típusnál a húgyhólyag harántban vastag izomköteg által beszűkített, homokóraszerű

Húgyhólyag elváltozásai

III. típusnál a húgyhólyag harántban vastag izomköteg által beszűkített, homokóraszerű

defor-mációt okozva.

Hypoplasiánál és a megacystis esetén a húgy-hólyag nagy anomáliájáról van szó. A húgyhúgy-hólyag extrophiánál hiányzik a húgyhólyag magasságá-ban az elülső hasfal és az elülső húgyhólyagfal, a húgyhólyag lumen nyitott. Congenitalis húgyhó-lyag diverticulum kizárólag a férfiaknál fordul elő, csaknem minden esetben a húgyhólyag bázis terü-letén (8.133. a ábra).

Kiválasztásos urográfia (IVP). A húgyhólyag teljes kettőzöttsége esetén a lumen megosztottsága következtében két hólyag ábrázolódik, amelybe az ipszilaterális vesék uretere szájadzik. A III. típusnál, a harántban beszűkített homokóra alakú hólyag ese-tén, az ureterek az alsó hólyagrészbe szájadzanak. A homokóra hólyagot a diverticulumtól, urachus diverticulumtól vagy neurogén hólyagtól el kell

különíteni. Óriáshólyagnál felnőtt esetében subve-sicalis obstructiora is kell gondolni. A retrográd cystográfia nem ad többletinformációt.

UH-vizsgálat. A húgyhólyag agenesia esetén húgyhólyag nem mutatható ki. A húgyhólyag ket-tősség különböző altípusai UH-vizsgálattal jól ábrá-zolhatók, különösen karakterisztikus a kép a homok-óraszerűen deformált hólyagnál. Hypoplasia vagy megacystis a nagyságváltozás alapján ábrázolódik, a normál képpel összevethető. A húgyhólyag ext-rophia nem szonográfiás diagnózis. Ezt a módszert azonban a posztoperatív kontrollnál jól használhat-juk a műtéttel létrehozott hólyaglumen kimutatá-sánál. Congenitalis húgyhólyag diverticulum kerek vagy ovális echoszegény, vagy echomentes elválto-zás hiperreflektív zónával, az echoszegény vagy echomentes nyél is felfedezhető (8.133. b ábra). A hypoplasiás húgyhólyag elkülönítése az elégtele-nül feltöltött hólyagtól igen fontos, ezért a hólyag falának vastagságát figyelembe kell venni, ami azonban nem mindig ad megfelelő segítséget.

Retrográd húgyhólyag töltés a diagnosztikai prob-léma eldöntésében segít.

MDCT-vizsgálat. A húgyhólyag fejlődési rendel-lenességeinél a CT nem elsődleges vizsgálat.Ezen elváltozások azonban CT-vel jól ábrázolhatók, külö-nösen ha retrograde kontrasztanyaggal töltjük fel a húgyhólyagot, ami által a lumenelváltozások meg-ítélése még jobban lehetséges (8.133. c ábra).

MR-vizsgálat. Az extrophia vesicae urinariae műtét utáni kontrolljában szerepet játszhat, a húgy-hólyag izomzatának anomáliájánál is segít. A többi elváltozás is kimutatható, de ezek egyszerűbb vizs-gálattal is felfedezhetők. Egyértelmű indikációja ennek a módszernek nincs. A T1 súlyozott SE felvé-telen a húgyhólyag lumen elváltozásai, beleértve a diverticulumot is, megítélhetők (ld. 8.146. a, b, c ábra).

Angiográfia. Általában nem játszik szerepet.

Komplex fejlődési rendellenességek egyes esetei-ben az érellátás angiográfiás tisztázása segíthet.

