(,,FUTÓTŰZ", BERNÁT TIBOR KIADÁSA)·
· Kodolányi János írói eqyéníséqe egyike a leqellentmondóbbaknak az új magyar irodalomban. Amióta elhagyta a háború utáni zsíros parasztsáq pesszimista-naturalista ábJ.:ázolását, amióta „ viláqnézeti" összefüqqéseket keres parasztsáq és intelliqencia között és a háború utáni intelligencia sorsát is meg akarja írni, kor-mány nélkül hány-kolódik a fasizmus felé vivő áradatban. Mert, hogy a fiatal írónemzedék „ paraszti orientációja" a fasizmus útján halad azt nemcsak mi
1 mutattuk · Rí (1. II. év 6. és 8. sz.), hanem felismerte maqa Kodolányi is. · A
„Századunk" szeptemberi számában igen érdekes bírálatot írt a Bartha Miklós társaság által kiadott „ Új magyar fold" című röpiratról. Itt egész világosan kifejti, hogy az „agrárdemokrácia osztálydíbtatúrát jelent. ,,Aqrárdemobrácia volt a spártai görög állam, de abból Rí volt rekesme a rabszolga . . . Agrárdemokrácia az agrárosztály egymásbözötti demokráciáját jelenti, tehát osztálydemokráciát, mint ahogy a bápitalista demobrácia a kapitalista állam uralbodó · osztályaínab demob-ráciája." (Eltebintünk most az „agrárosztály" egészen zavaros fogalmától, ami persze nem véletlen, sőt a legszorosabban összefügg Kodolányi · osztályhelyzeté-. velosztályhelyzeté-.) És a '2övetRező'2ben szintén világosan felismeri, hogy m\ndaz, amit az „ Új
magyar föld" abar, lényegében „fasizmus: nem szünteti meg az osztályt, nem teremt gazdasági és kulturális közösséget, hanem államot teremt, amely jöbb-, rosszabb eszbözökkel csak elnyomja az osztályok surlódását."
Persze ezekben a fejtegetésekben van más zavarosság is. Kodolányi szemében 'a „szocializmus az állam megszüntetését jelenti" és ha nem· is formulázza sehol határozottan, fejtegetéseiből vilc¾l'osan látható, hogy nem a szocialista fejődés, az . osztályob tényleges megszüntetésénell eredményebént értékeli az állam „elhalását"
(mint a marxistáb), hanem a szocializmust egyszerűen azonosítja az állam „ meg-szüntetésével" (mint az anarchisták). Mivel azonban ennek az anarchizmusnab ma nincs és nem lehet osztály alapja, mível Kodolányi osztályalapja u q y a n a z mint a fasisztáké, kritikai fenntartásai nem sokat segítenek rajta: sodródik feléjük, bár belátja tévedéseiket. Amint ellenállhatatlanúl odasodródiR minden intellebtüell, aki ellenzékben van· a mai kapitalista „lmlturával", anélkül, hogy · a proletariátus világtörténeti szerepét meg tudná érteni, anélbül hogy - enneb a megértésnek folyamányaképpen - magáévá tuc:lná tenni a marxizmus, a dialektikus materia-lizmus világnézetét.
Kodolányi tehát ide-oda ingadozik a legkülönbözőbb· világnézetell- közt és vala-hányszor ezeket a széthúzó felfogásokat egyesíteni abarja : e'2le'2tiRussá válik.
Ezzel, művészileg is, nagyot hanyatlib parasztregényeíhez képest.
Ott bezdjük, ahol Kodolányi, tudniillik az előszón. Ennél esetlenebb írást még · nem olvastam. Ódon irodalomtörténeti frázisokkal arról enyeleg Kodolányi olvasójával, hogy próbáljon megfeszítve (1) gondolbodní, az író erre meg abarja tanítani, mert a realizmus korát éljük és ó realista író, de mégis egy bűbájos
reqény szórakoztató· fejezetein keresztűl logja olvasóját eszméi világába magával ' ragadni. Majd fegyvert ragad és hadat üzen többek között a maradiságnab, ostobasáqnab és nagybépűségneb 1 Mert pl. Kodolányi „forradalmi
társadalom-! szemlélete" megállapítja, hogy eszméineb udvari szállítói, a . · természettudományok
· olyan eredményeket értek el az ujabb időbben, emelyeb :miatt eddigi. fogalmain-: kat, értébeléseinket .revízió alá bell -vennünb. Arra a meglepő megállapításra jut
1 Kodolányi, hogy tizenöt évvel ezelőtt boldog, har-monmus életet élt az ember (!), . meg kell · tehát állapítanunb, hogy mib a harmóníkus élet inai. akadály aj, még " , pedig pontos, racionális, ,,tehat realista'' eszbözöbbel bell ezt megállapítanunb és
!, r-~•1
; 7 ,;
,1a ezt megtettük, akkor ismét szabad, harmonikus, természetes emberekké vál-1atunk. Nem hisszük, hogy az elnyomott emberiség nagy eposzának majdani megírója írhatna ígéretesebb előljáró beszédet művéhez. A jámbor olvasó, már pedig Kodolányi a jámborság legmagasabb fokát tételezi fel olvasójáról, izgalom-mal kezdi tehát olvasni a regényt, amelytől írója bevezetése után útmutatást, gyógyító életszemléletet és társadalomtudományi bölcseséget remél.
