Az iparilag fejlett országokban a tüdőrák vezető halálok, a férfiakban a leggyakrabban előforduló daganat, de a nők esetében is növekszik a gyakori-sága. Dohányzás, ionizáló sugárzás és levegőszeny-nyezés bizonyított kockázati tényezők. A tüdőrákok főbb típusai a gyakoriság alapján:
· elszarusodó laphámrák (40%)
· Adenocarcinoma (20%)
· Kissejtes, anaplasticus carcinoma (20%)
· Nagysejtes carcinoma (15%)
· Broncoalveolaris carcinoma (5%)
· Kevert daganatok
A nem kissejtes tüdőrákok alkotják a tüdődaga-natok 75%-t. ebbe a csoportba tartoznak az adeno-carcinomák, a laphám rákok és a nagysejtes carci-nomák. A szövettani és klinikai különbözőségük ellenére azonos a prognózisuk és a kezelésük és ugyanaz a staging szisztéma alkalmazható rájuk.
sebészi megoldás választandó, ha a primer tumor rezekábilis és nincs kimutatható metastasis.
Kemoterápia és sugárkezelés választandó, ha nem operálható a daganat, vagy távoli metastasisa van a betegnek.
Kezelés szempontjából a kissejtes csoportot el kell különíteni a nem kissejtes rákoktól, mert a kis-sejtes rákok korán áttétet képeznek, rendszerbeteg-4.31. ábra.
szoliter gócok
A. Nem meghatározható eredetű kis góc
B. Popkorn szerű meszesedést mutató benignus góc C. Ugyanennek a gócnak CT-képe
D. zsírdenzitást is tartalmazó góc, hamartoma e. Ugyanennek a röntgenfelvétele
A B
D
C
e
4.32. ábra.
Tüdődaganat. A bal alsó lebenyben egy infiltratív környezet-ben lévő tumor látható a bal hilus kiszélesedésével, melyet nyirokcsomó megnagyobbodás okoz
A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája 133 132 A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája
Az alveoláris sejtes carcinoma jellemzően elmo-sódott, infiltratív jellegű, gyakran többgócú.
Kissejtes rákoknál gyakran a mediastinum kiszé-lesedése az első észlelhető elváltozás, de a távoli metastasisok is gyakoriak.
Centrális tumor gyakran pneumónia, illetve ate-lectasia formájában jelentkezik először az endob-ronchialis terjedés vagy bronchus kompresszió következményeként.
A CT vizsgálat egyik alapvető célja a műthető stádiumok elkülönítése a nem rezekálható stádiu-mú elváltozásoktól.
A staging a daganat természetét, kiterjedését jellemzi, ennélfogva a terápiás választást és a prog-nózist is meghatározza minden egyes beteg eseté-ben., egyben alapot is ad a különböző kezelések összehasonlítására.
A klinikai, laboratóriumi, radiológiai és patológiai eredmények ismeretében határozzák meg a külön-böző daganatok állapotát.
A staging vizsgálat során megítélendő a daga-nat nagysága, környezetéhez való viszonya, a nyi-rokcsomó megnagyobbodások és a vizsgált régió-ban, az esetleg fellelhető metastasisok jelenléte.
A vizsgálattal keresni kell az inoperábilis stádium jeleit.
Két hibát kell elkerülni, az egyik, az egyik, hogy inoperábilisnek nyilvánítani egy műthető bete-get, mert a sebészi megoldás a leghatásosabb kezelési mód. A másik, hogy thoracotomiának kitenni egy inoperabilis beteget, ezáltal rontani a prognózisát.
A modern képalkotó módszerek segítségével noninvaziv módon egy előzetes TMN meghatáro-zás, preoperativ stádium-besorolás állítható fel, mely az optimális kezelési terv megválasztásában nélkülözhetetlen, segítségével kiválaszthatók a kuratív műtétre kerülő betegek, a felesleges explo-ratív thoracotomiák száma csökkenthető.
Az onko-radiodiagnosztika, a sebészeti techni-ka és az aneszteziológia fejlődése a tüdődagana-tok stádiumbeosztásának folytonos változtatását vonja maga után. A tüdőrák stádiumbeosztása a CT vizsgálaton kívül a bronchoscopián alapul első-sorban, de a végleges diagnózist a szövettani fel-dolgozás szolgáltatja, a végleges stádium besoro-lás a szövettani diagnózis, illetve műtét után törté-nik meg.
