Naplótöredék

lrta: Kodolányi János

Sokáig abban a hitben

v0Va~1,.

hegy az úgy:

'nevezett sárga veszedelem az azs10.1 mongol faJ előretörése lenne, így nem is jelentett volna semmi vészedelmet. mert hiszen ·az -ő civilizációjuk is em-beJ_i s magasre11d"4, et.ak formá~an, k~lö'!lbö,zik a

mnítiktől s éppen ugy szeret az o sz1vuk 1s, eppeu úgy szoptatnak az auyáik, éppen úg-y kórházba viszik a beteget s hajlékot adnak a hajléktalan-nak, mlnt édes hazám civilizációja. Azonban .. , akkor Mrült ki n tévedés, ami-kor már mindennek vége volt. Amikol' ...

kesztyű, éppen úg~r, mint jómagam, vagy akárki más. újból me11,:dörzsöltem a szememet és kfüül-néztem. A vasúti kocsiban cs~-k egymagau, ,·oltam normális fehér és magyar ember, a többi mind

egytől-egyig a szomszedomhoz hasonló sakálfejű,

ismeretlen fajú nép. Asszonyok is. Ezek a leg-utóbbi bécsi éa párizsi -divat szeriut v.Dlt.ak öl·

tözve, nem üvöltöttek ki az ablakon. hanem össze-bújva halk duruzsolással beszélgettek. nyilván

toalettekről és házasságtörésekröl. A f érflak kö·

zött (már akik férfiruhában voltak)1 minden rendű

uépség aka:dt.. Két&légtelen volt . számomra; ho~y umerinl-iben · meg nem örültem, .valóra . valt egyes bölcs férfiak, költők és politikusok félelme:

a· sakálok csakugyan aláaknázták az· egész .kouti-nem,t és már édes hazánkban is feltörtek a föld alól barlallgjafkból egy adott ~elre, jól kidolgo-zott tervek szerint. Akkor . meg kételkedhettem benne s nem hittem azoknak, akik a sakálok ké·

szülödését legalább

tíz

évre tették. Most má.r hit-tem.

· Beszálltam Budapesten a KeleHpálya_udvaron a Pusztanagypéutek felé 'induló vonatba s táskii•

mat elhelyezve a hálóban. magam az ablakhoz

te-lepedtem s ujságot. akartam olvasni. Azonban több . .

éjszakai Yirnasztás 11ehezedett szempilláimra; a KÖ7iben az ujsú.ghoz kaptam és szemem met•

a hétűk összefutottak előttem, fejem elnehezedet.t akadt az öklömnyi betűkön: >A sakálok egység~

.; ölembe ejtn a la1wt: elszunn:radtam. A kocsi· támadással megszálltáik a postát, parlamentet, az még i.ire,-, Yolt. 11\~lálomhan J1aUottam, amint külö- állomásokat és az egyetemeket .. · A sakálok elö-:uös hudaró beszéd hullámzott körülötteru s az uta- riyomulá~ a külvárosok felé. A sakálok elfogtá;k :;ok ellepték az ülésekf.t. Nyugodtan aludtam to- és bört9n·be vetették a la.pok szerkesztőit, má.T

·v~bh, ^!1Zalk9ny~.t is· leszállóban volt ⁶a vonat ,;é- cE:a,k olyan lapok szerkesitő~eiben f~!yik a gul ohnclulvan, utrmes rJngással futott ki a nagy munka,. amelyekben eddig 1s sakálok ultek •.•

magyar pusztu.ságbo. Hirtelen ki.ilönös vonító, dü-, újább csapatok törtek elő az aknából, Franela és hföi kutyaugatússzerü Cfiaholás füötle meg füle- 'Németorsz,igbáu is .. ·.<<

mct. . . .. .. 'Efféle címek ordttozták a. i;akálok diadrilmas

. -: Ji'~r~oskuty~.-;: ~ot~dolt~~1.~ ?.roilllll~l, ~e~t pucosát áz európai c.ivilizáéió ellen. F.:lejtctteill uz 1~.ig~ on szere.ta~1~ . ~tz., ,tHJ:I_to!, kuh!uose-r?-. 1:1: f~;kas- u:j~tígot, i1mely bizonyára az ·utolsó emberi _ujság l,~t,:-1-_n ember~ Josag.~t e.s., ~rtel~uet., Kfr~l!1?ztem, volt. R6mülten szemem-be húztam a kalapoma1, h"~:v,, merre 'an a bizonya,rn szep. 1~el<l1.L11) cs··• . hogy fel ne ii.merjenck, 1'.etteg!}seru. ha#trt~lan Es mr.gdermecltem, szenw.111 k1taguH.s nzt lut- vol~ M.i lesz c..Ql.ládommal mi lesz bon,fLtársnim•