A regény meséje igen egyszerű. ,,Festői" jelenettel indul: két testvérbarát csen-desen porosz~ál a falu uccáján és ín medias res, dialógus formájában elárulják az olvasónak, hogy egyazon leányba szerelmesek. A leányRa bájai részleteztet-nek és a testvérbarátok ősí, lovagias gesztussal egymást licitálják túl a nagy-le!Rüségben, mindegyik a másíR javára aRar lemondani a boldogságról. Az egyik fíu, GyurRa, paraszti szármai:ású, parasztnaR Részülő, félművelt egyén, a másik, Ervin, dzsentri vérű, úrnaR induló, állítólag művészle!Rü és művelt egyén. Utóbbi sajátságait addig hangoztatja Kodolányi, amíg az olvasó Rénytelen Relletlen el nem hiszi neRí. Általában az író nem válogatós a művészi eszRözöRben, ha
elhitetésről van szó. Pedig a regényíró még ma is abban RülönböziR a publicísz·
látói vagy állatmese írótól, hogy vélt igazságait, életszemléletét a regény figurái-nak jellemzése során ígyeRSZÍR Rídomborílaní, minél plaszfiRusabban síRerűl ez, annál jobb művész és minél maradandóbb ez a vélt igazság, annál tisztább ember az író. Kodolányi vélt igazsága meg életszemlélete nagyon zavaros valami;
a dzsentri családot és a patríarRálís falúsí életet poRolra Rívánja, Redvencét, Ervint azonban Ríemelí ebből a pokolból, noha nem győzött meg arról, hogy egy szemernyivel is jobb ember lenne Rörnyezete típusainál. Ervin a regényneR az a hőse, aki szemmelláthatóan Kodolányi eszméit hirdeti. ' faeR az eszmék semmiRéppen síncseneR arányban a hős forradalmár· hírével, amelyet Kodolányi mesterségesen Röltött Ervínről, mindössze bizonyos 'tagadó szellemet eredményez-nek. Gyurka természetes egoizmusa a paraszti osztály nemzetépítő jelentőségét
hívatott szimbolizálni. Babits Mihály „termékenyítően" hatott K;odolányíra és ez abból is kitűnik, hogy a regényben csaR RísgazdáR meg dzsentrik szerepelnek, nyilvánvalón azt aRarja Kodolányi az olvasóval elhitetni, hogy , ezeRből áll a magyar falu társadalma. Valami népi moráj szerepel ugyan néha a regényben, a parasztok forradalom-várásáról is szó esik olyRor, ezeR azonban csaR afféle dekoratív elemei a regénynek, jellemfestő, vagy cseleRménybogozó erővel nem ruházza fel őket az író. Ervint kivéve, , Kodolányi d regényben csaR afféle home-rosi állandó jelzőkRel operál, a regényben megforduló fíguráRat egy-egy saját-sággal ruházza fel, ezzel azután, mint homloRuRra ragasztott céduláRRal, futRosnaR a regényhosszat összevissza.
Művészi eszRözei fogyatéRosaR és kevertek Ott, ahol érzi, hogy a dialógus vagy a cseleRmény gyenge volt mondanivalójánaR Rífejezésére, az analízishez nyul és ezeR az analitiRus részeR a regény legegyügyübb részletei. A hiba már ott kezdődik, hogy modern művész (már pedig Kodolányi annak , vallja magát) 1 bizonyos rendszerrel váltogatja jellemfestő eszRözeit. , Vagy bebújiR alakjaíba és
belülről figyeli, írja le a külső eseményeRet is, tehát figuráival él, lát, tapasztal, élteti, láttatja, tapasitaltatja a külső világot
f
vagy felülmarad és felülről dirigálja, figyeli a regény meséjét és aRROr jogosan juttatja szóhoz , időRözönRént önmagát is, mint a cseleRmény etiRai ellenőrét, érdeRtelen megfigyelőjét ; vagy dialógu-sokkal, tömegjeleneteRkel és foRozottan drámai cselekménybogozással dolgoziR : és mint egy méhétől elszaRadt szerves lényt, élteti, víbráltatja előttiinR regényé-nek világát, de maga mint író, szót nem Rér, sőt ridegen tartózRodiR az állás-foglalástól. Kodolányi világnézeti ekleRtícízmusa, mint a művészi ,eszRÖZÖR eRleR•ticízmusa jelentkeziR. Hol bebujík Ervinbe és onnan Riabál az olvasóra, hol kí-bujik belőle és fejezetek élén papol ; hol felemelRediR GyurRa fölé és onnan Ríséri életét, hol meg dialógusokba Rényszerítí és így a.csarRodík az olvasóra.
