Nagykovácsi

A nagykovácsi plébános, W eber Ferenc szóhasználata meglehetősen nagyvonalú az 1868-as preliminária374 megfogalmazásakor az egyes feladatköröket illetően.

A kurátor(ok)ra rákérdező pontnál kifejti, hogy Nagykovácsiban a plébános maga a kurátor („curator ecclesiae est solum ipse parochus”) - vagyis W eber a szót nem külön tisztségként, hanem egyszerűen szó szerint - gondnok, kezelő’ - értelmezi, vélhetően nem azért, m ert ne tudta volna, hogy mire vonatkozik a kérdés. A plébá­

nos a kasszát is magánál tartotta, és bevallása szerint teljes szívéből és minden erejé­

ből igyekezett jól végezni a feladatát. Az aeditus (templomszolga, sekrestyés) kilétét firtató kérdésnél azonban a plébános Joseph Kaltwassert és annak azonos nevű fel­

nőtt fiát egyben tem plom atyaként is bem utatja („aeditus, vulgo Kirchenvater”).

Kaltwasserék a szövegből ítélve alighanem szabályosan (tehát az instructio normatíva szerint) beiktatott kurátorok voltak, hiszen rendesen föl lettek esketve az alesperes által (erre egy sekrestyés esetén nem volt szükség), és náluk volt a kassza egyik kulcsa is. Weber plébános azonban nem csinált titkot abból, hogy nem vonja be őket tény­

legesen az egyházi vagyon kezelésébe: a sekrestyési teendők mellett a kurátorságuk abban merült ki, hogy ők szedték és számolták le a plébánosnak a perselypénzt, és

374 SzfvPL Can. Vis. Nagykovácsi 1868.

azt beírták a bevételi jegyzőkönyvbe.375 M indezért évente 10 fl 5 0 xr osztrák értékű forint ütötte a markukat, továbbá a községi szolgáltatások alóli mentesség és bizo­

nyos alapítványok után a sekrestyésnek járó stóladíjak. Mellettük a tanítói, kántori és harangozói hivatalt egy harmadik személy, a borosj enői származású Reiter Mihály töltötte be 1859 óta. A jegyzőség azonban - mint a plébános kihangsúlyozza - már nem volt összekötve a tanítósággal.376

2) Üröm

Az 1868-as prelimináriák közül egyedül az ürömiben377 találunk külön - tehát a tanító­

tól és a kurátoroktól is különböző - személyt a sekrestyési-harangozói feladatkörben.

Tallos György plébános így ír róla: „A sekrestyés Anton Schluck, jó erkölcsű, feladata a sekrestyében a papot be- és kiöltöztetni, és más szolgálatok a templomban, egyben ő a harangozó is - mindezért 4 2 forintot fizet neki a község.”378 Ennek a specializációnak és a viszonylag magas fizetésnek az okát a kántortanítóról szóló résznél találjuk meg.

Ebből kiderül ugyanis, hogy az egyébként helyi születésű Anton Thoma nemcsak kán­

tortanítóként, hanem jegyzőként is működött, ráadásul nemcsak Ü röm ön, hanem a szomszédos Borosjenőn is379 - ez 1868-ban meglehetősen kirívó esetnek tűnik, hiszen a jegyzői és tanítói tisztség szétválasztása m ár legalább húsz éve követelmény volt, és a környező településeken gyakorlat is. Thom a álláshalmozása azt eredményezte, hogy Üröm ön segédtanítóra is szükség volt (akinek viszont a község mindössze 5 0 forintot fizetett), és ezért alkalmaztak külön személyt - Anton Schluckot - a sekrestyési-ha­

rangozói munkakörben rendes fizetéssel (hiszen valószínűleg az összes olyan tem p­

lomi feladatot át kellett vállalnia, amit máshol a kántortanító végzett). A kurátorok ugyanitt Johann Landthaller és M ichael Gröschl szőlőműves zsellérek voltak, akik 6-6 forintot kaptak évente. Arról nincs szó, hogy ők mit csináltak ténylegesen kurá- tori minőségükben, és hogy esetleg kellett-e sekrestyési feladatokat is végezniük.380

375 „cum nolula ire collectum, eam ad parochum deferre, numerare, ad cistam ecclesiae imponere, ac ad protocollum perceptionum ecclesiae curare inscribere”.

