A Bartha Miklós Társaság „Új Magyar Föld" cfmű röpirata összefog-laló képet ad a társaságban tömörült fiatal entellektüellek
társadalomszem-léletéről, életprogrammjáról.
A röpirat tükör, noha nem annak készült. Közös szemléleti alapot, kö-zös programmot akar adni és hiszi is, hogy ad. Pedig annyiféle ember, annyiféle szempont szerepel benne, ahány cikk. S ámbár Fábián Dániel, a a mozgalom vezetője s a röpirat összeállítója az előszóban leszögezi, hogy:
,,Nem közös életévek, generációszolidaritások, hanem a magyar sorsnak, a társadalomnak közös szemlélete, közös ideológiai egysége kovácsol bennün-ket a magyar jövő harcosaivá", mégis, ha generációbeli közösség nem lenne a röpirat frói között, az ideológiai zavar és kevertség semmiképpen nem tarthatná össze ezt a csoportot.
Első pillantásra is látszik, hogy a röpiratban ketten próbáltak program-mot adni: Szigethy Endre és Fábián Dániel. Szigethy inkább szellemtörténeti szempontból vizsgálja a magyar kultúra természetét és az egyetemes európai kultúrához való viszonyát, Fábián politikai koncepcióját akarja körvona-lazni úgy az előszóban, Jnint a „turáni-szláv parasztállam"-ról szóló nagyobb tanulmányában. 1gy ez. a két tanulmány tekintendő a röpirat két sarkának, amelyeken belül a legkülönfélébb változatát találjuk a politikai, gazdasági, kultúrális, szellemtörténeti szemszögből való vizsgálódásoknak, ismételt fogalom- és szempontkeveredésekkel. A lényegbeli ellentmondások láttán méltán kelhet az az impresszió, hogy a röpirat szerzői előtt nem lebeg vilá-gos végcél. Mintha forradalmárokkal állanánk szeimben, akik következetesen megtorpannak a gondolatok végiggondolása elöl, minduntalan megrettennek a jelenségek igazságától. Valamennyit jellemzi a messiánizmus, vagyis az a fanatikus meggyőződés, hogy a „beteg európai kultúrát csak a magyar messiánista lélek teremtheti újjá". (Fábián D.: Magyar jövő.), továbbá: ,,ha a magyar lélek nem: volna, kétségbe kellene esnünk az európai kultúra sorsán" (Szigethy: Magyar lélek és magyar gondolat) és „ennek a ~ozga-lomnak fel kell szabadítani az orosz parasztot a proletár hetyke és romboló diktaturája alól, de épúgy fel kell szabadítani a tót, horvát, román stb. pa-rasztot akkor, amikor önmaga felszabadítására elindul" (Fábián: Európa
jövője és a magyar paraszt.) De még ez a lelkes, kissé pimitiv messiánizmus is szükségképpen csődöt imond, mert hiszen alapfogalmazásban és alapérté-kelésben is annyiféle, ahány írója van a röpiratnak.
Lássuk először a kultúrprogrammot.
,,Nem állapíthatjuk meg·egyetlen fajról sem, hogy mi az, amit a világ-nak adott s hogy mi volt a szerepe, avagy milyen szerepe lesz a világtörté-nelem s a kuUúrhistória kialakításában" - szögezi le Szigethy Endre. Ebben igaza van. De később kijelenti, hogy: ,,új stflust, új kultúrát csak új faj adhat a világnak s ez az új faj a magyarság". Egyik apodiktikus kijelentés n másik után s csak a meggondolaUanságban múlják felül egym'ást. Ha nem lehet' megállapítani egyetlen fajról sem, hogy mit ad a világnak, hogyan állapftjfa meg a magyarról, hogy mit kell adnia és mit is fog adni? Maga Szigethy érzi kijelentése sántaságát, mert hosszan bizonyftgatja, hogy a magyarság „kultúrbiológiailag" fajnak tekintendő, ha antropológiailag nem is az, továbbá, minthogy a magyarság kultúrát még „nem alkotott", tehát.
-új faj is' Európában. Ha pedig ez a két tétel áll, akkor, szerinte·, áll az is, hogy új stílust és új kultúrát fog adni Európának.
· De vajjon igaza van-e Szigethynek abban, hogy „magyar kultúra nem volt, magyar kultúra csak lesz", vajjon nem volt-e s nincs-e magyar kultúra?