tCJp, a téú?lY .~öt;nyékez: .. Ugy, Ha1~_int ,bi7!onyár_a mal,. a gyermekeimmel, a~ ·asszonyokkal, mi lesz . nmsokkal 1~. tortent, f!-IDI-kor eloszor lattak meg az egész országgal! M~st már. tudcm1, akkor még ezeket a szoruyu pofakat • • • . · nem tudtam, csak vergődtem a kérdések és·

fele-Velem ~7,e.mben sov:íny. fekete zakóba öltözött. letek között. Az üvöltő i;,.akál pedig elhn.llgatott.

· féúi ült s kifelé forclítYa · képét az alkonya.Uiii. a úgy látszik, ez Yolt. nz est.éli inuídsága. új cr.Öyel hatahnns Yörö-.. ko1·ona-ként M)rnlő hold mif.1ztikus indult meg a beszélget.és. Szomszédjához fo1·dult.

tiikl-ébe u,ga~ott .• ~ Ugatott, igen, akkor niég meg- egy ·idősebb· borotváliké.pií sakálhoz s döru1ögő, lepődtem ezen. s e1·eimbe11 és, ~ontjahnban iszo- lelkes hangon magyarázta: ·

!11Yat fűrészelt. A férfinak sárga feketével sávozott · • . · · . • • . . ,

~kálfeje -volt.

Kinyujtotta.

csilÍogó orrát az abla- - - Kerem, ha . n~m- le~et mas~eppen,. hat fegy ..

kon .s ·hosszal\, panaszosan, valami csontigvágó • verreL Az európai .,kulturn hegeJl¼ónl~a.

ÍégTVe-!öldöntúli dühvel vonított s

a

köröskörül némán ·

reken·

nyug~zik. p_us~ákkal és _grapátokkal

tart-·:ni_Jiegö puszta.ságb61 tó.volr41, alig hallba_ t6an, ha· . Já'}c. fenn.~. Franciaors~ lakosság~ ever:ite egym__" il-sonl6

eln:vuitott

a kutyáéboz bn8Qnlo de attól lioval csokken, a mienk évente otmilhóval · nove-mégis kUÍö'éböz.6 vinnyog.ás, vonítás fcielt. kedi~: Világos·teh~t, hogy 11}~ ~agyunk a felsóbb-Kétségtt>len volt, hogy ·velem szemben n

vas-1·

renduek, a teremte,. koronp:1.,

Itt

11cm szab!lcl u. • ti k __ ·oc_ siban, 4:11. Ú}'nok ezerkilenés~áthuszonkileu- hum~nizmust, ,megertést~. bf,kct s. sze_ rctetet ., h1r-cedik évébe,n{?f;akal iilt fekete zakoban, elég ko• d~o1. Marhasa.g. A· szehdseg nem vezet ·ered-tpot~ de úrJembe!re v~_ll§ ~kó~an, nyakkendője , menyre.

Irtani,

!i!hol l~het!. · . .' . lfek~te.

teher

a-.fülel kozott

es

utisapka,.

m.anesan íA: borotvált

n_ya.kába

11yomta sárga-fekete

to-(fe,?C J/~ J01B_ ~•· ^B- ^i~.-l+-, ^1-.

r

1 1

káját. két va.sta, pofaja kiduizadt s apró

szemé-ből s:i'rgán kígyozott ki valami irtózatos vér:;úvó.

irigy és cinikus tűz, valami, amit. láttam már cn1-bernél is, d.e il:reu szöruyii és állati vérengzéssel még soha. .

· - Persr.e, pers~ - harsogt.a a győztesek biz-tonságával a .haJ1gjában :; meglátszott

r~dt~

hogy még talán érettségije is van. - A puskapor és a szurony. Ki kell irtani mindenkit, aki 1Jem .fekete·

sárga. A belüket ·kitaposni. A sírjaikat feldúlni.

Csak ez az egy mód van. Mérges gáio~ és gránát.