376 „Cum officio Ludirectoratus non est juctum officium Notarii communitatis, séd Officium Cantoris, et Campanatoris.”

377 SzfvPL Can. Vis. Üröm 1868.

378 „Aedituus est Antonius Schluck moratus, officium ejus in sacristia sacerdotem induere exuere et alia servitia in Ecca praestare est etiam Campanator - remunerat illum Communitas 42 flns.”

379 „Ludimagister est simul Nótárius loci Üröm et Weindorf.” így a borosjenői kántortanító, az etyeki születésű 60 éves Joseph Klopfer, akit korábban a földesúr rendelkezésére még jegyző-tanítóként szerződ­

tették, már felszabadult a jegyzőség alól, csak kántortanító (valamint sekrestyés és harangozó) volt már - írja Kállinger Lajos, borosjenői plébános 1868-ban. SzfvPL Can. Vis. Borosjenő 1868.

380 SzfvPL Can. Vis. Üröm 1868.

IV. i . Környezet, község, közösség 1109

A Magyar Néprajz hetedik kötetének a magyar katolikusok vallási néprajzával fog­

lalkozó fejezetében Bárth János így ír a lokális egyházszervezetekről, illetve a kuta­

tás állásáról (1 9 9 0 -b e n ):

„Az újkori magyar katolikus falvak többségének életéből látszólag hiányzott a református egyhá­

zak presbitériumához hasonló önigazgató testület. A kutatás még nem tisztázta kellőképpen, hogy mi volt helyette. [... ] sajnos a magyar történeti és néprajzi kutatás adós a vallási önigazgatás köz­

ségi tisztségeinek és szervezeteinek feltárásával, bemutatásával.”381

Ezután kifejti, hogy a 1 8 - 1 9 . századi „egyvallású” katolikus falvakban „a község és az egyház nem váltak el egymástól,” és ezzel tulajdonképpen meg is adja a választ a tisztázatlannak m ondott kérdésre. A feudális kor utolsó évtizedeiben és még sokáig azután is a bíróból és 1 0 -1 2 esküdtből álló községi elöljáróság,382 vagyis a politikai község (communitas) képviselte a hívek közösségét: „Az esküdtek voltak a politi­

kai község legbefolyásosabb emberei, így nyilvánvalóan ők voltak azé az egyházé is, amelyhez a község népével együtt tartoztak.”383 Ez a töm ör összefoglalás az általam vizsgált katolikus falvak hatalmi struktúrájának és lokális egyházkormányzatának lényegét is kifejezi; ugyan Bárth ezt a késői feudalizmus idejére vonatkoztatja, lénye­

gében az 18 5 0 -8 0 -a s évekre is igaz.384 Ebben a tekintetben nem hozott döntő változást az 1871-es községi törvény,385 amely világosan szétválasztotta a képviselő-testületet (esküdtek, hitesek) a végrehajtó hatalmat képviselő elöljáróságtól.386 Ezzel egyéb­

ként jelentősen módosulhattak a korábbi lokális hatalmi struktúrák, hiszen például katolikus falvak esetében a virilisek és a jegyző révén másvallású és a helyi gazdatár­

sadalmon kívülről érkező személyek is bekerülhettek a képviselő-testületbe, illetve az elöljáróságba, azonban az egyház és a községek közötti „intézményes” kapcsolat továbbra is az elöljáróság és a plébános között jött létre.

Bárth Ján o s m ár 1 9 9 0 -e s összefoglalásában is utal rá, „hogy a mai hivatalos egyházközségi szervezet megszületése előtt is voltak a katolikus falvakban olyan IV. 1. 6. Politikai község és egyházközség

381 Bá r t h J. 1990: 356.

382 K ocsis 2000: 587-595.

383 B^{á rth}J. 1990: 356.

384 Bárthjános ezután megfogalmazott állításait (a falusi egyházak kiadásairól, a plébános és amester járandóságáról és a község erkölcsi jellegű bíráskodási funkciójáról) ugyanakkor csak részben támasztja alá az általam vizsgált anyag.

