keresztül a paphiány enyhítésére/ 60 valamint a hitélet elmélyítésére (papi lelkigyakorlatok, népmissziók, Jézus Szíve és Rózsafuzér társulatok, Oltáregyletek alapításá
nak szorgalmazása, litániák bevezetése, női szerzeteshá
zak létesítése).161 XIII. Leó reformtörekvéseinek feltétlen híve, a katolikus megújulás élharcosa volt. Agilitásával, közéleti szerepvállalásával az 1900-ban elhunyt Steiner m ár maga is képviselte azt az új kihívásokra rezonáló püspöki attitűdöt, ami utódjának, Városy Gyulának, és főleg az 1905-tő l a püspöki széket elfoglaló Prohászka Ottokárnak a személyében teljesedett ki.
II. 3.2. Az espereskerület
A dolgozatban a bevett gyakorlatot követve szinonimaként használom az esperes és az alesperes, az esperesség és alesperesség (stb.) szavakat. A magyar katolikus egy
ház hierarchiájában léteznek főesperességek és főesperesek is (akik egyben a kápta
lan tagjai), az egyházkormányzat szempontjából azonban sokkal fontosabb szerepet játszottak az alesperességek. A Székesfehérvári egyházmegye a vizsgált időszakban két főesperességre (Archi-Diaconatus) és ezeken belül 7, illetve 5 alesperességre ( Vice Archi-Diaconatus) tagolódott.162 A 8 - 1 0 plébániát töm örítő alesperességek vezetésé
vel a püspök bízta meg az adott kerületek legtekintélyesebbnek ítélt plébánosát ( Vice Archi-Diaconus, a forrásokban legtöbbször csak VAD). Az 1848-as javaslatok között egyébként ennek az intézménynek a demokratizálása - vagyis az esperesnek a kerü
leti papság által való megválasztása - is szerepelt (de célt ez sem ért) .163 A kerület
nek volt titkára (secretarius districtualis), aki az alesperes helyettese is volt egyben, volt továbbá kerületi infirmarius, aki a kerületben a beteg paptársakkal foglalkozott.
160 A szemináriumok reformjáról lásd: Herm annE. 1973: 490-492.
161 Ju bileu m inévtár1977: 120-121. A különböző társulatok (különösen a Rózsafüzér társulat) terjedé
séről lásd még a ■*IV. 2. 3., a női szerzetesházakról a -> II. 3. 6. fejezetet. A népmissziókról német nemzetiségi szemszögből írt alapos összefoglalást Galambos Ferenc. Eszerint néhány lazarista missziótól eltekintve (1869, Dunabogdány; 1873, Bicske; 1879,Lovasberény; 1886, Etyek) a Székesfehérvári egyházmegye német községei
be csak az 1890-es évektől, főként a 20. században jutott el ez a pasztorációs forma. Galam bos1977:101-102.
162 A fenti számok az 1868 utáni időszakra érvényesek. A Székesegyházi főesperességben (Archi-Diaconatus Cathedralis) a következő kerületek léteztek: Székesegyházi, Fehérvári alsó, Fehérvári középső, Fehérvári felső, Csákvári, Váli, Adonyi. A Budai főesperességben (Archi-Diaconatus Budensis) pedig: Bicskei, Érdi, Szigeti, Budai alsó, Budai felső. Lit. Enc. 1868: 119-125. (885/1868, május 22.) Az esperességek határai többször változtak kisebb-nagyobb mértékben a vizsgált időszak alatt.
143 SzfvPL VI. B. II. 09. Prot. Cor. V. czikk
Az alespereseknek nagy hatáskörük volt, és sok gyakorlati feladat hárult rájuk.