A végleges stádium-besorolás, a kezelés meg-választása, az operabilitás eldöntése az onkológus, tüdőgyógyász, tüdősebész, patológus és radioló-gus szakorvosok alkotta onko-team feladata.
RTG. Tüdőrák gyanújában a mellkasröntgen az első vizsgálat, melyen centrális tumor esetén a hilus kiszélesedése, bronchus kompresszió miatt az ese-tek 30-50%-ban obstruktiv pneumonitis, pneumo-nia, szegment, vagy lebeny atelectasia látható leg-gyakrabban.
Perifériás daganat esetén szoliter, szabálytalan alakú, lobulált, vagy spiculált szélű, néha cavitált int-rapulmonális góc, vagy pneumóniaszerű, elmosó-dott határú, infiltrativ árnyék a jellemző.
A tumor nagysága, főleg perifériás tumor esetén jól meghatározható. Az azonos oldali hilus és a mediastinum kiszélesedik nyirokcsomó áttétek ese-tén. Pleuralis folyadék gyakori. A pleura, vagy a peri-cardium érintettsége pleurális, illetve pericardiális folyadék felszaporodással jár.
Intrapulmonalis kerekárnyékok, metastasisok, bordametastasisok is előfordulhatnak.
4.33. ábra.
Tüdődaganat
A. A jobb felső lebenyben spiculált szélű perifériás tumor van B. A Jobb tüdőben perifériás tumor látható cavitatióval, hilu-si és mediastinalis nyirokcsomó-megnagyobbodással
A
B
4.34. ábra.
Tumor-stádiumbeosztás
A. T2 stádium, 3 cm-nél nagyobb daganat, a visceralis pleura infiltrációja B. T3 stádium, centralis daganat, mely a carinát 2 cm-re közelíti meg
C. T.4 stádium, nagy centrális, a mediastinumba terjedő tumor az arteria pulmonalis infiltrációjával C
A
B
A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája 135 134 A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája
séges a daganat pontos nagyságának, kiterjedésé-nek, a környezetéhez való viszonyának (pleura, mediastinum) megítélésére. A kontrasztanyag adá-sával végzett, a májat és a mellékveséket is magá-ban foglaló CT vizsgálat a tüdőtumor állapotfelmé-résének alapvizsgálata. A primer tumort a tüdőab-lakos felvételeken lehet 2 irányban pontosan lemérni. Ha a tumort atelectasiás parenchyma veszi körül, úgy a tumor tényleges nagysága nehe-zen meghatározható, a bolusban adott kontraszt-anyag ilyenkor segíthet.
A szomszédos képletek érintettségének megíté-lése is sokszor nehézséget okozhat.
Ha egy tumor a mediastinummal határos, az nem jelenti feltétlenül annak invázióját, ha a köztük lévő zsírréteg, úgynevezett biztonsági zsírléc nem ismerhető fel, akkor fel kell vetni az infiltráció lehe-tőségét.
Az operábilitás CT kritériumai a következők:
· Az érintkezés a tumor és a mediastinum között kevesebb, mint 3 cm.
· A kerületi érintkezés a terime és az aorta között kevesebb, mint 90 fok.
· A tumor és mediastinum között zsírréteg van jelen.
Nem operálható, ha:
· A carina érintett.
· A tumor több, mint 180 fokban körülveszi az aor-tát, a fő és lebenyartériákat, vagy a nyelőcsövet.
T: Az I. és II. stádiumban a megoldás a sebészi eltávolítás. A III. stádium operábilitás szempontjá-ból két részre osztható, a III. A, mely a mediastinum, illetve a mellkasfal korlátozott infiltrációját is magá-ban foglalja potenciálisan operálható, a III. B stádi-um nem rezekálható. A IV stádistádi-um inoperábilis.
Keresni kell a különbségeket a II. és III. A, stádium között is, mert a kezelés szempontjából fontos lehet. A II. stádiumban a megoldás lobectomia, III.
A. stádiumban pulmonectomia.
Az inoperábilitást a T4, N3, M1 stádium jelenti, ennek jeleit kell keresni a CT vizsgálat során.
T4: A mellkasfal infiltrációja T3 stádiumú, operál-ható, azonban ha a tumor csigolyát, vagy a csúcsi régiót infiltrálja, az már T4 stádium.
Pleura érintettség akkor T4, ha többszörös, nodu-láris terimékről, körkörös pleura megvastagodásról van szó. A pleuralis folyadék nem jelent feltétlenül malignitást, gyakran reaktív folyadék felszaporodás kíséri a tüdőrákot. Ilyen esetekben a cytologia dönt.