Mo&t egy ·sakálhölgy szólalt u1eg a kocsi egyik Fa1·káiba11. Miközben manikűrözött n1·ancsa.h;al megiga~gatta bubifriztírás. ü,stökét s ajká1'8. a ki·

vicsorgó sze!).lfogak környékére egy csipet rúzst keut és a le11;bájosabb m;osollyal kacsintott sárga szemével CJ>"Y r~kít6 egyenruhás sakálra.

- Hallottam, hogy új aknavetőt találtak fl'l, amely egysz.er1·e egy egés~ var06t el tud ár.a•sztani ,gázokkal s megöli a legöregebb embert épúg~-.

mint a csecsemőt :a pólyába.n. Igaz ezl Ez lenne a legp9mpás.abb találmány._ . .

gmJék.szem, hogy rémülten iszkolta.m ki a ko-cs.iból. :Mintha gerincembe ké:!i.t akarn.ának ütni, úgy menekültem. A vonat éppen á.lloinásta ért, le-ugrottam ról!J, s .rnienekültenJ ki, a ,f.a,ln felé. ·Aron-bau, aikkor lattam; hol?'y a vona.tot fogadó ):1ivu-talnoknak · i.s sárga sakálfcje . y,a.n,. csak kar;iara húzta az emberek piros jelzőszal,agját. Tá\''olabb azonban egy sovány. baktert · láttani. az cmbe.r volt ... Nyih·áu megtartottá,k a szolgai munkák

végr.éSlére. . ' ''

· Eii1Ié.kszero: hogy összeszorult a fiZÍvein, :illli-kor ,·Hágossá vált előttem, hogy a sakálok 1etve tliegrnlósult. terror' és halál U{lbczedik embertár-saimra s .jól eltakartam az arcomat. hogy. fel uc 1sm·erfonek .. Volt' rá okom: egy fehér embert éppen élöttem téptek szét puszta. körmü~kcl és agy111;ai-k-kal nz állomás· előtt, m~rt lopni akrt.rt egy falat kenyeret az élésraktárb'61. r•Nem 1;1,ég,rt'lled ma-ga,d, ·n~·en e.r~ölcstplcn ,;agy, m~g lopni ~em átal-lasz? !,: - ord1ioztuk közbe 11. ·

Aztán ·,:,:~·álog Yágtam neki a sikeáguak F; llWK•

állás

iieUtül

.bandukoltam erdőkön, átkok fenekén, bokrok

töYén,

amía-.csak · haza uem értem. Most emlékiratahnon dolgozom. KörülötteD\ a néma

er-. d6ség,:ameljb~n őzek és félénk uyula.k tanyáz11ak;

:'kedves ·rókak, · mind siehdek és barátaim.:: Egyet-len· vtgnszom· az in1ád11á1t. etnlékiratalm és· az a

re-D)énység,

hQgy · nem · fedeznek fel·

s·

neni visznek v'ér:pad\·a, ha~1e~1 békés'· öregség:b~n . halók 1üeg,

· Isi-en akurataban Jllegnyugoch·a es elfáradva a föl<lmiivelésbeu és a sajtköpüléshen. G:retmP,keim-nek. pedig. nem is említem, hogy sakálok földjén

· éHink, 'hadd higgyék, hogy csak etdó -rnn, virágok

yan~ és

felhők

az örök é~en. · ·

( / ' 1;

t L• V

I ' ,

DÉLIBÁB.

(Folyt. és vége.)

H

o ~ , megdöbbenve rámnéz. Kutat a szemem mélyén. Én mosolyogva, kem,ényen nézek vissza, min,tha véletlenül és

ártat-1 lanul mondtam volna azt, amit mondtam.

: -

Az imént

ázt

mondta, kedves Vilma, hogy engem rokonának i tekint. Majdnem a testvérének. Hát akkor -csak szaba<i_ilyet írnom?

- Szabad .. , . magának sza~ad . . . - mondja olyan nehezen, ' mintha a lélekzete el akarna fulladni,, hálásan rámnéz. - Istenem,

1 - folytatja akadozva, nehezen - mikor ,gondoltam volna én arra, hogy valaki így fog beszélni velem? Én egészen el vagyok zárva a világtól, az élettől ... Énrám úgy vigyáztak mindig odahaza, hogy még a szél se érhessen ... Az én anyám - most elsőízben mondja «anyám>>-nak «mama»

'helyett - oly11n féltékeny rám, még a könyvektől is elzár. Nekem soha-' sem volt egyetlen barátom

az

unokaöcsémen kívül, én Eriket

tekin-tettem az egyetlen testvérnek ...

