Tíz éve· nem. lá.ttuk egymást ... Én
I
van, pajtás. En csaku.gy~n -a sötétbe alig i,smertem, de ö rámII1-0sóJyg~t U!frotta.m., d. e há~a Istennek, egyelőreés köszönt. . runcs s~mmi baJ. Hall&'asd me.g.
- Nem tudod máT, hogy ki va;gyok7 S elm-e-sélte a házass:ága történe-- ueve.t.ett. Irattáskáját ·a hóna alá tét .
fogta s melegen megrázta a kezem0t. Még akkor az egyetemre jártam.
- Megbocs,áss ..• - dadogúam - Va1ami elöadásra m0n.tem el, dél-Öe igazán • . . Az a.rood na.gyon is- után,. de szokásom szerint .elkéstem.
merős . • • · ·.. . Hiszen tudod, hogy a legtipikus,abb
~ kuta.tni kezdtem· emlékezetem- elkéső voltam már tíz évvel ezelőtt ben .. l\{agas, · sovány, nagyon fekete is! Bent n teremben már folyt az férfi, a szeme huncutul ~ fölényesen előadás; No. sz.ép csendes,e,n kinyi-csillog, · irattás-kája . arra
1
vall, hogy . tom az ajtót s be akarok illanni, valami· irodáiban komo Y · dolgokkal goodolom, majd há.tul leülök vala=lor-lalkozik. · hol, hogy sen•kit se zava,rjak. Éppen, - Én vagyok a Sava,nyU Gyurka, amiikor · az' ajtót ki:nyitom, elal~ik akit az iskolában »k6klerc-nek csú- 01:J.abent a villa.ny. Rövidzárl.at. No, f ctlf.at~}t ! . . . m,indegy, annál jobb, l~g-alább ne-~
Olyan büszkén .Jno-.ndta e-zt, a:!'l!Jyeu habO'r~a~k, s,enkH. Ott _ullok a yila-büszkén ·katooák·viselik ,mellukon a. gos aJtonyilasha.n s. mi-kor be-lepek, rég élfelejtét.t
•~ön,iggrabi
cs-ata ki„ oalról, közvetlen közelb61, .&ubtogótüntetéseit. · hangot hallok:
Pe-rsz~·
nagyon ·. m_eg~rül.tem. n.eki. - I~e.__ide! Jöjjön,itt
vagyok!Míg
a
villamos · ka,Iiya.rgot( velünk ~ . ÖS.ztonosen- · od-atapogatózom s ér-városbs.n, e-Ities-zéltettünk'a'r-é1didők• iem, hogy ·l>'uh•a s· meleg kis _női -kéz tó~ J{~l: van ~. m.i.J~tt abból,i.~"'.6•
fogj~·· me,g a. 1'ez~met s lehúz maga'bit~
QiUlaz · meg-ba.lt •. etb. Vé1üt: ~~- tnelle, egy fires ezékre.ruk:blt:.: • ·.· . · . · .· ·, .. : .. , . -:--
Má.r m~nt el~éseftl Mik<>r tu-,..;.. -~ mégis meg-n6sültem,. bia,rá- domrá6zoodl8,tnl,
hogypontos
le-. llónt,
Q6-tia. Ké-t éve n5s ·vigyoi gy~1 _.;;harla-r:ia
sebesen, suttogva a•~· . :' . . · • .. , . ~· .. ·. · ·. , . ,p6i
b~ng.
Eközbe-neU;rgés-fo:rgás.
ke~. -... ~ JilöfMibeul':~• - . mQndtam neki. rekEMl¼k,. s-o~~11: f,elugi:aln.ak! }i.Z
e-m.be-. ~tW,t/ett, e-m.be-. ·:, -e-m.be-.e-m.be-. , . . . . ·.... .
r&k.z11g,n.a.k..