385 1871. évi XVIII. te. a községek rendezéséről. Vő.: K ocsis 2000: 585.

386 1871. évi XVIII. te. a községek rendezéséről. 64. §: „A községi elöljáróság áll: kis községekben: a bíró­

ból és helyetteséből, (másod- vagy törvénybiróból) legalább 2 tanácsbeliből, (esküdt, hites) és a körjegy­

zőből; nagy községekben: a bíróból és helyetteséből, (másod- vagy törvénybiró) legalább 4 tanácsbeliből, pénztámokból, községi jegyzőből, illetőleg jegyzőkből, közgyámból, és a hol van, a rendes községi orvosból.”

szervezetek és személyek, akik a nép és a pap között álltak.”387 2 0 1 2 -b e n , több mint két évtizedes erdélyi kutatással a háta m ögött pedig m ár határozott kritiká­

val illeti azt a „katolikus irodalom ban” elterjedt „som m ás” megállapítást, amely az egyházközségi szervezetek m egjelenését abszolút új, 1 9 2 0 utáni jelenségnek tartja M agyarországon.388 Erdélyben és főként Székelyföldön biztosan nem azok, hiszen - amint azt Bárth János hatalmas forrásanyag alapján bemutatja - itt m ár a kora újkortól létezett a politikai községtől elkülönült egyházi önkormányzati forma, amelyet sokáig az egyházközség’ jelentésű megye szóval jelöltek. Néhány késő kö­

zépkori és újkori adat alapján pedig azt a sejtést is megfogalmazza, hogy „valaha lé­

teztek megyének nevezett egyházközségek Erdélyen kívül, a m agyar nyelvterület középső és nyugati tájain is.”389 Azonban az Erdélyen kívüli fejlődést csak röviden érinti, és a korai m agyarországi egyházközségi szerveződés bizonyítékaként egy 1871-ben megjelent „könyvecskét” említ.390 Én ezen a ponton bekapcsolódva sze­

retném az általam vizsgált anyag - elsősorban a székesfehérvári püspökök körleve­

lei és a plébániai iratok - alapján árnyalni a képet a katolikus önigazgatás történ e­

tének erről a kevéssé ismert időszakáról.

A Bárth által citált kiadvány alcíméből is kitűnik, hogy az egyháztanácsok tervét az 1871 -es autonómiakongresszuson fogalmazták m eg.391 Az egyházközségi szerve­

zettel kapcsolatos javaslatokat tehát érdemes a katolikus autonóm iáért folyó és az egyház minden szintjét érintő alkufolyamat kontextusába helyezni. M int már ko­

rábban említettem [-»II. 1.], a katolikus egyház autonóm iájának kérdése 1848-ban vált időszerűvé, a kiegyezés után pedig újra fellángoltak az ezzel kapcsolatos viták.

A helyi szintű egyházi önkorm ányzat m egterem tését azonban nem más, m int az 1868-as népiskolai törvény (1 8 6 8 /X X X V I I I.) tette égetően sürgőssé. Az állami nép­

iskolai rendszer megalakulásával ugyanis megszűnt az addigi egyházi m onopólium az alsó fokú oktatást illetően. Az egyházak m egtarthatták iskoláikat, de csak akkor, ha azok megfeleltek a törvény által tám asztott m inőségi és szervezeti feltételeknek.

A katolikus egyház a törvényt természetesen a katolicizmusra m ért újabb csapásként értékelte - körleveleiben Jekelfalusy Vince püspök is megkongatta a vészharangot

387 B^{á r t h}J. 1990: 356. A „nép és a pap között” álló tisztségeket és azok elnevezéseit illetően lásd a IV. 1 .1 -5 . fejezeteket!