A mediastinumba terjedő, percardiumot infiltrá-ló daganat T3, de a szív és a nagyerek infiltrációja már T4. A véna cava superior diszlokációja, komp-ressziója nem jelent feltétlenül infiltrációt.
Pulmonectomia csak akkor végezhető, ha az azonos oldali pulmonális főtörzs leköthető, ehhez egy cm-es szabad rész szükséges. Hasonló a hely-zet a főhörgők esetén is. Az endovasculrais terjedés, vagy a szívüreg deformációja, bedomborodása megerősíti a T4 stádiumot, de a megítélést fenntar-tással kell kezelni.
Biztosan T4, ha trachea, carina, nyelőcső érintett.
A nyelőcső infiltrációja valószínű, ha a deformált kontúr felett a lumen tágult.
N: A subcarinalis nyirokcsomó érintettség N2, de prognózisuk rosszabb a többi N2-nél.
A nyirokcsomóknak csak a nagyságát lehet kép-alkotó módszerrel vizsgálni, ez pontatlan, mert lehet reaktívan megnagyobbodott egy nyirokcso-mó daganatos betegségben is és normális nagysá-gú nyirokcsomóban is lehet metastasis. Diag-nosztikai szempontból akkor beszélünk lymphade-nomegaliáról, ha a nyirokcsomó kisebbik átmérője 10 mm-t meghaladja.
Ha a pulmonectomia technikailag kivitelezhe-tő, úgy az azonos oldali nyirokcsomók kivizsgálá-sának nincs gyakorlati jelentősége, mert a műtét során eltávolításra kerülnek. Az ellenoldali nyirok-csomó megnagyobbodás esetén mediastinosco-pia, vagy transbronchialis biopsia útján történő mintavétel szükséges, mert N3 a műtétet kontrain-dikálja.
A nyirokcsomók kimutathatóságát elősegíti a vékony szeletvastagság, a mediastinalis zsírszövet jelenléte és az intravénás kontrasztanyag alkalma-zása.
M1: Panaszok, illetve klinikai tünetek esetén az adott régió célzott vizsgálatát el kell végezni.
A problémát a tünetmentes esetek jelentik. A rutin mellkasi CT vizsgálat általában a felső hasi régióra is kiterjed, így a mellékvesék mellett a máj, a tüdő és a vizsgált régió csont metastasisaira is fény derül.
A rutinszerűen elvégzett koponya CT, vagy MR vizsgálat szükségességéről megoszlanak a vélemé-nyek csakúgy, mint a rutinszerűen elkészített csont scintigráfiáról. Az utóbbit a legtöbb helyen elvég-zik, bár a gyakori álpozitív eredmény további vizs-gálatokat indukál. Adenocarcinománál a koponya vizsgálatát általában, kissejtes rák esetén a legtöbb helyen elvégzik, de a legtöbbször csak panaszok esetén készül vizsgálat a koponyáról.
Mellkas átvilágítással pontosabb lokalizáció, illetve a n. phrenicus infiltrációjának jeleként a mediastinum paradox mozgása és az azonos oldali rekeszfél bénulása látható.
Hilaris és mediastinalis nyirokcsomó metastasis gyakran van jelen a tumor felfedezésekor.
Hilusi aszimmetria, fokozott intenzitású, kiszéle-sedett, lebenyezett kontúrú hilus gyanújelnek tart-ható, ezekben az esetekben a korábbi mellkasfelvé-telekkel történő összehasonlítás segíthet. Nagyobb subcarinalis nyirokcsomó a carina szögét kiszélesíti.
Nagy hilusi - mediastinalis nyirokcsomó lympha-tikus obstrukciót okozhat, mely a tüdőben
reticulo-nodularis rajzolat felszaporodás formájában jelent-kezik.
Az oldalfelvétel kiegészíti a PA felvétellel nyert információkat, főleg retrosternalis és hilusi régió esetén.
Kissejtes rákok esetén a mellkasröntgen vizsgá-lat a korai stádiumban lévő elváltozás kimutatásá-ban nem sok segítséget nyújt, mikor a daganat tér-foglaló terime képében már kimutatható, olyankor a folyamat rendszerint már előrehaladott stádium-ban van, már metastatisált.
CT. Amennyiben a mellkasfelvételen tüdőtumor került észlelésre, úgy CT vizsgálat elvégzése szük-4.35. ábra.