Fontos koordinátorai voltak a püspökség és a plébániák közötti információáramlás
nak. Egy 1860-as agenda szerint például az év során 21 különböző jelentést kellett fölterjeszteniük az aulához.164 Ezek egy részét a kerület plébánosaitól kellett össze- gyűjteniük és összesítve továbbítaniuk (például az éves templompénztári számadáso
kat), más részüket azonban ők maguk voltak kötelesek rendszeresen vagy alkalmilag elkészíteni. Az utóbbiak közé tartoztak az évente m egtartott (vagy legalábbis előírt) esperesi vizitációk jegyzőkönyvei, valamint azok a bizalmas jelentések, amelyeket a kerületi papságról a püspök saját kezéhez címezve kellett eljuttatniuk. Ez utóbbit a plébániai papság értelemsze
rűen gyanakodva figyelte. Az 1848-as kerületi reformjavas
latok között is kérik az
„espe-Székesfehérvár látképe egy 1862-ben m egjelent m et
szeten a székesegyház ket
tőstornyával.
resi informatiok” megszünte
tését, amelyek sokszor csak az esperesek „kedélyeitől füg
genek”.165 Ugyanez az igény 1868-ban újra felszínre került egy másik esperesi kerület papsága részéről,166 de Jekelfalusy püspök ekkor is megvédte az intézményt, a kételyek eloszlatása érdekében azonban egy későbbi körlevélben közölte az esperesi bizalmas
164 Lit. Enc. 1 8 6 0 -1 8 6 1 : 2 4 -2 8 . (448/1860, március IS.): Periodicae Relationes per V.-A.-Diaconos OJficio Dioecesano praestandae. (Január:) 1. vegyes házasságok jegyzéke; 2. plébániák számadásai; 3. szegény gyerme
kek számára szükséges könyvek összesítése. (Június:) 4. A tavaszi espereskerületi korona jegyzőkönyvei, külön az iskolaügyre vonatkozó ügyek; 5. A papok által kidolgozott teológiai tézisek és a beszédvázlatok. (Október:) 6. A legfrissebb adatok a sematizmusok számára; 7 - 8. Az iskolákra, tanulókra, iskolai tőkékre stb. vonatkozó adatok az illető állami rendelkezéseknek megfelelően. (November:) 9. Az őszi korona jegyzőkönyvei és a ki
dolgozott beszédek; 10. Akerületi papságra vonatkozó adatok; 11. Az elvégzett lelkigyakorlatokról szóló jelen
tések; 12. Az elvégzett alapítványi misékről szóló bizonylatok; 13. Az elvégzett alesperesi vizitációk táblázatos eredményei; 14. A kerület papságáról szolgáltatandó bizalmas információk a „püspök saját kezébe”; 15. A kü
lönböző célokra felajánlott kegyes adományok összesítve; 16. Az elemi iskolákról szolgáltatandó statisztikai táblázatok; 17. A méhészet és a gyümölcsfaművelésről szolgáltatandó táblázatok. (December:) 18. A kerület területén működő kongregációk listája; 19. A katolikus hitet elhagyók táblázatos kimutatása; 20. Statisztikai jelentések, táblázatok; 21. Keresztelési, házassági és halotti anyakönyvek kivonatai.
165 SzfvPL VI. B. II. 09. Prot. Cor. XV. czikk. A kerület nem sokkal ezen pontok megfogalmazása előtt ka
pott új alesperest, Aigner Károly személyében. Így az esperesi információkkal kapcsolatos kritika valószínű
leg nem az ő személye (inkább elődjei gyakorlata) elleni támadásként értelmezhető. Aigner egyébként alig egy hónappal később kanonokká lépett elő, és a forradalom alatt a káptalan több tagjával együtt fogságban is volt. Mó z e s s y2000: 2 0 0 -2 0 1 .
166 Lit.Enc. 1 8 6 8 :1 7 0 -1 7 6 . (1963/1868, november25.): CrisisProtocollorum CongregationumDistrictualium a m i currentis 1868.
