tak, pörögtek
és
rajzott&k, mint a dara-zsak s menekülni akartam t~lük, hogy agyon ne szurkáljanak follánk.jaikkal Mentem az utcán, ragyogó tavaszi De aztán elömlött rajtam a l,oldog meg-napsütésben és elábrándoztam ifjuságom ny~ás melegsége. Tul vagyunk eze-ver6fénye,:,;. emlékein. Közvetlenül md- ken a dolgokon it, ninca hatalom, amely lettem ballagott egy kopottkabátu, vas- engem kiszólithatna s . f cldc$~égre von•·tag cipótalpu, kissé hajlott uriQmber, hatna algebrai ,tudományom fel611 A n'1-akinek mord fekete ábrázatán biz6nyta- . tesz nem lebeghet fölöttem!· A· matura lanul csillogott az örök cvikker. Milyen elbuktató barrikádjai nem• meredhetnek
különös, ez az ember, mátcinatikataná- felém dróttüskéikkcl ennek a· bék&,
rom, olyan elevenen jelenik meg itt, vastagtalpu urnak· a zOl"d -szcméb611 '._j.
mi~tha csakugyan a gyalogjárón lépeget- Jegott nagy szeretettel tet,tem · el '11 nt,""
ne s mintha csak a kezemet kellene .ki- :gyon-nagyon rtg nem látott· . .. ember nyujt~nom: ho;gy. _megfoghuSia.m libegéS iránt, szemembe boldog könnyek sz~);;.-kabatJa szarnyat. Jobban megnézem: tek s kalapomat mélyen megemelié, megöregedett. De hát · ha · nem va!őban boldogan f elkiálLottam: . , . , ő. lenne, hogyan öregcd-hctett volna - Tanár urt -Tanár ur! Jónapotl . mtig?. Hiszen az emlékezetben megma- A görnyedezé> uriember megállt s
ki-• 0 k állandóan ugyanazokat a ránco- nézett szemöldöke tüskéi közül. .Air,cán kat hurcolták va,gy ugya.n,a,z; az üdie si- csodálatos, tétovázás tükröz6döt\. Bi-maság ,kacag rajtuk! . · · zonyt.a.l:uiul nyult az örök~é i;-észkct6,.
Ez az uriembcr itt mellettem nem cm- de soha le nem pottyanó cvikkerhez.
lék.
Nem
is puszta hasonlatosdg csupán. · - Csakugyan, -:--- mondta halkan é~,Ez az urien;iber, kétség~elen, m_aga ;iz könnyeztető szerénységgel, ..:... tanár elfelejtett számtanprofesszor! · · vagyok.
Els6 pillanatban rémület szállt meg: - Nem ismer, taoár ur? Nem em-rémület, mint, akkor, sok, sok évvel ez„ lékszik rám? -,- kiáltottam, megragad-, e16tr, amikor ez a mord fekete ember va a kezét s szinte kétségbeesve, hogy.
el6vette a noteszét s a nevem körül le- i~y eltűntem az_ erplékében :száz és száz gelészett; Mintha dermeszt<'> fagy kérge diák tolongó ábrhata. kötött.
szorult volna a szivemre. Els6 pillanat-· · - Nern, nincs sterencsém; - felel•
ra vad matematikai képlet<k rohangál- te bocsána.tkér6en s egyre :nézett.
tak., kavarogtak át agyamon, négyzet-. Ekkor megmondtam, hogy ki vafyok.
gyökök és diff erenciál-hányadások, geo- - Aáát igen, - vil.Jant meg arca.n az mctriai
&brik.
szögfüggvények, táncol- emlékezés .egy balavány sugara . s -. zord.·/
f ckt\1e vorúsain kiragyogott az , öröm na.pfényc .. - Persze, persze. Tanitvi•
nyom volt! · . · · .
Ott álltunk. · a. sokadalomban • nem tudtunk sz61ni. Egyre kétségbeesetebpen , éreztem, hogy mondani kellene valamit, v ~ meleg, szivb61 jöv6 kérdést, va•
lanút,
-·anúben
benne va.n at szürke isko,., ·; · ta
minden cs:i,ládiasdga, a tanterem : pórszaga, az 1.blako.n besüt& cls& tavaszi . ~p' poézise, a· ~i~ utca ~en~je, . a zizeg&kööyvek mel&itáJa, a nagy, fekete .tábla megengcsztel6dött . . szigora,
mind~,
,minden, ·még · az ideálok könnyű szok•nyácskája b; friss gyermekarca is! S 6
· is csak bámult dm, nbte az -arcomat, kérdezni akarhatott 6 is valamit, de nem · .sz61t semmit,· akárcsak én.
· Sokáig· álltunk igy. .
~ Velem · jön egy darabon? - kér-dezte aztán. - Nekem sietnem kell.
- Ha megengedi, á legnagy~bb öröm-meV ~- S máiti• elindultunk· . egymás méHefr; mi, akik é-Yeken át t:sak egy-mással s;r.emben állottunk. ' ·
-:-- H!t
mit
csinái? - ·kérdezte.- Dolgozom, nagyon sokat dolgo-.
zo~, ~ mo~dtam .. büszkén. . . . . · --.·Ugy? __
No, e;
.derék, _Az~ miÜ Hiv•talba jár? . . . . . . . . · .· ·. . . .- Ne~, csak irással foglalkozom, Irodalommal, . . .