- Miért mondja múlt, időben ?I

- Mért ... mert most már nem így van. Most jött maga és én , , egészen... ·

Elhallgat és én nem zavarom. Hadd nézegesse a virágokat, a játszó gyermekeket, az aranypiros felhőket~ hadd merengjen el az egész életén, amely most, tudom, elvonul a szemei előtt kora gyermekségétől kezdve egészen eddig a pillanatig, ahogy itt ülünk ~gyütt a , padon . . . Hadd -lássa meg önmagát, a rabságát, hadd érezze .az élet követelését a

szívé-ben, minden porcikájában, hadd ütközzék benne össze a természet szava és a szülei rabtartó parancsa. Hadd ébredjen önmaga tudatára és pró-báljon dönteni önmaga magáról ...

A nap, leereszkedik a Dunába, végigszikrázik, végigvillog utolsó sugara a vizen. A váro~ halkan zsong és a gyerekek hazafelé

készü-lődnek. ;

Mi

ülünk némán és elmerengve egymás mellett és észre sem vesszük, hogy a kezünk összeér és ujjaink önkéntelenül játszadoznak egymással, simogatják egymást.

- De most már talán haza kell mennie, Vilmácska - mondom ' , halkan s tudom, hogy mit fog válaszolni. ·

Azt mondja : - Nem bánom, még maraqok ... - S vállat von, sóhajt. - Olyan boldog vagyok, azt sem tudom, miért. Csak úgy érzem, hogy mégis csak szép az élet és jó élni I Mintha minden baj elmúlna '. fölöttem és, egyszerre megváltozott volna a sorsom ...

Jj~JJ JgH. ~. ^1(. ^{H .~.} ^tf4-{f!f.

1

672

- És ki fog vacsorát készíteni a beteg mamának?! - kérdem gúnyosan.

A kis barázdák isinét megjelennek a homlokán. Sokáig erősen gon-dolkozik, szája összepréselődik s keményen lebiggyed a csücske. Meg-rázza a fejét, kalapját leveszi, megsimítja etonfdzuráját s egyenesen ¹ rámnéz.

- Nézze, a mamám beteg, úgy;.,e ... és a papám is egészen kép-telen az életre már . . . De hát szabad azért teljesen elzárni valakit, aki fiatal, az élettől!? Ha én mindig csak ráj:uk gondolok és csak velük

törődöm, akkor . . . akkor . . . mi lesz az én életemmel ?I Hát mondja, nem lehetetlen ez így?! . Én rriár egészen életúnt voltam. Talán azért, hogy ne is kívánjam az életet, hogy meggyülöljem, megutáljam s ne fájjon; hogy annyira egyedül vagyok s annyira . . . ·

- Rabszolga.

- Rabszolga?! :-:-. Il.~mnéz 11}.egdöbb~nve,. fejét· 1ehajtj a és halkan . mondja : - Rabszolga. Maga. :mindig megtalálja azt.

a

szót, ami először

megijeszti az embert, azután rájön, hogy úgy van· .. ,

. - Mától fogva - folytatja halkan és komolyan, mintha gyónna ---:

mától fogva vagy kettős életet kell ·élnem, egyet a szüleim számára, egyet a magam számára, vagy el.kell pusztulnom. Nézze, én huszonkét ,éves vagyok. És soha, soha semmi ... · · · - · · . .

Két apró könnycsepp gördül le az arcán. Előveszem a zsebkendő

met s egyszerűen, nyugodtan letörlöm. Rá_mnéz, a szeme különösen csillog, megragadja a csuklómat s megszorítja, aztán könnyein keresztül

mosolyog. · .. · ·

- Igen, maga férjhez fog menni ---' mondom csitítólag, mintha gyermeknek mesélnék .. - Nagyon szerelmes lesz valakibe, férjhez me~, · lesz egy kis otthona~ keziinunkákkal fogja' díszíteni, lesznek virágai is, lesz zongorája. Esténként a kilencedik szimfóniát fogja játszani, meg

Mozart A-dur szonátáját ...

- Az A-dur szonátát I Ismeri?

- Azt a hatalmas, heroikus tételt, a zárótételt úgy fogja játszani, mintha a zongorából gladiátorok kelnének ki, vagy arkangyalok és har-sognák az élet diadalát, az optimizmust, a természeüizépségét, az egész-séget és erőt. Gyermekek játszanak a szőnyegen ...