II. 3. A Székesfehérvári egyházmegye |
jelentésekhez használandó táblázatot.167 (A kutatás során egyébként azt kellett meg
állapítanom, hogy az általam vizsgált kerületre és időszakra vonatkozóan sajnos az esperesi vizitációk - talán az esperes (Bacsák Imre) nagyvonalú feladatértelmezése miatt - nem túl informatívak, a bizalmas jelentésekre pedig nem bukkantam rá).168
Az alesperes általában a kerületi katolikus népiskolák tanfelügyelője is volt egy
ben. A tanítók és az iskolák működésének rendszeres ellenőrzése és fejlesztése az 1868-as népiskolai törvény után kiemelten fontos feladat lett, hiszen a törvényi fel
tételeknek bármilyen szempontból nem megfelelő felekezeti iskolákat az „államo
sítás” veszélye fenyegette, amit az egyház minden eszközzel igyekezett elkerülni.169 Az esperesek összesítették és továbbították a különböző célokra gyűjtött adomá
nyokat (piae symbolae)170 és befizetéseket (pecunia),171 valamint ők terjesztették, kö
röztették a kerületben a Székesfehérvárról érkező, különböző rendű és rangú nyom
tatványokat, újságokat, kiadványokat, könyveket. Az espereskerületnek elvileg külön könyv- és irattára volt. Új plébánosok beiktatásakor ők felügyelték az átadás-átvételi eljárás folyamatát is [-> III. 2 .]. Nekik kellett megvizsgálniuk, kinevezésre felterjeszte
niük és hivatalukba bevezetniük (illetve 1869 után kinevezniük is) a templomgond
nokokat [-»IV. 1 .4 . ]. Püspöki utasításra gyakran kellett helyszíni vizsgálatot folytat
niuk különböző vitás ügyekben. Az esperesi vizsgálat eredményét a legtöbb esetben egy hasonló szellemű, sőt a jelentést nagyrészt szó szerint idéző, azt felsőbb utasí
tásként, intésként vagy iránymutatásként megfogalmazott püspöki levél követte az érintettekhez címezve. Az esperesek munkaterhelését és egyházkormányzati jelen
tőségüket tekintve nem volt hát méltánytalan - de alighanem a többihez hasonlóan beteljesületlen maradt - az a ’48-as kívánság, hogy az esperesek „fáradságaik, és hi
vatalbeli eljárásokkal egybe kapcsolt kölcségeikhez mérve kellőleg dijjaztassanak.”172 Az espereskerületek papsága 1868-ig évente kétszer (ősszel és tavasszal), 1868 után pedig már csak évente egyszer (ősszel) koronákon, espereskerületi gyűléseken (co- rona, congregatio districtualis) gyűlt össze.173 A mindig másik plébánián m egtartott
167 Lit. Enc. 1869: 4-5 . (94/1869, dátum nélkül): Schema exhibendarum Informationum.
168 Az alesperesi vizitációk forrásértékéről (levéltári jelzet: SzfvPL 4695) lásd az 1.2.1 . fejezetet!
149 Lásd ennek kapcsán a IV. 1. 6. fejezetet, valamint a hidegkúti iskola példáját az V. 5.3. fejezetben!
170 A teljesség igénye nélkül a következő szándékokra adakoztak a papok és a hívek: a szentatya javára; az amerikai, afrikai, ázsiai stb. missziók javára; a Szent László Társulat; Jézus Gyermeksége Társulat; Oltáregylet;
a Szent Sír őrzői számára stb.
171 Kötelezően kellett fizetni a papságnak az enciklikákért (amelyet év végén egybekötve megkaptak - lásd az-> I. 2.1. fejezetet), illetve a beteg és munkaképtelen papok nyugdíjalapjába [-»II. 3. 5.]. Ezen kasszák és alapok állásáról, be- és kifizetéseiről rendszeresen tájékoztatták az egyházmegyei papságot.
