A telheir,horidó au,tomat,a, sclklban kililün-bözöbt azo:kt,ó1 az uigy.nie-vea.€1tJt r-obo,tos,ok-töJ., a,mli1J,ye,n~ie,t Ca!pflk á,llJd,t,oltJt szii,n1paföia.
Niagy hiu1sitömeg vollt, olyia,n, mdm,t egy hm,zév€Js t1ag,batS1ziaka,dlt Je,g,é,ny_ Kff,c;sd,ny koip,o·ny,ájám mié« Ms,c!bib fielkete sap,kia fülit, lapáitlsizie,riü ke1zei lieC1S1ü,ngtek, flo,iigyoi& r/U-hája aihlg tJa/kiartia. e!l, &zíi.nlte e:rubeili0t,:1e-rnü•l via:&tiag és J1ie1hé,z tag,j,a11t. RáIDJmerern-teititie viiiz,e1s, siziel!ild s,zemedrt. ŐSll>Z>Elhuzód~
tumk egy kiÍICisiilt, 3J!Jloony1i-re a z.&ufo1t vd-1~
lrumoson J,e,heteltit s ő J.eido,bllla n,efbéz tlc1s-Mt a padma.
- Ugyifo, eíl1ege,t d·o,lgo:,;tru'.Il má.ania., -molllld!ta baráit1s,áigo1sian, v:i11Jc1s v1igyorgiárn1aI a jofbll>o1l1d1allti &zom1wédjánaik, egy b-orvö-rölS rub~zaJt'll, Vlékony és fü,nom lánynalk.
Aiz-tá,n feUiém fol'\dú,tl()itit:a rna,gy, huc,o,s a;rcát s oillyalll S1zeUiiidien mo·soly,golttt r,ám, mi01it egy fá,r1arlt k<>anol!lldoo-,.
- A Hiailieir pikvcon h,or-doi:n a c1S•omm-g-ollmJt, - mo.n1dltia köztekie,nyem.
iDe, már a má®ilk percbe,n hátr1aie1t2,tft3 f;l11Ílyos fuj1é,t, 1S1záját kdlt·á,to,tta, tolkája pilsiz-lws ga1h]iéirjiáim gyiür·Mött. HatiaU[lllaJS
f„ike-t,e ma,nicm1 l:elóg,tiak a térdéről s ő mély á,l,omfba meu-,iill/ti.
A v;il].Jamos rnbog-0tit, a·z u,tJais,ok oJfVla,s-tak, t,e,refeipatielk és bófogait·tialk, milnlt dTó-to.n mo1,gatottt miani,oneitJWk, kfünlt
siö,tJét-bevesző gyárak és házWmbök göngyö-lödlte«i. fie.l m~eitltmJnd{, egy gyá11lremény t,e,t,eijén vöros oüiz.fiéiny Io:bogo!lt,· minit a haJtiaJlmmis f.áik4y,a s sizórtia a szliporic.ákalt.
, ArL a,u,toon®t;a; jolblbna~balra d1üllön.göt,t a koosi, rázása köveltlkeztié'belll.· Lrussalllként eig,éS1zien rámd!öllt, feijét a v•áJ!llrumra f.eikte,t..
te és én közvet_Ien közelből
vizsgálhat-t,a1m. Szája a fülleimJbe sms,z•oigoitt. C'so,d,á-]lat,o·s, a1uto,ma;tia eiz, - gornd,01Jltafill - Hyein k'i,c,s1i1 ko1po,ny.át é·leltieim.ben nmn lát1t:am. S eiklkora au,cot s1eun, elk,kom boro1Sitás, ku-lacsszerü arcot. Az orra olyan lapos és .&zé.J€1&, a.mi,lj1ein a.z wiang,ult,ámgé. S ]e,zá1it Sl7Jelllleúi sziinte belle,sÜ\P!Pe<llteik a b,u:sba. A s,vws,zo,g.áiS1a mély, béké1s,, s,z,ern,d és a
Ifu!beig,rui, looz;de,tlt me!lliemiei:n. S a.rcá,n meigfürnt efl,Öilllllö'tt az a jósá@o1s, mii+mlirn iooiUJlrutot rnél!k,iiJ,öző m OMJ-l y, a,mdry CHl k a,z autom1aJtálkon 1-á!thia,tó. Fiurc,S1a, éritel-metlen zagyvaságokat hallok s megeről
tieoom IDllJ.\:,013.,m, e1sz+eunibe jutt egy ujságű.ró
kollliégám, alkii, ugy hall3.lllldisáa.iiik nélhia, mii111tiba besizié,1,ne, de egye/tllien értlbie,t.ő
sizólt nem momid„ ATira i,s iíly,eu1 éntellrneit-le.niill báI111111llhia:ttiaim, a.miig nem i,s,mert.em kii a trefájá t, müirnt mo,st emre Hit-. Tessiélk?