:_ Nem, nem, lehetetlen, hiszen én minderről már lemondtam 1 - Én pedig elmegyek magukhoz vacsorára, ha erre járok és hall-gatom a játékát s végül azt fogom n1ondani : i<Emlékszik, kedves Vilma, amikor együtt ültünk egy padon a Duna partján, a nap már lenyugo- , dott, csend volt, harangoztak a tornyokban, én pedig arról beszéltem magának, · hogy az élet szép és hatalmas, hogy maga szerelmes lesz és gyermekei lesznek, otthona lesz, virágok lesznek a szobájában» s maga akkor azt mondja: «Nem hittem el, de belül, a lelkem mélyén igazat .adtam magának és tudtam, hogy a mamámnak meg kell halnia ...

. a papámnak is meg kell halnia» ...

J r:, ;,

673

Ránézek és meghökkenek. Vilma halálsápadt, szeme kerekre-nyitva mered rám és ajka reszket.

- Nem, nem

1 ;:_

szinte sikolt. - Az Istenért, ne beszéljen

I

Én azt nem élném tűi

I

Hallgasson

1

· Elhallgatok és rágyujtok egy cigarettára. Tudom, szinte látom, hogy mi megy végbe benne,. egy pillanatig várom is, hogy rémületében felugorjon . és elfussön innét, a tulajdon vágyai és érzései elől . . . De aztán halkan, szinte összetörve :megszólal : . - Pedig egyszer csa~ugyan meg kell halniok . . . És én annyiszor álmodtam már, hogy meghalt a mamám, vagy a papám s ott feküdtek a koporsóban és én rájuk borultam és sírtam s ott volt velem olyankor mindig Erik is és fogta a kezemet •.. Egyszer meg fognak halni .•.

Hallgatok. · Te szegény 1ds madárka, hányszor kívántad már ön-tudatlanul, hogy bár halnának meg a szüleid, mert azt hiszed, hogy miattuk nem.tudsz élni I De ha ezt most ·megmondanám neked, elfut-. nál, leborulnál az anyád lába elé és· sírnál és holnap talán belevetnéd , magad a Dunába a nagy vashídról és azt sem tudnád : miért ...

• - Hány óra? - kérdem. .

- Szent Isteni-kiált fel rémülten, az óráját nézi, már félhomály van, egészen ráhajol a kis órára. Aztán felugrik, kapkodja a táskáját,

kesztyűjét, nevetnem kell rajta ..

• -Mért nevet? -: kérdi mosolyogva, de ·a két ránc nem tűnik el

1 a homlokáról. Lóbálja a kalapját idegességében.

1 - Na, gyerünk - mondom és karját a karom alá hűzom. Most

1 megint vidám,. ámbár aggódik a szülei miatt. Karomba kapaszkodik,

1 mosolyog s felnéz rám. Elindulunk a város belseje felé.

* * *

Este éjfélig nem tudok aludni. A vacsora, melyet egy kis

kocsmá-i ban ettem, rossz volt. Tapolczai Bécsbe készül reggel, most futkos a

1 dolgai után s még nem jött haza.· Fekszem az ágyon, cigarettázom, a nyitott ablakon bevilágít az utcai lámpa, utánozza a holdat. A f

élho-1 mályban fehéren ködlenek a papirok az asztalon, egy pohár víz opálosan csillog

és

.az ablak kilincsére akasztott tavaszi kabátom olyan,· mint egy akasztott ember. Egyik cigarettát a másik után szívom s folyton Vilmára gondolok. Látom magam. előtt gyermekes kis alakját, finom etonfri-zurás fejét, puha mosolyát~ kék szemét, kezemen szinte,érzem a keze , simaságát .. Ideges vagyok, sieretném megsimogatni a haját, hosszan

'1 megcsókolni a száj át, · szeretném, szeretném . . . Szeretnék szerelmes

1 lenni

I

De minduntalan felülkerekedik bennem az író és kegyetlenül s kiméletlenül boncolom őt, az ártatlan kislányt, bele akarok hatolni a gondolataiba, cselekedeteibe, ámbár terhemre van. Milyen jó lenne közvetlen ösztönösséggel közeledni az emberekhez és nem kutatni i minduntalan a lelkük titkait I Milyen jó lenne gyereknek lenni, mindent

· az érzésen át -szemlélni, milyen jó lenne, ha az elmult hűsz esztendő

· Napkelet 44

r

674

nem havazta volna be fagyos tudományával a gyerek őszinte ösz-töneit ...