J,Iil:Jéii, siS~t ra;n,
rövid-·• •lf,m;,Js,,.h~rmeainfdn ~ ' •1,at., Uf.:ott~ :n~vetp~~ trétfáJc<>'v
A~ i~ • dhA, b
riÁ f. ?!J-, ~ i-43,
J,,.
ta.k,
már alu;i,gy ez srokott len.ni, haI
is morészk.edtcm, a ·1u.trjám. is végig .. · Yal•a.bol vá,ra,tl:ainul e1als.zik a lá~:pa. cs-usz.tatt.am a tcnyeromet s végül 61-A sötét;s,éget mindenki felha.Mn1-álj.a érkeztem a hajához. Éreztem, hogy:arra. h.ogy szellemesked.j-é-k, így a fe- sű.rü, rövidronyírt haja Vél!II. és
&zé-lelő&séget senkinek 8'6Dl k-ell váUaJ- x,en dolliuw.·odó homlok.a.
n-ia. Az én női-ha,n,gom tová..bb foly- - Jaj, vigyázz, még meglá,t,ja
v,a-tatja heves
szem.rehá.ny~it:laJci, -
liUttogfa s közelebb húzódott Mikor lesz magá!ból vég,re rendes hozzám. .ember! - s köz~ szocro,n,g,.a.tja és Mognyugta.tta.m, igen halkan
sut-&imoga-tja a keaemet, talán azért, togva, hogy hiszen sötét v·a.n, nem hogy meg ne eértödjem a w1,idásért. látja7 Ne,m, ö nom lát semmit. S
ne-- Bizony, - suttogom én is, - vet.et,t.
Erre
swp,e,n oda.hajolt,a.m aligha lesz már belőleim rendes em- hozzá s áitknroltam a nyakú,t. Szépber. engedelmesen vállami·a hajolt s a
- Ma,gá.lll8ik va.lamt &rélyes, jókezü sriját kínálta nekem. Kórle,k:szépen, feles6&Te Jemne szüksége, az majd én azt mondom, ho·gy o;ly,an jól még megnevelné magát - foly-t,a,tj.a ked- nem esett soha se,n,kinek a s:uáj-a, vesen. S- egyre a kezemet s-zoron- m.Lnt akkor, amikor
.o-tt
a sötétben el-g,a;tja. . · kezdt.ifk egymás száját szívni és·eonn-í,~á.m. ,~n ne!ll oly-anemberTI1gyok·, de ':aJós-ággal enni._,'7:é.gül egészen e!-aki ~ok1pg ~lturné, pogy a kezét
fog-
fele:rtet!.em,~~ry
sotet v.an, mm-t f e-do&&ak es s1mogassak. Még most sem Df~~ tuzka,r1ka'ki~t la.tt.a.~n s aho:llY tudtam, ugyan, ki az ón kedves UJJnam ~a.pmto•ttw~ a _Ia-uy fo1'1;DaH, szomszédom, da a hangja, már h,a a.hogy éxe,z_t~m az, 1lla.t.a.t,, ahogy 1zle.l-'u.gy1:1.n a suttogást han,gin.ak Iohet ne- t~m a ~w-~11t, ~g~~s,zein Jol el hull-a.m · : vezn,i, trn,gyon édes volt s mondom, kepzelm ... őt es, la.t.t.a.m söt.éthe-1i is.a keze sima és puha, me.l,e,g, i-gazi jó Akkor Jottem l'l!• h.o~y az omhe-r ba.ráti, kéz. Ha ő olyan jó viszonyba,n n~mcsa.k a s~~vol lait, h;al!•e-m a "ta-ya,n velem, isten neki, moodom, le- n~ntás~val, _izle~vel, szagla&lLval. i;ot a·
g_yünk j~b-ain. Bizonyára gyakrabban bor_e,poru&aJva.l 1s.
öt
J!~C som telt ~••latófit mar euge:tn, min,t·-. én ·
at,
más~ ll-IJlll<!'ta b~lepfem , sotet teremho es·ként bon.ué-t tud·ná, hogy. re.ndet-1,e,u máris !)g!lszen mas. emberré vli.:lfam • . ember vag;vokT De ha neki ·így is
tet- '9'gy
kiva.nt.a.m az 11nnereUe11 lanvt., ~IXl, anná,l jobb.. • • .