- Nagyon e1fáraidltJam, - mo-n,d,ja hdT-1teJen, oly;an mo.s,ol1lyaJ,, mdn.t:ha az anyjá-nak mondaná, ,ho·gy adjon e,gy karéj lek-vá,rm1kenye-r-et. Egyik pil,\rnatróJ. a má-.;,,ikra, ébred f,f"J. és be,sz,é,J ihol ér1!J:,etfü•,n h,u,&to,rony~tie,stével a. koc,sföa.n. Kinéz az a,bliaikon. N' ef\set. kö1zel,ediünik 'hozizá ,s Mrit,elen fa1po11 vaJ1.
A.z aut.omia,tia mo,st n,errn álmos• é,s nl{llm uc-cá.n e-gy ]á,ffiiP,a ailialtit foltii1ndik hata1m:as a.J.alkja, Mmibá,l,v,a megy, foje e,lőrebulkiilk
éis 1lapá1t&zerü ke,zie tktforniH le.'lóg.
F)]Jirndul a va,colk foM, r,e,g,g,e1 ötig
11::ualá-•lo,s--önitJUdiaitl,a,n álomra. S e[lllye•l1i a
k,e,g-!kemy uooa. ,a ,too,erh0il1dó a,u,t,ollilatát.
ÖS1s,z,e1s,e,n tán két mooda,t,o,t mo,rndott -s IIIliég,i,s 11átt=, hogy más, mi,rut a roho-tosok. Mert tud aludni és öriil annak h-0,gy a'1h1a·t . . • . ' Kodolányi János.
I
, j 1/ r,Az öreg adóhivatali tisztviselő még kihuzta derekát, ami-kor végig.ment a főutcán és szürke keménykalapját meg-r<;igyogtatta a márciusi verőfény, hátrakulcsolt kezei közott is ügyesen pörgette az ezüstnyelü botot s hófeliér, k-ed,ves po{aszakálla is üdén ' és selymesen borzongott a tavaszi szél csókja alatt, szinte-szinte olybá tünt fel a
do-log, mintha az adóhivatali tisztviselő nem is az ősszel ment volna nyugdijba, illetve végkielégitéssel bé listára s· nem nyomná délceg vállát jónéhány évtized vihara s a be-csületes szolgálat terhe, mintha nem repüM volna el az idő fehérbe borult feje fölött s egy fia nem halt volna meg a dicsőség mezején, - mint mondani szokták, - nem lenne három ·unokája, törzsasztala a vendéglőben s jól kiszítt barna tajtékpipája vagy tizenöt. Mintha nem lenne valamennyire kopott a fekete kabát, a szükreszilbott s tal-pig érő pantalló s foszlányos a hatialmas csokorba varrott nyakkendő szolid, fekete szalagja. Csodálatos ereje van ennek az áldott napsugárnak ... lme, ahogy itt ment az utcán, megfigyelhette a természet kibontakozó gazdagságát, mert a fakereskedő
hosszu palánkja mögött már csüngtek a mogyoróvirágok, a kis állomás orgonasövénye halványzöld rügyeket bujtatott ki gallyai hegyén, a jegyző kertjében megduzzadtak a rówaágak ... mint a szerelmes asszony emlői. Igen, ez a fiatalságára emlékeztető
hasonlat jufl.tt eszébe s ugy elérzékenyült rajta, mintha a rég elfelejtett ifjukori ked-vesének sárgult szerelmes levele kenilt volna eléje valami por,os fiók mélyéről ...
