Tömegtájékoztatás és a bűnüldözés hatékonyságának összefüggései

147

148

rejlik, hogy a média elsősorban a „kritikus” szemével viszonyul a bűnüldözéshez: „A sajtó jelenlegi állapotában, a közvélemény szócsöveként, a rendőrség kontrollfunkcióval rendelkező szerve akar lenni és ennek megfelelően elsősorban hibákat keres”.⁴⁴² Ezért van az, hogy a média sokkal inkább a korrupt rendőrökről vagy a szakszerűtlen intézkedésekről, a hamis statisztikai adatszolgáltatásokról szóló, esetlegesen a szervezeten belüli zűrzavarokról tájékoztat, mintsem arról a sok ezer intézkedésről és törvényes eljárásról, amelyet nap mint nap ellát a bűnüldözés saját feladatkörén belül.

A média és a rendőrség közötti ellentét azonban csak látszólagos, valójában a bűnüldözés ebből a párharcból nem kerülhet ki nyertesen. A rendőrség – saját kommunikációs csatornái hiányában – mindig csak a hírek szolgáltatója lehet, de annak nem továbbítója és közvetítője.

Ahogy a bűnüldözés egyre jobban belátja a média hírszelekciós mechanizmusával való szembeszegülésének értelmetlenségét és hiábavalóságát, úgy válik egyre inkább passzívvá.⁴⁴³Aminek eredménye a jelenlegi kommunikációs modell: vagyis a rendőrség rendre félszegen, vagy kizárólag a minimális információ átadásával, szigorú rendszabályok betartása mellett kommunikál a főáramú médiumokkal, illetőleg a kommunikációs stílusának helytelen – a főáramú búlvár médiumokhoz igazítva – megválasztásával, saját funkcióját félreértelmezve, elsősorban a népszerűséget célozva simul be közegébe.⁴⁴⁴

Nem kérdéses, hogy a felelősség a politikáé, amely jogi környezetet teremt a média ilyen jellegű vesszőfutásának.⁴⁴⁵ Bár a politika saját népszerűségének növelése érdekében látszólag kiszolgálja a médiát, elfelejti, hogy a média saját és öncélú hatékonysági, „nézettségi” mutatói szerint a fogyasztói társadalom szemléletében dolgozik, holott elvileg a közösség érdekeit

442Illés György (2004). i.m. 132.o.

443Budavári szerint sem jó, ha rendőrség csak védekező állásba helyezkedik. Megfelelően offenzívnak és konstruktívnak kell lenni, hogy felvegyük a versenyt a médiával. Lásd: Budavári Árpád: A közbiztonság kőlevese.

Belügyi Szemle, 2012/11.,70-98. 94.o.

4442013 tavaszán civil szervezetek egy csoportja azzal fordult a Belügyminisztériumhoz, hogy konzultációs célú találkozót kérjenek a Rendőrség illetékeseivel, a Police.hu hírközlési gyakorlatával kapcsolatos kritikai észrevételeik közlése céljából. A legnagyobb csoportot a prostitúcióval, illetve a szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelemmel kapcsolatos hírek képezték. Mindkét témát illetően sok szakmai, illetve etikai kifogás vethető fel a címekkel kapcsolatban. E tekintetben az egyik legjellegzetesebb probléma a „bulváros”, azaz szenzációhajhász címadás, ami szerepzavarra utal a rendőrségi kommunikátorok részéről – hiszen a rendőrségi kommunikációs felület nyilvánvalóan nem használható a bulvárújságírói ambíciók kibontakoztatására –, illetve inadekvát, méltatlan a rendőrség szerepét, társadalmi felelősségét tekintve. In: Balogh Lídia – Füstös Mónika:

Szexuális erőszakkal, kapcsolati erőszakkal és prostitúcióval kapcsolatos hírek a magyar rendőrség honlapján - észrevételek és javaslatok médiaetikai szemszögből. Magyar Rendészet. 2015/1.szám. 1-5.o.

445 A szerzőpáros arra a következtetésre jut, hogy a hírközlésre vonatkozó jogszabályok korántsem egyértelműek, amit az igazságszolgáltatás szereplői teljes hírzárlattal, vagy szűk és kis információtartalommal bíró közléssel probálnak ellensúlyozni. In: Antal Szilvia-Dunavölgyi Szilveszter: A bűn világa a médiában. Rendészeti Szemle.

évf. 2006/12.36.o.

