül inkább csak implicit formában érhető tetten (pedig explicit eszmecsere is időszerű lenne), ezért külföldi - elsősorban német - néprajzi fórumokon elhangzott javaslatokra támaszkodva kíséreltem meg kidolgozni dolgo
zatom módszertani szempontjait. Ezeket röviden összefoglalva: számomra a törté
neti etnográfia egy olyan kutatási profilt jelent, amelynek legfontosabb elemei, hogy ( l ) kötődik a magyar néprajz tematikai hagyományaihoz, és egyfajta néprajzi látás
mód jellemzi, (2) a praxis, vagyis a gyakorlat szintjét tekinti vizsgálata fő terepének, ( 3 ) széleskörű, reflexív és transzparens forráskritika jellemzi.
69 Kovách 1854-1860,1871; Ga ith - Pa tzn er 1892; Geisz 1910; Pogonyi 1898; Sem m er 1901a, 1901b.
70 M K L I-XV .; utalás az online változatra ( http://lexikon.katolikus.hu) : KLonline: szócikk címe.
71 Sz in n y e i I-XIV . 72 Kü h á r - Ra d ó 1933.
73 Balogh - Ge r g el y 2005.
74 El m e r 1999.
75 Az adattár elérhető itt: www.szfvar.katolikus.hu/adattar; Fo r in t o s 2 0 0 5 ,2 0 1 0 ,2 0 1 1 .
76 A következőkben egy korábbi tanulmányom (Be d n á r ik 2016b) tanulságait próbálom a jelen disszer
táció szempontjából termőre fordítani.
I. 3 .1 . A néprajzi látásm ód
A magyar néprajz sokáig tematikai alapon és implicit módon zárta rövidre a fejezet ele
jén feltett kérdést: a néprajz az a tudomány, amely a „nép” („parasztság”, „Volk(stum)’’
„alávetett néposztályok” stb.) kultúrájával foglalkozik, legyen szó akár a jelenről, akár a múltról. Az utóbbi évtizedek diszciplináris fejlődéseinek köszönhetően azonban megingott ez az egyértelműség. Egyrészt más humán és társadalomtudományok is elkezdtek érdeklődni a néprajz korábbi tematikai „felségterülete” iránt - a mi esetünk
ben, történeti témáról lévén szó, az egyre inkább előretörő társadalom- és kultúrtör
ténet m osta el a határokat.77 Másrészt a néprajz is egyre több irányban tájékozódik, és egyre erősebbek azok a nézetek Magyarországon is, amelyek az etnográfiára egy
fajta általános kultúratudományként tekintenek, a hagyományos néprajzi kánonnak pedig csekély vagy csupán tudománytörténeti jelentőséget tulajdonítanak.
Én ebben a dolgozatban egy jól körülhatárolható foglalkozási-társadalmi csoport (katolikus alsópapság) életvilágának,™ illetve ezen keresztül a velük kapcsolatba ke
rülő személyek és közösségek kulturális és társadalmi valóságának - mindennapi éle
tének - részleges (re)konstrukcióját, megértését tűztem ki célként. Önmagában ez nem egy klasszikus néprajzi kérdésfeltevés, de megvan benne a klasszikus néprajzi tudással összekötő kapocs. Ez maga a környezet: nem véletlen, hogy nem egy nagy
városi miliőben, hanem magyar, illetve magyarországi ném et falvakban keresem a papság helyét és szerepét. A témaválasztásban döntő szerepet játszott, hogy a mai tudományos közösségben a „népihez”, „parasztihoz”, „alsóbbhoz” való affinitás még mindig fontos eleme a néprajzkutató diszciplináris identitásának. Ez a „néprajzi pe
csét” részben a társtudományok és a laikus érdeklődők felé való kommunikációban játszik szerepet, de ezen túlmutató tartalma is van.
Magam is tapasztalom, hogy létezik egy nehezen megfogalmazható „speciális néprajzi látásmód”,79 amely egyrészt a néprajzi képzésből és az annak során szerzett
77 A különböző társadalom- és kultúrtörténeti irányzatok megjelenése a történettudományon belül is ha
talmas vitákat generált a tudomány tárgyával, feladatával, identitásával kapcsolatban. Az Annales-kör har
madik generációjában kibontakozó mentalitástörténeti irányultságú nouvelle histoire, a német gyökerű Alltagsgeschichte, az olasz microstoria, az angolszász eredetű historical anthropology és new cultural history, valamint a számos (egyre szaporodó) egyéb címke alatt megjelenő történetírói vonulat egymáshoz való vi
szonyának áttekintése nem könnyű feladat. Az új történetírói irányzatok magyar recepciója már az 1980-as években megjelent (Ho f e r[szerk.] 1984 - benne különösen: Klaniczay1984), de csak a 2000-es évek
től öltött jelentősebb méreteket. Néhány példa: Se b ő k2000 (fordításkötet); Bódy - Ö. Kovács2003 (az egyes irányzatokat ismertető tankönyvszerű tanulmánykötet); a mikrotörténetről legutóbb: Sz íjá r t ó2014.
78 Az „életvilág” kifejezés használatával a továbbiakban ezt a tágan értelmezett megismerési célt szeretném invokálni, miközben nem törekszem a Husserltől Habermasig rendkívüli karriert befutott Lebetiswelt fogal
mának következetes szem előtt tartására.