Sóhajtott s peckesen megforaatva az ezüstfejü botot a háta mögött, /elbámult a hal-ványkék égre, a kedves, hófehér bárányfelhőkre s a napfény küllői elvakitották bá-gyadt szemét.
Ez a csodálatos tavaszi nap kibujtatta benne mindazt a meleg.~éget, ábrándot, megbékélést s nyugalmat, amelyről azt hitte, már régen eltem:e.tte öreg szive leg-mélységesebb fenekére visszahozhatatlanul. Levette keménykalapját, talán vallásos áhitat is volt ebben a mozdulatban s végigbizsergett rajta a tavasz hüvös, friss, íllatos érintése. Hát süsse a jó nap tar koponyája ki•szikkadt ugarátl Hadd, borzolja a szél avarba hulló gondolatait/ Hadd remegtesse meg az illat idegei rozsdásodó hurjait, hogy végigzümmögjön rajtuk a tavaszi muzsika/ ... Hiszen ki tudja, meddig élvezheti ezt a sok csodát?
Kedve~; optimista és meglehetősen bölcs öregur volt az adóhivatal{ tisztviselő s ahogy most öreg barátja, az orvos vasrácsos keritésének támaszkodva rágyujtott egy illatos szivarra s mélyen leszil>ta a kék füstöt; szinte meg se látszott üde piros arcán s. g~11allérul kihuzott termetén az a jórészben immár leőrölt sok baj, .keserűség, a sok•
napfényes, vagy viharos tavasz• . .. Itta március erős borát a szép kis 'falu tiszta utcá-ján, mellét kitárva a napfénynek és szélnek s meglátsiott rajta, hogy régi, mult-századbelí testtel-lélekkel áldotta meg az uristen ...
- No, feleség, - kiáltotta félsz~g, öreges vidámsággal, amikor hazaérkezett s benyitott a konyhába, szürke kalapját finoman tartotta a mellé1j s felesége homll)kára
126
f
ik lld- JqJ3 ~.1sf~I/. 1;-.Zr.
/7 t 0 ~ y{1.Jf
1---ártana egy kis egészségügyi séta, szilJerri ...
A nénike komoly, egyszecü sötét pongyolában sürgő-forgó termetes uriasszony volt, mosit pirosan állt a tüzhely mellett s kihamvadó, becsületes kék szeme ragyogolt az örömtől férje vidámságán. Elmosolyodott s kedvesen zsörtölődve az öregurral, aggód_§ szeretettel megi_ntette, mint még harminc évvel ezelőtt. Neki most is az a vidám, erős, optimista és lelkes fiatal gy,erek volt az őregui-, mint akkor, amikor először
· érezte friss ajkán a csókját. S ugy féltette, gondozta, ápolta most is, mint akkori-ban. Dédelgette a szemével, becézte az ujjaival, simogatta mosolyával s féltette a sóhajtásával. Nem volt köztük soha egyetlen félreértés, egyetlen eltitkolt bün, egyet-len hazugság. lga,z barátai és szeretői voltak egymásnak az élet minden derüs, vagy csapásos szakában. lgy hát a nyitva.hagyandó ablak aggasztotta s csóválta a fejét.
- Ugyan, ugyan apus, ~alán korai tesz még az az abiak. Ne feledd ám, hogy a te korodban ...
- Mit az én koromban/ Csak nem azt akarod mondani•, hogy öreg vagyok'!
nevetett az;. óregur fanyar jókedvvel s maga-magán gunyolódr,a. S ez a vonása olyan kedves volt, hogy nem lehetett ellentmondani semmit.
S álmodott. Mélyen és édesen álmodott az öregur. S minden elmerül.t a multban
*
s jelenné vált a mult. Rtipeső örömmel off találta magát annak a hegynek a tövében, ahol gyermekkorát töltö/te. Sürü nuári pompában dusan zöldelő erdt;k borították' a he,(fJet s :valamennyi ki,sebb hegyet köröskörül, mint annakidején, amikor még majá-l.iso~a( {art<iJt _a pén tQigyek s bükkök alatt az iskolás gyerekhad. A régi vár barna ki/Í>,f!,i.