Nyirokcsomó-stádiumbeosztás A. N2, subcarinalis nyirokcsomó áttét
B. Jobboldali nagy centrális tumor atelectasiával, ellenoldali mediastinalis nyirokcsomó-megnagyobbodással A
B
A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája 137 136 A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája
MR. Általában az MR vizsgálatot nem használják rutinszerűen a tüdődaganatok diagnosztikájában, de sokszor hasznos lehet a mediastinum inváziójá-nak megítélésében.
Problémás esetekben a jobb szöveti felbontóké-pessége és a többsíkú leképezése miatt hasznos lehet.
Az MR sokszor segít elkülöníteni a daganatot a szomszédos atelectasiától, illetve pneumonitistől, melyek relatíve magas jelintenzitásúak a T2 súlyo-zott felvételeken, még a daganat alacsony jelinten-zitású. Gadolinium adása hasznos lehet, mert a
tüdő intenzíven halmoz, még a daganat relatíve kevésbé veszi fel a kontrasztanyagot. Hasznos kiegészítője lehet a CT vizsgálatnak a mediastinum, a centrális vascularis struktúrák, a pericardium és a szív infiltrációjának kimutatásában.
A mellkasfal infiltrációja a jobb szöveti kontraszt miatt sokszor jobban megítélhető MR-rel, ez külö-nösen a csúcsi részen elhelyezkedő (Pancoast tu.) esetében hasznos, ahol az MR-rel több síkban elvé-gezhető vizsgálat a mellkasfal rétegeinek, a suprac-lavicularis árok képleteinek, a plexus brachialisnak, az érképleteknek az érintettségét jól ábrázolja. A A mellékvese metastasisok gyakoriak és gyakran
solitererek. Az adenomától, mely a népesség kb.1
%-nál fordul elő kell elkülöníteni. Ha 1 cm-nél kiseb-bek, akkor általában benignus jellegűek a gócok.
A metasztázisok általában 3 cm-nél nagyobbak, denzitásuk a natív CT-n 10 HU felett van.
A tüdőben lévő kis gócok pontos preoperatív diagnosztikája a CT felvételeken gyakran nehéz, mert megkülönböztethetetlenek a granulomáktól és a fibrotikus gócoktól.
Az utóbbi időben egyre többször merül fel a tüdőrák korai kiemelése céljából CT-vel, alacsony dózissal végzett szűrés kérdése. 45 év feletti erős dohányos betegek esetében merül fel ennek szük-ségessége.
Még nincs végleges állásfoglalás a költségét, illetve hasznosságát illetően, de miután jelenleg a műtét az egyetlen igazán hatásos kezelés és ez függ a korai felismeréstől, a hasznossága válogatott betegcsoport esetén egyértelmű. egyes vélemé-nyek szerint a szűrés nem javítja lényegesen a prog-nózist, mert a szűrés során a gyorsan növekvő agresszív daganatok már késői szakban fedezhetők fel, (1 cm-es daganat a tumorállomány 30. megket-tőződésének felel meg). A véletlenszerűen felfede-zett kis tumorok általában lassabban növekednek, jobb prognózisúak. A másik problémát a szűrés során felfedezett gócok tipizálása jelenti, mely nagyszámú, sokszor felesleg képalkotó vizsgálatot, invazív beavatkozást, műtétet indukál.
4.36. ábra.
Metastasisok
A. Mindkét mellékvesében térfoglalás, metastasis van B. Bal oldalon supraclavicularis nyirokcsomó metastasis C. Multiplex máj metastasis
D. A bal féltekében metastasis látható perifocalis oedemával A
B
C
D
4.37. ábra.
MR-vizsgálat szerepe a tüdődaganatok staging vizsgálatában A. Nagyerek infiltrációja, T4 stádium
B. Csigolyatestek infiltrációja T4 stádium. Pancoast tumor a spinalis régió infiltrációjával A
B
A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája 139 138 A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája
még nem terjed el széles körben a klinikai gyakor-latban, mert drága és sok helyen nem hozzáférhe-tő.