Gyulladás. A húgyhólyag gyulladásai annak etio-lógiája szerint elkülöníthetők: infekciózus és nem infekciózus folyamatokra. Az infekció okozta cystitis túlnyomó részét baktérium, kisebb részét gomba, vírus és parazita okozhatja. A nem infekciózus húgyhólyag gyulladások veleszületett vagy szerzett okokra vezethetők vissza. A húgyhólyag infekció descendáló lehet pyelonephritishez társulva, vagy ascendáló az urethra felől. A rövid húgycső miatt a nők gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak, azonban a férfiaknál a bacterialis infekciók

gyako-8.133. ábra.

a. IVP. Húgyhólyag basisánál jo. ovális diverticulum, melyet kő tölt ki. Hólyag kissé balra dislocalt

b. 2D UH. Diverticulumban lévő hatalmas echogén képlet mögöttes hangárnyékkal

c. Axiális spirál CT. Hólyagban és diverticulumban k.anyag (hiperdenzitás). Diverticulum-nyak jól elkülönül

Vizeletkiválasztó és elvezető rendszer radiológiai vizsgálata 365 364 Vizeletkiválasztó és elvezető rendszer radiológiai vizsgálata

a legkifejezettebb a hólyagalapon és a trigonum területén.

Bullosus cystitisnél echoszegény kerek szer-kezeti elváltozások láthatók a húgyhólyag falában.

Malacoplakiánál multiplex echodús fali elődombo-rodások látszanak a húgyhólyag lumen irányába, amelyeknek az átmérője 5-20 mm között van.

Cystitis emphysematosánál karakterisztikus a húgyhólyag falában elhelyezkedő gázbuborékok kimutatása echogén képletek formájában (8.137.

ábra). Intraluminálisan és a környező szövetekben is előfordulhat gázképződés. Gombás fertőzésnél ritkán pathognomiás kép, kelbimbószerűen növek-vő gombás golyó látható, amely magas echogeni-tású, kifejezetten echodús képlet, a húgyhólyag falától nem határolódik el, benignus vagy malignus tumortól UH-val nem különíthető el. Schistosoma haematobium fertőzésnél tojáshéjszerű meszese-dés ábrázolódhat, azonban ez nem minden eset-ben mutatható ki. Echinococcus fertőzésénél ritka esetben figyelhető meg a húgyhólyag echinococ-cus cystája, amely a húgyhólyagfal egy részét érin-tő meszesedésben nyilvánul meg, erős reflexiót okozva. A nem infekciózus gyulladásoknál min-den esetben aspecifikus gyulladásos elváltozások vannak, mint amilyen a fali megvastagodás. Az allergiás cystitisnél noduláris nyálkahártya elválto-zások láthatók. A chr. interstitialis cystitis a különböző stádiumoknak megfelelően a húgyhó-lyag volumen csökkenését okozza. Az idegentest és a kő okozta cystitis az idegentest és a kő kimu-tatásával diagnosztizálható, amikor echogén kép-let látszik hangárnyékot okozva. Sugárterápia után (általában 40 Gy fölött) acut stádiumban nem spe-cifikus gyulladásos elváltozás van. Évek múlva húgyhólyag volumen csökkenés és a falban mesze-sedés alakulhat ki.

CT-vizsgálat. A CT-n általában az UH-vizsgálattal is megfigyelhető elváltozások detektálhatók, mint amilyen a fal megvastagodás, nyálkahártya bedom-borodás. A pathognomikus gázképződés a húgy-hólyag falában a cystitis emphysematosa diagnózi-sát bizonyítja (8.138. ábra). Meszesedéssel járó gyul-ladások esetén (bilharsiosis, echinococcosis) a diffe-renciáldiagnosztikában segíthet. Gombafertőzés vagy malacoplakia nem minden esetben különíthe-tő el daganatos folyamattól, csak a hisztológiai vizs-gálat ad biztos diagnózist. Az embrionális rhabdo-myosarcoma és a súlyos virális infekciónál fellépő polypoid hólyagfal nyálkahártya bedomborodás közötti differenciálásban a betegség lefolyása köz-beni kontrollok segíthetnek.

MR-vizsgálat. Cystitiseknél nem rendelkezik direkt indikációs területtel. A T1 súlyozott SE felvé-telen diffúz fali megvastagodás látható, a T2 súlyo-zott felvételeken határosúlyo-zott jelfelerősödés mutatko-zik a jelszegény húgyhólyag falában.