~<>WI!4tt
izzottak ~z, alkonyati napfényben s köröskörül bokrok, ,ligetek s a paf-rátiÍ/:Qk. .:ft}é(~re_s leguezői illatoztak. Szederindák lcusztak lábaínál s arcát meglegyin-tettéka iHJdt,6.isák szirniai. .Csupa nyár, .virulás és nyugalom minqenfelé a hegyen és a szakadékok között. S amint elmerengve ment céltalanula
jólismert régi s örökké viruló. erdőben, a hegyoldalban halk nóta.~zót hallott. Felfigyelt rá; minden szavát is-merte és értette a dalnak. De isis-merte 6, nagyon-nagyon ismerte azokat i8; akikd<!lol-fl:rt
Három lány bolyongott odafent az erdőben„ me1tsze-magasan, ae mégisódq(át-;:s'';~tfak ·h,ozzá, hárc,m jób,arát: a nővére, az első ideálja, meg •1Úwk a IJŐVéfe. Három, ,.,.- .. . . . ~ttir,)1:Jél k.9rü lÍiil11, . a .htj:ngjúk is nagyjából egyfo~ma_,fi,no',.ir;-fl1lt;llfle,
haj-·. jj'yeimiiJd1'qr.ti,, -~ hugdilak van legerősebb, a kis ideálnak legkomolyabb,
de ~rln~Jiij4-·l;egl{sidq~b. s [egcsengóbb hangja. lgy dalolgattak ők hármasban néha
~rászá.tn, . · · · ,.é.s sétáik. közbeit. Most a kedv.esnek el-elqkadt a nótája, Úgy tdtsz~f! . · · · · . J{feii hederi.t a másik két. liiaj/ra s n;éii~-néhia egé~z sorokat kihágyoit,: •. k'.)ciizül Jól• o.dalátott a M,:om lányra· a fi.a~lember.
ffonka a kedvu, k,iis' }pflr,.q.dt s. les,ütött fejjel lépkedett. a magas páfrányban, Mariska, ez a nővére; 'k;fif1.'áHl(*µk'á nénje karjába fijzte s ők. ke,tten Ugl}Qncsak buzgón daloltak a visszha119pt i~jJ~ ~Ql1"-~ .t/Ugye.sben. Ilonka bqtWI haján '.csillogott a· le-v,elek közolt átnürődő ·'ntrpffijiJ,:",(l :másik -kettővel nem tötődölfi nem látta a haj11k.al, )1eóm lii,tta a· napfém,;t i''Q}f11k;
µaic·
a kicsiny barnahaju láitykát bthrrulta, amjnt Iesü,téitt szemmel .botorkált, lézengett a fák al<dt.
Egyszercsak hátr.qnézett _a. kislÍiny s ·1 figyelni kezdett abba az ~tányba, aho!'lnan ó .nét.egette. .l(utató fehér arcán látszott, hogy nem lát senkit .,és. -s~mmit. De végre ..• "
ii!}ii,,-.ze,t<:.~k_;;slf,zeákadt aiszemük. S 6t átjárta a kinos•ké.j~s'lo~ság; <,i.ho{m ~; távoli.
,16,1:ty, #líéi 1:1.tcát s barna, ttíg gyérm.ekszemét látta. A :rzilie · u_gy. vert, ugy vonaglott;
hogy kúéi. rá· kelle(t nyomnia s szeme könnybelábadt. · A fehér lányarc, a finorIJ,an hajló>nyak .s q. rácsi/logó szempár ugy ragyogott előtte az erdő fái alatt, mint a hívő•
11ek megjeJenö_ Szüzmária. \
Fpjdalµtá'ban öss'z.(fszoritotta a 'fogát. /tl.ily:eri jó volt elfelejteni; ezt az első lányt,
121.
/ /.
'!, ()
ezt a kedves és értelmetlen gyermekei, ezt a kicsiny, gyenge és babaszerü leányt, aki néha már-már meghallgatta s végül mégis kisiklott egy pillantással előle s elérhetet-lenné vált Öl'Ökre ... Meg akart fordulni. Erőszakkal tépte ki magát a szempár szelid
nyügéből, az érintel/en s érinthetetlen ajkak finom, bus mosolya aló[... Ekkor a lány utána sietett s vállára tette a kezét. Megfordult s most szemtől-szembe á[lotiak egymással.
