Ügyetle~ül fordította
őketa rúd mellé. Elkeseredett
erővelrakta fel az istrángokat,
bíbelődötta.
gyeplővel,feltette az ülésdeszkát. Szinte el-fulladt a nehéz, szokatlan munkában. Könyökét, fejét összeverte a
lőcs,a lovak ide-oda kapkodó orra, de nem érezte. Körme visszahajlott a vas-tag szíjjakon, csattokon, de nem bánta. Elvégezte, amit akart.
Közben lassan-lassan sötétedett. Az utcán várni kezdték a jószá-got. Böbék Samu pihent volna, de sietni kellett. Bekötözte az istálló-ajtót, majd a pajtába ment.
Hallgatózott. Senki. Gyufát vett
elő,szalmacsutakot csavart, meg-gy.ujtotta. Óvatosan a máglya alá dugta. Vékony füst csavarod ott. a fél-homályban
~lomhán, kéken terült rongyokba a gerendák közt. Apró lángok ropogatták a kukoricaszárat és
rőzsét,vibráló sárga fény táncolt a kosarakon, szecskavágón, megvilágította Böbéket, amint
előrehajolvabámult. Vékony tüzcshrnk szaladtak szerteszét a földön s bujtak. a zugokba.
Sűrűfüst verte ki
fészkeikbőla rémült verebeket s most élesen csiripelve röpdöstek odafent. Böbék arca sötét mosolyra torzult, resz-ketett minden tagjában, mert most a máglya csúcsán pattogó lobbal
. 2*
,\ y
20
kanyarult fel a tűz. De szemét marni kezdte a sűrű füst s kint a tűz sza-gára nyerítettek a lovak. Igy-hamár kiment. Becsapta s reszketegen betámasztotta a pajtakaput,
Most a lovakhoz !
A pajta eresze alól már mindenütt sz.ivárgott a füst s keserű szaga . megtöltötte az épület környékét. Böbék Samu rikoltozni, tombolni sze-. retett volna, mint legénykorában, a hajnalba nyúló dáridókonsze-. Rekedten
csillapítgatta a lovakat, mellét döngette a szíve, fejét izgalom nyomta s zúgott a vére. Megragadta a gyeplőt, hamar a kocsira vergődött.
Ekkor lobbant ki a zsupptető közepén magasan és vörösen a tűz.
Körül a szomszédoknál kiáltozások verték fel a csendet, de mindez csak távolról rémlett neki most, mint valami nehéz, borzalmas álom. Meg-rántotta a gyeplőt s nyaktörő fordulattal rohant a kocsi keresztül az udvaron. Hová? - nem tudta. Fogai csikorogtak, szeme elborult, ahogy a nagy muraközi lovak bomlottan ragadták ki az ősi örökségből. Egy pillanatra látta a felesége alakját, amint kezét tördelve vonaglott a pitvarajtó mögött s nem tudott szólni, kiáltani sem, lépni sem, csak beteg kezét tartotta maga elé s nyitott szájjal kapkodta a levegőt. Ekkor még hallotta Böbék a borjúk s tehenek rémült bőgését, a csikók tombo-lását. De mindez csak egy pillanatig tartott. Aztán eltűnt mögötte az udvar, :minden eltűnt, kint volt az utca fehér házsorai között, melyeket már bevilágított a hatalmasan felkelő tűz fénye.
Kiáltozó emberek hadonásztak a mindjobban megvadul.{> lovak
előtt, karjaikat lengetve. A legelőről hazatérő állatok felemelt farokkal nyargalásztak a füstös utcán szanaszét. Ugattak a kutyák, rohanó asz-szonyok tűntek el a kocsi mellett, mely hánykódva, siketítő dübörgéssel táncoltatta Böbék Samut. Percek alatt kiért a faluból és a sarat fecskelő
lovak most vitték, ragadták a csendes és egyenes, sötétbenyúló úton
előre. A bíborfény h_osszú sávokat vetett a barna nyárfák szemközt ro-hanó soraira. Böbék torkát most marokra szorította a rémület. Rekedten hörgött, fel akart állni, de a bőszült lovak lobogó sörénnyel, lobogó farok-kaLragadták tovább, arcát, szemét s{µ'ral dobálták tele.
„ Időtlen rohanás volt ez, a fénynyalábok egyre halványodtak az úton, de a kocsi csak rohant s dübörgött tovább. Már nagyon távolról hallatszott a harangkongás is. A nyárfasor fekete glédája megszűnt,
szanaszét alvó fák guggoltak a legelőn s a dűlőút végén finom, ezüstös csillogással bukkant fel a Dráya. Ott a lejárat a révhez.
Böbék Samu elvesztette a gyeplőt. Gépiesen kapaszkodott a lőcsbe.
Előremeredt a folyóra, a sötét partra
s
egyszerre visszanyerte öntudatát, szinte nyugodt lett s elszánt. Megtörölte sáros arcát, meztelen fejét s utoljára nézett vissza a vörösen lobogó égre.·-Kék szemén megcsillal).t a tűzfény, amint utolj"ára nézett vissza az éjtszakába zuhanó tájra.