172 SzfvPL VI. B. II. 09. Prot. Cor.
173 A koronák számát Jekelfalusy Vince csökkentette kettőről egyre, ugyanakkor pontosan szabályozta azok rendjét. Lit. Enc. 1868:21-27. (251/1868, január 25.): Brevis reflexió Curati Cleri ad officia sua diligen- terobeunda. Illetve.: Lit. Enc. 1868: 63-64. (369/1868, február 18.): De CoronaDistr. et Examine Synodali semel per annum asservando.
összejövetelek szentmisével kezdődtek, tanácskozással folytatódtak és közös ebéddel zárultak, amelyen a házigazda plébános vendégelte meg kollégáit. A koronák174 fontos alkalmai voltak a hivatalos és kötetlen információcserének. A papság eligazítást kapott az esperesek révén a fontosabb püspöki utasítások és a törvényi változások gyakorlati következményeit illetően, és megvitathatták az őket érintő aktualitásokat, ügyes-ba- jos dolgaikat. Az espereskerületi gyűlések
másik funkciója az alsópapság továbbkép- * és Pest vármegyékben elterü-
; - . lo, két foesperessegre felosztott
egy-zése, szellemi pallérozása volt. A koronák ál- házmegye térképe 1819-ből. Vurum landó napirendi pontját képezte a püspökség József püspök megbízásából Farkas által kiírt „házi feladat” benyújtása, és általá- Fere,nc raJza,val szerkesztette Pongrátz
, János, metszette Karacs Ferenc,
bán egy fiatal lelkész általi eloadasa: a papok
nak egy vagy két tételt kellett kidolgozniuk a dogmatika és a morál- vagy pasztorálteo- lógia köréből (theses), illetve egy adott témában beszédvázlatot kellett készíteniük.175 A dolgozatokat kijavítva és (szöveges értékeléssel) osztályozva ( ! ) küldte vissza az es
peresek útján az egyházmegyei hivatal, a jól teljesítők neveit (és egy időben az elég
telenekét, későkét, mulasztókét is) pedig a körlevelekben tették közzé. N em csoda, hogy ez a kötelezettség nem volt népszerű a papság körében, a kérdés a Budai alsó espereskerület 1848-ban megfogalmazott igényei között is fölbukkan:
„Minthogy mindenki, még lelkészi hivatalra juthat elegendő tudományára nézve többszöri proba- tét altal visgáltatik, kívánjuk: hogy a’ theologiai feladatoknak /theses/ amúgy is csak Megyénkben divatozok, szünnyenekmeg.”176
Különösen az idősebbek tartották terhesnek és dehonesztálónak a rendszeres dol
gozatírást. Egy idő után az 50 év fölöttiek alanyi jogon, m ások pedig képzettségük alapján kaptak felm entést,177 a többiek m otiválására pedig Farkas Im re püspök pályadíjat alapított, amelyet később Pauer János is m egtoldott.178
174 Az espereskerületi gyűlések (koronák) egyházkormányzati intézményével a Veszprémi egyházmegyé
ben dívó 18. századi gyakorlat kapcsán Dénesi Tamás foglalkozott (az általam vizsgált plébániák is ide tar
toztak ekkoriban). Kutatásai szerint az 1720-as évektől (Acsády Ignác püspöksége óta) tartottak itt espere- si koronákat. Dé n e si2007, különösen: 11-13.
175 A koronái téziseket a Veszprémi egyházmegyében már a 18. században bevezetett „kazuisztikai” viták utódainak tekinthetjük. A név onnan ered, hogy a különböző teológiai kérdéseket konkrét esetek („kázu- sok”) kapcsán vitatták meg a 18. századi koronákon. Dé n e si2 0 0 7 :1 5 -1 6 .
176 SzfvPL VI. B. II. 09. Prot. Cor.
177 Szobovits Alajos például, mikor aulai évei után lelkipásztori szolgálatba kerülve szembesült a kínos fel
adattal, hosszú szentszéki ülnökségére hivatkozva rögtön az első alkalommal felmentést kért (és kapott) a tézisek alól (SzfvPL 5230 sz.n./1856. (érk.: máj. 10.) Pár. Szobovits petit dispensari a Thesibus).