,.Magyar kultúráról olyan értelemben, mint ahogyan orosz, francia va~
német kultúráról beszélünk, nem eshet szó" - mondja Szigethy. Első pil-lantásra is felismerhető az itt idézettek belsö ellentmondásának alapoka:
,,.
/,
Szemlék és jegyzetek 463
Szigethy, mint ennek a röpiratnak majdnem minden írója, következetese~
osztálykultúrát nevez kultúrának. Minthogy a francia, német, orosz hűbér!
(később kapitalista) osztályállam uralkodó s hatalmat gyakoroló rétegei valóban felszívták, kisajátították a nép kultúrájának némely területét, Szi-gethy, aki csak ezt a kultúréletet figyeli s az államot minduntalan azonos:
nak t.artja a népközösséggel, lát francia, német stb. kultúrát. Észreveszi ugyan, hogy a magyarság esetében a népréteg:ekbe visszafojtott kultúráról van szó, de már ebből tovább következtetni nem tud, minthogy a magyar osztályállam kisajátított kultúrája nemi magyar népi kultúra, tehát magyar kultúra az ő szemében nincs is. Hogy legyen, ahhoz az kell Szigethy szerint, hogy az uralkodó osztályok kisajátítsák és „intézményesítsék". Ez erős
rövidlátás.
Ami már most a szellemtörténeti beállítást illeti, ismételten fogalom-zavarokkal találkozunk Szigethynél. Azt állítja például, hogy a magyar zsenik mindig közelebb voltak Párizshoz, mint a magyar néphez. ,,Ez a tragikus összeütközése a zseninek és a magyarságnak" - mondja. A zavar.
oka szintén az, amit fentebb jeleztünk: azonosítja a nemzet közösségét az osztályállammal, az a meggyőződése, hogy a nemzet az államban alkotja meg sajátságos életformáját. A röpirat íróit az a szentimentális, itt-ott gyer-mekes ragaszkodás befolyásolja, amely őket az osztályállamhoz s egyáltalán az államhoz s annak tradícióihoz füzi. A magyar zseni nem Párizshoz állt közel, hanem a magyar hűbéri (vagy kapitalista) osztályállamtól s általában az Államtól állott messze s a nyugati államorganizációkban csak a több sza-badságot és több fejlődési lehetőséget kereste. De a népkultúrához igenis közel állott s azzal igenis egy volt. A vagy Balassi, Berzsenyi, Csokonai, Pe-tőfi, Ady, Móricz közelebb van Párizshoz, mint a magyar népkultúi'ához?!
Igenis, közelebb van a nyugati államok több szabadságához s az élet tágabb formáihoz, de azonos a népkultúrával! Hog_y pedig „Egressy, Erkel, Lavotta stb. magyarosságai semmivel sem :magyarabbak, mint Berlioz, Brahms vagy bármely más idegen muzsikus magyar egzotikumot feldolgozó zenéje", an-nak oka csupán az, hogy zenében a legújabb időkig nem voltak olyan nagy•
méretű alkotóink, mint irodalomban.
A legkifogásolhatóbb bizonytalanságba azonban akkor esik Szigethy, amikor leszögezi, hogy: ,,Az európai népek építö;művészete, festészete, szobrászata, iparművészete, költészete és zenéje jóformán az utolsó cseppig kimerítette és felhasználta a népi motívumok gazdag tömegét, ugy, hogy ma már ebből a tengernyi értékből semmit sem használhat fel". Hát ha már kimerítette, akkor. hol a „tengernyi'' érték? De egyáltalán lehet-e vala-imely kultúrát kimeríteni? A kultúra állandóan fejlödö, alakuló szublimáló-dási folyamat. Ki lehet azt „meríteni"? S vajjon a gótika, a renesszansz, a iba:r-0kk, .ampír stb. építészet ,hol és mikor merítette iki az · európai népek kultúrájának tengerét „az utolsó cseppig"? Ne nézzük azt most, hogy lehet-e,
sőt szabad-e így egy rakásra dobálni építészetet, szobrászatot, zenét, irodal-mat stb., csak vessünk egy pillantást a renesszansz-szobrás.zatra. Vajjon nem a gótika s a gótikában kifejeződő nyugatrómai keresztény hűbéri állam formáiból való .. felszabadulás volt-e a renesszansz, amikor felbontotta annak formai zártságát és a görög szellem szabad forimáihoz tért vissza? Hol van-nak itt a népi motívumok? l'tlichelangelonál'f S akik öt a felbontásban
meg-előzték, hol használták fel az olasz népi motívumokat? Donatello használta fel talán? Felületesség ez s nem csodáljuk, hogy a következtetések sem áll-ják meg a helyüket: ,,Atfogó, kozmikus világszemlélet hfjján nem menekül-het az európai művész a népi mélységek ösztönös világába s nem hozhat fel olyan értékeket, amelyek minden emberi lélekkel kapcsolatban lennének",
Ebből az következnék · - ha igaz lenne - , hogy más művész menekülhet, csak az európai nem. De meg: mi az az „átfogó, kozmikus világszemlélet"?