Féloldairól
c:sodilkozva meredt rám, Megigazította . -a .cvikkerét. . . · ··. - Ir~nunaU ,-- a lemondóan
le-• gyintett le-• ..:....· ·Az más. Nem lehet ha:Ha-ni .magáról sem.mit, Egészen , · cltilnt.
Azért nem is emlékeztem. első pillanatra.
..:... Dc ·drága t.anár ur! - kiáltottam fel büszkén is, szomoruan is, - hiszen négy . könyvem jelent már meg ts sürün irtak r6lam .lapok, foly6iratok! •• , ..
- Csodálom, - mondta · még: · ~a-gyobb . lemo11dllssal a hangjában. - Pe-dig flgyelemm~l k.is&rem · áz irodaltn.at-Aztán mondja csak, kikkel járt mág•
együtt? Hátha akkor jobban • visszátu-dok emlékezni magára.
- J6 matematikusokat fogok mon-dani, hogy biztosa.n emlékezzék dm tanár ur, - v&l.aszoltam mon már kö•
vetkezetesen ·oldva meg a feladatomat.
- Köhler Ervin .••
- Aáá.í, igen, igen! Tudom már!.
Remek fiu volt, kisujjában volt a mafe-.
matikal A bánkigazgatQ .fia volt!. .. : - Aztán meg B:i.ktay: . .. · . - Igen, igen, lám, lám, · persze! A't
ezredes fial · .
- . Azonban én arr6I voltám
emléke:
zetes,. -· folytattam . szomoru mosoly:
lya.1, - hogy . -nem versenyezhette01 ezekkel. a
frukkal. . , · .
--No, és
hogyél?
,Mib61 él?. Otthon lakik -a c:saládjfoál? .· Elmondtam neki, hogy mir magam~
nak is családom '\'an. 1(~1: sz6ke kis gy~r:-mckcm, fclel~nég, munka, . örök kötc;.
lcssdgteljesité, .az. életem.. . . S megmu•
tattam a gyc,:mckeim.Jényképét. S a fe- ·
",.
___.11
leségemét. Sokáig nézte, elmerenget.t, sóhajtott,
- Bizony, - mondta azt.án, - hog}·
szabd az idő ..• No és mondja, hogy 1s volt azzal a matematikával? Mit akart mondani az el6bb? ·
Kedvesen megfogta . két ujjával az.
ucomat, mint a gyerekét szokás. Sze•
méból meleg szeretet sugárzott felém.
öröm, amilyen azelőtt. soha,.,;cm, amikor még a ceruzája moccanását lestem.
- Bizony az ugy volt, - maavaráz-tam szégycnkezvzc, - de hiszen most m.á.r ugyis mindegy, hiszen a magam embere vagyok és a magam feleUbé~é re harcolok ~ él-eUJc.n- .. {;gy volt, hogy nál3m rosszabb matematikus az eg,.sz városban nem akadt!
- No, no! távozujete
fel
a szemöl dökét megrökönyödve.- NeJkem egy évben husz-hus-zonöt négyesen volt, nem számítva a dolgoza-.
tokat, amelyeknek kitvétel nélkül csak a cimük volt meg .•• Emlékszek. tanár ur;
hogy
soha négycmél egyebem . nem v~lt námt.anból? En kevertem ö~ze a · dió·fantosi egyenletet a természetes szám sorral és ma sem tudotn, mi :lZ egy ia ·
meretlennel biró els6foku e3renletet Emlékszik n1ég- tanár ur, hogy mí,. • differenciál sz<Í.mitásmí~ tarfottunk, \ letve tartottak, amikor
én
áZt mond, ..hogy hárO!mzög i;zögeinek össze3e va,,
feladva
Még folytattam volna. ha ,anárom
ábrázata meg nem döbbent. Egyre na-gyobb szomorusá.ggal mandhatnim, kin-nal hallgatta szavaimat. Fejét lchorgasz-toita, mintha láthatatlan noteszben ku ta:t.na a.z osztályza.tahn között, IlM!S1gaz·
gaHa cvikkerét s baJUSZan végigrángott az a jól ismert fanyar mosoly, mely le-mondást jelentett, mindenkir61 már ele-ve való lemondást és a vfüozhatatlan-ban való ke.5erü megnyugvást. Aztán rám emelte a. szomét s legnagyobb
rémü-:.:tcmrc fehedeztem a. régi id6k áttör·
hdetlcn háromszög-barrikádjait, a gyök-jd:.:k sö·.-ényét s az ikszek spanyolbak ,Jit. Pillantasa rideg volt, mint régen, a
.:.:nkettcdik szekunda. clc5tt, kézmozdu-lata, ahogy legyintett, mintha mondta
·1o!na:
- Mehetsz a pokolba •••
- No, Isten ,·ele, 11agyot'l örültem, most sietek, - mol)dta gyorsan, egyvég-tibe, szinte oda sem gondolva arra, amit mond. Két ujját nyujtotta, biccentett s hátra sem nézte, vastag cip~talpain elbal-.aioh.
Mint régen, a kisvárosi utta torkola-táb:m ..• Amikor a hála olyan volt, mint a fekete tibla, tcle1rva. titokzatos és meg•
ejhctetlen matematikai kéJ?letekkeL - ~-négyzet plusz b n·égnet plusz ...
hogy is van csak , • . - hadartam ma·
?amban kínosan s nagy~ fájt a szivem 1eg is szerettem . volna megöldni, de
.-., :1'. ,,H·sszc volt.