Éjfél után nagy robajjál megjön Tapolczai. Már fl_hogy belép s felcsavarja a villanyt, ellenállhataUan gyűlöletet érzek iránta. Miért

gyűlölöm, noha nem bántott? Micsoda eltakart érzések kelnek életre bennem s löknek ellenséges irányba? Csak nem vagyok rá féltékeny, erre a savanyú, kiábrándult, érzéstelen vénemberre?

A

deres hajára„

ráncos képére, összecsücsörített, keserű szájára, örökké rohanó ·s az-életét örökké «rendezni» akaró, de örökké zűrzavaros egyéniségére? 1

Hazájából kitaszított s oda örökké visszavágyó, rejtett emlékeken_ élős- •

ködő szűk kis szívére? · ·. _ 1

- Na, még nem alszo-o-ol? - kérdi s megáll a szoba közepéh a ^! lámpa alatt. Kedves barátom, vártalak, hogy majd velem jössz vacso-rázni, de nem jöttél. Vacsoráztá-á-ál? Én rémesen éhes vagyok, nem tud kielégíteni a vendéglői koszt. Holnap megyek Bécsbe-e-e, el kell hoznom a kliséket, az is pénzbe kerül. Szerencsére kaptam ma kölcsön

valaki-től-ő-ől ...

Bár elhatározom, hogy nagyon kedves és barátságos leszek hozzá csak azért is, nem tudok felelni semmit. Nézem, fejem alá hajtott ka-romon feküdve, ahogy ott áll a lámpa alatt és hatalmas zsebeiből körtét szed elő, faragja a bicskájával s szaporán falja.

- Nem akarsz körtét? Nem? Jó, kérlek ... Baj, hogy Bécsbe kell mennem, mert megint nem tárgyalhatjuk le a dolgokat .... Valahogy nagyon összecsaptak fölöttem e dolgo-o-ok ... De holnap este okvetlen itthon leszek és akkor mindent megbeszélünk. ~o, most aludjunk, ba-rátom. Olyan fáradt vagyok, alig alszom naponta két-három órá-á-át, ez így nem mehe-e-et I Ezt nem bírja emberi szervezet~ ebbe belepusz-tulok.

Úgy érzem, hozzá kell vágnom valamit. Tudom, az ilyen emberek, mihelyt a párnára teszik a fejüket, űgy alusznak, mint a terméskő. Ezek állandóan futnak, rendezkednek, szerveznek, tárgyalnak, cselekszenek s mégsem csinálnak semmit. Az ilyen ember tövig lekoptatja a lábát, semmire sem ér rá, az élet mellett űgy szalad el, mint vonat a kis őrhá

zak előtt s nem lát meg belőle semmit. Az ilyen ember tele van teóriák-kal, de soha nem cselekszik ösztönösen és soha není érez semmit, a roha-nás vágyán kívül. Hová rohan ez a Tapolczai? Mi a célja? Mit akar? Mit.

akar megfogni, elérni, hatalmába keríteni, beteljesíteni? Rendet akar, mindent «rendezni» akar ...

- Talán azért megbeszélhet~énk már, hogy milyen viszonyban leszek én a lappal - mondom csendes gyűlölettel. - Aztán írásba fog-lalhatnánk ...

- Hát ráérek? Te látod, mennyi dolgoin van. Levelezés, regény.

mindent magamnak kell csinálnom . . . Reggel hatkor felkelek, eluta-zom, hát aludni is ke-e-ell. Majd holnap, hiszen este visszajövök.

Bekattantja a kést, vetkőzik, ágyba dől. Eloltja a lámpát.

Figye-.ti

fi-+-( j

.fr r J~! l

675

lem : dörmög magában, de már a

következő

pillanatban alszik is. Beszél

álmában, nem értem, hogy mit. S az órák mulnak, nem tudok aludni,

ágyam forró. Felkelek, odaülök az ablakpárká:i,.yra, nézem a ^kihalt,

csendes, sötét utcát.

ablakkal szemben ég a lámpa, lepkék keringe-. nek körülöttekeringe-.

Messziről

egyenletes lépéseket hallok: jön a

rendőr,

fan-tasztikusan

^megnő

az árnya, épen olyan sötétkék, mint amilyen az egyenruhája, lapos tányérsapkáján fénylik a sárga villanyfény, hátán összeteszi a kezét s játszik a gummibotjával. Peckesen lépdel, hallom, · valami csendes szlovák népdalt dudolgat magában. Aztán

^eltűnik