J..
--464 Szemlék és jegyzetek
Szóhalmaz. Ilyet csak az mondhat, akinek nincs tiszta fogalma a népmii-yészet keletkezésének törvényeiröl.
A kiforratlan kiindulási pontokiból való következtetések sem lehetnek helyitállók. Így pl. . Bartók, Kodály néipdailgyűjtéseiiről megálfapítja, hogy ai
dallamok motívumai, a skála „matematikailag, grafikonokban" bizonyítja a magyar zene ősi magyar voltát. Holott éppen ez a két művész mutatta meg, hog~ népzenénk milyen szerves összenövéséből keletkezett a környező mo-tívumoknak s hogy milyen belső rokonságban van a minket környező népek zenei gondolkodásformája!
Nyelvlélektani terü1etre is elkalandozik Szigethy. Kijelenti, hogy a ma-gyar nyelv szuibjektív teremtő nyelv, szemben más népek nyelvének objektív szellemével. Látnivaló, hogy itt a tetszetős „teremtő" szó :vesztegette meg, mert egyébként állítását semmikép sem tudja bizonyítani.
S végül, mint célt, leszögezi Szigethy: ,.A modern magyarság hivatása, hogy a magyar gondolatot belegyökereztesse a valóság földjébe". De vajjon nem gyökeredzik-e minden gondolat a valóságban?
A fogalmak tisztázatlansága mondatja a lelkes Pintér Ferenccel azt, hogy Európa döglődő kultúráját a magyar népkultúrának kell feltámasz-tania (itt nem akarjuk untig ismételni, hogy nem Európa kultúrájáról van szó, hanem a feudális-kapitalista Államról!). De később szükségesnek látja, hogy „itthon ébresszék és tanítsák a magyarságot". Ám így nem látjuk vilá-gosan, hogy miként újul meg az „európai kultúra"? S miként érthetjük meg azt, hogy „a világon bárhol élő magyarok között kultúrális összeköttetést kell teremteni. Térben elszakadhatunk egymástól, de lélekben, érzésben, szándéklban soha!". Térben elszakadhatunk egymástól? Ahelyett, hogy a ma-gyar osztályállam: megszüntetésével a mama-gyar, népi közösséget megteremte-nénk, el lehet szakadnunk egy más osztályállam területére s ugyanakkor egyek maradhatunk lélekben, érzésben, szándékban? (Pintér: Gondolatok· a magyar gondolatról.) Pintér három kultúrkövetelést állít fel: 1. Független magyar kritikai napilap, 2. független magyar. kiadóvállalat, 3. független ma-gyar szinpad. Mitől független? - mert itt a „független"-en van a ha11gsúly.
Az osztályállamtól független? Lehetséges a függetlenség?
*
A kultúrprogramm tehát ez lenne. Ez az ellentm.ondásokat tartalmazó, tisztázatlan fogalmakkal dolgozó, romantikus érzelmekkel szaturált s gyak-ran felületes gondolatsor. Lássuk a szociálpolitikai és politikai programmot.