388 B^{á rth} J. 2012: 8.

389 Bá rth J. 2012: 17. Aközépkori magyar települések egyházi önkormányzatával Kubinyi András foglal­

kozott behatóan, aki hangsúlyozza, hogy a „falusi autonómia [... ] az általában feltételezettnél jobban érvé­

nyesült” egyházi kérdésekben is. A hívek közösségének plébánosválasztásba való beleszólási joga kapcsán azonban azt is megjegyzi, hogy az „universitas parochianorum” általában „egybeesett a városi vagy falusi önkormányzattal, a községgel.” Ku b in y i1991: 38,35.

390 A MAGYARO RSZÁGI1871.

391 „Akatholikus congressus által 1871. martius 29-én harmadszori olvasás után elfogadott szöveg.”

IV. i. Környezet, község, közösség 1111

a „veszélyes közös iskolák eszméje” miatt,392 - de végső soron nem volt más válasz­

tás, mint elébe menni a változásoknak, vagyis a törvénynek megfelelően átalakítani a felekezeti iskolarendszert.393 A tanítók és a tanítás iránt támasztott minőségi köve­

telmények [-» IV. 1. 3.] mellett a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a fenntar­

tói és felügyeleti struktúrát is összhangba kellett hozni az új szabályokkal. Egyrészt az egyházi tanfelügyelői rendszert kellett harmonizálni a törvénnyel (ezért álltak fel az államihoz hasonló egyházmegyei tanfelügyeletek).394 Másrészt pedig az isko­

lák igazgatását kellett újragondolni: a törvény az állami népiskolák felügyeletére és igazgatására választott „iskolai székek” létrehozását rendelte el395 - a felekezeti is­

kolák esetén is szükség volt tehát ehhez hasonló, de katolikus irányítás alatt álló tes­

tületek létrehozására.

Válaszul a püspöki kar határozatot hozott a „vegyes egyháztanácsok” felállításá­

ról (a „vegyes” szó ebben a kontextusban az egyházi és világi katolikusok közös rész­

vételére utal), ami ideiglenes ( ! ) rendelet formájában a székesfehérvári egyházme­

gyében is m egjelent.396 A terv szerint egy országos főegyháztanács alatt működtek volna az egyházmegyeiek, az espereskerületiek és végül az egyházközségiek (3. § ), de ezek közül egyelőre csak az egyházközségi tanácsokat kellett megalakítani „ha­

ladék nélkül” minden plébánián ( 4 - 9 . § ):

392 A „közös iskola” itt nem felekezeti’ értelemben szerepel, tehát „felekezetek között közös” iskolát jelent.

A püspök így vélekedik erről: „ [...] nem kell egyébb, mondjátok meg híveiteknek, csak iskoláink kapjanak halálos döfést, azonnal halomba dőlnek oltárjaink” [ . . . ] . Lit. Enc. 1869: 93-113. (668/1869, április 16.):

Rendelet egyházi megyénk Lelkészeihez az 1868-ik évi 38-ik törvényczikk tárgyában (idézet a 101. oldalról).

Később pedig: „Iskoláinkból vezetjük mi gyermekeiteket a templomba, és onnan visszük őket az emberi­

ség társadalmába, mert egy lépésnyire van életünk köre a templomtól, és ez ismét csak egy lépésnyire van az iskolától! - Föl tehát mindnyájan, és szervezzük mennél jobban iskoláinkat, hogy Isten s világ előtt tel­

jesítsük ama szent kötelmeinket, melyek valamint a mi, úgy a ti, valamint a Lelki-Atyák, úgy a szülők válla­

it egy aránt nyomják!” Lit. Enc. 1868.45-54. (1869. január 19., 235/1869): Főpásztori Szózat a „népiskolai közoktatás” tárgyában (idézet a 118. oldalról).

393 „ [...] az iskola ügyben most már úgy kell intézkednünk, hogy midőn az állam kivánatinak eleget tenni akarunk, tartsuk fel egyszersmind iskoláink katholikus jellegét is, miután a valláserkölcsi nevelést Egyházunk kezéből kieresztenünk nem lehet, de nem is szabad; minélfogva, felekezeti iskoláinkat az uj törvénynek ér­

telmében ugyan, de egyszersmind Anyaszentegyházunk szellemében kell kezelnünk.”