Tumorok

Benignus tumorok

A húgyhólyag leggyakrabban fellépő benignus tumorai: leiomyoma, phaeochromocytoma, hae-mangioma, gyulladásos pseudosarcoma, adenoma, condyloma acuminata, endometriosis.

Leiomyoma. A nem epithelialis daganat az összes primér húgyhólyagtumor 5%-a. Ezek között a leio-látható az erősen megvastagodott húgyhólyag

fal-ban (8.134. ábra). Előrehaladott stádiumfal-ban, súlyos megbetegedésnél a gáz a perivesicalis szövetbe is bejuthat. Levegő a lumenben (álló helyzetben leve-gőnívó) ritkán gyulladásos folyamat miatt is előfor-dulhat, iatrogén sérülés, vagy enterovesicalis fistula miatt is létrejöhet. Bilharziasis chronicus stádiu-mában a húgyhólyag falában típusos meszesedés fontos diagnosztikus kritérium, ami natív felvételen jól látható (8.135. ábra). A fali meszesedések az urete-rekre is ráterjedhetnek ureter tágulatot okozva. A húgyhólyag tuberculosis jellegzetessége a spas-ticusan kontrahált hólyag kis volumen- kapacitás-sal. A fali fekélyesedések kis diverticulumok formá-jában ábrázolódnak, a fal ellaposodása, aszimmetri-kus deformálódása, ill. tumort utánzó telődési defektus látható (8.136. ábra). A hólyagfalban mesze-sedés ritkábban fordul elő, mint a vesékben. Az ure-ter stricturák az érintett vese oldalán vannak. Az

ureter szájadék érintettségénél az ureter dilatációja, vagy vesiculo-ureteralis reflux figyelhető meg. A későbbi stádiumban gyakran zsugorhólyag jön létre.

Entero- ill. vaginovesicalis fistula az IVP-n ritkán mutatható ki. A levegő jelenléte a hólyagban indi-rekt jel. Az acut és chronicus gyulladásoknál erre a módszerre általában alacsony szenzitivitás és speci-ficitás a jellemző. A bilharziasisos megbetegedés előrehaladott stádiumában a natív felvétel és az IVP segíthet. Telődési defektus van a cystitis cysticanál, cystitis granularis és malacoplakia esetében, ame-lyek a hólyagtumortól nem különíthetők el. nem specifikus a chronicus interstitialis cystitisben, tbc-nél és radiogén eredetű zsugorhólyagnál a kis hólyag lelete. A húgyhólyagfal meszesedés bilhar-ziasisnál, tbc-nél, hólyagtumoroknál, echinococcus fertőzésnél, cytostaticum-cystitisnél és malakopla-kiánál fordul elő.

Cystográfia. Az anterográd ábrázolás nem külön-bözik a retrográd cystográfiától. Acut gyulladásnál retrográd húgyhólyag katéterezés kontraindikált.

Entero-, vagy vaginális fistula lehetőségénél a fistu-la ábrázolása szükséges, aminél a húgyhólyagot katéteren át levegővel (vagy kontrasztanyaggal) töltjük fel.

UH-vizsgálat. Felnőtt korban fennálló súlyos szubchronicus vagy chronicus cystitisnél a húgyhó-lyag falának diffúz megvastagodása látható, amely

8.134. ábra.

natív hólyagtáji felvétel. Megvastagodott hólyagfalban gáz-gyülem (nyilak)

8.136. ábra.

IVP. Bal oldali vesében min. kiválasztás. Húgyhólyag defor-mált. Számos diverticulumszerű kiboltosulás. Tbc-s zsugor-hólyag

8.135. ábra.

natív hólyagtáji felvétel. Húgyhólyag falában típusos mesze-sedés. Bilharziasis

8.137. ábra.

2D UH. Húgyhólyag falában echogén képletek (gázbuboré-kok). Cystitis emphysematosa

8.138. ábra.