' .
A regényiro személytCc'lensége ísmeretlen fogalom Kodolányi János esztétikájában, . ő valósággal ráhasal regényére és alaRjaíra, izgatottan nézője saját művéneR,
minduntalan beleRíabál a játéRba. Itt Rell RitérnünR Kodolányi János prózai stílu-sára, amely fokozatosan hanyatlik, szerkesztő és elemző készségének hanyatlásá-val párhuzamosan. Ilyeneket ír le.
A harang hangja . . . betöltötte a szélesen, lustán elterülő falut. Ervint viszont az egész dolognak csupán az érzelmi része érdekelte.
Ervin . egész lelkét felforgatták ezek a szavak.
· A hanyatló nap megragyogtatta a nyesett orgonasövényeket.
Ervin, aki a katolicizmustól kezdve (!) · Platon utópiáján, Spinoza panteizmusán,
! Leibniz nomádelméletén, Kant abszolut kríticizmusán és Haeckel monizmusán keresz•
. fül átvergődött minden filozófiai kátyun, hogy végül összekeverje Schopenhauert és a materializmust, ámulva figyelte ezeket az embereket. (Ez jellemzés akar , lenni.)
Mikor Ervin ezt végiggondolta, keserű lett a szájaíze.
Irén egyedül ült a szobában, a kis, fehérfűggönyös ablak előtt, melyen beáram-lott a szelíd ·esti hűvösség s kézimunkázott. (Az esti hűvösség kézimunkázott,
1 vagy Irén?) ·
Egy régi ágyról íqy nyilatkozik Kodolányi: Olyan volt, mint valamely hajóroncs,
1 melyet évekig áztat a víz és mikor már · teljesen szétmállott, partra vetette. (El . tudják most már képzelni, milyen volt az az ágy?)
... a köhögése úqy hanqzik néha, mint a sírból jövő vád. (Nemde, ez is
szem-léltető hasonlat? !)
-De még kopottabbak, tartalmatlanabbak azok a hasonlatok, amelyekkel Kodo-lányi természeti leírásait aliarja élénkíteni. A holddal kapcsolatosan például a
· következőket sikerült megtudnunk : ... messze a láthatár peremén lassan emel-kedett a hold megnyult lapja, mint vörös buboréR. Tehát egyrészt megnyult lap, másrészt \7Örös buborék Ez a két ellentétes kép eqy mondatban szerepel, arról , nem is szólva, hoqy a „meqnyult lap" kifejezés nem szemléltet semmit. Másutt víswnt a teli hold felkeléséről milliószor leírt frázist így fejeli meg: ... már emelkedett a hold kerek fémlapja ...
A helyszűke akadályoz benne,· hogy folytassam a példák felsorolását. lgy is lát-szik azonban : Kodolányi . nemcsak világnézetileg jutott kátyuba új reqényével, de
1 megfigyelő, kifejező és díszítő ereje is alaposari megsatnyult. Fiquráí között sem tud természetes emberi kapcsolatokat teremteni, mesterkélt, kiagyalt viszonylatokat boqoz össze-vissza, az írásmódja minden, csak nem realisztikus.
Az olvasó, aki nemcsak fecsegést, hanem tanítást is vár a könyvtől, szánakozva ejti ki kezéből Kodolányi János új regényét. Ime, ide vezette útja a baranyai paraszt friss szemű ismerőjét ebbe a zűrzavaros, ebbe a feneketlen- kátyuba. Za-varos, tehetetlen, sem maqában, sem a világban eligazodni- nem tudó kispolgárság leveqője · csap meg bennünket ebből a regényből, amély azzal az íqénnyel lép fel, hogy az októberi összeomlás előzményeit, legalább a falusiakat, elénk tárja.
Kodolányi zavaros eklekticizmusa a regényben mint művészi tehetetlenség nyil-vánul meg. És azon az úton, amelyen most mesJY, nem is fog soha megbirkózni ezzel a tehetetlenséggel.
FÁY ÁRPÁD