394 A székesfehérvári egyházmegyében Zimándy Ignác lett az első főtanfelügyelő, az alsóbb szinten pedig megerősítették és a törvényhez szabták az alesperesek és a plébánosok tanfelügyeleti feladatait. Lit. Enc. 1869:

185-201. (1196/1869, július 1.): [I, illetve II. számmal ellátott] Rendelet az összes Plébánosokhoz mint elemi iskoláim Igazgatóihoz, és összes egyházkerületi Tanfelügyelőkhöz. [Melléklet: 1059/1869]: Utasítás a székesfe­

hérvári róm. kathol. elemi iskolák egyházmegyei, vagyis püspöki tanfelügyelőjének teendői iránt.

395 1868/XXXVIII. te. 116-122. §. - a 117. § így fogalmaz: „E végből minden községben legalább 9 tag­

ból álló iskolai szék alakittatik, melynek tagjait a kebelbeli lakosok közöl, lehetőleg az oktatásügyhöz értő egyénekből, képviselő testülettel biró községekben és városokban a képviselő testület, egyéb községekben a községi lakosok közgyűlése választja. A választott tagokon kivül a helybeli lelkészek és a községi népis­

kola tanítója, vagy a hol több tanító van, a tanítói testület választott képviselője is tanácskozási és szavaza­

ti joggal biró tagjai az iskolai széknek.”

396 Lit. Enc. 1869:93-113. (668/1869, április 16.) -.Rendelet egyházi megyénk Lelkészeihez az 1868-ik évi 38-ik törvényezikk tárgyában. [ 1. melléklet]: A székesfehérvári püspöki megyében a katholika Egyháztanács felállítását szabályozó ideiglenes rendelet. [2. melléklet]: Főpásztori szózat szeretett híveimhez a „népiskolák” tárgyában.

„A magyarországi püspöki kar, a megváltozott honi viszonyok tekintetéből, az egész országban a t e m p l o m i , k e g y e s a l a p í t v á n y i és i s k o l a i v a g y o n , v a l a m i n t a t a n - és n e ­ v e l é s ü g y kezelése körüli gondjaiban és munkájában híveit részesíteni óhajtván, czélszerünek látta a v e g y e s e g y h á z t a n á c s o k intézményét behozni, melynek is szervezete a következők­

ben adatik elő: [... ] [ritkított írásmód az eredetiben]”

A tanács összetételéről, működéséről és feladatairól a következőket írja elő az ideigle­

nes rendelet: Tagjai „állásuknál fogva” a kegyurak (vagy képviselőik), „hivatásuknál fogva” a plébánosok, káplánok és a katolikus elemi iskolák rendes tanítói, „válasz­

tás által” pedig a települési lélekszám szerint további 1 2 - 1 2 0 személy (1 0 . § ) . Aktív választójoggal bír minden nagykorú, „önálló, tisztességes keresetm ódu keresztény katholikus férfiú, ki az egyház és iskola iránti tartozásait teljesíti,” a választhatóság feltétele pedig a betöltött 30 év és az írni-olvasni tudás ( 1 1 - 1 3 . § ). A tagok m andá­

tuma három évre szól, évente egyharmados cserélődéssel (2 0 . § ) . A tanács elnöke a plébános (2 1 . § ), aki a választásokat is vezeti (ennek m ódjáról: 1 4 - 1 9 . § ) , mel­

lette két világi alelnököt lehet választani, valamint egy jegyzőt és „a pénzkezelésből eredő felelősség m iatt” egy fő- és egy algondnokot. A z egyházközségi tanácsnak évente egy nagy gyűlést kell tartania „a tem plom számadása megvizsgálása végett”, ezen kívül pedig havonta, „s valahányszor az elnök, vagy a tanácstagok felerésze azt kívánja.” (2 3 . § ) A rendelet egyik legkényesebb és legnehezebben értelmezhető része az, amelyben kijelenti, hogy