Axiális spirál CT. Húgyhólyag vizelettel telt. Megvastagodott falban számos hipodenz képlet (levegő). Cystitis emphyse-matosa

Vizeletkiválasztó és elvezető rendszer radiológiai vizsgálata 367 366 Vizeletkiválasztó és elvezető rendszer radiológiai vizsgálata

désen belül necroticus hipodenz területek ismerhe-tők fel. Condyloma acuminata esetén a CT-n álta-lában lokális lobuláris fali megvastagodás van. Az izomzat infiltrációja sohasem fordul elő, ami más hólyagtumortól való elkülönítést megkönnyít.

A CT szenzitivitása az 5 mm-nél nagyobb tumo-roknál több, mint 90%, azonban a specificitás ala-csony. Javítja a szenzitivitást a modern multislice technika.

A leiomyoma és leiomyosarcoma elkülönítése CT-vel nem lehetséges. A legtöbb benignus tumo-roknál a CT-képeken nincs karakterisztikus jel, így ezeket egymástól és a malignus folyamattól elkülö-níteni csak hisztológiailag lehet.

MR-vizsgálat. A leiomyoma a T1 súlyozott SE fel-vételen inhomogén szerkezetű és a vizeletnél kissé magasabb jelintenzitású elváltozás, a T2 súlyozott felvételeken kerek vagy ovális alakú térfoglaló folya-mat magas jelintenzitással. Ennél a szekvenciánál a húgyhólyagfal infiltrációja jobban ábrázolható, mint a T1 súlyozott felvételen. A húgyhólyagfalban lévő paraganglioma kiterjedése a T2 súlyozott fel-vételen mutatható ki, a tumor nagyon magas jelin-tenzitást mutat, ami lehetővé teszi az elkülönítést a húgyhólyag- carcinomától. Kontrasztanyag adás után - ugyanúgy, mint a mellékvese phaeocromo-cytománál - kifejezett enhancement látható. A hae-mangiománál a húgyhólyag falban lévő kiterjedés pontos megítélésére a legjobb módszer a T2 súlyo-zott SE felvétel. Az MR-nél mind a szenzitivitás, mind a specificitás magasabb, mint más képalkotó eljárásoknál. Az MR-vizsgálat segítségével a leio-myoma és a leiomyosarcoma közötti differenciálás nem lehetséges (8.139. ábra).

Angiográfia. A húgyhólyag jóindulatú tumorai-nál nem játszik szerepet, kivétel a haemangioma, az intervenciós embolizációs terápiát meglőzően.

Malignus tumorok. A húgyhólyag rosszindulatú daganatai közül a leggyakoribb az átmeneti sej-tes (urothel) carcinoma, amely az összes húgy-hólyagdaganat 95%-a. Egyéb epithelialis tumorok közül kiemelendő a laphám- és adenocarcino-ma, továbbá a malignus lymphoma és sarcoma (leiomyosarcoma), amelyek viszonylag ritkák.

Gyermekeknél az epithelialis rhabdomyosarco-ma az összes rhabdomyosarco-malignus lágyrésztumor 10%-a. Az urothelcarcinoma férfiaknál háromszor gyakoribb, mint a nőknél, csaknem kizárólag a 6. és 7. évtized-ben fordul elő. Megjelenése szerint papillaris és invasiv formákat különítünk el. A malignitás histo-lógiai grade-ja és a húgyhólyag falába történő infiltráció stádiuma, valamint a metastasis képzés