PET. fDG (2-/fluorine18/-fluoro-2-deoxy-D-glu-cose) PeT kap az utóbbi időben egyre növekvő figyelmet és szerepet a tüdődaganatok stagingjé-ben, elsősorban a sebészileg igazolt nem kissejtes rákok esetében. Kevésbé általános a kissejtes rákok esetén, ahol rendszerint nem történik sebészeti beavatkozás. A PeT hasznos a kezelés utáni követés-ben és a visszatérő, recidiváló betegségek kimuta-tásában is. A PeT elsősorban a glukóz metabolis-mustól függ, mely magas szintű a daganatos sejtek-ben, ezáltal elkülöníthetők a benignus elváltozások-tól, bár átfedések előfordulhatnak. Általában a PeT vizsgálatot a nyirokcsomó érintettség, illetve a távoli metastasisok kimutatásánál használják a sta-ging során. funkcionális, metabolikus információ-kat szolgáltat és biokémiai különbséget tesz a nor-mál és tumoros sejtek között. Ha a nyirokcsomó tumoros szövetet tartalmaz, akkor megnő az fDG (pozitron emittáló f 18-cal jelzett glukóz analóg) felvétel. Az fDG PeT pontos módszer a regionális nyirokcsomók állapot felmérésében. Negatív PeT scan mellett nem kissejtes rák esetén mediastinos-copia felesleges, a thoracotomia elvégezhető.
A PeT és a CT egymást kiegészítő módszerek. A CT vizsgálatot gyakran a PeT vizsgálattal együtt alkalmazzák az anatómiai és funkcionális információ összekapcsolásával, a két vizsgálat képfúziós tech-nikával együttesen is megjeleníthető. Újabban a csont metastasisok kimutatásában is eredményes módszernek tartják, de az 1 cm-nél kisebb gócok rosszul vizsgálhatók. A legfőbb korlátja a magas költsége.
A benignus gócok, mint a histoplasmosis általá-ban elkülöníthető a segítségével a malignus tumo-roktól.
A PeT fDG-uptake emelkedett a mellékvese metastasisok nagy részében, az egésztest PeT csök-kentheti a mellékvese biopsziák számát bizonytalan elváltozások esetén.
A PeT a CT-vel morfológiailag nem gyanús ese-tekben is metastasist igazolhat.
A bronchogen carcinomák stagingje esetén az egésztest PeT sokkal pontosabb, mint a mellkas CT, a csont scintigráfia, vagy a koponya CT, illetve MR vizsgálat. Az fDG PeT eredménynek prognosztikai jelentősége van és szorosan korrelál a túlélési arány-nyal a kezelt betegeknél. A PeT segítséget adhat a kezelés irányításában is. A CT és PeT vizsgálatok képfúziós technikáinak, illetve a kombinált PeT/CT
berendezések elterjedése a jövőben várhatóan befolyásolni fogja a daganatos betegek kezelésé-nek megválasztását.
A képalkotás során értékelni kell:
· a daganat nagysága, morfológiája
· a daganat környezete, környezetéhez való viszo-nya
· hörgőjelek
· a mediastinum infiltrációja
· nagyerek, szív infiltrációja
· savós hártyák infiltrációja rekesz közeli és a spinalis régiót érintő tumorok
kiterjedése is pontosabban megítélhető. A MDCT-k vékonyszeletes, izovoxel képalkotása és az így nyert jó minőségű multiplanaris képek szintén sokat javí-tottak ezen régiók érintettségének megítélésében.
A daganatot környező szervek involúciója azonban MR vizsgálat esetében is csak fenntartással fogad-ható el, a köztük lévő tüdő, vagy zsírléc eltűnése nem bizonyítja, megléte nem zárja ki a tumoros infiltrációt.
Nyirokcsomók megítélésében hasonló az ered-mény, mint a CT vizsgálatoknál, itt is a méretből
lehet következtetéseket levonni és az ebből adódó problémák is megegyeznek. MR-rel könnyebb a nyirokcsomókat elkülöníteni az erektől kontraszt-anyag nélkül is. A direkt többsíkú ábrázolás elősegí-ti egyes régiók, így a subcarinalis tér és az aor-to-pulmonalis ablak megítélését.
A máj metastasis kimutatására érzékenyebb módszer lehet az MR, mint a CT, vagy az UH vizsgá-lat.
A mellékvese adenoma és metastasis elkülöníté-se MR vizsgálattal nagyobb biztonsággal lehetsé-ges, mint CT-vel. Chemical shift leképezéssel az adenomák elkülöníthetők a metastasisoktól, mert jelintenzitás csökkentést mutatnak az out-of-phase képeken összehasonlítva az in-phase felvételekkel.
Az MR a CT-nél jobb módszer agyi, főleg hátsó scalai metastasisok kimutatásában.
Tünetmentes nem kissejtes rák esetén az agy vizsgálata nem rutinszerű, mert a silent metastasi-sok aránya csak 2-4 %.