„az Egyházközségi Tanács hatásköre az Egyházközség templomi, kegyes alapítványi, és iskola va­

gyonára, s a tanügyre terjed ki. - D e m é g i s a p ü s p ö k i j o g h a t ó s á g , a k e g y ú r i és r e n d e s t a n h a t ó s á g i j o g o k s é r t e t l e n f e n t a r t á s a m e l l e t t . ” (24. §) [ritkított írás­

mód az eredetiben]

A szöveg ezután részletezve is kifejti a tanács főbb teendőit: A ) az „Egyházközség vagyonára nézve”, ahol tulajdonképpen az addigi vagyonkezelési m echanizm uso­

kat sorolja fel feladatként; B ) az „iskolaügyre nézve”, ahol a tanácsnak befolyást biztosít a tanító megválasztásában és a tanfelügyeletben, de úgy, hogy a valós jog­

körök továbbra is az alesperesnél mint kerületi tanfelügyelőnél és az Egyházmegyei Hatóságnál maradnak.

Végül a 25. §. rendelkezik a gondnokok teendőiről, amiből kiderül, hogy az ope­

ratív munka továbbra is az ő feladatuk m aradt, úgym int: a) az egyházi és iskolai épületek „jó karban tartásáról” való gondoskodás; b) a tem plom bevételeinek és ki­

adásainak kezelése (a nyugták a plébános ellenjegyzésével érvényesek, rendkívüli kiadásokra 10 forinton felül a Tanács jóváhagyása szükséges); c) a gazdálkodásról való számadás vezetése és a Tanács elé terjesztése. A 2 6 - 2 7 . § a „templom, az iskola

IV. i . Környezet, község, közösség 1113

és az alapítványok” kasszájával kapcsolatban megerősíti az addigi kétkulcsos ellen­

zárás gyakorlatát. (Bővebben a gondnokok feladatairól, köztük a contraseraturáról lásd még a IV. 1 .4 . fejezetet!)

A legfontosabb különbség az állami iskolaszékek és az egyháztanácsok koncep­

ciója között az volt, hogy utóbbiak nemcsak az iskolák, hanem általában az egyházi vagyon felügyeletét is ellátták volna, „miután eme két rendbeli kezelést egymástól el­

választani Egyházunk érdekében alig lehet” - szól a rendelet bevezetője. Az egyházta­

nácsok nemcsak az iskolák fenntartó-döntéshozó szervei, hanem általában a község és a helyi egyház közös ügyei fölött őrködő testületek lettek volna. Mindeközben azon­

ban a régi hatalmi és felügyeleti szereplők (kegyúr, plébános, esperes, Egyházmegyei Hivatal) hatáskörét is biztosítani akarta.

A rendelet ideiglenességének indoklása: „addig is m ég a kathol. A utonom ia kérdése országos tanácskozás által megoldva leend.” Míg tehát a sürgető okot az elemi iskolák felekezeti jellegének védelme adta, a terv m ögött egy nagyobb cél sej­

lik fel: a katolikus autonóm ia, vagyis az államtól független önigazgatás modellje.

Az egyháztanácsok rendszere az Eötvös József által is képviselt középutas autonó­

mia-koncepcióhoz [-» II. 1.] áll a legközelebb. A községi egyháztanácsokkal pedig egy olyan katolikus önigazgatási szervezet jött volna létre, amely nagyon hasonlí­

tott volna az 1 920-as évektől ism ert egyházközségi képviselőtestületekre. A felté­

teles m ód azért indokolt, m ert az ideiglenes megoldás végül az autonómiatárgyalá­

sok kudarca miatt nem érett véglegessé.397 Az autonómiakongresszuson elfogadott szöveg398 lényegében a fent ism ertetett rendelet kidolgozottabb változata, amely a „katholikus egyház önkormányzatának” teljes szervezeti struktúráját vázolja fel (országos katolikus gyűlés - egyházmegyei gyűlések és tanácsok - esperes-kerületi

m Ezzel szemben Erdélyben (az Erdélyi egyházmegyében) 1868-ban megújították a katolikus egyház 16.