}1:~)
szerettem volna vel.p eggyé válnilt
i& • 'itt
k _u- t
:ien-lélekhen, min.t még sohaéle-. e-& iáihB-tóÍ:~za.sJ.6.ml ope•,.·te.tm
'L
e7A71,A s temben senkivel, kam-a.sH0iromban1 • ... ...., neo.iw. zaz sem
-nem afün.t6lag, mert hiszen lá.t.ni · · Te fi• • még mlnd•i,t nem Jebet.e-tt, a sötétbe,, -'- rosfz 11• - mond.ta azfa.n mindenki --Lrta 11 J, ·,,_
t
I ,_ eg-zen clla_!ly1.1lvn s megs,1mosz-.a,f.tn_vu, ... amnau.(a-, ame Ye•A nz arcon1at h,1,t -•.t..J . t t,- 1 ··
a&haigysem
wrtak
kt uln.i:iI' t , ' . · - ",
mlt,n·mu
IL 11.0ZOvi-...sa.a.tmMl!o,ttaim
k-Ml(Y•t·
t'l;_fb
.n,a.l,am o.lya.n rlif:,kanT :Már írt.am il!i- w"'""W - - a v ... .,, lv e 1~ D&ked, D-&JD.
k;a.ptad:--
meg. a levele,met1,~ ..
. : ..
.f ,,- ' -F-11ott.~t-a,ru ón olya,n tfrült i1;ga.lom-hao, hogy 11 sbivemet mi11dunt·aLan le
l}A"y olke,:,,cltem ]P.<lke,:.oonl. hog-y. mé,g te o•lya.t n,e.m ii:. láttál. ~yj'(f vi'lá.a:o-.f.alblb lett elöt.tem, m~nnél to,vább tartott a sötl,fs,ép-, hogv v.a,1~vel e,n-·
J?ét'n f.aJ,iH1&a-n ös.,gzetét~0U>tnek. cle hét min&k ,rontsa.m a kt~l~:ny · örö-mét. f.udod. CS'l!k őrá vnH
takint.ett.el,
fóváhb já..t.fw.ot.t:a.m a.t h1koa-n.titóba btíH heree.a-e-t. .fekiete s.zemét k~J"ekreuyitotta s e,ge-szen ds•ápadt rémülotóbem.
- Sze.nt Isten! - sikoltot,ta. hail:kaa:1.
- Hisit.en e.z nem is a Laei!
- Ne-ru., mo.ndt.atn én s udva.riasatJ
hem.utait.koot4:1·n.1, - ón
Sa\·a.nyu Jóska va.gyo,k, éJtyéhkónt kollég,a s ne- G-r.a,t,ul.úlha,tsz is. m&rt ,vHá.goson Isten uccse. nem választottam Yoln,a
ilyen jó,], - . mo•ndt.a ö ,mei;,:eló,edet.
te,ii. és léiZaillt a vU.La.mol!-ról. .A jtl-rása f e.iedelmien büs-zke és nyUA"odt
.volt, mian,t
a belül v-idá·m embfflk~ ·L
Tizennégy jűliusa. ( Emil Ludwig
·önyve. Révai-.kiadás.) - Politikusok ircképcsarnoká, Vagy talán még inkább
~les, szinte vakító reflektor, amely 1
végigsuhan Európa fővárosain, bevilá-gít a követségek, minisztériumok, ki-rályi paloták szobáiba s élesen kiragyog-tatja az emberek arcát, a titkos akták :
betűit, a bútorok és cirádák díszeit.
S tizenöt esztendő távolságának homá- · lyából előbukkannak mindazok, akik a világháború előidézésében, kirobban~
tásában, rendezésében tevékenykedtek.
Az egész «nagy generáció», mely a há-.
ború előtti esztendőkben, tehát Európa úgynevezett «ragyogó korszakábam né-pek sorsát intézte.
Részben már elfeledett nevek ragyog-nak fel előttünk a reflektorfényben, fejek, amelyeket eddig vagy félretünk, vagy egyáltalában nem ismer-tünk. Vilmos császár, Ferenc József, a cár, Poincaré, Carol román király ...