UH. A mellkasi UH vizsgálatoknak nincs elsődle-ges szerepe a tüdődaganatok diagnosztikájában és stagingjében. A hasi UH vizsgálattal azonban sok-szor felfedezhető a máj, vagy mellékvese metasta-sis, nyirokcsomó megnagyobbodás, vagy egyéb hasi-kismedencei patológia, mely a betegség extenzív jellegére utal. Az UH vizsgálat kiegészíthe-ti a CT-t, mert a kis máj cysták kimutatására ponto-sabb és a kis májgócok identifikálása gyakran okoz differenciál diagnosztikai nehézséget. Pleuralis folyadék vizsgálatára is alkalmas módszer.
Scintigráfia. A csont metastasisoknak csak kis százaléka tünetmentes, ezért minden esetben nem, csak panaszos betegnél van feltétlenül szükség preoperatív csont scintigráfiára. Technetium-99m radionucliddel jelzett csontscintigráfia nagy bizton-sággal kimutatja a csont metastasisokat, de fals pozitív eredményeket ad degeneratív betegségek, traumák esetén, ezért a felvételeket össze kell hasonlítani a radiológiai felvételekkel, illetve MR vizsgálattal.
A csontok a leggyakoribb helye a kissejtes rákok áttéteinek, a csont scintigráfia rutinszerűen alkal-mazott módszer ezekben az esetekben a csont metasztázisok kimutatására. Rendszerint multiplex, aszimmetrikus, fokozott felvétel látható. A normál csont scan általában kizárja a metastatikus betegsé-get.
A technetium-99mmel jelzett monoclonalis (NRlU) antitest kiemelkedő eredményeket mutat a kissejtes rákok kimutatásában, de ez a módszer 4.38. ábra.
A jobb szöveti kontraszt miatt a mediastinum infiltrációja, a nagyerek érintettsége, a nyirokcsomó megnagyobbodások kontrasztanyag adása nélkül is jobban megítélhető a mul-tiplanáris MR-felvételeken
A
B
4.39. ábra.
A. PeT-CT-vizsgálat a jobb hilusban patológiás képletet jelez B. UH-vizsgálattal a jobb mellékvesében térfoglalás látható
A
B
A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája 141 140 A tüdő és a mellkas képalkotó diagnosztikája
és 6-os pedig csak bal oldalon van. A felső zónák-ban a tüdőfél-határ a trachea középvonalától a bal széléhez helyeződött át. Új megállapítás az is, hogy műtétkor legalább három különböző hiláris (N1) és három mediasztinális (N2) pozíciójú nyirokcsomó eltávolítása szükséges a patológiai TNM megadha-tóságához. A Tx és az Nx új elemek: azaz a patoló-giailag nem vizsgált/vizsgálható daganat-érintett-ségre vonatkoznak (például nem történt nyirokcso-mó mintavétel). Bekerült az y index, a neoadjuváns kezelés utáni TNM stádiumbeosztás más szerveknél már ismert fogalma. számos új alcsoportot hoztak létre, különböző indexek formájában. Az új TNM rendszer finomabb és pontosabb. A 7. kiadás igyek-szik kiterjeszteni érvényességét a kissejtes tüdőrák-ra (sClC) és a mezoteliómátüdőrák-ra is, az sClC esetében a
„limited vs. extended” dichotómiát rosszul definiált-nak, azaz nem használandónak ítélve.
A T stádium meghatározáshoz a CT, klinikumban meghatározó N és M stádium minél valósághűbb feltérképezéséhez CT és a funkcionális képalkotást is biztosító PeT-CT, valamint eszközös, elsősorban endoszkópos módszerek azok, melyek közelebb visznek az egy adott beteg számára legelőnyösebb megoldáshoz, a változatlanul a leghatásosabb műtét, a gyógyszeres, valamint a sugárkezelés közül választva ki ezek optimális kombinációját.
Tumorstádium:
· T1 – 3 cm-nél kisebb, tüdőszövettel, vagy visce-ralis pleurával körülvett tu., vagy endobronchialis tu. A lebeny bronchustól disztálisan helyezkedik el. T1a, ha a tumor 2 cm, vagy kisebb, T1b, ha nagyobb, mint 2 cm, de kisebb, mint 3 cm.
· T2 – 3 cm-nél nagyobb, de 7 cm-nél kisebb
· T2 – 3 cm-nél nagyobb, de 7 cm-nél kisebb