Ezt Fábián Dániel két cikkén keresztül lehet vizsgálnunk. Már az elő
szóban leszögezi: szocializmus és agrárdemokrácia. Ahelyett, hogy ezJ a két fogalmat tisztázná s összekapcsolásukat megmagyarázná, a kettőt együtt akarja kifejteni: ,,A magyar demokrácia nem jelent osztályuralmat, ám az igazi magyarság uralmát: a pamsztság, munkásság s a dolgozó középosztály;
szerves demokráciáját. Élesen szemben .állunk minden osztálydiktatura0 kísérlettel, bármilyen mély lelki szolidaritás fiíz is bennünket az ötmillió magyar paraszt sorsához, m!égis igazságtaiannak és végzetesnek tartanánk egyoldalú uralmát, mint végzetesnek a munkásságét . . . Azt akarjuk, hogy a magyar demokrácia jelentsen nagyobb szociális védelmet minden dolgozó-nak, orvost a faludolgozó-nak, kultúrát, utat a tanyákdolgozó-nak, gazdasági szakképzett-séget a parasztságnak, a rettentő külvárosok helyett hatalmas kertvárosok szabadlevegöjű emberi életét, a munka teljes értékelését és szabadságának biztosítását. Egy nagyvonalú szociális átalakulás eredménye a szociális ma-gyar állam, a mi küzdelmünk célja."
Elemezzük ezeket egy kissé. .
,,Szocializmus és agrlirdemokrácia." Mi a szocializmus? Az emberi szük-ségletek kielég[tése társadalmi termrelés és elosztás útján, az ember szabad-ságának biztosítása, az állam lebontása és közösségek szervezése. Miért az
.1,,- • f
,.
•.:szemlék és jegyzetek 465
állam lebontása? Mert az állam az osztálykülönbségek fentartására s az osztálysúrlódások elfojtására alakult organizmus. Mi az agrárdemokrácia?
A földdel, mint temelőeszközz:el rendelkező agrárosztály állama, amely állam a maga számára kisajátítja az ipari termelőeszközöket is. A szocializmus . tehát az állam megszüntetését jelenti, az agrárdemQkrácia viszont az
agrár-. osztály államátagrár-. Hogy az agrárállam :m:egvalósuljon, ahhoz az agrárosztály diktatúrája szükséges,· a diktatúrát addig, amíg az államot kisajátítja, az ipa:ri kapitalizmus ellen szegezi, razután pedig az ipaTi munkás ellen. Agrár-demokrácia az agrárosztály egymásközti demokráciáját jelenti, tehát osztály-demokráciát, mint ahogy a kapitalista demokrácia a kapitalista állam ural-kodó osztályainak demokráciája. Hogy illik ez a szocializmushoz?! Agrár-demokrácia volt a spártai görö~ állam, de abból ki volt rekesztve a rab-szolga. A római demokráciában a rabszolga a jog szerint „tárgy". Tehát Fábián 'agrárállama ugyanolyan demokráciát valósítana meg_, mint amilyet a görög, római stb. állam. Csak kissé modernebb formában. S hol lesz itt helye a szocializmusnak? S hogyan nem jelent ez osztályuralmat? Fábián megmagyarázza, hogy miképpen képzeli ő a szocializmust: orvost a falunak,
•útat a tanyának, szakképzettséget a parasztnak, külvárosok helyett kert-városokat stb. De hiszen ez:t a kapitalizmus is megcsinálhatja s még ettől
remek kapitalimms. maradhat! (Lásd az Egyesült-Allamok kapitalizmusát.) Ez · még messze van a szocializmustól! Ez még csak a munkás szociális yé-delmét jelenti, de nem az államnélküli közösséget, az osztályok megszünte-tését! S ha nem jelenti az osztályok megszüntetését, hogy képzelhető el min-den osztály egyforma demokráciája? Fábián erre is megfelel: ,,Ez nem aka-dályozza meg a kapitalizálódást, sót annak tlllán egyetlen útja." Ez az! Ez a kapitalizálódás s igy a kapitalista állam egyetlen útja. De nem szocializmus, nem demokratikus népközösség, egyáltalában nem demokrácia, hanem az Állam, jobb utakkal, iskolával, orvossal, kapitalizálódással: tehát bérmun-kással; az, ami van s ami volt. ez fasizmus: nem szünteti meg az osztályt, nem teremt gazdasági és kulturátrs· kbzósséget, h!lne:m államot teremt, amely jobb-rosszabb eszközökkel csak elnyomja az osztályok súrlódását.