századra visszamenő, és az 1690-es Diploma Leopoldinummal megszilárdított autonómiáját, az Erdélyi Római Katolikus Státust. Salacz Gábor megfogalmazásában ez „tulajdonképpen a Katolikus Akció történel­

mileg kifejlődött gyakorlati megvalósulása volt, mely laikusoknak az egyházmegye főként iskolai és anyagi ügyeinek intézésébe való bevonásával megelőzte a II. vatikáni zsinat célkitűzéseit.” S a l a c z 1974:49. Ebbe az egyházmegyei szintű autonómiába illeszkedtek a Bárth János kutatásaiból megismert székelyföldi me­

gyék, és az Erdélyi Egyházmegye más részein esetleg újonnan megalakuló egyházközségek. Az erdélyi au­

tonómia történetét feldolgozó Bochkor Mihály ebben az értelemben utal arra, hogy a „Székelyföld egyház- községeinek önkormányzata szokás útján fejlődvén ki, az ma is a püspöki hatóság részéről eszközölt újabb szabályozás s átalakítás után erősebb jogalapon nyugszik, mint a többi községek autonómiája, a melyek ezt a püspöki hatóságtól mintegy ajándékba kapták.” B o c h k o r 1911:477, idézi B á r t h J. 2012:16. Valószínűleg a megye egyházközség’ szó visszaszorulása is a Státus reorganizációjával létrejött új szervezeti struktúrába való betagozódás számlájára írható: „A hivatalos egyház a polgári kor kezdete óta az új idők szellemének, modernizációs törekvéseinek hódolva, mint valami elavult nyelvi hagyományt, igyekezett feledésre ítélni a megye szó egyházközség jelentését. Hivatalos egyházi dokumentumokban, levelekben, a korábbi korokkal ellentétben a megyét hitközségnek,a megye vezetőtestületét egyháztanácsnak,a megyebírót egyházgondnok­

nak, algondnoknak, gondnoknaknevezték.” B á r t h J. 2012: 11.

398 Erre utal Bárth János is: A m ag yaro rszági1871.

tanácsok - egyházközségi gyűlések és tanácsok ),399 azonban a tervezet szentesítése nem történt meg, és az egyházmegyékben, így a székesfehérváriban sem hirdették ki.400 Apró pontosításként tehát leszögezhetjük, hogy nem a Bárth János által idé­

zett 1871-es (ki nem hirdetett) szabályozás, hanem sokkal inkább az 1869-es „ide­

iglenes rendelet” volt az, amely elindította az iskolaszékek és ezáltal az egyházköz­

ségi szervezetek lassú evolúcióját M agyarországon.401

A következő lökést a folyamatnak az 1 8 7 6-os, „népiskolai hatóságokról” szóló tör­

vény402 adta. Erre reagálva ugyanis a püspöki kar újabb „könyvecskét” adott ki a ka­

tolikus iskolaszékekről.403 Ezt 1877 áprilisában Dulánszky N ándor püspök az alespe-resek útján minden plébániára megküldte, és részletesen előírva a választás m enetét szigorúan m eghagyta, h ogy egy hónapon belül m indenhol alakuljanak m eg a kato­

let" kihirdetése a püspöki körlevélben.

tő intézkedés. Az áprilisi rendelet nyomán ugyanis fölvetődött a kérdés (nyilván plébá­

nosok részéről), hogy az „ujbol felállítandó”

( ! ) iskolaszék tagjai egyben „az egyházköz­

ségi tanácsot is képezendik-e mint azelőtt?”

Dulánszky válaszul kijelentette, hogy nincs észrevétele az ellen, hogy az új iskolaszékek egyben egyházközségi tanácsok is legyenek.

Dulánszky válaszul kijelentette, hogy nincs észrevétele az ellen, hogy az új iskolaszékek egyben egyházközségi tanácsok is legyenek.

In document A POLGÁRI KORBAN F alusi plébános (Pldal 109-120)