79 Vargyas Lajos, és az ő nyomán Bárth Dániel érvel ezzel: Vargyas1961: 11.; Bá r t hD. 2012: 26, 33.
I. 3. A módszerről |
sajátos szakirodalmi olvasottságból, másrészt abból a „kettős kompetenciából” fakad, hogy a mai ínagyar néprajzos egyaránt mozog, kutat jelenkori terepeken és dolgozik történeti forrásokkal, és ezáltal talán élesebb szemmel tekint a múltbéli falusi társa
dalmakra és azok kultúrájára.80 Úgy vélem azonban, hogy nem állhatunk meg ezeknél a kétségtelenül létező, de nehezen megfogható tematikai és szakmai hagyományok
nál, hanem meg kell találnunk a „néprajzi látásmód” módszertani következményeit is.
I. 3. 2. A történeti etnográfia
Az utóbbi két évtizedben a történeti etnográfia ( historische Ethnographie) módszerta
nával kapcsolatban több javaslat is napvilágot látott a német nyelvű néprajz fórumain.
Ezek közül én azt az irányt tartom a leginkább előremutatónak,81 amely a „történeti terepre” bourdieu-i értelem ben vett társadalmi mezőként tekint.82 A kutató feladata eszerint a történeti terepen (mezőben) mozgó aktorok megismerése, és főleg a köztük lévő viszonyok és interakciók feltárása és interpretációja.83 Mindez a.praxis (vagyis a bourdieu-i értelem ben vett gyakorlat) szintjén figyelhető m eg.84 A praxis analitikus fogalmának a középpontba helyezésével azt a még ma is gyakran visszatérő struk
turalista dichotóm iát szeretném kiváltani, amelyben a „struktúrák” és a „megvaló
sulás” élesen elválnak egymástól.85 A praxis a cselekvés, a történés szintje, az a nyílt folyamat, ahol egyszerre hatnak a külső forrásból, hatalomtól származó szabályok, a cselekvő egyének és csoportok saját szabályai, habitusai, és mindezek mellett a pilla
natnyi döntések és választások relatív szabadsága is tetten érhető. A cél a társadalmi
80 Erre az időbeli kettős kompetenciára, mint a néprajz nagy előnyére hívja föl a figyelmet Jens Wietschorke egy tanulmányában: Wie t s c h o r k e2012.
81 Ma a se2001a-b; Wie t s c h o r k e2010; Kie n it z2013; Fl e isc h h a c k2013. A félreértések elkerülé
se végett itt érdemes megjegyezni, hogy az újabb német szakirodalomból vett „történeti etnográfia” szó- kapcsolatban az „etnográfia” szó nem az angolszász antropológiában bevett etnográfiai leírás’ értelemben szerepel. Tehát nem az antropológia leíró szintjét jelöli, hanem inkább a „történeti néprajz” („historische Volkskunde”) vonulatától próbálja megkülönböztetni magát.
82 Magyarul: Bo u r d ie u2010. Bourdieu mezőelméletét társadalomleíró modellként fogalmazta meg, amely konkrét történeti kutatásban kevésbé használható valódi analitikus kategóriaként, viszont a „történeti terep”
jelentéstartalmának érzékeltetésére - mintegy metaforikusán - alkalmas. Bourdieu fogalmi apparátusának történeti kutatásban való használhatóságáról (illetve „történetietlenségéről”) lásd: Takács200S.
83 Itt tulajdonképpen visszaköszön az a geertz-i gondolat, amely a sűrű leírás kulcsát a saját „jelentésháló- tól” és „fogalmi rendszertől” való eltávolodásban állapítja meg. Ge e r t z 1988: 16 -1 7 ., 2 3 -2 5 .
84 Bourdieu praxiselméletét algériai terepmunkája nyomán kezdte el kidolgozni (franciául 1972-ben, ma
gyarul: Bo u r d ie u2009), és egész életművén végighúzódik a társadalmi cselekvés problematikája (vö. még pl.: Bo u r d ie u2002). Magyarul szűkös a bourdieu-i szociológia másodlagos irodalma. A korai recepcióra lásd: Fer g e1978. Az alapfogalmakról jó összefoglalás olvasható Hadas Miklós nagydoktori disszertációjá
ban: Had as2009: 31-40., Bourdieu teoretikus teljesítményéről: Éb e r2012: 339-348.
85 Bourdieu rámutat, hogy a struktúrák absztrakciók, és nem önállóan létező entitások, hiba tehát „eldo- logiasítani” őket. Bo u r d ie u2009: 185-186.
és kulturális jelenségek relacionális logikájának86 megismerése, vagyis annak m eg
mutatása, hogy azok nem statikus tényekben foghatók m eg, hanem viszonyokban, relációkban manifesztálódnak és alakulnak folyamatosan. Tulajdonképpen ez az, amit a terepen mozgó népraj
zos is megfigyel és igyekszik leírni, értelm ezni. A múltbéli
Idős férfi és asszony szamárfo
gattal: 19. század végi életkép egy máriaremetei képeslapról:
ismeretlen „történeti aktorok".
praxisok azonban, a néprajzi/
antropológiai terepmunkával ellentétben, közvetlenül nem
hozzáférhetők, csak valamilyen diskurzusba ágyazva, mediális - általában írásos - közvetítéssel, esetleg képi, tárgyi eszközökkel megtámogatva. A történeti etnográfia módszere tehát eszerint egy kombinált diskurzus- és praxiselemzés*7 A kutatás, vagyis kutatói m egismerés folyamatában célszerű megkülönböztetni a következő négy szintet, illetve lépést:
(1 ) Az első a praxis szintje; ez az, amire tulajdonképpen kíváncsiak vagyunk, és amihez nincs közvetlen hozzáférésünk. Például hogyan zajlott egy máriaremetei bú
csúnap? Hogyan sáfárkodott a plébános a templomkasszával? Milyen jelentősége
csúnap? Hogyan sáfárkodott a plébános a templomkasszával? Milyen jelentősége