De Fábián „agrárállama" megszüntetné a bankokat: ,,A paraszt társa-dalmi rend a demokrácián, a parasztbirtokori ,és speciális szervezettségű
parasztgazdasági és kulturális organizációkon alapszik. Ez megszervezett társadalmi forma, tnely a paraszt individuális termelését a megfelelő gazda-sági szervezeteken keresztül egy kollektív egysé~e foglalja. Vagyis olyan tár-sadalom:, :melyből kizáratik a szabadkereskedelem és a bank stb." .Hogy ez i;nilyen demokrácia, azt már mondottuk. De hogy miként záratik ki ebből
a szabadkereskedelem, amely a kapitalizmus függvénye s a bank, amely_
nélkül kapitalizálódás el sem képzelhető, az problematikus. Ugyanolyan fogalomzavar ez, mint amilyent fentebb már szóvátettünk. Hogy a gyökerét megérthessük, idéznünk kell Pintér jelzett cikkéből: ,,A jövedelemrnegoszlás igazságtalansága és a nyomában fellépő elszegényedés növeli a bajokat és propagandát csinál a szociális ibajok nemzetellenes megoldásának." A hang-súly a „nemzetellenesen" van. Fábián is azért facsarja ki a szocializmust, mert „nem akarja odaadni a magyarság.át". De ő sem látja, hogy a szociális bajok „megoldása" nem lehet nemzetellenes, mert ha nemzeteHenes, akkor nem megoldás és ha megoldás, akkor nem nemzetellenes! Ez a fogalomzavar.
és az osztályállam ideológiájához való ragaszkodás mondatja egy másik cikkben Békássy Sándorral: ,,A szocializmus a teljes fegyelem alapján, pa-rancsszóra fogaskerekezett állam, a fasizmus a teljes magántulajdon alapján áll, il:nég a közüzemeket is a szabadversenybe dobja, de munkalbíróságok, fel-mondási idő és egyéb korlátok kényszeritik a tőkét a közérdek irányába."
A szocializmus azonban nem állam, sőt az állam tagadása s tagadása éppen 1tzért, hogy at ember ne legyen parancsszóra fogaskerekezett gép, hanem szabadon fejlődő egyén. Ellenben igenis állam a fasizmus és ha Fábián
szo
-466 Szemlék éa jegyzetek cializ,must követel; Békéssy meg fasizmust, a kettö ellentmondása csak úgy válik illuzóriussá, ha megértjük, hogy mindketten a fasizmussal rokon•
szenveznek.
De folytassuk a Fábián-féle szocializmus analizisét. Valóban, érdekel bennünket, miként képzeli el ö ,a KetJ.eteurópai Ag.rárdemok~iá!k Szövetségét.
Elöször ismerteti Coudenhove-l(alergi Páneurópa-koncepcióját, Ez a koncepció nem más, mint a kapitalista államok politikai és g,azdasági szövet-sége a Szovjetúnióval szemben. Lényegében tehát a mai Népszövetség kiter~
jesztése a politikai határok megszüntetésével. Fimmen igen pontosan Európa Részvénytársaság-nak nevezi ezt a follll,ációt s valóban nem is lenne egyéb, mint az európai töke mammutállama. Kalergi azért tartja szükségesnek megvalósítását, mert úgy látja, hogy nélküle „Európa elvész". Abból az azo ..
nosftásból származik ez a nézet, amelyre már rámutattunk: az állam~ a nép életformájának tekinti s az állam gyengülésével, vagy bomlásával 'a népek, söt kulturák bQllllását egyesíti. Koncepciója nem más, mint az USA-mammut~
részvénytársasággal szemben egy Európa-mammutrészvényiársaság felállf-tása. Hogy célját elfogadhatóvá tegye, belekeveri gondolatmeneté~e a kultur-köröket, a népek szellemi életét. összevéti az állam politikai, gazdasági és fegyveres organizációjával stb. Fábián ezt a koncepciót kivihetetlennek tartja, mert „túlságosan ideális és nincs megfelelöleg néptömegek és pártok érdek~
szférájába beépítve. ·