Ezek az államfők. Sir Edward Grey, Churchil, Bethman-Holweg, Lichnovsky herceg,Jagow, Berchtold gróf, Szaszonov, Tisza, Pasics ... És a katonák : Moltke, Januskievics, Conrad von Hötzendorf •. ; · Tisza mellett egy-két magyar nemes:
Szápáry követ elegáns, kemény alakja1 Forgách, Méray római követ. S a pokoli·
színjáték elején a deus ex machina el-indítója: Ferenc Ferdinánd és felesége élesen, mesterien megrajzolt portréja.·.
Tizennégy júliusa. Az európai
«egyen-;úly» egészen bizonytalan titkos szer~
ződéseken, megállapodásokon nyugszik.
Az erővonalak, ahogy Ludwig könyvé-•, ben kidomborodnak, a következc5k:
,Oroszország aspirál a Földközi-tenge1
1szorosaira, mert egyre rohamosabbm
"'·"'idő ipara és mezőgazdasági kivitel
J/cy,.J.)- ;q1q .Mtfr1r.
t;, "Yf-, ló'f 2- ?'y '(,
-1
r}?
,) .erre szükségszerűen ráutalja. Őrállója
és hátvédje a Balkán felől Szerbia.
Hogy pozicióját erősítse, igen szívesen látja a délszláv népek egyesülési törek-véseit. A Balkán felé irányul két nagy-hatalom erővonala : Ausztria-Magyar-ország főként mezőgazdasági okokból egyre jobban megerősíti balkáni pozi-cióját annak ellenére, hogy Olaszország biztonsági okokból ezt mereven ellenzi és a két balkáni tartomány okkupá-ciója után ,további támaszpontokat keres : a Szandsákot és Albániát. szövetség ténye Németország és a Mon-archia között. Ez a két nagyhatalom antan-tot: Németország körülkerftésére és megfojtására a következő érdekek álla-nak egymás mellé : Franciaország poli-tikáját Poincaré a revans gondolatában
~ vezeti. Szövetségese Oroszország, ami szintén természetes, ha meggondoljuk, hogy milyen érdekek terelik a Balkán felé. Anglia viszont csak egészen lazán tartozik a francia-orosz :politika szöve-vényéhez, mert ha a nemet nagyipar veszélyezteti is keleti érdekeit és gyar-' matpiacát, ez még nem viszi szükség-képen háborűba. Aminthogy Ludwig
könyvéből napnál világosabban ki is derül ez. Anglia semmiképen nem óhaj-tottá a háborűt, külügyminisztere Grey, :pacifista volt, az angol polgárság ipari es üzleti tevékenysége, valamint az ország élelmiszerrel való ellátásának nehézsége egyenesen a háborű ellen szól. S valóban, Anglia csak akkor szánja el magát a beavatkozásra, amikor a német csapatok legázolják a semleges Belgiumot s ezzel a szigetország partvidékét veszé-lyeztetik! Mindössze egy szóbeli ígéret az, mely öt a francia kormányhoz fűzi :
«Ha Franciaországot megtámadják, akkor Anglia hajlandó a segftségrlJl tárgyalni».
Ez volt hát a remekmű, amelyen 340 millió ember biztonsága nyugodott.
Valójában a szövetségeknek ezt a komplikált halmazát csak egy-két tucat :ember ismerte, aminthogy ugyanennyi 1k.ötötte és bogozta is. A népek háta
mö-543
gött folytak a készülődések, tárgyalá-sok és Anglia az egyetlen, ahol lehetet-len volt, az angol alkotmány és tradició szelleme miatt, a néptömegek nélkül politikát folytatni. Ellenben a Monar-chia, Németország és Oroszország szu-verén uralkodó kormányzása alatt állt, szerzlJ-déseket ismeri, azokat különbözőképen
magyarázza». Megdöbbentő ez, ha el-gondoljuk, hogy ezek a szerződések, sőt gyakran csak szóbeli megállapodá-sok államok és embermilliók létét tet-ték kockára 1
Igen érdekes, hogy Ferenc Ferdinánd Ludwig megvilágításában milyen megaka-dályozza a birodalom szétrobbanását.