178 A Farkas Imre által 1863-ban tett 1000 forintos alapítványból évente két-két fiatal pap kapott 28 ft 12 Vi krajcárt a szépen kidolgozott tételekért, Pauer János 1884-ben alapított újabb 1000 forintja nyomán pedig még kettőt díjaztak. Lit. Enc. 1863: 100., illetve Lit. Enc. 1885: 145. Lásd még.: Ju b il e u m in év t á r1977:
102,104,114,118.
A 20. századi egyháztörténet-írók, akik általánosságban sincsenek túl j ó véleménnyel a dualizmus kori egyház állapotáról, kritikus hangot ütnek meg a jozefinista szellemű szemináriumokból kinőtt papi generációkkal kapcsolatosan is.179 Salacz Gábor pél
dául Falcinelli nuncius egy 1869-es jelentését idézve írja, h ogy ő
„a magyar papság gyenge erkölcsösségén kívül a legnagyobb bajnak azt látta, hogy a szimónia aggodalma nélkül mindannyian minden lehetőt megtesznek jobb javadalom elnyerése érdekében s az ebből eredő ellenségeskedéssel magyarázta az alsópapságnak a püspökökkel szembeni szerin
te nagyon fegyelmezetlen magatartását.”
A politikai szempontokat előtérbe állító főpapság példáját követve pedig Salacz sze
rint „az alsóbb papság is inkább kitüntésekre, javadalmakra s karrierre vágyott s töb bet munkálkodott a közéletben, mint az Ú r szöllőskertjében.”180 Hermann Egyed a szemináriumok reformjáról és a „papság lelki színvonalának” a század végén m eg
induló emeléséről ír, és ennek fényében említi a „kiegyezés után beköszöntött libe
rális világ” és az egyházpolitikai harcok kedvezőtlen hatását a papság fegyelmére:
„A negyvennyolcas világ szabadosabb felfogása, melyet az abszolutizmus két évtizede csak elfojtott, de teljesen kiirtani nem tudott, most újra napvilágra merészkedett. A század végéig az aposztáziák a világi és szerzetespapság, különösen a tanító szerzetek körében olyannyira megszaporodtak, hogy ezen a téren hazánk, bízvást mondhatjuk, szomorú vezető szerepre jutott.”181
A dunai németség szempontjából írt egyháztörténet is megállapítja, hogy a plébá
nosok „állami hivatalnokoknak és jól szituált polgároknak érezték magukat”, a lelki
pásztori feladataikat pedig a legszükségesebbre korlátozták.182 A 19. századi „vallási közönyösség” növekedésének okait és tüneteit keresve Kósa László is foglalkozik a lelkész személyével és - katolikus részről - a Religio hasábjain megjelent vitacikke
ket szemlézve ír a hivatástudatát vesztett alsópapságról.183 A papok körében egyre inkább elharapódzó „hivatalnokszemlélet azonban nem magyarázható egyszerűen az egyéni hivatások elégtelenségével. A háttérben az egyház és a fokozatosan kiépülő, szekularizált polgári állam és társadalom közötti kapcsolat tisztázatlansága húzódik meg. Ez a kérdés a 19. század folyamán Európában mindenütt napirendre került.
179 Herm ann E. 1 9 7 3 :4 9 2 ; Salacz 1974: 1 3 -1 4 ., 75.
180 Salacz 1 9 7 4 :7 5 . 181 Herm ann E. 1 9 7 3 :4 9 2 .
182 ,,[die Pfarrgeistlichen] fühlten sich als Staatsbeamte und gutsituierte Bürger. Die Seelsorge und den Religionsunterricht beschránkten sie auf das Notwendigste.” H a lt m a y e r 1977: 11
183 K ó sa 1983: 2 2 3 -2 2 4 . Protestáns oldalon a papi teldntély hanyatlását emeli ki.
II. 3. 3. Az alsópapságról - általános jellem zők