149

szolgálva a tömegtájékoztatásra vonatkozó valós igények tárgyilagos kielégítésével pozitív célokat kellene eredetileg szolgálnia. A médiának hatalmas a felelőssége azzal, hogy egy esemény kapcsán mikéntfoglal állást, mit emel ki pozitívumként vagy negatívumként, mit ferdít el vagy mely jelentős tényeket nem emel ki, míg melyik jelentőség nélkülieket igen. Mindezzel a közösség tudatát, gondolkodását formálja, és közvetve képes a tömegek véleményét formálni, identitásukat kialakítani. A gondolataik és érzelmeik kontrollálásával pedig akár cselekvésre vagy tétlenségre rábírni őket. A diktatórikus berendezkedésű államok nem véletlenül blokkolják a főáramú médiát és gyakorolnak erős nyomást a sajtószabadságra.

Az ilyen országokban a média felett az állam monopóliumot gyakorol vagy szigorú cenzúrát alkalmaz. Gondoljunk csak a náci Németországban a Goebbels⁴⁴⁶ által irányított propagandára, e nélkül Hitler képtelen lett volna megszilárdítani hatalmát és nem tudta volna véghezvinni világpusztító küldetését. Szintén példaértékű a ruandai mészárlás: „Az emberek saját szomszédjaikat mészárolták le, a gyerekek az iskolatársaikat, barátaikat gyilkolták meg. Ezek felülről vezérelt, politikailag irányított tömeggyilkosságok voltak. A szörnyűséges évek után konszolidálódott az ország. Ma a helyi sajtó másképp akarja befolyásolni az embereket. Hutu és tuszi közösségek helyett ma az oktatástól a televíziókig egy közös, ruandai identitást hirdetnek, mely egyesítené a nem túl rég még egymásnak ugrasztott csoportokat.”⁴⁴⁷

A fentiek ismeretében belátható, hogy objektív tájékoztatást egy korlátoktól mentes médiától logikusan nem várhatunk. Ennél fogva kiemelt felelősséggel rendelkezik a mindenkori politika, hogy a jogalkotással ésszerű korlátokat építsen ki, melynek célja, hogy egy hiteles köztájékoztatással kollektív szinten elérhető legyen az emberek egészséges gondolkodása, valós ítéletalkotása és társadalmi cselekvése. A média ésszerű szabályozása féket vet a korlátlan és szenzációhajhász médiumoknak, miközben megtartja a sajtószabadság évszázados vívmányait is. Ezért is nehezedik nagy súly a médiatörvény rendelkezéseire és az azok gyakorlati érvényesülését biztosító intézményrendszerek működésére.

A média mellett szintén hibásnak mondható a bűnüldözési szervezetrendszer elavult és bizalmatlanságot tükröző jelenlegi felépítése, ami hierarchikus és tekintélyelvű vezetési stílusú.

446 Goebbels szerint a tömeg azt tartja igazságnak, ami a legismerősebbnek hangzik, ezért egyszerű és sokat ismételt igazságra van szükség a meggyőzéshez. Fodor László – Kriskó Edina. A hatékony kommunikáció alapjai.

Noran Libro. Budapest. 2014. 233.o.

447http://index.hu/nagykep/2014/04/08/ruanda_20/ (2015.01.20.)

150

„A rendészet az államigazgatásnak az a területe, ami a leginkább kivan szolgáltatva a napi rögtönzéseknek, politikai csatározásnak és a legjobban nélkülözi a stratégiai szemléletet, a közszolgálat szakmaként való elismerését.”⁴⁴⁸A politika ugyancsak okolható azért a jogszabályi környezetért, ami lehetővé teszi a karrierrendszer és az anyagi megbecsülés csúcsát jelentő rendőri vezetővé válás feltétlen szakmaiságtól mentes kinevezési és leváltási gyakorlatát, egzisztenciális kiszolgáltatottságát.⁴⁴⁹ Ezzel a rendőri vezetők függővé válnak a politikusok népszerűségétől, amelyet a médián keresztül nyerhetnek vagy veszthetnek el. Ahogy a politikus a népszerűségnek, a rendőrségi vezető a politikusnak, úgy a hierarchia folytán a bűnüldöző szervezet egésze kiszolgáltatott a parancsnoknak.⁴⁵⁰ A törvényesség és a jogérvényesítés lehetőségeinek ismeretétől és anyagi lehetőségétől függően pedig az állampolgár a hatóság túlysúlyával szemben kiszolgáltatott. Az utóbbi időben szerencsére pozitív tendenciák is érzékelhetőek: a büntetőpolitika és a büntetőeljárás is magára találva, egyre több reformintézkedés jogalkalmazási gyakorlatba állításával javít az eljárás gyorsaságán, az eredményességen, továbbá, hála a tudomány erőfeszítéseinek, haladó szemléletmódot alkalmazva előtérbe kerültek a konszenzuális és áldozati érdekek is.⁴⁵¹

6.3.6. A hírtorzítás ellensúlya: a közösségi média és a közvetlen kommunikáció⁴⁵²