meghatározza a prognózist. A metastasis képzés történhet lymphogén úton a perivesicalis és iliaca-lis, valamint továbbterjedve a lumbalis nyirokcso-mók felé. A relatíve későn fellépő haematogén távoli metastasisok elsősorban a tüdőbe, a csont-vázrendszerbe és a májba történnek. A diagnózis felállításában és a stádium meghatározásnál a kép-alkotó eljárások fontos szerepet játszanak. A vizsgá-lati eredmények alapján a TnM klasszifikáció szerin-ti besorolást érhetjük el. A felületes és az infiltráló-an növekvő rákos folyamatok elkülönítése a (p) T-beosztás szerint történik. Infiltráló tumoroknál a terápia megkezdése előtt információt kell adnunk a metastasisokról, így a regionális vagy juxtaregio-nális nyirokcsomók állapotáról (n klasszifikáció), a távoli metastasisok (M klasszifikáció) meglétéről vagy hiányáról. A húgyhólyag carcinoma diag-nosztikája a vizelet cytológiai vizsgálat alapján nem mindig eredményes. A képalkotó eljárások közül a suprapubicus transcutan 2D real time UH-vizsgálat fontos információkat adhat. Pozitív esetben tovább pontosíthatjuk a diagnózist az int-ravesicalis UH-vizsgálattal ill. az MRI-vel, különö-sen a fali kiterjedés, fali infiltráció mélységének megítélése vonatkozásában (T stádium), a perivesi-calis tumorterjedés meghatározásában (T és n stá-dium). A távoli metastasisok és a perivesicalis tumorterjedés pontosításánál a CT (multislice)- vizsgálat szintén jelentős és hasznos módszer. A hólyagtumor gyanújának fennállásakor a cystos-copia és a hozzá csatlakozó biopszia, a TUR (tran-surethralis resectio) tisztázza a daganat fennállását, a fali tumorinvázió mélységét (T stádium) és a szö-vettani diagnózist.

myoma 0,1–0,5%-os gyakoriságú. Kétharmaduk endovesicalis, egyharmaduk extravesicalis lokalizá-ciójú. Csak ritkán fordul elő tisztán intramuralis elhelyezkedés. A leiomyoma 95%-a a nőgyógyásza-ti szervekből indul ki, túlnyomórészt az uterusból, így a képalkotó eljárások elsődleges feladata a húgyhólyagnak az ivarszervektől való elkülönítésé-ben van. A daganat leggyakrabban a trigonum területén található és különböző nagyságú. A másik lokalizáció a hólyagnyak, amikor korán vizelési nehezítettség lép fel.

Phaeochromocytoma (paraganglioma). A chro-maphin rendszer tumorának nagy része phaeoch-romocytoma és a mellékvese velőben helyezkedik el. Tíz százaléka extraadrenalis, un. paraganglioma.

Klinikailag a daganattal járó hormonaktivitás van előtérben. A húgyhólyag extrém ritkán érintett endokrin aktív paragangliomával, az ilyen tumorok 0,06%-át teszik ki a húgyhólyag daganatoknak.

Leggyakrabban a fundusban és a trigonumban lép-nek fel, ezáltal az ureterek és az urethra is hamar érintetté válik. A mictio vagy cystoscopia magas vérnyomásos krízist válthat ki, klinikailag korán manifesztálódik a folyamat, s ezáltal az egészen kis tumorok diagnosztizálhatók. További fontos tünet a haematuria, amely 50%-ban fordul elő.

Haemangioma. Ritka húgyhólyagtumor. Leg-többször a húgyhólyag tetőn (fundusban) vagy a laterális húgyhólyag falon lokalizálódik. Exo phyticus növekedésű felületes, esetenként azonban az izom-réteget is eléri.

Gyulladásos pseudosarcoma. A húgyhólyag sub-mucosájából indul ki. A tumor gyakran necroticus területet is tartalmaz.

Condyloma acuminata. Ritkán a húgyhólyagot érintő elváltozás.

Adenoma. nephrogén és villosus adenoma nagyon ritka húgyhólyagtumor. A képalkotó eljárá-soknál az adenoma cilindrikus, a húgyhólyag lume-ne felé növekvő és lumen felé bedomborodó éles határú térfoglalás.

Endometriosis. Ritka manifesztáció a húgyhó-lyagban. Más térfoglaló folyamatoktól való elkülö-nítése meglehetősen nehéz.

Diagnosztikus eljárások alkalmazása és értéke.