Kodolányi János.
l
J
1
l
Tanulmányút
l!'c7 leányiskola Igazgatója panaszolta ezt. De
ut-;
gor6.an megkért, hogy sem az iskola nevét, sem az <'i nevét valahogy ki ne frjam a lapban, mert akkor neki kellemetlenségei lehetnek. Mert nálunk ez már igy van: ha valami nincsen rendben, ha valamit iigyctle·
nill rendeztek el s valaki tel meri panaszolni, hát nem az eliigyetlenkedett dolgokat .változtatják mer, nem a helyes utasításokat adják ki, nem a bajokat iparkod-nak otvosolni,. hanem kellemetlenkednek aniparkod-nak, aki panaszkodik. S még csodálkozzék . valaki, hogy az em • berek csak egymás között békétlenkednek a ebből a békétlenaégblSl semmi haszna nincsen a köznek ..•
, A. szóbanforgó igazgató elhatározta, hogy növcnclé-' kelt elviszi Egerbe. Hadd iemerjók meg hazájuk egyik . iiren érdekes, történelmi jelentllségll. városát. De ha
; nem lenne Eger történelmi multja igen érdekes és ta-. nul11ágos, akkor is pedagógiai szükségesség, hogy a . f6városi lánykák hazájuk egy-két részecskéjét lássák.
Nos, ilyen csoportoa utazásnál a vasút féljeg)ct : szokott adni. :Minthogy azonban Eger elég távol vau,
· az i6azgat6 gyorsvonaton ako.rta utaztatni a lánykú-' kat. fg7 elég kényelmesen lebonyolithatták volna az , utazist. Igen ám, de gyorsvonaton csak százhatvan l.kllométeren túl ad a vasút fél;legyet. S azt kérni kell , a kereskedelmi minisztertől. De ha az utazást
júnluR-ban ,akarják megtenni, akkor a kérvényt ajánlatos már két hónappal el6bb beadni, tudjuk, miért . • . Elvégre szép, hogy ilyen rövid idő alatt is elintézik. Két hónap. · - mi az az örökkévalósághoz két>est1 Mi az a világ··
l egyetembent '.Porsze:m. Már pedig a mi büróink az·
\ örökkévalóság számára dolgoznak. Legalábbis.
Hát ín aztán a lánykák nem mehettek Egerbo.
Nem láthatták a-z egri várat. Dob6 Katica városát.
Minden más országban, ha lehet, ingyen is küldik a gyermekeket, hogy hí,,;sák, élvezzék hazájuk vidékeit.
Hon tanuljanak. A mi lánykáink kénytelenek lemon•
dani a vidám tanulmányútról. Mert félárú gyorsvonati jegyet osak százhatvan kilométeren túl adnak s a kér•
, vén7t a kereskedelmi miniszterhez kell intézni, legalább
1 két hónappal az utazás ellStt ..•
1 Hogy is érezné :161 magát n mi kitün~ bürokráciánk,
1 ha az iskolá&gyermekek nem valamely ho88ZÚjárntú
1 személyvonat harmadik osztályában bumliznának egy•
• két napig; han1)m a kényelmes, fürge g)"Orsvonatban
1 :robognának-vidáman a magyar vidékre! Nem, így jobb,
; valamely. érthetetlen rendszer következtében, fgy helye,.
i sebb, mert hlsien az élelmezé,s, a pihenés is meg va11
i nehezítve. :Ee mindenesetre fárasztóbb 111. No meg k1~
vesebb időt is tölthet a tanuló egyik vagy másik vii•
roi.ban ...
Hát én ezt szív~ ftgyelmébo aján1om tanügyi kö-röknek. A vasút vezetőségének iR. Minden 6pgoodolk•1•
zású szülőnek Is. Gondolkodjanak egy kissé a dolgon, : ezen a szomorúan neveb!égce kiR ügyön, ami oly jtil•
' lemző. De gondolkozzanak azon is, hogy mért nem mcd
1 ezt felpanaszolni az iskola igazgatója maga, egysze-. rüen és nyiltan, mért kell neki attól félnie, hogyha
nyíltan kiáll a panaSBZal, neki >kellemcflensige leliri1 S miért tartanak ettöl a független mag,yar á llampol•
• gárok7 J(odolányl János
'
t [,. : / látható Yult bcuue a motlel: lWs8zúl1aj,·1 olithci["á11y.mint '"!;la1ui n:d bcnszülött, erő~esoutú űs l,.,,ményarcó l~fcs-sék, órá'nként · ötven fillér tiszteletdíjért. Csodálkozott rajta·, hogy uem valami: szép, fiatal leányt akarnak
fes-teni~
akinekddgá
ruhái is várinak, hanem éppen ·őt, a ._ rongyos, hosnúh;jú szegény cigányt. do a fizetésért megbocsátotta érthetctlcnségü,l;;et. Most mindenfelé ke-. resto őket s elbámult, mikor a faágak közül hullottak Jo -a fiii·e, sziutc .gyii1pölespkként s teljesen meztelenül.- }'clsiges. úristeu, :_. dadogta rnPgriíkön:,i>tlYe.
De az.ok· vidáman ucvetkk s nzonn::il hozzáfogtak nz ál_Jváriyok felállításáboi. A cigány gya!Hikodrn 11:i'multa oket.'·
· --: . No,_ atyafi, - ~zólt most hozzá egy herkulesi ter-melü . .fe-stő, .-iki · a lcgungyobb marhaságokat is hnlálos 'komol;Í·siaggr.l mondta s mozdulatai olyanok volta:Ji,
mintha dróton rángatott fabáb Ieune - vetkőzni.
Harsány nevetés fogadta a cigány megbotránkozott
: i;ledclinét. · kívánják t'gy fchiélt cmbertil, hogy levctkézzsik' fíriycR
. , : 1
n_a_~p~l:_ :Ii'.·Jni-l!'b :vci;scn ·a pizs, • meg a fárauság, dé in·gallyakkal hajigültúk egymást. V~giil ,·alamcnnyion tent ültet az ágak között s onuH nézték a fol31am túlsó