- Laci, várjon/ - szólt rá vidáman, de nem pajkosan 11onka. S barna szemét
jelenlőség,teljesen meritette a fiuéba. - Haragszik? Miért kerül el?
- Sajnos, - mondta ő egy kis fanyar mosoUyal, - nem kerülhetem el. Nem tudom elkerülni ... Mert utánam jön ...
Mindketten reszkettek. Az énekszó mind távolabbról csengett. Ilonka fehér gyer-mekes arca elszomorodot,t s ajkán megvonaglott valami keserü, fájdalmas mosoly.
Puha, finom és hófehér kezét Laci vállára tette, most már gyöngédebben.
- Elküldtem őket ... - suttogta. - Nem tudják, hogy maga ... Hogy te ... itt vagy az erdőben.'
Most, ha nem szólt volna Laci semmit, akkor is tudta volna, hogy minden miért történik. De bár tiltakozott ellene az agya, kitörtek a szavak, minden tartózkodás nél-kül, minden megfontolás és mérlegelés nélnél-kül, csak ketten voltak ezen a hegyen s az
erdőben egészen elhalt már a két lány éneke. Laci megragadta Ilonka gyenge keiPt, dadogva beszélt, gyorsan, gyorsan, hogy valami meg ne akadályozza a vallomásban.
Eddig sohasem mondhatta el neki, amit akart, soha nem bátoritotta igy és soha nem mutatta, hogy meg fogja érteni ...
- Szeretlek, - mondta tikkadtan és szédülten s a lány ugy hallgatta, olyan ko-molyan, mint az itéletet s olyan boldogan, mintha álmodnék. - Szeretlek, évek óta, gyermekkorom óta szeretlek. Ti: éves voltam és már terólad álmodtam s téged láttalak akkor is, amik{)r évekig nem talcílkoztam veled, teérted törté.ni minden, te akartál min•
dent s te szöktél e/ölem, ha már e/értelek ... Most, csak most az egyszer hallgass meg, soha.e mondtam, hogy szeretlek, de most nem várok tovább, t,égy, amit akarsz. ...
Ekkor a kic.q'nyke lány szeliden és anyásan hozzásimult s lágyan megcsókolta az ajakát.
- Most már minden jól van, - mondta Ilonka, - minden megtörtént ... Majd elmegyek hozzád s meglátogatlak, senkise tudja, senkise látja ..•
Osszesimultak, de a fiu szivébe benyilallott a rette,ritő fájdalom s a karjai zsib-badtan lehulltak.
- A vonat/ -· kiáltotta rémülten. - A vonali Lekésem a vonatot! Isten 11eled ..•
Ninc.~ már egyetfen percem se . ..
S miközben alig-alig tudta emelni bénuló lábát s ugy elnehezedett a lelke, mintha mázsás köveket cipelne, futni-futni kezdett, valami átkozott kötelesség vonta, üzte, sarkantyuzta, lépte s futott le a hegyen, rohant a bokrok s vadrózsák, páfrányok között:-' végig, a meredek utcán a vasuti állomás felé ... S a vonatot már messziről látta, amint befutott a kis állomásra s ő lihegve rohant, hogy jaj, csak elérje, le. ne késse ..•
Izzadtan ébredt. A nyitott ablakon hidegen áradt be az éíszakai levegő s meglib•
bentette a függönyöket. Szive még most is vert s a tüdeje kifulladt a nagy futásban.
Felült a::: öregur s inge ujjá11al megtörölte homlokát , ..
Valami érthetetlen szomoruság verte le. A 'másik ágyban egyenletesen lélekzelt jó-ságos barátja s hü szeretője: az asszony. S az álom ... Hol van már a nővére'! ... Szét-omlott a temetőben. S Ilonka, a kicsike, barna, szépszemü, első ideál? Haja régen levált már s szép, barna szeme besüppedt, fehér arca _már nem érzi a tavaszi szél
csók]dt... ·
Az óregur könnyezett. Feluége átnyujtotta hozzá •gömbölyü1 puha kezét s meg-simogatta ·Jiomlokát.
Mi az, öregem? Látod, nem kellett volna _in.ég_ nyitvahagyni az nblakot ...
128
___.