Kiválasztásos urográfia (IVP). A húgyhólyag benignus tumorai meghatározott nagyságnál (általában 10 mm alatt) atípusos telődési defektust okoznak, amelyek az a-p felvételen csak a tumor oldalfalon való lokalizációjánál ismerhetők fel. Az endometrio-sis szabálytalanul elhatárolódó kontrasztanyag kiesést hoz létre, amelynél a fali érintettség folytán

extravesicalis térfoglalás gyanúja is felmerülhet. Az endometriosis trigonum területi lokalizációja ureter dilatációt okozhat. A kimutathatóság találati bizton-sága csekély. A jóindulatú daganatok elkülönítése és biztos elhatárolása a malignus folyamatoktól az IVP segítségével nem lehetséges.

Cystográfia. A benignus térfoglalások felismerhe-tő telődési defektust ritkán okoznak. Teljes telődés-nél létrehozott cystogramon tangenciális projekci-ók segíthetnek a fali érintettség kimutatásában.

Férfiaknál a megnagyobbodott prostata bedom-borodás hasonló megjelenést mutathat.

A húgyhólyagdaganatok diagnosztikájában a cystográfia kevés szerepet játszik, találati biztonsá-ga csekély.

UH-vizsgálat. Leiomyománál a tumor szolid jel-legű, submucosus kiindulási helyét és lokalizációját felismerhetjük. A húgyhólyag paragangliomájá-nak UH-képe nem specifikus. A haemangioma jól körülhatárolt echogazdag tumor echoszegény peremmel körülvéve, a daganatban gyakran mesze-sedés látható. A gyulladásos pseudosarcománál kifejezett echoszegény fali megvastagodás észlel-hető, mind az intravesicalis, mind az extravesicalis kiterjedés vizsgálható. A tumor necroticus részei echoszegény vagy cystosus megjelenésűek. A con-dyloma acuminata multiplex echogazdag szolid területként mutatkozik, amelyek a húgyhólyaglu-men felé domborodnak. Az ultrahangvizsgálat szenzitivitása a 4-5 mm fölötti átmérőjű térfoglalá-soknál közel 100%, azonban a megjelenés nem specifikus. Három milliméternél kisebb átmérőjű tumorok esetén az endovesicalis szonográfia sem tudja biztosan a daganatot kimutatni. Biztos diffe-renciáldiagnózis sem lehetséges, a malignus tér-foglalásoktól nem tudjuk elkülöníteni, így pl.: a leio-myomát a leiomyosarcomától.

MDCT-vizsgálat. A leiomyoma szolid, élesen körül-határolt tumor, amelynél a húgyhólyag nyálkahártya ép. nagy tumorokban centrális necrosis-heg találha-tó. A cystoscopia és biopszia biztosítja a leiomyoma diagnózisát. A húgyhólyag paraganglioma expanzí-ve nöexpanzí-vekvő tumor, amely 80 %-ban hypervasculari-salt, így a kontrasztanyag adás után határozott denzi-tásérték emelkedés tapasztalható, ami azonban a metastasisok és az invasiv destruáló tumoros folya-matok (pl. phaeochromoblastoma) fennállása esetén is hasonló. Haemangiománál gyakran meszesedés látszik a jól elhatárolódó tumorban.

Gyulladásos pseudosarcoma esetén határo-zott kontrasztanyag enhancement látható, aminél az intra- és extravesicalis kiterjedésű fali

kiszélese-8.139. ábra.

T2 súlyozott coronalis MRI. Magas jelintenzitású húgyhó-lyagban bazálisan a jelszegény falból kiinduló ovális alakú, éles határú, inhomogén jelintenzitású térfoglalás látszik.

Leiomyoma

Vizeletkiválasztó és elvezető rendszer radiológiai vizsgálata 369 368 Vizeletkiválasztó és elvezető rendszer radiológiai vizsgálata