Ha ő trónra jut, akkor - a szerző sze-rint - talán sikerült volna kihűznia a délszláv aspirációk, valamint a román törekvések és Csehország vágyakozá-sainak a méregfogát. Igen tisztán állott ez a nagyszerb titkos politika előtte s a trónörökösnek meg kellett halnia. Ga-vrilo Princip, ez a fiatal diák, teljes ön-tudattal és biztonsággal süthette el revolverét.
S most az az alternativa állott a Mon-archia előtt, hogy vagy lemond bal-káni politikájáról s természetesen
érde-keiről is, vagy fegyverrel próbálja azo-kat érvényesíteni. A pillanat «kedvező
nek» látszott : Szerbia a balkáni
hábo-rűban teljesen legyengült, eladósodott, tartalékaiból kifogyott. Berchtold gróf tehát (és a mi Forgách grófunk) elérke-zettnek látta az időt a nyilt kiállásra.
A Szerbiának szóló ultimátumot · űgy
szövegezték meg, - annak ellenére, hogy a gyilkosság összefüggéseinek ki-derítésére kiküldött miniszteri tanácsos nem volt képes terhelő adatokat meg-állapítani a szerb kormányra - hogy az elfogadhatatlan legyen. Ha a szerb kormány elfogadja a Monarchia ulti-mátumában felállított követeléseket, ez annyit jelentett volna, hogy a
tulaj-J..
544
don népe forradalommal kugeti el. Ennek ellenére Pasics válasza kielégítő volt. roppant érdekes probléma. Tisza azon-ban, noha eleinte ellenezte a háborút, végül is hajlandó volt Ausztria mellé állani, azzal a fenntartással, hogy sem-miféle területhódltásba nem egyezik bele.
Hogy Tiszát mi kényszerítette erre, ma még titok. S ezzel a Ballplatz iniciativá-jára elindult a borzalmas gépezet.
A hadüzenet aláírásakor Ferenc József így szólt : «Ha már össze kell omlania a Monarchiának, vesszen el becsületesen».
Sajnos, nincs helyünk rá, hogy ismer-tessük azokat a tömegmozgalmakat, amelyek különböző országokban a igenis elkerülhették volna Európa népei, ha nem egynéhány diplomt1.ta intézi sor-sukat jól párnázott ajtók mögött s hogy a háború egyesek alávalóságából, hatalmi tébolyából, perverz életszemléletéből csirá-zott ki, egyes csoportok, klikkek érdekeiből
s nem a népek természetes ösztönéből! Aki figyelemmel kíséri az okirathamisítás-nak azt a borzalmas sorozatát, amellyel a népek vezetőpolitikusai számtalan esetben bekötötték népeik szemét (Ludwig bőven közöl erre adatokat) s azt a jól kiszámított jelszórakétázást, amellyel végül is a katonai körök által elindított hadigépezetet fénybe burkol-ták, ökölbecsavarodik a keze és meg-siratva a feldarabolt Magyarorszíigot, megsiratva Európa kilencmillió halott-ját, tehetetlen átkot mond a háborúban
sütkérezőkre. S ha meggondoljuk, hogy sokan azok közül, akik elindították a háborút, még csak nem is hittek abban s eleve lehetetlennek tartották a győzel
met - s ez nemcsak a középponti hatal-mak diplomatáira érvényes, hanem egy-két orosz diplomatára is - tehe-tetlenül kell néznünk a gonoszságnak,
agylágyultságnak, vagy önzésnek im-már emberfeletti példáit ..•
Hasznos könyv, rengeteg közkeletű
félreértést oszlat el s hallatlanul érdekes amilyennek Ludwig bizonyult, akkor megérthetjük a könyv rendkívüli hatá-.
Mégis: nagy kár, hogy az éles reflek-tor csak egy-egy arcot világit meg és nem vet fényt a gazdasági érdekek szö-vevényére, amely a politikus-portrék hátteréül szolgálhatna. Tisztára indi~
viduális ábrázolómódszerét nem