Fábián hosszan fejtegeti Jászi Oszkár federációs tervét, amely Kossuth eszméin alapszik. Ez most bennünket nem érdekel. Fábián gondolata érde-kel s ha sze,m: előtt tartjuk az ö agrárdemokrata államának alapelveit és for-máját, megérthetjük, hogy a Keleteurópai Agrárdemokráciák Szövetsége lényegében nem lehet más, mint kapitalizálódott agrárállamok részvénytár-sasága, a munkás szociális védelmével! Bár Fábián tiltakozik ellene, mégis egyetért Coudenhove-Kalergivel, kiindulási pontjuk is azonos: ,,Európa világ-hatalmi pozícióját elvesztette, de hogy hogyan nyerje vissza, ez a kérdés igazi lényege" - mondja Fábián. Valóban ez lenne ·a kérdés lényege? Világ-hatalmi pozíció? Hisz ez ugyanaz az ideológia, amely a mai államok létét alátámasztja, ez nem népközösség, hanem világhatalmi pozícióra törő orga-nizáció! Logikusan vezet ide Fábián gondolkozása, azaz inkább ösztönös érztése, mert az ő fasizmusának valóban ez a kiszélesítés· felel meg nemzet-közi relációban. Ez azonban nem szocializmus, bárhogy hangsúlyozza is Fábián és nem demokrácia. Immár nem csodálkozhatunk rajta, hogy ö az orosz forradalmat is teljesen a megszokott ideológián át szemléli, az állam felbomlásával Európa felbomlását awnosftja s ezt a felbomlást is teljesen Kalergi módján képzeli el: ,,Ha eijyszer az orosz forradalomból kinő egy Napoleon, aki létrehozza a keleteurópai kisállamok szövetségét, azok segít, ségével a halálos döfést adja meg Európának" - mondja Kalergi s ebben az egyenletben a kapitalista állam
=
Európával, az állam felbomlása=
Európahalálával, s a kultúra halálával is persze. Arról nem beszélünk, hogy az orosz forradalomból soha.sem „nőhet ki egy Napoleon", ennek a forradalomnak a természete, célkitűzése és organizációja következtében.
Nem két kultúra ütközik meg Európában: a nyugati és az euróázsiaÍó Kulturák soha nem ütköznek meg, ilyet csak az mondhat, aki a kulturá!
azonosítja az állammal. Termelési formák ütköznek meg, osztályok hatalmi tendenciája ütközik meg, érdekek hatalmi organizációja ütközik csak meg.
*
Fábián egyik-másik munkatársa ismételten szembekerül vele magával;
némelyiket felületesség jellemzi. ·
ErdiJdi Lajos kis cikkében a kiindulási pont helyes: ,,A közigaz'ga~~s tartalma a szociális kérdések gyökeres megoldása legyen, törvények nélkul.
Szabatosan meghatározni a szociális közigazgatás feladatát nem szükséges"
b,
/ ~Szemlék és jegyzetek 461
- , de már botlás az a meggyőződése, hogy az állam feladata a nép jólétét
előmozdítani. Aki tisztában van az állam fogalmával, az ilyesmit attól nem is vár. Erdődi helyesen látja a tőrvénynélküli közigazgatás szükségességét, a bürokrácia lerombolását, de ehhez az előfeltételek megvalósítása szükséges:
a,z osztályok megszüntetése, a népközösség :megvalósítása, ide azonban a harcok, erőfeszítések, kudarcok és próbálkozások hosszú sora vezet még.
· A röpiratot bővebben biráltuk, mert dokumentálni akartuk fontosságát.
S ne vélje senki, hogy mert néhány valóban tiszta, egyenesvonalú és logikus cikket - amilyen például Szabó Bertalané, Mester Miklósé, Abaffy Béláé -nein emelünk ki külön és részletesen, most már azokat nem tartjuk legalább olyan fontosaknak, mint amilyeneknek a ~gbfrált cikkeket tartottuk. Azon-ban, ha egyetértünk valamivel, elegendőnek tartjuk a puszta regisztrálást s ott •bontjuk ki részletesebben véleményün.ket, ahol a vita p,r,ovokálj,a.
Fontos ez a megmozdulás, mert mutatja, hogy a magyar ifjúság értékes rétegeiben lassú, de mélyreható erjedés megy végbe. Hogy hová vezet ez az er-jedés, amely a fogalmak átértékelésével jár, :ma még nem lehet tudni. Hogy a röpirat írói egymással néha ellentétben állanak s agyonütik azt, amit teljes
Fontos ez a megmozdulás, mert mutatja, hogy a magyar ifjúság értékes rétegeiben lassú, de mélyreható erjedés megy végbe. Hogy hová vezet ez az er-jedés, amely a fogalmak átértékelésével jár, :ma még nem lehet tudni. Hogy a röpirat írói egymással néha ellentétben állanak s agyonütik azt, amit teljes