lid képletként látható. Izoreflektív tumor is lehetsé-ges, ennek detektálása nehéz. A tumor kimutatási határ transabdominalis, transrectalis és transvagina-lis UH-vizsgálatnál kb. 4-5 mm-es átmérőtől lehet-séges. A transurethrális intravesicalis módszer kifej-lesztése révén a tumorok már 2-3 mm-es átmérőtől felfedezhetők. negatív UH-vizsgálati eredmény esetén – klinikai tumorgyanúnál – a cystoscopia elvégzése indokolt. A transabdominalis UH-vizsgálat a húgyhólyag carcinoma staging meghatározásá-nál nem megfelelő feloldású módszer. Előnyös a szimultán 3D szonográfiás ábrázolás, amikor a transrectalis transducer (5-7,5 MHz) segítségével longitudinalis, transversalis és axiális szeleteket készíthetünk. A transurethralis intravesicalis UH-vizsgálatnál a vizsgálófejet egy 24 F resectosco-pon keresztül vezetik be, ez egy invasiv eljárás. Az echogramon a mucosa és a muscularis mucosae echoszegény rétegként ábrázolódik, a mély izom-csoport, a m. detrusor echogazdag szerkezetet mutat, vagyis a húgyhólyagfal kettős rétegződésű.

A tumor exophyticus vagy papillaris növedékként a húgyhólyag belső falán ábrázolódik, vagy lapszerin-ti növekedést, egyenetlen fali megvastagodást mutat. A húgyhólyagtumor mély infiltrációjánál a m. detrusor elvékonyodása, majd a m. detrusornak az eltűnése és a perivesicalis zsírszövetbe való betörés ismerhető fel (ld. 8.142. a ábra). A transu-rethrális UH-vizsgálat az alacsony T kategóriánál magas találati biztonsággal határozza meg a stádi-umot. A magasabb T kategóriák megítélésénél (invasiv és penetráló tumoroknál) szintén jobb a találati biztonsága a többi UH-módszerhez képest.

nehéz a staging megítélés perivesicalisan terjedő tumorok esetében, mivel a transducer magas frek-venciája miatt kicsi a penetrációs képesség. A mód-szert az utóbbi időben egyre kevesebbszer alkal-mazzák, mivel az MR-vizsgálat háttérbe szorítja.

MDCT-vizsgálat. nemcsak a húgyhólyag, hanem a többi kismedencei szerv, izomzat, erek, valamint a medenceöv csontjai is megítélhetők. A kismeden-cei viszonyok jobb ábrázolása és a kismedenkismeden-cei szerveknek a hólyagtól való elkülönítése érdekében a beleket kontrasztanyaggal feltöltjük (orálisan vagy rectalisan). A húgyhólyag folyadékkal vagy levegő-vel való feltöltése nem mindig segít. A natív CT-vizsgálat mellett a bólus formájában beadott intravénás kontrasztanyag javíthatja a megítélést, különösen a multidetektoros gyors, nagy felbontó-képességű készülékek segítségével juthatunk igen pontos diagnózishoz (8.144. a, b ábra). Meg határoz-hatjuk, hány tumorról van szó, milyen azok kiterje-Diagnosztikus eljárások alkalmazása és értéke.

Kiválasztásos urográfia (IVP). A lelet függ a tumor nagyságától, lokalizációjától és az infiltráció fokától.

A tumoros folyamat által érintett fali területen az életlen kontúr a környező szövetbe történő infiltrá-ció jele. Megvastagodott fali szakasz kettős kontúr-formát hozhat létre. Az ureterek dilatációja vagy néma vese fontos jele az azonos oldali ureter szája-dék tumoros infiltrációjának (8.140., 8.141. ábra). Az IVP összességében a húgyhólyagdaganat kizárása vagy kimutatása szempontjából nem megfelelő módszer, a stádiumbeosztásnál sem játszik fontos szerepet. Előnye, hogy a húgyúti elvezető rendszer egésze ábrázolható és a praeoperatív diagnosztika keretében ezek a viszonyok megítélhetők.

Cystográfia. A lépcsőzetes cystográfia során a különböző felvételi poziciókban – a tumor infiltrá-ció nagyságától függően – hiányzó vagy csökkent fali tágulékonyságot, ellaposodást és fali merevsé-get láthatunk (tumor általi fali izomzat infiltráció). A kontrasztanyag lebocsátása után és kiegészítő

In document Radiológiai praktikum (Pldal 188-194)